Dunántúli Napló, 1949. június (6. évfolyam, 126-149. szám)

1949-06-30 / 149. szám

1949 jrtJTS’IUS sm

NAPLÓ

5

Tanuljanak egymástól a vád a I átvezető k

Kautz elvtárs is átadná tapasztalatait, ő is tanulna másoktól

KÖZLEKEDÉSÜNK TÚLSZÁRNYALTA A HÁBORÚ ELŐTT! SZÍNVONALAT

Kautz Ede elvtársat hiába keresné az ember a Dohánygyár vállalatvezetői irodájában. Azon a néhány órán kívül, amíg a levelezést és egyéb írásbeli ügyeket elintézi, csak kinn, az „osztályokban”, a Dohánygyár műhelyeiben lehet megtalálni. Egész nap figyeli a termelés menetét, tanácsokat ad, intézkedik, ha valahol akadályok vannak.

Alig ve?t3 át

a pécsi gyár vezetését, már bebizonyította, hogy a vezetésre alkalmasabb elődeinél, akik a Dohánygyár fennállása óta nem tudtak — de nem is akartak — a termelésben haladást elérni.

Még az „elődök” idejében történt, hogy Pécsi József elvtárs, a kazán fűtője kieszelt egy újítást, amivel szénmegtakarítást tudott volna elérni, de ehhez némi módosítást kellett volna végrehajtania a kazánokon.

Az akkori bürokraták nemcsak nem engedték meg az újítást, hanem Pécsi Józsefet, mert „központi utasítás nélkül” kísérletezni merészelt, — elbocsátották. ÍCautz elv- társ értesült a dologról, Pécsi eiv- társat visszavette, az újítást végrehajtották és valóban értek el vele szénmegtakaritást. A „központ” pedig, — amelyre Kautz elvtárs elődei olyan sörön hivatkoztak — eljárt, hogy azok, akik elbocsátották, fizessék meg saját zsebükből Pécsi elvtársnak a munka nélkül töltött időre járó bérét.

Ez csak egy eset,

de jellemző a régi és mai gyárvezetőségre. A régiek bizonyították a kapitalistáknak azt a felfogását, hogy ha egy gyárat nem a tőkés, tehát nem olyan ember vezeti, akinek közvetlen érdeke a minél eredményesebb és jövedelmezőbb termelés, hanem havifizetéses hivatalnok, akkor a gyár nem fejlődhet. Ez igaz volt a kapitalisták idején. De ma Kautz elvtárs munkája azt bizonyítja, hogy ha a munkásosztály maga veszi kezébe a gyárak termelésének vezetését, akkor az eredmény minden tőkés fejlődést messze felülmúl.

Kautz elvtárs maga is munkás. Az óbudai Dohánygyár asztalosa volt, de április óta, mióta a pécsi Dohánygyár vállalatvezetője lett, megismerte az egész üzemet és a termelés legapróbb részleteivel is foglalkozik.

A pécsi Dohánygyárban mindenki szereti Kautz elvtársat, mert nem felejtette el, hogy a gyár vezetésével a munkásosztály bízta meg és a műhelyekben, a munkások között igyekszik előmozdítani a jobb munkát, a terv teljesítését. Sok más üzem

vállalatvezetője tanulhatna a Dohánygyárban. Azok, akik feladatukat úgy akarják megoldani, nogy csak utasítások formájában tartanak „kapcsolatot” a munkásokkal, azok, akik a népszerűség kedvéért elfelejtik, hogy a gyárnak kötelezettségei is vannak a tervben és azok, akik a volt gyárigazgató udvarához tartozó régi talpnyalókkal vétetik körül magukat Megtanulhatnák, hogy az a jó vállalatvezető, aki nem szakad el a munkásoktól, részt vesz az üzem pártéletében, ismeri a gyár feladatait, de ismeri a termelés nehézségeit is, nem becsüli le, de nem is értékeli túl a szakembereket nem esik rögtön „hasra” egy jó] megfogaj mázott szakvélemény előtt, hanem ő maga közvetlen irányítója a tervnek. Megtanulhatnák, hogy mindez nem nehéz dolog, ha az ember a szívén viseli a gyár, a Párt a szocializmus ügyét.

Az üzemek dolgozói, a fizikai munkások már kitalálták, hogyan lehet jobb eredményt elérni egymás tanításával. Cseppet sem lenne szégyelnivaló, ha a vállalatvezetők, akik maguk is fizikai munkások voltak, átvennék ezt a nagyszerű mozgalmat és tanulnának egymástól. Kautz elvtárs is sokat tanulna a többiektől és társai is megszívlelhetnének az 6 jó munkamódszeréből egyet-mást.

A felszabadulás után egyik legégetőbb feladatunk a közlekedés helyreállítása volt. A fasiszta rombolók nem érték be vasúti hídjaink pályáink, kocsijaink, berendezéseink szétrombolásával, hanem mozdony- és kocsiparkunk nagyrészét nyugatra hurcolták.

Hatalmas erőfeszítéssel fogott a népi demokrácia a vasút újjáépítéhossza a háború előtti 7650 km-ről

7980 km-re emelkedett. Mindezek a* eredmények a vasút dolgozóinak öntudatos munkáját s egyszersmind *z ország gazdasági fejlődésének méreteit és az életszínvonal fokozatos emelkedését is mutatják. A helye* tarifapolitika a dolgozókat szolgálj* és ma már az utazás nem jelent különösebb megerőltetést, ezt világosa*

U(§ütmá'depw> kidáUk

avagy szabad-e az özvegy tanítónő méheinek a szomszéd diófájára szállni

séhez. Ma már áru- és személyforgalmunk nemcsak zavartalanul folyik, de a hároméves terv során jóval túl is haladta, a háború előtti színvonalat, bár íizemképeg mozdonyaink az 1938-as állományoknak 90 százalékát, villamos mozdonyaink a 60 százalékát, személykocsiparkunk a 75 százalékát, teherkocsink a 85 százalékát (nyitott), illetőleg 70 százalékát (fedett) teszik ki. Vasútvonalaink

tükrözi az utasforgalom nagyarányú

emelkedése is.

Az ötéves terv 6 milliárdot fordít

a közlekedésre. Uj vasútvonalak épülnek, mint pl. a mohács-bátaszéki. Mozdony- és koceiállományunk növelésével, a meglevő vasútvonalak korszerűsítésével és kibővítésével az 1049-es személyforgalom 123 százalékát és az áruforgalom 145 százalékát fogjuk elérni az ötéves terv alatt.

„II győze'emhez nemcsak hadseregre és vezérkarra,

de munícióra is szükség

JBafdandkan, amikor még

Így beszélt « magyar ember;

Ha per, úgymond, hadd legyen per.r‘

így kezdődik * vers. R* í?y kel. dődött ogy furcsa történet is riusz- ♦óton. A kis falucskában lakik özvegy Kovács Lajosné tanítónő négy gyerkekével és a tanítóskodás mellett Szomszédja Szentes István kulák. A tanítónő méhei időnként rajzanak. Szentes István legnagyobb bosszúságára a méhraj gyakran az udvarán álló diófa ágára telepedett le, akár az Arany Jánostól megírt versben: Pál diófájára a fülemüle.

Szentes kulák nem sokat szokott teketóriázni a rajjal, „Hogy mernek *x én diófámra szállni“ — gondolta magában, és a méhek közébe vágott. (Ehhez némi bátorságra Is szükség volt, azt el kell Ismernünk.)

így történt ezév május 25-én. A raj közé hajított karé felhasftotta a diéfa kérgét, letörte az ágat,

néhány méhet agyonütött

ftaentes István elégedetten szemlélte volna „nagyszerű tettének“ eredményét, azonban nem sokáig örülhetett, mert a megzavart méhek újra visszaszálltak a diófára.

Akkor ért oda Kovács Lajosné és a rajt szépen berázta a kasba. Természetesen észrevette az elpusztult méheket is a földön és ezért panaszt tett a kulák ellen. Nem a bíróságnál, hanem a méhészeti felügyelőségnél. Hogy miért inkább ott, annak is meg van az oka. Nem éppen az, ahogy Arany János megénekelte: „De hol Is akadna ügyvéd, ki a füle- nüle füttyét mai napság felvállalja?“, hanem az. hogy ebben az ügyben egy per már lezajlott

A perben Kovára Lajosné azt vitatta. hogy az ő méheinrk szabad más fájára szállnia, Szentes István pedig azt erősítgette. hogy az ő fájára csak az ö méhei szállhatnak — ha lennének.

Perre mentek.

A bírónak kellett eldönteni, hogy van-e joguk a mélieknek idegen fara i szállni, avagy sem. Az igazság mér-' lege valamiképpen Szentes felé bil-1 lent, a igv kiderült, hogy ,.a méhek-1 nek idegen fára • szállni tilos“. Ebből okult, Kováesné, amikor az ügyben ( ezúttal a bíróság helyett a méhészetig felügyelőséghez fordult, de okult , Szentes Is. aki az idén már abban a ( biztos tudatban hajította karóját a ( méhek közé, hogy ezért nincs bíró-1

ság, amely elmarasztalni Mit törődött ő azzal, hogy Kovács Lajosné és négy gyermeke számára a méhek egy’ darabka kenyeret jelentenek. Ot csak az bántotta: hogy mernek a gaz méhek az 6 tulajdon diófájára szállni?! Ilyen, a kulák és miért ne loane ilyen Szentes István isr Ila már az emberekkel nem szállhat szembe, mert azok jól ismerik, legalább a méheken kitölti a bosszúját.

De még az annyira féltett diófáját sem kíméli, ha bosszúról van szó. Ágát letörte, kérgét szándékkal fel- sértette, hogy száradjon ki a diófa (kivágni ugyanis nem szabad) — csak azért, hogy a szomszéd méhei ne szánjanak rá.

„Rossz, szomszédság: törők átok" — mondja Arany ugyanebben a versben és a kulák valóban nem jó szomszéd, hanem kétszeres átok.

_

Ors

zágszerte folyik az aratás

Soha nem látott lelkesedéssel arat az idén a dolgozó parasztság. A falu kizsúkmányolói minden vonalon vereséget szenvedtek. A gépállomások olcsó traktorszántásai, a kormányzat támogatása, a dolgozó paraszt munkája meghozta a jó eredményt. Az őszi árpa aratását az ország legtöbb vidékén megkezdték már. Most készülnek a rozs aratására, "a déli részeken már vágják is a rozsot. A búza aratását a déli megyékben a jövő héten kezdik. A mezőgazdasági munkások sorában egymást érik a versenykihívások. A traktorállomásokon is minden intézkedés megtörtént a csépié? zavartalanságának biztosítására. A terméskilátások országszerte igen biztatók.

G0ND0LS7-E RÁJUK, akik sztrájkolva, éhséggel és terrorral küzdve, kevéske dumb kenyerüket, biztonságukat és szabadságukat és ha kell az életüket adják a Pártért, az elveikért. Gondolsz-e ha lefizeted iagdíjmtut a bizalmi kezébe, a franci« bányászokra, a görög és kínai szabadságharcosokra, az olasz földmunkásokra.

Biztos gondolsz, mert szolidáris vagy velük, az 6 harcuk a tiéd is, az ö ügyük, egy a tiéddel. Szabadság és szocializmus ügye. S Te, amikor tagdíjadat fizeted, ugyanúgy hozzátartozásodat, ragaszkodásodat bizonyítod a Párthoz, mint ők, amikor számtalanszor nagyobb áldozatokat hoznak.

A százszázalékos tagdíjfizetését; bizonyítják a munkásság, a dolgozó parasztság öntudatát.

Uh

ÍGY VAN EZ Pécsett a Fém- és

A MAMA KÖZBESZÓL

Lakatosárugyárban Is. A pénztáros

Szedlacsek Istvánná így beszél a

kérdésről:

— Nem is emlékszem, hogy a*

egyesülés .óta lett volna olyan tagunk, aki lemaradt a fizetéssel. Itt

■ a pénteki fizetés után nem a fröees az első mindenkinél, hanem hozzák forintjaikat a bélyegekért, amit jóleső érzéssel ragasztanak aztán köny■ veikbe.

*

DF. NEMCSAK ebben a kis üzemben, ugyanígy áli a helyzet a 118 létszámú Közlekedési Vállalat pártszervezeténél is. Tíz bizalmi dolgozik az elvtársak között, akik bizony nem sokat, vannak bent a telepen, könnyű „lógási“ alkalmuk volna tagdíjfizetés ’ elől. De azért 15—18-a között mindig befutnak a csengő forintok és Drager József, a szervezet pénztárosa büszkén megy elszámolni. Száx- i százalékra teljesíti a tagdíjfizetést a Norma olajgyár is és sok üzem so- lakozik fel mögéjük, alig kevesebb i százalékkal.

f Rs nemcsak városban, nemesek a*

5 üzemekben van ez így. A falusi elv- ^lársak épp ennyire érzik azt, hogy éa tagdíjfizetés nem automata-gép, beedobod a pénzt, kijön a bélyeg, sok- f kal-sokkal, összehasonlíthatatlanul Jtöbb ennél. A bélyeg azt is jelenti, 5 hogy a Párt is mi vagyunk és a i Párt mindannyiunkért van. f ★

t ÍGY ÉRZI, tudja ezt Kardos La- é jós is, a magyarszéki párttitkár. F.s figy beszélnek azok az elvtársak is, Fnkik az ő vezetésével dolgoznak ott f kint Magyarszéken. Tiz bizalmija van Ja szervezetnek, Turner Lajos, Szabó ? Lajos. Oláli János és a többiek, akik besténként, munka után eljárnak *% f elvtársakhoz.

é — El is beszélgetünk velük — émondja Kardos elvtárs. — Soha nem Thítni rajtuk, hogy sajnálják a*t, a foénzt, lelkesen és komoly ragaszko- J dóssal teszik asztalra forintjaikat, iTudják, nem lutrira megy, ereje a f Pártnak ez is. s amit kapnak é*$e f az biztos: felemelkedésünk, gvőzel- énieink, jólétünk és szabadságunk vé- édelme, minden külső, vagy belső ef- flenség ellen. A harchoz tudjuk jó? f nemcsak vezérkar, t—"resak hadsereg, yle muníció is kell. Ezért adjuk.

5 *

J ÍJAT ÍGY beszélnek róla. A sedz- f százaiéi; nálunk már nem verseny, f hanem kötelesség, nemcsak a Párt- f fal, önmagukkal szemben is. P.s azok f n szervezetek, mert- vannak szépszdm- f mai Ilyenek is. ahol lanyhább a tag fdíjfizetés, ahol az elvtársak szóval t mindent megtesznek, de kevés a leg. \ kisebben is a tett a Pártért, tusok ta- \ nullának tőlük

Gyanútlanul ballagtam hazaiéit, abban a re- nényben, hogy otthon kezembeveszem a könyvet és czzaD töltőm el az estémet. A „Volokalamszkt országit" című könyv várt rám. Egy papírszeletke csüngött ú az oldalán éppen annál a lapnál, amelyen a német iQyulc (különböző kaJibcrűck) “peTQŐtüzet zudítdnnk n ■zovjet zászlóalj állásaira.

— Mi lesz ebből? — gondofta.ro és gyorsabbra ogtam a lépéseimet.

A kapuhoz érve azonban balsejtelmeim támadtak i nyugodt olvasást illetően. Odabentről ugyanis hantos vita rczegtette az ablakokat.

Wég három lépőn és teljes biztonsággal ália- Atottam meg, hogy a vendég nem lehet más, csakis '■ pártszervezet propagandistája. Még két lépés után nár a vita tárgya sem maradhatott vitás: a munka- ■prsenyről folyt a szó. Mikor a kilincsre tettem a -.eremet, a kíváncsiság háromfelől rontott rám. Az Iső kérdés: hozzájutok-e éjfél előtt a könyvhöz? V másik: Mi történt a zászlóaljjal a pergőtűz után? \ harmadik: Mi lehet a legújabb újság a muykaver- eny körül?

Az látszott nyilvánvalónak, hogy a harmadik érdésre kapom meg legkönnyebben a választ, mert hhoz semmit sem kell tennem, így is, úgy is megállóm, akár akarom, akár nem. Mindenesetre be- yitottam.

— Mit gondolsz, mit akarnak a vasasiak? _ döögt

e éppen pártszervezetünk nemrég újraválasztott ropagandisiája, akit sok jó tulajdonsága mellett nem tolsósorban érces hangja miatt tartottak már másod- :ben alkalmasnak erre n tisztségre.

— Azok akarnak a/, elsők lenni — válaszolt

ögtön a saját kérdésére.

— Gondolom Szabolcs és Pécsbánya is első akar ;nni — kockáztatta meg apám.

— Nono — fenyegette propagandistánk öklével a illanylámpa buráját — azok csak akarnának. Monom akarnának. A vasasiak, azok akarnak. Mert most gy áll a verseny, hogy a vasasiak a legjobbak, silletöltés, palaszázalék, hamuszázglék... szóim/ min- cnben.

_De nem sokkal... — vetette közbe apam.

— Ho

gy mennyivel — vágott vissza propagandistánk — azt majd meglátjuk, de jobbak. — Nem mondom, egyéniben lehetnek jobbak a szabolcsiak közül is, az is lehet, hogy csapatban a pccsbányatelepiek n legjobbak, de összteljesítményben... Szóval most ők akarnak az elsők lenni.

A vita mindamellett még nem fejeződött be véglegesen. Mert köztudomású, hogy pillanatnyilag éppen Mecsekszabolcs az élüzem., az öthónapos versenyben szinte állandóan Pécsbánya volt az első, Vasas pedig a munkaverseny kezdete óta már ötször volt élüzem Az esélyek tehát teljesen egyenlők. Egyelőre az derült ki, hogy Vasas akar az első lenni, ami azt jelenti, hogy Vasas lesz az első, mert amit a bányász akar, az meglesz, ami viszont nem lesz meg, azt csak akarná.

— Tudja mit beszélnek? — szórt közbe anyám is

— azt mondják, hogy a szabolcsiak csak azért lettek most élüzemmé, mert kedvezményeket kaptak, vasárnap is dolgozhattak, a pécsbányatelepiek pedig azért maradtak le, mert sok helyen omlik és a viz is kitör

— Iliit ezt ki mondta? <— lepődött meg dörgőhangú propagandistánk.

— Mindenki erről beszél — válaszolt a mama — de azt hiszem inkább azoknak van igazuk, akik azt mondják, hogy Pécsbányán az egyik fejtésnek a végére érlek és azért csökkent a termelés, mert onnan már elfogyott a szén.

— Az a vasárnapi munka, meg a kedvezmény, az nem igaz — magi/arázta meg erre a propagandista, kissé sértődötten, mert Mecsekszabolcson vájárkodik

— hanem a többi igen.

Azután úgylátszik eszébe jutott, hogy az 6 feladata lenne tenni arról, hogy mindenki a munkaversenyről beszéljen, mert. eltűnődött azon, hogy mit tett ezért. De az arcán látszott a megkönnyebbülés. Ha már nélküle is így van, akkor nincs baj.

Aznap nem tudtam meg, hogy mi lett a pergötű' hatása a szovjet zászlóaljra. De megtudtam, hogy a munkaversenynek mi a hatása a bányászokra, sőt meg q- asszonyokra is és ez is nagyon tanulságos volt.

(Mészáros)

I

i