Dunántúli Napló, 1949. június (6. évfolyam, 126-149. szám)
1949-06-19 / 140. szám
^ — ww JUNTOS" k# ISÍL S % ftz\ A-'\ EraJeíSeg ári a ctmeí akartuk add: Statisztikai riport Befvirdgyuiárói és aki vakra szép, színes cikkei akar • most olvasni, az bizonyára csalódik, mert csupa »reve.1 és adatot talál majd. De a sok adat és r.év egyet mégis megmutat Mégpedig ári, hogy a kő- z ép parasztságot ott lehet igazán megnyerni, ott lehet’ valóban magunk mellé állítani ahol a megnyeréséért folytatott küzdelem szorosan egybe van kötve a kuiák elleni harccal., Ezt úgy te lehetne mondani: szigeteld el a ku- ■ Iákot, szorítsd vissza és a ácözépparaszt melléd áK, de úgy is, hogy ahol egységes a dolgozó parasztság, ott nincs czava a kuliknak. Befvirdgyulán sem volt azonban mindig az a helyzet, ami ma. Volt idő, ■amikor akárbova mehetett az ember, mindenütt kólák volt az űr így volt ez elsősorban a felszabadulás előtt, de Így maradt utána is eigv jó Ideig. Beadott valami kérelmet egy belvárdgyulai szegényparaszt a Nemzeti Bizottsághoz. Apari József 70 holdas és Molnár János 47 holdas kútár kok gondoskodtak róla, hogy megnehezítsék az elintézést. Ha viszont kulik, cséplőgépéüljdonos, jobboldali fordult a Nemzeti Bizottsághoz: az Apari—Molnár kulák-kettős azonnal megkezdte a harcot. ügy terpeszkedett rá Apart a községre, minit egy nagy sötét árnyék. Akápbova mem a dolgozó paraszt, mindenütt Apa rival találkozott A Kisgazdapártban Apari volt az elnök. A Hangyában Apad volt az elnök, A legeltetési társulatnál Aparí volt az elnök. A presbitériumban csak azért nem volt az, mert itt hivatalból a pap az elnök, viszont a hangadó szintén mintegy „hivatalból" itt is Apari volt. fl pártszervezet a Nemzeti Bizottságban kezdte meg elsősorban ellene a harcot. Itt kezdődött meg a küzdelem a kuiák eilen, nemcsak a szegényparasztságérí, hanem * középparasriokért is: minden dolgozó parasztért. Nem volt könnyű harc. Mikor idáig jutottunk, Király Lajos rívtárs megállt A fentieket ugyanis ő, • belvárdgyulai pártelnök mesélte egy csöndes, esős napoo. Nyugodtan beszélgettünk, akkor úgy sem lehetett volna kimenni a mezőre. Odakint csöndesen, de annál kitartóbban esett az es5, a levegő is lefrEt és majdnem hogy jól esett a tűzhely melege, annak ellenére bogy, jűoras derekán va- gyunk— Nem volt könnyű harc — ismétli halkan. Most nem néz rám, kifelé ‘néz a nyitott ajtón, a szeme talán nem ii a szomszéd házat, az udvaron zöl- delő fákat látja az eső függönyén keresztül Inkább a múltat Inkább még a felszabadulás előtti időket, amikor kisgazdapárti lepel alatt kezdték megszervezni a Pártot Amikor az urak rész ágában nekik csak az elnyom ás és • jogi osztottság volt a sorsuk. Elnyomták őket, Kdöt ahogy elnyomtak' minden dolgozó terasztól; de külön is sújtották őket, mert hullái róluk, hogy baloldaliak. Is nemcsak a szegényparasztokat, hanem a {sözépparasztokat is, hisz maga ttráty elvtárs is 16 holdas közép- teraszt. — A ránk' nehezedő nyomás fcóváössze már a múltban a kőzép- terasztot a szegényparaszttal — folytatja elgondolkozva. — Mi középparasz- kik rájöttünk, hogy a »zegénypa- Atertság a természetes szövetségesünk * te széjjetnézünk a faluban, láthattok, hogy ez ma már mindent?« meg- *>5 vártul — Nézzük először ts a Pártot —• •tedf soroloi. — Magában a Pártban * ott vannak a kőzépparasztok a kis* árasztok és az ájgazdák mellett A **öveitkezet igazgatóságában szintén ^ van Keresztes István középparaszt, J*afeó Ferenc, Doszpod József, kettőm holdas kfsparaszíok: Palotás Jó. J*ttné üigazda és a többiek mellett. j! DEFOSz-han színjén egységes a parasztság. t —- Nem kivétel ez alól az alakuló ^vetkezeti termelőcsoportunk sem r* folytatja. — Oulácsi Sándor 5 l?Jd»s. Balázs Balázs 6 holdas és a v* kisparasrt melleit itt is megtalál ™'t a középparasz'okat, mint Svegál Ferencet 18 holddal Király Dezsőt 16 holddal és még jónéhányal a közép- parasztság köréből Talán még tovább is sorolná, de a termelőcsoportnál leragadunk s töviről, hegyire meghányunk mindent. Ebben nincs is semmi különös. Ez érdekel ma minden faluban mind-:-n dolgozó parasztot legjobban. Közben megérkezik Palotás József elvtárs, párttitkár és most már hármasban folytatjuk tovább a beszélgetést. Odakint már erősen sötétedik. Az eső elállt és a feltámadó esti szellő szétzavarja a feüegeket. Mi még mindig a termelöcsoporírói beszélgetünk, csak midőn búcsúzom, akkor fiú eszemb* még megkérdezni: — Na és a kuiák? Ml van Aparival? Palotás elvtárs adja meg a választ. — A pmedíéke dolgozó paraszt már nem megy el. EHávolrtotftuk minden- hon-'an. '■— De azért a községházán még van helye — szól közbe Király elvíárs, miközben a tréfacsináiás vidám fénye bujkál ''szemeiben. Palotás elvtárs elérti a viccet. — Igen, ha adót akar fizetni — mondja, s jókedvűen eine vét iő is magát. BÉKÉS JÓZSEF Ml a teendő az üzemekben ? Június 20-tól kezdődően ismét összeül az üzemek munkássága. Arról lesz szó, hogyan rakják fel a tetőt a hároméves terv eddig elkészült épületére, hogyan fejezzék be az utolsó félévben a tervet. A ijővő heti tervértekezlet azonban még nem a hároméves terv győzelmének örömünnepe lesz egyetlen üzemben sem. A tervet még nem fejeztük be és amíg nem áll szemünk előtt tisztán, teljes egészé; ben eddigi munkánk eredménye, addig nem szabad megengednünk magunknak azt a hitet, hogy most már pihenhetünk nyugodtan a babérokon. a terv így is, úgy is győzelmesen fejeződik be. A jövöheti tervértekezleten el& gy élelmes filmvállalkozó adta filmjének ezt a hangzatos címet: „Hotel Kikelet” A cím mögött szokványos szerelmi történet húzódott meg. Egy gazdag földbirtokos szerelmi nyavalygásai, természetesen éjjeli zenével egybekapcsolva, s az egészből bennünket már csak az érdekel, hogy az éjjeli zene során a háttérből a pécsi Üdülőszálló körvonalai bontakoztak ki. Az Üdülőszálló tetején pedig a film címét adó felirat díszelgett: „Hotel KiTőrök Sándor enyvgyárl munkás kelet". A film — ha másnak nem. is — reklámnak jó volt, a cím elég idegenül, elég előkelőén és hatásosan hangzott, ezért a szálló felvette ezt a nevet történt — emlékszik vissza Nyerges bácsi, akkor még egc- egy éve, — Ez 1937-ben o szálló portása szén új rolt az épület, hogy elkészült. De hogy őszinte legyek, ide amolyan igazi nagyurak, arisztokraták, gyárosok nemigen járták, legfeljebb, ha Pécsett akadt dolguk, mint például József „főherceg", aki a Mecsekben vadászott szarvasra néhány napig. Elmeséli azután, hogy ez a szálló az „igazi nagyuraknak’’ olcsó volt. Azok csak oda mentek, ahol a legmagasabb árakat számítolták, mert. tudták, hogy oda más nem mehet, ott maguk között vannak. Ide csak nagykereskedők, bankárok, tözsdé- sek, gazdag mérnökök, vállalkozók jártak — és nászutasok. — ősszel és tavasszal főleg a nászutasokból éltünk — meséli — egy alkalommal egyetlen este 17 ndszutas-pár szállt meg. Volt egy levelezőlapunk is, amire az volt írva: „Nászutasok Mekkája." kezelték őket és nemigen kérték az anya- Persze, hogy Tapintatosan könyvi kivonatokat szívesen jártak ide. Nyerges bácsi szerint munkások is járhattak volna ide, ha lett volna pénzük. Ez volt a tőkés jogegyenkezö pontokat. A jövő hétre kirándulást terveznek Slkondára és Harkányba. A várost már körülnézték és nagyon tetszik nekik. — Tudja — meséli Tóth Fe- rencné — először nem tiagj/on akartunk idejönni. Megnéztük a térképet, se tó, se folyó, egy hegy tetején van a szálló. Hát mit keressünk mi egy hegy tetején? De már az úton találkoztunk olyanokkal, akik már voltak Pécsett és azok elmondták, hogy Pécs olyan hely, ha valaki megismerte, nem akar onnan elmenni. nyolc társával Téth Ferencné együtt van itt, valamennyiüket az Első Magyar Gyapjumosóból utalták be nyaralásra. Köztük két férfi van, a többi mind nő. Együtt szoktak elmenni mindenfelé. A múltkor. fenn voltak a Kilátónál és a vendégkönyvbe beírták: „Tegnap óta a munkásoké az Üdülőszálló. Éljen a Magyar Köztársaság!” — Asért — magyarázza Tóthné — hogy ha valaki később arra jár, lássa, hogy mikor jutottak először munkások az Üdülőbe. Most már nem bánják, hogy idejöttek. Varga Júlia, Szí ob odúik Irén, Sugánié, Knoppnc, Mcstenné egyöntetűen kijelentik, hogy eddig még sehol sem érezték olyan jól magukat, mint itt. Valamennyien a Gyapjumosóból jöttek, az pedig már 1945 óta nyaraltatja a munkásait — Elkésünk asszonytársak! — kiált fel valaki közülük. A siklósi külvárosi MNDSz hívta meg vendégül őket, oda igyekeznek. vendégszeretők — Nagyon ezek hogy a pécsiek állapítják el ne kcsvieg és mennek, senek. Sztancsik József a jegyzetei között keresgél. Fejből nem is lehetne felsorolni, mi 'minden tetszett itt neki különösen. — A fogadtatás 12-én és 13-án — sorolja fel — a bányász SzIT és a bányászzenekar, a kitűnő koszt, a szívélyesség, a jó levegő, a Mecsek, a kilátás a városra és minden. Sztancsik József világlátott ember. Hajógépész a MFTR-nél. Csak még egyet akar látni: a Zsolnay-gyárat, mert annak a híréről már régen kallóit Még húsz társának ez a kívánsága. És mégegy kívánságuk van: ' — Még sokkal tovább szeretnék ittmaradni — mondja — de majd jövőre eljövünk megint. Atészáros Ferenc. sősorban azt kell megnéznünk* hogy valóban rendben ment-e minden eddig, hol voltak hibák, hiányosságok, hol ugrottak ki az eredményekkel és hol maradtunk el. Nem mindegy az, hogy a tervet úgy teljesítettük-e, hogy a termelt áruk átlaga megütötte a terv mértékét, de ezen az átlagon bőiül egyikből több volt a tervnél, & másikból kevesebb, vagy úgy. hogy minden terméknél pontosan, betartottuk az előirányzatot. Az sem mindegy, hogy a beruházások közül a legfontosabbakat valósítottuk-e meg, vagy ezeket elhanyagolva a jelentéktelenebbeket? Nyereséggel dolgoztunk-e, vagy ráfizetéssel? Mutatkozott*e általános, vagy időkőzönkínt visszatérő visszaesés? Számtalan szempontot kell figyelembe vennünk eddigi munkánk reális, túlbecsülés, vagy lo~ kicsínylés nélküli értékeléséhez és ahhoz, hegy mindebből megállapítsuk: mi a teendő az utolsó hat hónapban? Nem elég az sem, hogy mindezzel csak a vállalat, a gyár szűkebb vezetősége foglalkozzék. A terv megvitatásában mindet» dolgozónak részt kell venni és a megvitatott tervet minden dolgozónak ismernie kell. Az ötéves tervet nem homokra akarjuk építeni, sziklasriláurd alap kell hozzá. Az utolsó félév áll még csak rendelkezésre ahhoz, hogy megnézzük: nem gyengült-e meg ez az alap valahol. Minden üzemnek a saját körében minden eddigi tapasztalatot felhasználva meg kell állapítania, hogy nincs-e tőrés a termelés frontján. Ha azután ilyent talál, az utolsó félévben kik kell javítania, fokozott erővel kell hozzáfognia a hiányosságok pótlásához, hibák kijavításához és ha mindezt jól és alaposan végrehajtottuk, csak akkor mondhatjuk: eredményesen fejeztük be a háromévs tervet, jöhet az ötéves terv. M cóot°erfj<xSÉC$PEVICSERÍI p écsdcvccser. Mint, ahogy hatva bogarat rejt az ember a tenyerébe, úgy zárja egy katlan magába a falut. A dombról éppen csak a házall piros cserepeit látni s kicsit a fehér falakat. Fent a füves, giz-ga- zos dombok sárga szalmakazal kucsmákat csaptak a fejükbe és igy hajolnak a falu fölé. Az úton lent gyerekek játszanak. Cicáznak, meg jele. két rajzolnak a földre és kockákat. Átugrálják cs komolyan nézik egymás teljesítményeit. Gyerekek. Olyanok, mint a gyerekek általában mindenütt. Szőkéden úgy mint Kisdéren, vagy Tésenyben, vagy Magyar- rnecskcn, mint általában falun. De a pccsdevecseri gyerekek azért mégiscsak mások. Nagy, komoly dolgok vannak ám a pöttöm emberek mögött. Akár hiszed, akár nem, így van, ahogy írom: szövetkezetük van a pécsdcvecseri úttörőknek. De ez nem ám amolyan ..álszövetkezet“, hogy hát csak né dog lenne az övék. A pécsdcvecseri úttörők négy hold löld jón a halvan úitörő úgy dolgozott, mint a nagyok; lelkesedéssel, szeretettel és ragaszkodással. BaJla Endre nyomdász tőség: Jöhet a munkás, csak fizessen. De arra volt gondja, hogy ne tudjon fizetni. Ez volt a szálló múltja. A jelene pedig az, hogy az előcsarnokban éppen egy csoport munkás áll a Mecsek hatalmas falrnfestett térképe előtt és gondolatban kirándul. Odakinn esik az eső, azért nem lehet a. valóságban kirándulni, tehát csak a térképen keresik ki az érdekesebbnek és szebbnek ígér— Nagy darab földünk van ám, dolgozunk is benne eleget — néz ránk nagy szemével Horváth János negyedikes pajtás, ö már kapáit kint a kukoricásban. Mert, mint egy kislány őszinte bánattal mesélte kedves gyerekhangján, 6 mint elsős nem dolgozhat még a földön, ..nem léphet be a szövetkezetbe“ csak a harmadiktól felfelé veszik be a pajtásokat. — Teclig nagyon szeretném, tudok már én is dolgozni — mondja picit dacosan. Azután sóhajt egyet. Mégiscsak meg fogja várni azt a két évet .türelmesen. Bernyák Ferike szintén elsős. Ott settenkedik a „nagy“ pajtások körül. Azután nem is állja meg szó nélkül. Picit sejpitve mondja: — Ugve én is doldoztsm. hordtam a, dazot. — Tiszta, mosolygó tekintete beleköt, az enyémbe és sugározza, hogy ismerjem el, ő is dolgozott a „nagyok“ munkáján. — Megengedtük, mert. annyira akarta, - Horváth int a fejével Ferike felé János pajti Komoly Tezefosé««* Is van a szövetkezetnek. Az ügyvezető igazgató Nagy István, a csapat, titkára, azután Pencz Júlia. Rede László, Kemény Sándor, Gaszt János a fegyel- mibizottság tagjai. Szombaton esténként összeülnek, megbeszélik mit kéne tenni. Al<*g hát sok szó esik arpénzzel, amit a terményekért kapnak. — Balatoni táborozásra megyünk rajta, meg veszünk futbaJl-felszere- lést. Az ám, a magunk erejéből — húzza ki a „mellényt“ Balázs Ferike őrsvezető, ö ugyan előbb a csillebérci táborba megy. meséli el felragyogó szemmel. Mint tanítójuk mondja, Ferike még is érdemli, ö a leglelkesebb, legszorgalmasabb pajtás a csapatban. — Hogy mennyi földünk van? — tér vissza Pécsdevecserre Ferike. — Hát két hold kukoricás, meg van vagy két hold köles is, ugye? — néz szét a pajtások között. Azok rábólintanak. Úgy igaz. Egy-két, asszony bolthamenet, megáll körülöttünk. Hallgatják a kérdéseket, feleleteket Mosolyognak. Jóleső, fénylő mosoly ez. — ’Hrgmntatták ezek a gyerekek, bogy tudnak ám dolgozni ők is — simogatja meg Balázs Ferike fejét egyik elmentében. Gászt János pajtás, „fegyelmi bizottsági ,tag“ visz ki a földre, hogy lássam hát ott közelről; nem ám csak mese ez, hanem a legigazibb valóság. A széles földút szélén margaréták, pipacsok. S azután szemünkbe ver! friss zöldjét egy nagy tábla kukorica. — Ez a miénk — mondja leplez9t- len büszkeséggel Gászt pajti. Három tábla van a föld szélében: 7,rinyi Ilona brigád. Ez a lányoké, és kicsit távolabb Kossuth brigád és Petőfi brigád. Itt a fiuk dolgoznak. — Szeretünk mi itt künn lenni nagyon — mondja Gászt pajtás, — olyan jó, hogy a miénk — és né* sugárzó gyerekszemmel a nagy táblára, A szél meg-meg hajlítja a kukorica zöld leveleit Milyen szép nagyok. Nem látszik meg, hogy kicsik művelték. Mert ami nincs meg náluk gyakorlatban, azt pótolja a szorgalom, az akarat, a ragaszkodás a földjükhöz. A pécsdevecseri pajtások megmutatták, hogy mit jelent igazán úttörőnek lenni, megmutatták azt. is, hogy Pécsdevecseren és minden kis faluban, városban egyaránt, az egé«z országban új ifjúság, új gárda nő fel. fgazabbak, jobbak, értékesebbek, mint a régiek, egy új rend új ifjúsága ők. Lőrén* Márta, II termelocseportok és 1 MvesstöveMek látogatásét szervezi a SzílVOSz áaranyanegyei központja A Ezövosz baranyamegyei központjához Gerde, Vajszló, Ma.js szövetkezeti parasztjaival az éten a szövetkezeti tagok nagy tömegei fordultak ami a kéréssel, hogy tegye számukra lehetővé az egyes fejlett termelőcso- poriok cs földmüvesszövetkezetek csoportos látogatását. A b.iranyamegyei központ eleget tesz a szövetkezeti parasztok kívánságának és hozzálátott a tömeges ról is mi lesz azzal a „tonge.rsok“ szövetkezet látogatások szerevzéséhez. A látogatások lebonyolításira teherautóról, illeíve kedvezményes vasúti utazásról gondoskodik a Szövosz *n már kimentek az értesítések a szövetkezetekhez, hogy a látogatásion résztvenni szándékozók számát j» lentsék. A kirándu’ásokat úgy szervezik meg, hogy a látogatók lehetőleg rövid idő alatt elsajátíthassák a rejlett szövetkezetek össze* gyakorlati tapasztalatait.
