Dunántúli Napló, 1949. május (6. évfolyam, 100-125. szám)

1949-05-07 / 105. szám

1 NAPI. no wAimi HÄROM nemzedék a Szoci Nikita Gorbács Szocialista Munka Hőse MwuégSxn ellátogattam Brarsnoje ITalubx, ahonnét nigpun is elszármaz­tam, Apám, mint telepes került ide a voronyezsi tartományból, a Nagy jSForradalom után. . Legel óbb is Vinoknrovék után ór- (deklödtem. Az öregek apámmal (együtt kerültek ide, a forradalom lelőtt mint cselédek dolgoztak Babinin (oesstrogovBzkiji földesúrnál. Lakásuk, házuk szebb, gazdagabb lett, amióta utoljára jártam náluk. [Könyvtáruk megnővekedett,, új, nagy [rádiójuk van. A családfő kiszorult jtnáx a dolgozószobájából, ahol most agráföiskolát végzett két idősebb leá­nya ütött tanyát az íróasztalon. A iietvoú éves Sztyepán, amit mint .görnyedEhátú cseléd ellesett a föld i titkaiból, azt a földműves szövetke- irétben, ahol kibontakozott emberi méltósága és teremtő ereje, mester­iként állította a közösség szolgálatába Xénia Vinokurova, az öreg Sztye­pán hatvanhárom éves felesége, nem maradt el a férje mellett. Sőt! Ö való­ban megmutatta, hogy a szocialista társadalomban a nő minden tekintet­ben egyenlő értékű a férfival — ha pedig többet ér, hát eléb'C is kerülhet. Az öreg Xénia tíz évvel hamarább kapta meg ti .Lenin-rendjelet, mint férje. 1936-ban. nagyszaporulatú szarvasmarhák neveléséért, tüntették ki vele. Személyesen vette át Mosz­kvában. A nagy Lenin aranyból vert arcképét a nagy Sztálin maga tűzte a mellére. Sztálin arcképe ott függ az ebédlő falán. Xénia áhítattal tekint föl rá és elmondja a vendégnek a történetet, — Sztálin elvtárs nekem, egyszerű parasztasszonynak utasítást adott, hogy még jobban dolgozzunk, hogy hazánk még erősebb és gazdagabb legyen. Megígértem Sztálin elvtárs­nak, hogy teljesítem utasítását. Meg­tartottam a szavamat 1947-ben én is megkaptam a Szocialista Munka Hőse kitüntetést... még egy mázsával túl is teljesítettem a férjem eredményét. — De mi már öregek vagyunk, az a fontos, milyenek a gyerekeink. Ok is teljesítették Sztálin elvtárs utasí­tásait. Sokszor mondtam nekik: «Dol­gozzatok becsületesen és a haza hő­söknek fog nevezni benneteket“ Iván fiam a háború alatt egy rendjelet és négy érmet érdemelt ki. A háború után megnősült, ma a traktorállomá- san dolgozik. Két lányom főiskolát végzett és a kolhoz tudományos vo- zetöi. Két fiatalabb lányom közép­iskolát végzett és arató cséplőgép ke­zelők. Tizenkét unokám népiskolába jár és úttöröők. Nekik külön kis tel­kük ran, ahol kiscsirkét, házinyulat, bárányokit nevelnek és mindenben utánozni akarják Sztyepán nagyapát. így él a boldog Vinokurov-család. [;Anya és leánya Ady Endre: Anyám, az arcod úgy tüzel most a könnyeidet rejtegeted: Vájjon mi van édes apámmal? Megint beteg? Vagy lejét szomorún lehajtva Búsul egy hideg sztrájk-tanyán? Mi lesz velünk és mindig így lesz, Édes anyám? „Nem, kis lyányom, nem lesz így mindig De te ne búsulj, de dalolj, Már készül a te boldogságod Tán valahol.“ „Kis lyányom, szörnyű ez az Élet, Csupa örökség, s csupa vád. A te jövődért izzad, harcol Édes apád.“ (1912) Űíőfa a ti//fa üzeni Kft f jenneie veszett e! a háború­ban. Ljubova Kozmodemjanszkája asz- aaonyrak- Lánya, a legendáshírű Zója és Alexander fia. Mi filmről ismerjük ZójSt, a hős partizánlány:, aki a bá­torság mintaképe lelt és akinek né­vé: a Szovjetunió legtávolabbi vidéké':, sőt a világ minden táján ismerik. Diák volt a moszkvai 201-es iskolában. Amikor kitört a háború, önként je­lentkezett. A németek elíogák és megkínoz ák: mezítláb, egy szál ing­ben lökték ki a jeges léli éjszakába, amikor látták, hogy egye len egy áru­ló szót sem tudnak kihúzni belőle, fel­akasztották. Zója Sz álin nevével az ajkán halt meg­Zója anyja résztvert a párisi béke­konferencián. Mindenki tisztetet'el hall­gatta az ősaülőbajú szovtjeiasszonyl, aki két hős: adót: hazájának. I.jubova Kozmodemjanszkája asszony lélekbe, markolóan beszélt: — A szovjet anyák millióinak ne­vében beszélek, azoknak a milliók­nak, akik annyit áldoztak országuk felszabadításáért. Elvesztettem ebben a háborúban leányomat és fiamat. Leányom kivégzése előtt így kiáltott a fasiszta katonák felé: „Kivégez­hettek, de sokszázmillió ember meg­bosszulja halálomat. Miénk lesz a győzelem.'4 — Alexander fiam Ifi éves korában esett el a königsbergi csatában. Ilar talmas az én veszteségem, de nem vagyok egyedül. Sokan vagyunk anyák, akik feláldozták fiaikat ha­zájuk és az emberiség szabadságáért. A szovjet emberek fasisetaetlenes hőstettei örök dicsfénnyel övezik a Szovjetuniót, Most. országunk a bé­kés munkának szenteli erőit. Szilárd, igazságos békét akar. Kérdem: lehet­séges-e, hogy gyermekeink hiába on­tották vérüket? Lehetséges-e, hogy a drága áron megszerzett békéi az im­perialisták megzavarhatják? Nem! engedjük! — Azért gyűltünk össze 0 világ minden sarkéiból, hogy keményen fi­gyelmeztessük az imperialistákat: számunk sokmillió. Semilyen erő nem állhat ellen a mi erőinknek, a béke erőinek. Anyák! Apák! Nevel­jetek gyermekeitekből szabadság sze­rető ' embereket, a béke kemény har­cosait. Akkor meg tudjál; védeni szabadságukat, ?imkájnkaf. .4 bó­lééért folyó csatát megnyerjük. Nincs olyan erő, amely meg tudná törni a áépek erejét, mellyel gyermekeik jö­vőjéért küzdenek. így beszélt Zója anyja a világ dot- gozóihoz, elsősorban az asszonyokhoz. Ma, az Anyák Napján, különösen nagy jelentősége van Ljubova Kozmo- démjanszkája asszony szavainak. Min­den mondaiái kütöh-küön kellene jel­mondatonként kiíüggesz'eni a termek falaira, házak homtokza ára. Az anya szavai ezek, azé az anyáé, nki mélyen ótérzi: ipii . jNe.nt a háború. De jól tudja azt is, hogy a háború ellen nem elegendő jajveszékeini, hanem küzde­ni kell érié. Az asszonyok békeakarata óriási erő- A. világ békeszere'ő asszonyai megta­lál jak egymást és közösen harcolnak a háborús úszí ók ellen. A Nők Demo­kratikus Világszövetsége ezért vált harcos szervezetté és minden meg­mozdulásával a béke megvédésének célját fejezi ki. Erezzük át Zója anyja üzenetének értemé : ha nem akarjuk, hogy gyer­mekeink újból a gyilkos harcterekre kerüljenek, ha nem akarjuk, hosy pusztító háború öntse el a földet. Bé­két kel! hirdetnünk és ere tudnunk kell küzdeni is. Ez- üzeni számiunkra Ljubova Koz modeinjanszkája, Zója anyja. A példakép : Passionaria Maxim Gorkij: Gorkij világhírű regényéből, az „Anyá”-ból vettük a következő részletet. Most Pável hangja szólalt meg, tisz­tán, erősen: — Elvtársak! Az anya szemét forró köd lepte be, feszülő testének egyetlen mozdulatá­val a fiú mellé furakodott. Minden arc arra fordult, mindenki Pável közelébe igyekezett, mint vasreszelék a mágnes köré. ö felnézett a fia arcába, de csak a büszke, bátor, égő szemeket látta... — Elvtársak! Most megmutatjuk nyíltan, kik vagyunk. Felemeljük ma a zászlónkat, az értelem, igazság és szabadság zászlaját... Hosszú, fehér rúd villant a levegő­be. Egy percre lejjebb hajolt, kettéosz­totta a tömeget és elmerült benne, de mindjárt azután' magasra lendült a fe­léje fordított fejek fölé és. piros ma­dárként szélesen szétterült a levegő- •ben a munkásság