Dunántúli Napló, 1949. július (6. évfolyam, 150-176. szám)

1949-07-27 / 172. szám

1949 JULIUS 27 UJSxuwm&twti «ww «mw H R P L O 5 ^4 hitel megszüntetésével, tervszerűbb szállítással és anyaggazdálkodással, /o adminisztrációval Á FORGÓTŐKE CSÖKKENTÉSÉÉRT l/íra készítjük ötéves tervünk. S mennyi minden kell a tarsolyba, hogy jól induljon útjára! Dolgozó parasztságunk hatalmas begyűjtési versenyével, most teszi hátizsákba, a „madárlátta”, szebb, jobb, nagyobb darab kenyeret, az üzemek dolgozói a hároméves terv sikeres befeje­zésével az ipari gépeket, amiből több cipő, jobb ruha lesz. Es most új mozgalom indult, hogy még biztosabban induljon nagy útjára a Terv. A gyárak, üzemek holt tőkéjéből 500 m.illió forintot kell felszabadíta­nunk ez év végéig tervgazdaságunk újabb beruházásaira. Ebben a mozgalomban a gyár minden dolgozója, fizikai és szellemi egyaránt kiveszi részét. Nézzük meg most az adminisztrátorokat, a szel­lemi munkásokat: hogyan segítik ők előbbre vinni a. forgótőkecsök­kentés ügyét, hogy segítenek ezen keresztül fejlődésünkhöz, a szocia­lizmus megvalósításának gyorsításához. míg egyik helyen egy anyag ége­tően szükséges lett volna és meg kellett hozatni kemény forintokért, közben egy másik munkásnál ott állt használatlanul ugyanaz az anyag, nagyobb mennyiségben. A központi raktár azután mMoldotta a kérdést — néz körül nagy* figye­lemmel Wurm Ferenc elvtárs. Nem kell „ráülni” az anyagokra, csak ta­karékoskodni, gazdaságosan bánni velük. Wurm elvtárssal sokszor vitat­koznak, hogy több kell, más kell. De ő hajthatatlan ilyenkor. 16 éve Kétszázezer forintos felajánlás — Hogy állunk itt a kérdéssel? ~ nyitottunk be a pécsi sörgyár irodájába. — Nálunk meglehetősen nehéz a helyzet. A gyár termelése idénysze- rű. Nehéz meghatározni: mi az, amire szükségünk lesz ősszel, mit tudunk felszabadítani — mondja Paprika elvtárs, a vállalat vezetője. — De máris igen fontos lépést tet­tünk meg: a hitel teljes kiküszöbö­lését. Ezzel felszámoltuk az óriási kintlévőségeket, egyikét a legna­gyobb mértékű holt tőkének. Elmondja, hogy vagy azonnal fi­zetnek a vevők, vagy pedig után­véttel, ami nem jelent többet 3—4 napnál. A sörgyár 200.000 forintot akar felajánlani forgótőkecsökken­tés címén. Honnan kerül ez elő? — Éppen ez az egyik alapja, a hitel megszüntetése. Szinte megva- lósíthatatlannak hittük, s kiderült, hogy nincs vele semmi nehézség. Ez azonban nem elég. Döntő fontossá-. Sú az is, hogyan használják ki ko­csijaikat, a szállítási lehetőségeket. — Ebben is tervszerűen igyek- az-ünk a lehetőség szerint dolgozni — mondja a szállításvezető. — Egy- tolé induló mennyiségeket egy ko­csira rakunk, öt irányba mennek tgy szállítmányaink. Amennyire le­het, úgy indítjuk, hogy tele legye­ik. ne fussanak üresen a kocsik. Ezzel a csoportosítással sokat meg­takarítunk, sokban csökkentjük az önköltséget. Nem hell „ráülni“ «3 anyagra, csak takaré­koskodni . 'Az anyaggazdálkodás terén is sok éjat tettek a sörgyáriak. Például ^ogcsinálták a központi áruraktárt. — Eddig minden művezetőnek Volt külön kis raktára, készlete, armből gazdálkodott. Persze mind- Cílyik azon igyekeezett, hogy az ő faktáná legyen megrakva minden nasznos dologgal. Előfordult, hogy ZlNOVir DA.VTDOV: dolgozik a gyárban, ismer majdnem minden szöget. Tudja mihez mi kell, nem lehet őt becsapni. De jól dolgoznak a könyvelők is. Bármelyik pillanatban megmond­ják: hol vannak lemaradva, hol tartoznak, kiknél van kölcsönüveg. — Nálunk nincs lemaradás — mondja Szilágyi elvtárs, a könyve­lés vezetője. — Meg a szabadságo­lás alatt sem -történt visszaesés. Az üzem ütőerén így tudja csak a ke­zét tartani a gyártásvezető, válla­latvezető, így láthatják csak tisztán, hol van tennivaló és el is végzik hamar. — Ez a mi vonalunk! — mondja Kallós elvlárs, az adminisztráció vezetője. — Az üzem dolgozói újí­tásokkal, önköltségcsökkentéssel, a gyártási idő minél rövidebbé tételé­vel harcolnak a forgótőke csökken­téséért. Mi pedig a magunk részéről igyekszünk mozgásbahozni, felhasz­nálni a holt tőkéket. Felajánljuk, a kétszázezer forintot, az újabb be­ruházásokért, a dolgozók életszínvo­nalának emeléséért. A iromány liztosílja a vetősaytisztító gépeket a Éigezé parasztság részére Népi demokratikus kormányunk a do.gozó parasztság érdekében, a külön­böző velőmagtisztfí'O gépeket — ame­lyeknek egy része a kulákok és speku­lánsok kezében volt — dolgozó paraszt­ságunk rendelkezésére bocsátja azzal, hogy rendeletben kötelezi a tisztító­gépek tulaidono ait a gépek rendben- tartására és a tisztító munkálatok el­végzésére. A földművelésügyi minisziérium ren­delet© kötelezi a vetőmagtiszíhó gé­pek tulajdonosait a gépek üzemképes állapotban tartására és arra, hogy a dolgozó parasztok tisztításra hozott ve­tőmagját tisztításra elvállalják és azt lelkiismeretesen, késedelem nélkül el­végezzék. Amennyiben a gépet a tu­lajdonos üzemképes állapotban tartani nem tudja, ezt a gazdajegyzőnek, vagy a mezőgazdasági igazgatóságnak be­jelenteni tartozik- Ök gondoskodnak azután a gépek üzembe helyezéséről. A vetömagtisztításért járó térílés kész­pénzben fizetendő. A rendelet értelmében büntetendő az, aki a tulajdonában levő vetömag- tisztítógépet nem helyezi üzemképes állapotba, nem jelenti be, hogy gépe már üzemk'p-s állapotban van, illetve a tisztításra átadott gabonát nem'tisz­títja meg megfelelően. A FALIÚJSÁG A propagandista nagy léptekkel járta az üzemrészeket. Mindenhova harsány hangon beszólt: „Elvtár­sak, holnapután avatjuk a faliújsá­got. írjon mindenki cikket!” A be­jelentés élénk érdeklődést vont maga után. Kovács Kálmán is meg­fogadta magában, úgy mint a töb­biek, hogy állandó tudósítója lesz a szépjövőjű faliújságnak. A cikkek egymásután készültek. A propagandista asztalán másnap délben annyi cikk tornyosult, hogy négy faliújságnak is sok lett volna. — Jól indul, jól megszerveztem — gondolta magában. Sugárzó arc­cal turkált a rengeteg cikk között. — Fog ez menni — mondta az asztalosnak, mikor belépett. Látni akarta: hogy fest teljesen készen az üzemi pártszervezet jövő reménysé­ge. Megelégedetten szemlélte. Iga­zán szép volt. — Valahogy meg kell oldani a rengeteg anyag elhelyezését — mondta a belépő sajtófelelősnek. — Megsértődnek, akiknek az írása nem került fel. A sajtófelelös megértőén bólogatott. — A faliújság tetejére szegeljünk egy lécet és ami esetleg nem fér a szélére, idehelyezzük, hogy minden­kinek az írása megjelenik az ünne­pélyes felavatáson. Az óramutató rohamosan közele­dett a négy óra felé. A propagan­dista elhelyezte a piros asztalterí­tőt a faliújságon és nagyot sóhajt­va leült. A gyár göztrombitája harsogva jelezte a munkaidő végét. A dolgo­zók egymás után érkeztek, kíváncsi pillantást vetve a falon függő bécsi­piros anyagra. Az avatóbeszédben szép szavak­kal vázolta a faliújság hatalmas je­lentőségét. — Ez a faliújság lesz a dolgozók fegyvere az ideológiai műveltség terjesztésében — mondotta és ün­nepélyes mozdulattal lerántotta a leplet a faliújságról. Feldübörgött a taps. Megkezdőd­tek a hozzászólások, amiben, a dol­gozók ígéretet tettek, hogy a faliúj­ságra rendszeresen fognak írni. Nem csökkent az érdeklődés más­nap sem. A munkaidő megkezdése előtt ott álltak csoportosan a dol­gozók, olvasgatták társaik írásait. Egy hét múlva újra kicserélték a cikkeket. Nagy hézagok tátongtak közöttük, de ízlésesen voltak elhe­lyezve. A napsugár heteken keresz­tül ontotta sugarait a négy fehér lapra, úgy, hogy olyanok lettek, mintha tojás sárgájával sorra be­kenték volna azokat. Egy nap aztán új színnel „gazda­godott" a faliújság. Az üzem szo­ciálpolitikai felelőse elhelyezte raj­ta nagy, piros betűkkel írt felírá­sát: „Az OKA utalványok megér­keztek!” Komoly cikk nem jelent meg a faliújságon többé A dolgo­zók 'már nem is néztek rá, tudták, hogy nincs rajta érdemes olvasni­való ... Hosszú hónapok teltek el. 'A pro­pagandistának egyszer csak feltűnt az ütött-kopott, elárvult felülj súg. — Pista bácsi, — szólt oda a por­táshoz, — vegyük ezt le innen a bejárattól, csak elcsúfítja az üze­münket ... ■ * így esett ki az üzem dolgozóinak kezéből a jó fegyver: a faliújság. ) Kíszon József. DÉLUTÁNI SÉTA HARKÁNYBAN, az árnyas, gyógyvizes parkban, fürdözo bányászok között fa isniereüen kér, még távolabb tájak lakói előtt sem az az er­dős, lugasos állomásmogötti táj, amely a Harkányfürdőre érkező utast fogadja ilyenkor nyáron. Az izzasztó, meleg levegőn messziről átszürődik . a fürdőzők sikongatása, a nyaralók; villák rádiózenéje. Ez talán ugyanúgy, mint régen. Viszont az arcok nagyon mások lettek. Ke­mény, barázdás, nyílt munkásarcai vannak az újonnan' érkezőknek. Százötven beutalt dolgozó érkezik velünk együtt a Mecsekvidéki Gyógyfürdők és Üdülők szállodáiba ezen a napon. Az utóbbi időben ál­lamosított penziók is őket fogadják be ma. Itt üdülnek Komló, Nagy- mánvok bányászai és a MESZHART dolgozói. Körülbelül félezer gyó­gyulni és üdülnivágyó munkás, munkásasszony tölti e pompás park fái, virágai között szabadságát — Uj élet folyik itt — meséli Petrovics Gyula fürdőigazgató — elégedett, nemesen emberi élet. A kádakban iszap és gyógymasszázst kapnak most éppen száznyolcvanán. Az „Ilona” 42 fokos vizében hét­száz ember fürdik. Őket keltene megkérdezni, hogy mikép telnek napjaik. ... közt ß fürdőzo bányászek Vlrl ARKAPITANYOK. 1 íJjes eHfirl tombol a vihar. A felhők alacso- JD'/U szállovak a fejünk felett, sűrű, sötét gomolyagikén! ajlja őket a vad szél, Öt napja nem tudjuk, mikor kél * 7laP. s mikor, nyugszik, öl napja élünk mélységesen éjszakában, s már-már úgy tűnik, sosem akar vége- wkadni a viharnak. Eis halászhajónk, mint tehetetlen játékszer vergődik * hullámok közölt. Milyen irányban haladunk vájjon/ .vj tudná megmondani? Mikor kölüivk ki?- S parin, ’’■füuk-e egyáltalán?: Visszafojtott kérdések ezek, melyek °'t tükröződnek a matrózok oly elszánt, s most mégis ’Pegreiient tekintetében. Hálónk a hajó mélyén pihen. •Á halódik napon tündöklő napfényre ébredünk, s *?°cy kitekintünk, elkápráztat a tenger végtelen csilio- jlasíi. Füttyszó kél a matrózok ajkán, s Falon kapitány klveli hálóit ... *ey Járja a „Csajka“ a tengert, hói viharban, hol ^pfó.nyes, csendes időben. A szép idő kedvez a halászok­■ megszámlálhatatlan soka - ágban vándorolnak ilycn- 01 j1 tűzvörös sügérek, zsíros tőkehalak a ha.jóteneki e. Néhány forduló, s máris roskadásig tele a kis bárka, " júliusra ha lód félezer mázsa súlyú hal gvűlak össze üt. * M a havi lerv 143 százalékos ielcjsílését jelenti. Csoöá'atos mesterség H halászat, s különösen a leg- 'r óliiá időkben! Ez Is, mint annyi más a szocialista ipar lvmánya. a szocialista ipar lendítette fel. I-áfni kell a bárkát, amin! kiköt, s alig liz perc múlva uing/ik az első vontatott kiáltás: \ Ereszd! S nvomlwin utána: ‘— Húzd rá! , a kiállások ütemében emelkedik fel, süllyed le a vödör, felfelé 'ötvösén eamniogv:*. frissen fo- *0,l hallal telve, lefelé könnyedén, libbenön. ■ hn jofimékről < parira vándorolnak* a húsos töke- »wrijvk V4 me­gyünk ké­sőbb és be­szélgetünk velük. Az egyik csoport ma érkezett csak. Reggel óta az" el­ső benyomások' szűrődtek beléjük csupán, így hát pár szóval nyilat­koznak csak. Fekete Ferenc II. a MESZHART dolgozója. A Széchenyi akna egyik vájára. Tizennégy napra jött elv társaival együtt. — Meglepődtünk pompás szállá- ^ sunk láttán — mondja. — Ragyogó A tisztaságú villákban lakunk s olyan i ízes, ózondús levegő árad be szo­báink ablakain, hogy szinte jóllakik 1 vele a tüdő. t Veverka György nem bányász. A pécsi Sopiana gépgyárban vasüntő- segéd. Sokat beszél arról, hogy az­előtt az üdülés hozzáférhetetlen volt egy olyan ember számára, mint ő maga is. Jól esik az élet „fennsíkjain” él­ni! — mondja boldogon s jobbkezé­vel belemar a zöldes vízbe, aztán végigcsurgatja bronzszínű mellén a csillogó cseppeket. Obert József MESZHART moz­donyvezető szerint az első nap ^.nagyszerű. Az ebéd elég és jó, a Konsztantin J-avrcndjevics Biirkov, az. akkor még alig környezete olyan, mint egy 25 éves bárkakapitány fejébe vette, hogy legyőzi a vi- n€"ái grófi park és szerencsére az hart, legyőzi a szelei, s halászni indult a léli hónapok- f időt is „kifogták, ban. Burkov kapitány sikert aratott, s ma már senkinek f Benézünk az üdülők „gyomrába” sem jutna eszébe, hogy ősztől tavaszig parlagon hagyjon f is. Kíváncsiak vagyunk, hogy mi­feküdni egész halász,flottákat! J lyen környezetben, milyen telkiis­Kirov halászbárka fedélzetén J meretességgel készítik elő a pihenő \ dolgozók ebédjét, vacsoráját és vé­gigfutjuk az étlapot is. A százhat vassomi fedélzetre éles vijjogással, hogy csőrükben hulladékkal emelkedjenek ismét a magasba. Ha beszélni tudnának, biztosan megállapítanák, hogy bizony egyre kevesebb a falat, mert nem vész itt kárba egyetlen használható da­rabka sem! Halliszt lesz a „selejtböl“, a szárnyasok ér­tékes tápláléka. A Itarents! tengert a „Szelek műhelye“ néven nevez'.-k, mert itt az Északi sark szomszédságában szüle­tik a vihar... Január, február, március, — ezek a ve szélyes hónapoki Kj gondolt volna akár luisz évvel ez­előtt is arra, hogy télidében tehet halászni?! A sarki len ger dühe szinte legyőzhetetlennek látszott. Burkov kapitánnyal a ismerkedtem meg. , ..ti , , \ 6-A1U It LUN. cl A tllictyui ift. -fi. üé-a£,íí'A\, Zömök, szelesem, ember Arcara szmte eltűrő hetet-i {őn - szemé!vzet minden tagja vá­lón jeleket irt a tenger A halaszal nagyapa, öröksége: i, szakember a pincértől a Burkov kisgyermek korában együtt enokede: meg nagy > föszakác3Íg. Fehérköpenyes alakok a piává! a mélabus. sejtelmes, regi lialaszuotak.it. S a 9 „llhnn„..a. mömüttiink- TTtrv apja ,, mesterség apáról fiúra száll: Burkov fia még alig cse ( peredéit fel, máris kétszer járta nteg a tengert .. . De a| kis Vologya nem hallott már egyetlen szomorú italt sem — héj, de megváltozott az élet még itt a tengeren isi l'.U 7 óta! 192tH.cn vezette Burkov először „Zubalka“ nevű kist hajóját léli halászatra. í> bár jócskán akadtak kétkedők: t gazdag zsákmánnyá! téri vissza. Sem hideg, sem köd, sem < suhannak előttünk, mögöttünk. Úgy készülnek a főzéshez, 'mint egy ope­rációhoz. Mindenki „steril.” Éppen a vacsorát adagolják ki. Irigyen nézzük a tányérok tartal­mát. Egyetlen vendég fejadagja ma estére: májashurka, disznósajt, son­kaszalámi. bácskai hurka, trappista sajt, zöldpaprika, uborkásaláta és s «Vér. félszegúszó és .siiskehal. Ha sokáig nézed: szemed, mini sodródnak veget nem érőn . . Nines egv percnyi moTiltás sem: a . kt.eu már sózzák is, füstölik. s konzerv "»«okt*, préselik n százféle formájú, százféle nevű. fi­re?«,,-,!i,. . . " “oki'-V,,, -keik éubö! hófehér sirályok csapnak le a örávlk heti .. * inió'.Tobeon ^*Onv!Té<3<,i (ize. szél. sem vihar uer.4 lö-rte meg, s nem fegyv erezték le az 'L yyümölcs! Olyan adag, hogy mély­örökké hitetlenek megjegyzései som. Jtányérban adagolható csak. Regge­lűn mái' nem 'ritka dolog a téli halászat. Érés/f lire kávét, vajat, dzsemet, kap a évben, a nap minden szakában érkeznek vissza halász- Jdolgozó, néha tepertőt is, vagy fel­üti jók Murmanszkbi.. Nyáron Mi, iitin fenve vibioiljn me­a soha a vágott at. Délben raguleves után muhi uyumu * vdgut-i'n. uciuci kikötőt, té'en a fény- a négyféle készételben válogathatott szórók törik át a ködöt, Télen és nyáron egyaránt f..l Ja pihenő ember: paprikáscsfrkében, n-k ki a lengen e ■„ ..yihnrkapüányok“ bárkái. Bő zsák- f v-ántoticsirkében, borjúoörköltbeo mán nyű! térnek vissza, melyet a ki-merílbatéllcn gezda- (és borjúsültben. Tésztaként dobos- súgó mos/ tenger-óceánon .merítettek. ^szeletet kaptak. megszólítunk né­hány étkezőt. A' sárga arcszíneken már átütött az egészség pírja és ki­simult homlokuk napsütötte barna. Nagy étvággyal esznek. A vasasi Petőfi-akna bányászai­val ülünk szemben. Jazmincsek Ala­jos, Lukács Mihály III., Széni Jó­zsef I. és Papp József X. vájárok felelnek kívancsiskodásainkra. — A Rózsa-villában lakunk' — kezdi Jazmincsek. — Sajnáljuk, hogy nem lehet itt minden elvtár­sunk a bányából. — Ha hazamegyünk, újult erővel fogunk neki, hogy beváltsuk az öt­éves terv mellett tett fogadalmain­kat — szól hozzá Széni elvtárs. Hosszú, értelmes hozzászólásaik vannak mindenhoz. Értelmiségi dol­gozókkal vegyesen ülnek asztal mel­lé, együtt, egymás mellett hallgat­ják végig a Párt, vagy a Magyar- Szovjet Társaság kiküldöttjének be­szédét és úgy szólnak hozzá, hogy vitát is provokálnak néha. Nagyon sokat lehetne írni az itt látottakról, hallottakról. Az üzem úgy vigyáz a dolgozók egészségére, hogy még a fogyasztásra kerülő ál­latokat is saját vágóhídján vágatja. Kenyereiket maga süti. A személy­zet kifogástalan munkáját dicséri a vendégkönyv is, amely a hálás dol­gozók lelkendező soraitól telik meg hamarosan. Ilyen beírásokat olva­sunk többek között: „...Soha nem felejtem el az üdülőben dolgozó elv­társak fáradtságot nem kímélő mun­káját, amellyel kellemessé tették számunkra az itt töltött két hetet” — írja Ákos András és Neje. Az asztalokon hófehér terítékek. Nyolc pincér szolgál fel minden zök­kenő' nélkül. Nekik is jó itt, mert nem találkoznak finnyás, kénveske- dő vendégek özönével. Napi három­száz embert étkeztetnek itt megelé­gedésre. Naponta három borjú, vagy egy fél marha és egy sertés fogy el a jóétvágyú beutaltak között. Naponta kapnak gyülmöcsöt vagy főtt kukoricát. Nem sikkad cl sem­mi, mindent ellenőriznek. Most is itt tartózkodik Fehér Györgynő, a vállalatvezető, aki sze­mélyesen kivan meggyőződni min­denről. egy tenyérnyi terü­lete annak az ,or~ , ■ szágnak, amelyben a nép boldogulása az egyetlen kor­mányprogram. És hogy ez a terv miként valósul meg, azt kézzelfog- ható_ bizonyítékok mutatják. Elég hozzá egy délutáni séta Harkány­ban. az árnyas, gyógyvizes park­ban. és egy látogatás a munkások üdülőiben. Ezek a gyógyforrások a kételkedőket is átvarázsolják. Itt nem lehet nem hinni egy boldog ország és nép szocialista lövőjében. — Kopányi —

Next

/
Thumbnails
Contents