Dunántúli Napló, 1949. június (6. évfolyam, 126-149. szám)

1949-06-26 / 146. szám

NAPLÓ

1949 JUNTO'S 2tt

EMELKEDŐBE M

Igt&v jó megoldásnak >'Hrtanánik egy Olyan áídoaatírdszsóg mtrta'koefk tnqgv

szervezeteinkben, hogy v3á- J

olyan heti összejövetel m?g'iartás':'t, amelyen a város minden kultúrszerve képviselve van, élén a Párt egyik vezető leült úr poli íi'kujsá v ah (!.\t J

Rendkívül jelentős szerepe van a szellemi országépíésben a falujárásoknak, amelyekben az élen a Párt és a néphadsereg veszi ki az oroszlánrészt. Nem győzzük hangsúlyozni e feladat fontosságát. Színhazaink is például vet- tók és belekapcsolódtak a falujárásba.

e vonalon

gossá vált: egyik legjárhatóbb út ez, liasznosak között. a

L

enin mondotta,, hogy úgy szom-^

jazzák a tömegek s tudást virág a napfényt. Ki kelt minden ablakot. Ha kell, fa hogy zúduljon a népre a szellem, a tudás fénye! Olyan erővel, hogy ragyogUfeJ m

adást, mint a f nyitni hát) alat bontunk, t*

jón belé a népi demokrácia országa.

(K)

Ószi kiállításaikra készülnek

A FESTŐMŰVÉSZEK

A veröfényes nyár a festők paradicsoma. A szikrázó, sugárzó tájukban éli ki mayát ilyenkor a művész. Olyan színeket ragyogta*, fel előtte a természet, amilyeneket megálmodni. sem lehet. A pécsi képzőművészek is nagy lelkesedéssel és buzgalommal készülnek már a hegyekbe, falvakba, elsősorban piisptíknádasdi művészt ele. pükre.. .4 t«i

Martyn Ferenc, a, nagynevű festőművész nyilatkozott ágy maga, mint művésHársa.i nevében mostani helyzetükről, illetve soronkövetkező terveikről. Munka közben találtuk Mar- tynt:

— Azt sem tudom, mivel kezdFf* Wtaéras kér árt jók a v*dék szelleB? emelkedésének útját, mondjuk tíz é» tátvols-ágám át nézve, először a múlt sivárságai es fülledt „kul úreseíményei'‘ juhiak az eszünkbe. A beiskolázásán gyereksereget, a -tíz Hl lé rés és fél pengős ponyváik rongyossá olvasott példányait látjuk magunk előtt és a régi könyvnapok silány forgalmára gondolunk. Ebből a szellemi kátyúból kellett kiemelni a vidék kul urális életét.

A népi demokrácia hatalomra jutása előtt nemhogy próbálkozásokat telt volna a Hor by-rendszer, hanem minden igyekezete oda irányult, hogy a munkásság és a parasztság ott kövesed jen meg a tudatlahság. műveletiem ség mélyében és sötétségében. Sok»' jelöniéit ez a fasiszta hatalom számára! A tudás fegyver, ök periig nyugodtabb lélekkel átihattak szembe fegyvertelen tömegekkel. P.’*j41» itij» > ísm-gsk

E

sz-.lleméleg súlyosan fertőzött tár- sadalomba kellett belenyúlnia orvosi kézzel Pártunknak a felszabadulás utá- «' jdőkben. Meg kellett semmisíteni a fertőzés gócaiL Első és legfontosabb lépés a politikai önludat ki'iníive.iéseés a dolgozók gazdasági felemelkedése volt.

Ennek megteremtése után következett a többi jelentős lépés. Először is » könyvkiadás kfe/.akítása a kapi alis- ták kezet közül. Pártunk ezt is sikeresen hajtotta végre. Először saját kiadója szállt szentbe az üzleti vállalkozásokkal, Úgy, hogy a Szikra olcsó és nívós, mevóö kiadványok sok tízezre« példány? zárná' adta ki és anrói is gondoskodott egyúttal, hogy azok a dolgozók kezébe jussanak. A nagyobb könyvkiadók államosítása, végül teljes csapásnak számiiött a reakció számára. A napjainkban lezajlót) könyvnap M mutatták fel ennek eredményét: az ol- ■ cső és haladó szellemű könyv végre odajutott, ahová készült még az írója kezében.

Term őszei esen ea még nem le't volna elegendő ahhoz, hogy ilyen kuíltúr- szomj támadjon fel a tömegekben. A könyvkiadással párhuzamosan indult meg a Pártunk által iránytűit, kul úr- mozgálom, amelynek főcélja a tömegek minét -szélesebb rétegeinek bevonása a szellemi akciókba. A dalosversenyek, a hangversenyek, sőt az operaelőadások közönségét nevelik alapfokon, éppen- úgy, ahogy a műkedvelőkben a nívós'

«rínházak szakértő és lelkes közönsé. gé‘- fogjuk megtalálni pár éven belük A Szabadművelődési Felügyelőségek bevonásával megindultak az országos kullűrversenyek, az MHK mozgalom óriási arányú propagandával ébresztette ífd a lömegekben a testkultúra utáni vágya'. Külön kellene be.szélnünk a különféle pánt- ós tömegszervezeti szemináriumokról, amelyek az ideológiai tudáson, kivűl — akárcsak a politikai akadémiák — irányelveket is aejnak irodialrhá, Wet-ve művészeti vonalon. A népi koh cgitírnok már nevelik a nép fLait, <hogy az ország szeMerni vezetői' is munkások, parasztok soraiból kerüi }(JQÍ\LSAR ALtXAÍWR: jenek k!. a

•»régre e'érTök már azt, hogy a vil- 4 r r

JÁQODKA MEQERTI

a gyárakban ebédszünetek alat' a reá A

jem. — torlódnak benne a mondanivalók — mert. eredményekről is beszelhetnék és tervek sokaságáról. Talán először elkövetkezendő program- inunkról szólok.

Erre előszed a műterem egyik sarkából két pompás plakettet. Etry,- igy akkora, mint egy diszkosz. Vörös agy ágból mintázott, l.enin és Sztálin-portrék. Mindkét domborművel a pünpöknádasdi MDF-nck ajándékozza a Szabad Szervezet. Sinkó^ András szobrászművész sikerült al- i kotásait kapja meg Püspöknádasd a } jövő bét. folyamán, melyet a, képző- v művészek maguk adnak át majd. v

— Tehát ez a legközelebbi tervünk j - A többi? Hát elsősorban grafikai ki-i állításunkat említem, melyet nemso-^ kára nyitunk meg és egész nyáron J nyitva tartunk. A pécsi múzeumul v-s átrendezés® során, mikori« a, régé- széti anyag a vármegyei múzeumba kerül és a várostörténet) és néprajzi a városiba, a képzőművészeti osztály az egész földszintet foglalja el majd ugyanott. Külön kiállítóhelyiségünk lesz és külön egy képtár, ahol a nagy magyar realisták egy-cgy kisebb. de jellemző alkotását gvíitiiik egybe. Eddig Mednyánszky, Fényes \dolf, Nagy Balogh János, Nagy Tstván, T)ási Huber és Fioszla József képeit biztosítottuk a képtár számára..

— Ezenkívül folytatjuk a. C'ereki- áliitásokat is. Őszre Debrecen lát vendégül bennünket e természetesen a debreceni festők nálunk tartanak nagyobbszabású kiállítást későbben.

A pécsi Képzőművészek Szabad Szervezete ugyancsak ősszel tartja meg Budapesten reprezentáló tárlatai. mely komoly eseménynek számit kénzőmi'h ész a ormion.

— A festők?

— Dolgoznak. Készülnek őszre s a következő szereplésekre. Hogy miképpen dolgoznak, azt munkájuk pesti vissza nligja bizonyítja, örülünk hogy az ország legjobban működő szervezete vagyunk. A legutóbbi — s még most is tartó — kiállítás alkalmával Pécsett járt Vedres Márk. a Kossuth-díjas szobrászművész, Dési Hoher István né a Szabad Szervezet főtitkára és Pogány Ö. (iábor. s mindhárman nagy elragadtatással nyilatkoztak Pécsről és a Pécsiek munkájáról.

A péesi festők tehát még nagyobb lendülettel folytatják megkezdett Programmjukat és még jobban szilái'- ditják Pécs kultúrköznonti hírnevét, az írókkal és zenészekkel egyetértve.

r&

Sárga kepék a fénylő ég alatt Nyájak és nyárfák lomhán alszanak, Tikkadtan szunnyad ember és vidék; a hú eb ki se nyitja a szemét.

AU munka, éled, lomb, levél a fán.

Olvadt arany a fény a pocsolyán.

Egy rezzenés, egy sóhaj sincs sehol, a forró napban minden meghajol.

A sás közt réce, lúd, riadt madár a szárnya közé bújva szundikál.

Szomjas virág a víz felé mereng, oly fülledt-forró, néma ez a csend.

■1 kövér ringló húsa meghasad, és csorog, mint. a macskaméz-patak.

Egy ijedt, kot ló kottyog csak nagyon, csibéit félii a tüzes napon.

A kút gém, mint görbe meszelő a roppant égbe furcsán belenő, rekedt hangja a légben megszakad, a mozdulatlan, lomha ég alatt.

BARDOSJ NEMETH JANOS

A Szovjetunióban folytatja tanulmányait

a Pedagógus Főiskola három hallgatója

A tanuló magyar ifjúság legjobbjait nagy kiiüníetés érte. Nagyobb ösztöndíjat kaptak, amellyel n Szovjetunió komoly tanulmányokat folyta'ha Inak érdek ódési köreiken belül. Pécset: házon diáko: ér: ez a meg isat ellet és. Mindhármuk a pécsi Pedagógus Főiskola hallgatói. Ncvszerint Székely Tibor, Su- rányi Gábor és (iergócs Tibor.

Szombaton délben búcsúztatta az ifjúság és a tanári kar az ösr-i öndija- soká, bensőségas, megha'ó ünnepség keretében. A tanári kar nevében dr. Szabó Pál Zoltán, a Főiskola igazgató, ja szóit néhány közvetlen mondatul a távozókhoz.

— A Szovjetunióba menni nagy ki- ' untot és — mondotta többek között dr. Szabó Pá! igazgató — és mivel csak kiválasztó: lak mehetnek, arra ké.ünk bennesket kitüntetet barátaim, hogy a további kapcsola'ok fennlarása végett, lega ább levelekben számolja ok l>2 társaitoknak ia jia * z 1 aia! ai I oki ó!.

Azután Kamarás László, az MDP kíkiiidö; e beszélt az ösztöndíjasokhoz. Meg-miitől le, hogy a műit főiskolásai születési, vagyoni alapoko- jutottak be az iskolába. A magyar kommunisták teremtették meg az új világot, amelynek az itt ős see jött ifjúság is élvezőié lett. — A ti feladatotok, ogy Magyar- országon hamarosan szocialista anulás- rói lehessen bcszé'ni — mondotta.

A Magyar Szovjet Társaság r.cvc- ben Mészáros Dezsöné beszélt az ifjakhoz s ő is az* hangoztatta, hogy az

ö z'öndíjasok szeme e.ő t lebegj-n a legnagyobb cAc zociaiis'a áSammá

fenni az orkzágo1.

Szabó Imre MEFESz-kari titkár, Papp Jolán, Takács László es Moídár Dezső, Szűcs Ervin hallgatók búcsúzta ák még ki'ünő társaikat, akik névéiben S ékely Tibor köszönte meg a szerei etet és az'ünneplés és lcije'en- tette, hogy minden erejüket a la"tj'ás- ra fordítják odakint, hogy eljes mértékben szolgálhatnák meg ezt a nagy jutalmat.

S arányi Gábor kijelentette, hogy vi szatérve haszna.ví ami fogják a Szov- <r [unióban szerzett tapaszlaialaifcat. —

G'-tgócs Je-5 pedig arról biziosi'ofa a? itlmaradoltakat, hogy a legjobb tehetségükkel fognak dogoxni.

A három diák hatom albumot ka no t emlékbe a főiskolától.

Szjfdtri.CL-f.iL ni cn

A novoszibirszki filmstúdió tdbb érdekes clokumentfilinet készített szibériai városokban és falvakban. Az idén van 185-ik évfordulója annak, hogy Iván Polzunov feltalálta a világ első gőzgépét. Ebből az alkalomból Barnáidban filmfel- vételeket készítettek a történelmi neveztességü első gőzgép model lié- ről és azokról a helyekről, amelyekhez Polzunov életének és munkásságának emlékei fűződnek.

lizmusról, vagy József Attiláról vitat. \

♦

___1J!_ »*. ____ 1___« l-írE.í.df

^kezéb

en szunnyadozó hatalmas erőt? Persze, nc- láfszik f hdz... l)e azért parancsnok, azért kommunista.

fPés-’et sz Arany Prága című regényből).

, , ^ .... r 'A búcsú bánata beárnyékolta lácodka kék szekóznak. Es egs-re kwesobb a km'.yazo Mjyp| lehetn(. roeRV:'sa^,a!ni. hogyan lehetne

és egyre több a savso^ó. TirdjUn mind-^|l,]|vC| verni ebbe a moldvai legénybe — nézett rá nySjari, hogy mit jelent ez: élesebb üscrnvisev gárdahadnagy elgondolkodva. — Ilo- p, afelél a' a kul ki az ú ápusú ember f gvan lehetne felébreszteni a széles vállasban, kemény kőzőt‘ű"k.

A róihiamios nfvóemotikedé» már szellemi éltünkben. De ha beszél-fhogv megtalálja a Jágodka szívéhez vezető útat. ffinlc az örvendett eredményekről, be-f Kérdezgetni kezdte munkájáról, életéről, hs Ja»léinútik kelt a hb krol «. aj m d évéb61 liz"nketlőt napH

lbának farijuk, bogy J«* Pfc!-^záltl0skodOtt, robotolt telen-nyáron ... Apja, anyja tecrvcíe íh>k me/.ék^s tr. ? mCg^ian

nyecíkv' t kezeli a kultúra ügyéi st . — Talán jobb is fgr, — monzlia Jágodka — ha rábízza olykor ezt a be!isiázott reirk- r pi a Morvánál, hát nem sir utánam senki,

nem eaneget senki ...

— Már hogy mondhatsz ilyet, Jágodka — ellenkezett Csernyisev.

> — Miért? Hát nem Így van? Én, hadnagy elv- társ, már régen tudom, hogy énrám nincs szüksége senkinek. Ugyan kinek, fájna, hogy a világon van Jágodka, vagy sem?

dósokra, akik aztán úgy elcsúsztatják « szociálisa kuntra ügyét, hogy ember legyen, aki helyrehozza. Ugyanakkor még nein ezlTunk ^cembe eréiyc- •ebben olva-n mag ánvá'lalkozá's okkal, •nt-'iyck a rosszemlékű, körúti kabarék

rioiiemél idézik, pé.dául a je>lcn pil.a-t Még reménytelenül legyintett is egyet, mintha na'han Js Pécsett". i gondolatban már temetne magát.

De ezeknél is Jontosafzbolonak — Csupa ostobaság — mondta nyomasztó szőjük — és most gondo unk elsősorban á p(»i után Csernyisev. — Apátián, anyátlai» nem vidékre — * műkedvelők, tpüijorpinpk J kellek senkinek! Ostobaság Jágodka elvtársi Gon- sürgő« fefA vtizsgáíását. Olyan hozzáér- f dőld csak el: Teszem azt, most álmégy ide a túlsó ökre van szükség, akik — morid'juk—«partra. Ugyan micsoda most az a túlsó part? Ve- tisztiba-: vannak azzal, bogy a „Ha-# szedelmcs, idegen föld. Ott kezdődik az osztrák ,*m, hazám” című dal-nw is ugyan-kerület, tele fasisztákkal. Azon a helyen kell hfda'yan érték, min! bármelyik komoly * ‘f"mleni. Nem nagy ügy nem az egész

iit.t)A,;n Ae7|/Ä„A, f vlaisra kiható esemény, ue mégis tusleni s/a/. es f száz más esemény következik belőle, sok mindent «megváltoztat, egv egész sereg ember sorsát viegfory Jágodkázen« ezám, viszont minden megakadályozzák a:t, horry

eszközzel;

amúgy 1:

, M ,1» IUa .. s ^ h vi..!». .’v/i

g>*er.ge op-TeiíerméMi-nlcbo) a soianyaidD#,jjt]ri m\ ]rs/ .^or v^-eH? T.ehel. ho^........0........

sláger

eket propagi ják ltullúrgardáink. f val, aki most itt ül ebben a bokorban és elsírja

nekem nagy bánatát, lehet, hogy vele kevesen lö- rődjiek. De akkor majd valamennyien csak veled törődünk. Az ellenség óriási veszedelmet lát majd benned. És a bajtársaknak nagyon is szükségük tesz rád. De nemcsak hogy szükséges leszel, hanem nélkülözhetetlen is, sőt drága. Akkor majd megtudod. mekkora atvafiságod van. Az egész ezred, az egész hadsereg egyszeriben megtudja, hogy egy morvamenls fulddarabon megszületett a hídfőállás? De hogyan? Nagyon egyszerűen. Jágodka gárdakatona. megvetette ott a lábát. Jágodkát azonnal segíteni kell. Támogatni minden áron. El tudod képzelni. hányán aggódnak majd érted? Minden szem terád tekint, te jársz mindenkinek a gondolatában. Az emberek tízezrei küzdenek majd érted. Azt kérded. hogyan? Ugv. hogy-például valahol az Uraiban egy szép lány teljes ?4 órát tölt miattad a műhelyben. Temiattad valahol a főhadiszállás meg. sűríti a hadműveleteket, hogy gondoskodjanak rólad és Jágodka gárdakatona ne vesszen cl oktalanul. A vezérkarnál éjszakákon át eszelik ki a legjobb haditerveket, érted! Az utászok miattad építik a hidakat! Messzi útról elindulnak az illegek, hogv megvédjenek! Aki ebben r. döntő pillanatban megfeledkezik rólad, Jágodka közkatonáról, talán még hadbíróság elé is kerül. Hogyan mondhatod hát, hogy árva vagy, hogy nem kellesz senkinek. Hát melyik apa, melyik anya viseli úgy szivén az ő Jágodkája gondját, mint a haza?

— llát ez igaz — mosolyodott el a harcos és tenyerével eltakarta az arrát.

Csernyisev izgatottan folytatta:

— Es ha átlovagoltál a Morván, akkor kitörsz a túlsó part nagy síkságára és elsőnek érkezel oda, ahol már évek óta várnak rád. Igaz, még soha nem láttak, de azért régóta gondolnak rád. De még mennyire kellessz nekik. Hiszen maguk közé számítanak. Tudod hogyan várnak? Hiszen láttad,

hogy fogadlak minket Szlovákiában? Harangzúgással, virágerdővel, ölelésre tárt karral. A rég várt. a legkedvesebb, a legdrágább rokonuk leszel! Először neked hálákoduak! Először léged üdvözölnek! Tied a népek szereidének zsengéje! Mert élen járs* az élharcosok között. Te vagy a felszabadító.

A fe'hevült, lelkes Csernyisev elhallgatott. Já- godka bizonytalanul szólalt meg:

— Igaz, igaz, gárdahadnagy elvtárs... Hehál, ,• feltétlenül mindjárt élharcosnak kell lenni ehhez?

— Hál azt hiszed, hogy az élharcosok teremnek. vagy mindjárt úgy születnek? Moszkvát sem építették egy nap alatt. De éppen itt van a mi had- srreeiinW fölénye. Hogy hamar tökéletesítjük magú:» *t, növünk é.s erősödünk. Gyorsabban, mint mások. Te, Jágodka, ma egyszerű sorkatona vsa». De Jiotn8p már derék harcos leszel és holnapután diadalmas hős, a népek dédelgetett kedvence.

*— Csak a rohamban ne nézzél hátra sohase*

— tanácsolta nyugodt hangon Jágodkának Szeszt*- kov. — Amint hátranézel, elvesztél.

— De a bajtársakról egy pillanatra se. feledkezzél meg, különben baj van — telte hozzá Bofkó. aki a harmadik ukrán hadseregtől jött a századhoz.

— Amikor mi a télen kierőszakoltuk az átkelést a Duna vékony jegén, úgy tudtunk csak átmenni tizenkettesével, hogy az egyik fogta a másik kezét. Ha az egyik alatt megroppant a jég, mindjárt Urántották azok. akik kétoldalt mellette mentek- Nem engedték, hogy elmerüljön. Ha akkor egye11' keni megyünk, hát bizony sokan a jég *lá kerül' nek.

Jágodka figyelmesen hallgatott. Aztán pergő

moldvai nyelven szót váltolt földijével. A moldvaiak meghallgatták Jágodkát és mindenki láthatta, hogy felélénküllek, megvidámódiak.

— Azt mondlíim nekik —- magyarázta Jágodk* Csernyhevnek, hogy mindig is tudtam, hazudik s* én gazdám. Mert mindennap arra tanított, hogT * legjobb a világon — egyedül. Hamarabb céthoz **

— mondta —, aki egyedül indul el és- átgázol * löFja'eken.

— Hát ez aztán nagv hazugság — jegvezt* *** Csíjk-n isov —, mert a célhoz a leggyorsabban I0,J, dig a közösség ér.

i