Dunántúli Napló, 1949. február (6. évfolyam, 26-49. szám)
1949-02-20 / 43. szám
LENIN szovjet kultúráról „A kapitalista társadalomban az egész emberi értelem, az egész emberi géniusz csak azon fáradozott, hogy egyeseknek juttassa a technika és a kultúra minden áldását, másokat pedig megfosszon még • legszükségesebbtől, a felvilágosodástól éa fejódéstfil is” — határozta meg Lenin. Az Októberi Forradalom egyik legfontosabb vívmánya: a szovjet népek szocialista kultúrájának felvirágzás«. A szocialista és a kapitalista kultúra gyókeres különbségét Lenin abban látja, hogy a szocialista kultúra nem a klzsákmá nyoló osztályok, hanem a legszélesebb néprétegek érdekeit szolgálja. De a szocialista kultúra fejlő de se szempontjából roppant jelentősége van annak a lenini tanításnak, amely a műit kulturális ha gyatékához való viszonyról SZÓL Lenin azt tanítja, hogy kritikával vizsgáljuk át a múlt kulturáüs hagyatékát, Válasszuk ki abból a legjobbat, hogy a szocialista kultúra „törvényszedi továbbfejlesztése legyen annak a tudáshalmaznak, amelyet az emberiség a kapitalista társadalom, a földesúri társadalom, a hivatalnoki társadalom nyomása alatt gyűjtött össze.” Ez azonban nem elég. Teremtő módon előbbre kell vbmi a kultúra minden ágát. „Minden nemzeti kultúrában — ha nem 11 kifejlett alakban — megvannak a demokratlkua és szocialista kultúra elemek mert minden nemzetben van dolgozó és kizsákmányolt tömeg, amelynek életfeltételei elkerülhetetlenül demokratikus és szocialista Ideológiát szülnek” — így írta Lenin. | E tanítások alapján a szovjet államban ÚJ szocialista kultúra szü- i letett. Ez a kultúra a Szovjetúnió ! különböző nemzetiségeinél különböző alakot ölt, olyat, amely tör- 'ténelml múltjuk sajátos alakulásé- ' tó!, életmódjuktól, hagyományaiktól és nyelvüktől függ. Lenin azért [a magasszfnvonalú valóban realista kultúráért és művészetért harcolt, amely közeláll a néphez és érthető a nép számára. Engesztelhetetlen ellensége volt a dekadenciának és minden eltávolodásnak a művészeti realizmustól 1 Felmérhetetlen Jelentőségűek tanításai a szellemi kultúra minden fajtájának — a tudománynak, művészetnek, Irodalomnak — párt- szelleméről, eVéphetet en kapcsolatáról a potltlkával. A burzsoáziáé« szószólói Igyekeznek kultúrájuk kizsákmányoló jellegét elrejteni — „politikamentes” kultúráról beszélnek. Lenin nyomatékosan rámutatott arra, hogy mindezek a tanítások hazugak. Tanítása a tudomány, irodalom és művészet pirtszeOe- mérőf döntő szerepet játszott a szovjet nép szellemi életének fejlődésében. „A burzsoá (ró, művész, színész szabadsága — mondotta —, csak burkolt, vagy képmutató módor hurkolni szándékolt függőség a pcnzeszsáktóí, a megvásárottságtó! a kitartottságtól. Nem az elkényeztetett hősnőnek, nem az unatkozó és cihájasdtfásban szenvedő felsó tízezernek, hanem a dolgozók millióinak szolgálatában áH a szov- dalista kultúra, művészet és Irodalom, mert ezek alkotják az ország virágát, erejét és Jövőjét.” A lenini elveken nőtt magasra ét lett élenjáró a szovjet kultúra. MA SZTtPICSNEL össztánc i cm MNDBi s*ókhd*bar (volt Móagylat}. 1096, jmm ii «»wraWWrwa—Mia um A szocialista nevelés győzelme Az elánul harmincegy évben a Szovjet ilaióban végbement történelmi változások kimagasló eredményeket hoztak a nép fe’.vilá gosodása, művelődése terén- Lenin 1913-ban még ezt írta: „A gyermekek és ifjak négyötöd részétől Oroszországban elrabolták a tanítást.” Érdekes visszaemlékezni a Vesztnik Voezp irtani ja 1906-ben megjelent cikkére Ez az orosz írástudatlanságról *írva megállapította, ha változatlan ütemben folyik majd kiküszöbölése, akkor csak 2?ö év alatt fogják teljesem felszámolni. Ezt a munkát — az analfabétizmus teljes megszüntetését — a Szovjet unióban nem egészen negyedszázad alatt végezték el. A szovjet kormány a gyökerénél kezdte meg az iskolarendszer átszervezését és kiszélesítését. Ez a kezdeményezés hallatlan befektetést igényeit fáradságban és anyagban egyaránt. Elég, ha megemlítjük, hogy a Szovjetúnió mai, 200.000 iskolájának fele az Októberi Forradalom után épült és négy és félszei annyi a tanító- mint a forrada !om előtt. Megváltozott az oktatás belső tartalma is: új elvek é» módszerek érvényesültek. Egy harminc évvel ezelőtt ki bocsátott rendelet az oktatás rendszerben érvényesülő skolasz ticizmus és formalizmus ellet irányult. Meg akarta szüntetni hogy elnyomják a gyermel egyéniségét, hogy elzárják a val< élettől. Lenin rámutatott arra hogy amit a gyermek a régi is kólában tanult, annak kilenctizet része felesleges, egytized részi prdit- eltorzított volt. Az iskolák egységesítéséről -zóló 1918-ban kibocsátott kor mányrendelet kimondja a humanitás és demokrácia elvéit, a gyermek egyéniségének tiszteletien tartását, valamint a szoros kapcsolatot iskola és élet között Az új iskola célja: kifejleszteni a gyermekben munka megbecsüléséi és olyan tudással ellátni, amelyet az iskola elvégzése után a gyakorlati munkánál, vagy a magasabb iskolában felhasználhat A Szovjetunió fejlődésévé} a nevelési elveket is egyre szabatosabban határozták meg. Szovjet pedagógia fejlődött ki. Nemcsak fizikát, vegytant, természettant, csillagásza tóit tanítanak alaposabban. hanem történelmet, irodalomtörténetet éa földrajzot, művelődéstörténelmet is. Az oktatás és nevelés a családi éa társadalmi nevelésen alapszik, ame-1 lyeknek mintegy folytatója és 1 kiegészítője az iskola. A cárizmus idején az elemi és középiskolai tanulók száma 8,137.000 volt. Ez a szám ma több, mint 40 millióra növekedett. Főiskola volt 91 — javarészt csak orosz területen — 124.000 diákkaL A Szovjetunióban a főiskolák száma elérte a 800-at, a diákok száma 700 ewr, több mint Angliában. Franciaországban, Olaszországban, Németországban és Japánban együttvéve. A főiskolák hallgatóinak 40 százaléka nő. Lehetetlen elsorolni a különböző tanfolyamok, klubok, könyvtárak, színházak, mozik, rádió, atb. hálózatát, amely mind azt a célt szolgálja, hogy a nép kulturális színvonala emelkedjék. Az egész szovjet nevelésügy arra irányul, hogy a szovjet nép fiai és leányai béke őrzőjévé és az emberi h ladáfl harcosaivá nevelődjenek. Sabanov elvtárs egy napot tölt Pécsett A Szovjet Kultúra Hónapjára Magyarországra érkezett kultúrdelegk cíó vezetúje, Sabanov elvtárs he- lyettes egészségügyi miniszter február Jó-ón, szombaton Pécsre érkezik. Sabanov miniszterhelyettes déb előtt ti órakor érkezik a városba, ahol ünnepélyesen fogadják. Dél- ben 12 órakor a pécsi tudományegyetemen, az orvoskar tagjainak, az oroosnövendékeknek és égési- ségügyl alkalmazottaknak előadóit tart a Szovjetúnió egészségügyéi A pécsi egyetem vendégeként mW tekinti a pécei tudományos iníér«- teket és klinikákat. Sabanov mi’ niszterhelyettes a kora esti órákba utazik vissza a fóvárosba. Moszkva új szobrai A anM művinek Mimot ti & WkmOva diazftl nemsokára a itvd" únió fővárosának utcáit és t®1*1 Maxisa Oorktl alakját Bsdr bronzba ás a Bje!oras«-va*áttf •lőtt! téren fogják ftiáillltanl. * ***** tüot aaobrási elkésel tett* Al***J*”| ertoj btonthasonmását. Fk a a Plonir.tó elé kerti. JurlJ rukijnak, Moszkva alapítójának mohra, már öntésre készen t1'" momkval városháza előtti térea lyexlk eL Oaajkov befejmte Mti^ mMJ saobrát, amely a költőiéi ^ nevezett beret dlízftd majd. Kút®* tábornagynak, Napoleon lotset , omlékmAve a kl«vl Tasútállomá* * térre, Csehové a Nartskín-térr« rOU Csajkovszkij szobrát a ^ mOvésastl Főiskolával szemben, vét pedig a Paveieokt-vasúti!1®10 előtt hely esik el. ***** tfj k Osulakt szovjet zeneszerző és «bot gordonkamüvéez tiszteletére teken fogadást rendezett a Rádió. Oenlakl zenemeraő ltr* « mondott a magyar zeneszerzőké1 j tájékoBtatét adott a Saorjefcúntó ! életéről. Sztälin-dijaj éfukewÁ Február 2é-én, csütörtökön a Pécsi Nemzeti Színházban lesz a Szovjet Kultúra. Hónapja két kiváló vendégének, Davis Gamrekelinek és Jelena Kruglikovának ária- és dalestje. Mindketten a Moszkvai Nagy Színház — a moszkvai operaház — művészei. Gamrekeli baritonista, pompás hanganyaggal, nagyszerű énekkultúrával, aki a fővárosban elragadta hallgatóságát. Kr uglikovával nemcsak hangversenyen lépett fel, hanem torra látogatta a nagybudapesti üzemeket is és az üzemi munkásságot is megismertette művészetén keresztül a szebbnél- szebb dalokkal, öt és Kruglikovát is nagyon megszerették Budapest dolgozói. Jelena Kruglikova énekesnő megkapta a Szovjetúnió népművésze címet, egy alkalommal pedig Sztálin-díjat is nyert Rossini „Teli Vilmos“ Maliid szerepének alakításával. Kruglikova a Szoojet- únió első ének- is zeneversenyén tűnt fel. A bírálóbizottság egy nehéz áriát jelölt ki számára Rimszkij-Korzakov „Bojár nő" című operájából. A versenyben egyhangúan neki {télték az első díjat. Nyomban ezután a Nagy Színházhoz került és a következő években a szovjet énekesnők első sorába küzdötte fel magút. Legnagyobb sikerét Dzerzsinszkij zeneszerző „Vj barázdát száríí az eke“ című operájában érte el, amelynek szövegkönyve Solochov regénye nyomán készült. A PÁRTTITKÁR ÉS A KIS JEQOR Az öreg 120 kilós harcsa most a konyha- asztalon fekszik. Az összes kukták, felszolgál lók, vízhordók, mosogatóasszonyok összefutot tak és nézték, hogy dolgozza fel a halóriást Trofimics szakács. Ugyancsak ott állnak, le nem véve szemüket a ritka szép példányról, a téglagyár párttitkára, kopasz kékszemfl, öreg és Pavel Sztukalov, középkorú férfi. A másik asztalnál ül a kis molnárinas Jegorka, vékony, eh érarcú tizenhárom év körüli legényke, pecsenyét eszik kásával, teát iszik hozzá. Han gosan csámcsog, szemei csillognak. ö az, aki vihar után séta közben a parton egy gödörben meglátta két kő között ver. gődve a halóriást. Andrej Nikodimov ismeri itt az összes horgászóhelyeket, harcsatanyákat, egyszer kifogott horoggal egy harminckétkilós harcsát, de ehhez hasonló „fenevs dákról“, csak megboldogult apjától hallott. Még a lelőhelyen, amikor Jegorka odahívta őket, az osztozkodásról kezdtek beszélni, vagyis hogyan, milyen arányban darabolják fel a zsákmányt? Nikodimov szeme alatti ráncok máskónt helyezkedtek el ée ez valami üzleties kifejezést kölcsönzött arcának. A téglagyári munkások nézegették a zsákmányt ós halkan beszélgetek. —- Nos fickó — szólalt meg Andrej Niko dimov — itt a részed Jegorka arca határozottan azt fejezte ki: 1 ahogy gondoljátok, beleegyezem, de csináljuk együtt... — Szóval fiacskám igy lesz: Trofimics meg én odaadjuk az adagunkat a közös konyhának. Te pedig... esteledik, hivd hát gyorsan anyádat, vagy valakit, vágjuk le a részed. — Miiit — szólt szinte sértődötten Jegorka. — Ahová ti adjátok, oda adom én is. Arcán megint azt lehetett leolvasni: „Együtt tettünk szert a zsákmányra és minden olyan szép volt... Tartsunk hát továbbra is össze: ahogy ti, úgy én is.“ A párttitkár végignézett Jegorkán és hunyorított: — Különben is, minek az nekem? — kérdezte Jegorka. A párttitkár megbökte Sztukalovot, pislogni kezdett és arca lágy, átszellemült kifejezést öltött. — Honnan vagy te? — kérdezte Jegorkát, — a telepről? — A malomban dolgozom. — No nézd csak, szóval a mi kollektí- vünkből. Hol kosztolsz? Nálunk az étteremben? — Igen. — Nem láttalak én téged. Nem tudtam, ki az a Jegor Potasov. Miért nem vagy te a Kotn- szomolban? Vagy még nem vagy benne a korban? Pionér úttörő sem vagy? Hát miért? Ismered a mi Szavesztina Nyuránkat, a vezetőt? Neki be kéne szervezni téged. Te, koma, szereted a közösséget. Nagyon szereted. Nemde? Hátha azt mondod, hogy felajánlod részedet nem akárhova, hanem a kollektívnek. Hárman tolták a harcsát a telepen végig... A konyhán forr a viz a katlanban, krumpli fő benne. Trofimics szakács elgondolkozva ka- vargatja egy másik katlanban a levest. Hű-ha mit hoznak! — kiált fel Nasztja a mosogatóból és kibámult az Ablakon. 'írofimics jön ki legutoljára a bejárathoz. c»1 A talyiga körül vagy negyven kíváf^ ^ van már: megérkezik épp az éjszakai vált*8 téglagyárból. — ö az — mondja Andreij Nikodínw’ gorkára — ő fedezte fel. Még ráadásul lotta a köznek, a termelés fokozása ttgyeDt;|(] Jegorka irul-pirul, szipákol, nézi z»vsri#. lábát. Mind mosolyogva és jóváhagyóin r nek rá. ,,j. Trofimícs szakértő szemekkel kezdi 1 gálni a halat.A párttitkár megkérdi: — Nos, Vaszilij Trofimics, megfelel*’' A szakács nem rögtön felel: — öreg egy kicsit, zsírja jó, húsa Előbb be kell pácolni, úgy tartani egy l^\j A harcsát beclpelik a konyhába. Tyjt mics leveszi kötényét és viaszost ászon k*íe' vesz fel, ráhunyorít Jegorkára, megszólal' — Vendégeljük meg a fiút, Klementj«*5 Ott van pecsenye, emitt meg tea. Klementjevua fürgén törli az asztalt- 0 szól Jegorkának: — Tessék, ide ülj... ^ Jegorka leül a padra. Valami átszáll® jjp ség vesz rajta erőt, nemcsak azért, mert ^ halóriást fedezett fel, hanem valami kifeJ* j. tetten, óriási édes érzés tölti el, amit gyarázni maga sem tud. Majd hosszú évek ^ tán eszébejut. hogy fogta el először a ko«®) vizmus mindent átfogó szárnyaló érü' -j, öröme, hogy érezte az emberek szeretetét, ^ nek szolgálhatott. Emlékezni fog a jó J Andreij Nikidimov párttitkárra, aki be 'érkőzni az emberi délek mélyére és i olyan kincseket tudott kihozui, melyek1’6 izovjet nép különösen gazdag. i Jegorka eszi a pecsenyét, kásával, i»8*^ teát, rá-ránéz Trofimiosre. a barcsira, d® $ re gyakrabban Andreij Niki dimevra. Jgi»/káB*fe a legjobban,
