Dunántúli Napló, 1949. július (6. évfolyam, 150-176. szám)

1949-07-24 / 170. szám

«JtÄItTS 24 M R P L Ö »• «2 A magasépítés! iHk igr? készülődnek a VIT-re „Felhívjuk a felnőt segítsenek a hibák megszüntetésében I* Hányféle hangja Tan itt a mtmkának, Kalapács dobbanása, fúrógép sikítása, reszelő egyenletes zörmöl'ése, szegecse Ids . harkály-kopogása, hegesztőgép zümmögése. Es fhunka-hang az ifik vi­dám füttye is. Egyszct-egyszer rákez­dik, azután végigzúg az egész műhe­lyen. Úgy belejönnek, hogy a végén "füttykoncert lesz belőle. Kalocsai János termelési felelős, az üzem „János bácsija”, csak nézi mun­ka közben, őket, aztán ha látja: gyor­sabb a fütyülés, mint a reszelés, közéjük szól Persze nem. haraggal, csak úgy, Jó­kedvűen, mint az ifik mondják „nagy- apásan", — Kezed is járjon te? Lemarad a brigád! 'Erre aztán halkul a fütty és erősödik a munka-zaj. „Lemarad a brigád” — ez olyan az ifiknek, mint * mesében a bűvszó. Lemaradni? Azt aztán n©ml Brigádban dolgozik az egész üzem, százhárom dolgozó. Hat vegyes brigá­dot állítottak fel. Jobban megy így a munka. Már tudják. Az Ifik vezetője Virág Lajos. Füle mellett ceruza, kezében „calstok”. Egy vasrúdat mér le, megjelöli, azután ket­ten nekilátnak. A vágó kalapácsra zu­han a vaskalapács, mély sebet üt a vas­rúdon,, rozsdás bőre alól kibújik a* ezüstös tiszta vas. Virág Lajos keze alig mozdul ahogy rácsap a hatalmas kalapács a kezében lévő szerszámra. Biztosan tartja és nyugodtan nézi. — Ezekben bizom én.! — mondja «endlesen Kalocsai elvtárs, ahogy vé­gignéz az üzem ifi seregén. Gyeais Pista a satu fölé hajol, csa­varmeneteket vág. Karjának jó erős a bej!ára, szőke hajáról, felcsúszott a fe­kete sapka. Jó foltos nadrág, figyelő szemek, hama arc. Nagy buzgalommal csinálja, bár mint mondja, ea még oíyan „sabftxfT-munk«, komoly lakatos persze nagyobb dolgo­kat csinál — De én. még cs»ík most vagyok át­képző gyakorlaton. Egyelőre ilyet bíz­nak rám. De majd reszelek én is úgy. mint ők — -kapja hátra a fejét és vég­telen figyelemmel vágja lovább a me­netel. Kicsit távolabb Németh Jóska he­geszt. A sötét szemüveg tükrén felvil­lannak a piros szikrák. Pircean izzik a vas és piros a föléje hajoló arc. Mint­ha makacskodna az anyag. Jóska job­ban föléje megye a hegesziővel. Enge­delmeskedni' keli a sarkoknak, össze­forrnak. — Átveszed? — kérdi a me Retie álló Nagy Pált — Átvenném — mondja és nyel egyet. Hegeszteni. Ez amire vágyó­dik. Kinézi Jóska kezéből mindig a hegesztőt. Az odaáll mellé. Még fogni kell a kezét az ifinek. Jó lenne leírni azrt a mozdulatot, ahogy Nagy Pál fogja a hegesztőt Nem is mozdulat ez: élő igyekvés. Pár szót beszélünk Jóskával. Kecs­keméti fiú. NEKOSz-kollégiumban volt itt eddig. Nappal dolgozott, este pedig gépipari iskolájába járt. — Karácsonykor érettségizek. Gé­pészmérnök akarok lenni. Ez minden vágyam. Nem tudóin sikeri'il-e. Elég öreg vagyok hozzá — mondja kis ag­gódással a hangjában. „Már”_25 éves. — Azért, bízom benne, talán sikerül elvégezni a műegyetemet. Ilyenek ők, az ifik munka közben a Magasépítési NV lakatosüzemében. Két óra felé jár az idő.^ Moharos József tiszta arcával, ka­masz« szembehulló hajával, feltolt sapkával ott áll az egyik üllő előtt. Jót ver rá a nagy vas kalapáccsal. Vé­gét Jelzi a munkának. Tíz perc múlva már az épület lapos tetején van a gárda. „Valami nagy. dolog Vé­szül ott fent:’ — gondolják * többiek. Megjött a MINSz titkár is. Üres, kiöregedett olajoskannát fordít fel, odaül az ifik közé középre. Körülöttük kilógó vasgerendák, rudak, vasrács, kannák, félkész vastarlozékok épüle­tek, kék ég, jókora nagy fehér felhők­kel. Beszélni kezd Dragos elvtárs. A három éves tervről. — ... és az építésre a szervezetlen, rossz munka folytán többet kellett költenünk, mint amennyit felvettünk a tervbe. Ez egyre fokozódott, az ön­költségcsökkentés nem tudott lábra kapni. Jönnie kellett, amit valamennyi­en ismertek, a minisztertanács 16 pon­tos határozatának. Az ifik arcán Végtelen komoly fi­gyelem. — Most ránk vár i feladat: a Párt irányításával, a munka megszervezé­sével és főképp az öregek, a régi szakmunkások segítségével változtatni kell a munkamódszereken, ki kell javíta­nunk a hibákat. Nem sokat beszél. Megszületik a javaslat és az ifik kevés szóval, de lel­kesen, kicsit büszkén a felelősségtől határoznak. — Felhívjuk a felnőtt szaktársakat, segítsenek abban, hogy kitűzött célun­kat, a hibák megszüntetését, a munka jó megszervezését, a brigádmunkát, versenyszellemet megvalósíthassuk. És így fejezik be: — Ezt a munkát pedig felajánljuk a Vflágif iúsági Találkozóra. Mert mi így készülünk rá munkával! Akkor összecsattannak az olaj« te­nyerek, lelkesen, sokáig tapsolnak az ifik. Lorenz Mária. Előkészítésé tíBHI ÉRTEKEÍIETET bem tartottak, de a propagandista érv- társnő mindenkivel beszélt, aki csak számba jöhetett a tagjelöltfelvétel ezetr^tontjábÓS Jelentkező akadt bőven, Mnikor híre jött, hogy a párt megnyi­totta kapuit Az irodában erősen moz­golódtak és künn s tceskannák esö- íőmpőlése közben is sok. szó esett a dologról. Gvünaé, 8 propagandista és Fá­biánná, a pártszervezet főtitkára, többszőr Ss latolgatták a tagj elöl tel- '"ó'al dolgát: hogy is lenne a legjobb? —' Nem, „tagtoborzást” azért éppen­séggel nem csinálunk... — szegezte fa Grünné a vezetőségi ülésen. ~ Art rtesn, de egyetlen érdemesnek ®«90 szabad kimaradni — válaszolta Eábiánné. v — Lássuk csak, fcflc azok, «kik je­lentkeztek? Itt van N. J.-né a >pász- JŐrősőbSL Ali tudjátok, hogy 6 milyen munkát végez. Elöljár a munkában, rendszeresen olvas újságot, szakrttai- fa? fa képzi magát és kertelés nélkül kimondja a véleményét a „szatyorpoli­tikusoknak", Senkinek nem lehet ellene kifogása. 5- F, üzemlakat r>5 dolgával hanta- rntb végeznek. A tagfefülvizsgálatnál kizárták a Pártból, tehát a Központi Vezetőség határozata értelmében nem ''sfeető egyelőre fel. Munkáját azon­ban figyelemmel kísérik és ha később méltónak bizonyul, még visszakerülhet * Pártba. L. B.-t, a tisztviselőt nem zárták ki. Hónapokig nem fizetett lag- dijat. Nem törődött a Párttal, ez- *®l bebizonyította osztályidegen voltál, ''«gsága jmtómatiknsan megszűnt, kkrtl javasolják felvételét. fgy ment ez s „Délsaji” pártszer- verefének vezetőségi ülésén. ' Maradt vőgűlb IS név. Tíz nő, hat Férfi, Akik- r'T megíUpították egyhangúlag, ki- irtJemeltéV, hogv t.agjelöliek lehessf- Persze véglegesen majd a tng- n’-üiés dönt. Míg folyik a je!ei*‘ke -(K ** Ö*on*Arz akad még olvar löbh is, ■•»<ck . tttrvé el jut a taggyűlésig' és "lélegezte boldogan veheti át tag- nyvÄt X '•ezelőség még alig iöbb. "hint M* Wte van a helyén, de seg’l 1 “ -'k T-'v'&Vne eívtárs. aki a Fém é, ■ a’ atoAW*gyáiix51 jött ide s személy­zeti (»riály élére. . Sűrűn kérnek taná­csot JJiréhtier eivtárstól is, a bányász vállalatvezetőtől így lesz jó a tagje­löltei elvé tel előkészítése, * ITEM BONDHAT JUH EL ugyanezt a Budai 1. pártszervezetről, ahol ugyancsak körülnéztünk, hogyan csinálják a tagjelöltfel vétel előkészíté­sét. Szakállas György elvtárssa!, a ká­deressel beszélgetünk a nagyterem előtti folyosón. A nyitott ajtón kihallat- szik a tánctanár vezénylése. A titkári szoba átalakítás alatt van. A vezetőség legnagyobb része pedig csétési ellenőr­ként van .elfoglalva falun. Szakállas elvtárs annak rendje-módja szerint le­igazoltat, mielőtt szóba eredne velem. — Tizenöt jelentkezőt bírált m el eddig — mondja a tag-jelölt felvételről. — Ezt a számot túl kicsinek vélem1 ahhoz, hogy a Budai I. pártszervezet a fegigazibb munkásnegyedében, a „vö­rös sarok”-ban van. Megkérdezem a káderes elvtársat: hogyan tudatosították a tagjelöitfelvé te! jelentőségét lakónegyedük tömegei­ben. A válaszból az derül ki, hogy: majd­nem sehogy. Bevallja, hogy a tízesbi­zalmiak és népnevelők igen lazán dol­goznak. A választási agitációba jól be- lefcküdtek, de olyasféle hangulat ural­kodott cl: a választásba „bele min­dent”. aztán jöttét a nagy pihenés. El­ismeri, a vezetőség is hibás abban, hogy nein tartolták mozgásban a bi­zalmi és nevelőgárdát. A vezetőség tagjai cltcmetkezlck reszortmunkáikba ■s nem sok ügyet vetettek arra, hogy az egész munkát, minden feladatot megismerjenek. Nem ellenőrizték a funkciókkal megbízottak munkáját sem. így aztán néni használták ki azo­kat a hatamas eredményeket, áruit a választási tömegmozgalom hozott. — Munkásnegyed a ntiepk. -c igaz. de azért állunk rosszul, mert clmulasz- toltuk az ill lakó,.,(le üzemi pártszerve­zetekben :-igkéf!Ímy-'->ká­dé relnk pari munkába állítását. A tag­ságunk fele kévédé mozgékony koro­sáéi elvtársikbólv ’áll. Ezért mosl a Ha­lainkról felijeijük a f.fösíilyl, A kiválasz­tott fagíelöllek mind fiatalok és való­színűleg jó kádereket nevelünk belő­lük. BÍRÁINK KÖTELESSÉGE A vád srándékos emberölés bűntette volt. A bíróság azon­ban addig kalandozott a parag­rafusok útvesztőiben, míg takiit egy olyan paragrafust, melynél legsúlyosabb büntetés is csak három év lebet. Sok csűrös csa­varás kellett ehhez, dohát mire való a jogászi tudomány, mire való a magyar királyi ész? Sikerült elködösíteni azt, ami minden egyszerű ember előtt vi­lágosan állót*. Hisz nem másról volt szó, minthogy egy kulák bestiális kegyetlenséggel meg­ölte cselédjét, mert a jogos bé­rét merte követeim. A bírák azonban nem így látták. Először elvitatták azt, hogv a gyilkos kulák, másodszor elvitatták azt, hogy megölte. Nem kulák, Így okoskodtok, hisz földje nem haladja meg a 25 holdas birtokhaíárt, Dehát cselédet tartott, ő maga nem dolgozott. Ez nem kulák? A cselédjének megjáró bért nem fizette meg. Vájjon nem ez a ku­lák legjellemzőbb tulajdonsága a kegyetlen kizsákmányolás? a bí­rák szerint nem. Elvitatták azt is, hogy ölt. Merthát nem lehet tudni, bogy kinek az ütésétől, vagy rúgásá­tól halt meg a szerencsétlen me- csekrákosi cseléd. Vájjon nem mindegy az, hogy Kis Péter, vagy Nagy Pál volt-e a legerő­sebb, a kulák állal felbérelt, Jel- lázi tóit emberek között. Nem mindegy-c végső fokon, hogy kié volt a halálos ütés, a végzetes rúgás? Akárki gyilkolt, az ök­löt ütésre, a lábat rúgásra a ku­lák féktelen gyűlölete lendítette, a kulák gyilkolt a többiek kezé­vel is. A bíróság szerint nem. Független bíróságunk van, de vájjon er, a függetlenség azt te» lcnlheü-e, hogy bíróságunk lúg- {tétlen lehet a dolgozók érdekei­től, független lehet a dolgozó» harcától? Erre minden becsüle­tes ember, jogász és latkna csal* nemmel válaszolhat Bíróságunk, a népi demokrácia szerve nera lehet független a dolgozó nép harcától, s így ítéleteiben is vissza kell tükröződnie a ki­zsákmányolok ellea, a s®otáaU*» musért folyó harcnak, Vo’t idő, mikor a dolgozók ér­dekei ellen az egyik legnagyobb veszélyt a feketézők jelentették- Ekkor a törvényhozáswek 8* volt a legfontosabb feladata, hogy rendeletéivel és iicleteívw. letörje a feketézőit, így védj« a dolgozó nép érdekeit. Ma nem a feketézés letörése a központi kérdése A dolgozók államának legnagyobb ellensége, a kulák, aki hatalmának, pozí­cióinak megtartásáért minden eszközzel, állati kegyetlenséggel, ha kell, gyilkossággal is küzd. Ez ellen a veszély ellen védeni a dolgozó népet, a kulák áll úti kegyetlensége ellen harcolni, ez ma a bíróság erkölcsi köteles­sége! A bíróság két évre ítélte a me csekrákosi gyilkos kulákoft, örömmel vesszük tudomásul, hogy most a minisztérium vizs- . gála[ot indított a tanács ellen, amely ezt a botrányos ítéletet hozta. Tanulja meg végre vala­mennyi bíránk, — hisz ióné- hány már szíy vei -1 élőkkel tá­mogatja a dolgozók államát, hogy a paragrafusokat elevenné keli tenniök, kemény fegyverré, amely biztosan, kérlelhetetlenül csap le a kírsákmányoíőkra, # dolgozó nép minden ellenségére, Ez helyes is. A beszélgetés un abbl folyamán értesültünk egy taggyűlés meglepő határozatáról: A Budai l.-befi elvtársak zárt számot állapítottak meg a lagjelöltek felvételére vonatkozólag, — még hozzá igen Kocsonyát. így n.-ár érthető, hogy miképpen szi­geteitek el a pártszervezetet a töme­gektől és miért nem foglalkoztak a tagjelöllfelvélel előkészítésével. — Menetközben kijavítjuk a hibá­kat — ígéri Szakállas elvtárs. Csak az a baj, hogy éppen a „me­netet” nem látjuk. A tagjelöltfelvétel Pártunk köz­ponti kérdése. Helyes előkészítése teheti csak sorainkat erőssé, Póriun­kul Lenin.és Sztálin 'Bolsevik Pórijá­hoz hasonlóvá. A János Vitéz IS45-ben megjelent első kiadásának borítólapja végez mindent. A CsŐníAr- komával, erre vem igen van ideje, mer' a gyümölcsös, meg a méhes a fögondja Van azért gondja Pistára is. hja:., hogy mvlikőr képér- törölte, merthogy a kútláne- ró] leszakadt n vödör, debá' Istenem. a: ilyen fiatalem­bernek jót írsz a tanítás, akár a: asszony félének. Mór a negyedik ujját sza­ró nyalt a Látják (taláré, ami­kor a kocsmához éri. Tőp- rengés közben maid elhotlotl a lépcsőben. Tő fejő, a. kocs­máras kint állt az ajtóban. Harsány köszöntése felre;- zrntetle Latyakért. ' —- Nézze, Tófejéi szomzz^l maga okos ember, matasson nekem egy kulnkot. hogy lei- irrhessem vele a harcot. Az­tán vége lesz a: nsztályhrkc . nek, fogadom. ' — Egyet se búsuljon, ütőt' Latyak váltóra, amiatt q bé- * ke miatt néni fr.tr haj. Vakar ' don nincs kutak, de ha lesz. ' magának mutatom meg elő- ■ szőr. K. E. i szűk házba. Jöjjünk át h,oz- k ;á, a: ö kocsmaterme sokkal nagyobb. Nem kér semmi „ árcndál. Ez csak vem kutat:. Különben is sovány ember. — Vagy nézzük a Pepita 0 sógort, aki disznóval és mar- hóval is kereskedik néha. s. Igaz, hogy 30 hold földje t van, de abból tő hold a me- •; ntje nevén. A múltkor rósz- ” szat beszéllek róla, mert n ,, Bárányéknak eladott ló meg- ‘ döglött másnap, pedig még j ki sem volt fizetve. Nem is t akarták aztán kifizetni. Eb- hőt nagy palába lett, de n • végén mégis rendbejött uűn- I, den, meri n Pepita is jó cnv -,. brr. Ledolgozzák neki a ló órát. ö csak nem tehet róla ,, hogy a ló elhullotté Nem ló- r doktor fi. hogy belelásson o rj lo vés ''irbe , . >i - A C.srjndöt Jánosnál; • eseted je nun, de rendes gaz- '■ dónak rendes a cselédje is. 'i Pista mór hajnalban talpon s van és m-ki jog alápos'av n I; munkának. Berxdb- trs:i az a istállót, ailón a földön is él­eseik, kit. azok a barátai: akik annyira szemet szúrt t a Csörömpölynek. Egyik kezével megfogta másik kezének bütykös h velykújját. — Lássuk csak. Itt van Kocsmáról. Igazim rendes j eszű ember. Jó tanácsokat szokott adni. ravasszal a mondta, ne vessem el a t vaszit, mer’ úgyis hóba. lesz és nem tudni, ki arai le. Most meg a cséplés eh', csupa jószándékból vállalt hogy néhányszor lehatja ei n: éhenkórász városit, ak a csépiéihez küldtek ki ette őrnek. Meghagy ez zsákul nyotna ki valakitInkát ölet zsákmányolják ki eyyn hányán. Már januártól hiti be isszák a boriit, ö ni most a pénz helyett el fogír ja, hogy learassák az öt tw búzáját. Literié egy na munka. Ez esni; nem kizsn uxúnuatns!. . . Minek is-na ha nines pénzük? . . Ahle jó ember. Hisz a mattkor mondta. hogy ráért. lYigyut a párt helyiséggel abba Isten áldjon — hit. lentelte meg kalapját Latnál Bőmé, aztán lassú léptékké ment a kocsma' felé. Hondo kán összefutottak a ráncok ágy beleesett a gondba attól amit az előbb hallott a párt titkártól. Valami olyasféle mondott, hogy osztálybéke — ,.Harcoljunk a kálókul ellen, semhogy barátkozzon! vele“ — mondta a déréi Csörömpölt), ltot ha már met Kell lenni, egye fene: harm hd; fii, csak tudnám hol ta látok egy knUíkót, mert u: szentigaz, hogy Vukardoi égig sincs,, aki pörge kalapot meg. pitylzés mellényt horda no. Ami pedig a kizsákmá 'nyalást. vagy mi fenét illet: • íz meg éppen iitncs a falu l.in. Ilucsal; azt nem vés; szül; annak, hogy megkértem a Cikeres szóm -zédot, segítené trhotdáni t ’Iállásról a hús; zsák Kuka ricát. Már pedig ennek a l.-ii 'ók-dolognak a négere járok im belekékülök is.’ — fog-zd kozott niag'ílmn —. Lássál

Next

/
Thumbnails
Contents