Dunántúli Napló, 1949. május (6. évfolyam, 100-125. szám)

1949-05-29 / 124. szám

6

vnp T, o

1?ÍB MÁJUS 29

ál 2tr uziásGftaeé'

1Ä

1947 szeptember 16-án, kedden délután furcsán szürke volt az ég Pécs felett. Mohai Jenő az esztergaműhelybőt, vette észre először a tűiét, mire az udvarra ért, már gomolygó füst szállt fel a kazánház tetejéről. Égett a Sopiana gépgyár.

A tűz este. fél 10-ig tombolt. Éjszaka is fel-felcsaptak a lángok, sőt szerdán délelőtt is füstölögtek az átforrósodott rontok. Minden talpalatnyi helyet iiszkös, megfeketedett törmelék borított. A gépteremből látszott az cg, csak a megszenesedett gerendák jelezték a tető nyomát. Hatalmas kerekek csüngtek alá a tető roncsairól. Úgy látszott, mintha a vörösre égett, többmázsás alkotmányok bármely pillanatban alázuhannának. A csatatérré változott teremben a romok alján bokáig érő víz állt.

Ma pezseg az é3ct a gyárban. A leéget épületet már lobon: otáik, a gé- pék »lágyrészét teljesen rendbchozíak. A gyár a munka vers?« y. első hónapjaiban még kimarad“, a versenyből, mer. úgy látszott, hogy a tűzben szerzet: sebok nem egyhamar hegednek be. Mégis, már hónapok sora óta munka vor sen yben vannak és közben észrevétlenül, de minden dolgozó szeme előtt, születik az új Sopiana.

Vasbeton szerelőműhely épül, már állatiak az oszlopok és csupa üveg, csupa napfény lesz oldalt, felül a műhely.

Ide, a tüzége:"e, az újnak épülő So- pianáha mentünk ki, hogy megkeressük a munkásosztály fiataljait, a ta- noncokal, az ifjúmunkásokat, megnézzük,

hogyan állják meg helyüket

• munkapad mellett, a termelésben.

Egy szövőgép alatt a földre kuporodva dolgozik a 20 éves Hopp Ferenc. Már három éve segéd. Most az orsó- rógéip meghajtását csinálja. Kezében gyorsan forog a csavarhúzó. Különben az üzemi szervezet oktatási felelőse. Ateg-várjuk, mig elkészül a munkájával és kipróbálják a gépe". Egy* szerre kezd peregni a sok, fémescsil- iogású henger. A gép jól működik.

— Ebben a hónapban ötven százalékkal több szövőgépet szállítunk az Állami Fonodának, mint az elmúltban. A gépekkel, a rajtuk dolgozó munkások nagyon meg yannak elégedve. — Ezért van a mi brigádunknál, a Bős- nyák-brigádnál a vándorzászló.

Valóban, a műhely bejáratánál celofánba csomagolva, ot

a piros versenyzászló

többi

Kogv itt marad-e, abba még a műhelyek is beleszólnak.

A fúrógép mellett dolgozik Király József.

— Teljes az összheng az üzemben az idősebbek és a fiatalok között. Ök vezetik a munká-, dé egyformán dolgozunk. Régebben ba új tanonc állt be, felszentelésnek jól Mverték. Ma már i'yesmi nincs. A tanonc már a második nap menetet fúr és alig egy hónap, már egyedül össze tud rakni egy íara- gógepe:.

— £n sem kaptam pofont — szól közbe Lucz Ferenc, aki kék munkaruhájában „legalább" tizennyolcnak kinéz, pedig tizenhat. — Tizenkét éves korom óta dolgozom, évekig mint segédmunkás, de most már végre szakmát tanulok. Különben a SzIT-ben is tevékenykedem, éppen tegnap voltam az új egyenruhámban óiszőrségen.

Végigmegyünk a hosszú udvaron, ahoi kész gépek állnak, a fa! közelében pedig az összegyűj'ö t ócskavas. Egyedül csak a fiatalok 100 mázsá-l hord ák egybe.

A régi épületrészben a gyári tűzben ösr.zeégett esztcrgaipadokaí varázsolják újjá. Kosa József is ezen dolgozik, de már csak őszig.

Szeptemberben indul a Szovjetunióba.

Hatalmas, a •fűzből kimentett, vagy újjáépített gépek.

Nagymére ü ’endí ökerék forog egy fúrógép előtt. Egy kisfiú beállítja a furókocsif, figyelmesen a c avar k fölé hajol és a lendifőkerék közepét kikeresi, először 'eoldalazza, majd teljesen átfúrja. Olyan öreges komolysággal és ügyesen végzi munkáját, hogy az em- ben nem is hiné: mindössze 15 éves, és még csak egye len éve inas.

— Napon a 10—15 kerékkel v'gzck — mondja a kis szőke Rausch Laci. —

Nagyon szeret ni a munkámat, de a tanonciskolába is szívesen járok. Itt is, ot is sokat anulok.

A műhely másik tanonca, Gadó György is egy éve van io:, de 5 már 17 éves. Igazi vasas öntudattal mondja:

— Nem is tudnék már a gyár nélkül meglenni, pedig csak akkor lesz igazán jó, amikor felépül az új gyár. Ürülök, hogy ezé a szakmái választottam, mer: hiszen a vasasoka. nagyon keresik, talán még Mohácsra, a kombináthoz is lekerülök. Nem is tudok választani, ha felszabadulok maradjak-e az új Sop lan álban, 'vagy menjek-e Mohácsra?

Szerencse, hogy a mai fiataloknak ilyen gondjaik vanifak. Lassan végkép lomblárl>a kerül az a mondás, liogy „Hej, a mi időnkben a fiatalok!", mert a hároméves e's majd az ötéves -érv idején is a fiatalok örömmel, becsülettel öntudat fa! dolgoznak. Jól megállják a helyüket a munkapadok mellett.

Szántó Tibor.

Á Szovjetunióban a népé a sport ís

Jí' • • •' yf<*' V* - :■ Ép- •

■ *4

g*'.

Verőfényos májusi délelőttAz egyik legszebb moszkvai főútvonalon rajihoz sorakoanaik a szovjet főváros legkitűnőbb sportolói, az ttzemok, a gyáraik dogozók Kezükben zászlót lenget a széL üröm nézni a csupa- izom, erőtől, egészségtől duzzadó fiatalokat.

Húsz szakaszon férfiak, tíz szakaszon nők futnak. A legizgalmasabb része a versenynek, ahol drága másodperceket JMiet nyerni vegy veszteni: a stafétabot átadása. Mint képünkön láthatjuk: ennek a párnak jól sikerült. ügyesség, erő, lelkesedés jel- lem7Í valamennyi versenyzőt. Olyan emberek, <?kik itt. de ott is helytállnak, ahol a szocializmus! kell építeni!

Családi ház, gyümölcsös, íürdőszoba

így él a szovjet bányász egy boldog városkában

Kadiovka bányavároska a Szov- je'tunióban. Az alábbi riportban bemutatjuk, milyen a szovjet bányaváros, hogy élnek lakói.

A város központját mintegy gyűrűbe fogják a lakótelepek, ahol kellemes otthonokban, szép házakban laknak a bányászok. A város központjában emelkedik a kultúrpalota: a könyvtártól a billiárdteremig minden megtalálható benne, • ami szükséges ahhoz, hogy a nehéz munkájuk után szórakozni vágyó bányászok jól érezhessék magukat.

A KUl.TÜRHAZ ELŐTTI TERET

széles utca köti össze a kisváros parkjával. A park mögött találjuk a „Lenin- akna” lakótelepét. Az egész település csupa kert. A lakótelep széles útjai erdős szakadékba torkollanak, melynek mélyén kis patak ezüstje csillog.

A lakótelep házai jól megművelt ker- tecskék közepén emelkednek. Ezek a házak nemcsak egyszerűen házak; otthonok. Ragyog a tisztaság mindenütt, napsütötte erkélyek csábítják pihenésre a lakókat. A legnagyobb család sem szűkölködik: két-háromszobás, fürdőszobás valamennyi lakás.

Kopogtassunk be az egyik kapun, haladjunk fel a verandára vezető lépcsőn és nézzük meg: ki ennek az inkább villára emlékeztető lakóháznak a tulajdonosa?

A FOGADTATÁS KEDVES, barátságos. lljin Iljics Péter elővájár szépen berendezett szobába vezet bennünket. Iljin Péter elmondja az életét:

— Apám is itt dolgozott ugyanebben a bányában, még a cári Világban. Itt nevelkedtem, ezen a lakótelepen. Csakhogy akkor itt a villák helyén nyomor- ianyák, iöldkunyhók voltak. Ilyenben éltünk mi is. A forradalom után aztán minden megváltozott. Igaz, dolgoztunk keményen. A munkánk eredménye minden, ami szép és jó ebben a városkában. Harminc éve dolgozom a bányában. Az igazgatóság kölcsönökkel segített, hogy ezt a szép házat felépíthessem. A kölcsönöket azóla már ré.- gen visszafizettem. A ház az én tulajdonom.

A házigazda büszke örömmel mulatja kertjét. 32 alrnafa, 40 cseresznyeía és 15 szilvafa veszi körül a házat.

— /Magam gondozom a gyümölcsöst — mondja mosolyogva Iljin Péter. — Nincs nagyobb örömöm, mint a jó levegőn dolgozpi, kapálgaini, a Iákat gondozni, ba íeljüüem a hártyából.

NEM ILJIN 1‘ETER AZ EGYETLEN elégedett, boldog lakója ennek a bányavároskának. A többi kertes családi házak tulajdonosai is valamennyien a helybeli bányáik munkásat és tisztviselői közül kerültek ki. Valamennyien saját munkájukkal .szerzett keresetükből és a szovjet államtól kapott kölcsönből épít keztek. Vannak olyanok is szép számmal, akik nagy keresetük mellett igény be sem vették az állami kölcsönt, anélkül építették lel házaikat.

A „SZABADSÁG4 BIRODALMÁBAN

— Piszkos nigger! Fehér nőre merted vetni mocskos tekinteted — villamossággal telítődik a levegő, amint elhangzik ez a csatakiáltás Amerikában. A fajgyűlölettől elvakított tömeg felhorkan, botok emelkednek a magasba, röpködnek a válogatott szitkok, feltör az állati szenvedély, megkezdődik az amerikai színjáték, a lines. A Mis- sisipi állambeli Laurel városában is így történt, de most már törvényesített módon.

1945 novemberében egy Troy Havkins nevű asszony azt panaszolta, hogy éjjel „egy göndörhajú ember” jött be a házába, mikor ő beteg gyermeke mellett feküdt és míg a férj a szomszéd szobában aludt, ez a betolakodó erőszakot követet el rajta.

Az első kéznéllevő négert, Willie McGee-t, elfogták és a lincselésre szomjas tömeg végezni akart vele. A főkolomposok azonban úgy gon dolták, hogy törvényesítik a lin- cset. A szerencsétlen 34 éves gépkocsivezetőt, négy gyermek atyját elfogták, börtönbe hurcolták, ahol azután „vallott”.

1945 decemberében került az ügy tárgyalásra. McGee-t a rendőrök vitték a tárgyalóterembe, mertjár- tányi ereje sem volt. Bcszélőképes- ségét elvesztette. Ügyvédje sem bírt beszélni vele, mert a vádlott testileg és lelkileg teljesen megrok kanva ült vérszomjas „bírái” előtt.

A bíróság 2 percnyi tárgyalás után

halálra ítélte a vádlottat.

Fellebbezés következtében Missi- sipi állam felsőbírósága ez úgy újrafelvételét rendelte e) azzal a megokoiássat, hogy a tárgyalást nem Laureiben kellett volna megtartani A rendőrség ezzel mit sem törődve, újból a laureü bíróság elé hozta a vádlottat. A bíró kijelentette, hogy nem tárgyalhat „fegyveres katonák’ -kal a háta mögött Erre a tárgyalás színhelyét Hatties- burgba helyeztél: át. Itt „vallomása" alapján a vádlottat újból halálra ítélték.

Az Emberi Jogok Ligája Ismét fellebbezett, mert az esküdtszék tagjai között egyetlen néger sem volt. A felsőbíróság harmadik tárgyalást rendelt cl. Közben Laurel- ben új kerületi ügyészt választottak, aki megígérte, hogy McGee-t okvetlenül elpusztítja. A tárgyalás megint a lincselő bandák részvételével folyt, az esküdtek között most sem volt néger. Az ítélet ezúttal szintén halálos volt. Az Emberi Jogok Ligájának fellebbezési kérelmét elutasították.

Ilyen módszereket alkalmaz a* amerikai igazságszolgáltatás. Ezt csinálják a négerekkel és mindazokkal, akik szembcszállnak ® jogtiprással, a rabszolgatartókkali az emberi méltóság meg csúfóléival. A „törvényes” lincselés szüntelenül napirenden van a „szabadság” birodalmában.

Mos' 18 éves, öt év múltán, mint gépészmérnök kerül vissza.

— Már ranulok oroszul — mondja — és alig várom, hogy megismerjem a hatalmas szovjet gyártelepeket. Érzem, hogy rengeteget fogok ott kint anukvi. Igazán mondom, nekem szerencsém van. Négy éve, a felszabadít- Iáidkor áll am *be ■ tanoncnak, bekerültem a Zalka Máté ‘.anoncoithonba, egy éve már segéd vagyok és most majd mérnök lesz belőlem. Szüleim, odahaza Somogyjáron, de és magam sem gondoltam régebben, hogy valamikor is ' gépészmérnök lehelek.

Az u ca másik oldalán egy nagy műhelyből soktuca. gép jár egyszerre.

T smcrctes, hogy a népvándorlás korában csak- *- nem minden kultúra elpusztult, Így termé- szentesen a szölőki/ltára is. Legelőször az ország, ban a szekszárdi bor jelentkezik ismét. Ezt bizo. nyitja, hogy több árpádházi király — a történelmi feljegyzések szerint — igen szívesen tartózkodott Szrkszárdon.

Hogy magának méltó szálláshelye legyen, /. fíéla király kolostort épít és itt éti le életével: legnagyobb részét. Sőt, utolsó kívánsága szerint, Dömsödün bekövetkezett haldia után. itt temették cl. Minden valószínűség az mellett szól. hogy fíéla igen megkedvelte a szekszárdi hegj/rJ; termékét — hiszen a kutak vize örökké ihatatlan volt — és ezért óhajtóit itt pihenni, sőt egyes hagyományok szerint a. szekszárdi bort edényekben is maga után vitette, ha úton volt.

Mindjárt a királyok korának első szakossá ban így nyert a szekszárdi bor nagy jelentőséget. Sót. a bencésbarátok, akiket annakidején még megilletett a ilczsnwjog, a dézsmál is borban szed fék és a tárolás céljára az apátság alatt hatalmas pincét is ástak.

D

e a szekszárdi bikavér valósággal rabitl ejtette a világ egyik legnagyobb zongorámü

részét, Tászt Ferencet is. A zeneórids magyar, országi tartózkodása alatt csaknem mindig a szekszárdi ..báró'' Augusz Antal vendége volt és n városka .központjában lévő hatalmas kastélyban lakott.

A szekszárdi vendégeskedés — mint 'minden kinél — nála is maradandó nyomokat hagyott s amerre járt Európában, mindig propagálta is a szekszárdi bort. Az ö közvetítése útján jutott el a szekszárdi bikavér IX. Pius pápa asztalára P'6r, december 27-én tartott névnapja, alkalmával. .1 pápának nagyon megizlrtt a szekszárdi inka- vér és ettől kezdve Liszt Ferenc többször i.t küldetett A’igusz Antallal IX. Fiúsnak, aki személyes levélben kőézönte meg:

..Ez a szekszárdi bor tart in fenn egészségemet és ép kedélyemet:' — írja többek közt.

.1 nagy zeneszerző egyébként a szekszárdi emlékekért hálából szekszárdi misét is kompoA szekszárdi bikavér rabjai

iuil>. Ennek befejezését azonban — sajnos — megakadályozta halain.

K

i ne emlékezne gyermekkorának kedves, kalandos mesealakjára. Háry Jánosra, az obsitosra? Mindenki! És mégis nagyon kevesen tudják, hogy Háry János élő alak volt, Szekszárdon élt és a gölöncsérek nemes mesterségét űzte. Igaz, hogy égett kezében tnirulen, de kedélyes ember volt, aki nem sokai törődött vele. ha az este összerakott kályha, reggelre, összedőlt, vagy a megrendelt cserépfedó liét-három ujjal kisebb, vagy nagyobb lett...

Háry János vígan élt szekszárdnn. S hogy 1904-ben a Hessen-Uomburg huszároknál obsitot kapott, vem sokat abajgatta a mesterséget. Hamarosan híremért, hogy minő nagy vitéz lón Háry Jánosba is az akkor még igen szórakozó, bőkezű szekszárdi gazdát; rneg-mcglúvták egy-eyy italozásra. illetve szőlőmunkára. Itt aztán elmesél- gettt huszár élményeit. S ahogy látta, amilyen ke Írle van a mesének, toldotta, ragasztotta, amíg az. tán maga is abban a hitben élt, hogy bit' ez valamennyi megtörtént. A vasárnapi litániák után pincéző gazdák módosabb bandáiból sohasem hiányzott Háry János. Hogy is hiányzott volna, v.mikor minél gyakrabban kinálgafták, ónnal in kább szélesülték a mesék és a végén olyan ka landos történet kerekedett, hogy vetekedett a >" matek hires Munchausen jenek vitézségé vei.

Í

gy éldegélt évtizedeken keresztül Háry János ■ és kamatoztatta bőséges, diis fantáziájúi, már mindenki tudott a községben egy-egy Háry mesét és igen nagy becsben tartották u tanyák mesemondóját.

így esett. meg. hogy Garay János 1542 ben barátaitól és Szrkszárdon lakó szüleitől hallott meséket versheszedte s Háry János, mint „Obsitos" ismert alakja lett n meseirodalomnak. Vár év múlva Garay János ismét Szrkszárdon járt és ugyanazon szőlőben szüretelt Háry is. Hallott va.

lamit s talán olvasta is a róla írt mesét, tnen

nagyon gyanakodott Garayra, akit hamis névé* mutattak be néki. Később a vendéglátó gazda & rá un kindlgatta az öreget. El is párolgóit J mérge, gyanakvása, odafordult a költőhöz és & mesélte tiroli masírozását:

■— Tudja a,z úr, olyan sűrű volt a köd a hejjt tetőkön, hogy egy tépést sem lehetett előtt menni. He a kapitányunk feltalálta magát, A'Attj' dűlte a falubéli asszonyokat és szénvony igával tőkaparta Ja a nagy ködöt...

Amikor meg az egyik napszámos, aki épp, borbély, sunyin hitetlenkedett, rámordutf, WifJj

— Tudod-e öcsém, hogy hány borbély Tál ián őrs vágóan egy ezredben?

— Tíz, húsz. száz... — találgatta a bnrb^fL

— Istennyila — vonta borzas szemöldök^ haragosra Háry. — Egyse! A kapitány r0!ls?t'l rneti kivrzényli a századot a borotvámé,lom'b* p.s el kiáltja magát: Halb rechtst Sutty! s ertk'® fordid a mnlömkérék. Halb links. Sutty! s Ae- a borótválás.

G

'aray holtig bánta, hogy ezt a kél Háry-W * fenéiét nem tudta már belevenni az ak- már megjelent Obsitosba. Itt élt Háry János tehát Szekszárdon, * 'Hfl szerette a szekszárdi bikavért, amely üt a lej11'' szerűid) magyar mesealakká formálta.

..0. ki ármádiákat vert széjjel egymagáié Túl jár a hadnagyával az Oper encián.

Ki francia fejelekéi sátrát körül rakd És a világ végénél lábát leiógatá, , ,yi Garay János, a szekszárdi származású " a és sűrűn fel-fclhajlngattn a bikavért. aniej„,,F így ír „Szcgzúrdi (!) bordal" című költővé ben:

..Mint a legszebb kék lednyszr Mint a nyájas őszi ég,

A szekszárdi szőlöjiirtnrl:

Szeme olyan tiszta kék;

S hogy már szőlőborában Ily varázsjátékot űz:

Hogyne volna hát Izórában,

Uogyne volna égi tűz!..,

v, (fii