Dunántúli Napló, 1949. július (6. évfolyam, 150-176. szám)

1949-07-05 / 154. szám

IM# JÜUUS Ö

» Ä P L ©

5

\

.

e

¥

feljutottunk, a csúcsra és ott is maradunk“

A bsremendi mészkőbánya dolgozói szocialista műnk avers&n nyel vívták ki a büszke éiiizem címet

b

vC

— Tükör tudtuk me|? Hogyan?_— kérdez vissza Fekete István elvtárs. — Már vasárnap olvastuk. Nagy volt az őröm, összeszaladt az egész „kolónia“.

így hívják azt a hetven családot, akik évek óta itt élnek, egy kisebb telepen, a beremendi mészkőbánya mellett. A kapu fölött még nem fénylik a vörös csillag, de már dolgoznak rajta.

— Nagyon szépre szeretnénk elkészíteni. már csak azért is, mert meg akarjuk tartani Féléve kfízdünk érte, hogy élilzemek legyünk. Voltunk elsők, másodikak. így ment hónapról, hónapra, nem tudtunk elérni a. csúcsra sehogysém — meséli - Kisza- Iicza elvtáre.

— Wa de most ott vngyrosü

és akarunk, is maradni. Nem rossz itt a levegő — nevet vidáman Fekete elvtára.

Lassan elindulunk fel a bányához. A munkások már jönnek hazafelé, a csillék is leállnak s összesimulva alszanak másnapig. Iparvágány vezet fel az üzemhez. Ezen szaladnak a csillék. Fölötte drótkötélpálya, az a cementüzemnek dolgozik. Á gyár- kémények büszkén feszülnek az égnek, a vízhűtő tornyok furcsa építményei, a nagy gyárépületek mellett lépdelünk felfelé. Közben sok mindenről előkerül a szó.

Megtudjuk, hogy naponta három vágón messet termelnek, ehhez szállítja a győztes bánya a követ, naponta ezer méf.ermázsa körül, s Kaposvárra a cukorgyárba visznek a nagy kocsik három vagon követ. Ennyi az előirányzat, ezt visszaesés nélkül tartották, s túl is teljesítették.

— Ifem volt RßnnyS, de a munka láza, a versenyszellem mindenkit elkapott, nekilendültünk és hát meg fs lett az eredmény — szalad végig Fekete elvtárs tekintete a síneken, egészen fel a bányáig, — öt is legyőztük ezzel — mondja összehúzott szemmel.

Egy kedves kis strand mellett megyünk: el.

— Tavaly építettük rohammunkával. Az üzem adta az anyagot, valamennyien dolgoztunk benne — mondja Kiszalieza eivtárs.

— Most. az úttörőknek adtuk használatra, hadd teljék benno kedvük, no meg legyen egy kis pénzük is — néz be a kerítésen Egri vállalatvezető elv társ. — Éppen itt jön az egyik -tulajdonos“, 'fényi Antal pajtás. Elmondja, hogy egyelőre ugyan a rossz Idő miatt még nem sokat holott az „üzemük“, de ha lesz jó idő, és vele pénz. akkor rádiót, könyvtárat, vesznek rajta.

Felérünk a bányához. Kicsit olyan mintha díszlet lenne. Fölötte kék fehéren fodrosodnak a felhőit, egész a kőfal szélén egy-két vékony gjengécske fa, mint a fiatal kama- v'0lC’ úgy nyújtózkodnak zölden, vé- *ony ágaikkal a júniusi fénybe.

£ Kőfal alatt apróra zúzort, amott nagyobb kövek, jobbra ín '•<* *riS8 z'5^> füves sportpálya,

i. ?-nak "vasárnaponként az eív- i öregek, bányaiak,

rneszesüzerruek együtt. Benne' van- a ba-teoki fordulóban is — mesélik nagy büszkén.

robbantás többet hozott.

* ÄaPb jobban sikerült, - Júnos bányamester, ur.i' oldalában leomlott hatalmas o^wí>0k- Efy!k ™ásik egymaga twii kél? Va"^n’ #zeket még röbban*ro^-S1w°8víu»^?,ent0zein nem d°l- «7 kell válogatni a

art félrehordani, mert

hasznáj„iméSZéset8bm nem Uuljuk , A z ?tfye* tervben Indulunk az- ofőálfft ,a* *!sC évben. Most

\7nrv,ben e,őírt mennvisé- UbaoCffanaI; bólapátfalvai és a

is '"ézrtln ** öíéTC* terv az ránk

melSIVr mennyi örömmel,

Mi- őrt"" A te-*8 büszkeséggel mond(vrofét -a k*or úJJn megmutathatja erejct az egész fr/em. W kicsit

vSl’ T a °WÍk karját?bevágták

Harminc csille dolgozik és fi,™ nyolc elvtárs. Nem ts lityik J-nrt És mégis... mégis élüzem ?Sk lenni, mert a legkisebb kerék tökék letes működése is kell a nagy „énhez, az ezerszerkezetfi Tervhez. a 1

— ífeg kell mendani, nemcsak két kezünknek, akarásunknak 'köszönhetjük a győzelmet. Eddig sokaséra sikerült. Nem ment úgy minden, mint. kellett volna. De amióta megerősödött a Párt, azóta mi is jobban dolgozunk, más a munkaszellera, amióta az elvtársik eljárnak párt- napokra, amióta egyre inkább tudatosul bennük, hogy a gyár eredménye az övék, ők az urak benne. — Már pedig a saját dolgát ne hanyagolja el az ember, vélekednek mindinkább s a munka anélkül, hogy víu lami különösebb történne, jobban megy. — Nemcsak a kezüket hozzák már a bányába, de lelket és szivet és nem utolsó sorban észt is.

Elmondj áK ogryfK büsxKeséSfüfcet az elvtársak. Találtak a kövek között egy régi halcsontvázat Szépen felszerelték a csillogó fehér kristályos üvegkövekre és elküldték annak, akit nagyon szeretnek: Sztálin elvtársnak a névnapjára.

IffP dolgosnak. Tudják, a munka, és a Párt nem különböző dolog. Egyik segíti a másikat ét a bere- mendi elvtdrscrink mind a kettőt na- gyón szeretik. Munkával a Pártért és Párttal a munka győzelméért, így dolgoznak és a piros csillag nem érdemtelenül izzik majd az üzem kapuján, fénye átvilágít a hegyeken és viszi az üzenetet, hogy o. legtávolabbi határmentén is él a Terv és a szocialista muvkaverseny győzelme.

Lorenz Már!»

Horváth Géza nagyon megbánta már, hogy hallgatott a feleségére

A meleg Júliusi napsütésben ügy hnrMA »cg * tóid szempernovás ház a fák árnyékában, romiba cl aknrna bújni ar arrajárók .«eme elöl. A ház nak nem sok oka ™n a szégyenkezés^ re, mert igen csinos gazdájának azonban már több o* lenne, hogy bujkáljon az emberek elöb

Garé lakossága régóta ismeri Hetesi Imrét, a fata egyik legmódosabb kúttá k- ját. Tudják róla, hogy nem szeret do - gozni. Mindig mással dolgoztatott, hogy ó könnyen élhessen.

— Majd meglátja olyan jó helye tesz, hogy soha nem kíván elmenni innen _ szokta mondogatni az új embereknek. ígérgetései azonban nem felelnek meg a valóságnak. Sűrűn váltották nála egymást a munkások, akik nem bírták elviselni Hetesi kizsákmá- uyoló munkatempóját.

Egy szép napon

mikor éppen munkás-hiányban szenvedett, megjelent nála Horváth Géza, aki szorult helyzetében munkára ajánlkozott. Jó munkaerőnek bizonyult az ,,új szerzemény*', így elég hosszú ideig szolgált munkaadójánál. Ez már régen történt. Azóta megnősült Horváth Géza és belépett a Remény-pusztai termelő- csoportba. Mint jó munkaerő, itt is megállta a helyét. Szépen gyarapodott, erősödött gazdaságilag és békés családi életet élt feleségével, egész addig, míg június közepe táján be nem köszöntött hozzájuk volt kulák munkáltatója, Hetesi Imre.

A „vendég“ elmondotta jövetelének célját: hívta vissza Horváth Gézát dolgozni. De az hallani sem akart róla, hisz meg volt mindene a termelőszövetkezetben. A sikertelenségbe nem nyugodott bele a kulák, mert jó munkaerő kellett 57 hold földjének megművelésére. Továbbszötte tervét,

Horváth feleségét

környékezte meg.

— Beszélje rá fárjét — mondta legközelebbi látogatásánál a fiatalasszonynak —, hogy jöjjön hozzám, majd mieglálja, milyen jó dolga lesz.

Végül sikerült is megnyernie a fta- taia.S7.onyt a kuiáfcnak. Horváthné esténként mindig csak azt hajtogatta férjének, „mégis jobb lenne, ha elmennénk Garé ha.“ Az asszony mind követelőzőbb lett, míg a végén kijelentette: „ha nem megyünk el Hetesiékhcz, akkor elválok tőled.“

Horváth Géza végül la engedett felesége követelésének. Hogy családi életét fel ne dúlja, elhatározta: elhagyja a termelőszövetkezetet, visszamegy cselédnek a régi, kizsákmányoló Hctesi- hez. Felvette a nekijáró összeget és el- hnrcolkodott Garéba.

*

Tágas udvara van a kulák házának, gyönyörű istállója és szép lakása. A kulák felesége, mikor belépünk érdeklődik; Pécsről jöttünk-e?

Kezeit izgatottan dörzsölgeti

riadtan tekintget szét.

_ Rögtön megkeresem Horváfhot.

Rövid v

árakozás után jön Horváth Géza. Meg akarjuk nézni a lakását, de zavartan válaszol:

_ Nincs itt a lakásom, kint van n

sző

lőben — mondja. A falu végén, fent a dombtetőn van Hctesiék szőlője. A pince messzire ellátszik, itt lakik Horváth Géza feleségével. Nyirkos a levegője, omladozó a fala, hátul a sizes fal mellett áll Horváthék bútora meglehetős össze-visszasághan. Ez a

lakásuk, ezt adta a kulák. Ide költözött Horváth Géza és felesége a Remény-pusztai egészséges, napfényes lakásból a garéi nedves, sötét odúba.

— Milyen élelmezési kapnak? — adjuk fel a kérdést a kulák feleségének, aki kéretlenül is elkísért bennünket. Széttárja karjait és erőltetett mosollyal válaszol:

— Mit... mit,

kenyeret meg mást

Van jó körténk, meg meggy, azt eszik

ilyenkor.

Bizony silány ennivaló egy embernek a megy és körte, aki napi tizennégy órát dolgozik vele. Nem csoda, hogy Horváth Géza sokszor gondol vissza Remény-pusztára. Eszébe jut a munka, ami még a nagy dolog időben sem tartott 8—10 óránál tovább és hát más volt az ennivalója is. A kenyér mellé nem körte, de szalonna is jutott.

Horváth Géza már nagyon megbánta, hogy hallgatott feleségére, de az asszonyt is gondolkodóba ejti már a „valóra“ vált kulák-ígéret. Látja miként állja a „jóságos“ Hetesá az alkut. Reggeltől estig munka, gyér élelmezés és olyan lakás, ahová csak boroshordókat szokás rakni.

Mindez természetes, hisz a kulák előtt csak egy cél lebeg, a dolgozó parasztság cselédsorban való tartása, nyomorba dönlése, megnyúzása. Ezt lette Hetesi Horváth Gézával is, a szabad dolgozó parasztból újra kizsákmányolt cselédet csinált.

Szerencsére mind kevesebb az olyan tedd ide, tedd oda ember, aki a kulák szavára hallgat, akit a boldogulás, a jövö útjáró! le lehet téríteni. Horváth Géz példája jó tanulság, hogy a jövőben senki ne akadjon a falu ravasz ki. zsákmányolóinak horgára.

Dolgosó parasztságunk legjobb segítőtársa a gépállomás

Mezőgazdaságunk gépesítését elsősorban a gépállomásokon keresztül valósítjuk meg.

Népi demokráciánk azért építi M a gépállomások hálózatát, hogy rajtuk keresztül a dolgozó parasztság hozzá-v „„

sabb eszközei, éppen ezért áldó« mtf1 nyit népi demokráciánk létesítésükre. Az első tervévben, sok akadály lekü»- dése után még csak 38 gépállomást helyeztünk üzembe, az 5 hónapos terv során már 110-re emetkedett a gépéi*

juthasson a gépi művelés előnyeihez és egyben megszabaduljon a kulákok igauzsorájától.

A gépállomások nemcsak a hozam emel kedéséneit, hanem a falu társadalmi átalakításának, a korszerű, magasjövedelmű, nagyüzemi gazdálkodás megteremtésének is egyik legfontogP.

lomások «száma. A harmadik tervW,

végére 220 gépállomásunk fog működni 3500 traktorral. Gépállomásaink hálózata lehetővé teszi, hogy, friszámok juk mezőgazdaságunk összárait» elmaradását, hogy az Iparí országgá váló Magyarország fejlett, korszerű mezőgazdasággal rendelkezzen.

