Dunántúli Napló, 1949. június (6. évfolyam, 126-149. szám)
1949-06-05 / 130. szám
19« JÜNTUS 5, NA P L O 7 Állat XL DRÁVA A nyáreleji nap tüzűben asszonyok, férfiak gyakorlóit kapavágásokkal serénykednek, hogy minél kevesebbet lophasson el a meleg az annyira várt nedvességből. Akik a mezei munkával végezlek már, vállukon kapával, sara- bolóval hazafelé ballagnak a széles, eperfás úton, hogy aztán otthon Joly- íassák a kertben a kapálást, gyomlá- lást. A főutcán• kétoldalt piroscsercpcs házak sora vezet a falu túlsó végéhez, ahonnan egy kőhajíiá'sra folyik a Dráva vize, amely 1944-ben hálára vette 3 náci bandát, hogy az innenső parton is pusztítson, romboljon. Mert ebből kijutott bőven a falunak annakidején. A száztizenhét házból ötven teljesen tönkrement, 3 többit pedig rengeteg munkával kellett helyrehozni. Rombadőlt úgyszólván 3t egész falu és velő együtt minden, ami a régi világot, a régi szellemet Jelentette. Azóta új falak épültek, még szebbek a kis házak, mint azelőtt, még jebb és emberibb az élet Drávapalko- nyán. A templom tornya egyelőre még Csonkán mered az ég fe'' és az egyetme épségben megmaradt haranggal emlékeztet a háború borzalmaira. De erről már kevés szó esik. Nem mintha könnyen felejtenék, hanem Zi'-rt ebben a faluban is előrenéző, új ímberek élnek. Van már nekik is irónyfmutató Párt- szervezetük, legitő támaszuk, amely tanításával ve- fcS őket az cpitő munkában, van )£FOSz és soha nem tapasztalt egyig az itt lakók közölt. Halász TKlh Lajos három és fél hollas kisparaszt a kertbe« töltögeti a •lumplit, amikor szólnak, hogy menjen községházára, mert együtt van már vezetőség, csak őt várják a szövetheti megbeszélésre. Ö a község hívja, hát persze; hogy nem maradhat i. Szépen letisztogatja a kapát, belein; az istállóba és megindul a község- ára felé. Napjában többször is megeszi ezt az utat, de mindahányszor °idogan néz végig az új házsoron, a 'szia" főutcán cs mindannyiszor meg- imogaija az új közkút hideg vasán íeliralot: „Készült a 3 eves tervben." I kúttá! szerűben az iskola ablakok «gül az úttörők éneke száll és Hain z Tóth Lajos boldogan emlékezik Issza arra, amikor a falujárók éneké- 5 volt hangos a falu, amikor a Pécsi Bőrgyár munkáséi bzaikészscgcből a falu díszévé épí- Ifk az iskolád. Es a községháza sem W; üyon azelőtt. Huszonnyolcezer fontol adott, a demokrácia, hogy lejen egy közös otthonuk. Milyen jó "nst ebben a faluban élni, amerre a ,ffii íckinl, mindenütt az újjáépítée- *k, a Pari segítségének eredményeit, ^°túsail látja. Idáin julott a gondosokkal H. Tóth *!0s, mikor belépett a községháza -íján. Együtt vannak a vezetők és árjegyző, László József elvtárs. Mindenünk van már, ami az élet* kell, csak az egyik legfontosabbal, ízövei kezet lel nem indultunk meg ' Mondja Langó Márton, a DEFOSz ’«ke. ^ Bí fogjuk i-dilani — felelik rá bozolUn a többiek. Es ha ők elhozzák, akkor meglesz. Nsm maradhatlak el ** a líren sem, jó szövetkezel néP leni lehet boldogulni. Tudja ezt n,'idenki. Délelőtt befejeztük az akná-sífolf Halász Tóth Lajos valóban tudja. Ntm kell ahhoz megnézni a nyilvántartási lapot, hogy elmondja. A háború után az egész faluban csak 5 ló volt, lenén 60 és sertés mindösze 54 darab. Es most: legelőnjáró százhúsz lova, száznyVcvan tehene és kétszáz- in--minckét erháso van a község dais’zó parasztjainak. — Húsz év daft sem fejlődött ennyi, mint a négy év alatt. A környék legelesettebb községe voltunk cs ma már a hízott sertés beadásban is előljárunk. De a vetést is meg kell nézni, az mutatja legjobban, hogy így van. Krancz elvtárs szavait az egybegyűltek néma bólinlása helyesli. A falon lévő, feliratra tekintenek, ami a választás óta hirdeti a legszebb célt: „Az ötéves terv: erős ipar, virágzó falu, boldog nép!” Igen. A hároméves terv — néhány házat kivéve — helyrehozta a pusztítást, felépítette újból a falut és még az idén villanyi, telefont kapnak, az ötéves tervben pedig kövesutat kap a község. Drávapa'.konya a fejlődés útján halad. Szorgalmas lakói tudják, hogy ezt kinek köszönhetik. Tudják, hogy a Párt mindig olt segít, ahol a legjobban fáj. Segített rajtuk is. Az utcán sietős léptekkel halad az iskola felé a kis Szarvas Mária. A Pcter-Páli aratóünnepség kultúrműsorának próbájára megy. Eleven építő mur.ka folyik benn a faluban és künn a mezőn egyaránt. Az akác és eperfasor elvezet ki a határba, ahol a nyáresti szélben lágyan hullámzó kalászok integetnek és derekig érő sá gu'ó rozs- tenger hirdeti, hogy itt a mezőgazdaságban is oly .n eredményt értek, el, amely a tervszerű munkának búsás fizelségét adja meg az idei aratásban. Uj termés, új eredmények, melyek egy község új éleiét Jtükr" ik vissza. Právitz Lajos Eddig három könyvtár volt a postásoknál. Volt könyvtára a szak- szervezetnek, az altiszteknek és külön az igazgatóságnak. Most a három könyvtárat egyesítik, miután indokolatlan külön-külön a fenntartásuk. — Több könyvünk lesz és az Mszevont könyvtár jobban tudja szolgálni a postások kulturális nevelését, — mondja Hős János, az egyik könyvtáros. A szakszervezeti könyvtár falba- épített polcain több mint háromszáz könyv sorakozik. Megnézzük a katalógust. A könyvanyag legnagyobb része kitűnő szépirodalomból és a legjobb ideológiai művekből áll. Hosszas keresés után „csípünk el” egy-egy gyengébbértékü könyvet; bestsellert és ponyvát. Hős elvtárs elmondja, hogy a könyvtárat közadakozásból létesítették, de az évek folyamán már sok könyvet is vásároltak. Most a könyvtárak egyesítése előtt alaposan átnézik mind a három könyvtár anyagát és kiselejtezik a nem megfelelő könyveket. Kérdésünkre !!d szántását, most már nincs több ú?*1 leniét, ami ne teremné. A fel* 13dttlás óta a halár jőrcszc úgysem Sít Sia, ' — mondja Krancz Vilmos a Pártszervezet vezetőségi majd folytatja: He azért mégis elértük, hogy H van mindenből, mint azelőtt, vari j‘ n"zrii a határban, meg az istállóul Községi bírónk számszerint is ütemes gcpzakatolás. jól megfon tolt, gyakorlott ós eredményes mozdulatokkal dolgozó munkások, né hány gépen kis piros zászló vagy vörös csillag, a faion cmelkcdővonaiú grafikon. Aki ide belép azonnal tud ja, hogy itt brigád dolgozik még ak kor -is Jia a feliratok erről nem szól nának. így kellene ennek lennie min denütt szerencsére sokhelyütt így is van. Tlég nincs egy éve sem, hogy a brigádmozgalom megindult és magával ragadta rua. már valamennyi üzem munkásságát. Nincs olyan üzem ma már az országban ahol legalább egy vagy két brigád ne lenne, amelynek hígjai öntudatban, munka- fegyelcmb^pés teljesítményben túlszárnyalják az üzem többi dolgozóit. Ez alatt az egy év alatt a brigád- ■mozgalom megtalálta kiforrott és bevált formáját. A brigádok kidolgozták a legmegfelelőbb munkamódszereket, versenyre léptek egymással és megtanulták azt is, hogy munkájuk külsőségeit is a célnak megfelelően alakítsák, elsősorban azzal, hogy vándorzászlókat készítenek a legjobb brigádok és legjobb brigádtagok részére. A brigádok az eddig eltelt alig egy év alatt a .termelés élcsapataivá lettek. Tagjai féltőn vigyáznak arra, hogy a brigád legyen az üzemben az első. Váiidoi'zászlóéi't folyik a nemes verseny a Bőrgyár brigádjai között. A két legerősebb ellenfél: a meszes brigád cs a cseres brigád, szinte hetenként váltva hol egyiknél, hol másiknál van a vándorzászló. De beleszól a versenybe a harmadik is. az élmunkás Alia Mária nőbrigádja, amely néha túlszárnyalja őket,. Ez a verseny valóban nemesen folyik, a sportversenyeknél is „sportszerűbben“. mert a’ versenyzőfe/ek támogatják egymást, együtt beszélik meg módszereiket és azt: hogyan lehetne a teljesítményt egyre jobban fokozni. A verseny eredménye azután már azt is jelzi, hogy a közösen megbeszélt tanasztalatokat melyik brigád tudja jobban hasznosítani. A Zsolnav-gvár brigádja mind más és más célkitűzésért dolgoznak. IVem egymással állnak versenyben, hanem egy másik üzem, a budapesti Drasehe-gyár brigádjaival köt mindegyikük külön versenyszerző- dést. A rangsor azonban itt is kialakul. Első a korongosbrigád, amely nemcsak a porcellángyárak legjellemzőbb és legfontosabb munkáját végzi, hanem a legjobban is dolgozik. A legfőbb célkitűzés a sélejt- csökkentós, hogy a kevesebb legyen a hogy mennyivel gyarapodtunk... centrálénak szállított szigetelők gyártásában minél fennakadás. . * ., A Ifamerli kesztyűgyárban anyag- megtakarításért küzdenek a brigádok. A legkisebb bőrdarab, az utolsó cérnaszál is sokat számít- A szabászok brigádja minden ügyességét latbaveti. hogy*' ugyanannyi bőrből minél több . kesztyűt szabjon ki, a varrónők brigádja arra vigyáz, nehogy egy eentimétcVhyi 'is kárba- vesszen a Varrófonálból. ’ Áz Agráriá keményítőgyár brigádja első feladatukként tűzték ki, hogy az exportra szállított keményítő minősége kifogástalan, legyen, a legkisebb porszemet sem engedik hozzáférni a hófehér keményítőhöz. Tébiite r.n» elés. se lej <e sok Ke n - lés. anyagmegtakarítás, a minőség javítása, valamennyi célkitűzés a szocialista termelőmunka magasabb fejlettségének biztosítéka. Ezek a feladatok Jeladatai egész iparunknak, ezért áll munkaverseny- ben egész munkásságunk és ezek megvalósításában járnak élen a munkások legöntudatosabbjai, akik a kollektív munka és az egyéni képességek összehangolásával felülmúlnak minden eddigi termelési eredményt. Ila azonban körülnézünk brigádjaink között, nem mindenütt látjuk ugyanezt. A Bőrgyár 16 brigádja között van néhány olyan is, amely A KISKIRÁLY-UTCÁNÁL szállt fel a kocsi elején. A Kórház-térnél már a kocsi hátsó peronján volt, Szájából enyhe borszag áramlott, csak annyira enyhe, hogy másfél méteres sugárban Volt érzékelhető. — Kérem a jegyeket megváltani — mondta a kalauz éneklő. udvarias hangon és az utasok közül többen nyúltak pénztárcájukhoz. Emberünket figyeltem felszállása óta és megállapítottam, hogy a kalauz énekét eleresztette a füle mellett, sőt. annak figyelme clöl tervszerűen elszakadó mozdulatokkal vonta, ki magát. Ennek folyamán került a kocsi elejéről a hátsó per- ronra. A kalauz figyelmét sikerült elkerülnie. Ezzel a sikerrel kapcsolatban először talán őszinte hálaérzet lepte meg a kalauz iránt, mely később diktátöri hajlamtflcba csapott át. önbizalma fokozatosan megnőtt és most már úgy érezte, hogy kötelességei vannak a kalauzzal szemben. A Kórház-Bérnél ke- mátravidéki hiány dörgő hangon ripakodolt rá az utasokra. egyszerűen egy addigi munkacsoportból lett, úgyhogy a csoport nevet és vezetőt kapott, de munkáján lényegesen nem változtatott. KzeTc többnyire a brigádok közötti versenyben az utolsók között vannak. A Zsolnay-gyár brigádjain nem látszanak meg, hogy brigádok, munkahelyüket semmi sem különbözteti meg a többi munkásokétól, a Ilamcrii-gyár néhány brigádjának teljesítményét pedig gyakran felülmúlják a brigádon kívüliek. A Kokszmüvek kátrányüzemi brigádja hosszú ideig n úgyszólván rohamcsapat volt, amely ingyenes túlórákat végzett. A Tejért brigádjai nem határozták meg pontosan feladataikat. Ezek és még számtalan más hiba még a brigádok megalakulásakor a brigádalakitók félreértése miatt keletkeztek és hogy megmaradhattak, az azt jelenti, hogy nem mindenhol értékelik eléggé a brigádmunkát, a brigádmozgalom holt jelszóvá vált. A jó brigádok eredményei azonban eléggé élesen és világosan mutatják meg a helyes utat. Ha mégis vannak egy üzemen belül is jó és rossz brigádok, ez csak a rossz brigádok vezetőinek hibája. Ki kell javítani ezeket a hibákat, a rosszul működő brigádoknak tanulniok kell » jó: működőktől. A LÓC/ÓS — Tessék beljebb menni a kocsiba ... — Az agresszív hang riadalmat idézett elő n-perron közönségében, — de talán hozzájárult az enyhe borgőz is — azonban még a legmegrögzöt- tebb perronkedvelők is riadtan húzódtak vissza a kocsi belsejébe. EMBERÜNK ELÉGEDETTEN nézett körül cs mély sóhajjal mcglö- röltc izzadó homlokát. Majd új feladatok után nézett. A kalauz megint énekelt: „Kérem a jegyeket meg. váltani“. — Emberünk szeme felcsillant. Az ajtó mellett egy keszeg, lábú suhanc álldogált félszegen. Sten- torunk keményen rászólt. — Mond fiam, mért nem váltod meg a jegyedet? A fiú elpirult és két méterrel közelebb húzódott a kalauzhoz és megváltotta a jegyét. Emberünk sikerei halmozódtak. Már arra is kiterjedt a figyelme, hogy az egyik iskolás- lány kényelmesen ült, míg a szatyorral felszálló öregasszony kétségbe, esetten kapkod a bőrfüllentyü után. — Na állj föl, kislányom, adj helyet a néninek! — A Fercncziek utcai kitérőnél azonban úgy látszott, — A szakszervezeti helyiségben a könyveken kívül megtalálható a legtöbb újság és folyóirat, — mondja Vargha László szakszervezeti titkár. — A Szabad Nép, a Dunántúli Napló, a Népszava, a Társadalmi Szemle, a Kominform lapja, ezenkívül sok más folyóirat. Esténként az olvasóteremben mindig találunk dolgozókat, akik olvassák a lapokat. Megérkezik az altiszti könyvtár vezetője, Kovács elvtárs is. Nekik négyezer könyvük van. A heti forgalom túlhaladja a százat i*. Vannak olyanok is a könyvtártagok között, akik hetenként négy-öt könyvet vesznek ki. esztendőkben egyre több postás iratkozott fiz utóbbi | be a könyvtárba. Eljönnek olyanok is, akik azelőtt esztendöszámra nem olvastak. Különösen a szemináriumok megindulása, a fokozott elméleti oktatás hívta fel a figyelmet a marxizmus-leninizmus klasszikusainak munkáira. A Párt és a szak- szervezet nevelőmunkája jótékonyan érezteti hatását. A gyakorlat azt mutatja, hogy aki kezébe veszi Marx, Engels, Lenin és Sztálin könyveit, az szépirodalmi olvasmányaiban is igényesebb és nem elégszik meg a felszínes olvasnivalókkal. A könyvnapról beszélgetünk ezután. — Az ezévi könyvnapon számos értékes mű jelent meg, — mondja Hős etvtárs. — Most ellentétben a régi időkkel, a könyvkiadó vállalatok felkeresik az üzemekben a munkásságot. Amíg azelőtt a könyv ünnepét csak azok ünnepelhették, akiknek volt pénzük a drága könyveket megvásárolni, most a könyvnap elsősorban a munkások ünnepe lett. Mi is készülünk a könyvnapra;— veszi át a szót Vargha elvtárs. — Már megkaptuk a könyvnapon megjelent könyvek jegyzékét és most kiválogatjuk azokat a könyveket, amit meg akarunk vásárolni a postáskönyvtár számára. Ha a könyvek jegyzékét nézzük, azt látjuk, hogy érdemes megvásárolni valamennyit. Persze ezt egyszerre meg nem tudjuk, de bizonyos, hogy valamennyi számottevő könyv megtalálható lesz nálunk. A beszélgetés közben egymásután jönnek az egyenruhás postások. Megkezdődik a könyvtári óra. Hős elvtárs hosszasan elbeszélget a dolgozókkal, kinek melyik könyv tetszett. Az egyik magastermetü postás Rákosi elvtárs „Építjük a nép országát” című könyvét keresi. — Meg nincs meg —, válaszol Hős elvtárs, — de másfél hét múlva megvesszük a pécsi könyvnapon. ' hogy lecsap a ménkő. A szembejövő villamosról átszállt az ellenőr. Diktátorunk új elszakadó mozdulatokba kezdett. Lépésről lépésre adta fel ál. lásait cs vonult vissza a kocsi első része felé. A hangja érezhetően rész- keteggé vált „hajdani'“ energiája legfeljebb mozdulataiban volt észlelhető. AHOGY VISSZAHÚZÓDOTT a sűrűn áUóh tömegében, erélyesen tette rá két kezét egy nő terjedelmes csípőjére. A veszedelem azonban mind közelebb került hozzá. Kigyömöszöl- te magát az első perron ajtaján, de a tér mindig szükebbre szorult körülötte. Egészen átóreztüf: a hajsza iz. galmát és már attól tartottunk, hogy. ha pillanatok múlva nem következik cl a megálló, akkor emberünk a kapcsolókar fölött átlépve kiugrik a vezető forgóablakán. Viselkedése egyre, feltűnőbb lett volna, ha a Jókai-tér kanyarjában sikoltva haladó villamos nem riasztotta volna fel kiszállásra n többi utast is. Verejtékező lógósunk már a lépcsőn állt, amikor a Széchenyi-tér szigetén álló forgalmi rendőr elé értünk és elsőnek ugrott le a kocsiról. Arcán széles mosoly terült cl és kezével búcsút intett a kalauznak. Ruzsits Endre. Sportfeisserelések: Sporlszerbereskedelmí Nemzeti Vállalat — Pécs, Munkácsy Mihály-nfca 3.
