Dunántúli Napló, 1949. július (6. évfolyam, 150-176. szám)

1949-07-26 / 171. szám

mo .TŰLIUS 28 NÄFLO 5 FUTÓSZALAGON ÉPÜL MOSZKVA Tervgazdálkodásunk központjában most az építőipar munkájának meg* javítása iáll. A minisztertanács július 17-én nyilvánosságra hozott 16 pont­ból álló határozata többek közt Ki­mondja, hogy a Szakszervezeti Ta­nács és a MÉMOSz „szervezzék meg a Szovjetunióban bevált munka­módszerek gyors bevezetései”. Az élenjáró szovjet építőipar munkájáról szól az alább közölt rendkívüli ta­nulságos cikk, amely Iván Vinni- csenko tollából az Izvesztija egyik júliusi számában jelent meg. A „futószalag építést“ moszkvaiak kezdeményezték. A moszkvai ház­építő tröszt még a második világhá­ború előtt, 1939-ben ée 1940-bcn a Nagy Kaluzsszki utcán ennek az épí­tési módszernek elsőizbeni alkalmazá­sával 14 hónapos rekordidő alatt 11 többemeletes épületet épített ö?sze­ren 435.000 köbméter terjedelemben. Kz volt a futószalag építési rendszer első kfsérlote. A háború megakadá­lyozta e,nnek az építési módnak töké­letesítését és elterjedését Napjaink­ban tökéletesebb formában azonban már újból alkalmazzák. Mi a rendszer lényege? Az olvasó képzeljen el ?gy gyár' futószalagot, amely állandó mozgás­ban van. Ilyen elv szerint keletkezet a futószalag építési rendszer is. Magától értetődik, hogy itt nem le­het szó szüntelenül mozgó szalagról, lie mint minden más termelési futó­szalagnál a fontosabb munkákat itt is egyszerű műveletekre bontották íek Minden munkát az egyes ob­jektumoknál és az egész építkezés­űéi egyaránt egységes ritmusban, egységes technikával végeznek. Ezelőtt Így építkeztek: árkokat ás­lak az alap lerakásira, a falakat fel­húzták, vagyis lerakták az épület vá- 7-át, azután pedig a tetőt helyezték s csak ezután fogtak a belső Munkálatokhoz. Az ilyen munkamód- wer következtében egy, többemeletes ház építése 3-4 évig tartott. Egészen másként építkeznek ma. A Peszosán utcában az .építkezést két sorban végzik. Mindegyik sor ön­álló „futószalag“. A termelés „futó- Rza!agosíiását“ az építési munkafo­lyamat egybehangolásával bjy.tosít- . Ük. Így példán! minden objektumnál a talak húzásával egyidőben történik ® vasbeton lépcsőházak és a burko- !at felszereléso is. Ebből a célból min- 1 on épületet két egyforma részre ?s;‘tanak fel. Egyik részen a falakat építik, a másik részen a szerelési munkálatokat végzik. A kőművesek szerelők egymást állandóan fel­váltva, az egész idő alatt párhuza­mosan dolgoznak. A falépités és bur­kolat felszerelési munkáktól egy eme- ot távolságra már az épület „belső munkálatai“ folynak. Ugyanilyen elv szerint végzik az Pifkfizési munkákat az egész építke­* , helyen. Amikor a kotrógép az ^gyik helyen kiásta a ház alapjának ^rakásához szükséges árkot, a má­ház alapárkának kotrásába fog. P/.'~ jönnek a kőművesek, akik az • so háznak alapjait és fi, pince fa­felkötik le, ezután következik a: I kőműves és szerelő, akik befo- y “ a falak felhúzását, a burkolat beszerelését, stb. Három fontos fe tétel vAz építési futószalagrendszer“ ha- oiysága szembeötlő. Megvalósí­tók bonban három fontos feltétel- 1, az építkezés maximális tipizálá- *n.. és standardizálásán'ak, a tér* rn^ C5 *f,ar' módszereinek és a munka kultúrájának betartásától A Peszesanoj utca környékén lévő MEGJELENT PÁRTMUNKÁS Offújabb száma gazdag larialom- mal. nA, fontosabb cikkek: BeibJen • ?u&fr! A t rock is. a kémbanrla *7 «zése erősíli a Pártol. A Szer- ezo Bízott »ág hat ,V ozat a. Fejér- Pártfe'.zo tság hamis jelen­ői. • Sir.kál»y László: Teljesí'.- ^,Jk mondén részleteiben a három- ?We* tervei. Hütvcqi Ferenc: A ■tej-e,ölt felvétel eddigi apasz a- latnijó1'. Olvasd a Pártmunkást! házak építésénél ezeket a feltétele­ket betartották. Az első feltételt is betartották, mert csak néhány típus építésére ad tak engedélyt. Az alap és a falak ki­vételével az épületek valamennyi része összerakható. Ez a körülmény lehe­tővé tette, hogy az épület valameny- nyi alkatrészét az építkezés színho Ivétől távol gyárilag állítsák elő és a színhelyen beszerelhessék. Peszesanoj utca környékén látható hatalmas daruk a házalkatrészeket rendeltetési helyükre szállítják. Se­gítségükkel történik a homlokzatok felszerelése, a lépcsőházak vasbo- tonelemeinek és a burkolat, a kész üveggel ellátott ablakkeretek, rácsok és díszítések beszerelése. Az ilyen futószalagrendszerű munkamódszer legalább 30 százalékkal csökkenti a fizikai munkások számát. A harmadik feltétel, a munka ma gas kulturális foka elsősorban a munkafolyamatok helyes megszerve­zésétől függ. Vegyük például a téglafal meg­szerkesztéséhez szükséges malter elő­készítésére vonatkozó utasításokat. Milyen ez a munkahely a valóság­ban? Előttünk van a tipikus gépesített munkahely, amely matterkeverőkböl. adagolókból és szállító munkásokból áll. Az ilyen malterkevefő csomó pontban általában 10-12 munkás tel­jesít szolgálatot Itt egyfajta műnkéit végző munkások dolgoznak. Az egyik munkásnő magas emelvényen, mint valamely hajó kapitányi hídján áll. Előtte van az irányító állvány. Ha megnyomja egyik vagy másik gom­bot, különböző gépeket hoz moz­gásba és így az anyagok adagolási tói a keveréséig és a malter előkészí­téséig tetszésszerinti munkafolyama­tot irányít. Ez a helyes munkamegszervezés a munka kultúrájáért folytatott harc­nak azonban csak a kezdete. A ter­melés igazi kultúrája azonban ott kezdődik, ahol a munka helyes meg­szervezése a szocialista munkaformá­val társul, ahol az egységes techni­kai folyamattal együtt a sztháno- vista mozgalom munkamódszere ér­vényesül, ahol a szellemi és testi munka közötti határ eltűnik. Az „ötös munkarendszer' Ezekkel a körülményekkel tisztá­ban voltak az „építési futószalag“ tervezői. Ez az oka annak, hogy ezek a férfiak olyan energikusan felkarol­ták Fedosz Savljugin és Vaszilij Ko­rolev országszerte ismert kőművesek kezdeményezését a téglarakás új módszerére vonatkozóan. A téglara­kás szokásos módja a „kettős mun­karendszer“ volt: az egyik szakkép­zet kőműves egy kézimunkás segít­ségével végzi el az egész munkamű­veletet. Savljugin és Korolev a tég­larakásnak új felaprózott munka­módszerét, az „ötös munkamódszert“ ajánlották. Ebben a rendszerben kél szakképzet kőművesnek három kézi­munkás segédkezik. A legjobban szakképzett kőműves megy elöl, a legbonyolultabb és logfelelősségtelje- sebb munkát végzi, elhelyezi a falak külső homlokzatán a különböző épí­tészeti díszítéseket. Utána jő a má­sodik kőműves, aki a fal belső olda­lát látja el megfelelő díszítésekkel. Két kézimunkás a szakképzett kő­műveseket malterral és téglával szol­gálja ki. A harmadik kézimunkás végzi a hátralévő munkát, vagyis téglákat rak a fal külső és belső ré­szei közé. Ennek az új munkamódszernek al­kalmazása következtében a tégalara- ,késnél a munka Icrmtlékenysége több, mint hétszeresére emelkedőt. A kettős munkamódszernél eddig a munkások munkaidejükben átlaga san 2-3000 téglát raktak. — a jelen­legi „:5-ös“ munkamódszernél már a fiába rakott téglák száma eléri a 10-12.000-t. Ezenkívül ennél a munka- módszernél a nem szakképzett mun­kások gyorsan igazi kőművesekké lesznek. Az „5-ös“ munkamódszer tehát nemcsak „futószalag építési rend­szer“. és az együttes sztahanovista munka egyik fontos része, hanem a mesterek- szocialista, iskolája is. 103-ró! 90 rapra ! Ez év tavaszán a Peszesanoj utca körnvéken lévő lakóházak építésé­ben résztvett Nikolaj Olsanov mosz­kvai kőműves is, aki nagy hírnevet szerzett kettős tóglarakási. rekordjá­val. Miután elsajátította a számára új 5-08 rendszerű .téglarakást és megismerkedett az építési futószalag­gal, indítványozta, hogy a szocialis­ta verseny eredményének kiszámítá­sánál ne a téglarakás terjedelmét, hanem a lakótér négyzetméterét ve­gyék alapul. Fel lehet tenni azt a kérdést: nem mindegy-e, vájjon a felosztott mun­kafolyamatot milyen egységben szá­mítják? Az Olsanov által javasolt új elszámolási módban azonban a mun­ka termelékenysége növelésének óriási ösztönzése rejlik. Ennek az értékes új kezdeménye­zésnek bevezetése, amelyet már ma­gukévá tettek az összes építőmun­kások, befolyással van az építési futószalag önköltsége is. Az épület- állványokon ma már ilyen plakátok függnek: „Építőmunkások! Csökkent­sük le a lakóház építését 108-ról 90 napra!“ Nagy vonásokban vázoltuk, miként épül Moszkva. Ugyanilyen módon kezdenek építkezni Zaporozsjo, vala­mint Magnitogorszk környékén is. Ilyen rendszer szerint kell dolgozni a Szovjetunió valamennyi építő- munkásának. A iMoltáesil komMnát munkálatainál történt pazarlásról, gondatlanságról, szabotázsról és a jelentősebb beosztásban dolgozó fa­sisztákról ránija le a leplet a Sza­bad Nép vasárnapi szánra. Cseppet sem csodálni való, hogy a mohácsi kombinátot is kiszemelte az ellen­ség, hogy ide is beépítette embereit, akik már kisebb megbízatásokat si­keresen végre is tudtak hajtani. Az lett volna furcsa, ha éppen az öt­éves terv legnagyobb építkezéséről feledkeztek volna meg. Na de az imperialisták és hazai ügynökeik nem olyan feledékenyek. Annái nagyobb fokú gondatlanság történt a mi oldalunkon. Valljuk be őszintén: újból nem voltunk elég éberek. Alapvető hibákat követtünk el, szinte tárt kapukat nyitottunk az ellenségnek. Elsősorban azzal, hogy a hatalmas építkezést nem biztosí­tottuk, az ott dolgozó nagytömegű munkásságot nem vérteztük fel leg­főbb fegyverünkkel: erős, kommu­nista pártszervezettel. Hogy mehet­ne jói a munka, ki gyakorolhatná az ellenőrzést, ki javíthatná ki a hibá­kat, ki deríthetne fényt a visszaélé­sekre, ki világosíthatná fel tenni­valóikra a dolgozókat, ki szervezhet­né a munkaversenyt, ki önthetne eleven vért, lüktetést, öntudatot a munkába más, mint a pártszervezet? Ha ez hiányzik, akkor hiányzik minden. Ha ez hiányzik vagy rosz- szui működik, akkor az ellenség egykönnyen befészkelődhet és ott­honosan érezheti magát, Úgy, ahogy Mohácson történt. Még szerencse, hogy előnyüket nem tudták jói kihasználni. Amit eddig ártottak, az elenyésző ahhoz képest, amit árthattak volna és ami­re minden bizonnyal készülődtek. Szerencse, hogy Pártunk kellő idő­ben hívta fel a figyelmet az áldatlan mohácsi állapotokra. Most minden lehetőségünk meg­van arra, hogy mulasztásainkat pó­toljuk, hibánkat kiküszöböljük. Sok a tennivaló. Nagy változást keli végrehajtanunk a munka megszer­vezésében, a személyekben és sorol­hatnánk tovább. Nincs terület, aho­vá a kombinát építkezésénél nem kellene erős kézzel belenyúlni. „Rendet kell teremtenünk Mohá- ' csőn!” — követeli a Szabad Nép. Igen, de mivel kezdjük? Nem vitás, a pártszervezet