Dunántúli Napló, 1948. december (5. évfolyam, 276-301. szám)

1948-12-25 / 297. szám

•W m HARCA BEKESSEGER T Irta: ACZÉL GYÖRGY I/'uráesony ünnepe ÍTBándok Alá szétválaszthatatlanul ősz- »reforrt • békéssé); gondolatával. Ma mégis, amikor békéről beszé­lünk, együtt említjük azt a harc­cal Meri vájjon elképzelhetff-e a békesség Állhatatos küzdelem nél kill a békebontAk ellen? Vájjon őszinte lenne-c békeklvánsAgnnk, ha nem kapcsolódna szorosan a béke megvédéséért folytatott harc­hoz? Emlékszünk még azokra az Időkre, a háború véres esztendeire, amikor a magyar nralkodóosztály Idegen érdekek zsoldjában szúz- ezerszAm hajtotta a biztos halálba ■ magyar katonákat és a kommá ■Istákon kívül Igen hevesen emel­ték fel a szavukat a béke halálos ellenségei ellen és Igen kevesen ve­tették fel a béke megszerzésének harcos módját. Vagy hl ne emlé­kezne a felszabadulás ntánl első karácsonyra, amikor még Infláció tépte, marta az országot, a poll filial bizonytalanság a 45-ös vá­lasztások ntán szinte megkötötte kezeinket az előrehaladás útján. A parasztság még nem volt biztos abban, bogy megtarthatja-e a de­mokrácia által juttatott földel a* Ipari munkásság alig India min­dennapi kenyerét megszerezni. És az országon belül a polgári bnrzsoá demokrácia és a népi demokrácia erői még harcban álltak egymással. 1/ I ne látná ezekben az Idők­"" ben azt a nagy küzdelmei amelyet a béke harcos erői a nyo­mor, a pusztulás erőivel szemben folytattak. KI ne látná mindezek fölött a kommunisták harcos el­szántságát akik a halált, a teme­tői nyugalmat hirdetők gyászos kiáltozását túlharsogva hirdették: Lesz macvar újjászületés! — És az azóta eltelt karácsonyok egyre szebbek, egyre gazdagabbak lettek Minden karácsony valami újat tar lógatott, valami újat hozott a ma­gyar nép számára. Az Infláció nyo­morúsága ntán a jó pénzt, a stahl llzárlót, majd a hároméves tervet, a bányáknak, bankoknak, nagy­üzemeknek a nép tulajdonába való Jutását. Minden karácsonnyal meg- Rzllárdnltzk a béke és a demokrá­cia erői és minden karácsony bé­kessége új erőt adott számunkra a további munkára és harcra. A mai karácsonyt már olyan sikerek bir­tokában ünnepelhetjük, mint az Iskolák államosítása és ezzel a mii veltségnek a nép közktnesévé való válása. Iparunk hatalmas fellendü­lése és a falun a szocializmus épí­tésének a megkezdése. 1Af egváltozntt az ország képe és megváltozott a világ ké­pe Is. Ilatalmas mértékben meg­nőtt a béke tábora, amelynek ere­jét, szilárdságát elsősorban az biz­tosítja, hogy nem ölhetett kézzel, nem pacifista siránkozással, hanem harcos elszántsággal állnnk őrt a béke védelmében. A világ békéje szorosan összefügg azzal a küzde­lemmel, amelyet a demokrácia és a haladás erői folytatnak minden országban a kizsákmányolás, az elnyomás, az Imperializmus és há­borús uszítás ellen. Vájjon számlt- hatnn-e Ázsia népe a békére, ha nem harcolna a kínai nép a kom­munistákkal az élen haláltmegvető bátorsággal az amerikai zsoldhan álló Osanfi-Kal-Sek-hadsereg ellen. Vallon megteremlhetl-e a békét a salátmaea számára a kínai dolgozó nép, ha nem ragad fegyvert ennek a békének a megőrzésére éa acas veri ki a népelnyomó külföldi ügy­nököket a kínai birodalom túlnyo dió részéből? Minek köszönhető, hogy az amerikai Imperialisták már leszámítolták Kínál mint el veszteti ügyet és nem szállítják tovább a pénzt, a fegyvert, nem segítik sokszáz millió dollárral Csang-Kal-Sek népellenes, korrupt és rothadt uralmát? A kínai kom munlstáknak köszönhető, a kiaai nép harcos elszántságának. És mit tehetnek békéjükért az Indonézek, a Jáváink, Burma és Indokína né­pei és a többi gyarmati országok dolgozói? Azl amit tesznek, fegy­vert ragadva harcolnlok kell orszá guk függetlenségéért a megszállók, az elnyomók elíen. f A zslában és Európában, Afrl- kában és Amerikában min denütt fellángolt a szabadságharc tüze. Az egyik oldalon a háborús uszitók, a hatalmas trösztök birto­kosainak vad fegyverkezési pro­gramja áll. békét veszélyeztető ka­landorpolitikájuk, amellyel puszta lásra ítélt uralmuk életét szeretnék meghosszabbítani. Cinkosaik ugyan, akkor a dolgozó népet szeretnék lefegyverezni, pacifizmust prédi kálnak, ho*»y kiszolgáltassák védte­lenül n béke erőit az emberiség Irggyfilöltebb ellenségeinek. Ha ma ml nyugodtan és békességben ünne­pelhetjük a karácsonyt, ezt a béke­tábor erejének, állhatatos harcá­nak, ezen belül elsősorban a Szov­jetuniónak köszönhetjük, amely a béke leghatalmasabb bástyájaként őrt AU a kis népek szabadsága és függetlensége feleli Egyaránt kö­szönhetjük ml magyarok Is a kínai szabadságharcosoknak, a francia bányászoknak, a görög munkások­nak és parasztoknak, akik fegyver­rel a kezükben, sztrájkokkal vagy tüntetésekkel, barrlkádokon vagy lövészárkokban rettenhetetleniil vé­dik a szabadság és béke ügyét. |7z a mai karácsony arra ta­*J nft bennünket, hogy akik békét akarnak, azoknak meg kell tndnl védeniük Is a békét. Akik szabadon akarnak élni, azoknak meg kell tudniok halni Is a sza­badságukért. Akik a jólét, a fel­emelkedés, a szocializmus útján akarnak hnladnl azoknak nem sza­bad kímélni semmiféle áldozatot, ha a dolgozó nép li«vél akarják előrevinni. Tnlán hthetünk-e mind­azoknak az őszinteségében, akik a béke ügyét a szájukra veszik az országon belül vagy klviil. Hlhe- tünk-e Mindszenty prímás kenet­teljes szavalnak, amikor hat esz­tendővel ezelőtt ő Is segítette a magyar Ifjúság szlneinvát a Don és Donyee mellé hurcolni hogy ott kegyetlenül elpusztulton? nihe- tünk-e a békeszándékában, amikor ki akarja szolgáltatni hazánkat és nénünket az amerikai Imperialis­táknak. amikor atomháborúról ál­modozik és az épülő ország, a lel­kes munka vidám zaját a temető halotti esendiévé akarja változ­tatni? Ok békét mondanak és há­borúra, pnsztulásra gondolnak. Jó­létről beszélnek és a dolgozó nén nyomorúsá«éhól akarnak Ismét vért és verítéket sajtolni. Ok azok akik három esztendővel ezelőtt még azt Jósolták, hogy a romok­ban heverő ország 50 esztendő múlva sem énül újjá. Ki ne emlé­kezne arra. hányszor temették el a íorlntol hánvszor jósolták, hogy az ország gazdasági élete kátyúba Jut. Éa ha ma körülnézünk az or­szágban, mindenütt pezsdülő életet, új, nagyszerű alkotásokat látunk. UJ üzemek nőnek ki a földből új gyárkémények füstölögnek, trakto­rok százat és ezrei mennek segítsé­gére a magyar parasztságnak. Sa­ját munkánkból, saját erőnkből csodát műveltünk Itl a Duna-TIsza táján és nemcsak beteljesítettük, amit Kossuth és Petőfi és a ma­gyarság legjobbjai célul tűztek ki népünk felemelésére, de büszkén hirdethetjük, hogy azokat tovább Is fejlesztettük. Miközben gazdag, győztes, ka­1,1 pltalista országok képtele­nek rendet teremteni saját portáju­kon, képtelenek költségvetésüket egyensúlyba hozni, a munkanélkü­liséget, a növekvő válságot leküz­deni, a kis Magyarország nemcsak felesleggel zárja költségvetéséi ha­nem olyan hatalmas beruházásokat teljesít, amelyeket a régi rendszer évtizedek alatt nem tudott volna megvalósítani Nem kis dolog, hogy a legközelebbi esztendőben több mint négymilllárd forintot fektetünk be új üzemek. Iskolák, kórházak, kultúrházak létesítésére, utak, napközi otthonok, traktor­állomások felállítására. Magyar- ország a kis elmaradott agrár­országból Európa egyik legfejlet­tebb Ipart államává válik. TJj mun­kások százezrei állnak az eszterga­padok mellé, új szakemberek tíz­ezrei kerülnek vezető állásokba, új mérnökök és technikusok száza* tervezik a jövő alkotásait Mind­ezeknek az eredményeknek a terén nem maradtunk el Baranyában sem. Bányáink már túlhaladták a béketermelést, üzemeink hatalmas feladatot kaptak az országos terv- gazdálkodásban. A munkások leg­jobbjai nemcsak saját üzemükben, hanem megyei és országos viszony­latban Is vezető állásokba kerül­nek. A munkásosztály eeyre jobban elfoglalta az őt megillető helyet az ország építésében és vezetésé­ben. És Itt a megyében Is új mező­gazdaság, új parasztság születik. A mull rendszer a parasztságot nem­csak tönkretette, hanem tervsze­rűen törekedett a klpusztltására Is. Ma már azonban büszkén láthat­juk, hogy a falvakon új világ szü­letik. Az ormánsági falvakban Is­mét szülnek az anyák. Ma már több bölcső, mint konorsó készül és a magvar uralkodóosztály által halálraítélt falvak gyermckkaeajtól hangosok. És büszkén gondol a szegény dolgozó parasztság a nem régen felállított három traktorállo­másra. a kizsákmányolók elleni küzdelem hatalmas bástválra. a megyében működő 14 táblás gaz­dálkodásra, a falu szocialista jö­vendőjének csiráira. A magyar népnek van már ^ mit féltenie, van miért dol­goznia és van mit megvédenie, övf minden ebben az országban, cso­da-e hát. ha éberen őrködik saját gazdasága felett és vigyáz arra. amit saját verejtékével épített fel. Csoda-e, ha kíméletlenül szembe­száll a belső ellenséggel és lesújt azokra, akik felemelik kezüket a nén államára és nteg akarják sem­misíteni elért eredménvelnket. Mert annál biztosabb a békénk és nyu­galmunk, minél If'ményebh kézzel szorítjuk vissza a nép ellenségeit, minél inkább me«tlsztl(juk az or­szágot a népi demokrácia olyan gyűlölt ellenségeitől mint Dálnokl Miklós Béla. Na«v Ferenc, Kovács Béla, vagy NyárádI Miklós. A régi hatalomból kiszorult uralkodó osz­tály cinkosainak, a hátrateklutők- nek, a «fontolva haladóknak*4 az Ideje lejárt Itt Baranyamegyében Is a Keserű Jánosok, Tantosok és Czövekck helyét ma már a dolgozó nép fial foglalják el. A nép ellen­ségei a ml megyénkben Is csapást csapásra szenvedik. Azonban hiba lenne, ha már megpihennénk ha­bárainkon, mert tudnunk kell hogy minél biztosabban, minél szilárdab­ban haladunk előre, annál dühöd tebb a belső ellenség, annál Job­ban törnek békénkre, nyugalmunk­ra, alkotó munkánkra a külföldi Imperialisták éa hazai szövetsége­seik. Minél gyorsabban és szilár­dabban haladunk a szocializmus felé, annál kevésbé válogatósak eszközeikben a kizsákmányolók. akik éppen a fordulat esztendejé­ben próbálták szabotázzsal, gazda­sági kártevéssel a földművelésügyi minisztériumi összeesküvéssel a klerikális reakció ájtatosság elmén összehívott politikai nagygyűlései­vel megállítani előrehaladásunkat és a dolgozó népet szembefordí­tani a népi demokráciával. TeMI íme, legalapvetőbb fel 1 adatunk: A belső béke biz­tosítása lehetetlen a belső ellenség ellen folytatandó kemény harc nélkül Szlklasztlárd éberséggel kell őrizni mindazt, amit elértünk és ami tovább visz bennünket előre. Ülhrtllnk-e addig biztonságban, mondhatjuk-e, hogy megelégedet lek vagyunk, amíg a falusi kizsák­mányolók üldözik a parasztságot? Mondhatjuk-e, hogy minden rend­ben van, amíg Csnnkamlndszenten 50-60 napszámot bérnek egy oda­éri amíg Nagvharsányban a szom- jat oltó vízért 20-30 napi robotot zsarolnak ki a szegényparasztság­tól? Mondhatnánk-e, hogy békes­ségünk biztos, amíg a knlákok, ezek a legvadállatlasabb. legdur­vább kizsákmányolók tovább gaz­dagodhatnának a dolgozó kis- és középparasztság rovására?! A béke nem jelentheti ezekkel a vérszo- pókkal, a dolgozó nép klzsákmá nyolólval való békét! Amíg a ka­lákákat gazdaságilag tovább nem korlátoztnk, amíg politikai és gaz­dasági hatalmukat meg nem tör­tük, addig nem lehet héke a ma­gyar falvakban. Béke csak akkor lehet, ha nem néhány zsirosparaszf gyarapodik a dolgozó parasztság millióinak rovására, hanem a mil­liók gyarapodnak még akkor Is. ha ez a kevesek kárára történik. I.ehef-c béke a fnlnn, ha meghagy­juk a kapitalizmus elmaradottsá­gát, ha továbbra Is megmarad min­den átkával és nyomorúságával a kis egyéni gazdálkodás, ha nem si­kerül alkalmazni a mezőgazdaság­ban a modern technika és tudo­mány vívmányait? em. a falun addig béke és nyugalom nem lehet, amíg a kutákok visszaszorításával pár­huzamosan nem fér rá egyre fo­kozottabb mértékben a dolgozó parasztság a szövetkezetek mind fejlettebb formáira, amelyek lehe­tővé teszik számára, hogy jóval többet hozzon ki a földből, hogy megbonosodfék a falun is a kultúra és civilizáció minden áldása és a rádió, mozi, könyv, újság, villany a dolgozó parasztság közktnesévé legyen. Ezen az úton kell segítenie a munkásosztálynak a dolgozó pa­rasztságot, vezetnie, támogatnia a kizsákmányolók elleni harcbm hogy a várossal párhuzamosan, a IV falun Is felépüljön a szocializmus, íme, a városon és falun, az orszá gon belül és kívül, egyaránt össze­gű egymással a béke és a harc kérdése. A békét csak a béke mel­letti pozitív kiállás, a béke védet mezőinek harcos elszántsága biztn sít hatja, mert ahogy az élet sze- retete és tlsstelele megköveteli a fertőző baelllusok kiirtásál úgy a béke sseretete Is megköveteli a háborús uszitók elpusztítását. A jólétért való harc, mindazok visz- szassorltása, akik ezt a jólétet és felemelkedést veszélyeztetik. A magyar nép joggal tekint ** derűs bizalommal és opti­mizmussal ■ jövőbe. A népi demo­krácia útja egyenesen vezet felfelé, a szocializmus eredményeinek mind fokozottabb biztosításához. Az Igazi ünneplés ma számunkra nemcsak azt Jelenti, hogy büszkén gondolunk sikereinkre, hogy vlsz- szateklntünk a kemény, áldozatos munka és harc árán megtett útra, hanem azl Is, hogy összefogja a hétköznapok mindennapi küzdel­mét és utat mutat az új feladatok megoldásához. Vájjon ml adott erőt a kínai népnek, hogy győze­lemre vigye 26 esztendő harcát? Ml ad erőt a maroknyi görög nép­nek, hogy az amerikai fegyverek­kel Aliig felszerelt monarcho- faslszta küzdelemben példásan helytálljon, újabb és újabb terüle­teket hódítson el az ellenségtől? Egyik a Szovjetónló nagy példája, amely erőt ad a világ minden ha­ladó népének, a békefront minden katonájának, mert létével Is bebi­zonyította, hogy a kapitalizmus halálra van ítélve és a szocialista társadalom megvalósítható, a szo­cializmus győzelme biztosítható a kapitalizmus, az Imperialisták minden támadásával szemben. A másik a párt ereje. A kom •'* munlsta pártok hatalma- harci tapasztalata, bátor és elszán! harca, amellyel élére álltak minden nemzet szabadságharcának. A mi sikereink Is elsősorban a pártnak köszönhetők és a párt a jövő ered ményelnek Is a legbiztosabb záloga Ezért kötelessége nemcsak a kom­munistáknak, hanem minden ma­gyar hazafinak szeretni a magyar dolgozó nép legnagyobb reménysé­gét, harcának legszilárdabb előr?- vlvőjét: a pártot. Mert n párt je­lenti n magyar dolgozó nép szá­mára a jövőt, a békét és a szocia­lizmus győzelmét. Soha az emberi történelem folyamán nem álltai. Ilyen hatalmas, gyönyörű távlatok az emberiség boldogulása előtt. A szocializmus, az ember elérkezése n szükségszerűség vak világából -z emberi szabadság birodalmába. Itt van a kapunk előtt. 17 özeit célért harcolunk, de *“■ ennek a harcnak lehet-e más vezetője, mint a népért való küzdelemben kipróbált, a néppel ezer szállal összeforrt kommunista párt?! Az a párt, amely büszkén követi a proletariátus hatalma« vezérelnek, Marxnak, Engeisnek. Leninnek és Sztálinnak tanításait és példaképének tekinti a szabad­ság legnagyobb előrevivőjét, a Szovjetúnlót és a nagy bolsevik! pártot. Biztos lesz a ml békénk, ha annak megőrzése a párt kezében van. Mert a párt ereje a nép ereje amely megteremti az új világ bol­dogabb, gazdagabb karácsonyát, az új, boldog esztendőkel, ame­lyeknek most építjük me—lönthe- tétlen alapjait.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents