Dunántúli Napló, 1949. július (6. évfolyam, 150-176. szám)

1949-07-22 / 168. szám

tws július a N & P L O 5 fŰj színfolt a földeken honvéd és ifjúsági aratóhrigádoh Ű1 színfolt jelent meg az Idei *ralisnál a földeiken. Arai ótorig ádofc menjek ki a földeikre, hogy rohammunkával, körösen segítsenek az ara­tásban az arra rászorulóiénak. Pártszervezetek alakító,S>k először brigádo­kat. aztán csatlakoztak hozzájuk az ifjak, sorompóba léptek a honvédek is. rohamosan fejlődő, naprót-napra izmosodó hadseregünk tagjai. A falu úgy fogadta őket, mint saját íiait, akik hazatértek a falura, ahonnan el­indultak, ha nem is abból a faluból, ha nem is abból a megyébö', hanem esetleg Fejérből vagy éppen valahonnan a Tisza mellől. PISKÓ A teherautó motorja duruzsolva Jár, de hangját elnyomja a szünet nélkül harsogó vidám énekszó. A forró nap olyan meleget áraszt, amilyet csali lehet július közepén, déli egy óra tájban. A nagy kato­nai teheerautó egymásután nyeli a kilométereket, nyomában száll a por, aztán házak következnek a sárguló mezők után és hirtelen zökkenéssel megáll. — Piskóóó — kiáltja valaki vi­dáman, a vasutasok elnyújtott, éneklő hanghordozását utánozva. — Kiszállás! Katonák ugranak le az autóról, tiszték, tiszthelyettesek, honvédek, van köztük honvédtől kezdve szá­zadosig úgyszólván minden rend- fokozatú. Aztán fiatal lányok, mindannyian a 2. kerületi honvéd­parancsnokság MDP szervezetének tagjai. Gyors megbeszélés, aztán már nem is lehet látni őket, eltűntek » kicsiny házakban. Ha meg akarón őket találni, be kell menned vala­melyik íchérremeszelt, zöldzsalu- gáteres házba. Másnap még alig oszlatta el su­garaival a reggeli ködöt a felkelő nap, még alig szárította fel a le­veleken csillogó friss harmat csep­peket, már ismét vidám nótaszótó! hangos a piskói határ. Végig cseng a dal a községen, aztán özv. Far­kas Józsefné földjén folytatódik. De ekkor már suhog a kasza Bakk Fe­renc. Gyuskó János, Addi István, Grisits Sándor elvtársak kezében és a többi baj társ is olvnn széles rendeket vág, hogy csak győzzék utánuk szedni a markot a lányok! Farkas Józsefné földje után Ba- Andrásnéé jön, mindketten ha­diözvegyek, aztán még három he- iyen csendül fel a honvéd arató­brigád tagjainak éneke, dől a föld­re az érett gabona. Este van. Falunapot tartanak a honvédek. Rakk elvtárs beszél. A kulákokról Hogy ne csak munká­val, de az ellenség részéről fenye­gető veszélyre való figyelmeztetés­sel is segítsenek a falu népen. Az­tán ismét autóra szállnak. Három özvegyasszony, két munkaképtelen klsparaszt. hálája és az egész falu szeretető kíséri őket haza. BÁR Vasárnap reggel van. A faló ma sokkal csendesebb, mint máskor ilyen kor szokott lenni. Nem veri fel már korán a hordanimenő. kocsik zörgése, még a kútgémek is mintha csendeseb­ben nyikorognának, Az utcákon jóda­rabig nem látni embereket. Később azonban megélénkülnek az utcák, de nem a szokásos kép tárul most azok elé, akik a vasárnap ellenére ilyen ko­rán felkeltek. Fiatalokat lehet látni, fiúkat és lá­nyokat, a fiúk Dálián kasza, a lányok kezében sarló vagy kuka. Nemsokára együtt vannak mindnyájan. — Na akkor indulhatunk — adja ki a jelszót Méllár Lajos. Ú vezeti a bari EPOSz aratóbrigádját, illetve ma gát a bari EPOSz-t is. Fiatalember, most lett tagjelölt. A választáskor az EPOSz-ban végzett munkájáért mii h n bizonnyal fel is fogják venni a Párt ha. — Na ez az — állnak meg a köz­ség egyik hadirokkantjának búzája előtt. Gyorsan nekiggürköznek, a fiúk néhányat suhintanak üresen a forgó gyep szélén: nézzük, hogy fekszik kasza, aztán hajrá! Suhan a kasza, dől a rend, száll az ének, száll az idő. S száll nele a vasár­nap délelőtt is, száll vele az rgyetlen pihenőnapja a dolgozó fiáiékornnk, fíe nem baj. — Megmutatjuk, hogy mi sem mara dunk cl a lobbi ifjak mögött — mond jók a bari fiatalok, ha valaki megkér­dezi tőlük, hogy miért „áldozzák fel“ egyetlen pihenőnapjukat, az a válasz: ..Megmutatjuk, hogy a Világ Ifjúsági Találkozóra méltóképpen készülőnkéi S ha valaki még ezután sem érti meg, hogy miért dolgoznak■ ilyen lel­kesen, akkor annak megmagyarázták, hogy vannak fiatalok, akik sokkal ne­hezebb körülmények közt készülnek a találkozóra. Például a görögök, meg a vietnamiak, akik fegyverrel kezükben várják a találkozó kezdetét. Pél tájban vonulnak haza. A mai napra vége a munkának, de csak mai napra, mcit elhatározták, hogy ha valamelyik kisparaszt saját hibáján kívül elmarad a: aratással, annak elmennek segíteni. Mert a bori fiata lak nemcsak az Ifjúsági Találkozóra készülnek, hanem arra is vigyáznak hogy községük le ne maradjon a ver. senyben. Új színfolt jelent meg az idei aratásnál a földeken. Araíóbrigádok. Kommunisták, katonák, íia'alok. Segítenek ott, ahol legnagyobb a szük­ség, ápolják a néphadsereg kapcsolatait a dolgozó parasztokkal, készül­nek a Világ Ifjúsági Találkozóra. AZ ÜNNEPLŐ LENGYELORSZÁG I^ngjelorszásr népe ünnepel ma. Év- hogy a fordulóját ünnepli annak, Lengyel Nemzeti Felszabadítási Bi­zottság 1944 július 22-én közzétette kiáltványát, amit azóta Júliusi Ma- nifesztumiuik hívnak. Innét számít­ja felszabadulását is, bár akkor még csak keskeny sávot szabadított fel a Szovjet Hadsereg a véráztatta len­gyel földből. A Manffesztumban mindazok az elvek sorakoztak fel, amelyeken az új népi Lengyelország felépült. Benne volt a lengyel feu­dalizmus felszámolása és az iparbá­rók elűzése. Benne volt a Szovjet­unióval való törhetetlen barátság is. Azzal a néppel, amely Lengyelor­szágot felszabadította, később pedig az új Lengyelország felépülését je­lentős mértékben támogatta. A ki­áltvánnyal egyidőben alakult meg a népi hadsereg, amely tevékeny részt vett hazája felszabadításában. így lett ez a nap a lengyel nép legna­gyobb nemzeti ünnepe. A II. világháború zivatara vala­mennyi nemzet közül Lengyelor­szágra mérte a legsúlyosabb csa­pást. Megsemmisült az 1939-es nem­zeti vagyon 30 százaléka és elpusz­tult az ország lakosságának 22 szá­zaléka. A náci terror és tervszerű emberirtás következtében 6,228.000 ember pusztult el. Ebből a hadmű­veletek során 123.000 katona é; 521.000 polgári személy vesztette életét. A legsötétebb napok azonban a német megszállás alatt következ­tek Lengyelország népére. A meg­semmisítő táborok, deportálás, bőr tön és „pacifikálás” 5.3Ű4.000 ember életét oltotta ki. nak. A népé lett a föld és a népé lett a gyár. De mindezeken túl a népé lett a kultúra is. A népé lett az iskola, a népi Len- ryelország felvette a harcot a legsú- yosabb népbetegség, az analfabétiz­mus ellen. Ma a lengyel Iskolákban több, mint ötmillió lengyel gyermek és ifjú készül fel arra, hogy munkása és vezetője legyen az új Lengyel- országnak, amely a Szovjetunió mel­lett a béke táborának egyik legerő­sebb bástyája. í.engy el országban ha­talmasan megnőtt a szakiskolák szá­ma és a főiskolák száma majdnem megkétszereződött. Az állami oktatás ingyenes minden fokon. Az iskola­kötelezettséget kiterjesztették 18 éves korig, ha az ifjú dolgozik, akkor héti 18 órán át tanfolyamokon kell részi­vé miié. Az oktatással töltött órákra eső bért a munkaadó fizeti. „ I a tervszerű gazilál­KuléptoK I kodás útjára! Há­ttá végre | B»i4t or8z%át'. éPit! ■"j” ‘ ------ ­_______ a lengyel nép. impe ria l ista hódítók és kizsákmányoló urak nélkül. Xem bujdosó, földön­futó többéi a Júliusi maxi fesz TŰM célkitűzései megvalósultak a népi Lengyelországban. Csaknem t millió azoknak a lengyel dolgozó parasztok mik a száma, akik a föld­reform által a regi Lengyelország és a Németországtól régebben elszakí­tott és most- visszakerült területeken földhöz jutottak. A nép kezébe adta mindazokat az üzemeket, amelyek ötvennél több munkást foglalkoztat oméves tervük körülbelül á miénk ke! azonos időben fejeződik be. azo­nos célokkal: helyreállítani az elpusz­tult gazdaságot és a dolgozó nép életszínvonalát az utolsó békeévi fölé emelni. A lengyel nép hatalmas erővel kezdett neki országa újáépité séhez. Az ipari termelés területén lé­nyegesen meghaladták a háború előt­ti színvonalat. 1948-ban a háború előtti termelésnek 140 százalékát ér­ték el és novemberben már a 150 szá­zalékot is felülmúlták. Lengyelország ma mégegvszer annyi villamosener- giát. szenet és kokszot termel, mint a háború előtt. Hatéves tervük együtt Indul el a mi 5 éves tervünkkel és a mienkhez hasonlóan az iparosításra fekteti a fősúlyt, amely alapja a mezőgazda­ság gépesítésének is. A 6 éves terv végére 13.000 traktort juttatnak a lengyel mezőgazdaságnak. Az or­szág fejlődéséhez a Szovjetunió sza­kadatlan és hathatós segítsége je­lentősen hozzájárult. Ez a segítség a legnehezebb napokban több, mint 1 millió tonna gabonát jelentett Lengyelországnak, és ipari gépek egész sorát a lengyel ipar megindí­tásához. Az 1945 februárjában meg­kötött lengyel-szovjet kereskedelmi egyezmény az évi árucsereforgal­mat 200 millió dollár fölé emelte. Ezenkívül 450 millió dollár értékű gépeket, sőt egész gyárfelszerelése­ket kap Lengyelország a Szovjet­uniótól, amelyeket a szállítás kez­detétől 5 éven át fizethet ki. A népi Lengyelország elérte a legutolsó békeév árucsereforgalmát a 3 millió dollárt. 1947-ben pedig már meghaladta a hét millió dollárt. Napjainkban kialakult a lengyel-magyar ipari együttműkö­dés, amely a két országban egész iparágak termelését szabályozza. A dolsozóü Ha atya rországa együtt ünnepel a dolgozók Len- gyelcrszágával. A közös felemelke­dés szálai fűzik egybe a két népet, mint annak a frontnak katonáit, amely a Szovjetunió vezetésével őr­ködik a világ békéje és népek sza­badsága felett. fiz építőipari riolgozók vállalják a minisztertanács kaiározatát A minisztertanács határozata az építőiparral kapcsolatban n«gy vissz­hangot kelleí'f. az építőipari dolgozók körében. A dolgozók kedden kisgyIl­lés eket hívtak össze és széles körben tárgyaltál; meg a határozat végre­hajtásával kapcsold'os ie'adaiokat. A z épííőmunkások vállalták, hogy ki­dolgozzák önköltségcsökentési z érveik et. Szerdán tartották meg a Budapes ti Egyesült Középítkezési NV dolgo­zóinak üzemi.értekezletéé, amelyen Fodor Gyula építésügyi államtiltár rá­mutatott arra, hogy az építőipari munkások egy százalékkal csökkentik az épííazés- önöltségét, ez az ötéves 'terv folyamán . tíO milliard forint megtakarítási jelenít. Az éékikezleten kitörő lelkesedés sei fogadták K’apcssk Sándor beje­lentését, aki közölte, hogy az. Országos lakásépítési NV dolgozói önkölt­ségcsökkentés! versenyre hívtál; az Egyesülj Középükezési NV dolgozóit. A versenykihívást egyhangúlag ebo gsdilák. DMAGA LAKODALOM avagy hogyan vette meg kétezer forintért a kulák a kishírét Nem is olyan régen azt mondta a kisasszonyfai körorvos, a környék leg­nagyobb kulák járói, Hajdinák György­ről, hogy „a Gyurka bizony nem ártja kezét kicsinyes dolgokba és nem ká­rosított meg egyetlen kis, vagy kö­zépparasztot sem ..Lehel, hogy ilyennek ismeri őt baráti könyezeie. azonban mast mondanak a lésényi kö­zépparasztok, a gerdei sertés-ügyben károsult szegény- és kisparasztok. Es főként ellentmond enrek az, hogy ha nem károsította meg a szegény embert, akkor miből nőit év-rőWvre a vagyona, mégpedig milliós ŐSANYA vagyona? A malmából, a pálinka főző­jóbői, a hirffedtté vált ser$é«-üz!©te:bol és a háborús hizlalásokból vájjon le* hét-alj-e „tisztességesen” . meggazda­godni? „Jó kulákíiak" ismerik „Gyurkát’1 a környéken, mert — amint egyesek mondják — segített sok megszorul; emberen. Da azl nem mondják el, hogy a segítségnek olyan ára volt, hogy a megsegített évekig nem téri magához anyagilag, úgy „agyonsegítélte”. Haj­dinák kulák. A kulák érti a módját, hogyan édes­gesse magához, hogyan kerítse háló­jába azokat, akikre számíthat, hogy az­tán segítsenek neki a rémbírterjeszlés- ben, a „jó kulák1’ meséjének terjeszté­sében, vagyonmentésben és így tovább. Ilyenkor még áldozató! is vac szive hozni, csakhogy emberét megkaparint­sa és megtartsa. így volt ez alig egy hét lel ezelőt t is, amikor lakodalmat ült Kisasszonyfán Kála János családjával, meg a hatalmas vendégkoszorúval. Ráta János 21 év> tö'.ti be a kisbírői tisztet. Az volt a célja mindig, hogy minél többet kapjon a szívességekért, amelyeket a hivatalos munkában vagy azonkívül te'f, persze elsősorban a le­hel ős ehbeknek. A s. egény entber nem /igen kérte, hogy segí'sen valami!von i ügyes-bajos dolgában, így hát regge- . lenként csak a gazdagabb portákon járt i ki a kupica pálinka. 1 Ráírnék férjhez adták tanítónő leá- [ nyukat egy környékbeli tanítóhoz. So- , ksk ak szembetűnt, Itojgy a lakodalom i túl népes volt, nem az egyszerű embe- i rck módja szerint tartották. Az öreg I Rátái kimondta a szót, ahogy gondol- 1 kodás nélkül nvakaskodni szoktak az [öregek: I — Lesz, ami lesz,, de ne mondja sen­► ki hogy a Rátái leány,árak csak kies ► lakodalma voll, nőin azért taníttattam i hogy most -- mint az egvszái pöndö [lyösök menjen el a házam1.úl! ► Csakhogy a lakodalomhoz 'pénz kel I .-itt. sok pénz és csódamódon le:: i: ^ pénz. Nem volt n in z l.ila álni honnan lilg-észen I’üspnlviiádn.stiig jönnek eléd a he- ttl/zk, ha rászánod magad, hogy felkeresed a Dél- dun-ántúl egyik legkedvesebb, legszebb helyét: Öbá- nyá-t. A patak már Püspöknáda.sdon vígan csobog mel­letted és ajánlkozik, hogy elkísér egészen fel, oda a hegyek közé dobott kedves kis faluig. Mosolygós lan­kák után, hirtelen két hegyfal szalad fel 'inelletted. A patak előtt tisztás, a korareggeli napfényben a kék égnek fordított fejükkel rád nevet a tengernyi sárga virág. Még csillog a reggeli harmat rajtuk. Sziklás, meredek part az egyik oldalon, zöld, cserjés hajtás a másikon. És mennyi-mennyi harangvirág! Csupa kék GVc az oldal! Egy hirtelen fordulónál, a kegyeli hónaljában ki­est malom.. Kihal latszik egyenletes, zsongíló zümmö­gése. Egy kutya nagy ugatással kiszalad, aztán mél­tatlankodva somfordái vissza, mert elfelejtettél meg­ijedni tőle. A malom elííü patakmosott fehér kötőn kicsi lány üldögél, maga alá húzza meztelen lábacskáit. Még hűvös a reggel. Valamit tart a kezében és énekel. Mintha csupa ,.é ’ lenne énekében, olyan tiszta, vé­kony, csilingelő a hangja. ■ Asszony jön veled szemben az úton. Háta mögött, a nap hosszú árnyaka rábukik az útra. Fején kosár Viszi a piacra kicsi kertje termését. Megkérded, inert ió! esne hangot hallani: — Merre van Óbánya? Különös, szép színe van hangjának, ahogy felel: — Csak erre menjen tovább ... A-után hozzáteszi, mtntha arcod.on olvozma' — Ugye, szép itt? Nem. is vár azután választ, csak mosolyog és zaj­talanul siet. tovább. Az egyik oldal alacsonyabb lesz. A dombok hu)­ott trónolt a kulák Hajdinák György. Hatalmas báj-töme­gével imbolyogva, magaköré gyűjtötte kiszemeltjeit és sugdos olt, kedveske­dett az egyszerűbb embereknek. A la­kodalom így aztán bővelkedett rémhí­rekben, kulák „tanácsadásban”. Hajdinák panaszkodott, szidta, a per­cet, amikor megszületett, márminliem ő, hanem a demokrácia. Százhúsz kilója csak úgy remegett a sűrű sóhajoktól é< mintha rózsafűzért olvasott volna, úgy sorolta fej a sokféle terhet, amit „szegényeknek” 54 holdja után vise inle kell. Majd a bortól és önmaga sajnúi- iatásálól elérzékenyülve kijelentette z házigazda felé: — Na öreg, amit adtam, com kel! el­számolni vele sohasem ... Megdolgo­zott érte, hiszen húsz éve jár ki hoz­zám minden nap a malomba. .Most leg­alább egyb n megfizettem érte. Es nagyot harapott a csirkecombba. Az ő baromfi-farmjáról való volt. A vcnűég'.k' meg a tésztát dicsér­té!;. — a liszt a Hajdináktól való volt. A legények a pálinkák, — azt is 5 ad­ta Kátaiék meg a kétezer forintnak ö-ültek, amit csak úgy, ajándéknak kaplak. A kulák „megfizetett" a kisbírónak. Hajdinák judáspénze égetheti Kátaiék tenyerét. Ezzei a foglalóval megvette őket a kutak, beszervezte őket a többi szegény elleni arcvonalba. Mert a ku- lál; nem maga vívja csatáját, harem a hátai Jánosokon keresztül szövi háló­ját a dolgozók köré és a verejtékükön szerzőtt kétezer forintokkal kápráztatja e: őket. A kulák bőven kifizetődő új mód­szerét, új taktikáját a dolgozó parasz­tok javarésze lelisnt rte. Egyre keve­sebben lesznek a Kátai Jánosok, a be- folyáso'hatók, egyre többen, akik fel­ismerik a kutak szándékát!, akiket nem csábít a pénz, a mázsa liszt és a lakó­_ A vendégok közöu a főhelyen riláv verös nagy tömegével st3at mintha kopaszra 'nyírták volna — learatták a gabonát. Néhol szinte kínlódva felszalad a „föld" egé­szen a hegy alsó sziklájáig. Arra. gondolsz, milyen ke­serves, nehéz munka lehetett ezt megdolgozni, termő­vé tenni. Micsoda hallatlan szorgalom és türelem kel- [ lett hozzá. Az öb.ányaiak nagyon dolgos népek. Mftr iíl m lain széle. A patak mellett és a, dombok alján kél sor fehér ház. Nem hosszú a sor. És a végén ott sötétlik újra a hegy, karja közéi fogja a, falut. • Szapora német szó üti meg a fiiledet, óbánya sváb település volt. Nem sokat telepítettek ki közülük, itt nem tudott hatni a Volksbund, ezek az emberek dolgoztak és éltek becsületben. A mindössze hét ki­telepített házát a Magánalkalmazottak Szakszervezete kapta meg és üdülőt rendezett be a faluban. Két strand s a környező hegyek ez er szépségű, tája boldog, felszabadult pihenést liyujl annak, aki Óbányára ke- rül. Az üd.ülö most is tele van. lakói még alszanak Mert. az éles levegő úgy húz az ágyba, mint a mágnes. Talán sehol sem lehet olyan mélyet, olyan álomtalcn- jót aludni, mint itt. A gyerekek iskolába mennek és a német szavak újra lármáznak ajkukon a kora reggelben. De azután mintha varázslat történne. A „Béke indulót’’ éneklik magyarul, éppen úgy. mintha másutt hallanád úttörő­inktől, Mosolyogva nézed őket, ahogy egymásután fel­csendül ajkukról, a sok vidám ifjúsági induló. Egybe­forrnak a magyar gyerekekkel, s ha külön énekeltet­néd. őket, sem tudnád megállapítani, melyik az, ame­lyik az előbb még német szórni! búcsúzott hazulról Egyformák: vidám, egészséges gyereket:. Boldogsággal nyújtózol végig a zöld fii vön. és a su­gárzó, égető nap felé ndnfnrddnu fáradt, városi levegö- ‘ől sápadt arcodat l.ORENZ MÁRIA

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents