Dunántúli Napló, 1949. április (6. évfolyam, 76-99. szám)

1949-04-16 / 88. szám

* fTtt! »fiPt© BOTOS .4JÄ.HS VÁRJA o felsőipariból kikerülő műszaki értelmiségei ^4» iparügyi miniszter és a szakszervezet tanulmányútra küldte a villamossági osztály növendékeit fejezte be a [Szervezzük rneg jól Rákosi Mátyás beszédének tömeges baligGtását iz «totst? ki! twefdájún lá­zas készülődés zajától volt hsrggm a Feisőipari iskola harma­dik villamossági osztálya. Csoma­gokkal, ennivalóval, a gondos •srtllők jóvoltából mindenféle has* aee ée basso a tálán holmival meg tömött bőröndökkel felszerelve várták a „villanyosok“ a« indulás nagy pillanatát. A készülődés előzménye a* volt, hogy az iparügyi miniszter a wakszervécét, közbenjárására lehe­tővé tette, hogy a .Felsőipari 40 tanulója, az egész harmadik vil- lamoe&ági osztály, tanulmányi utat tegyen m ország legnagyobb vfllamossági üzenteibe- Három amp alatt négy nagy budapesti üzemet látogattak meg: a Ganz villamossági-, a Ganz hajó-, Egye­sült Izzó és a Standard gyárat. Andres* Vilmos vezette a diákosapatot A mérnök tanár is sokat tanult. — Jártam már azelőtt te eeek- hm az üzemekben — mondja — raág a hároméves terv kezdete előtt, de most alig rém ettem rá­juk. annyira megvált óztak. például futó szalagot áAií- tottak be és untai sitt ülve végzi a munkások boaazá sora az egyes cikkek sze­relését Hallatlan pontossággal és másodpercek alatt készülnek a legprecízebb elektromos műszerek és készülékek. De a többi gyárat is megváltoztatta a profil ozás. Mint műszaki szakember megálla­píthatom, hogy a tőkésekkel szemben az állam már egyedül azzaL, hogy a konkurrenciát meg­szüntetve minden gyárban azt termeli, amire az a gyár legalkal­masabb, soha nem látott fejlődési tehetőséget teremtett. Lelkesen beszél a látottakról, szeme csillogásán látszik, hogy Számára is hatalmas élmény volt az üzemlátogatás. — Amit ott láttam — folytatja — tökéletesen meggyőzött, arról, amit eddig is tudtam, de nem ér­tékelhettem közvetlenül, arról, bogy a hároméves terv sikerült Az a lendületes munka, ami ott folyik, a bátor kezdeményezés munkások és mérnökök részéről egyaránt, szavakkal nem fejez­hető ki. A feilet! és egyre fejlődő ter­melőmunkával talál- koztak Budapesten elektromérnökj és találkoztak ennek a munkának fokozott megbecsülésévé!. azt te. hogy a pécsi tanulmány- utas fiúk a most felavatott KúMch Gyula tannlóotthonban kaptak el­látást. Az új villaszerű épület a legkorszerűbb felszereléssel szol­gálja az ifjúmunkások kényelmét és pihenését. Az élelmezés olyan kitűnő és bőséges, hogy a pécsi diákfiúk legtöbbje meg sem tudta mmd enni mit kapott. Sokat tanultak a Felsőipari is­kola diákjai ezen a három napon. Nemcsak technikai ismereteik bő­vültek, hanem megismerkedtek az ipar új, szocialista formájával is. Megismerték az iparunk által el­ért új eredményeket, de megtanul­ták azt is, hogy ezeket az ered­ményeket mi tette lehetővé. — Azt hiszem beszélgetést Andresz Vilmos — hogy örökké hálásak lehetünk a pécsi szakszervezetnek és a* ipar- ügyi kormánynak ezért a tanul­mányúiért. Amit ott láttunk, nemcsak diákjaim hasznosítják majd gyakorlati munkájukban, hanem magam is eléggé nem ér tékelhető útmutatást kaptam a to­vábbi tanításhoz. Eddig is, meg­győződésem volt, — és ehhez most megingathatatlan bizonyíté­kot kaptam — hogy nem elég a tanításban sen* a technikai isme­retek puszta továbbadása, hanem kell az is, hogy a tanulók már az iskolán belül megismerkedjenek aszal as új munkaszellemmel, amely ma már az egész magyar ipart, áthatja és amelyet nekik to­vább kell fejleszteniük. Mészáros Ferenc Kedden Rákos-; beszél — úgy futott szót * kár *s mint a twtóéüz. Bgy-ogy Rákosi beszéd mindig újat hex, tegtSbb- ször ennél sokkéi többet: fordulatot doEsokaródánk életeken. A ked­di Rákosi beszéd is ilyennek ígérkezik. Rákosi Mátyás, a Népfront elnöke a Magyar DoJgoaók naik angyalföldi választási gyűlésén szól az egész ország népéhez. Ez mt első válaszláp gyűlés « országban, a nagy megnyitó, ame­lyen Rákosi elv tó as programot ad. Az angyalföldi óeszéd minden bi­zonnyal hazánk továbbfejlesztése, a dolgozó nép sorsának megrfsvf- tása útján új szakaszt nyit *neg. Rákosi Mátyás beszédét kedden eate 8 órakor a Koesottrrádté is közvetíti. A párl- és tömi gszervezetet, a Népfront helyi népi bi­zottságainak «leőrendü kötelessége a beszéd tömeges meghallgatását jól megszerveződ. Az egész or«ség népéin*, bal kjntnte kelt a dolgozók nagy ve­zérének szavait I Az ötéves terv biztosítására rohammunkával güitik az ócskavasat A ív OK ~>ZM CVEK DOLGOZÓI Éktelen csörömpöléssel hullanak halomba a különféle vasdarabok. Dolgos munkáskezek csatárláncszerű en fésülik át az egész üzemet. Min­den kis sarkot megnéznek és ami nem használható, azt viszik a ha­lomba. Van ott összetört gép, va­gonkerék, síndarabok, kályha, re­szelő és egészen apró vasdarabok. A szemerkélő eső sem zavarja azt a határtalan lelkesedést, amivel gyűjtik az elvtársak a hulladékot. A Kokszmű iparvágányán az éj­jeli dolgozók brigádja dobálja a va­gonba a hulladékot. Mmd«n brigád részt-esz az ócskavas gyűjtésben — Munkaidő után rohammunká­val szedjük össze az ócskavasat — kiabálja Sümegi Béla elvtárs, mi­közben egy nagy vaskéreket hen- terget a vagon oldalához. — Minden brigád részt vesz eb­ben a rohammunkában — közli Új­házi József SzIT-tilkár. — Mi kom munisták tudjuk, milyen nagy jelen­tősége van ennek a nemzetgazdasá­gunk szempontjából. — Es mennyi ócskavas hever az egész országban — kapcsolódik a beszélgetésbe Biaskovics János elv- társ. — Mikor olvastuk a Szakszer­vezeti Tanács felhívását, azonnal összeült a SzIT vezetőség és egy­hangú lelkesedéssel elhatároztuk, hogy minden zugot átkutatunk. Az elvtársak még hazulról is elhozták az otthon heverő vasdarabokat. — De mi sem maradiunk tétlen — vág közbe Pintér Józsefné. r-s Mi is tudjuk, hogy amit most csi­nálunk, az önköltségcsökkentés. Ed­dig igen sok valutát adtunk ki vas­ércre. Most ennyivel is több jut új gépekre. A Kokszmüvek dolgozói tudják, hogy az ócskavasból új gépek, traktorok, orvosi műszerek, vasutak készülnek. És tudatában vannak an­nak, hogy lelkes munkájukkal előse­gítik az ötéves terv megvalósítását. A Horthy-rendszer * * * 4 * 6 kiuzsorázoit telepeseiből a lépi ieiokráda harcssai Ha telepesekről hallunk, rendsze­rint azokra a telepesekre gondo­lunk, akik a felszabadulás után jöt­tek a Dunántúlra, a kitelepített svá­bok helyére. Székelyek, felvidékiek, békésiek, szabolcsiak. Megtalálni őket mindenütt, ahol kitelepítések voltak. A székelyek ízes beszédje, a békésiek harcos múltja új szint jelentetlek szerte a Dunántúlon. • Pedig nem ők voltak itt az első telepesek. Volt már telepítés bárá­nyában a felszabaduló* előtt is Horthyék is telepítettek. Ha meg­nézi Valaki ezeket a telepítéseket a térképen, akkor rögtön világossá válik az is, hogy miért. A telepíté­sek mind a határmonti vidékekre történtek. 4 cél a» volt, hogy a telepe­sekből granícsárokat neveljenek, akik majd lekötelezve érzik magu­kat a rendszerrel szemben ts véde­ni fogják uralmukat. A terv így szólhatott valahogyan, de a Horthy- rendszer a kivitelezésben nem ment messzire. Annyira már nem volt kedves a parasztság, hogy va­lamit nyújtsanak is nekik, még ha le is akarták kötelezni őket. — ÚOn pengőért adták a földet, egy szoba-konyhús házért 6.600 pengőt kellett fizetni, mondja Ré­vész Bálint inagyarbólyi régi tele­pes. Mi öt hold földet kértünk, képzelje, mit kellett utána fizetni. (Gyorsan utánna számolok: a ház 6 600 P, 5 hold föld 1.500 p, együtt 10.100 P, mintegy 40—45.000 fo­rint.) Pedig már a település is az Csak pélnánah elmondhatom. ( hogy a. Ga.oz> gyárban most # készül egy fift.000 kiíovai.t.amporee j hirbogenerit.or, amilyent Magyar <f országon még soha sem próbáltak gyártani s ebből külföldnek is Nemsokára több darab készül. A Ganz legalább 5 évre el van látva munkával, de a munkások •oég többet akarnak vállalni, úgy t bogy most bővítik a gyárat. Már / oielkezdték két ötemeletes csar­nok építését. A szakember lelkesedésével be- •eél a meglátogatott, gyárak ha­talmas teljesítményeiről, az Egye •ált Izzó nemrég munkábaállitott ®agyteljesítményű iivegbúrakészítő Automatájáról, amely egymaga fe bámulja 100 ember teljesítményét és mindarról a sok új dologról, •őrinek néhány évvel ezelőtt m<'g •yomát sem látta. — Külön beszélnem kell arról, mondja — hogy találkoztunk a Pécsett korábban végzett tanulók- **í- Elmondták, hogy va.la.meny •yien elhelyezkedtek, de még min- ?|g kevesen vannak, úgyhogy az *®5n kikerülők is azonnal munkát b*.pnak. fr i terén óriási I * VÜs8Pi«SÍtáS fejlődés jelent­-----------1 kezik és ez a mán yi út egészen közelről meg. hogy miért kel' •kyre tflbb «sakefflíwr k%fcésre Sb»owfca Vß»wi ntóg <yf ^Oötrrhkereszt ix a tifjpÁ Leit „A tanfolyam hallgatonői nagyon szorgalma­sak, Valósággal ki kapkodják kezünkből a mun­kát. pedig inéltásőgosasgzonybk is akadnak kö­zöttük, akiknek otthon szobalányuk, szakács­nőjük van“ — mondja az ambnlanciás nővér. így ír a Pécsi Napló 1940-ben az önkéntes vöröskermztes ápolónőkről. Azokról az ,.úri­asszony okról", öleik társadalmi életük sikkjének tartották „nemes lelkűket“ ilyen Önfeláldozó munkával megmutatni a világnak. IHATIYASOV8ZKY BÉEtY és társai, akik jótékonpodva, alumizsnaosztogaió segélyezéssel akarták leplezni a népet elnyomó és kizsákmá­nyoló rendszerük igazságtalanságait. Akik az üdítőszolgálatot, ápolást arra használták fel, hogy férjet szerezzenek magul;nah, flörtöljenek a tisz­tekkel, akik azért viselték a fehér fityuldt, mert jól illett az arcukhoz, akik tülekedtek a tisztek ápolásáért és egymásra tolták a munkát, ha egy Öreg baltáról volt szó. Ilyen volt a zöme a vö- röskeresztes ápolónőknek. Pár voltak olyanok is, alók csend,ben. valóban áldozatosan végezték munkájukat. Ezekre szívesen emlékezünk. A Vöröskereszt élete szintén megváltozott a felszabadulás után, elvégezte a maga portáján n tiszogatást is és munkához látott, hogy eleget tegyen új feladatainak és munkásságával a nép érdekét szolgálja. A Vöaft*RERfchZT FELADATA harc a népbetegségek ellen, oktatás, ismeretterjesztés, sorozatos előadások megtartásával, az elsősegély­nyújtó kiképzés legszélesebb kiterjesztése, önkén­tes ápolónői tanfolyamok rendezése, házi beteg­ápolást tanfolyamok útján a betegápolás mnere- látsait ast^séiest kit vaUS elvitele, « »ép­egészségörök kiképzése, s végül a gyógyításhoz ma már oly fontos szerepet játszó véradó köz pontok megteremtése. Mit valósított meg mindebből a pécsi Vörös- kereszt szervezete? Gyárainkban cs nagyüzemeinkben kitűnő orvos-előadókkal folyik az egészségügyi, ipar egészségügyi felvilágosító előadások sorozata. Ugyanígy a járási székhelyeken és különböző községekben. Az elsősegélynyújtás iparunk fejlődése és a mezőgazdaság géjwsítése folytán egyre nagyobb jelentőségű. Ilyen kiképző tanfolyamot tartóit a Vöröskereszt az úttörőknél. Dohánygyárban és Zsolnay-gyárban, valamint a Szabadságharcos Szövetségben is. KÖZELJÖVŐD* IV AEGIYDUL az iskolák felsőbb tagozatúban és az összes pécsi gyárak, és nagyüzemek munkásai részére is az elsősegély- nyújtó tanfolyam, mely a megye területén 52 köz­ségben már folyik. Megindulnak a traktorőllo- másokon is ezek a tanfolyamok. A betegség e.gy életen át minden családban előfordul. Az orvosi kezelés szerves kiegészítője « hozzáértő ápolás. A betegápolás felelősséggel jár, amihez előképzettség és tudás kell. A kázi betegápolási tanfolyam megindításával a Vörös­keresztnek az a célja, hogy minden családban legalább egy női tag megtanulja a helyes ápolás ismereteit. Munkájúknak azonban csak úgy lesz gyű moles«, ho a dolgozó nép széles rétegei magukévá teszik célMOaésetket, mert «zsel úgy a maguk, miéit az óm»#» dolgozók érdekest, a hároméves, mfütyi Q& &Í&M9 (yyy UbstCtySt júh zal kezdődött, hogy először otthon f>0 P-t kellett • fizetni holdanként, máig se tudjuk, hogy mire. — A „ftáe<Mu mtin it) is csak folytatódott — veszi át a szót a fe lesége. Amiből csak egy kis pénz! tudtunk csinálni, azl mind eladtuk, hogy fizetni todjuk a törlesztési, mert mindig csak az járta: ha nem fizetsz, visszaveszik a földet. Bizony az adósság majd mind­nek megkeserítette az éleiét — mondja tovább Révész Bálint. Arca elkomorodik, látszik, hogy nem szí­vesen emlékszik vissza azokra az időkre, amikor, ha a legkisebbet is ellene mertek szólni akárkinek, rög­tön jöttek a csendőrök. Pedig Ré' vész Gábornak ebben nem is egy­szer volt része. * Akkor is, amikor nem volt haj­landó jelentkezni nemzetőrnek. Tudta már, hogy nem tarthat so­káig az egész, hát nem fogott fegy­vert az urakért. Csendőrök és ka­tonatisztek jöttek másnap érte. —- Eh, — legyint, — nem is jó már arról beszélni Az ember, még ha nem is csinált ilyeneket, akkor se ére7.hctle tnngál sose nyugodtan, mert mindenki fölöli ott lógott az adósság álka. Sipo» !■ »»oly IS hold« gazda se szeret nagyon a régi időkről h«' szélni. Mikor a múltról érdeklő­dünk, csak annyit mond: — Rongy világ volt! Ahogy beszélgetni kezdünk egy­másután szivárognak be s gyere­kek. Hatan vannak, 3 fiú, 3 lány. A fiúk mind kékszemőek, » lányok pedig nagy dióbama szemkkel néz­őnek a látogatóra. Ha egymás mellé f állítanánk őket, valóban kiadnának f egy balsipú élő orgonát. \ — A legnagyobb 13 eves — mu­2 tat a legidősebb fiúra az apjuk, — \ Ezekért dolgozunk, legfőképpen, ímert tudjuk, hogy nekik már nem \ kell annyit küszködni, mint nekünk 2 fiatal korunkban. 2 — Sokat dolgozunk, az igaz — 2 mondja elgondolkozva —, de * 2 munkánknak megvan az eredmé- 2 nyc. És megvan a támogatás is 4 hozzá. 2 A traktor-szántásról beszél, a mő- 2 trágya hitelről, amit ő is igénybe 2 vett, a vetőmagkölcsönről, mely 5 mint mondja, nagyon sokszor jó 2 let volna a múltban is. f A* ötévé» iervet 1* ismeri és f nagyon sokat vár tőle. f — Éreztük, hogy 3 év alatt meny- j nyit javult a helyzet — meséli — s j ha ez így megy tovább, akkor mire ^ ezek felnőnek — muta t a gyere­kekre, olyan lesz az életük, amilyet mi még csak nem is láttunk. Horthy-telepesek, fgy hívták őket eleinte, hogy megkülönböztessék az új telepesektől. Ha ma ezt man- danád nekik, akár Orosz Gábor- v uak, akár Solyom Györgynek, aki­nek 30 holdja van ugyan, de mégis dolgozó parasztnak számít, mert 16 tagú családjával maga művel meg minden darabka főidet, akár a töb­binek, mind felháborodottan tilta­koznának ellene. És ha kitnésr MagyarbAiyfa. meggyőződhet« Kit», hogy ex így

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents