Dunántúli Napló, 1949. március (6. évfolyam, 50-75. szám)

1949-03-06 / 55. szám

&ü*áWTűi! »And 7 ^MESzHÁRT bányászai elfogadták > diósgyőri dolgozók versenyfelhívását \ i sseken vitatják meg az új szocialista munkaverseny feladatai^ ,* "ESzHART bányáinak dolgo- f 3kfk i háVoméveíj terv két és .c' alatti végrehajtását elindí nagy őrömmel csatlakoztak Wfsj>yö,j Vasgyár dolgozóinak '."■•iboz. A kerületek szakszer­ei özemibizottsági vezetői, ver- Jbtkárok és a MDP bányászke- 11 vezetői kidolgozták a íerve- ; Oeiyeket a munkásság előtt pseken ismertetnek. A gyűié- ^ íárgyaija meg a munkásság Ej! részleteit és csatlakozik a i‘*h*a munkaversenyhez- , bányamunkásság a koöcktív I ‘'désben fogtat kőtelezettaé- m»radéktalan betartása mellett a következő feladatokat tűzte ki célul: 1. Az előirányzott termelésnek 5 százalékos túlteljesítése. 2. Az 1948 évben elért önkölt­ségnek 2 százalékkal való csökken­tése. 3. Az 1948 évben elért összmun- kás teljesítménynek 2 százalékkal való emeléséi: 4. Az 1948 évben mért átlagos pafetartalomnak I százalékkal, a hamutartalomnak 2 százalékkal va­ló csökkentését. 5. A fafelhasználásnak 2 száza­lékkal való csökkentését. 6. A brigádmozgalom, éliu'.inkás- mozgalom, az újítók és észszerfisí­tök mozgalmának széles körben való kiépítését. 7. A dolgozók testi épségének és életének védelmét szolgáló baleset­elhárítási öntevékenységnek szer­vezését. 8. Az igazolatlan mulasztások megszüntetését és a munkaidő 100 százalékos kihasználását. A MFSz.HA RT dolgozói elhatá­rozták, hogy a 8 pontban lefekte- telt nagy feladatokat a hároméves lerv győzelmes befejezése, a népi demokrácia ellenségeinek leverése és a szocializmus építésének jegyé­ben minden körülmények között teljesítik. Mzemtek a gyár kémények Vf, 'jgdted-c már n gyárak t tyeit? Ott lenn, a hegy ajjó- ^y^largyenes mind, de ha tl‘hhröt megnézed, mind mát: , torsig másik nagy. karctú, j., köpcös. Hozzátartoznak u «?*• árködnek fetette. Fekete. »riJeleket rajzolnak az égre, . ,<Ura/> vonalakat, ki lehel br- .. «1 jnt tudsz olvasni a felhők ... Nem tud­ni már, melyi­kük kezdte, de. egyre ontották a fekete betű- két. 4 nagy ké­mények, mint a bőrgyáré, egyre, büszkébben fé­ri lettek és így rtak: Nálunk min­den munkás ve gértette a diós­győriek üzenetét > és nagy az iz- •dom. Egész biztos, hogy csat­. sem márnát le, kr- s ^ derekat ét oisszaüzent: H if készítjük a terveket, Sí-nálok’ mi tnegy itt végbe W tetők alatt! izgalomban voltak, %Jn<ítek- összefonódtak a már valamennyi k 'w*0**' ösak egy kémény S ytt még semmiről sem­mit: lábánál nem álltak meg a munkások a versenyről beszélgetni, hiába fülelt, egy hang sem esett a diósgyőri felhívásról. . — Te mii csinálsz egész nap? Nem unatkozol? Vagy tálán elaludtak a kokszotok? — kérdezték tőle. .1 ilyenkor sze­li retett volna a főid alá sülyedni. Szé- gyelte magát, de nem men­,NeTEI£L? J>a és Mövény- Értékesítő Vállalat V., L^éof-U. ti ‘ •* mű elaludt. Március el­seje volt, a többiek nagyszerű fastest kokkal, büszkén jelezték: — Ma megkezdtük!.., Akkor vett észre valami cso­portosulást. Nem is kellett nagyon erőltetni a szemét, mindjárt meg­ismerte, kik vitatkoznak éppen az oldalánál. Kollár elvtárs volt az egyik, clmunkás. nagyokat bólo­gatott, mikor Zomi elvtárs azt mondta: Váltjuk csak be őszintén, ké­sőn kaptánk észbe. Most nincs más, őszinte kritika után lássunk hozzá, hogy rendbetegynk a dol­got. — Tatán mégse, mi vagyunk a hibásak — vetette közbe valaki. — Meg kellett várnunk, míg a Hun­gária Budapesten csatlakozik, mi csak utánuk mehetünk. — Ugyan ugyan — szólt Illés elvtárs, a párttitkár — a hibásak mi vagyunk Nekünk kellett volna azonnal értékelni a szocialista munkaverseny jelentőségét és nem várni senkire, hanem az elsők kö­zött csatlakozni. Kéményünk, mintha mesebeli muzsikát hallana, ügy itta a szava­kat. Ha nem kemény téglákból lett volna a áereka, szívesen lehajolt volna, hogy egyetlen■ siót se ve­szítsen a beszélgetésből. — Igaza van Illés elvtárs­nak — mond­ta Draschkóci elvtárs, az üzemi bizott­ság elnöke. — De most már ne erről beszéljünk, hanem kezd- iük meg gyor­san az elő­készületeket. Gyors indít­ványok. ki­osztották a tennivalókat. — Izeimé szénként dolgozzák ki az elvtársak, mivel járulnak hozzá a versenyhez, mit tudnál: csökken­teni, hol tudják a termelékenysé­get növelni. Aztán eljött a másnap délután is, az izgalomtól össze-vissza füs­tölt, nevetett valamennyi kémény. Boldog. felszabadult füsifcllwt küldtek a felhők közi. Az értekezletről - egymás után jöttek ki az elvtársak, orrukon a jól végzett munka örömével, fis a Kokszmű kéménye is irta, írta lel­kesen az égre a jeleket: — A Kokszmű is csatlakozott, vegyétek mind tudomásul!. .. 1.AKY TEREZ A Szabadság Nyomda dolgozói csatlakoztak a munka versenyhez A pécsi Szabadság nyomda üze. mének dolgozói személyzeti értekez­letet tartottak, amelyen egyhangú­an csatlakoztak a diósgyőri mun­kások kezdteményezése alapján — a grafikai szakmunkában is meg­indult — 10 hónapos Szocialista munkaversenyhez. A vállalat vezetősége ígéretet tett arra, hogy a jelenlegi 75 főből álló munkás­létszámot 100 főre emeli. Ezzel szemben a munkások köte­lezettséget vállaltak arra, hogy a januári termelési összeget 40 szá­zalékkal emelik a 10 hónapos ver­seny ideje alatt, ami az cselben is, ha a létszámemelés nem fokozot­tan, hanem azonnal megtörténne 9 százalékos többlermelést jelent A Szabadság nyomda dolgozói a 10 hónapos grafikai munkaverseny keretén belül, külön mtinkaversenv- m Wvtft W t ddtk két legnagyobb nyomda - • győri é* debreceni ~ irt sonló méretű budapesti Igazság nyomdát. A munkaverseny célja a mennyisé- gi és minőségi munkán keresztül a munka termelékenységének növe­lőbe, melyet észszerűsitéssél és szó. cionista öntudatból fakadó munka­tempó fokozásával kívánnak elérni. Az értekezlet a verseny részletei­nek pontos kidolgozásával a párt- vezelőséget és az OB-t bízta meg. A Szabadság-nyomda dolgozói­nak csatlakozása a szocialista mun­kaversenyhez, tanúbizonyságot tesz arról, megértették, hogy tőlük fokozott mértékű öntudatot vár a munkásság, mint pártunk nyomdájának dolgozóitól, de úgy is, mint a betű munkásai­tól. Az ő többtermelésűk azonnali halóerővé válik a dolgozók széles rétegei szellemi színvonalának eme­léséiben, de egyúttal lehetővé teszi a «tuni-ásjétszám növelését is, ami ugyancsak közvetlen eredménye a mm*» versenynek. TAKARÉKOSSÁG Irta : KATKÓ ISTJ'AN Ha elővesszük a baranyai üze­mek versenytér vét, ar első monda­tok között a takarékosságról olvas­hatónk. A dolgozók felismerték, hogy nincs önköltségcsökkentés, nagymértékű takarékosság nélkül. Jól tudják, hogy a hulladék, amely a szemétbe kerül- '’agy olcsóbb áron kerül ki a piacra veszteséget jelent Évekkel ezelőtt nem nyugta­lanította a vasöntöt, ha lukacsos lett az öntvény, nem bánkódott az esz­tergályos sem, ha a méretek nem egyeztek, a korongos sem esett kétségbe, ha a kemencében megre­pedi az elektromos szigetelő. Leg­feljebb arról volt szó, hogy a tő­kés kevesebb hasznot vágott zsebre. Kinevették volna azt a munkást, aki a gyáros számára takarékosko­dott volna. A döntő fordulat megváltoztatta a munkások viszonyát a munkához. A takarékosság a dolgozó elsőren­dű feladatává vált. Minden érték, amely a selejtleinetóbe kerül, las­síthatja a szocializmus építését, csökkentheti ar. eredményt. Rákosi clviárs legutóbbi központi vezető­ségi ülésen elmondott beszédében felhívta a munkások figyelmét a takarékosságra. A nemzeti költség­vetést is a takarékosság jegyében állították össze. Valóságos takaré­kossági mozgalom induft meg az üzemekben. A pazarlás és anyagfe- csérelés ellen megindult a küzde­lem. A háború alatt Horthyék is in­dítottak takarékossági versenyt. „1 akarékoskodj pénzzel, anyaggal és idővel“ — adták ki a jelszót. Igen. ők is takarékoskodtak. A pénzzel úgy, hogy éhbérérl dolgoz­tak a munkások a hadiüzemekben, az anyaggal úgy, hogy használha­tatlan műanyagokból készített köz­szükségleti cikkekkel árasztották el a piacot. Mindezt azért, hogy a másik oldalon rengeteg értéket po­csékolhassanak el: a háborúban. A mi takarékoskodásunk nem azt jelenti, hogy fukarok vagyunk. Nem azt jelenti, hogy termékeink selejtesek, mert sajánljuk az időt és az anyagot. A mi takarékoskodá­sunk éppen a munka jobb meg­szervezését, a jobb minőségű áru előállítását jelenti. Nézzük meg, hol takarítunk meg jelentős összegeket, anélkül, hogy ezzel termelési színvonalunk fejlődését gátolnánk, hot takarítunk meg értékeket, amelyek éppen továb­bi felemelkedésünket szolgálják? Nemzeti költségvetésünk megtaka­rításai a fölösleges személyi kiadá­sok csökkentéseiből, a bürokrácia felszámolásából adódnak. Az üze­mekben elsősorban a selejt csök­kentése eredményezi a megtakarí­tást. Az újítások, cgy-cgy ára gyor­sabb előállítása is nyereséget jelent. A belső munkanélküliség felszámo­lása növeli a produktív munkál végző dolgozók számát, hozzájárni a termelés fokozásához. Az üzemi könyvelés bevezetése megkönnyíti számunkra, hogy fel­fedjük a hibát, megállapítsuk azt. hol mutatkozik pazarlás, hol hely­telen a munkamenet. A jó úseoi köynveiés tehát biztosítéka a taka­rékosság elve gyakorlati alkalma­zásának. Az új, saoeiaibta munkaveraovy­ben a dolgozók elsőrendű kötele­zettségévé vált a takarékosság. A versenytervekben ezért domboro­dik ki nagy mértékben az önköltség- csökkentés feladata. A dohánygyári­ak levelet intéztek az egyik buda­pesti eég dolgozóihoz, amelyben ké­rik, hogy a részükre szállított len- szalagokat hibamentesen szállítsák az üzembe. A budapesti üzem dol­gozói teljesítik a pécsi dohánygyár dolgozóinak kérését Az eredmény: a cigarcttatöllőgép kapacitását job­ban ki tudják használni, megszű­nik a gépállás. Mindez, a termelési érték emelkedését eredményezi. A kaposvári tejüzem átszervezi a munkamenetét és havonta tríOO munkaórát takarít meg. A Zsolna y- ban újabb kemencéket állítanak üzembe, mutely lehetővé teszi, hogy a munkafolyamat tökéletesebb le­gyen és az ám ne heverjen a poF cokoti. Számos példát lehetne felsorolni még a déldunántúli üzemek ver­senytervéről. Bizonyítéka ez annak, hogy a verseny egyik legfontosabb láncszemét a dolgozók megragad­ták. Valóság természetesen akkor lesz a tervekből. ha mindegyik munkás átérzi a takarékosság fon­tosságát és akár néhány fillérnyi értékről van szó: megmenti a kö­zösség javára.­Van a takarékosságnak egy olvas része, amely közvetlenül érinti a munkásokat. Ez a norma kérdése. Ismeretes, hogy számos üzemben a laza norma eredményeként soka« vetlek fel illetéktelenül többlelfize- lés' Ezzel a többi dolgozókat káro­sították meg. Nem lenne tehát leijes a takarékosságra való törek­vésünk, ha erről a tényről el feleit- krznénk. A szabatos norma kiala­kítása is döntő módon hozzájárni a takarékosság növeléséhez. A kol­lektiv szerződés tervezetének nyil­vánosságra hozatala után megindult vita is bebizonyítja, hogy a mun­kások felülemelkedve a szűk egyéné érdekeken, helyesnek látták a nor- inakérdés rendezését. Milyen célja van a mi takarékos­kodásunknak? Semmicsclre sem ar hogy amit nyerünk a vámon, srri elveszítsük a réven. A megtakarí­tott milliókkal újabb üzemeket, ipartelepeket létesítünk. A nagy­arányú beruházásokat csak is úgy tudjuk végrehajtani, ha minden vo­nalon lelkiismeretesen bánunk ér­tékeinkkel. Mi nem azért takaré­koskodunk, hogy mások pazarolja­nak és bőkezűen bánjanak a ter­melt javakkal. Különbség nélkül mindenhol érvényesítjük a legszi­gorúbb takarékoskodást. Erre gondoljanak a munkások a munkapad mellett, amikor látszó­lag csekély értékű nyersanyagot mentenek meg, amikor munkájuk­kal. újításaikkal hozzájárulnak ah­hoz, hogy a termelési terv pleven valósággá váljon. Ötezer forint pénzbüntetésre ítélték a Mohácsi Dobozgyár tulajdonosát Még 1947 október elsején tör­tént. hogy az iparfeLűgyelő vizsgá­latot tartott a ,.Mohácsi” doboz­gyárban és ott szociális és főleg luzrendészeti szempontból egész sereg szabálytalanságot talált Kél nap múlva a tűzoltoparancsnoksá'g ugyanezt állapította meg. Mindkét hatóság felszólította Ugor Ferenc gyár- tulajdonost, hogy a szabálytalan­ságokat szüntesse meg. Az idő telt-múlt, de semmi sem tör­tént a felhívások nyomán. A mult- évi december elején ismét iparfeJ- ügyelőségi vizsgálat volt az üzem­ben és megállapította, hogy Ugor Ferenc a legfefháborítóbb közöm­bösséget tanúsítja munkásai és ez Üzem biztonsága tekintetében. Most már feljelentés ment Ugor ctlca a rendőrség klhág^si bjrá­Az ügyben nemrég tartott tárgya­láson Ugor Ferencet ötezer forint pénzbüntetésre, vagy tiz napi elzá­rásra ítélte a rendőrség. A kihá­gást bíró Dnegál'apíLoüa, hogy Ugor űzetne iskolapéldád a pasz­tán kihasználásra létesített üzem­nek és gazdája minden fe.llnvást eleresztett a füle mellett, amely az állandó tűzveszély megszüntetésére kötelezte. Érdekes még megjegyez­ni, hogy a büntetés két ucirte közül Uge*1 az elzárást választotta. Úgy látszik kevesli az életveszé­lyes körülmények között dolgeet»^ tolt munkásai verejtékéből kWarh^t hasznot és azt a rendőrségi fogéi­ban „megkeresett" napi ötszáz fo­rintokkal kívánja póíoini. A hatón ár és a Saakszenseuoí mindenesetre mrgfcwtol6w^it^yé»i

Next

/
Thumbnails
Contents