Dunántúli Napló, 1949. január (6. évfolyam, 1-25. szám)
1949-01-23 / 19. szám
DUNANTON NAPLŐ tm xANcAa u % Önálló rádió-műsoradót Pécsnek At elmúlt év * magyar rádió életében 1» döntö fordulatot jelenre«. Élére olyan vezetőség került, amely a rádiót a népi demokrácia -zolgálatába állította és ai ország •gyík knltúrália és politikai köz- aontjává tette. Nemcsak személyi éren és irányításában vannak változások; a rádió technikai berende- éseinek felújításában is nagy elő- • ehaladás történt és a magyar rá- iió már minden szempontból túlhaladta a háború előtti állapotokat A felesaba dőlésig csak jelentéktelen beruházásokat hajtottak végre. Akkori vezetői saját anyagi szempontjaikat előtérbe helyezve, a -ádió feladatáról teljesen eltérő jellegű üzleti vállalkozásokat alapítottak, mint karotin-üzemet, művégtag-gyárat bankot és még egy sor hasonló vállalkozást. Az üzleti szellem jelenléte még a felszabadulás után is komoly nehézségeket jelentett a rádió fejlődése szem pontjából, azonban az új szervezeti felépítéssel új alapokra fektették és teljes egészében hivatására a legalkalmasabbá tették a magyar rádiót. A rádió előfizetők számának örvendetes szaporodása azt is jelenti, hogy mind többen figyelik komolyabb kritikával a műsorok tartalmi részét. A müsorkérdések megoldásánál a rádió mai vezetősége a legteljesebb mértékben figyelembe is vesd a hallgatók különböző rétegeinek kívánságait, hogy az igényeket kielégítse. Ezen a téren komoly a fejlődés. Százalékos megállapítás szerint a rádióhallgatók zöme — 61 százaléka — vidéki. Felmerül tehát a kérdés, kidomborodik-e ez a rádió müiorából és megtörténik-e minden, hogy a hallgatók többségét aktívabban la bekapcsolják a rádiózók közé, a műsorszerkesztésbe, hogy ezen keresztül elsősorban a nagyobb vidéki gócpontokat életteljesebben vonják be a rádió életébe. Itt jelentkezik azoknak a vidéki városoknak igénye, ahol reléállomás is van, ahol tehát már nem merülne fel technikai akadály az önálló műsoradás elé. Akár időnkénti, akár rendszeres műsoradások útján üzembe lehetne helyezni egy pécsi stúdiót is, amely speciális feladatokat végezhetne a körzetébe tartozó Baranya, Tolna és Somogy vármegyék felé is, amellett új színekkel gazdagítaná A rádió műsorát. Ab ónálló mfitemnlgállalán igénye nem elöszot/felentkezik Pécsett és a felszabadulás után már tóbbször is hangot adtak ennek. A rádió új vezetfisége azonban még nem foglalkozott vele és ezért most nyomatékosabban is felhívjuk rá a figyelmét. Csak ez évvel kapcsolódott be hivatalosan a hároméves tervbe a rádió, beruházási előirányzata is nyilvánosságra került- az 1949-es évre. A kettős nagyműsor megvalósítása kétségtelenül máris jelentős feladatokat rótt reá és a már amúgy is túlzottan igénybevett stúdiók mellett új stúdiók építését tette szükségessé. Az új rádió-székház építkezései legjobb esetben csak 1 Bűdben indulhatnak meg és legalább három esztendeig tartanak. A minimális stúdiószükségleteket tehál négy, négy és fél esztendő fejlődési lehetőségeit szemelőlt tartva állapították meg. Ab építkezést tervekbe«» azonban nem szerepel a relé állomásoknak mint önálló műsoradóknak bevonása. A pécsi reléhez épített stúdióval technikailag tökéletesen elő lenne készítve és megvalósulhatna a három vármegye életét bekapcsoló ónálló műsorszolgáltatás, amely a rádió nem egy állandó mflsorszámát frissíthetné fel. Ha csak a falurádióra gondolunk, sok olyan helyszíni esemény egyszerű közvetítésére nyílnék lehetőség, amely nagyban hozzájárulna a rádió politikai és kultúrális céljainak eléréséhez. Az e területen működő munkásdalkarok, a pécskör- nyéki bányák kórusai és zenekarai, a népi kultúrcsoportok szükséges szerepeltetésének kérdése ia megoldódnék- Szóhoz juthatna a pécsi irodalmi társaság és minden olyan kultúrlényező. amelynek az egész ország számára van mondanivalója. Azt hisszük, a technikai feltételek megteremtése után, a pécsi stúdió személyzeti felszerelése és az önálló adások beépítése a rádió műsortervébe és szerkesztésébe, mind megoldható lenne. Ehhez csupán az szükséges, hogy a rádió vezetősége foglalkozzék c tervvel és nyújtson lehetőséget arra, hogy beruházási előirányzataiban tér nyíljék a terv végrehajtására. 4 S*IT kultúránkét ja Vasárnap reggel 8 órai kezdett®! egésznapos ankétra ülnek össze a SzIT kuUúrvezetöi székháztrkben. A pécsi és megyei SzIT csoportok kuMiiráíis felelősein kívül azonban meghívák az emkéra a ptcsi és bányavidék! azemJ kiati)rveze‘őkef. Tőaad tajta/iak cl djLnÁnJjjJltzÁk? Válasz egy igazságtalan bírálatra A Dunántúli Napló január 16-1 Sorsunktól azokat aj «redménya- számában Magyar Tibor a Bat-" lányi Társaság új folyóiratáról ír. Ügy gondoljuk, hogy bírálatának agy-két kiltói-alé-vel nem árt foglalkozni. különösen azért, ment a vítj elősegítheti mindannyionk közös ügyéi: « dunántúli irodalom kibontakozását. Igaz ugyan, hogy a folyóirat »magáért szó] és megjelenése után a kritikusé a szó, azonban Magyar Tibor bírálatában vannak olyan elvi kijefenfcésck, amelyek túlnőnek a DUNÁNTÚL cikkeinek vizsgálisánál Olyan elvi meghatározások, amelyek iránymutatóak lehelnek további lé" péscdnk megtételénél Lukács György egyik cikkében .kincstári optimizmusról" beszél. Ezzel a jelzővel ülteti azokat a kritikusokat, akik a marxista esztétikát vulgarizálva alkalmazzák. Olyan kritikusokat, akik választási propaganda verseket követelnék a költőtől, akik nem érzik, hogy a művész világnézete bonyolult és a íénaadalm'i háttérrel sokfajta szállá.!1 összefüggő valami. Akik elfogadják az egyszerű színváltozást, az útkeresést azonban már nem tudják értékelni. Magyar Tibor ezt írja: „A legjobb akarat mellett is felmerül a kérdés: őszinte-e a változásra irányuló törekvés, amikor már nem a Sorsunk, hanem a Dunántúl szerkeszt« te munkatársai vitába száEnak a kimúlt folyóiratot ért őszinte bírálattal és megkísérlik a haladásellenes pécsi irodalmi lap szeltem i örökségéből átmenteni, amit lehet.“ Ezt a megállapítási Magyar • sorok Írójának a folyóiratot bevezető cikkéből vett« ki- Milyen vitáról van ott szó? Arról, hogy a „Sorsunk" támadója K e s z 1 Imre általánosít és nem veszi észre, hogy a pécsi irodalmi életben egyre erőteljesebb lesz a haladó erő. Vájjon ké/t»éges-e az őszinteség, ha visszautasítjuk az általánosítást? Keszi lesújtott a kritika súlyos bunkójával, de azok, akik életet szeretnének, azoknak nem az elaléltságra, a dermedtségre (valamiféle szellemi ellenállásra) gondolnak, azoknak a jövőbe kell tekinteni! Magyar kitételének második része rosszindulatú és elferdített idézetből indul ki. „Megkísérlik a haladás dienes pécsi irodalmi lap szellemi örökségéből átmenteni, amit lelt • t." (kiemelés tó'em). A folyóirat bevezető cikkében ezeket írtam: .,Az új folyóirat átveszi a két. amelyek felhasználhatók a jő irodalmi éa művészeti munka érdekében.“ Néhány mondattal utána* pedig: „Szakétünk azonban a „mértéktartó" szerkesztői «Ívvel é* fenntartás nélkül a népi demokrácia kultúrpolitikája szolgálatába kívánunk szegődni.“ Mindenki előtt, aki vWltemennyi' re is járatos a marxista esztétikában. világos, hogy a ezocializmu* nem „levegőre“ építi kulttúrájéb hanem átveszi a népi kultúrából ami hasznos és csak azt veti el, ami dekadema. ami a rothadt ka' pitalizmus kulturális áru'erméke. Sztálin elvtárs miért hangsúlyozta a szovjet írók előtt, hogy térjenek át a klasszikusok alapos tanulmányozására? Miént állapítja meg Lenin, hogy .minden nemzeti kultúrában — ha nem is kifejleitlt alakban — megvannak a demokratikus és szocialista kultúra elemei?" A kérdés súlypontja természetesen ott van, hogy a kiválasztást éle* kritikává:;' kell végeznünk, és ez a kritikus figyelmét el is kerülte —* megtörtént. Ezért foglalkozik s Dunántúl bevezető cikke főként * Sorsunk útjának bírálatával, ezért hangsúlyozza, hogy „nem elegendő a szép öncélú szolgálata, Ha hiányzik a társadalmi élmény." Magyar Tibor azzal vádol bennünket, hogy a decentralizációt „óvatosan" emlegetjük. Nine* igaza, mert ért a problémát eléggé erőteljesen tapogattuk. t miután e* a kérdés egy vidéki folyóirat »rimára nem lényegtelen Azt a vádat. hogy ez „elkülönülést" jelecb a eghatározortitafcban vissza kell irtasttsnunk. Azt keli!- megállapíts* nunk az éles6zemű kritikusróli hogy felületesen nézte át a kérdése* cikket. Ugyanis elég hosszú rész foglalkozik azzal, miért országos jellegű az új folyóirat. — Csak kivonatolva, a következő cirokból: 1) mert külön országáéin lehet az országban, 2) mert íróink az egész ország értékei, 3) mert felvetünk országos jelentőségű kuk ‘urális kérdéseket, 4) mert munkatársaink nemcsak Dunántúlról kerülnek ki és végül. 5) mert sem he"yi sem csoport szempontok nem vezetnek bennünket a folyóirat szerkesztésében. Mindezt kifejti » Dunántúl bevezető cikke. Ami a decentralizáció elvi részét illeti, a fo'S-óirat bevezető cikké rámutat arra, hogv „az ország lő városa irányító szerepének továbbra is mag kell maradnia. Eb sősorban azért, mert ma már Budapestről a nép érdekeit szolgád intézkedéseket sugároznak szét at országba. Hiba lenne azonban mechanikusan átvenni a Budapest«« elért te jó!' alkalmazott eredményeket." Ha Magyar Tibor n*» látná, ma az egész országban nagyméretű decentralizációs folyam*' megy végbe, ha egyenlőre gazds- sági .téren js. Déldunántúii Bőripari és egyéb ipari igazgatóságok, gépállomás alközpontok mind azt • cé.t szolgálják, hogy a nagy adfflb n;szi rációval megterhelt közpon1 munkáját enyhítsék és több önál' ’óságot adjanak egy-egy tájegyséí igazgatásában a különböző szerveknek. Ha megállapítjuk azt, hogf Pécs Dunántúl kulturális központja, akkor ez nem jelent elkülönülést, még akkor sem, ha ezt Magyar a pécsi és dunántúli irókr* akarja fogni. Helytelen lenne bárkit is valamiféle egyöntetű útra kényszeríteni, akármilyen kigondolt sém* alapján. A pécsi és dunántúli írók között rott? számos polgári író van, aki jówá°' dékkal fordul ugyan az új, a *l° cialista kultúra feAé, csak épp** nem ismeri eléggé Ezeknek az Útja csak hosszas és alapos vita ut*9' csakis őszinte meggyőződése ut*® lesz „szigorúan egyirányba vezető “ Utat írók és művészek *** mára uem előírni, hanem megn,'J' tatai keil Bixtoeak vagyunk abban, Hogy az új folyóirat első s**' nia jelentett néhány lépést labbi célunk; a szocialista kul'úr* felé. Kntkó István(Fenti cikk állításai nem uiiE dtnben fedik a szerkesztősig láspontját. A „Dunántúl" folgHrat ügyire még visszatérünk. Szeri.) PAUL ROBESONt Ha a négerek szabadok lesznek saját földjükön Épp most tértem vissza egy jamaicai és trmidadi koncertkorútról. Most ügy érzem magam, mintha hosszú évek óta ott szippantottam volna egyet * fri»s levegőből először. Egyszer mér volt ilyen érzésem. Akkor, amikor először tettem a lábam a Szovjetunió földjére. — Mondtam macámban: „Emberi lény vagyok. Nem kel! törődnöm a színemmel."^ Nyugatindiában éreztem mindezt és valami újat is emellett. Először éreztem, miféle dolog lesz az, ha majd a négerek szabadok lesznek. Csakis azt éreztem, amit a zsidónak kell éreznie, amikor először megy Izráelbe, amit a kínainak kell éreznie, amikor hazájának olyan területére lép, amely ma már szabad. Bizonyos, hogy népem a szigeteken — szegény. Kétségbecjtően szegények, Kingstonban Jamaicában sok családot latiam, amint ócskavas-atx omobilokbnn éiteJc, amelyet kiürítettek és felfordítottak lakás céljaira. Sok közülük munkanélküli Gazdaságilag pe<Wg an goi, amerikai és bennszülött földbirtokosok járma alatt nyögnek. A nép azonban a szabadság utján jár. Láttam néger értelmiségieket |i: művészeket, Írókat, todéookwt ée tanárakat. £9 mindenekfeleít láttam néger munkásokat, akik emelt fővel és büszkén jártak. Egyizben autón mén em Jamaicában. Utam egy iskolaépület mellett vezetett és amikor elértük az iskolát, az iskolásgyer- rnekek óriási raja fii ott elénk és kezeiket lengetve üdvözöltek engem. — Megálltam, kiszálltam a kocsiból, hogy beszélgessek velük éa énekeljek nekik. Csodálatos kis fickók voltak. Hasonló farmokon megálltam én már lent mélyen hazám déli országrészeiben és beszéltem odavaló néger gyermekekkel mindenütt. De itt Beszéltem életemben először olyan gyermekekkel, akik nem néztek körül félénken, nem láitja-e őket egy fehér ember, amint velem beszélgetnek. Ezek az emberek olyan földön élnek, amely még nem egészen az övék. De már meg van a szabadságuk ahhoz, hogy összegyii- lekezzenek és együttesen cselekedjenek — Meg vau az az emberi inéi óságuk, hogy saját hibáikat elkövethessék. Olyan emberek, akiknek módjukban van, hu úgy tetszik, elvágni saját tor kukat vagy felépíteni saját világukat. Nem félek attól, hogy egy csoport fehérember megrohanja őket éjszaka idején, hogy felaJcaoBze vagy elégeaee őket pillanatra som tudok tuefjfeled- kézni arról, hogy én a negeriil- dözés hazájában élek. Nem du- bösiködöm miatta. Azt hiszem, megértem, és megértem azt is, hogyan kell harcolnunk. De akár megértem, akár nem. az a tudat hogy néger vagyok olyan ország bau, ahol a négereket üldözik egy pillanatra sem hagy el en geih. Ne.m hiszem, hogy bárme fyik más amerikai négert is elhagyja ez a tudat egy pillanatra Azt hiszem, hogy a szabadság, hoz való ezen közelség, az. hogv már az odavezető úton haladnak és oly közel vannak a célhoz nagy szerepet játszik abban, hogv úgy fogadtak engem, ahogyai tették. Semmi ehhez hasonló nenr történt velem eddigi életemben Ha soha többé nem fogok hall a ni még egv kedves szól, ami hozzám intéznek, az. amit sajá népemtől kaptam Nyugatinduá ban, elég lesz nekem. Kocsim köré sereglettek. Órái hosszat vártak, hogy lássanak Mások (alán zavarba jönnének talán félnének ekkora tömegtől amely körülöttem nyüzsgőt t- Ei azonban nem félek és zovnrbar sem vagyok a nép jelenlétében Nem úgy fogadnak, ahogyan egy operaénekest fogad a né| Olaszországban Nem úgy fogad tak. ahogy a mi amerikai ,né púnk fogadja Joe Louiat. Ezel az emberek nem az énekesi, nen csakis az énekest látták bennem Igv szólítottak meg: „Hello Paul. Tudjuk, hogy te értünl V* a.on/vlear ** g Igyekeztem felfogni mit láttak >* ezék a férfiak és nők énbennem y e» hogy miben különbözött szi- [' vélyes fogadtatásuk attól, amely- ben hazámban fogadnak az em- - berek. Azt hiszem ezt a kövrtke- >i zóképpen fejezhetem ki: Hazámban a fehér férfiak és r nők úgy kezelnek engem, mint t. művészt néha mint négert, aki sokra vitte, de többnyire úgy, í. mirnt olyan négert, aki segíthet >• nekik a szabadságért való hares' ban az egyenlőségért vívott hare- I* ban. t- Jól esett ilyen jutalmakat kap- '• ni harc közben. I Az a mód ahogyan a Nyugat- K india nép* fogadott, az nagyon E* különbözött éltől. Jamaica és Tri- y nidad népe lesz 'ialán az első n szabad néger nemzet a föld ke- n rekségén. Ennek a most pirkadó '• szabadságnak a fényében úgv ?' üdvözöltek, mint olyan embert, aki majd segíthet nekik szabad- . sátruk napjaiban. Olyan vezető- r két keresnek és egy napon meg is „jók találni a/0Ha". akik mint néger képviselők foglalhatnak helyet a világ államférfiainak társaságában, olyan vezetőket fognak találni, akik nem egy faji kisebbséget, hanem a négerek nemzetét fogják képviselni. A Nyuga' india négereinek menetelése a szabadság felé rendkívül mélységű fontossággal biró dolog az amerikaiakra nézve. Dübörgő lépteik hangját meghallhatják országunk négerei is és ezzel meggyorsítják azt az időpontot, amikor saját dübörgő iép;eik alatt rendül meg a föld. New-York, 1949 január. Pécs dolgozói is bekapcsolódtak az országos kulturversenybe P ák be, hogy ezzel fokor gőzök művelődési lehető előadássorozatok ered- beszámft az országos enybe. A kultúrcsoportok tagjai arra is felkészültek, hogy íz egyéni versenyben részt vegyenek, mert minél többen ekarják hordani a versenyeredmény alapján megszerezhető jelvényt, amely nek felirata: „Kultúrával a népért". Végül megállapodtak a kultúrve- zetők abban, hogy összejöveteleiket ezután rendszeresítik, és minden péntek este 7 órakor értekeztartanak. A’ pécsi üzemi és területi kul (úrvezetők péntek esté értekezletei tartottak, amelyen Láng Györgyig elvtárs a városi szabadművelődési felügyelőség vezetője elnökölt. Az értekezleten ismertették az 1949 évi országos kultúrverseny tervezetét, majd határozatot tioztak, amelynek értelmében az üzemek és lömegszervezetek kultúrmunkájál a verseny szellemében összehangolják. Január 28-ig a város vala- mennyi kultúrcsoport/a elkészíti háromhónapos munkalervét, ezeket egyeztetik abból a célból, hogj a dolgozóknak a legváltozatosabb kultúréletre nyújtsanak lehetőséget. A pécsi kultúrvezetők értekezletükön bejelentették, hogy minden özemben és tömegszeroeretben megrendezik a „Szabad Föld — Téli Esték“ előadássorozatot, azen- klvül egy szabad előadássorözalol is, amelyen különböző tárgyú irodalmi, művészeti, természettudományi és szakismeretű előadáso-
