Dunántúli Napló, 1949. május (6. évfolyam, 100-125. szám)

1949-05-21 / 117. szám

tW9 MÁJUS 21 5 NAPLÓ Ä A KOMMUNISTÁK A győzelemről beszélgetünk a Ma - fvar Dolgozók Pártjának pécsváradi Járási bizottságán. Lassan már egy wh lesz ugyan a nagy napnak, Népfront, a Párt. hatalmas diadala •»pjinak, de semmit so fakult sém­áit se halványodott az az öröm, me vd akkor éreztünk. — Dolgoztunk, harcoltunk komé- •jen, aztán győztünk — mondja Vér- tiké elvtárs járási titkár. Olyan természetesen 'mondja óit. •milyen természetes volt az, hogy a kitartó szívós munkának meg volt az eredménye. Talán eszébe se jutnak már azok a •ehéz idők, amikor se a munkának *• a harcnak nem volt meg a köz­útién, kézzelfogható eredménye. Vertike elvtárs nem most harcolt éle­dben először. Sok harc, sok küzde lem áll már a háta mögött pedig fia tál még. Mégis szinte egészen össze- •ürítve mögötte van már egy harcos blnyiszélet minden küzdelme, min­kén szenvedése. A régi harcok... Dolgozott Vertike elvtárs a 30-as •vekben is. Leszállt mindennap a bá­tyába, testéről ömlött a veríték, •áat » többieknek, akik mindennap ■mentek a föld mélyébe. Hiába volt ••ónban a munka, hiába patakzott a hriték, keresni még sem tudtak any- tyit, hogy elég lett volna a család •*ükös megélhetéséhez. Úgy érezték •om lehet tovább bírni és 37-ben {•bájtot szerveztek. Úgy határoztak, •ogy éhségsztrájkkal kényszerítik ki • DGT uraitól a nagyobb darab ke- tyeret. Éhezni fognak, ' most,már a ■ó szoros értelmében is, hogy aztán •ilamivol többet ehessenek, valami- '•1 többet nyújthassanak esaládjuk- »4, Betekig készítették elő a sztrájkot, % végül egy nap lenn a bányában Jraatták a többiekkel, hogy megkez­dtük a küzdelem. Az első szinten •rámái pillanatok játszódtak le. Fel- ■Mtottak mindenkit a sztrájkhoz ••ló csatlakozásra. A gyávákat, a a hátrál ókat felengedték, aztán a aég eltorlaszolta magát. Az egész ■azág a vasasi bányászokra figyelt lekben a napokban és az ország min- *» becsületes dolgozója aggódva •*rta az eredményt. Aztán jött a fel­vonulás, majd a sortüz, Peyer a ba­ils Ígéretekkel, végül az elbocsájtás. bányászt bocsátottak el akkor, Mindazokat, akik részt vettek a •tfájk szervezésében. Nem kapott 'MAna másutt se munkát, nem maradt JAs hátra, mint külföldre menni. Bél­ámba ment, Liegeben dolgozott, psz addig, még a németek el nem °?lalták, akkor jött haza. Most járási titkár a pécsváradi já- j^ban, vezeti a bizottság munkáját, {•Only eredményesen dolgozott, ,a Nyelem szervezője“ volt a pécsvá- járásban. i®8.7% szavazott, a. pécsváradi járás- iJtl a Népfrontra és számos község- nem akadt egyetlen egy olyan AMztó sem, aki ne támogatta volna ,.-vazatáva! a békét., az építést. A p.vszerü győzelmet mutató számo­ld. már sokszor megbeszélték, most A*bb azok a kedves epizódok ele- ujOndnek meg, melyek felejthetetle- A belevésődnek az ember szivébe {y-egy ilyen nagy munka alkalmá­ka folyamán igen sok olyan elvtársat „fedeztünk fel“, akiket eddig nem is­mertünk és a,ldk most bebizonyítot­ták, hogy igen jól tudnak dolgozni. Ott van például Eilenden Farkas Já­nos, fiatal parasztfiú, Berkcsden Lég- rádi Mibályné 4 gyerekes paraszt- asszony és még másutt is sokan, akik bebizonyították, hogy mennyi érték van még a falun! * Sokat mesélhetnének még a pécs­váradi elvtársak arról a munkáról, amely ilyen szép eredményeket ho­zott. Mesélhetne még Löflcr elvtárs is. meg Ritecz elviórsnö is és mesél­hetnének nemcsak a pécsváradi járási bizottság, hanem az összes járási bi­zottságok és a. helyi vezetőségek tag­jai, ár az egyszerű párttagok tömege is. Mert nemcsak a pécsváradi járás­ban. de egész Baranyában, Somogy­bán, Tolnában, mindenült az ország­ban a Tárt megyei bizottságainak és Központi Vezetőségének irányításá­val a kommunisták élen jártak a harcban, vezették a dolgozók küzdel­mét, szervezői voltak a győzelemnek. Diadalra vitték a Tárt. m emberi ha­ladás. Rákosi Mátyás zás-Iaiát. Hő-Kit Uo-z-zátc a mb&tí ét a fatui a MÁVAUT an(óbu§zoli Haragosok fegyverszünete Bizony sohse fogom elfelejteni ), Mondja Hornung elvtárs a járási Ki'-'igandista — hogy meg voltam1 tf.M'Kft a választás napján. Zsibriken 1 Az országban mindenütt, az Alföld végtelenbe vesző és a Dunántúl hegy­nek irányuló útjain, jó ismerősök a Mávaut autóbuszai. Eldugott falvak­ban, ahol azelőtt, jármüvet sem lát tak, ott ma már menetrendszerű jára tok közlekednek. Az utóbbi időkben megváltozott az autóbusz és az utas viszonya. Nagy szó az, hogy ma. már szeretik az uta­sok az autóbuszt és ebben nemcsak a korszerű és kényelmes gépokimk va,n szerepük, hanem a Mávaut dol­gozóinak. A Mávaut főnökség elölt, már az utcán, hatalmas autóbuszok sorakoz­nak. A szerelőcsarnok ilyenkor, 11 óra tájban szintén mozgalmas képet mutat. Két munkaruhás szerelő lo­vagol itt az egyik Rába motorházán. A kocsi a reggeli vizsgálatnál „bete­get jelentett“. Mert itt mindennap vizsgálatra ke­rülnek az autóbuszok, csak éppen nem fehérköpenyes orvosok vizsgálnak, hanem olajos zubbonyú szerelők és a betegeket, íraneiakulccsal gyógyítják. Feltorjai Sándor szerelő a vezetője a héttagú munkacsoportnak. — Nálunk nincs szükség arra. hogy bárkit is biztatni kelljen a munkára, mert mindenki legjobb tudása szerint dolgozik. Régebben nem így volt, mert a MÁV urai ismerőseikkel töm­tek tele bennünket, akik azt sym tudták elől, vagy hátul van-e a mo­tor, de a fizetést azt felvették. — Minden téren százszázalékosan fejlődtünk a háború óta — jegyzi meg Dede Sándor műszaki segéd­tiszt. — Akkoriban 8—10 kocsink futott, ma pedig 23. Úgy, hogy ma már szűknek bizonyul a garázs, az autóbuszok, nemhogy a fedél alá. de az udvarra sem férnek, ezért áll kint 4—5 belőlük az úton. Éppen mosta­nában tett lépéseket az üzemi bizott­ság, hogy megkapjuk a szomszédos tenniszpálya területét. . Dede Sándor munkásból, állomás­felvigyázóból, lett ^műszaki segéd­tiszt. Nappal dolgozott, este iskolába járt és bizony nem egyszer az éjsza­kai órákban tanult. Azonban most is munkaruhában van és ugyanúgy neki- áll a munkának, ha szükség van rá. mint régen. Mindezt Molnár Istvántól tudtuk meg. ki éppen egy GMC molor- sapágvát szerelte a műhelyben. Rövidesen kifutnak a kocsik. Már itt. vannak a gépkocsivezetők és a kalauzok. Köztük van Sassók Jáno=. 28 éve kalauz, régebben a vasútnál dolgo­zott. Kevés embernek van annyi is­merőse. mint neki. — Nyolc évig jártam Pécs és Ka­posvár között, mindenkit, még a gye­rekeket is ismerem, hiszen szinte a szemem előtt nőttek fel. A mávautosok büszkék arra. hogy szeretik őket az utasok, hogy jó! dol­goznak. büszkék a május 1-re elké­szült szép parkokra, arra. hogy mi­lyen ünnepséggel, vendégséggel fo­gadják őket az aut.obuszközlekedésbe újonnan bekapcsolt falvak, büszkék, hogy 19 főnökség közötti versenyben a harmadikok, pedig nagyon nehéz terepen dolgoznak. És büszkék arra. hogy senki sem emlékezik arra, mikor is történt az utolsó karambol és így tovább sok minden másra is büszkék. Jogosan. <----------­-—'—■ Egy dollár »cjjélycrl öt dollár áru A Novoje Vrcmja érdekes cikket közöl Romancev tollából a nyugat­németországi övezetek megszállási költségeiről. Romancev cikkében megállapítja, hogy a nyugati hatal­mak messzemenően kihasználják a békekötés késleltetését olyan célok érdekében, amelyek egyáltalán nem felelnek, meg a népek érdekeinek. Az amerikai cs angol üzletemberek óriási hasznot húznak Németország nyugati övezetéből. A megszállási költségek évről évre növekedtek ős 1947—48-ban már 580 milliárd már­ka terhet jelentettek a lakosság számára. Ez a roppant teher foko­zódó elkeseredést szült a nyugati övezetekben. A dollár mai vásárló­erejét figyelembe véve és számítva azt a német munkaerőt is, amelyet a nyugati övezetek népe az elmúlt négy évben a megszálló hatóságok­nak szolgáltatott, az 1918- 49-es év gazdasági és megszállási költségeit körülbelül IC milliárd dollárra be­csülhetjük. Ez a szám ■ megcáfol mindéit amerikai és angol propa­gandát a nyugati hatalmak állító­lagos „Önzetlenségéről”. A nyugati megszállók a Marshall-terv, vagy ísyé'o segélyek minden dollárjáért ■1—5 dollár értékű árut és munkát visznek ki Németországból. A meg­szállási költségeknek háromnegyed részét arra fordítják, hogy a meg­szálló hatalmak német tulajdont sajátítsanak el minden kártalanítás nélkül. A nyugati övezetek gazda­sági életére igen nagy nyomást gya­korol a ném,et munkaerő igénybe­vétele a katonai hatóságok céljaira. Az amerikai cs angol övezetben ta­valy 647.000 német állt közvetlenül a megszállók szolgálatában A nyu­gati megszállók a német munkaerő és a folyó termelés igénybevételével „megszállási költségek" címén jóvá­tételt biztosítanak maguknak. Óriási összegeket rabolnak el a nyugat­német gazdasági élettől, ezért Nyu­gatnémetország nem tud a saját lábán megállni és az ötmilliárd dol­lár amerikai kölcsön után további dollármilliárdokat kénytelen kérni. Ugyanakkor a szovjet övezetben fellendül a gazdasági élet, a lakos­ságnak kielégítő, a nyugatiakkal semmi esetre sem kisebb, élelmi­szeradagokat biztosítottak, előterem­tették a pénzt sokezer új paraszt­település felépítésére. Mindezt kül­ső kölcsön nélkül sikerült meg­tenni. Míg Bizóniában folyton nő a megszállási költség, a szovjet övezetben állandóan csökken. A szovjet megszálló személyzet lét- Számát leszállították és a szovjet kormány nagyobb rész fedezését vállalta a megszálló hatóságok költ­ségeiből. Mu n kát s iolidaritás Az amerikai „The Worker” c. új­ság jelenti, hogy az amerikai Hor- g :ny és O’cen Társaság (American Zina Lead and Shmelbng Co. 6.) bá­nyájában szerződésszegés miatt sztrájk tört ki. A bánya tulajdomo- sai idegen sztrájktörőket küldtek a bányászok elten, akik elűzték ezeket a bánya területéről. A kapitalisták tehetetlen dühükben a bíróságot fel­bérelve, „rablás, lopás és esnber- rab ás” címén vádat emeltettek 9 sztrájkoló bányász ellen. Az ameri­kai törvények értelmében ezekért » bűncselekményekért halálbüntetés jár. A kapitalisták gazsága ellen az egész megye dolgozói megmozdultak és • bebörtönzőit hányászok érdekében a bányászok együtt tüntettek a mező- gazdasági munkásokkal, az ál'vá- nyozó munkások a favágókkal. AUoí a® épUé# cda^cmfú^M tGffilClik Szerte a megyében és a megyén túl, az ország minden résiében az ország­úton járók örömmel tapasztalják, hogy épülnek az új utak, a régieket is se- rénys.! javí.ják. Mindkét őhöz kő ke!:, jó, kemény kő, hogy ne kopjon és ne legyen nagy por. ameliet“. lehetőleg egyforma darabokból álló, mert a ma­kaódul utak lényege, hogy a külön kötőanyag nélkül lehengereli u épitö- kövek egyformák legyerefc, meet csak így lesz az út.esi megfelelő szilárd­ságú. Kő kell a házak alapozásához, a vas­utak alapjához és a betonhoz. Számé minden épí kezesnél nélkülözhetetlen a legősibb építőanyag, a begyekből ki­szakító t kő. Mos: sokat építünk, sok töve' kell szállítania a komlói kőbánváma-k is. A jó öreg Mecsek egyik halmába fúrták a kőbánya gödrét. Azó a a ha­lom mar Szí,te teljesen eltüm a he­lyén csak az óriási gödör maradt. A majdnem szabályosan köra'akú gödör oldatán körbe ha ahnas lépcsők futnak, olyanformák, min-' a római arénák lépcsőé, csak nagyobb mézeiben. Há­rom ilyen lépcső a bánya liárom saiü'-í- je. Mindegyiken sínek futnak körbe a meredek sziklafal aáaján és mind­egyiken munkások dolgoznak. Fejtik, tűnik és csillébe rakják az értékes épí­tőanyagot. Szédül az ember, ha egyik szívről lenéz a másikba és a mélység szín e lerántja. Oí: lenn a második szinten két apró pont, két ember, hátukat egymásnak támasztva, hogy egyesül: erővel tolják előre a fúrót, éppen lyuka: fúr a sziklába, amely fenyege­tően hajiik ki föl-éjük. A több száz ton­nás tömbből álló, hatalmas szikladarab, mintha a levegőben lógna fele:íük. de ők ezel nem :örödnek, éktelen berre­géssel és a fúrólyukból hatalmas fehér porfelhő1: árasztva nyomják előre a fúrógépet és a beleilleszlet: bárom mé­ter bosszú, hatszögletű fűrórudat. Ebbe a lyukba jön majd este a robbanóanyag és a ha al-mas szíkl&tömb reggelre darabokra törve fekszik majd a fal tövében, hogy aztán szorgalmas mun­kások hajlékony nyélre ijeszt© l nagy szögletes vaskalapáccsal még apróbbra törjék és a csilléidbe rakják. A harmadik szán; falán kőtélen függ­ve, ügyes-en, mint a légy az ablakon, kapaszkodik egy félmeztelen munkás. Kezében bosszú vasrúd. — Hoóó! Vigyázz! — kiabálnak fel alulról, m n egy jókora lomb meg­lazul fóTT.c. Egy csilléi ineg.öltene egyedül. Ha ez most ráesik ... De nem, ügyesen féüreugrik. (Ext az ugrálst a függőleges kőfalon egy antis a is megirigyelhetné) és a kő mellette dübörög le, egész lavinát rán va magával a kisebb kövekből. Nem gyerekjáték a kőfejtők munkája. Mégis ritkán ír. ténik baleset. Majdnem háromszáz ember dolgozik a bányáiban. Tavaly még száizun sem voltak. Nagy gondot jelenr, ez a bő­vülés Haver Sándor üzemvezető ejv- társnak is. A legényt!«bakhoz mos! 5 új szobáit kell építeni, ki kelt bővíteni a konyhát és az ebédlőt is. Szórakozás­ról is kell gondoskodni, mert Komlótól FALIÚJSÁG ORJARAT... lo c»t. Már túl voltunk a választó ' jA az egész község leszavazott fél' F°"ra, a Népfrontra. Tudtam, hogy' V.,, hsztási munkában többen részt ' az fegyverszünetet kötöttek Egy üzem, egy iskola, egy kollégium élete eleve­nedik meg a faliújságok színes oldalain. De mégsem jellemzi őket befelé fordulás, az élet minden kér­dése, eredménye és terve megjelenik a cikkekben. .’íltoi. —f A Sopiana gépgyár faliújságján kicsit megszívta k m együtt, dolgoztak olyanok , be(. feketéjét Nem pás, csillogó fali­feÄSis-; SS.” — * mM,a L{. 'elfüggesztettek az „ellensége-'- i ^ J ti jgt“ fnffr\'(ipc7i'iníitfii L-ötiittnt.- \ IKONT HERR EMUKAT; szép, hangulatos írá­sát olvashatjuk „Hív a természet” címmel. Idézzünk esek belőle: „...a rabság és a nyomor világa helyett alkossuk meg a. természet parancsai szerint élő, bé­kés ember új világát...” Gadó György nagy ter­vünkről ír: „Hazánk minden imperialista és reakciós megmozdulásra munkával és hatalmas ötéves ter­vünkkel felel...” Egy szellemes rajzot láthatunk, Csang-Kai-Sek és Truman állnak a képen. Truman a béke állapotában. Néhánv Júron kabát van és keserves képpel mondja a „nagy" kínai „vezérnek”: ..Magára ráfizetem az utolsó ga­tyámat is.” A munkások napokig nevették a képet. Azután van itt egy meghívó is szombat este. családi összejövetelre: „melegítő italok... antialkoholisták­nak: cucli.. JiZiíVAI, SÍTKOKI*AlVsem szegények a sopia­messze van a bánya. Röplabda pálya épül hamarosan, sőt talán kuLúrhá-zat is sikerül építeni, s akkor tanulhatnék is, meri a ktütárházban könyvtár te lesz. A bánya addig is ontja a követ. — talin népi kollégiumba. „Iránytű” c. faliújságjukon \ építkezések­a belpolitika, kultúra kérdései mellett megmutatko- { h?*' * !e£*- W**«0 « hogY zik a kollégium lakóinak vidámsága is. Pontokban j r^*ba«n- a kiekesszurike kémény „ulaflapK , van az egyik sarokban felfektetve: 1. Ezt a faliujsá- J az út és vasu'épbősbez. A kőbabyi- got köteles mindenki elolvasni. (Nem lehetne ezt így f szók baranyaiak és hevesiek egyért a többi újságokra is előírni?!) Több „fontos" pont \ birkóznak a kemény anyaggal, sikló után ekkép szól a befejezés: Aki ezeket a parancsokat ? nyögve húzza fel a gödör mélyéről a megszegi, annak a szerkesztőség szr.11945. 7584943 sz. \ csfljesorokat és ztiiva dolgozik e W­\-/f mint Torna Gyula mondotta: a ÍjW>o»t győzelme olyan nagy cél <!]“azért mindent, még az egyéni k''-'égeskedést is félre kell tenni. ( I'srst. is itt voltak Torna Gyula és, £ lAép .József, akiknek valami nézet­zúzó, hogy az építő munkában ne le­gyen fennakadás. Nem is lesz. mert mindenütt, nemcsak a kőbányában, ke­mény munkáskezek markolják a szer­számok nyélé: és termelnek, építenek önmaguknak. i)„' rUtik volt. Egv asztalnál ültek. i. >»é" mindig <’*nk a fegyverszünet íj Szóltam arról, hogy a választa­tó ^bizonyosodott: az egész falu jjt égésen a Népfront zászla ja alatt harcolni és itt volna az ideje. IU-V a személyi ellenségeskedések !>, '’’“-szűnjenek. Ekkor felálltak To t, '-yula és Cserép József és ott i . . >./' nyilvánosság előtt békftltek ki ■' . V 'mással'. Mindenki meg volt hatód- A Magasépítési Nemzeti Vallalat faliújságján mindenki érezte ho^y a válasz- Izsáki Imre elvtárs cikke komoly hangon szól az l' különbbé emberibbé "tett bennün- üzemi olvasókhoz: „Üzemünk fejlődéséhez szükség ... ivan arra, hogy tapasztalatainkat úgy használjuk fel vA Bizonv ez is narrv eredménve ajaz üzemfejlesrtés során, hogy az emelje a mi élet- U1 «'•fásnak — veszi át a szót Vink (színvonalunkat. Érdemes így dolgozni, mert ma miénk V-távtárs, a járási káderes — de aüzem, miénk lesz annak kamata is.” %«n fontos, hogy a választási mun- De sétáljunk egyet és menjünk át a Varga Ka­rendelete alapján ... semmi baj nem történik. (De azért be lehet tartani.) Nézzük meg a legkisebbek újságját is. A Szabad­ság-úti általános iskola 'faliújságján sok szép kép. vers gyönyörködteti a szemet, de nem marad, el * persze a tréfa sem. „Figyelem!” kiabálják a nagy - betűk: „...aki 292416. évben született, az kedvezmé­nyes észt kap, amivel egészen csekély tanulás mel­lett is hetest fog kapni.” A XT no\HJ:(k nfu nem volt jelentkező. * EltClUBttfeK 3 jUgOSf íÓVOíl által Pedig ilyen „kedvezményt” különösen most, amikor a f meggyilkolt hfls honvédet pajtasok legszívesebben csak játszani, hegyet-völgyet j Hatalmas részvét mellett temették ri barangolni szeretnének, szívesen latna minden tanú- f _ . , , , . . . ... lója az iskolának. ( Sarkadon Puskas Imre honved bajtár­f sat, akinek életét a Tito-klikk gaz orv­lövészei oltották ki. Ä kötelességtelje­sítés közben életét vesztett hős honvé­det a köztársaság elnöke őrmesterré léptette elő és a Köztársasági Érdem érem arany fokozatát adományozta neki. Sarkad dolgozó társadalma áagy számban képviseltette magát a temeté­sen. A honvédelmi minisztérium részé­Azelött a munkás, diák, nem igen vett kezébe ce­ruzát vagy tollat, hogy maga is megpróbálkozzék ezzel a mesterséggel, nem közölte gondolatait írá­sokon keresztül, mert akkor csak robot várt rájuk. Ma már írnak a kemény munkáskezek, írnak az apró gyerekek s közösségeik kis- és nagy kérdései, melyet ők ismernek legjobban, visszhangra találnak faliújságjaikon, £s a faliújságok hirdetik az ered­ményeket D, hirdetik azt. hogy az üzemek dolgozói, kollégium.ok tanulói, minden utat megtalálnak és K.UildyUufWfv Klf(>(lii.Di, JFtlRUpTl Iliül TflcyiuíQÍR.UJC CS j megjárnak azért, hogy színesebb, kedvesebb legyen t r°l Dabóczy Márton mondott gyász- közösségi életük. t beszédet.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents