Dunántúli Napló, 1949. június (6. évfolyam, 126-149. szám)
1949-06-15 / 137. szám
5_ Tevoszján lett a Szovjetunió minisztertanácsának helyettes elnöke A TASzSz moszkvai jelentése szerint a Szovjetunió legfelső t** nácsácak elnöksége Tevoszjáut a Szovjetunió minisztertanácsénak helyettes elnökévé nevezte ki és egyidejűleg felmentette kohcípari miniszteri tisztéségétői, A legfelső tanács elnöksége Kuzmint nevezte ki kohóiparí miniszterré. Egész Malájában fellángolt a partizán hú ború 1949 JÚNIUS IS. M A P L Ó íis olyan egyszerű munkásnű volt, mint mi — mondják a dolgozó asszonyok, akik nagyon büszkék az első női miniszterre „A magyar népi demokrácia nem- sak arra büszke, hogy a dolgozó ép gyermekei előtt minden kaput Jelesre nyitott, hanem arra is, iogy egyre növekvő mértékben alóstja meg a nők egyenjogúsítást” mondotta Rákosi elvtárs ápri- is 19-én Angyolföldön tartott bejedében. És ez is, úgy mint minién, amit Rákosi elvtárs és a Malar Dolgozók Pártja ígért, valóra tölt, nem is egész két hónap su'.va. Megalakult az új kormány és az iszonyok, akik különös szeretettel, ■agaszkodással várták megalakulást, örömmel és büszkeséggel látják lenne az első női miniszterünket, az ilső munkásasszonyt, aki idáig elütött, Ratkó Anna elvtársnőt. Szomor Hona hidasi parasztlány térvénye, már az első női miniszer kezébe kerül. Ilona ápolónő szeretne lenni s most adta be pá- yázatát a kétéves tanfolyamra. — Olyan nagy öröm mindegyi- tünknek, hogy olyan fontos helyen így asszony van és én is, de minien falusi lány és asszony bízik az íj miniszterben. Rajczy Sándorné rámosolyog izomor Ilonára. — Nem csak ti, mi is bízunk lenne nagyon, mi a városiak — nondja jóleső melegséggel a hangiéban. . Olyan jó (gy este hazajönni. A '■ovacska fáradtan poroszkál, de a falu közeiében meggyorsítja lépteit, 5t is várja otthon a ropogós abrak, az illatos, finom széna. Olyan jó így este haza jönni. * így érzi ezt iíj. Hobor István nagynyárádi újgazda, mikor estefelé hazatér a kukoricakapálásból. Ellátja a lovat és a tehenet, megmosakszik, aztán leül az asztalhoz, ihol már gőzölög az étel és Hoborék hozzáfognak vacsorázni. részén talán ép ebben a ipilla- natban ül le a vacsorához Szeghalmi József is. ö I« most jött haza a munkából, csakhogy ő nem kukoricát, hanem valami egészen mást kapált Gyapotot Nincs messze a föld a házától, de azért ma mégis, mintha egy kicsit tovább tartott volna az út, Egész nap kalapok fölé hajol Szalay Mária. Formálja, díszíti, vasalja őket. S álmodozik is fölöttük. De nem úgy, mint régen, amikor a álmodozás volt az egyetlen, ami megszínesítette az életét, ma az álom: terv. — Mert ma minden asszony, minden dolgozó nő tudja azt, hogy ebben az országban nemcsak papíron, de az életben is egyenrangú a férfivel s ezt bebizonyítja a népi demokrácia azzal, hogy feladatokat és méghozzá nem is kis feladatokat, mint például a miniszterség, bíz az arravaló, hűséges, becsületes asszonyokra. Három gyermeke van Hartmann Lajosné pécsbányatelepi bányászasszonynak. Rájuk is gondolt, amikor boldog örömmel olvasta az újságokban, hogy Ratkó elvtársnő került a népjóléti minisztérium élére. — Tudom én, hogy sok gondja lesz az első női miniszternek minden kis magyar palántára, törődik majd azzal igaz asszonyi gonddal, hogy minél jobb, egészségesebb legyen az életük. A városházán dolgozik már sok éve Ekámp Sarolta. Ott, ahol legfeljebb irodaigazgató lehetett régen a nőtisztviselőből. — Boldog voltam akkor is, mikor itt a városnál kinevezték az tennünk a cséplési ellenőrök kijelölésére — kezdi meg az ülés tárgysorozatát ifj. Hobor elvtárs. csöndesen beszél, a többiek sem igyekeznek „lezavarni” az ülést. A község becsületéről is szó van. Tehát jól meghányják vetik a kérdést és egymás után írják fel a papírra kicsit nehézkes, fáradt kézzel Békési István, Rajcsányi Lajos és a többiek nevét. Tizenegy óra is elmúlik már, mire ezzel végeznek. Tulajdonképen ez lett volna az ülés tárgya hivatalosan, mostmár haza is mehetnének, ha nem vetődne fel a begyűjtés kérdése. De ennek bizony elő kellett volna jönnie, mert mindnyájan gondoltak rá és ha az egyik nem jött volna elő vele, előhozta volna a másik. — 106%-ra teljesítettünk tavaly — mondja Bódi elvtárs — és voltak olyanok is, mint Paksi József, aki első női tanácsnokot és most el sem tudom mondani, milyen örömet jelent számunkra, hogy női miniszterünk is lehet. És talán legbüszkébbek az üzemiek Ratkó Annára. — Ö is egyszerű gyárimunkásnő volt mint mi — mondja Friedl Antalné. — Tudja, milyen a munkánk, tudja mire van szükségünk, hogy minél tisztább, napfényesebb, szebb munkahelyén végezzük a munkánkat. Segítségünkre lesz napközikkel, bölcsődékkel, szülőotthonokkal és számtalan más intézménnyel, amit most az ő kezére bízott az egész magyar nép. Sokat beszéltek már erről a gyárban is. összedugták a fejüket az asszonyok az újság fölött. Büszkén nézték: .......Ratkó Anna népjóléti min iszter.. — Ez a tárca olyan, hogy igazán női kézbe való, a felmerülő problémákat egy asszony itt könnyebben és jobban oldja meg mint esetleg egy férfi — mondták az asszonyok az üzemben. De nemcsak ott tudták ezt. Tudja és hirdeti a Magyar Dolgozók Pártja, mely a felszabadulás óta szívós harcot és munkát folytat a nők egyenjogúságának megvalósításáért, s azért, hogy mindenki olyan munkahelyen dolgozzon, ahol képességei szerint a legmegfelelőbb munkát tudja végezni. 150% -ra teljesített. Az idén még többet kell elérnünk. Ebben megegyeznek mindnyájan és mintegy végszóra ekkor lép be Medveczky György elvtárs. több, mint 8 mázsával adtam be többet — kapcsolódik bele rögtön, amint meghallja, hogy miről van szó. De az idén is ki akarok tenni magamért. És azt hiszem, nem teszek egyedül, mert ma már mindenki megérti a községben, hogy mit köszönhetünk az ipari munkásságnak. A földet, a jó pénzt, az olcsóbb kaszát, kapát, a kisgépet, a traktort, a műtrágyát így tudjuk meghálálni. Az idő gyorsan rohan, már éjfél is elmúlik, midőn csendesen hazafelé indulnak. Búcsúzásnál Szeghalmi elvtárs megrázza Medveczky György kezét: Biztos, hogy nem leszel .egyedül, veled, velünk lesz az egész falu. Békés József. A malájai nép felszabadító mozgalom növekvő sikerei komoly riadalmat okoznak az angol amerikai gyarmatosítók táborában, mert egyre inkább meggyözódiheinek arról, hogy nem lehet vére« terrorral és fegyveres erővel megtörni a szabadságszerető maláji nép akaratát. A „nvurokáspárti" vezetők ezért mirr denifé.e cselszövéshez folyamodnak, hogy megbontsák Mai aj« népének egységét. Az angol gyarmatosítók nagy igyekezetlel alkalmazzák kipróA külügyminiszterek tanácsának legutóbbi ülésén megvitatták a harmadik napirendi pontot: „A Németországgal kötendő békeszerződés előkészítését.” Az ülés elején Visinszkij emlékeztetett arra,, hogy a szovjet küldöttség javasolta, létesítsenek Németország keleti és nyugati övezeteiben jelenleg meglévő német gazdasági szervek alapján egységes német államtanácsot. A feladat megoldható — jegyezte meg Visinszkij, — a nyugati hatalmak azonban a javaslatot ennek ellenére elutasították. A Szovjetunió küldöttsége javasolta, állítsák vissza a németországi szövetségi ellenőrző tanács működését a korábbi alapon a nemzetközi együttműködés elveinek és a nemzetközi megállapodásoknak megfelelően. Állítsák helyre szabad választások útján egész Berlin egységes városi tanácsát. A nyugati hatalmak — folytatta a Szovjetunió külügyminisztere —, a szovjet javaslatokat egymásután elutasították. Semmi meggyőzőt sem hallottunk tőlük, mi több, egyes miniszterek egyszerűbbnek találták nem a békeszerződésről, hanem Andersen meséiről, amerikai vidéki bírókról vagy éppen a hollywoodi orákulumról beszélni. A szoyjet külügyminiszter egymásután cáfolta meg Acheson, Bevin és Schumannak a tárgyalások meghiusizolli gyűlölef szílásáí. A brit hatóságok azonban nem tudták megakadályozni az elégedetlenség kitörését. Ehhez a kitöréshez elsősorban a brit rendőrségnek a sztrájkoló szingapúri munkások elleni támadása szolgál, alapul. A népi felkelés hatalmas felszabadító mozgalommá fejlődött. Egész Malájában fellángolt a pam- tizánháború a brit gyarmatosítók ellen. Az angol módszer az „Oszd meg és uralkodij"-poli‘.;ika komoly vereséget szenvedett Malájában. fását célzó érveit. Acheson tegnapelőtt a szovjet kormánynak az ellen a javaslata ellen fordult, amely a Németországgal kötendő békeszerződés előkészítését kívánja és indítványozza. hogy a békeszerződésbe vegyék bele a megszálló csapatok kivonását a békeszerződés aláírása után bizonyos megszabott határidőn belül. Az amerikai külügyminiszter ezzel kapcsolatban felkiáltott: „Mit jelenjenek ezek a szavak, hogy a békeszerződés megkötése után? Ez talán 50 év múlva lesz!” A nyugati hatalmak — a felkiáltás szerint — nyilvánvalóan, legalábbis még igen hosszú ideig, nem akarnak békeszerződést kötni Németországgal. Elutasítják a Szovjetunió világos, pontos és valóban a béke ügyét szolgáló javaslatait, amelyek kimondják, hogy a négy hatalom kormánya há- romhónapos határidőn belül terjessze a külügyminiszterek tanácsa elé a Németországgal kötendő békeszerződés terveit, hogy ezekben a tervezetekben írják elő a Németországban tartott megszálló csapatok kivonását a békeszerződés aláírásától számított egyéves határidőn belül. Ezután Acheson, az Egyesült Államok minisztere szólalt fel és jelentékeny mértékben megismételte azokat, az érveket; melyeknek tarthatatlan voltát Visinszkij előbb bizonyította be. Acheson ..érveire“ jellemző volt, hogy ahol nem tudott Visinszkij felszólalására válaszolni, egyszerűen kijelentette: „Ezt a vitát nem folytatom”. Acheson nyomán Bevin is hangoztatta, hogy „lehetetlen a csapatok kivonásának kérdését eldönteni.“ Visinszkij válaszolt a nyugati hatalmak képviselőinek megjegyzéseire. Hangsúlyozta, hogy a Szovjetunió küldöttsége továbbra is javasolja a békeszorződés előkészítésének meggyorsítását és három hónapos határidőn belül teljesen reálisnak találja a béke- szerződés tervezetének előterjesztését. Bevin és Acheson, akik mindketten másodízben szólaltak fel, továbbra is ellenezték a szovjet küldöttség javaslatait. Felszólalásuk zavart árult el. Hosszas vita után az elnöklő Beadni ahogy atokott Talán ma nagyon is elgondolkozott a múlton és a jövőn, főleg a gyapoton. Most,” amikor már gyönyörűen hozza af lombleveleit a gyapot, és minden* reménye megvan rá, hogy szép tér-f ütés lesz belőle, sokszor eszébe jut,* s EQY Ausztráliába készülő ifjúnak! ÚTRA VALÓ töldmívelésügyi minisztériumba, akkor még csak válaszra sem méltatták a levelét, nemhogy vetőmagot küldtek volna. Persze akkor még, az azóta már elítélt hortysta bitangok üoltak az urak az FM-ben. A pártközpontnak kellett intézkednie, hogy id. Hobor Istvánnal, Kucsera Lajossal, Virt Józseffel, Szőnyi Józseffel és Hardi Sándorral megkapják a magokat. Ma azonban már üiíndnyájuké szépen fejlődik — és a* FM-ben is más szelek fujdogái- üak. közben Még vacsora 1 XJgy szeretném leírni, ahogy történt. Moziban ültünk. Mellettem ültél egy társaddal az egyik oldalion. A másik oldalon is egy barátod ült, akivel úgy ’látszik, nem egyszerre váltottatok jegyet, de véletlenül egy sorba kerültetek és akivel Te rajtam keresztül beszélgettél. Ott a moziban arra gondoltam, eíőbb kellett volna azt, amit később tettem: helyet cserélni ezzel a fiúval. De ha most visszagondolok arra, amit így kénytelen végighallgattam, mégsem fiánom, hogy így történt. — Napokban fent voltam Pesten, keresni akarjalak, de nem jutottam hozzá, a minisztériumban fut- \kostam — kezdte barátod. is sokat ’ ffncL°i ^f5Jaap°tJ ^ — Kár. hogy nem jöttél,biztos otthon találtál ra, ae nincs sox _ £gy csönd _ m ran a doIpoddal? s ” c f Erre számomra ismeretlen jelet „adtál le" neki kezeddel. — Áh, nem lehet szó róla, azt mondták, ha engem egyszer onnan kirúgtak, vissza nem vesznek. De most máshoz kezdek. Beiratkozom a gyógypedagógiai főiskolára, ha kikerülök, kezdő fizetés hatszázhúsz. Elismerően bólintottál. Én pedig egy mecscksza- bolcsi tanítónőre gondoltam, aki minden követ meg- elnök _és trnozdított, nyáron a szabadsága ideje alatt tanlehessen. Tudod _____ ____ _ ______________ Hanem azért, mert bek, csendes beszélgetés folyik. #hiVatásának érzi az elveszett emberpalántákat visszaTermészetesen először az idő, a /er_ fadni az életnek. Most pedig abban bízom, hogy nem ütés jön szóba. Aztán az alakulóban ff0g sikerülni kijátszanod a demokrácia éberségét. ’evő termelőcsoport kérdése vetődik# fel. Beadták a kérelmet, most tizen- ( - M * hh á.ulóriásoddal .* — vett uj hatan várják, hogy megjöjjön az ffordulatot a beszelgetes. 'dgedély, hogy aztán ősszel együtt t — Megfőtt a beutazási engedélyem áthassanak neki a munkának. mondtad leplezhetetlen büszkeséggel. Nem sokáig folyik azonban a be- fgógusunk cseltintett. «zélgetés, mert megérkezik Bódi Fe- { —Ez igen! No de a kiutazás? — fene községi bíró is és id. Hobor tmed.be. Nem tudom sajnos leírni azt István, a Défosz irodavezetője & az *pökhendi hangot, ahogy felinél. hlést megkezdik. \ — Ni vár arra? — s miután nagyon szellemesMai ülésünkön javaslatot kell fnek találtad, többször elismételgctted: Ki vár arra? ideje elgondolkodni, mert bépi bizottsági ülésre kell mennie. Gyorsan végez hát a vacsorával, de 'bég így Is majdnem tíz óra van, amikor a községháza elé érkezik. Az ajtóban találkozik ifj. Hobor Istvánnal, a párttitkárral, együtt üiennek be a tanácsterembe. Nagy Antal Défosz __ _______ _______ „ ------------.. Heg yi Gyula Défosz jegyző már var - tf0tyarnra ment, hogy gyógypedagógus Iák őket. Míg a többiek megérkez-Nem a hatszázhúszért. Hane Ausztráliába Gyógypedanézett a sze- a nagyképű, Közben elkezdődött a híradó. Magyar filmhíradó.! „A Diákvilágszövetség kiküldöttei Pesten.” Milyen) nagyszerű érzés nézni ezeket a fiatalokat, azzal a) fénnyel az arcukon, hogy tudják, milyen erőt képviselnek, tudják, mit jelent szavuk. Vájjon Te mire , gondoltál, amikor őket nézted? Mivel vigasztaltad t magad, amiért nem válthatod közéjük valónak ma-( gad. Ausztráliával? Üj kép. A Ganz-gyárban a fiatal munkásokat és![ a gyengébb munkamódszerrel dolgozó munkatársai-! kát tanítják az „öreg” munkások, azok, akik jobb,! könnyebb munkamódot találtak. Feléd fordultam egy ( pillanatra. Nyugodtan nézted a képet. Most nem gon- ( dőlsz rá, de egyszer — ha valóban kijutnál — otti kint eszedbe jut majd ez a kép. Mert ott téged senkii sem fog tanítani jobb, könnyebb munkamódszerekre,J hogy többet keress, jobban élj. Gyűlölni fogjátok egy-' mást, kenyérharc lesz közöttetek, és akt boldoguld vin kijelentette: „Nem jutottunk hatna jd nagynehezen, azt egy kanál vízben megfojta-\ tározott döntésre és úgy tűnik, hogy nák a többiek. > kimerítettük ezt a kérdést. Igv hoíAzt gondoltam magamban, ha módomban állna,) nap áttérhetünk a napirend követke- sem akadályoznám meg kiszökésedet. Menj, mert 7g pontjára, amely az osztrák szerző* megérdemled. » désrfl szélűé ha valamit érzel most, míg elolvasod ezeket* a sorokat, gondolj arra, hogy azért téged nem uta- f ■ sítanaic innen ki, nem mondjuk azt, hogy nincs szük-\^ ségünk rád. Maradhatsz. Most nem vagy érték. De? tni ismerünk fiatalokat, akik l!)45-ben még azzal acj . . , ... egyetlen ténnyel mutatták „demokratikus” voltukat,\, l.1!t'ztero K megeg> eztek. hogy fenni art- hogy a Madisz helyiségeiben táncoltak és szóra koz- (J ® visszatérés lehetőséget olyan tak és ma SzlT kultúrvezetök, nívós műsorral járják', kérdésekre, amelyeket megvitattak, a vidéket, van köztük olyan, aki Petőfi Afcadémián.]|de amelyekben nem egyeztek meg. tamil, néphadseregünk büszke katonája. , Bevin kijelentette, hogy amit VisinLeszaladt a híradó. A Köztársasági Indulónk«* ,P‘n!lí, f,rr;l '•ne™ cmJc>Lszik. A hangjai zárták. Nem mondok semmit már Neked. Tef ''0Isn . feljegyzésekhez kellett foci akarsz menni, szökni akarsz. Egyszer még fü- ’'a'nodni. Ezeknek szövege bebizo- ledbe fog csengeni ennek a~ indninnnv lelkesítő ('nyitotta Visinszkij állítását, úgyhogy ereje! i1 a „rossz endékezőlehetségfi" Be(lmj \ vin kényte'en volt visszavonulni. Visinszkij javasolta, hogy a következő illésen térjenek vissza az első ► és második napirendi pont bizonyos I kérdéseire. Emlékeztetett arra: a ml,tMtedi/eczky. ehdót*, iteled efyívz 'IAGYNYÁRÁD FELKÉSZÜLT A CSÉPLÉSRE ÉS A GABONAGYÜJTÉSRE 1 község másik Nyugodtan Tavaly bál;, módszerüket: a nemzetiségek köA B/Bgatiav Andersen meséire! leszélsek, a német békéről hallgatnak