UtyewséfyU&xz&zdés-bM napi 360 ebéd

ALIG EGY HONAPJA, hogy a ZsoL

nay-gyár megkapta első negyedévi nyereségrészesedéséből a visszatérítést. A gyár vezetősége és a munkások összeülteik tanácskozni, hagy mi legyen a pénzzel.

— Állítsuk fej' ml te az üzemi konyhát — ha'-gzott el az ötlet, ami általános helyeslésre táláét. Az azóta éjiéit' idő alatt megjött az engedély is és elkészüllek az üzemi konyha berendezésével is. Végre sor került arra is, hogy az első ebédet kiosszák a munkás oknak. ,c> , •

HÁROMSZÁZ MUNKÁS OL agyár udvarán, a hosszú asztalak mellett és a fűző napsugarak vidáman verődnek vissza a vakító fehérségű porcéiánedé- nydkről. A tányérokban zöldség! íves és móléi ítésziával az ízesen fősz rezeit pörkölt kínálgatja magát.

A hangulat amúgyfe ünnepélyéé. Ma először nem keltett az asszonynak eljönni a füleskosárral, hogy ebedet hozzanak, ma először nem kellett a munkás- nőnek éővtnni a hazulról hozol!, tegnap főzött ebédet, nem kelleti a reggel becsomagolt száraz kosztol harapni, hanem csak oda kellett menni az udvaron várakozó aszlaloklioz, kimerték a friss<ej> párolgó levest, az ínycsiklandozó pörköltet salátával.

PERSZE SZOBÁKÉRÓL • eajfmmese ss. Hogy voltak olyanok, akik hittek annak, hogy az üzemi konyháin majd csajkába merik az ízetlen löttyöfc és mindenkinek azt kell enoie. A munkás dk összenéznek. Bizony tényleg voltak, akik elhitték _ és ellenezték az üzemi konyháit. De ez már a régmúlté.

Közben szol a hangszóró. Indulókat, vidám zenéit játszik, aztán bemondja:

— Ma este a szakszervezeti székházban termesz el tudományi dead ás, kultúrműsorra! egybekötve.

Aztán újra zene és egy újabb bo- jelentés:

— DíéEutáta ülésezik n flmankúsrA: és ÚjEők köre, • • Kör munkája iráni érdeklődik, szívesen látjuk. :•

* '» '

Talán nem Is goriidotuo rá *z errtbcf;

de rrández öszetarlozik. A jó ebéd mellé odatartozik az is, hogy munka után kuítúrműsorral szórakozhat és az olyan sokáig számára lioz ráfér bet el en tudomány titkaiba mélyetíhot bele a munkás. És idetartozik az is, hegy az é! munkás ok és újítók köre dél titán ülésezik, mert az újítók és ólmunk ások jó rmirScájárnak köszönhetjük, hogy * gyár havonta százezer forintot takart: meg és ennek köszönhetnék a Zsol- nay-gyár munkásai az üzemi konyhái is.

EGY ÜZEMI ŐRÁ VALLOMÁSA

gondolkozott a marton, stzflht ismét megrendült n bajusza szára és felélénkült.

— Jfa ellenben — folytatta —, ha kinéznek az emberek a műhelyből, rámpillantanak és azt mondják: „Ejnye, már enyire előrejár az idő?“ Aztán sietne ulssiamrnnek dolgozni. Ma senki sem mondja hogy lassan járok. Ma csak arról hallok, hogy gyorsan jár az iáé. Pedig most sem sietek. Nézze: az én ingám pontosan megy most is. Jobb- ra-balra ... De tndnm. hogy míg egyszer 'átmegy a jobboldalról a baloldalra, a; alatt sok minden történik odabenn a műhelyekben.

Egyik hajasra szára már felfelé kezdett kankorodni. Mintha örült votna annak, hogy most finlalabbnnk nézik az emberek. Hogy gyorsabban für.

Ennek örülhet is. Nem azért, mintha tényleg megfiatalodott volna és gyorsabb lenne a járása, hanem azért, mert aki): itt dolgoznak, ma már máskép nézik az időt.

Hálásatx, köszöntem el tőle. t munkások megváltozását nála jobba» senki sem magyarázhatta volna el. Csak Ügyeljen tovább nyugodtan és figyelmeztesse az emberekéi: „elvtárs, az idő eljár és a normád még nincs meg.“

(M észáros)

hogy Idén, (mondom, a hosz- szú időt nem tudom mérni) ott hátul új épületet emeltek. Innen nem látszik, de tudom, mert idegen emberek jártak itt, amikor épült és mióta készen van, többen mennek el előttem reggel és délután, mint addig.

Kicsit halgatotl. mert gondolkodnia is kellett.

— De néni ez a lényeg — mondta kis tűnődés utón —, hanem az emberek. Tulajdonképpen ezt akartam leginkább elmondani. Abból Ítélem \neg az embereket, hogy hogyan néznek rám. Azelőtt megszoktam, hogy azok, akik itt. az udvaron dolgoznak és bent a műhelyekben, hosszan és elégedetlenül néznek rám, aztán dühös ásítással fordítják el a fejűket. Ügy délután négy óra felé. a munkaidő végefelé. szinte állandóan nézett valaki. Egyik el sem ment, jött a másik és volt, aki ötpercenként vizsgálga- tolt. Nem azért, mintha nagyon szereiéit volna látni, sőt. Szerette volna már itthagyni a gyárai velem együtt. — Még félóra — mondtál: türelmetlenül — fene enmye, de lassan jár ez a vacak. Engem sértegettek. Pedig, ha sietni nem is. sietek, de sohasem járok lassabban a kelleténél.

Ügy látszik kellemetlen emlékeket idézett, kicsit risztről meghallotta a közeledő léptek koppanását. Elhallgatott. Mintha szemrehányóan pillantott volna a jövevényre.

— SzabadságI — üdvözölt az. Aztán szeme az öreg óra

képére tévedt és mintha megtolta volna annak arcán a szemrehányást, mert elkapta a tekintetét.

— Tyűha — szólt — már háromnegyed öt. ötre a Pártban kell lennem, hát viszontlátásra elvtárs.

Négyszemközt maradtunk. Az öreg kerekképű bajusza kissé megrezdült, aztán folytatta a beszélgetést.

■— Régóta állok itt — mesélte — már tíz éve is van. Nem tudom pontosan, mert percekre és órákra vagyak beállítva, napokat, heteket, éveket nem tudom mérni. Körülbelül tíz éve. Tíz év alatt sokat tapasztal az, aki figyelő szemmel nézi a világot.

Nyugodtan hallgattam. Tudtáni, hogy most az egyszer kedvére szeretne beszélgetni, mert ritkán adódik rá alkalma. Hát ezért nem sürgettem, majd rátér a lényegre.

Ezen az udvaron nem sok változás történt — folytatta — legalábbis aki állandóin} ugyanazt látja, az nem veszi észre az állandó, de lassú változást. De az utóbbi éveiben, t avalu. de lehet,

I

rA gyár portásfülkéje mellett áil. öreg és tapasztott, ennélfogva bölcs ist Őrhelyéről végiglát az egész gyárudvaron és mivel más dolga sincs, egész nap figyel és csendesen, az öregek ráérő nyugalmával, nem késve és nem sietve ingatja ingáját.

Fél és háromnegyed öt között lehetett. Bajuszának két szára kétoldalt lefelé csüngött, apró lyukszáját mintha ,füttyre csücsörítette volna. f Kerek képe felett a csúcsos t kalap egyenesen és magabiztosán állt.

f — Kettg — szólt halkan ) az órák nyelvén és mikor i látta, hogy figyelek, szóba j elegyedett velem.

£ — Jó esik, ha valakit talá1 lók, aki megérti a szavamat — kezdte a beszélgetést halk, fémesen csengő hangján — az emberek mind olyanok.

Í

hogg ha meghallják a hangomat, szemem közé néznek, szinte ijedten, aztán elkapjál; a fejűket, mintha attól félné- r nek, hogy ellesem a gondolataikat és megszaporázzák a rlépteiket. Tudom: sietnek. Es

!

' amellett nem is értik, hagy mit mondanék. Pedig érdemes néha meghallgatni. So- 1 kát látok itt és sokat tudnék • mesélni. Főleg azokról, nki- ^ két napról-napra itt lótok, l ezen a nagy udvaron.- Kifinomult füle xnúr mész-