Dunántúli Napló, 1949. június (6. évfolyam, 126-149. szám)
1949-06-16 / 138. szám
MM9 JÜNIUS 18. K A P L O néf,towd&k KÉZFOGÁSA A FALU DOLGOZÓIVAL A megbeszélt pontos Időben gyű ikeznek a Meszes-telepi népneveik a szakszervezeti székház előtt, lük, lányok, öregek, íiatalok egy- ránt. Vidáman ugrálnak fel a IESzHART gépkocsijára. Kántor ános népnevelővezető elvégzi az utolsó simításokat”. Megnézi, hogy szükséges propaganda-anyag, a tózigéphez szükséges kellékek meg- annak-e, aztán kiadja az utasítót. — Mehetünk! Irány Boda község. A gépkocsi kikanyarog az országira. Néhányan még búcsút intenek hozzátartozóknak, aztán felcsenni az ének: Munka hadának a ipése dobog ... fiz ufón jobbról is, balról is integetnek a vidám széllengette, sárguló búza- ijek. Szerencsére a viharfelhők elintek a láthatárról és Boda közig dolgozó parasztsága derűs nap- ütésben várhatta a meszestelepi épnevelőket. Már jó! ismerik őket todán, mert többször voltak már faluban és a dolgozó parasztok agyon megszerették a bányászo- at. Vidám munkásindulók pattogó temére ugráltak le a gépkocsiról a épnevelők. Kántor elvtárs gyorsan Itézkedett. — Bodzái' elvtárs te Itt tartasz isgyűlést, Györkő Antalné te ott a askerítéses háznál — mutat a 'raplomon túl —- Bognár elvtárs te z iskola melletti házban. A többiek edig menjenek házról házra és azokkal beszéljenek, akik nem tudnak a kisgyűléser. résztvenni. Kánfór elvtárs köré gyűltek össze a legtöbben a községháza udvarán. Mindenki figyelemmel kíséri szavait a munkásparaszt szövetség megszilárdulásáról. — Ez mind szép és hasznos — kezdi meg a vitát egy nagy bajuszos magyar —, de hogyan állunk a szövetkezettel. — Nézze bátyámuram — szól ismét Kántor elvtárs —, nem kényszer a palacsinta evés, csak jó. így tudunk majd olcsóbbat, többet és jobbat termelni. A vitába bekapcsolódik a szomszéd falu gazdajegyzője is és kifejti véleményét. Bizony nagyon fontos, hogy többet, jobbat és olcsóbbat termeljünk. Amit mi egyénileg termelünk, az a világpiachoz viszonyítva kevés, rossz és drága. — Ugv van — veszi át a szót ismét Kántor elvtárs. — Emlékezzenek csak a bolettára. Miért volt ez? Azért, mert keveset és drágán termeltünk és nem tudtuk eladni. Még nyolc pengőért sem kellett a kutyának sem .a búza. Az állam vásárolta fel ráfizetéssel és persze ezt a veszteséget a másik dolgozókon, az ipari munkásokon vasalta be. Ebben a kérdésben valamennyien egyet értenek egy gazda kivételével, aki csöndesen elódalgott. — Ez a falu egyik kulákja mutat utána a kisbiró. — Ez szívesebben látná a bolettát, mint a demokráciát. De az ő napsugaruk már leáldozott... A kisgyűlés után a községi kul- túrházban jöttek össze a falu dolgozó parasztjai. Nagy tetszéssel mutatták be az ..Ezred fia” című pompás szovjet filmet. Az előadás után újból vitázó csoportok alakultak. Dicsérték a filmet és lelkesedéssel beszéltek a szovjet emberekről. Boda község dolgozó parasztsága szívébe zárta a bányász népnevelőket. Tudják, hogy rajtuk keresztül a Párt. szóit hozzájuk és amit mondtak, az a falu felemelkedését szolgálja. Ösztöndíj az egyetemistáknak A népi demokrácia mindenkinek ad ösztöndíjat, aki rászórni és szorgalmas. Elsősorban munkások és parasztok egyetemre beira.tkozó gyermekei kapnak ösztöndíjat, de kisemberek és értelmiségiek emberei is nyugodtan adhatják be kérvényeiket. Az ösztöndíjaknak négy fokozatuk van: az első fokozatban évi 600 forint, a másodikban ezer forint, a harmadikban kétezer forint, a negyedikben négyezer forint. Százszázalékos a szaporulat I IVeiíhoffer György kutak hatforintos kérvénnyel sem futott he a mohácsi szövetkezetbe Jó kezekben a termánybegyűffés Nézik az előttük lévő kérvényt. Elő- zör mindnyájan elnevették magukat, imikor meglátták rajta a hatforintos télyeget. Az első pillanatban nem tud- ák, hogy kiről van szó _ s a nevetés után megsajnálták az ille- 8t, aki „G forintos bélyeggel ellátott" térvényen kérte felvételét a mohácsi öldmívesszővetkezetbe. — Szegény ember, a múltban meg- zokta, hogy mindenre legfontosabb a €yeg — szólalt meg először Pécsi áihály a szövetkezet igazgatósági el- •őke. Közben azonban megnézik az alá- rást is és Haramza elvtárs mérgesen sapja le az asztalra a kérvényt. — Szegény ember! Ez? — mondja Kérgesen. Nézzétek azt írja magáról, iogy középparaszt, aki „munkálkodni” •kar a szövetkezetben. Haramza elvtárs egyre jobban fel-) •áborodik „a szövetkezet tisztasága el- i en” elkövetett merénylet felett. De) keg is van minden oka rá. Iiogy is ne ? •olna mérges, mikor a hatforintos kér- ? tény írója nem más, mint VVeithoffer ? György, aid vflágéletében J Mások munkaerejének} _ Er mt m„ - • r rn ez ez 1 ^ i c " m.n íaavii !• Körülbelül ez a beszélgelés zajlott le a mohácsi földmivesszövetke- zet irodájában, amikor a posta kikézbesítette Weithoffér György azóta már csak „hatforintos kérvénynek” nevezett levélét. Most ismét itt üiünk a szövetkezet irodájában és a tagtoborzás eredményeiről beszélgetünk. — Azóla a közgyűlés óta — mondja Pécsi Mihály — melyen elhatároztuk a tagtoborzást a tegnapi napig pontosan megkétszereződött a tagság létszáma. Ma azonban ismét jelentkeztek ketten, úgyhogy már fúl vagyunk a százszázalékos szaporulaton. — Csak a sertés-lőrzstenyészetünk is így szaporodna — szól közbe elmosolyodva Haramza József elvtárs. — Na, azért arról se panaszkodhatunk — mondja Varga elvtárs. ö is mosolyog, de ismét elkomolyodik. — Szép az eredmény, amit elértünk —- mondja —, de még nem lehetünk vele megelégedve. Tovább kell haladnunk az úton. Es minden szövetkezeti tagnak példát kell vennie Heréb elv- társtól, aki több mint 30 új tagot szervezett be. Valóban példát lehet vetmi Heréb Jánostól, aki a szövetkezet termelési felelőse, nemcsak a mohácsi szövetkezeti tagoknak, hanem a többi szövetkezetek termelési felelőseinek is. A termelési feleló's egyike azoknak, akik a legtöbb parasztemberrel tárgyalnak. Ö köti meg a szerződéseket a nem szövetkezeti tagokkal is és ilyenkor alkalma nyílik elbeszélgetni a gazdákkal és rámutatni a szövetkezet előnyeire. — E! keli érni, hogy Mohácson is szövetkezeti tag legyen minden dolgozó paraszt! — mondja végezetül Varga elvtárs. S a komoly parasztfejek helyeslőleg bólintanak rá igent. MOST PEDIG K.EZDJÖK... Szabó Pálnak, a „Talpalatnyi föld” írójának a könyvnapon új műve jelent meg „Isten malmai” címmel. Ebből közöljük az alábbi részletet. Emberek, álljon elő az az ember, akinek én valamikor valamijét elloptam. Álljon ide elébem, aztán vágjon ide a pofámba, ni! így nem lehet többé velem beszélni elvtársak, de egyetlen szegény emberrel sem lehet így beszélni elvtársak! így nem tudunk előre jutni, elvtársak.- Htfliü! cUíAi's! Szili... elvtárs! — hüledeznek némelyek s bámulnak Bírtalanra. Egyik így bámul, a másik amúgy, de vannak, akik jobban megérzik, hogy ezt a szót tulajdonképen nem is Bír- — Ez az ember ma is állandóan ? tálán mondta. Hanem a keserves paraszti szegénység, ’égy-öt munkást zsákmányol ki — ?a levegő, a fák, a bezúzott ablakok, a vedlett falak, IJondja Varga János elvtárs, a szövet- y megholt katonák, elbitangolt jószágok, síró árvák, ^Zet ügyvezetője. ^zsákmányolásából élt. Es most be; kar furakodni a szövetkezetbe. — Ez akar szövetkezeti tag lenni? i - folytatja percről-percre mérgesében —, aki két teherautót szerzett \ 'gyetlcn építkezésnél, melynél vállalko- ' té volt, azzal, hogy becsapta, megkáro- 'itotta a munkásokat. dát Détdunántúlon. Nem volt egyedülálló eset például a tolnamegyei, döbröközi Szili István kulák termény-kereskedő esete sem, aki a törvényes határidőn túl is fizetetett prémiumot, — természetesen kizárólag kulákoknak. M íg a magángyííjtőkereskedők nagyrészének tevékenységét a fentiek jellemezték, addig a szövetkezeti terménygyűjtésről elmondhatjuk azt, hogy az várakozáson felül jól sikerült. Most folynak országszerte, így Déldunántúlon is a terménygyűjtéssel megbízott szövetkezetek és a még megmaradt magángyűjtők leszA- moltatásai. A gazdasági év lezárulásával, most számolnak el végleg a kötött vonaton begyűjtött gabonáról és ennek az elszámolásnak adatai igen érdekes tanulságokat rejtenek magukban. Az elszámolásnál, mely nagyjából már be is fejeződött, megállapítást nyert, hogy például a baranyamegyei szövetkezetek 0.3 százalékos hiánnyal számoltak el. Érdemes összehasonlítanunk ezt a számot az 1947—48-as gazdasági év adataival, — amikor a begyűjtést csaknem kizárólag magán- kereskedők végezték — és a most lezárult gazdasági évben a még működött magánkereskedők adataival. A 47—48-as gazdasági évben a hiány- százalék 2—2.5 volt, a jelenlegi évben 1—1.5 százalék között mozgott a magánkereskedők hiányszázaléka. Ezekből a számokból is kitűnik, hogy a kampány- megindulásakor annyit kifogásolt szövetkezetek sokkal jobban megállták helyüket szakszempontból is a gabonagyüjtésben, mint a magánkereskedők. És ha meggondoljuk, hogy itt már egy tized százalék is vagóntételeket jelent, akkor tisztán láthatjuk, hogy- nemcsak politikai, de nemzetgazdasági szempontból is milyen hatalmas eredményeket értek el jól dolgozó szövetkezeteink. E zek az eredmények természetesen nem jelentik azt, hogy minden szövetkezetünknél kitűnően mennek a dolgok. S amikor azt mondjuk, hogy a szövetkezetek túlnyomó többségénél nem voltak nagyobb hibák, ugyanakkor meg kell mondanunk, hogy voltak szövetkezetek, amelyek nem végezték kifogástalanul munkájukat. Ezeknél a szövetkezeteknél a hiba eredendő oka az volt, hogy helytelenül nem dolgozó parasztot állítottak be terményfelvásárlónak, hanem bedőltek a kulák hízelgésének és engedélyétől megfosztott, régi termény- kereskedőt alkalmaztak bevásárló szakértőként. Az ellenség így a szövetkezeten belül folytatta ugyanazt a munkát, amit azelőtt mint magánkereskedő megszokott. A megkezdett útSn tovább kell haladnunk és a SZÜVOSz azon van, hogy tovább fejlessze az elért eredményeket. A fejlődés két vonalon halad tovább. Először is az 1949—50-es gazdasági évben százszázalékig a szövetkezetek kezére bízzuk a termény- begyűjtést. Másodszor pedig a szövetkezeteknél alkalmazott régi terménykereskedők közül az osztály- egy csomóba. Tüntetőleg. Papp Sándor nem tud mást ^idegeneket kicseréljük a dolgozó pa- mit csinálni a kavargásban, megolvassa az embere- f rasztság köréből toborzott termény- ket, hogy hányán vannak. Negyvenegy, negyvenkettő. J szakértőkkel. A SZÜVOSz megvizs- negyvenhárom, negyvennégy... és egyszerre na gyón Jgálta az összes szövetkezeti termény- szeretne valamit mondani! Ö se beszélt még egyszerre ? bevásárlót s ennek folyamán a régi három embernek, ö eddig csak beszélgetett, nem ? kereskedökből lett terményszakértők mondja az se rossz de beszelni, beszelni. ? több, mint felét elbocsátották. A sző— Tisztelt Polgártársak... — kezdi így, ahogy \ 9 .. . , .. v«,* legutoljára hallotta egy képviselőjelölttől — vagyunk JÍ vetkezeti teiményfelvá á t_ ? már nem találunk kulákokat, osztályra ? id' (B. I.) Az egész reakció városon és falun felhördült tavaly ilyenkor, amikor nyilvánvalóvá vált, hogy az 1948—49-es gazdasági évben a terménybegyűjtés zömét szövetkezetek fogják elvégezni. Az egész reakció azt bizonygatta, hogy a terménykereskedelem, a gabonával való bánás olyan szakértelmet követel, melyet csak hosszú évek, sőt évtizedek gyakorlata biztosíthat. Közellátásunk ve szélyeztetéséről prédikáltak azok. akik ha módjukban állott volna, mindent elkövettek volna arra, hogy megakadályozzák közellátásunk zavarta lanságát. Az ipari munkásság érdekeit féltették azok, akik máskor mindig csak gyűlölettől eltelve tudtak beszélni a munkásosztályról. A lóláb azonban mint minden esetben, itt is kilógott. Nyilvánvaló volt, hogy azoknak, akik a közellátás zavartalanságáért „aggódnak“, nem a munkásosztály és a falusi ellátatlanok kenyere okoz álmatlan éjszakákat, hanem a régi „szakemberek“, a régi terménygyűjtők kiesése fáj. És ez a természetes is, természetes, hogy a reakció fájlalja a régi terménygyüjtők kikapcsolását, hisz ezek addig túlnyomó részükben a falu kapitalista elemeiből, a kulákság köréből kerültek ki. Közismert tény az. hogy a terménykereskedelem folytatásához a múltban komoly töke kellett, mellyel a falun csaknem ki zárólag kulákok rendelkeztek. A Putura terménykereskedői garnitúrájában csaknem kizárólag kulák- terményeseket lehetett találni és ezeket a terménykereskedőket vette óz. a felszabadulás után ,a MSzK is. Az 1947—48-as gazdasági évben még a MOSzK is csaknem kizárólag a régi terménykereskedőkkel dolgozott, fehér holló volt az olyan szövetkezet, amelyik belekapcsolódott a termény- felvásárlásba. A fordulatot ezen a téren is az 1948—49. gazdasági év hozta meg. Ebben a gazdasági évben Baranya megyében például a kijelölt összes terménygyüjtőnek 92 százaléka volt a szövetkezet és csak a maradék 8 százalék volt magánkereskedő. Ezeknek a magánkereskedőknek egy része is elhullott a kampány fo tvamán, egy részükről már a begyűj tés első heteiben megvonta az Orszá,- gos Közellátási Hivatal a gyűjtési engedélyt. Azoktól, akik nem látták meg, hogy milyen változások történtek hazánkban az utóbbi években s azt hitték, hogy munkájukat tovább lehet folytatni a régi módszerek szerint. Ezt a tégi típusú „munkát“ két dolog jellemezte: az egyik a dolgozó parasztság becsapása, megkárosítása a mérésnél, a , fajsúiyozásnál. meg rövidítése a jogtalan levonásokkal, a másik a dolgozók államának becsapása volt. Erre bőven találunk pélitt, másmilyen pártiak is a faluban, nemcsak kom- . munisták, mi több, vagyunk pártonkívüliek is, de ? idegeneket, hanem csak dolgozo pa- most nem arról van szó, hogy ilyen vagy olyan párt- ? rasztokat. és dolgozó kisembereket, ba tartozik az ember. Most csak arról van szó, hogy J akik eddigi munkájukkal már bebizo- rendezni kell a falut, mert másként eszi a fene az egészet. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak... —! Annyira elérzékenyült saját hangjától, hogy nem tu-. dott volna többet mondani egy árva szót sem. Zoko- t gás fojtogatta a torkát. 0 kevésbbé indulatosan, de annál ha- ( ^rozottabban beszél. — Azt írja magáról, hogy kőzéppa-1 sszt. Persze földje „csak” 20 hold kő- J van, de azt elhallgatja, hogy két, szóval a történelem. Csend van pillanatig. De néhány ember megmozdul, előretör, szinte szétontja a többieket: Bokor András, Bondár Viktor, Katica Kovács, Villás Mihály. — Kiverjük ezeket innen? — kérdezi Bondár Viktor (aki nagybérlő volt Várad alatt) s hol Mézeire néz, hol Bírtalanra, majd Papp Sándorra. r- \ Mezei elneveti magát kicsit fanyarogvh, nem 1(Vt h°Sy pücsi'* „* ’ . .7' jól indult a dolog, másként kellett volna. Majd csak i , ’ ^erncr János az o lovaival neiu • kimásznak belőle, ha már belégabalyodtak. “igoznak, akkor is ha saját nevük van d —Hát akkor beszélgessünk csak tovább, embe- kocsitáblán. \rek! Először is tisztázzuk, hogy mi is van máma Nem kartársak _ emeli fel a ,tulajdonkcpen? Mától kezdve ebben a faluban, ame•angu t __ azt hiszem mindnyájunk-!,íyifcen keresztül mentek az oroszok, demokrácia van. " ‘ “A demokrácia azt jelenti, hogy mienk, parasztoké a hatalom. A hatalom viszont nem azt jelenti,' hogy verjük be egymás fejét, hogy aki erősebb, az a ha.... v.».B ----- --- italmasabb, ámbár, ha erre kerülne a sor... — s ezt ! P ultunk. Akkor már tisztán láttuK, -:ordul mondta, fenyegetőn. — Szóval van mire pa~ csak dolgozó parasztokra van i aroljuk az erőnket. Rendbe kell hozni a falut. Es '^kségflnk, liát most se leszünk haj- irendbe is hozzuk. És ebben a munkában pedig segi- a számok kedvein ilyeneket be- r leni kell mindenkinek, ha tetszik valakinek, ha nem nyitották, hogy hajlandók és tudnak is a dolgozó parasztság érdekében működni. Ugyanakkor, amikor az osztályidegen és nem a dolgozó parasztság érdekeit képviselő szakértők leváltása végbement, gondoskodás tör'®k az a véleménye, hogy nem ilyen i '^vetkezeti tagokra van nekünk szűk-1 fsfink. Mi elég későn, csak 48-ban "gedni. ükkor in»r a kommunisták odahúződtak At emberek, nem mondtak erre se jót, se rosszat. A fal mellé álltak, aztán megrázkódtak, hideg? térit arról, hogy megfelelő tanfolya van itt nagyon. Egyenként kezdtek szállingózni. Csak?mokon alapos kiképzéssel új erőket a kommunisták maradtak itt, akik immár nyíltan? neveljenek a dolgozó parasztság kő- színt vallottak az ittmaradással. Meg aztán persze,?réből. Me''HaS-nSanajáÍták sorba az irodákat, sehol egy? A* /' teménybegyöjté«! rendelet tenyérnyi ablak, sehol egy ép bútordarab, hol isi ™al !no?jclent es ha részleteikezdjék, mint is kezdjék? iben méS nom 1S> de nagyvonásokban — Kezdjük azon, — viszi a sarokba Mezei Bér-imár ismeretes falvakban is. A falu talant, — hogy nagyon rosszul beszéltél elvtárs. Azi dolgozó parasztsága már látja, hogy elvtárs megszólítási nem szabad használni, csak ha' a rendelet a kis- és középparasztok magunk között vagyunk. Különben én akkor se mon-f érdekeit tekinti szem előtt és a térítőm, éppen ezért ne vegyétek zokon. Jhek zömét a kulákokra hárítja. Az, — De mikor olyan jólesik mondani! — Majd megszokod. Hallgatni is tudni kell. — Hát persze ... — Most pedig ... kezdjük tán evvel az ablakkal Üvegről persze, szó sem lehet. — Nem baj. Papír van s a papírt belemártjuk olajba... olaj is van. Én az ablakokat vállalom. — Helyes, én meg nézem hát ezt a dobost — s megyen ki. ihogy a begyűjtést százszázalékig a ^ szövetkezetekre bízzuk és a szövet- f kezetekben terményszakértőként túl- ► nyomórészben dolgozó parasztokat ál- * Htunk, biztosíték arra, hogy a dolgo- [zó parasztság érdekei neesak a rendelet paragrafusaiban, hanem a való életben is érvényesülni fognak.