zászlaja. Pável magasra emelte a karját, a [rúd megingott, mert száz kéz nyúlt if eléje, hogy megragadja, köztük az (anyjáé is. / . — Éljen a munkásság! — kiáltotta 'PávcL A sokaság vfsszaharsogta. A tömeg izúgott, akik már jól ismerték a zászló } jelentőségét, keresztültörtek rajta, hogy Pável mellé nyomulhassanak. Má­zán, Szamoljjov, a két Guszjev és leg- jliátul fejét leszegve, gorombán félre- jlökdösve az embereket, Níkoláj, né- jhány égőszemű munkással, akiket Pe- tlagéja sohasem látott még. — Éljenek minden ország munkásai! P— .kiáltotta most Pável és ezertorkú Kfaszhnng rengette a levegőt egyre fíokozódó erővel. Az anya most elérte és megragad!á iTOkoláj kezét, szeme könnybe borult, Ide nem sírt, lába remegett. — Fiam ... véreim ... Níkoláj arcára széles mosoly terült, ^felpillantott a zászlóra, elbodült és Wr- I felen megölelte, megcsókolta az anyát. — Elvlársak! — Andre i telt, meleg Ftiangja szétáradt és betöltötte az egész 1 teret. — Felvettük a keresztet ér, harc­ba visszük. A világosság és igazság i sa. érlelem és jóság istene vezet. A cél i Míg meuic van Ás köoel a tövisko­szorú. Aki nem hisz az igazság erejé­ben, aki nem elég erős. hogy kitartson mindhalálig, aki nem bízik önmagában és fél a szenvedéstől, álljon félre és távozzák közülünk. Csak azokat hív­juk, akik hisznek a győzelemben. A tömeg szorosabban összezárult körülöttük. Pável megindította a zász­lót, úgyhogy kibontakozott és úszott, előre, vörösen, csillogva, mosolyogva a napon... „Nem lesz a tőke úr mirajtunk .. — fújta Fégya Mázin és százan meg százan velezúgták: „Elvész, aki a múltnak él...” Pelagéja mosolygó szájjal lépkedett Mázin mögött. A fejek fölött látta a fiát és a zászlót. Körülötte csupa lel­kes arc és villogó, mlndcriféle színű szempár. Az élen Mázin. Pável és Andréj ’ tele torokkal énekelték: „A szabadság honába tartunk, Az igazság nékünk a cél...” Pelagéja ráismert a dalra. Ezt éne­kelték otthon olyan halkan. Most Itt az utcán hatalmasan hömpölyög, hullám­zik és keményen, férfiasán hívja az embereket a jövő széles útjára és nem titkolja az út nehézségéi — örültek, hová mentek? Katonák jönnek ott szemközt!... Csontos kéz ragadta meg a kezét. Egy szikár asszony lépett melléje és radtan mondta: % ' — Ö ga'.vnbocskám .., micsoda ének!"... És az én Mityám is velük fúj­ja ... — Ne félj! — biztatta, f- Szent ügy ez. Arra gondolj, hogy Krisztus se lett volna, ha nincs, aki meghal ér­te... Hirtelen támadt benne a gondola! és őt magát is me!rdöbbe"te!te átlát­szó, egyszerű Igazsága, merőn nézett az asszony szemébe, gyors mozdulat­tal megszorította a kezét... Szizov bukkant fel most mellette. Lekapta a sapkáját és tengette az ének ütemére. — No, kedvesem, most aztán kilép­tetek a síkra! Es micsoda dalotok van! F.z aztán dal... „Ha ellenünk akárki lázad. Söpörje el a népharg. Anyám szavai Messze, távot Keleten egy négy­százötven milliós nép vívja hatal­mas, győztes szabadságharcát. Az új Kínáért, a szabad, emberibb, szebb életért. Olyan, amilyennek Cheng Teheng: „Egy kínai anya" című könyvének ódcsanvája sze­rette volna, melyért harcra buzdí­totta fiait a győzelem biztos tu­datával. Jukone, Crlicng Teheng édes­anyja már nem él. De fiai élnek és. győzelemre vitték az. eszmét, — szabadok! — A halál — ahogyan én isme­rem — csupán gyengéd megváltás ■ azok számára, akik sokáig tűrték a nyomort és a szenvedést. — De a halál nem mindig áldozat és az öngyilkosság gyakran egyszerű gyávaság. — Bátorság kell ahhoz, hogy kerül­jük a halált és éljünk, ha kell — szenvedések között. — Tudjatok meghalni, — ha meg kell halni. — Tudjatok élni, — ha élni kell. . — /ín nem azért élek, mert élnem kell. — Mert segíteni akarok, futtok és segítenem kell nektek, tavaszi him- . bóknak, nektek, akik magatokban hordjátok az emberiség jövőjét. — Akkor használok igazán az em­beriségnek, ha nektek használok gyermekeim, — kis őseim. — Bennetek van minden remény­ségem. ti vagytok az én virágaim, az én pillangóim, az én madaraim, ti vagytok az én tavaszbabondt Para­dicsomkertem. — Legyetek méltó utódai apátok­nak és családotoknak. — Legyetek az emberiség ember­séges, igaz fiai. — Fontoljátok meg. — És csele­kedjetek tetszésetek szerint. — Alkossatok ítéletet u dolgok lé­nyegéről. — Győzzétek le az élet akadá­lyait. Nemcsak eszméken, de az eszmék hordozóin, a hősi példákon nevelődik új néppé, a nép, .azokon, akikben meg- teá tS'üi, valósággá válik milliók sza­badságvágya, békeakaraJa, elnyomás iránti gyűlölete. Tizenhárom esztendő óta harcol a spanyol nép mérhete'ien áldozatokkal felszabadulásáért s ez- ala 1 a tizenhárom év alatt a hő-ök végtelen . sorá látta maga előtt, férfia­kat és asszonyokat, akik számára az á'dozalok és veszély, k még csak aka­dályt sem, időveszteséget sem, egy pillanatnyi habozást sem jelentetek. Férfiak és asszonyok, hősi sora élén a világ minden harcos és haladó asz- zonyának legjobban csodáit példakép- átl: Passionaria, — Dolores Ibárruri. Az ö példaképe ad erőt és képessé­gei a hősi teltekre, mindazoknak az asszonyoknak, akiknek népük szabad­sága iöbbe: jelent mindennél a vilá­gon. Az ő példaképe fűti ál és tölti meg újra .és újra erőkkel azt a léékor , amelyben, a spanyol hegyek győzhe­tetlen partizánjai ‘küzdenek minden új nappal a szabadságén : Passionaria pél­daképe. Azé az asszonyé, ki már gyerm.kkórának környezetében, a bi- scayai bányászházban ismerte mag a nélkülözések és az elnyomás kínjait, aki ifjúkorában a cselédek keserű ke­nyerét «le s. aki alig került asszony­sorba, már börtönben lálhata sztráj­í kokban résztvelt bányászférjé'. Négy gyermek© köziül kellő' vi t el_az_c«'- Ínség és a nyomor, ifjúsági börtöné* harcok, asszony'! és éfrib-.ri megpróbál- la ások mérth ehet Ic-n szenvedései acy» loztáik s hatalmas erkölcsi er-e-je, su­gárzó okossága, a • szere et, amely«» iszervc7|-i>-segíiö-fe’szabc3(MJ.ó tevék nv- sége kiváltót maga körül, emelték;’i liala-dó Spanyolország vezérei közé Passionaria aaját ja meg az Antifa­siszta Nők SzoveSégct. Passionari! szervezi a hatalmas békéi ünictések?' Passionaria visz se-giségé-l a -bőrtű­nőkbe és a kórházakba,- Passio-ariá nyitja fel 1936-ban az as üriai börtö­nök kapui s adja vissza a politikai foglyok szabadságát- Hősi alakja olt ragyog a spanyol függet'enségérl és a világfa-ékéért folytalo t küzdelem élén; Passionaria rész vesz a népi hadsereg szervezésében, 'árja a frontokat, irá­nyítja a munkát, vezér0;! és utal mu- al a száműzetésből is.- Szónoki er-je, írásainak szenvedélye újra meg lí-jra villanyos árammai íö'i i meg a szabad­ságukért harcoló -spanyol a r szón vök'S férfiak mérhetetlen sz-ovedes -kke! vál­lalt küzd.lmeil, — a legnagyobb asz- szonyi példa: Passionaria, a Spanyol Kommunista Pár fő:i kára. ö és ők, a többiek, népük szabadsá­gáért mindent feláldozó asszonyok' o férfiak az előzmény* és ők a .— foly­tatás is. Ragvosó nevek- és névlei a p hősök, »kik körűi most szövődnek s (»legendák. Börönökbe-n. Iregyi b«t (»gokban, spanyol munkás-lakások és «• draszlházak padlásain és pincéiben, cr- (»dőkbrn ép árkokban, -egymást' segtív* f és ioiyalva viszik minden nap egy lé- t'pcssei előre a szabadság ügyét,' 3 '^spanyol szabadság és minden e’nyu- »'mottak szabadságának ügyét, a spanyol • szabadság és minden elnyomót ak sza- Jbadságáhak ügyét. Hírek és - üzenelA levelek és- névsorok Íródnak' e'eVö» 5vérükkel és fájdalmas könnyeikkel, -y • az ősi híradások módját, jelekkel «S Jtárgyakkal üzennek, de még a ud'-a- '.tudott utolsó uzehc'ek is. a szabadság­iról szólnak, amely megérle az 'áldozí- Jltol, amely .nélkül. élni nem leihet. M?' |Tj-ek a hírek asszonynak, gyereknek­esi vérnek, anyának a bőrönölíbol és \a hegyek közül, ezer - meg ezer sor* |ful egymásba a szabadságharc izzó K- Ivégűjében, mint a nap sugarai, a rafl* ]>felkelte idején, összefutnak a fényiét' prásba. a szabadság napjába, amely ;e' iíog k-lni Spanyolország fölött. l.Nf* Jve-'d fel fiamai' abban' a széllemfaj1- ia-hogy én akarlam”, olvassuk egy,, íspanyo! bőr őrből keheze t búcsúlevél- ^ber, „neveld fel ő*. a nép iránti rzvre* ileiben, a munkások és Spanyo’orszOÍ firánti szerelőiben, amelyért apjá'ék"'*;* éáidoza fel " I- lzcaW í Egerben nyílik meg szeptemberben »az ország legszebb nevelőképző iskölái* » Ileves vármegye pedagógusai V* Hasztási nagygyűlést tarlótia.k KftSf »ben. A gyűlésen Szávai Nándor <l1' »larotitkár bejelentette, hogy ,Kgerbc3 »nyílik meg szeptemberben az orsza- »legszebb nevelőképző főiskolája. I»:j' »mutatott ezután arra. hogy a ni«1 »rendszerben a pedagógus lenézett »kizsákmányolt, réteg volt. Ma a Pfi' . dagógus a dolgozó társadalom I becsült tagja, akire a Magyar P(l1' I gőzök Pártjának vezetésével »építő feladatok várnak. [ A gyűlés végül félhivás-saf fordu’1 iaz ország pedagógusaihoz, amelyb- 3 »felhívja az ország valamennyi p<d-1' »gógtisát, hogy május 15-én mérjesek Ihatalmas csapást a belső és kiik1’ »reakcióra azzal, hogy egységesen * »Magyar Függetlenségi Népfront — Én nem lehetek mindig veletek. <»é-T- .'Legyetek tehát önállóak, ‘ Y«?-»|p gyetek erősek, legyetek jók. 's — Nem tenne szabad, hogy a gyér-, l J.1 mek Ismerje a szenvedést. p£ — De a mi világunk még nem tö fk kéletes. Ezt a világot újjá és jobbágy kell teremteni. |a — Tisztelettel nézzetek a nőkre, bárhol látjátok is őket. Szánjátok é~ őket, mert áldozatai a hagyományé\{ szertelenségének és rajtuk nyugszik ,n •í társadalom nevelésének súlya. p < — Nemcsak én vagyok a ti anya- p? '■ok, — minden asszony anya. Mind- d ,i ?gyikilk magában hordja az anyaságé Men! adományát, '|r — Ne vessétek meg soha a tanulót-lu 'un asszonyt, — gondoljatok anyá-i y 'okra. ő is. azok közül való.- , ia — Szánjátok anyátokat, öleinek sohasem volt alkalma művelődni. Bo- J(( •sássatok meg neki, ha néha tmulat- Jj, an a beszéde. Műveletlen vagyok, de ismerem f i szenvedést- és a halált. f — A szenvedés családjában szü- i ettem. f J — Nincsen anyám. — A szenvedést iz én anyám. f — Mennyi szenvedő test gyűlt márt'.* issie századok óta Kelet titokzatosig palotájában. j n Megszoktam már a szenvedést. 5|f felülemelkedtem fájdalmain és most) ír hódolattal meghajlok előtte, — wf-fn slett remény ébred szivemben, hogyt k iáim és unokáim győzedelmeskedni! d ágnak rajta. f h — Ebből az eljövendő győzelemből^ g •árjád süketnéma nővéretek remény-t é] •égé, anyátok, a szenvedő özvegy ésr anulatlan asszony reménysége, a fc-\x lér csontok és a kósza illatok re-J fc nénysége, minden, asszony és minden p r nélységes szenvedésbe taszilotl ma- j» ~ lányos ember reménysége. t — Ezért kérlek benneteket: I»r( — Az éhezőnek rizst adjatok, ajM szenvedőnek sziveteket. J *

Next

/
Thumbnails
Contents