Dunántúli Napló, 1949. július (6. évfolyam, 150-176. szám)

1949-07-28 / 173. szám

»»« JULIUS 28 m ä p l o 5 első példák azt bizonyítják: lobban elő kell készíteni a tagjelöltfelvételről döntő taggyűléseket Alábbi cikkünk csak P'csröl «ól, de tanulságos egész Bara­nyában, de úgy véljük Somogy­bán is. Czeirteinkben és a városok területi szervezeteiben megkezdődlek a tagje­löltek felvételéről döntő taggyűlések. A Központi Vezetőség határozata sze- -rint megnyíltak júniifí 1-től Pártunk kapui s most pártszervezeteink veze­tőségeire és a tagokra vár a feladat, hogy éberen őrködjenek afelett: való­ban csak az érdemesek, a munkásosz­tály és a dolgozó nép'legjobbjai kerül­jenek az élcsapat tagjai közé. * Már az első taggyűlések során olyan eredményekről számolhatunk be, ame­lyeket követendő példaként állíthatunk a többi szervezet ele. De bebizonyo­sodott az is, hogy az előkészítés el­hanyagolásával helyenként súlyos mu­lasztásokat követtek el. A jó példa A gyárvárosiak taggyűlése példa­szerűen zajlott le. A tagok csaknem teljes létszámmal részlvettek rajta és a pártvezetőség a terem díszítésétől kezdve mindent megtett annak érde­kében, hogy ez a nap nemcsak a tag­jelöltek, hanem az egész pártszervezet részére ünnep legyen. A párttitkár elvtárs alapos, jó! felépített beszédben méltatta a taggyű'és jelentőségét, majd az ajánlók és a tagok felszóla­lásai bebizonyították, hogy a gyárvá­rosi pártszervezet a gyakorlatban is alkalmazza az éberséget. — Ismerem őt, évek óta együtt dol­gozom vde. Tudom, hogy a múltban sem állt élete másból, csak munkából. Az MNDSz-be is együtt do'goztunk. Jó munkát végzett ott is és ezt — nyugodtan merem állítani — fokozni fogja Pártunkban. — Munkatársak vagyunk. Felelős­séggel állíthatom a taggyűlés előtt, bebizonyította, hogy dolgozni akar cél­jainkért. Azt is tudom, hogy szép csa­ládi életet él. üzemben és üzemen kí­vül nem fog szégyent hozni Pártunk­ra. Ilyen és ehhez hasonló ajánlások hangzottak el .amelyeket nem hagy­tak szó nélkül a taggyűlés résztvevői. Felszólaltak, ki mit tudott hozzátett az ajánlók szavához. Voltak, akik kér­déseket vetettek fel, amelyekre az ajánlók részletesen válaszoltak. A tag­jelöltek - érezték, hogy életüknek talán legnagyobb eseményét é’iik át. Ahol megfeledkeztek az éberségről Annál több hiha történt a Zsolnay- gyári pártszervezetben. A felületes, rossz előkészítést bizonyítja: a tag­gyűlésre menő elvtársak jóformán nem Ls tudták, hogy komoly esemény­re gyülekeznek. Es még ott, a taggyű­lésen sem domborította ezt ki beve­zető szavaiban a párttitkár, aki a tag­jelölt (elvételt mindössze egyetlen mondatban jelentette be. így aztán nem csodálható, hogy az értekezlet so­rán „Jól van, felvesszük” és ehhez hason’)6 türelme tífen közbekiáltások hangzottak el. Az éberség területén a legegysze­rűbb, alapvető intézkedéseket sem tet­ték meg. Tagjelöltnek vettek fel pél­dául négy hódmezővásárhelyi mun­kást, akik csak rövid ideje dolgoznak * gyárban. Ennek ellenére a tagok kö­rül senki sem akadt, aki kérte volna: ’ beszéljenek ismeretlen éveikről, arról, hogy a háború folyamán hol voltak, Rfb. Es azután sem érdeklődött senki: 'yajjon a pártszervezet vezetősége kért-e és kapott-e információkat Hódi mezővásárhelyről vagy sem. Az egyik tj(gjelcft, cflmondotta, hogy 1944-ben önként (!) lépett be a Horthy-badse- regbe. Még ez sem tűnt fel a taggyű­lés résztvevőinek. A púrltitkár ilyen jelzőkkel ajánlot­ta egyik-másik tagjelöltet: „Ismerem, jó, csendes, szerény fiú”. .Senki sem vetette fed, hogy nekünk nem „jó, csendes, szerény” fiúkra, hanem első­sorban öntudatos becsületes, osztály­hű, a munka frontján jót helytálló munkásokra van szükségünk. — Nem sokkal volt jobb a taggyű­lés a Kokszműveknél sem. Még ha te­kintetbe vesszük a műszakonként! antm kalbe osztást, ajkkor is aránytala­nul kis része jelent meg az értekezle­ten tagságuknak. Ez is a rossz elő­készítést bizonyítja. Itt is mindent szó nélkül tudomásul vettek.' Nem hal­lottunk olyan felszólalást, amely hangsúlyozta voleua, hogy a tagjelöl­teknek ezentúl sokkal több munkát kell végezniük, most kell csak igazán bebizonyítaniuk, hogy érdemesek a Párt bizalmára. * A taggyű'és ünnepélyességét alapo­san lerontotta az utolsónak felszólaló elvlárs, aki mitsem törődve a tagje­lölt fel vétellel, azt fejtegette, hogy ( nem tudja rendesen megtisztítani gé­peit, meri az esztergályosoknak meg­rendelt rongyok még nem érkeztek ' meg. Néhány szó az ellenőrzésről Végűi szótanunk kell az ellenőrzésre £ kiküldött elvtársak munkájáról is. A * városi pártbizottság azzal a céllal en-J gedte őke! útjukra, hogy ha valami 4 visszásságot találnak, azt nyomban/ vessék fel és tereljék a taggyűléseket^ helyes mederbe. A Kokszművekhez ki­küldött elvlárs bizony nem így járt ei* Végighallgatta az értekezletet, rém szólt közbe, csak a végén szólalt fei és a kövelkezőket jelentette ki: — Elvtársak, az értekezleten tapasz-* faltam egy hibát. Azt, hogy a gazda-( 6ági reszortfeleJő-s beszámolójánál aj pénziád ellenőrök nem szólaltak fel,J nem ellenőrizték a tételeket. Ezt találta egyetlen hibának! r Mondanunk sem kell, ez a „hiba” el-t törpül ameilelt, hogy a taggyűlésen az éberség leghalványabb jeleit sem tan,u- ■ sítoiták, a tagjelölteket és ajánlóikat 1 kérdezgették ki, Pártunk tisztasága-1 ról és a taggyűlés jelentőségéről egy j 6zóí sem szóltak. A taggyűlések nagyobb része még* bálra van. A kezdeti eredményekből és] hibákból okulnunk kell. Elsősorban azt! kell meg jegyeznünk, hogy a taggyü- ( lésekre alaposan fel kell készülniük a $ vezetőségeknek, az ajánlóknak és a! pártíagoknak is. Tudniok kell azt,' hogy ez a hónapokig lartó munka ma* legfontosabb része pártmunkáknak. — * Legdrágább kincsünkről Pártunkról van; szó! Jól tudjuk, hogy az ellenség min­den eszközt felhasznál arra,, hogy so-, raink közé férkőzzék és ha úgy járunk ( el, mint a Zsolnay-gyáriak, akkor bl-< zony nem is kerül terveik végrehajtása* nagyobb nehézségbe. Azt is tudnunk kelt, hogy a tagje­lölt felvételről döntő taggyűlések való-f ságos iskolái párttagságunknak, mcg-< tanítják elvtársainkat a párt-demokr'á-* cia gyakorlására, arra, hogyan élje-* nek jogaikkal, hogyan szóljanak bele] legközvetlenebb ügyükbe. Plártunk, a dolgozó magyar nép iráni! érzett felelősségtől vezetve tegyük I méltóvá taggyűléseinket arra a nagy1 feladatra, amelyekre hivatottak! Érdemesek a jutalomra ’A műhely értekezletek már nagyo bb részt lezajlottak, melyek eldöntöt­ték: kik tegyenek azok, akik munka jukkái, emberi _ magatartásukkal, szakképzettségükkel kiérdemelték a munkások bizalmát, szeretőiét, akik méltó!arra, hor/i/ elismerés és jutalom illesse őket az egész magyar képtől, Nézzünk''meg közülük egy-kettőt, ismerjük meg munkájukat, is­merjék meg őket az üzem falán túl is és tanuljanak példáikból. Hl Húsz éve társak már. Húsz éve dolgozik Kiss József II. a hengertaszító mellett. Sok­szor gyűlölte a hatalmas, erős Pépet Illetőket, hónapokat, éveket dolgozott mellette és az eredmény: szegényes, küzdelmekkel, gondokkal teli élet. Azután rájött, hogy nem a ?Ap a hibás, a gép nem tehet semmi- Hanem az, akinek szolgája ő is 051 larsui is, akié a gyár és minden, ami a gazdagsághoz, a szobi), jobb »léthez tartozik. Megismerte a tőkést. Szervezett munkás lett belőle. Azóta “"col magáért, munkástársaiért. . — A felszabadulás óta? Jobb és könnyebb minden. S ezt egyre job- ““n látom — mondja csendesen és a f“P karjába igazítja a következő “őrt. A figyelme ott van. de amit kérdeztünk, éberen él benne. — Egy- jobban tudom, mi a verseny jelen- í- g’e' meg akarom értetni mun­katársaimmal is. ..'Jegy sikerül-e? Kiss elvtárs terme- ,. 1 "zázalélca szerint igen. hisz min- p" 105—117 százalék közölt mozog. beszél róla az egész mühelvrész, “■melynek dolgozóit jó munkájával. “ világosítássaJ, tanácsokkal kezében "tja. valamennyink érdekében. ■Szőreiik ég tisztelik Kiss elvtársat a “orgvári „talpasban“. ' Azért mert ló szakmunkás és cm a szájával, több munkájával, fe- •Cvelmével mutat nekünk példát. Kiss j'-ái's sohasem késik el; Nem áll le >eszé!geinj — mondja el róla Mieán- kvi (ivörgyné. Es nem mond mást özv. Kovács •bánosm;, másik közvetlen munkatár- som. — II t dolgozik közöttünk, úgy mint mi. Sohasem fogja meg a dolo' könnyebbik végét s ez bennünket is serkent,. Mint igazi, jó elvtárs tudja, hogy ez a mi munkánk nemcsak, ab­bé? áll, hogy termelünk. Tudja és megmagyarázza, hogy a mi munkánk harc is. Tgy beszélnek róla és amikor mü- hclyártekczleten a jutalmazásra öt ja- vosolták. négyen, öten is. felszólaltak'. Mindegyikük el akarta mondani, hogy mennyire tisztelik, szeretik jó mun­kájáért, igaz, becsületes emberi éle- téért. I Kicsi a műhely s elég sokán dolgoznak benne. Jó* kellői! __megszervezni az e’osztás', bo gy ne akadályozzák egymás! a műnkében, mindegyik keze ügyé­ben Irigyen az a szerszám, a:tii éppen kell. De van ! t va’altí, akinek min­denre kiterjed a íigye'me. akivel úgy do’goznak munkatársai, mint család­apával az idősebb gyere,kék. J e k 1 József e'vlárs, csoportveze ö ti., áld összefogja a Sopiana .•Mezőgép” mű­helyét. Egy percre ems’i fel csak fejét, amikor megszólítjuk. — Várnak egy bits* " e'vtérsak, ott állnak az asszonyok a gépnél — mondja gyorsan és már a gépeknél .á ni o’aíes mackóját. Beigazftja- egy két percig nézi, hogy dolgozik a mun- kásnö mellette, aztán újra visszajön munkaa-T alához, — Beszélni a munkámról? Nem, azt nem igen szeretek. Megmutatom in­kább. Do meginti Ttja munkáját az iizom­függesztve- mi az a mennyiség, amit a brigádm&k teljesítenie kell. —- Meg is lesz az a hónap végére, sőt még valamit rá is teszünk — néz ránk mosolyogva. Az előirányzat ala’t egy másik kimutatás. Je,ki elv­társ vezeti ezt is. Még a végleges ki­értékelés előtt, naponla kiszámítja százalékban a brigádtagok munkáját. Büszkén bök egy számra olajos újjá val. — Tegnap a Bencsik szertársam 154 százalékra leJjesile' le a normáját. —• 0!yan büszke, mintha az ö ered­ménye lenne. — A többíedi meg, akik lemarad­nak, lássák esek maguka; így szépen a száza’ékokbí'ii. Másnap tudom hely­rehozzák, fölviszik e görbéi! Közben do'gozik. Mi jS. Megkér-\ dezzük munkatársai!- azok*', akjh a*"' műhe.iyérlekezlelen örömmel szavaz­lak meg számára a jutalma! kiváló munkájáért. Elmondják, hogy reggel, amikor jön­nek, már ben' i Múlják ér ő az. akitől munka végeztével mindig elköszön­nek a munkatársak, mert cvább ma­rad. — Nem sokáig — szokta mon- dogi.lni —, esek kicsit előkészítem a holnapi napot;. És szerelik a munkásnők is, aki­ket tanít, segítségükre van és úgy gondozza a gépeket, minél kevesebb legyen a baj velük. — Törődik azzal •— mondja Bodó Józseíné —, hogy necsfck elvégezzük a munkánkat, de szeressük és ismer­jük is. Szóval olyan ember — szól Ka- rádi Ferenc —, aki munkájával, szo- Udarításáva', példámul» ásával meg- értlme.le'e azt, hogy rá szavazzunk a jutalmazásoknál Érdemes rá. 1. M. A TUDOMÁNY MUNKÁSAI A FÖLD MUNKÁSAIÉRT A szovjet tudósok legfontosabb feladata; segíteni a dolgozókat munkájuk eredményének növelésében. Ezt látták küldötteink vala­mennyi tudományos intézetben, ahol meggyőződtek arról, hogy a gépállomásokhoz hasonlóan, a tudomány dolgozói is első feladatuk­nak tartják a kolhozok munkájának előbbrevitelét. A „Dokucsá- jev“ tudományos intézetben például, ahol küldötteink látogatásáról ez a kép készült, több nagytermésű és fagyálló őszi búzafajtát is kikísérleíeztek. Képünkön a magyar parasztok gyönyörködnek a sűrű, nagykalászú, „Sztyeppel 135-ös“ őszibúzában. Ez a búzafajta ma már széles körben elterjedt a Szovjetunió kolhózaiban és szor- hozaiban. rész termelése is. Egy brigádban dől- / geznak tizearkelfen. A falon ki van t Hasonlóan szép eredményeket ért cl munkájával a Micsurinról elnevezett központi Genetikai laboratórium. A 119 hektáros gyü­mölcsös csak egy része a tudományos intézet földjeinek, A micsu- nm gyümölcsösben dúsén terem az alma, körte, szilva, cseresznye, n^ggy» kajszin és őszibarack, szőlő és sok más gyümölcs. A képen egy távolkeletí aktinidía bokrot láthatunk. Gyümölcseiben 24-szer annyi a vitamin, mint a citromban. Levelei gazdag kaucsuklartal- múak. Jakovlev akadémikus (balról) az akíinidia termesztéséről beszél a magyar küldötteknek. , Az asszonyok sem akarnak elmaradni Az MNDSz felhívást intézett a dolgozó parasztasszonyokhoz a ter- mánybegyüjlés sikere érdekében. A felhívásnak országszeLe hatal­mas visszhangja támadt. Százával érkeznek az MNDSz központjába a levelek, amelyekben a falusi MNDSz-asszonyok .lelkesen csatla­koznak a terménybegyüjtési ver­senyhez. Gál Istvánná nagyoroszi lakos, C holdas dolgozó parasztasszony azt írja, hogy elsőnek kíván résztven- ni á terménybegyüjtési verseny­ben. Vállalja egyúttal azt is/ hogv 100 százalékkal túlteljesíti termény- beadási kötelezettségét.-— Azért is csatlakozom a ver­senyhez, mert hazafias kötelessé­gemnek érzem a termény-begyűjtés gyors teljesitését. Minden becsü'e­tes dolgozó parasztember**köteles­sége, hogy lelkesen vegyen részi a dolgozó népünk érdekeit' szolgáló terménybegyüjtési versenyünkben — írja többek között. — Én sem akarok elmaradni eb­ben a versenyben, mert a terrnénv- begyüjtési verseny hazánk boldo­gulásának előbbreyit elét jelenti. Versenyben vannak az ipari mun­kások. nekünk mezőgazdasági dol­gozóknak is versenyben kell telje­sítenünk a tcmién .v beadúst a szo­cializmus építése érdekében — ír­ja Csóka Feremmé, hét. holdas bor- sódbérényi MNDSz-asszony. Beje­lenti levelében s tennénybcivi.Vs túlteljesítését is. Hasonló levelek százai leien:.’’? be a terménybeadási kötele.,y: <■/.., túlteljesítését. I m Es a kép is a Dckucsájcv tudományos intézetnél készült. Ezt.* 1 vidéket valamikor „köves sivatag"-nak nevezték, melyet mély árkok szeltek keresziüü-kasul, 15 éve, hogy ez a tudományos intézet megkezdte itt működését és ma már a hajdani „Köves sivatag" csodáin tram élfó része a voronyezsi termőterületnek. Az intézet nagy-1 kiterjedésű termőterületeit magasra nőit erdősávok védik; amelyek1 megóvják a vetést a száraz szelek sorvasztó hatásától. Az egykori szakadékok zöld völgyekké változtak, ahol dúsan terem a, fű.,A ké­pen látható „Tölgycs-völgy"-ben néhány mesterséges csérmély- és víztároló van. Ezekből öntözik a dúsan termő földeket.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents