Dunántúli Napló, 1949. július (6. évfolyam, 150-176. szám)

1949-07-29 / 174. szám

1 m JULIUS 23 NA FLÓ S MICSURIN püspökbólyi birodalmában *Nem várhatunk ltönyörado- mányokat a természettől, felada­tunk elvenni tőle azt, amit aka­runk.“ (Micsurin) A püspökbólyi állami gazdaság te­rületén Bzinesebb, változatosabb a határ. Lépten-nyomon keskeny, gon­dozott utakra bukkan az ember, me­lyek között sok-sok apró, színes és zöld, érett vagy érésfeló közeledő növényfajták díszlenek. Az egyik akác-3orral kerített tábla seélén kicsiny parcella-cséplőgép sás­kától és mellette Hikisch Károly, a növénynemesítő telep vezetője segít -az embereknek, hogy a fehérmustár mielőbb zsákba kerüljön. .Várjuk, hogy szakszerű magyará­zattal megismertesse velünk a sokféle növóny rendeltetését, a nemesítő el­járásokat, hogy megtudjuk: vájjon Baranyában milyen növények lesz­nek azok, amelyek a legeredménye­sebben termeszthetők a nemesítés után? — Eddigi munkánk eredménye, bár csak ax ősszel kezdtük, máris megmutatkozik az első terméseknél '— válaszolja Hikisch. Károly. Elvezett bennünket a kísérleti táb­lák között, ahol jobbra, balra meg­találtuk Kelet és Nyugat legértéke- *®ebb növényféléit. A len-parcellák mellett füves telep, utána sokféle árnyalatban búza- éa kukoricatábla for következik. 1 1 Legyőzzük a szárazságot — Ez 3 füves terület tizenegy holdon kilenc fajta nemesítéséhez Volgái és egyedi kiválasztással ne­mesítjük. Nagyobbrészt réti perje, magyar rozsnok és réti csenkesz. Cé­lnak, bogy a szárazságot jól bíró. 71 agy óbb termést hozó és persze jó magkötő-képességü új fajtákat hoz­óink létre — mondja Hikisch Ká mly. Tovább' megyünk az akácos dülő- Aton. Megtudjuk azt is, hogy az új j tűfélék' a mesterséges rét és legelők - -j "él óriási jelentőségű, mert a fü- ' hover ékekben nagy százalékban vannak magas fehérjetartalmú pil­langós virágú' növények, amelyek állattenyésztésünkben szinte felbe­csülhetetlen értéket jelentenek. Nem messze a Beremend-magyar- bólyi kövesúttól, húzódik a búza­parcellák sora. Egy részüket már le­aratták, csak az alacsony tarló mu­tatja, hogy pár nappal előbb derékig érő, erősszárú kalászok hullámoztak. 18 fajta magyar törzskönyvelt és el­ismert búzafajta összehasonlító (mik- rotörzs) kísérlete folyik itt, nagy­részük Bánkúti 1205-ös fajta­— Azonos körülmények, egyforma természeti feltételek mellett történik a kísérlet — magyarázza kísérőnk. Búzafajták a világ minden részéből Érdekes gyűjteményt látunk a kaukázusi, ukrán, krimi, dániai és magyar búzafajtákból. De az össze­hasonlító parcellák mellett még kü­lön keresztozési parcellák is vannak, megfigyelés céljából, önkéntelenül is arra a hatalmas változásra gondo­lunk, a fejlődésnek arra a lehetősé­gére, amelynek eredményeként elju­tottak hozzánk is a Szovjetunió cso­dás termést adó növényei. Lehetővé vált, hogy mi is új utakra, a fejlődés felé vigyük mezőgazdaságunkat és ezzel az egész dolgozó népet. Egy másik, akácossal szegélyezett táblából nagy fehér kendők integet­nek felénk. K&zelebb érve azonban látjuk, hogy nem kendő, hanem a kukorica .dinerén, fehér pergament zacskó imbolyog, ebbe fogják fel a virágport. A száron, a levelek hónal­jából most kifejlődő ki3 kukorica csö­vek vannak befödve átlátszó celofán zacskóba. Asszonyok’, lányok óvatos mozdu­lattal szedik le a pergament zacskó­kat és Bikali Mihály növénynemesítő irányítása mellett ügyesen ráhintik a sárga virágport az azonos törzsre, vagy akár ugyanazon száron lévő kunkorodó zsenge kukorica hajra, ami a növény bibéje. Aztán újra rákötik a celofán zacskót, nehogy idegen virágpor érje. — Nagy türelmet kíván ez »mun­ka. A kukoricának ebből a belte­nyésztéséből majd csak 5—6 év múlva nyerjük a további keresztezé­sek első tenyészanyagák De az ered­mény nem marad el, — folytatja Bikali Mihály — mert ezzel az eljá­rással másfélszeresére emeljük a, kukoricatermést. A közönséges fajta eddig adott 25—30 mázsát, a neme­sítés után pedig 40—45 mázsát fog teremni Ágasbúza az edényekben Kísérőink megsejtették titkos gon­dolatunkat és mosolyogva kalauzol­tak a park tisztására. Hatalmas, majdnem egy méter átmérőjű edé­nyekben, mint valami dísznövény, zöldéi az ágasbúza, a szovjet tudo­mányos munka egyik legnagyobb eredménye. Ma még kevés van itt belőle, tíe néhány év múlva már ez­rek és ezrek táplálékát szolgálja és bő termésével elősegíti tervgazdálko­dásunk sikerét. Még zöld, mert ké­sőbb érő fajta, kalászát csak néhány nap múlva bujtatja. Minden edény­ben egy szem búzát vetettek el. Annyi szár fejlődött ki az egy szem­ből, hogy két marokkal sem tudjuk összefogni. Még a levele is más. A kalásza, a 180—200 szemmel csodá­latba ejti a nézőt. Itt van előttünk. Sokan nem hitték: cl, hogy ez való­ság és ime, m’ár ’Itt Baranyában is találunk belőle. — Tudtam,; hogy erre kiváncsiak, a legjobban — wotidjal Hikisch Ká­roly — azért utoljára* 1 mutattam1 meg. Az itteni nemesítési munkált Micsu­rin és Liszenko professzorok tanai alapján végezzük, a 'jarovizáció, a tavaszositás tudományának segítsé­gével MegiBetődötten, gazdag élménnyel, a szovjet tudomány eredményeit méltatva vettünk búcsút Püspök bólytól Láttuk az ágasbúzát, a ma­gyar mezőgazdaság jövőjét. EGY SZOV1ET MUNKÁS LEVELE A bolsevik kritika 40 százalékkal megnövelte AZ IZZÓLÁMPÁK ÉLETTARTAMÁT Az alábbiakban közösük egy *rovjet munkás lóvéiét, «mely bi- ztxnyíiiéka annak: milyen ícrdula- íf>L hoz a hiányosságokait felvető kommunista bírálat. Különösen ta­nulságos ez a levél, amikor Pár­tunk fokozottan rátér hibáink íel- Ve'tiéíére és még elvtársink közi . is akad.- aki nem fogadja helyesen az építő bírálatot. cgérdemelt iik, megk őszön t ü k «’s hasznosítjuk a dicséretet is. * kifogást is, ami a Moszkva VIII. vá- rOsi egyesült párTkon fercncián Popov e "társ részéről felénk hangzott. -Halái-idö előtt teljesítettük azí éves tervet“ — mondotta Popov y v,árs — s ez igaz. Tizmkclmitlú lubeinél több értékű gyártmányt ál'lí ottunk elő a terven felül. Mindet ' olgpzórik résztvett a szocialista ver '-Oybcn, cl js nyertük a Szovjetunó ■nisztertanácsának vándor Vörös zászlaját. Valentina Viktorovna Ilii "‘zanova nyomán, aki elsőnek tért á Ualimk az óra-grafikonra, ma már C 'riIvUl dolgozik óra-grafikon szerint '/l mond!a továbbá Popov clvlárs )10i’.V izzólámpáinknak 1000 órát kei ^aie égniük, és ezzel szemben csal <0p-at égnek. Sajnos ez is igaz. ,,H; e érnénk a zsükséges égési időtnrla ’"ot, az lényegében egymaga az év 01 Ölelés se—40 százalékos emelkedő Sl‘l je.mimé“ - mondotta továbbá. jogos kritika — ezt már szov jel hazánkban megfanulluk — jo in dig segítséget jelent. Gyári egviil ®síink megvitatta a moszkvai liot.se erről szóló határozatát. Célú .l|zlük ki, hogy elérjük az HUH) óra ‘‘gési ;,lűt Határozataink- megvalósításában se Mi'égánkre jött sstaclianovistáink ke/ -ményezése. T.cbegVcva, az. ifi bri j’u* vezetője javasolta, hogy vezessüi 0 o - közös ellenőrzési elemzést“, E jelenti, hogy a tapasztaltaid) műn az „öreg rókák“ védnöksége '•diainak a fiatalok felelt. Nélián; |1,|PÍg megfigyelik brigádjuk tagjai ^-’,v munkáját, megjegyeznek mindéi á'/Vbienséget, hibát az. Izzó szerelés 1 s azt nyomban meg is mutat Ketten álltak <» új plakát előtt. Nézték a színes képeket, böngészve olvasták az aláírt szöveget. „A mi eredményeink..olvasta el fenn­hangon Doboziné. S a tekintete meg­akadt a legutolsó képen. ’Tejeskan­nák álltak, rajta sorfia, előtte-vaj és azsajtok ezüst kariluíi. 'Bísti^Jpsfia és a felszabadulás íztőliS 'évek ’jutat-, lakrészébe. Akkor, még 'kétéves <vőlt- a 'kisöreg, vézna, sápadt kis fűi. — Sok tejet 'és fojásoséételek-et —> mondta az orvos, amilzor elvitte, vizsgálatra, » — Bárom deci tejért ennyit fa® kínlódnunk — mondta otthon édes­anyjának. Teltek a hónapok és érdeme* lett, a sorbaállás, mert legalább annyit kaptak, hogy Pistinek, anyjának*,, és neki is jutott belőle ■ reggelire, nem kellett a ruhorldan teát irma. Mindez vőgfgfuloll rajta^ ptlUana- tok alatt. .’Aztán’ a mai ..teggetrp. gon­dolt. Már. nern fiel öt ómkor, rdér pontosan.■ negyed hátkor. jEtezdUtär mi tejért, még jáfbrr.alm temm fetej*. Ezekre gondöliPtábozádié, ómig:. né­Sok tejet. „..Milyen nehéz volt akkor azt- a Iiárom ‘-decit is megsze­rezni. Jegye volt, de sorba kellett érte állnia órák hosszat. Heggel haj­nalban kelt, gyorsan összekapkodta a szobát, rendbet ette a kis konyhái és kiállt ő is a sorba. Belátott, az üzletbe, a vagy fehér óra könyörte­lenül mutatta az idő múlását. _ Ma megint elkésel: — gondolta­na gyon sojeszor. Mennyire bántotta. A munká é* Pistike teje, — ezek veszekedtek benne. Nem tehet róla, de egyforma erősek voltak. zi az adatokat: JA tejeüdtds rohamos­fejlődését a következő számadatok mutatják:. 1917-fien tejtermésűnk WTj millió liter, 1318-ban,-278 millió és- 1949-ben 391 millió IBcrraieadkedett. a tej és- tcjtfíjmé!:’ dlálSsműi. 'Mmt- már a minőségre helyezzük a fii s&ijt“ 1 ‘ — így van ez, tufomr Zszrcvetlem-. én is. ’ így igaz, csakr-tt ss’dmnkat mm ismertem — gondolja Doboziné, az­után rliitdvd az Öltöző fáé, nehogy az olvasgatás miatt ákésseitanjinftá-. jábói , Mi® vili I. mát hozott a nyaralásra Bi a nyaralásról Pásusáaiy György ektárs Együtt utazlak 'AJíwmíi tuiyifUMk... A lenájlofeerík méltóságteljesen megállt. A kitűzésedéit csapágyból égett olajszag terjengett a le­vegőben. Pár perc alatt kiürült a műhely és minden csendes lett. A. távolból még hallatszott a hazatérő munkások köszönése és a kapus válasza, amint ismé­telte: „Viszontlátásra, elvtársak!" A könyv, amit a gép mellett polcon felejtettek, hirtelen felébredt álmából és riadtan körülnézett. Szo­katlan volt neki a csendesség. Csak nem hagytak itt? — szólalt meg ijedten és kérdőn nézett a szembenlévö esztergapadra. — De bizony, itt hagytak — válaszolt a gép le­nézően a hívatlan vendégre —, biztos nincs szükség rád. A könyv elpirult a választól. Hogy a többi gépek is meghallják, érces hangon válaszolt: — Nem igaz! Rám szükség van. Már háromszáz foldait elolvastak belőlem és szeret a gazdám. i Erre a váratlan, erélyes hangra felfigyelt a többi t gép is. A f úrógép nevetve kacsintott a satura és csen- ádcsen odasúgta: „Hallottad? Öt szereli a gazdája.” Az esztergapad csak féloldalról tekintett a hado­nászó könyv felé, ele tekintete megakadt a piros fel­íráson és betűzve, olvasni kezdte: „Bol... sévik Pá ... rt Tört... éne ... te.” Erre kicsit gondolkodóba merült. Alaposan szemügyre vette a polcon álló köny­vet. Drapp itászonruhd volt rajta, a felírás fölött ötágú csillag. Nem volt egész tiszta, meglátszott rajta az ola­jos ujjak nyoma. ^ — Jól van, elhiszem — mondta az esztergapad 'most már barátságosabban - . hallomásból ismerlek. 1 Rólad beszélgettek délelőtt mellettem. 4 í.,J} ’i3'v IiiiszKéli nézett körül. A fúrógép is mindinkább tisztelettel szemlélte a polcon álló köjiyvet. ! — En is hallottam rólad —- szólt közbe kissé bd­hrialan hangon. — Ott beszélte mellettem a gazdád, Jiogy neked köszönheti a többtermelést. i A beszélgetés mindig barátságosabbá vált. — Beszéj te Is — kérlelték a könyvet mindannyi­an, — mesélj a gépkezelőről. — Elmondom, amit tudok — szólt a könyv. — El­mondok mindent és utána pihenőre térünk. — Mondd, mondd — biztatták a többiek. — Nem régóta vagyok a gazdámnál. A könyv­napon vett meg. Attól kezdve állandóan forgatja lap­jaimat. Este velem alszik cl és ebédidőben is olvassa soraimat. Többször mondogatta, mikor végigolvasott rajtam egy lapot, hogy tudja már, miért kell többet termelni. — Ezt tanulta belőled? — kérdezte a fúrógép. — Ezt, — válaszolt a könyv. — Na és miért termel többet a gazdád? Neki mi haszna van belőle? — kérdezte a satu. 1 — Itt i:an bennem leírva. Elolvasta, megtanulta., hogy a több termelésből a dolgozónak van haszna, mert saját uralmát csak így szilárdíthatja meg és csak így kerülhet több ruha és élelmiszer asztalára. — Most már értem — válaszolt az esztergapad. — Ezt olvasta belőled? — kérdezte csodálkozva a satu. — Igen, ezt olvasta és tanulta — válaszolt a könyv. — Akkor mi társak vagyunk, mert közös célért é küzdünk — örvendezett a satu. f Az esti fény halvány sugarai még megvilágítót- v ták a fúrógépet, a satut és az esztergapadot, ámint f álomra hajtották fejüket. Már majdnem elaludtak a\ könyvvel együtt,' mikor <; portás szavai felriasztották \ őket \ — Megvan elvtárs, ott van, ahova tette — mula- \ tóit a könyvre. f A gépkezelő belépett és hóna alá fogta, majd si-A etve eltávozott. A gépek fájó szívvel tekintettek i utána. — Találkozunk még és újra. beszélgetünk — szólít vissza a könyv, mielőtt az ajtó becsukódott volna. (Kászon) nXf Így remii1 ruhSt, íogetvJJW' fiam fit, törülközőt szappant JfeflT. úszónadrágot : tf egészen .írj —, meg egy. lr.5nyv.et. Talán m'Ssí ncTn.ls- Nem?, De igen:* magéval- húz!* iti\e~ mul t „szäfia dsSgufcnrak'' n'gprnsrsTÍö em ­lékét. Tizenhét 'éve ’dolgozik g ZsolffSV" gyárban. 'Amíg a MattyasoVsacyalc vol- tak‘ benne a tulajdonosok, senki sem törődött azzal, hogy PázméHy György és a többi munkás mivel tölti szobiad ságit, elmehet-e, cl tod-c menni nya­ralni, nem a Balatonra, de p.tár la szomszéd községibe is. Mivel telt akkor a szabadság? Legjobb esetben üklögé- léssol egy fa a hitt az udvarban. De leg­inkább munkával. Nőm sok öröm volt Izemre. I megérkezni. Életéiben etó­I I«*” szőr olyan lietyre,’ ahol nem — dolgozni fog. hanem pihen­ni, ahol egy csomó ember várja öt, Pázmány György korongos-segéd c í. hogy megtegyen érle, jó nyaralásiért mindent. — Külön szobái kérnek? — kérdezte a portás barátságosan. Rudi mellette állít. Felemelte rá nagy gyerek sze­mét. Tudta, szeretne vele maradni. Hát hadd legyen. Határozottan, mint­ha már sokszor mondott volna jlvet, szólt a portásnak: — Legyen kétágyas, együtt leszünk — ps elkapta Rudi kamaszos, kócos haját. lgv indult az. első nap. S nem foly­tatódott rosszabbul. Reggel fürödni jmt. Sokáig nyújtózkodott a napon, egy kicsit olvasott. Külöii program volt mindig az ebéd. olyan bőséges, olyan finom volt. Ebéd után nyugodl, áloiutulan mélyeket aludt. Érezte, hogy j fut I;i izmaiból a fáradtság. kicsit borús volt az idő. De megjött , nyaraló könyvtár, ,a ping pong felszerelés, sakktáblák s la jókedv, vidámság ilem lett kisebb. > Utolsó este olyan vacsorát kqp­1 tünk — meséli Pánuhiy elvtárs —, hogy a- szelet két széle tíz-tíz centire .lógott le a tányéromról. > — Fényképeket mutat az. eltelt kél hétről, Ezeket hozia magával és még valamit: kipihent, egészséges testét, vidám mosolygást a tekintetében és mélységes hálát népi demokráciánk iránt [ na Lebegycva brigádja például jelen- j leg 98.7 százalékban kifogástalan lám I pákát gyárt. Meg is kapta a brigád a j | Híradástechnikai-ipari minisztérium \ í tanácsától a „kiváló minőségi brigád“ ! elnevezést. A kifogástalan gyártmú- i nyokért folyó versenyben 102 brigá- [ dunk vesz részt. I A jóindulatú, építő bolsevik kritika I ’ nyomán született határozatunkat ma- | radékialenul végrehajtjuk. ’ ják munkatársuknak, hogyan kell r ugyanazt a munkarészt helyesen elvé- [ gezni. "■Johamosan kezdett javulni ni-“®- fiatalok szakképzettsége és ezzel j párhuzamosan persze a lámpák minő. ; sége is. Százszámmal vannak ma már 1 ifi-brigádjaink, melyek kizárólag ki- t tűnő gyártmányt készítenek. Az ö ne-! veiktől hangos most a gyár, őket db • . csőri a faliújság s az úgynevezett „vil- [ lám-röpiratok“. A kezdeményező Jele- j-Rttdivaí, aki ipá- rostanonc volt a gyárban. A1 gyerek Idklesedése, lázas -izgalma rá is átra­gadt. Először utazóit nyaraim életé­ben Pázmány György, a Zsolnay-gyár egyik korongos segédje. Az elmaradó községek, búzatáblák, fák és virágok ; mintha csodálkozva néztek volna utá­na. Mindnek szerette volna elmonda­ni, hogy nyaralni megy. A Balatonra. • — Gyuri bácsi mit hozott a nyara­lásra? -— kérdezte a gyerek, amikor már kifogyott minden kérdésből és kíváncsian nézett Pázmány György barna, kicsit kopott bőröndjére. Mit is hoztam magúmmal? Gondolt utána ö is. II máik héten

Next

/
Thumbnails
Contents