megalakításával, erős pártélet kialakításával. — Ha ez meglesz, minden további könnyebben fog menni. A pártszer­vezet mindennek az alapja, munkánk eredményének, győzelmes harcaink­nak, az osztályellenségre mért kilie- verhetetlen csapásoknak. Rakjuk le az alapokat minél előbb! NEM KEVESEBBRŐL, PÁRT TISZTASÁGÁRÓL VAN SZÓ Készülődnek a taggyűlésre az üzemek dolgozói Valamelyik est© elszakadt a többiektől. Kicsit hűvösödött már a víz mel­leit, de azért, jól esett kint ülni a parton. Maga alá húzta lábait és gondolkozott. Akkor jutott eszébe az otthonnal, gyárral együtt — váj­jon mikor lesz a taggyűlés? Fel­vesznek-e? Gondolatai végigfutották az elmúlt hónapokat, s mint mikor valaki útra készül, úgy húzogatta ki az emlékfiókokat. Mit talál ben­nük? S amit kirak, elég lesz-e ah­hoz, hogy nocsak egy-két elvtárs, de a tagok többsége elfogadja-e őt tagjelöltnek? Úgy -érezte kevés, ami­vel előlállhat. Mégis annyi bizako­dás volt benne. „Amennyi erőmből tellett, megtettem és ha maguk kö­zé vesznek, mégj óbban fogok dol­gozni. Hisz több jogom lesz hozzá. A Pártért” — gondolta. A Pártért, amelynek többek között azt is kö­szönheti ő, Majorosi László, a pécsi Dohánygyár munkása, hogy most itt nyaral a Balaton mellett. a kis szoba, de mégis érződik, ahogy belép az ember, hogy nem férfi dolgozó szobája ez. A bútorok elhelyezése, a színes huzatok, köny­vespolc, virágok, gondos tisztaság, füsttelen levegő teszik talán, hogy ha nem is látnánk Petz József­nél, a dohánygyár párttitkárát az íróasztal mögött, akkor is tudnánk, hogy egy asszony dolgozik itt. Hosz'- szú lista van előtte. Hetvenegy név. Hetvenegy dohánygyári munkás és munkásnő, akik tagjelöltnek jelent­keztek. — Látod, itt ülök a lista előtt és olyan lassan jutok egyik névtől a másikig. Mennyi mindent kell jól megnézni, nehogy hiba legyen. Délután vezetőségi ülést tarta­nak. Mert holnap lesz a nagy nap. Taggyűlés, mely a tagielöltek fel­vételéről dönt. Nagy felelősség nyug­szik most minden tag vállán. Váj­jon érzik-e? IVeni nőies jó új "<<me"viinik :l' v!ráS°s Palkon­Almt,?n«in petz ohtársnő közben elmondja, hogy díszbe öltöz­tetik a kultárházat holnapra. Nem­csak azoknak, .akiket felvesznek, a tagságnak is ünnep ez. Mert elvtársakkal lesz erősebb a Párt, harcosokat k.ap az élcsapat. — Sohase felejtsék el az „avatá­sukat“ legyen minél szebb az emlé­kük. Fent vagyunk a gyártásban. Zaka­tolnak a gépek, járnak a fürge asíszonykezek. Kelemen elvtársnő is itt ül az egvik gép mellett. Beszél­gessünk? A holnapi taggyűlésről? — Sokat nem mondhatok. Ti zés- bizalmi vagyok és arra intem a töb­bieket; i«: nagyon nézzük meg ki kerül közénk. Mindegyik ügyében állást tudok foglalni és ezt meg is teszem. Iclkiismcretem szerint. Ivetten dolgoznak lent, az újítók körének helyiségében. Kiss elvtárs most- csukja be a naplót. — Készülünk a holnapi taggyűlés­re. Nem akarunk csak fejet bólin­tani. Fel kell szólalni minden igazi1 párttagnak. Nem kevesebbről, a Párt tisztaságáról van szó! A káderes Tamás Jenő munkája sem volt könnyű. Újra és újra átnéz­te a neveket. De „kádercs“ lett a termelési felelős, Poszck Alajos is. Ö tudja talán legjobban, milyen munkát végeznek a gyáriak. — Mert, aki közénk kerül, az jó munkás legyen. kocsit A a udvaron húz, két ember. Ing nél­kül, barna testüket égeti a nap. Az egyik Majorosi elvtárs. Már tudja, hogy holnap lesz a taggyűlés, amelyen döntenek felvételéről. Nem tagadja, hogy „izgul“ előtte. — Nem is lehet máskép. Azt hi­szen1, annyi munkát nem lehetett vol­na végezni, hogy most egész nyugodt legyen az ember. Remélem, hogy fel­vesznek. Többet nem is tudok most mondani. A többi számomra azután kezdődik:— Majorosi elvtár« munkájával, be­csületességével, osztályliüségével szerzett érdemeket' a tagjclöltségre. De nem akar megállni. Majd a Párt soraiban még inkább megmutatja! L. M. így ®z$án nem huzatnak ossze-vissza a gépeik Hárman fittek piár csak a titkár szobájában. A többiek már elmentek, nem sok kedve van már ilyenkor a parasztembernek éjsza­kázni, hisz rég volt már az ébresz­tő, azóta mindenki jól kidolgozta mayát. Reggel pedig csak fel kell kelni korán, item lehet azt mondani, hogy „sokáig voltam fenn az este, most egy kicsit toi'ább alszom.” Ök azonban még mindig itt vannak. A kisharsányi púfltitkár, a DEFOSz- titkár, meg a mnnkástagozat veze­tője megtárgyalták a hordás kérdé­sét. Ott ülnek a lámpa körül, ők is fáradtak, mint a többiek, szempil­láikra ránehezedik időnként az álom, de aztán lekiizdik és csak tár­gyalnak tovább. — Jól meg kell szerveznünk a cséplést — mondja Udvardi János, a párttitkár. — Nem engedhetjük meg, hogy a gép a falu egyik szélé­ről a másikra vándorolva, keresse magának a csépelni valót. — De azt sem engedhetjük, hogy a kulákok a gépeket kisajátítsál: magiLknak — folytatja tovább Mé­zes Ferenc DSFOSz titkár, — A ki­csiknek meg várnick kelljen, míg ők mind készen vannak. Vein er Ferenc a munkástagozat vezetője, mintegy összefoglalva sza­vaikat, mondja — El kell érnünk, hogy a gén sorbamenve csépeljen, egyrészt, mert így sokkal gyorsabban vég­zünk, másrészt pedig üzemanyagot takarítunk meg. Meg kel! akadá­lyoznunk, hogy a kis- és Icözép- parasztok csak azután 'juthassanak a géphez, ha a kulákok: már elcsé­peltek. Ezt pedig csak úgy érhetjük el, ha már magát a hordást jól meg­szervezzük, a gépeket pedig jól be­osztjuk. — A hordást csak úgy tudjuk megszervezni, ha már tudjuk, hogy milyen sorrendben lesz a ezóglés — veszi út ismét a szót Mézes Ferenc. A ciéplés sorrendje, Nem is olyan egyszerű probléma ez, mint amilyennek első pillanatra látszik. Hogy lehetne a leggyorsabb? Ne azon a részen kezdődjék, ahol a ku­lákok zöme lakik, de vigyázni kell arra is, hogy ott kezdjék el, ahol gyorsan be tudják hordani, mert már többségük kész a hordásra. Először úgy akarják, hogy a gép a falu közepén kezdjen és úgy ha­ladjon kifelé. Aztán elvetik és meg­állapodnak abban, hogy egyik a falu felső, a másik a falu alsó végén fog­ja kezdeni és majd a falu közepén találkoznak. Ebben állapodnak meg. Megegyez­nek, hogy leértesitik azokat, akikre legelőször kerül a cséplés. Hadd ké­szüljenek jóelőre a hordással, ne le­gyen semmi fennakadás a csépiéi­ben. Ezzel válnak el. Késő éjszaka van, amikor hazafelé ballagnak. Másnap estefelé Mézes Ferenc fe­jébe nyomta zsírosszélű kalapját és elindult a falu széle felé. Az embe­rek most kezdenek hazaszállingózni, most. már talán otthon találja őket. Egymásután nyit be Bnbár Istvá­nokhoz, Sirnora Gergelyekhez, Szöl- lösiékhez, Csösziékhez. Nem töli el sok időt egyik helyen sem. Csupán annyit, míg megbeszéli a gazdával, hogy mikor fog ideérni a gép. Hogy akkorára rendben legyen a hordd s, készen legyen minden. A'/.átii már javában folyik a cséplés Kisharsányban. A templom tornyában állomásozó tiízör. Mindig ott van az ablakban, figyeli a gépe­ket, a határt. Főleg a gépeke!. De azt még egyszer sem látta, huny össze-vissza huzatait volna s egy Jc háztól ne a következőhöz ment volna.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents