Dunántúli Napló, 1949. június (6. évfolyam, 126-149. szám)
1949-06-09 / 132. szám
ítUtod&QtyiU dufóbc** (á munka- folyik, de a legjobb a Tóth Mihályéban Ey kicsit városban érzi magát az ember, ha végig megy a széles vtéren, az árnyékot adó nagy fák alatt. A látogatónak kissé nagyké- lek is tűnhet a község a sok aprósággal, mely a várost utánozza. Ez »bon csak a felületes szemlélő véleménye lehet, ami megváltozik wndl, ha jobban körülnézünk a községben. iéanetbólyon már csak kevés emlőéi annak, hogy itt valamikor herceg ttenuóvó volt az élet és halál korba ura. Már nem is emlegetik a rét sem, sokkal többet beszélnek Kemzeti VálallalatróL, a földmüvcs- Ivetkezotről és legtöbbet a gépál- aásróL Lesz mit aratni! igen, a gépállomás neve mindun- to felbukkan, jóformán akármiről Bélgetss és ha este 7 óra után ki* a sétakert zöld padjaira, látha- I, amint kék munkászubbonyban fmásután térnek haza kerékpár- kon a falu fiataljaiból kikerült tooristák. Ka még hét óra felé suhannak el tókpárjaikon. De néhány hét még a gyönyörű rozs- és búzavetések kezdenek szökülni, majd hirtelen ínysárgák lesznek, megpendtil a íza, utána felzakatolnak a cséplő- pek és akkor bizony hét óra felé £ javában folyni fog a munka, í-esz Némctbólyon mit aratni! Ha- Itnas munka s egyúttal boldog ün- P lesz itt az aratás és a cséplés, ! már most lehet látni a néhol kö- 1 másfél méter magas búzákról, dús, tömöttkalászú rozsokról. Na- on szépek az egész határban a velők, nem hiába Xémetbóly volt az község, mely elsőnek fogadta el maszekcső versenykihívását ;és % párosversenyre hívta ki Herceg- tost Az egész község ma is versenybe!? • Míg azonban eleinte a községen ha az egyén ^ verseny volt az uralgó, addig ma már egyre jobban 5térbe lépett a dűlők egymással dó versenye. Hogy melyik dűlő a legjobb? — toétli meg hangosan a kérdést Nagy frenc elvtárs, a gazdajegyző. — =kás, Kisherend, Nagyherend... Sorolhatja félhangosan egymás- in a dűlőket. Látszik rajta: nem •4 hirtelen választani közöttük.-- Mind nagyon jó — böki ki véli. elmosolyodva, nem kis büszkénél a hangjában.-- Do azért mégis Tóth Mihály Kőjét nézzük meg — dönti el végre kérdést. Mindenkit kint találunk a mezon Kerékpárokat szerzünk, mert gya 5 bizony kissé messze volna Kis- ®nd, ahogy a községben nevezik a részt, ahol Tóth Mihály dűlője ÍW.ik. Mindenütt gyönyörűen zöl- |lí> vetések közt vezet útunk kifelé. Lmindent elborító diadalmas zöld fiákat kis fokete pontok tarkítják: ''ndenki kint van a mezőn. /loth Mihály dűlőjében Szabó Má- találjuk meg legelsőnek. A köz- jí egyik legjobb, gazdája a 11 liol- bihari telepes. Az egyéni versben egyiko a legesélycsebbek- A De ahhoz is hozzájárul, hogy jJ*lőjtik jól végezzen: jó tanácsért, rjúi tatásért gyakran fordulnak I?tzá a d ülőbeli gazdák és nemcsak bácsival, a dülőfelelőssel, de A is megszokták beszélni a dűlő ?,záái az időszerű termelési kérdé- -«'1. (. Kost másodszor lókapázza a kuko- icAt, nőm messze tőle pedig Ples- ía’C3 Antal, a Magyar Dolgozókéba helyi szervezetének elnöke 'a a gqzt. Ploskonies elvtárs is egyike a „ jobb gazdáknak — mondja Nagy I v’árs, míg a dülőúton bukdácsolok feléje — könnyen lehet belőle ** *dén mintagazda. ■d sazdák mezbeszelik V A ° munkát ^Mondták már nekünk mások is, A? igen jó a versenyszellem a zségben — kezdi Pleskonics elv- Js- Mert nézze csak meg elvtárs — ,.5« Szabó Mátyás feló — most ő "‘^dett másodszor is ekekapázni. G* holnapig itt maradna, láthatná, holnap már úgyszólván az jj. '7- dűlő ckekapázza a kukoricá- %yik sem akarja, hogy elmaradjon a dűlőben és esetleg miatta érje szó a dűlőt. De így van ám. a többi dűlő is. Ha meglátják, hogy a miénkben már másodszor lókapázunk, akkor már megy egyik a másikhoz; te, ez meg ez, már másodszor lókapázza a tengerit. S ez elég ahhoz, hogy a másik dűlő is nekiálljon a munkának. — Bizony így van ez — erősíti meg Tóth Mihály a dűlőfelelős. — Ha végigmegyek a dűlőn, csak ritkán kell figyelmeztetnem a gazda- kársakat Jvaíamiire, sokkal inkább megbeszéljük a munkát. Persze azért előfordul hiba is — fűzi hozzá — az, hogy megbeszéljük a gazdatársakkal a dolgokat és ennek mindig meg van aa eredménye. Igen, ez az eredmény meglátszik Tóth Mihály dűlőjén és meglátszik az egész községen. őszre termelőcsoportot alakítanak Sokáig sétálunk még a határban, nézegetjük a vetéseket és már szürkül, mikor visszaindulunk a községbe. Búcsúzásnál Nagy elvtárs egy cédulát mutat, melyen tizenkét név szerepel. Mondhatni a község legjobb gazdái, köztük Szabó Mátyás és Pleskonics Antal is, akik elhatározták, hogy őszre termelőcsoportot alakí- taftak. Tudják, hogy így még sokkal szebb eredményt tudnak elérni. Es azt is tudják, hogy ezzel az ötéves ilyenkor aztán egy kicsit rápiritunk ■ tervet, saját inaguk és az egész dől- az illetőre. A legfontosabb azonban | gozó nép boldogulását segítik elő. Magyar szérum baromfipestis ellen A hároméves terv vége felé mind érezhetőbbé válik az államosított vegyészeti gyárak fokozott tevékenysége és főleg az, hogy a felszabadult tudomány mennyire a népgazdasághoz alkalmazkodik. Ennek újabb jele az, hogy évente sokmilliós kábt okozó ba romífipestls elleni küzdelemben újabb magyargyártmányű oltóanyagot haszn álnak. Ez az oltóanyag az eddigi ugyancsak magyar gyártmányú Schn eider-féte szérummal szemben három, hónap helyett nyolc hónapig teszi wn nrunissá a' baromfiakat és nemcsak a tyúkokat, hanem már párhetes tollasodó csirkét is be lehet oltani vele. A baromfipestisnek ezzel az újabb ellenszerével kísérleti oltásokat végez dr Máté Gyula vármegyei főállatorvos Lotthárdon és Birjám községekben. Az eredmény rövidesen megmutatkozik és minden remény meg van arra, hogy a pestis elleni új oltóanyaggal végleg felszámoljuk ezt a veszedelmes baromfibetegséget. Tucaüté áíitáswrt etndi a rnhtnájái Most, ha Reggel 7 órakor köti maga elé bőrkötényét Turin Andrásné a inaschetta-múhclyben. Minden reggel pontosan hét órakor, mint valami óramű. Azelőtt, — mikor már átöltöztek kötény esen és munkára készen, még össze szoktak jönni egy kis eszmecserére, ami y eltartott negyedóráig, vagy akár egészen addig, mig u művezető nem jött. Néhány évvel ezelőtt volt ez így. Most már nem. Ez naponta elég jelentős mennyiség. Ha mindjárt a bőrrel törli le, akkor nem megy kárba, hiszen a bőrre való. Ilyen „kis ötletek“, meg az, hogy reggel pontosan hét órakor, mikor a bőrkötényt felkötötte — és egy perccel sem később — munkához lát Turainé, ezek teszik azt, hogy ma már nem 28, hanem 40 bőrre tudja rákenni egy óra alatt a festők alapját, Ezek teszik azt is, hogy a Bőrgyár statisztikájában az egy munkaórára eső termelési érték mindig magasabb. „HEG A CSECSSZOPÓKNAK SEM KEGYELMEZÜNK" Turainé felkötötte a bőrkötényt — és ez pontosan 7 órakor történik — akkor utána már beszélgetés nincs. —■ Ha beszélgetni akarunk — mondja — van időnk munkaelőtt és után. Munkaidő közben dolgozni kell. Hogy épüljön az ország, ha nem dolgozunk? Most ez a fontos. Sokkal fontosabb a szomszéd lányának históriájánál. Ezért Turainé ilyenkor nekilát dolgozni, ami abból áll, hogy a bőröket kiteríti az előtte lévő táblára és kefével rámázolja a bőrfesték alapanyagát. — Ezt óránkint negyvenszer ismétli meg — a régi norma 28 volt — tehát nem lehet, piszmogni vele. Egy óra alatt tizenkettővel több bőr. Ez már a szocialista munkamódszer győzelme a kapitalista munka- módszerek felett. Ennyivel termelékenyebb ma Turainé és a többiek munkája, mint volt akkor, amikor nem maguknak dolgoztak. Tévedés ne essék, a fenti idézet nem a kannibálok lapjában, hanem a szökevény Horthy-bé- rencek, mindenre kapható fasiszták és nyilas gyilkosok nyugatnémetországi „folyóiratának" a Hídverőknek hasábjain jelent meg. A szennylapról tudn^ kell, hogy szoros kapcsolatot ' tart fenn a New-Yorkban működő Magyar Irodalmi Kör" vezetőségével, amelytől nemcsak „szellemi" irányítást, de némi dollárokat is kap. A Hídverők célja és rendeltetése: fűteni a bosszút a Németország nyugati övezetében tekergő nyilas csőcselékben a magyar népi demokrácia iránt. Természetes tehát, hogy az uszítás, rágalom és hazugság minden válfaja helyet kap a csatornaszagú sajtótermék türelmes hasábjain. Példa erre az „Utolsó roham” című, versnek titulált förmedvény, amely többek között így ajzza fel a nyilas pribékek vérszomját: „Mikor utolsó rohamra megyünk, Mindent elsöprő lángot lehelünk, Jaj annak, kit felkap fogsorunk, Hegyen-völgyön át dögölni dobunk.” Hétpróbás fasisztáink azonban nemcsak lángot akarnak lehelni és hamis fogsorukat vicsorítani, hanem el vannak szánva egyéb „hősi" cselekedetre is, nevezetesen: „Még a csecsszopóknak sem [kegyelmezünk, Mikor utolsó rohamra megyünk .. Az, hogy a nyilas kannibálok még az ártatlan, csecsemőket is kiirtották, amíg uralmon voltak, nem újság számunkra. A huszadik században csak ők és náci parancsolóik aljasodíak le ódáiéi hogy kegyetlenkedésben még az őserdők vérengző bestiáin is túltettek. És nem kétséges: újból felállítanák a krematóriumokat, a gázkamrákat és a tar- kólövéstőí sem idegenkednének, ha erre valaha is alkalmuk nyílna. De megsúghatjuk az amerikai zónában utolsó rohamra készülő nyilas banditáknak és hazai cinkosaiknak: vágyálmuk nem teljesül, többé nem tehetik be a lábukat arra a magyar földre, amelyet elárultak, meggyaláztak és most imperialista támogatóiknak kínálnak fel gyarmatul, hogy újra visszakaphassák ezerholdjaikat, gyáraikat és bankjaikat. A nyilas maszlagtól megker- gíilt szökevények tehát csak készüljenek, csak szédítsék egymást továbbra is, ez a magyar dolgozókat egyáltalán nem érdekli. Az azonban mindenesetre elgondolkoztató jelenség, hogy a hírhedt newyorki „Magyar Irodalmi Kör" olyan „dísztagokat" és előadókat mondhat magáénak, mint például Kelemen Kri- zosztom, a disszidált volt pannonhalmi főapát, aki pap létére úgy látszik, semmi kivetnivalót nem talál a „Hídverők" tömeggyilkosságra uszító írásaiban. Idehaza Mindszenty spekulált a harmadik világháborúra, Amerikában pedig Kelemen Krizosz- tom és társai várják a nyilas leszámolást, a csecsemők kiirtását. Nem véletlen jelenségek ezek, hanem bizonyítékai annak, hogy a zöld és fekete reakció semmiféle eszköztől nem riad vissza. Nagy buzgalmukban „csak" arról feledkeznek meg ezek az idétlen, lángot lehelő pojácák, hogy az új Magyarország nem rés, hanem szilárd bástya a szocializmust építő szabad és független népek frontján. Szerencséjük Krizosztom atya nyilas- keresztes „vitézeinek", hogy at Ludas Matyi kedvencei, a „legifjabbak szabad szagszervezetének" tagjai nem tudnak olvasni, mert ellenkező esetben hasukat fogva kacagnának a hozzájuk intézett fenyegetésen és fügét mutatnának a csecsemővérre szomjazó, emberbőrbe bújt bestiáknak. A saját gyárában nem „lóg“ az öntudatos munkás. Ehelyett inkább gondolkozik azon, hogyan lehet többet termelni. Úgy, ahogy Turainé teszi. És ahogyan ő mondja: „Meg kell mutatnunk, hogy jobban megy a munka, mint amikor a tőkéseknek csináltuk.“ (Mészáros) Vtruyezsite és Sztálingrádba látogat a magyar parasztküldöttség A Szovjetunióban tartózkodó magyar parasztküldöttség szombaton és vasárnap moszkvakörnyéki kolhozokat tekintett meg, hétfőn este pedig a tanulmányút folytatásaképpen n Szovjetunió délnyugati vidékére utazott. A magyar küldöttség két részre oszlott. Az egyik csoport Keresztes Mihály államtitkár vezetésével Voronyezs és Mi- csurinszk környékére utazik. A másik csoport Erdei Mihály vezetésével Sztálingrádot érintve Rosztov és az Azori tenger vidékét keresi fel. Mindkét küldöttség több kolhozt, szovhozt és gépállomást tekint meg. Az első csoport legjelentősebb állomása Micsurinszk, a a második csoporté pedig a „Gigant“ Ha nem így lenne — magyarázza Turainé — akkor nem lenne fejlődés. Ha ma sem tudnánk többet termelni, mint évekkel ezelőtt, akkor a hároméves tervet sem tudnánk ennyivel előbb befejezni. De be tudjuk fejezni, mert most nem Ionjuk el az időt a munkától és a munka sem úgy megy. mint azelőtt. Most mát gondolkozunk munka közben. Ez a. gondolkodás az, ami segített, tizenkettővel felemelni az !óránkint elkészítet bőrök számát. Olyan apró i ötletek jutnak így az ember eszébe. ( amire azelőtt nem gondolt volna. Turainé például évekig úgy csinálta J gépiesen a munkáját, hogy a bőrt rá- fvktette a ..táblára“, bemázolta, aztán, mivel az anyagból bőven jutott ( a táblára is. azt ietörölte egy rongy- gya!. Most, mivel munka közben j gondolkodik, még hozzá nem máson < hanem a munkáján, rájött, hogy ez | teljesen felesleges mozdulat. táblára került anyaAzóta a got a törli le. bőrrel ...... ----- . . ez, hogy először is nem kell a rongy F soronkü vetkező — Arra jó F után nyúlni és utána a rongyot lic-F lyére visszatenni. Ez már két moz-J dulat. Másodszor: a. ronggyal letörölt J anyagot már nőm lehet felhasználni.» 19.T i-ben a Káliméról elnevezett kir- giziai kolhoz parasztjiá elhatározták: megkísérlik a cukorrépa termelést. Ok voltak az elsők, akik megpróbálták meghonosítani Kirgiziában az ott még soha nem termesztett cukorrépái. Tapasztalatuk nem volt, de egget tudtak: ha megvan az akarat, akkor a tudást és hozzáértést is meg lehet szerezni. Tajjoti hogy au ? Kajnszarooa, a szocialista munka hőse, a kolhoz egyik dolgozója olvasta, hogy Maria Ucmcscnko ukrán parasztnő .>60 mázsa répát takarít be egy hektárról. A szovjetemkor tudja, valamennyien a közös célért, mindnyájuk felemelkedéséért dolgoznak. A legtermészetesebb volt tehát, hogy Kujnszarova asztalhoz üli és levelet írt Maria Demcscnkonak. Megkérte, írja meg tapasztalatait, fúljon tanácsokat, hogyan lássanak a munkához. Postafordultával megérke. zeit a részletes, kimerilö válasz, melynek alapján megindult a cukorrépa termelése a kirgiziai kolhozban. — Iliid«! mondjam el — emlékezik mosolyogva Kajnszarooa — hogyan láttunk neki a termés növelésének az első év tapasztalatai után. Hallottuk, hogy köztársaságunk déli részén a gyapoltermclök új eljárással öntöznek. A vizet barázdákba vezetik a földarabak közé. amiből az a baszom cAji hí cjikö f répdtmnhmi hogy kevesebb víz pazarlódik. Átvettük ezt a módszert. Es büszkén mondhatom, hogy ma már köztársaságunk valamennyi cukorrépa-öntözője ezt a módszert alkalmazza. A munkáit a képzett mezőgazdászok Jói fizet a cukorrépa a kolhozban. szovhőz lesz. 'A' .küldöttség eföreJáthn- tólag június 25-én, 2R-án fér vissza Moszkvába. At eddigi benyomásokról Enter Mr bály, a küldöttség vezetője kijelentette, hogy a küldöttségre mély benyomást tett a kolhozok dolgozóiunk tökéletes munkamódszere és ragaszkodása a kolhozok kánt. Erre mi sem jellemző jobban, hogy a kobozok fennállása óta még nem fordult eíő, hogy egyetlen tag kilépett vplna. Különösen megragadta a küldöttség figyelmét, hogy a megtekintett moszkvakörnyéki kolhozok rom- és bösavétFsálSSs* igen kedvező. is segítették. Egy tavaszt napon a Kirgiz Köztársaság mezőgazdasági nrinisztériamáböl bizottság érkezett kolhozba és gondosan kioktatták a parasztokat a trágyázás legújabb szabályaira. A bizottság látogatásának eredménye a cukorrépa-termés hektáronkénti 60—100 mázsás emelkedése lett. A munka, a tapasztalatok kicserélése tovább javította az eredményeket. kolhoz parasztjai rájöttek, hogt/ minél korábban vetnek, annál nagyobb a termés. — így ment ez éveken keresztül — mondja befejezésül Kajnszarooa — ej elmúlt tizenkét év alatt személyes földterületemen több, mint 17.000 mázsa cukorrépát termeltem. Ebből a gyárak- Iran 1.500 mázsa cukrot állítottak elő. Az eredmény gazdagítana a kolhoz valamennyi parasztját, de fokozott jólétet hozott Kajnszarovának is. A szovjet kormány négy rendjellel hintette ki és a Szocialista Munkaverseny Hőse címet adományozta neki. .1 legutóbbi 1? év alatt a kokhozbtín kapott rendes keresetén felül, a terv túlteljesítéséért külön OS.000 rubelt és töb, mint 100 mázsa cukrot kapott. Tervszerű munkával, újításokkal ét észszerüsitésckkel, a tudomány legújabb vivnuínyainak felhasználásánál, így gazdagítják hazájukat és Onmagn- kút a szovjet parasztok.
