Dunántúli Napló, 1949. július (6. évfolyam, 150-176. szám)
1949-07-29 / 174. szám
DUNÁNTÚLI , NAPLÓ Szőkén újfajta tinták fogást leplezett le a DÉFOSz Pompás két új autóbuszt készít a köziekedésmíi Micsurin pSspükbólyi birodalmában VT. ÉVFOLYAM, 174. SZÁM ARA FILLÉR PÉNTEK- 1940 JÜL1US 29 V A mártírok rére kötelez Évfordulóhoz értünk megint 1932-öt írtak akkor és a kapitalizmus világválsága delelőjén állt. Milliók kerülitek az utcára szerte a világon és milliók gyomra ltor- Sott az éhségtől. A rothadó kapitalizmus akkor vajúdott legszörnyűbb szülöttével, a német fasizmussal. A magyar feudál-kapita- lizmus, amely úttörője volt már 1919-ben a fasizmusnak és véres kegyetlenségével mintegy példát mutatott az „elmaradottabb" országok kapitalistáinak, most újra a|ta tört a kizsákmányolás és éhség igájában nyögő, de felszabadulásáért harsogó nyomorultak megfékezésében. _ ingott a föld a lába alatt. Az üzemek elnémultak, a parasztok ‘°ldjei dobra kerültek és az ér- ehniség egy része éhségtől széde- *egve követ tört vagy havat lapá- tolt. A magyar föld és a dolgozó társadalom minden rétegének pó- rusai robbanó légkört sugároztak. Visszakisértett 1919 emléke. Meg kellett találni a megoldást, hogy ? Válságot és nyomában feltörő forradalmi fellendülést istencsa- Pfsnak tüntessék fel, eltereljék a figyelmet és előkészítsék a „ait a fasiszta terrornak. így született meg a legaljasabb fasiszta Provokáció: a biatorbágyi mennyiét, amely méltó őse és beve- zetője volt a Reichstag felgyujtá- saaak. Kellett, mert ki akarták mondani a statáriumot a dolgozó magyar nép ellen. Kezdetét vette a legvéresebb terror. Munkások százait vetették börtönbe és kí- n°*ták meg kínzókamráikban. Mindez azért történt, hogy a alság nyomán mind hatásosab- .an küzdő kommunistákat meg- *e*emlftsék és elrettentő. példa- kiirthassák. Rendőrkopók és alias bérencek hada indult a dolgozók legjobb fiainak nyomába. *7 _ került a Horthy-rendőrség Pribékjeinek kezére a hősies har- j°* vívó Kommunista Párt két .e8Iobb harcosa és vezetője, Sal- tőire és Fürst Sándor. y.A statárium alapján perbe fogak őket és kétheti szakadatlan után holmi tárgyalási kordiát rendeztek. A cél nyilvánuló volt. A tőkés sajtó kórusban rCr‘' követelt. A forradalmi magyar munkásosztály sztrájkokkal és tüntetésekkel felelt, de felháborodott az egész haladó emberiség. Horthyéknak és a vérszagtól újra megszédült magyar uralkodó osztálynak mindez nem számított. Sallaí és Fürst elvtársakat bitófa alá vitték. ítéletük előre meg volt írva és édeskeveset számított az, hogy a tárgyalási komédia során semmi bizonyíték nem merült fel ellenük, amely a statáriális rendeletben foglalt pontokat kimerítette volna. Csak néhány röpiratról volt szó és arról, hogy a bitófa árnyékában álló Sallai és Fürst elvtársak kommunisták, kemény és bátor harcosai, vezetői a dolgozók és az egész magyar nép szabadságharcának. Veszníök, pusztulniok kellett, meggyilkolták őket „törvényes" komédia keretei között, Sallai és Fürst elvtársakra emlékezünk 17 év múltán, akkor, amikor a vérben és zivatarban felszabadult magyar nép saját országát és boldog jövendőjét építi a szabadság és béke bástyája, a Szovjetunió segítségével. Emlékezünk és büszkék vagyunk mártírjainkra, Sallai Imrére és Fürst Sándorra. Büszkeségünk Pártunknak ^zól, a kommunisták pártjának, amely ilyen hősöket kovácsolt a munkásosztály fiaiból. Büszkeségünk mellett azonban kezünk ökölbe szorul. Vasököllel sújtunk le mindazokra, akik vérrel áztatott szabadságunk és sűrű verejtékkel épülő országunk ellen bitang terveket szőnek. Ezek az összeesküvők, akik a legkülönfélébb formában jelentkeznek a főpapi talártól a trockísta kémek álruhájáig, aZ ellenforradalom és véres elnyomás külső erőire támaszkodva szeretnék megfojtani milliók szabadságát, tönkrezúzni épülő hazáját. Sallai és Fürst elvtársak emléke arra tanít minket, hogy a dolgozók szabadságát, milliók szabadságát kemény kézzel védelmezzük a trockisták és barátaik, a szabotáló kulákok, mindenféle imperialista ügynökökkel szemben. Védjük és erősítsük azt a szabadságot, amelyért a leghübb hazafiak, a kommunista mártírok életüket adták. Nyogatneforszái tíz évre eíaiseiteii Egy és egynegyed millió munkanélküli mellett °ze) kétmillió a részleges munkané'küliek száma A Nyugat-Némefországbőí érkező je- ta'-fcsek nem hagynak kétséget afelől, . hja a Trud,— hogy a gazdasági e‘yzeii napról-napra romlik. Nyugat-Németországban 1,250.000 * munkanélküliek száma és 1,800.000 Munkás nem dolgozza ki a teljes munkahelet.- ^üzen hatmillió az angol—amerikai ^tazefbeini élő olyan német családok Wnia’ ncm tud,iák megvásárolni a 'Syre kiutalt élelmiszer fejadagot sem. lakosság k élharmada az általános v e‘lszínvonal alatt él. A kirakatok azért •wiá'k tömve, men a lakosságnak cí„?Pésztöen alacsony a vásárlóképesig©. 1 Az ez év februárjában 179, marisban 241, áprilisban már 282 cég t Ennek °-;a jelenteit csődöt. kétségbeejtő helyzölnek az mindenek előtt a Német d az ág ketDova!dlá3á'ra irányuló angol—amerikai P -itilka, amellyel Nyugai-Németorszá- 5? a Marshall-tervnek megfelelően . gyarmati sorba akarják süllyeszteni. (jin. ’zO“,iaI megszálló hatóságok most fPb csapást mérlek a német exportárai, hogy a bék Váll-, es ipari termelést szolgáló ’''szerelilc és ugyanakkor az angol—amerikaiak olyan gyárakat vásárolnak . számukra bőven rendelkezésre álló német márkán, amelyek a leszerelt gyárak készítményeit gyártják. Alá már 3150 .rrúiltó dollár Nyugat- Ncmetórszág adóssága, ami azt jelérvLi, hogy Nyugat-Németország lakossága 10 évig az amerikai Imperialisták igája alatt fog nyögni. !945 április 1-től, 1949-ig a megszállási kölfségök 20 millió márkára rúglak, a német termelésből folyó köz- vellen jóvátételek és a német szabadalmakon kivül, amelyek mintegy 5 milliárd d tói árt lesznek k\ Az angol—amerikai hatóságok akadályozzák a német békeip r fejlődését, viszont ugyanakkor gyors ütemben építik újjá a nyugati szövetség és az Északat'anti Egyezmény támadó szellemű terveinek szolgálatára, a Ruhr-mc- dencc hadiipari központját. Nincsíti semmi csodálkozni való azon, hogy Nyugat-Németországi) n a nép olyan huroknak nevezi a M, rslvall-fer- vet, amelye! az amerikai tnilir dosok egyre’szorosabbra szerelnének vonni a dolgozók torkán. Ausztrália munkásosztálya eddigi történelme legsúlyosabb és legjelentősebb harcát vívja A bányászok nem hagyják abba a sztrájkot követeléseik teljesítése előtt A Budapesten tartózkodó R. Dixon, az Ausztráliai Kommunista Párt központi bizottságának elnöke és R. Lockwood, az Ausztráliai Kommunista Párt központi lapjának, a Tribunenak főszerkesztője, csütörtökön délben sajtófogadáson tájékoztatták a magyar közvéleményt Ausztrália munkás- osztályának harcairól, az Ausztráliában egyre élesedő osztályharcról. R. Dixon az ausztráliai bányászok sztrájkjával kapcsolatban elmondja, hogy az öt hete tartó bányászsztrájkot az életszínvonal állandó süllyedése okozta elkeseredés robbantotta ki. A szirájkoió bányászok a bányák államosítását és Ausztrália egész iparának átszervezését követelik. A dolgozók keményen állják a harcot, amely az ausztráliai munkásosztály eddigi történetének legsúlyosabb, gazdaságilag és politikailag egyaránt legnagyobb jelentőségű harca. A munkásáruló kormány végső eszközként a hadsereget akarja felhasználni sztrájktörésre. A bányamunkások bejelentették, hogy amennyiben a katonákat a szénbányákba küldik, beszüntetik a bányákban teljesített biztonsági szolgálatot. A szakszervezetek bejelentették, hogy katonai alakulatok sztrájktörésre való ifeShasználása esetén szolidaritás- sztrájkkal támogatják a bányamunkások harcát. Lockwood a kommunisták és a kommunista párt vezetői ellen indított harcról elmondta, hogy a bányamunkások sztrájkja során az Ausztráliai Kommunista Párt vezetőségének mintegy 23 tagját idézték bíróság elé és büntették meg. Nem egy közülük 12—20 hónapig terjedő börtönbüntetést kapott. Az ausztráliai munkásmozgalom vezetőinek bebörtönzése, amely semmiben sem különbözik a náSydney-i jelentés szerint az ausztráliai szakszervezeti szövetség és a bányász szakszervezet képviselői Sydneyben értekezletet tartottak, amelyen megvitatták a Szakszervezeti Szövetség javaslatát a bányászsztrájk megszüntetéséről. A szövetség ugyanis indítványozta, hogy a bányászok addig is térjenek ci fasiszták módszereitől, fokozza az ausztráliai dolgozók harckészségét és a legszélesebb tömegeknek a Párt és vezetői Iránti szeretetét. R. Dixon magyarországi tapasztalatairól elmondja, személyesen győződött racg arról, hogy a magyar munkásosztály nagy pártja, a Magyar Dolgozók Pártja Rákosi Mátyás vezetésével áttörte a reakció frontját és a népi demokrácia útján a szocializmus felé halad. Meggyőződött arról, hogy a magyar munkások és parasztok országépítő munkája szinte egyedül áf) a világon. vissza munkahelyükre, amíg a kormányhatóságok döntenek követeléseikről. Hamilton, a bányász szakszervezet elnökhelyettese kijelentette, hogy a bányászok mindaddig nem lépnek munkába, amíg a szakszervezeti vezetőket nem bocsátják szabadon és nerr> teljesítik a bányászok béremelési követeléseit. Kitartanak a bányászok Tf uman kongresszusi üzenete as amerikai tőke behatolásának programja as elmaradt orsságokha A. szovjet küldött beszéde az ENSz gazdasági és társadalmi tanácsában Az Egyesült Nemzetek gazdasági és társadalmi tanácsa július 26-i ülésén a gazdaságilag elmaradt országok támogatása kérdésének megvitatása során Arutjunjan, a Szovjetunió küldötte beszédet mondott. — A Szovjetunió küldöttsége — mondotta —, támogatja azt a javaslatot, hogy a gazdasági bizottságnak utasítást adjanak a kérdés tanulmányozására. — A Szovjetunió az elmaradt országok és területek messzeható felkarolása mellett foglal állást figyelembe véve, hogy ennek a támogatásnak az illető országok és területek belső forrásainak, nemzeti iparunknak és mezőgazdaságunknak fejlesztését kell szolgálnia. Ugyanakkor hozzá kell járulnia a nemzeti fejlődéshez, a gazdasági függetlenség megszilárdításához. A Szovjetuniónak módjában áll komoly segítséget nyújtani — A segélynyújtást nem szabad politikai, gazdasági és katonai előnyök követelésének feltételéhez fűzni. A Szovjetunió annak ellenére, hogy súlyos károkat szenvedett a háború alatt, helyreállította népgazdaságát és komoly sikereket ért el továbbfejlesztésében. A Szovjetuniónak módjában áll komoly segítséget nyújtani azoknak az országoknak, amelyeknek gazdasági és technikai segítségre van szükségük. Arutjunjan példaként hozta fel a Szovjetunió Bulgáriának és Romániának adott támogatását, valamint a Csehszlovákiával és Lengyelországgal kötött, a gazdasági együttműködés elmélyítését célzó megállapodását. Hangoztatta, ’ hCgy a Szovjetuniónak termelése fokozásával egyre nagyobb méretű támogatási Iá!! módjában nyújtani. — Az elmaradt országok gazdasági felkarolása kérdésének igazságos megoldása céljából alaposan kell tanulmányozni minden ország és terület nemzeti tulajdonságát és sajátosságát. Ha az elmaradt országok többsége gyarmat, vagy félgyarmat, vagy az volt a múltban, úgy az elmaradottság felszámolását célzó intézkedések megfontolásánál nem szabad, figyclmon kívül hagyni ezen országok többségének gyarmati jellegét. Nagybritannía, Franciaország, az Egyesük Államok és a Hobbi gyarmatosító ország gyarmati politikája az oka a gyarmati és félgyarmati országok e’maradottságának. — A gazdasági segélynyújtás ter— Azok a jövedelmek, amelyeket a gyarmatosító államok az elmaradt országokból és területekből húznak, tőkebefektetési forrásul használhatnának, ezen országok gazdasági fejlesztésére. Nem véletlen, hogy néhány külföldi lap a technikai segély- nyújtásról szóló amerikai tervet „gazdasági gyarmatosító programnak“ jellemzi. Az amerikai töke nem jótékonyságiból törekszik ezekbe az országokba behatolni és nem az a célja, bogy emelje az elmaradt országok lakosságának életszínvonalát, amint azt az amerikai propaganda állítja. Az amerikai gazdasági segélynyújtási programm célja az amerikai monopoltöke nagy jövedelmeinek biztosítása a legkedvezőbb feltételeik melle'l- u, vi'ágpiacon. A gyarmatok mostani felosztása nem felel meg a világpiacok erőviszonyának. Ez arra készteti az amerikai monopóliumokat, hogy'gyarmati birtokokra tegyenek szert, hogy a második világháború után új erőviszonyt teremtsenek a gyarmatosító államok között,. — Az amerikai monopóltökések ve meg kell feleljen az elmaradt országok nemzeti fejlődése általános szükségletének, de mindenekelőtt a helyi lakosság jóléte és kulturális színvonala érdekének. — A Szovjetunió küldöttsége ezen országok elmaradottsága felszámolása szempontjából döntő ifényezőneik tekinti * nemzeti ipar teljesítését Ezzel szemben azonban kísérletek történtek az elmaradt országok ipari fejlődésének megakadályozására. Az angolok és amerikaiak arra törekednek, hogy ezeket az országokat gazdasági függőségben tartsák. arra törekednek, hogy kihasználják a marshallizált országok közgazda- sági és pénzügyi nehézségeit, hogy őket az Egyesült Államoktól függővé tegyék és, hogy megkaparinthassák gyarmataikat, ilyenformán biztosítva piacot és nyersanyagforrásokat az amerikai iparnak. — Az amerikai ipar komoly nehézségekkel küzd gyártmányainak elhelyezése körül. Az is ismeretes, hogy az Egyesült Államok olyan árufelesleggel rendelkezik, amelyet a külföldi piacokon kellene elhelyezni. Truman elnöknek a kongresszushoz iniézett üzenete olyan programot jelent, amely az amerikai tőke bc- húdolását kell, hogy biztosítsa az elmaradt országokba. E program politikai célját a gyarmati rendszer felszámolásától való félelem diktálta. Ezt az aggodalma* a gyarmatosító országokban megindult hatalmas méretű felszabadító mozgalom okezza. — Az elmaradt országoknak nyújtandó segélyt az ENSz alapokmá nya elveinek, nem pedig a gyarma tosító országok érdekeinek megfe lelően kell megszervezni! — fejezte be felszólalását Arutjunjan. A segélvnyujiási program célja: piacok és nyersanyagforrások biztosítása a monopóltfkéseknsk
