Dunántúli Napló, 1949. július (6. évfolyam, 150-176. szám)
1949-07-26 / 171. szám
DUNÁNTÚLI Négy real* ét Lösche * ílo’goífi parasztjai haHgsilták ViUúnjban Deák Lívia elvtársnő beszámolófát a Szovjet unióról Komló tettekkel válaszolt a Dunántúli Napló bírálatára KsoszünEelféfo a íanfsIlíSY^söségeSíGl 5s a fönKeralctl (SigazgaiésésoKat VL ÉVFOLYAM, 171. SZÄM ÁRA SO FILLÉR MM KEDD, 1049 .IÜLIUS 26 &m «s sietség mögött Wasa (B. J,) Kétfajta szavazás folyik sápjainkban Nyugaton. Az egyik 8 parlamentek üléstermeiben, a >r»ásik az utcán, a tereken, az üzemekben. Az egyik kifejezi a nagy- tŐKe, az imperialisták ügynökeink kívánságát, a másik az olajos ruhájú munkások, kérgeskezű parasztok, a gyárak, a földek és az ■rodák dolgozóinak véleményét. A. döntés az Atlanti Paktum ratifikálásáról történik. A parlamentekben sebtében folynak az ülések, szinte egyazon időben '-1 társországban, Franciaországban ?s Hollandiában. Mindez elárulja, “°fiy egyszerre kapták megbízóiktól a parancsot: minél rövidebb alatt keresztülhajszolni a kép- viselőházban a ratifikálást. Nem számít a dolgozók millióinak felhördülése, munkába indítani a mayazógépet, s bármily csekély többséggel is, ha kell csalással, fsak bárhogy szavazzák meg saját ..fmm'nk függetlenségének, népeik e'Otérdekének elárulását. A. dolgozók millióinak felhördülése, a világ és elsősorban az mm . hocsájtott nyugati államok gépeinek egyre határozottabb tiltakozása az új háborút előkészítő Atlanti Paktum ellen, ez az, ami kényszeríti az amerikai im- Ponalistákat, hogy tüzzel-vassal keresztül hajszolják az új anti- kornintern paktumot, amely csak Sunyiban különbözik az elsőtől, r'°$y nemcsak a Szovjetunió, ha- n®ta a népi demokráciák ellen, minden ország békeszerető dolgozója ellen is irányul. Minden amellett szól, hogy első- ^orhmi ez a tény kényszeríti ez amerikai imperialistákat, hogy köttessék az Atlanti Szerződés rftuikálását. Btni a vasat, ami éppen csakhogy langyos, míg ’égleg ki nem hül, ez ma az ame- kai nagytőke jelszava. Mert az pomények egyre inkább hűtik az "«PeriaHsták vasát. A szovjet ' Nőpolitikái sikerei, a kínai had- *^15 feltartóztathatatlan előre- „ Romlása, a külügyminiszterek ***** párisi ülése, a párisi ^iiagbckckongresszus hatalmas si- a munkások tízmillióinak a Uánói szakszervezeti kongresz- uson megmutatkozott félelmetes )e és szilárd egysége, a győzel- . olasz földmunkás-sztrájk, a lia‘ 0Id kikötősztrájk, az ausztrá- 1 . szénbányász-sztrájk, mind tények, melyek a béke- i-,01. .hatalmas erőgyarapodását léi í°z^“ A dolgozók erejének táh rQetes növekedése, a békeév ?r ka*almas sikerei azok a té> nrri az imperialistákat m a .kényszerítik, hogy minél ha- jPnla,.h ratifikáltassák a támadó- cHv h Atlanti Paktumot, hogy tön , népeiket minél előbb kész lCnyok_elé állítsák. I-■ hclcctábor sikerein kívül cn's WYSZe.rítik azonban őket sajá Sz afcalk is, a beketábor erejével Sver,5Cn- sa>át gyengeségük. Ez £ ... bfseí5 számtalan jelben mu- ‘ °?ik meg. Megmutatkozik el- a?~°A °an m agán ál a „gazdánál" - er*kai Egyesült Államokná 1^' egyre szaporodó válságtünetek Dc V ,amelycket már maga az im n'erni ^ sa^° is kénytelen e!is lisP-1- nieőniutatkozik az imperia gyengesége a Marshall-ter1 terv efCn is- Annak a Marshall anwi .a esödjében, melytől a: rüió *•( 1 lrösztök a válság elke Ve.retÄ-' a nYußati országok áruli ta V i pcc,ift országuk kapitális műi- leállítását, népellene» ura! rCl'jztosítását, megszilárdulása 'ék. a Marshall-terv nemiéi é fennállásának két jubileumát. S a második £' végén többen megvonták a két év mérlegét. Az amerikai nagytőkések Marshall-mérlegében hatalmas nyereségek jelentkeztek aktívaként, ugyanakkor itt is ott állott tehertételként az, hogy a válság legfeljebb csak^elodázódott, elhárításáról szó sem lehet. Megcsinálták a mérleget az európai Marsh all-országok is, amelyben rágógumi, tejpor, Nylon-harisnya és ponyváidra, állott az „aktív" oldalon, a passzív oldalon pedig, Olaszországban az autógyártás, a textilipar katasztrófám« hanyatlása, Franciaországban a repülő- gépgyártás, a fílmioar teljes elhalása és minden Marsh all-ország- ban a reálbérek alapos csökkenése. Az egyenleg Olaszországban hárommillió, Nyugatnémetországban másfélmillió, Belgiumban és Hollandiában több, mint félmillió munkanélkülit mutat fel. De a Marshall-terv csődjén kívül és nagyrészt ennek következtében felmerült imperialista ellentétek is a kapitalista tábor gyengeségét mutatják, ezek is a ratifikáció mielőbbi kereszíülhajszolá- sára kényszerítik őket. A font küszöbönálló leértékelése, a dollár és fontterület körű! kirobbant angol-amerikai ellentétek az előtt is nyilvánvalóvá tették az impe- rialista tábor nem is túlságosan leplezett rivakodását, aki eddig elhitte a megtévesztő frázisokat es fejét homokba dugva, nem akart tudomást venni a valóságról. . Ezek azok az okok, melyek az imperialistákat kényszerítőleg sür- á®tjk az Atlanti Egyezmény ratifikálásának gyors lebonyolítására. Mindenki előtt felmerül azon- i n az amerikaiak előtt is — hogy vájjon van-e értelme ennek a nagy sietségnek'’ Mindenki, még az amerikaiak is elgondolkoznak azon, hogy érde- mes-c hajszolni a ratifikálást abban az Olaszországban, ahol minden üldözés és minden vad terror ellenére tízmillió ember írta alá egész rövid idő alatt az Atlanti Szerződés elleni tiltakozó határozatot? Ahol az Utcákon, tereken, iskolákban és üzemekben, sőt a kaszárnyákban is egymást érik három hónap óta a tüntetések, a sztrájkok, a felvonulások, melyek mind az Atlanti Szerződés ellen irányulnak. Lesz-e ott értéke a háborús szerződésnek, ahol __ mi nt azt .Togliatti elvtárs mondotta — a dolgozók el vannak szánva, hogy „általános népfelkeléssel válaszoljanak bármiféle kalandos háborús kísérletre" és ahol Nenni szavai szerint, „ha mé^is ratifikálják a szerződést, az olasz nép szervezetten fog harcolni, hogy meghiúsítsa a kormány politikáját." Vagy érdemes-e hajszolni a ratifikálást Franciaországban, ahol hatalmas megmozdulásokon tüntet a dolgozó nép minden rétege a kormány öngyilkos politikája, a háborús veszélybe sodró Atlant' Szerződés ellen? Nem lesz-e ott a papírrongynál is értéktelenebb a szerződés, ahol az eddig lezajlott tüntetések után a napokban is százezres tömegekben tiltakoznak a dolgozók, mindenfelé: Roun-ben, Bordeauxban, Lyonban, Colombeban, Toulonban, St. Dé- nisban. De mire ezek a sorok megjelennek, falán már Marséillesban vagy Nanci-ban teszik le a munkát a kikötő rakodóján, vagy hagyják ott a gépeket az üzemben, hogy felemeljék szavukat az árulás ellen és határozottan ki- ‘elentsék: sohasem fogunk ha-col- ni a szocializmus országa, a Szovjetunió ellen. Fog érni valamit a 1 leutal dekkiBORkások ifiieliiss karc után, leiemen főveltérnek vissza mnakSpkhez Véget ért a szakszervezeti egység jegyében folytatott 24 napos sztrájk Londoni jelentés szerint hétfőre végétért a-, londoni dokkmunkásoknak a szakszervezeti egység jegyében folytatott 24 napos sztrájkja. A sztrájkolok készek voltak felvenni a munkát a következő feltételek mel- lett: Nem lesznek megtorlások a sztrájkban való részvétel miatt, a sztrájkolok is megkapják a fizetett szabadság kedvezményét és a sztrájk- bizottság tagjai közül senkit sem szabad elbocsátani a mozgalom előkészítéséért és vezetéséért. A sztrájk megszüntetésével kapcsolatban az angol polgári sajtó rámutat arra, hogy ez a mozgatom Is igazolja, menynyire kicsúszott a szakszervezeti vezetők kezéből a dolgozó tömegek vezetése. A Daily Worker megállapítja, hogy a dokkmunkás sztrájk ragyogó példája a munkásosztály nemzetközi egységének, valamint törhetetlen hűségének a demokratikus szakszervezeti elvekhez. A londoni dokkmunkások győzelmes harcot vívtak és most felemelt főve! térhetnek vissza munkájukhoz. A szirájkolók ragaszkodtak a nemzetközi szakszervezeti egység elvéhez, amelyet éppen a jobboldali szakszerve- zeü vezetők árultak el, akik szét akarják bomlasztani a Szakszervezeti Világszövetséget, a nemzetközi munkás- osztály halalmas bástyáját. A sztrájk- bó' az a tanulság, hogy hatalmas tőrést szenvedett az angol szakszervezeti vezetők hadjárata, a munkásosztály demora'i- zálására és hogy a dolgozó tömegek elszántan harcolnak az angol „munkás‘,-korroány 'áruló politikája ellen. 4 Jugoszláviához intéseit szovjet jegyzék felfedi a jiig©§sláv és aiag®! k©M2iámy titkos tárgyalásait A Szovjetunió belgrádi nagykövet-1 stge a jugoszláv küiügymin.isziériiim- toj jegyzéket kapóit, amely azt állítja, hogy a Külügyminiszterek Tanácsának párisi értekezlete az osztrák 6zerzö- oéí; kérdésében alaptalanul és a jugoszláv kormány képvisel? neV megkérdezés« nélkül olyan döntésekei hozott, melyek — a jugoszláv kormány jegyzéke szerint — elutasítják Jugoszláviának Ausztriára vonatkozó jogos követeléseit. A jugoszláv kormány emiatt tiltakozik és követeli a határozatok felülvizsgálását. A Szovjetunió nagykövetsége az említett jegyzékre július 19-én. a következő válaszjegyzéket intézte Jugoszlávia külügyminisztériumához: „A Szocialista Szovjetköztársaságok Szövetségeinek nagykövetsége a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság külügyminisztériumának 1940. június 22-i jegyzékére a szovjet kormány fciha- talmaziása alapján a következőket közli: Az említeti jegyzékben foglalt állítás, hogy a Külügyminiszterek Tanácsa az osztrák szerződés kérdésében alaptalanul és a jugoszláv kormány képviselőinek megkérdezése néikiij olyan döntéseket hozott, melyek az Ausztriára vonatkozó jogos jugoszláv követeléseket — a jegyzék szerint — elutasítják, nem felel meg a valóságnak és a Szovjetunióval szemben hangoztatott durva rágalom. A jugoszláv kormány ilyen 'állításainak nyilván az a céljuk, hogy Jugoszlávia népei előtt eltitkolják azoknak a titkos tárgyalásoknak kudarcát, melyeket a jugoszláv kormány az osztrák szerződés kérdésében a szovjet-konrr.ány háta mögött Nagybrltannia képvisetőiv *l folytatott. A jugoszláv kormány még t947-ben, jóvá! a Külügyminiszterek Tanácsának párisi ülésszaka előtt a szovjet-kormány hála mögött igyekezett a nyugati hatalmakkal megegyezni . t.'igosztávtáruk Ausztriára vonatkozó ,«rüleli és gazdasági igényeire vonatkozóan. Ilyen titkos tárgyalások folytak 1947 nyarán Jugoszlávia képviselője és Noel Baker brit miniszter között Belgrád- ban, valamint Leontlcs, Jugoszlávia nrgybrilanníai nagykövete és MacNefl brit miniszter között Londonban. A szovjet-kormány ezekről a titkos tárgyalásokról a Szovjetunió főbiztosa «Tiellett működő politikai tanácsadó akkori helyettesének, Kormattner bécsi jV'oszlAv'-iv.esrbizottal folytatott bc- szflgctésébŐI szerzett tudomást. Kor- ntauner véletlenül megemlítette, hogy Jugoszlávia és Nagybriannia képviselői között tárgyalások folynak Jugoszlávia ausztriai területi követeléseire vonatkozóan. A jugoszláv kosrmány beismerés© A szovjet-kormány ezzel kapcsolatosan utasította a Szovjetunió belgrádi nagykövetét, intézzen e tárgyban kérdést a jugoszláv kormányhoz. A kérdésre a jugoszláv kormány kénytelen volt beismerni, hogy valóban folytak tanácskozások a britekkel és a jugoszláv kormány a tárgyalások alatt oly gyökeresen megváltoztatta álláspontját, hogy tulajdonképpen lemondott Ausztriára vonatkozó eredeti területi követeléseiről. A szovjet kormány előtt nem ismeretes hogyan egyezett meg a jugoszláv kormány Nagybrilannia kormányával és. milyen engedményeket tett a jugoszláv kormány Nagybrltannia kormányának, miiyen engedményeket tett a jugoszláv kormány Jugoszlávia nernzeli jogainak terhére. Ha a jugoszláv kormány a szovjet kormányt 'szövetségesnek tekintette volna, nem folytatott volna a szovjet kormány háta mögött titkos tárgyalásokat. Ilyen körülmények között a jugoszláv kormánynak méginkább nincs semmi alapja, hogy ilynemű igényekkel lépjen fel. A Szovjetunió következetesen támogatja az osztrák szerződéssel kapcsolatos jugoszláv követeléseket és csak a Szovjetunió erőfeszítéseinek köszönhető, ltog-y a Külügyminiszterek Tanácsa határozatot hozott az ausztriai szlovén és Iiorvát nemzetiségi kisebbségek jugoszláviai védelméről és arról, hogy Ausztria a jugoszláv területen található osztrák vagyontárgyakat, illetőleg jugoszláv területre vonatkozó osztrák jogokat és érdekeket a háború idején okozott kár fejében átadja Jugoszláviának. A fentebbiek alapján a nagykövetség a szovjet kormány megbízásából visszautasítja a minisztérium jegyzékében foglalt tiltakozást, amely nem egyéb, mint a jugoszláv kormány hiábavaló kísérlete, hogy Jugoszlávia népei előtt igazolja kulisszáknwgötti mesterkedései* szerződés, ha a ratifikálás a francia asszonyok millióinak elkeseredett tiltakozása ellenére jön létre, akik felszólították a képviselőket, Hogy szavazzanak a becikkelyezés éllen. mert „a szerződés súlyosan veszélyezteti a békét és a fegyverkezés fokozásával még nagyobb nyomorba dönti a francia népet.” Nem, a szerződés nem lesz egyéb papirrongynál Olaszországban és Franciaországban és nem lesz egyéb Hollandiában srm, ahol éppúgy tisztán látják a dolgozói: veszélyt s amit Paul do Grot ígv fejezett ki: „Országunk vezető körei Hollandiát katonai hídfővé akarják átalakítani a Szovjetunió és a népi demokráciák ellen." Hollandiában is hiába cikke'yenik be az egyezményt, a ratifikálásnak nincs ereje, mert a ho'la'd nép nem ismeri el, mert nem akarja, hogy hazája az amerikaiak támaszpontja, az imperialisták katonai hídfője legyen. Van-e tehát értelme, nemcsak a gyors ratifikálásnak, har.em az egész Atlanti Szerződésnek? A kérdést amerikai részről is felteszik. Ér-e valamit az egész, ha — mint azt Taylor szenátor mondotta az amerikai szenátusban — , az európai országok dolgozói szabotálni fogják a fegyvergyártást. És ha ezeknek az országoknak dolgozói nem akarnak fegyvert gyártani, hihető-c hogy ugyanezek a dolgozók egyenruhába bujtatva fegyvert fognak a Szovjetunió ellen?" Nem, nem hihető! Bizonyos, hogy a dolgozók nem fognak fegyvert a fegyvergyárosok hasznáért. Már pedig a háborúhoz nemcsak fegyver és fegyvergyáros,, hanem ember is kell, a dolgozó nép millióiból kikerülő katona, még akkor is, ha a „Times Herald" elvakult gyűlöletében azt is írja, hogy: „Mi nem fogunk fegyvert szétosztani fiatalemberek között- hogy öljék egymást. Mi repülőgépeket küldünk megrakva atombombával, gyújtó- és baktériumos bombákkal és trinitró- toluollal, hogy a gyermekeket megölje bölcsőikben, az öregasszonyokat imádkozás, a dolgozó férfiakat munka közben." Nem, a háborúhoz ember kell, így csak az képzelheti el a háborút, akinek az őrület, az állati, gyilkos vágy elveszi az eszét. A háborúhoz ember kell, a dolgozók milliói, — ez csúszik ki mindinkább az imperialisták számításából. Pedig nélkülük, a dolgozók millióinak ellenére. — legyen az akárhogy is ratifikálva — papirrongy minden szerződés!
