Dunántúli Napló, 1949. július (6. évfolyam, 150-176. szám)

1949-07-03 / 152. szám

DUNÁNTÚLI NAPLÓ Knznyecor elvlárs nagy beszédével zárait a miSánói világkongresszus Köszönik a szövetkezetek megyei konferenciáját Hatalmas asszonyíömeg vett részt a pécsi békegyülésen TÖBB ÉBERSÉGET FALUN (R. I.) A nyílt harcban megver iosztályellenség, amelynek minden politikai szervezetét széttörtük és lába alól a kapitalista kizsákmá­nyolás talaját íokról-fokra kirán­tottuk, a támadás új. rafináltabb módszereihez kénytelen fordulni Elsősorban a belső bomlasztás- Jaoz, a munkásosztály és Pártjá­nak, államgépezetének, a dolgozók hatalmának belülről való megbon­tásához. Jól tudjuk, hogy ez az utolsó elkeseredett próbálkozás a gyöngeség jele, mégis nagy hibába esnénk, ha lebecsülnénk, nem fi­gyelnénk fel kellően az ellenség változatos, megtévesztő, új harci módszereire. Azt is jól tudjuk, ^ogy a védekezés és egyben a győzelmes támadás, az ellenség maradéktalan leleplezésének íegy rere: az élet minden jelenségére kiterjedő éberség. Szóban és írás­ban ezt tesszük most elsősorban párttagságunk és minden becsüle­tes dolgozó kötelességévé. Vigyáz­niuk kell azonban arra, hogy az éberségből ne holmi divatos jel­ező váljék. Mert hiába beszél va­laki a taggyűlésen vagy akárhol V legékesszólóbban a fokozott éberségről, ha hazafclémenct tár­ával —- mondjuk — az orosz iejtőkalapácsot — s ezzel burkol­tan a Szovjetuniót — szidja, azt 1 szerszámot, amellyel a világ leg­kiemelkedőbb bányászteljesítmé- nyeit érték el. Az éberség azt. jelenti, hogy az ellenség behatolását minden terű­denmeghiúsítjuk, nem engedünk (zámára egy csöppnyi rést sem, tagadhatatlan, hogy még a mun­kásosztály soraiban is van tenni­való, de tény az is. hogy ezerszer több akad falun. Munkás elvtár­sinknak élharcos, vezető szere­pet kell ebben is vállalniuk, a falusi osztálybarc szövevényes, nehéz terepen biztos kézzel kell utat mutatniok a dolgozó paraszt­ságnak. Falun a front nem válik oly élesen széjjel a dolgozók és a kizsákmányolok között, a falu ka­pitalistái, a kulákok gyökerei összehasonlíthatatlanul mélyeb­bek, mint a munkásosztály között a tőkéseké. Ezért tapasztalják uap, mint nap, hogy a kulák- turfang bőven tud még áldozato­kat szedni a dolgozók köréből. Minden hájjal megkent ellenség a kulák, aki érti a módját, hogy a legravaszabb eszközökkel be­hálózza, a maga oldalára vonja, a szocializmus útjáról letérítse a falu dolgozóit. Durva eszközöket ritkán használ, csak néha-néha villan ki foga fehérje, mint ahogy az nemrégiben Mecsekrákoson örtént, ahol a kulák dühe a kol- Jektív bért követelő cseléd ellen, gyilkosságban robbant ki. Saját kezét nem szívesen vérezi össze, harci módszerei között ez a leg- alantasabb és a legritkább. Az ilyen elszórt esetek csak arra jók, h°gy a —- lenini jelzőkkel élve — .,a Kapzsi, kihízott, vadálláti ku- Jakbanda igazi arcát felfedje. . begyünk jó néhány példát, i ifi .“S? közelebbről a támadó vu■ ak° . Elvi megállapítások he­lyett, hozzunk fel sok példát. ,c.sct __a hásságyi. A „berm£räs előtt felkeres­ik * Magyar .Dölgozók Pártjának S57 vezetőjét a legzsírosabb, Jeghirliedtebb kulákok és felaján­lották a bérma-komaságot. Való­színűleg a szép ajándék lebegett az egyszerű emberek szeme efőtt, mert nem gondoltak arra,, hogy a malom- és cséolőgéptulajdonos és a huszonöiholdas, mellesleg autó­busz üzemmel rendelkező volt Horthy tiszt régebbért szóba sem állt velük. Nem vették észre, hogy a kuláknak nem a bérrpa-korhaság a fontos, hanem a Párt tekintélyé- noV megtépázása. i Hcm véletlen, hogy az alsó- i mocsoládi szövetkezeti ügyvezető, aki egy százötven holdon gazdál­kodó bitangot „Miska bátyám­nak" titulált, végül is súlyos visz- szaélésekkel, sikkasztással kerül a bíróság elé. A kulák példája hatott, a megszédült kisparaszt elindult a kapitalisták szokásos rabló útján s most töprenghet „Miska bátyám” jó tanácsain. A falu kapitalistái sokért nem adnák, ha terebélyesedő, máno népszerűbbé váló termelőszövet­kezeteink hálózatát meggyengíihet- nék. Ez a szándék vezette az öt- venhét holdas ginéi kulákot, aki kicsalogatta egy volt cselédjét a Remény-pusztai termelőcsoport­ból. Előbb a feleségét győzte meg a cseléd-sor „szépségeiről", az­után az asszonyon keresztül a férfit. Most, hogy 'elérte célját, ki tudta szedni a termelőcsoport- ból a szerencsétlent, az odvas pincében adott neki férőhelyet. Soroljuk tovább a kulák fur- fang sokféle formáját? Elmond'- hatnánk, hogy Somogy megyében Basaion egyetlen, gyűlölt kulákot pécézett ki többi „kollégája“ s most az egész falu azt az egyet támadja mind helyett, azok meg vígan nevetnek markukba. Hogy a tolnamegyeí Alsónyéken sze­gényparaszt kezével csúsztatott egy százast a kulák a DÉFOSz irodavezető zsebébe, úgy, hogy minél többen lássák a „megvesz­tegetést". A sok példa közt hadd szól­junk arról a súlyos mulasztásról is, amelyet helyenként elvtársaink a cséplőgép-ellenőrök kiválogatá­sánál elkövettek. Görcsönyben zupás Horthy őrmester és volt csendőrtörzsőrmester kezében lát­ták legjobb kézben a dolgozók kenyerének őrzését.'A csurgói já­rásban a község maga vigyázott rá, hogy a volt Hangya-vezető kulák ne kerüljön a gén mellé, de három faluval odébb ellenőr lehe­tett. íme, falun legtöbb veszély a megalkuvásból, a jobboldaliságból fakad, abból, hogy még most is vannak, akik nem a mecsekrákosi gyilkosságot, a kulák igazi arcát látják maguk előtt, hanem mosoly-, gós, bűvös-bájos álarcát. Nemrégi­ben még a perekedi és martonfai párttitkárnak is az volt a vélemé­nye, hogy falujukban nincs kulák, Hogyan harcolhatnak így a falu dolgozói a kizsákmányolok ellen? De hadd szóljunk az érem má­sik oldaláról, az úgynevezett bal- oldaliságról is. Pártunk irányvona­lának forrófejű túlhajtása, az üres demagógia a kulák malmára hajtja a vizet, igen gyakran a kiskirály­kodás, a terror szépen megfér a kukákkal való barátkozással. így volt ez Regényén is, ahol a község diktátora nagy hangon azt hirdette, hogy Rákosi Mátyás az egész országban az úr, Regé­nyen pedig ő. Közben ezt az üres hólyagot a kulákok itatták, ők fújták fel kiskirállyá. A véres frá­zisok ellenére a falu dolgozói he­lyett a kapitalistákkal élt a leg­nagyobb barátságban. Egyszóval: fal kell ismernünk a napi gyakorlatban az osztályellcn- ség mesterkedéseit, szemünket, fülünket mindig nyitva kell tar­tanunk, nem szavakkal, hanem tettekkel kell ébereknek lennünk. Meg kell jegyeznünk jól Lenin elvtárs szavait; ..A kulákok a lcg- vr.dállatibb, legdurvább, legke­gyetlenebb kizsákmányolok, akik más országokban, a történelem során nem egyszer állították már vissza a földesurak, a cárok, a ">apolr, a kapitalisták hatalmát." A munkásosztály, Pártunk veze-| iésévél, államhatalmunk segítsé- C lével, kommunista éberséggel lep-1 ezzük le őket, verjük széjjel j innyi ellenség után a kulák fur-| ahgot is! Maghalt ßSmiip&v ©iwtáií*s Az egész íjíagyar dolgozó nép mélységesen gyászolja a nemzetközi mimkásmozgalom nagy harcosát Moszkvai jelentés szerint a Szovjetunió Kommunista (Bolsevik) Pártjának központi bizottsága és a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetségének minisztertanácsa közli: A Szovjetunió Kom­munista (Bolsevik) Pártjának központi bizottsága és a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsé­gének minisztertanácsa mélységes gyásszal jelenti, hogy elvtársunk és testvérünk, Georgi Míhajlovics Dimitrov elvtárs, a nemzetközi munkásmozgalom kimagasló funkcionáriusa, a demokratikus bolgár népköztársaság minisztertanácsának elnöke, a Bolgár Kommunista Párt Központi Bizottságának fő­titkára július 2-án 9 óra 35 perckor, hosszass és súlyos betegség után, máj- és cukorbajbaa, a Moszkva közelében lévő Borviha-szanatóriuiuban elhunyt. A szovjet dolgozók ezrei Georgi Dimitrov ravatala előtt A Szovjetunió dolgozói mély fáj­dalommal fogadták a hírt, hogy meghalt Georgi Dimitrov. A mosz­kvai épületekre mindenütt kitűzték a gyászlobogót. A szovjet dolgozók ezrei néma fájdalommal haladnak a moszkvai szakszervezetek szék­haza elé, amelynek oszlopcsarnoká­ban állították fel a ravatalt. Mun­kások, tisztviselők, tudósok és mér­nökök, öregek és fiatalok vonulnak fel hosszú sorokban, hogy meg­adják a végtisztességet annak az embernek, aki a Szovjetunió Kom­munista (Bolsevik) Pártjának Köz­ponti Bizottsága és a Szovjet Szo­cialista Köztársaságok Szövetségé­nek minisztertanácsa „elvtársunk­nak és testvérünknek” nevezett. A szovjet városokban és falvak­ban országszerte gyágygyűléseket, tartanak Dimitrov emlékére. A fasizmus elleni harc rettenthetetlen hőse Georgi Dimitrov, a bolgár nép nagy _ vezére 1882-ben született a bulgáriai Radomirban. Apja har­cos munkás volt, aki szerette volna gyermekeit iskoláztatni, de szűkös körülményei miatt kénytelen volt fiát 12 éves korában nyomdászinas­nak adni. Korán a nyomdászszakszervezet aktív tagja, 18 éves korában a ti­pográfusok szakszervezetének tit­kára lett. 20 éves korában belépett a bolgár szociáldemokrata pártba. Nemsokára éles harc indult a szo­ciáldemokrata párton belül a jobb és baloldaliak között. Dimitrov a baloldaliakhoz csatlakozott, kivál­tak a pártból és ekkor a balolda­liak szófiai szervezetének titkára lett 1903-tól kezdve több mint nég; évig tagja a baloldaliak szervezeté nek, amely azután felvette a Bol gár Kommunista Párt nevet. 1909 óta tagja volt a párt központi bi­zottságának. 1913-ban Dimitrovot képviselővé választották, legfiata­labb tagja lett a bolgár parlament­nek és egyben az egyetlen munkás- képviselő a keleteurópai államok­ban. A rendőrség több ízben is le­tartóztatta. , 1923-ban a bolgár reakció meg­gyilkolta Sztambolijszkit és be­vezette a fasizmust. A munkások és parasztok forradalmi felkelése nem sikerült és Dimitrov kényte­len volt emigrálni. Ezután leg­inkább Becsben és Berlinben élt és onnan irányította a bolgár kom­munista mozgalmat. 1933-ban a né­met nácik felgyújtották a Rcichs- tagot és három bolgár kommunistát tartóztattak le, köztük Dimitrovot is. Hitler fasiszta bírósága előtt mondotta el Dimitrov történelmi jelentőségű védőbeszédét. A Szovjetunió közbelépése követ­keztében Dimitrov kiszabadult és Moszkvába ment. 1935-ben a Kom­munista Internacionale végrehajtó bizbttságának elnökévé választot­ták. Ezt a tisztet 1943 májusáig látta el, amikor a Kommunista In­ternacionale kimondta feloszlását. 1945-ben a fasizmus elleni harcban szerzett érdemeiért a Lenin-rend- del tüntették ki. 1947 decemberé­ben- Dimitrov Bulgária miniszter- elnöke lett. Az MDP Központi Vezetőségének részvéttávirata Georgi Dimitrov, a Bolgár Kommu­nista Párt főtitkára, miniszterelnöké­nek elhunyta alkalmából a Magyar Dol­gozók Pártjának központi vezetősége a következő táviratot intézte a Bolgár Kommunista Párt Központi Bizottsá­gához: „A Magyar Dolgozók Pártjának köz­ponti Vezetősége, az egész tragyar munkásosztály és egész dolgozó né­pünk sajátjaként osztozik a mély gyászban, amely bolgár testvérpártun­kat, a bolgár népet és a világ dolgozóit Dimitrov elvtárs clhunylávaí érte. Di­mitrov elvtársunk személyében a ma­gyar kommunisták, a magyar dolgo­zók a munkásmozgalom évtizedes ne­héz küzdelemben kipróbált harcosát, a fasizmus és az impcrialistaellencs egy­ségfront rettenthetetlen bajnokát, a bé­ke ügyének megingathatatlan képvise­lőjét, a Szovjetunió tántoríthatatlan hívét, Sztálin clvlárs hűséges követőjét és tanítványát, a népét, a dolgozókat forrón szerető, az imperialistákat, a munkásosztály ellenségeit, az árulókat izzón gyűlölő, messzirclátó marxi-teni- ni vezetőt ismerték. A fasizmus eilen vívott hős! küzdel­mében, a munkásosztály felszabadítá­sáért folytatott áldozató? harcával, a szocializmus utján járó új, népi dóriin- kratikus Bulgária mégálakftásával Di- ir.'itrov elvtárs, nemcsak a bolgár rnrin- kásosztálv es a bolgár nép előtt szer­zett elévülhetetlen érdcrtioket, hanem felbecsülhetetlen szolgálatokat tett az egész világ munkásosztályának, az összes szábadságszerctő népnek. Di­mitrov elvíárs életének, küzdelmeinek nagyszert! példája lelkesítette a gyűlölt Horthy-terror uralma idején a föld alatt dolgozó kommunistákat, utat mu­tatott és erőt adott nekik a harcra, ka­jál munkásosztályuk és népük elnyo­mói ellen. Dimitrov elvtárs élete, küz­delme a munkásosztály félszabadításá- ' világító példakép ma az egész ifíá­gyár dolgozó nép számára, jgnely Di­mitrovot örökre szívébe zárta. A Magyar Dolgozók Pártja központi vezetősége nevében: RÁKOSI MÁTYÁS.“. A Magyar Köztársaság kormánya az alábbi részvéttáviratot intézte Vaszili Kolarovhoz, » Bolgár Népköztársaság miniszterelnök-helyetteséhez: A Magyar Köztársaság kormánya nagy megrendüléssel értesült a pótol­hatatlan veszteségről, amely a bolgár köztársaság kormányát, a bolgár dol­gozó népet és az egész haladó világot a mindnyájunk által becsült és szere­tett Dimitrov Georgi Mihajlovics mi­niszterelnök elbunytÍTat érte. X ma­gva r kormány és az egész dolgozó nép átérzi azt a fájdalmat, ameiy a bolgár nemzetet áthatja, s mély együttérzésé­ről biztosítja a gyászoló bolgár népet. A magyar kormány nevében: Rákosi Mátyás miniszterelnök-helyettes. Ezenkívül részvéttáviratot tetézett Szalkasits Árpád köztársaság elnök Mincso Nejesevhez, a Bolgár Népköz, ársasáig nemzetgyűlés elnökéhez. Kál­lai Gyula külügyminiszter Vaszili Ko’a. rov miniszterelnök helyettes és kül­ügyminiszterhez, a Szakszervezeteik Or- sz'gos Tanába a Bolgár. Szakszerve­zeti Tanácshoz. Az amerikai nagytőke lapjának feltűnési keltő cikke A Marsha.B-terv igazgatósága jelen­tést adóit ki, amelyben bevallja, hogy a nyúgafeurópai gazdaság válságos korszakba lépett. Most már az impeeriaüslák hírhedi szélső jobboldali lápjai is nyíltan em­legetik a Mnrshaíl-lerv kudarcát. A párisi Figaro a Marshall-terv válsága­iéi cikkezik és kijelenti; „A terv célkitűzését úgylátszik nem valósíthatók nieg." Az amerikai dolgozók helyzete rom­lott, a munikanél-kütiiség állandóan nö­vekszik — jelentette ki a Neurse, Tru- man gazdasági ÍŐfanácsosa egy jobb­oldali francia lapnak adott nyilalkoza. tálban. Newyorkl jelentés szerint korngresz- szusi körökben egyre nagyobb nyüj-talanságot kelt . a közeledő amerikai pénzügyi vál­ság. Nyúgalétkóbáhan is nagy feltűnést kellett áz amerikai pé'UÍÜjyí vezető körök lapjának a Wall Street 'Jottrnáí­nak egyik cikke, amely felszólítja az amerikai kormányt, változtassa meg a Szovjetunióval szemben követelt politikáját és ve­gye fel a kereskedelmi kapcsoláto- kát a Szovjetunióval és a kclct- curópai országokkal. A c!‘k(k elítéli az amerikai fegyverke­zést és a magas katonai kiadásokat. Az amerikai sajtó ismét gyilkos tü­zet zúdít a fontstérlmgre. A Wall Street Journal élesen támadja Anglia gazdasági politikáját és megállapítja, iiogy főkemenekü'ési pánik van Ang­liában. Hivatalos angol pénzügyi körök sze­rint a iont te ület aranyveszíesége az címűit évnegyedben közei 100 millió font és a veszteségek állandósulnak. E pénzügyi körök szerint a font leérté­kelése előbb következik be, miot ahogy eddig gondollak. A helyzet vészeim rodúik, a doiíár cs a-atiytaflaldk ijesz­tően fogy.

Next

/
Thumbnails
Contents