Dunántúli Napló, 1948. november (5. évfolyam, 252-275. szám)

1948-11-14 / 262. szám

ft

i

DUNÁNTÚLI NAPLÓ

1948 NOVEMBER 14

A könyvtár és a dolgozók I

Ar emberi kultúra érékeinek rézzé könyvek őrzik. Egy német l. ölese lő szerint a udáx betűkbe temetve él a papíron. Ez az élet azonban csak akkor válik hatékonnyá. ha a könyve valaki kezébe is veszi. A régi államhatalom a műveltsége csuk egy ki- náliságo* re eg számára akarta bizU-sHam, közömbös volt tehá’ az. iránt, hogy a szélesebb tömegek kapcsolatba tudnak-e ju ni a könyvtárakkal s rajtuk keresztül a kultúrával, vagy nem. Ma a népi demokrácia célja a nép teljességének művelődési felemelése, ezért természe es, hogy minden er'.jéuel segíteni fog a könyvtárak és a tömegek találkozásában.

Kuhnrpoli ikánJc ma kétség e- lenül a dolgozó tömegek érdekeit szolgálja. Ez könyvtár-ügyünkön is meglátszik. Rengeteg falusi népkönyvtár létesült az utóbbi években. Az állam, a törvényhatóságok és egyéb kőzületek arány l&g komoly összegeket fordító- tak könyvtáraik gyár api ásóra. Sajnos azonban, az ideális álla- oltól még messze vagyunk. Főént azért, meri — kivált a vidéken — mindeddig nem sikerült megoldani a könyvi árprobléma

egyik igen fonó» kérdését, azt, hogy a könyvtár és az olvasó- közönség találkozásában a könyvtár tegye meg az első, kezdeményező lépéseket. Mit jelent ez pontosabban? J könyvet csak az fogja keresni és kívánni, aki megismerte. Ha a művelődés ügyé: hívünkön viseljük, nem kell szégyélnünk a könyvek propagálásai, kínálgafásit. Számításba kell vennünk a dolgozó tömegekben évtizedek óta mesterségesen kitenyésztést közönyt. A propagálás mellett lehetővé kell tenni mindenki számára, hogy könnyen, t olcsón hozzájuthasson a könyvekhez. Ezt a könyvtárak, vagy a könyvtárftókok számának nagyobb mér ékü gyarapításával és a kölcsönzési cnj nagyfokú. csökkentésével lehel elérni.

Pécs városában jelenleg két

nagyobb közkönyvtár működik. Az Egyetemi könyviül és n váró* közművelődési könyv áru. Mindkettő a város középpontjában székel, fiókja egyiknek sincs t Ce- ően szükséges volna, hogy c városi könyvár Pécs perifériális területein fiókokat létcsí'sen. Persze "unek is anyagi nehézségek állják útját, bár a cél érdekében igen nagy erőfeszítések ör énnek, s már szín e bizonyosra vehe4ő, hogy legalább egy fiókkönyvtárai néhány héten belül -ikerül megnyitni.

Csak megpendítek ezzel kap- rsola'ban egy gondola o', de igen kívánatos lenne, ha az érdekeltek foglalkoznának vele. Könnyen

A bemutatásra kerülő helyi kép römfivészet verető helyén áll ez- idei munkáival az ,,Uj Srfrtek" festője, a népi pedagógus Gádor Emil. Gyakran találkoztunk eddig is Gádor nevével tárlatainkon De meg egyéb nagyobb méretű kom- ozicíökkal kapcsolatban is. Azon- tvűl grafikáival állandóan szerepel a helyi gárda csoportjában. Külön sikeres gyűjteményes kiállításai is voltak. Sőt legutóbb monumentális faliképeket is láttunk tőle. A szakszervezeti székház kifejező egrafíito-képeit készítette szakszerűen, * korszerűség minden jellegével. Sokoldalú képessége kiállítások rendezésében is érvényesült. De a művész minden tevékenységén felül a modern rajzokla- tás terén tőit be hasznos munkát a dolgozók képzőművészeti szabad- iskolájának szervezésével.

Gádor Emil most kiállított munkáival teljes egészében a dolgozók mellé áll. Mivel ő maga Is köny- nyen dolgozik, az őrömet jelentő munka dicsőítését tűzte célul maga elé, S ez jórészt teljesedésbe is ment. A régi neo-prlmitív. főtétebb tónusú festészeti iránnyal már felmeg lehe.ue oldani n jKcsi peri- , fenális könyvtárak kérdéséi, ha h társadalmi egyesületek s egyéb szervezetek tulajdonában lévő kisebb könyv árai.a kerületen- l-ént — 7 tulajdonjog fenntartása !l — egy egy közös könyvárrá lehetne egyesí'cni

I másik és nem kevésbbé fontos feladat. harp; a könyvespol cukra y haladó irodalom, a magyar klasszikusok csak úgy mint ur élj munkádrólr nagy a sznv jet irodalom remekművei kerüljenek minél nagyobb számban és kánonjuk a hamis alkui órát tér jesztő érték elen se.lej e' így vélik majd az igazi jó könyv a dolgozók közkincsévé. Csorba Győző

hagyoít Már legutóbb is érette hogy Márffy művészetének tí'krő révétől el kell állnia, egy evö'el- jesebb, tevékenvebb és célszerűbb területre kall áttérnie. Arra a területre. amelyben a mai dolgozó ember cl. Témái! most javarészt az utcáról, az éle! áréról, a munkahelyekről és az egyszerű családi körből veszi. Sokszo-r ujjongó fényárban látja az embert Grafikáiban, pasztellieiben. megtisztul! I megerősödött, mélyebb és színesebb I lett. A fekete febér ábrázolásban,! a jó szerkesztésen felük sokszor drámai erőt is mutat.

Külön kiemelendő újfajta színes kísérleteket ad valódi freskó-táblaképein. Még Batsányit, a kohót, is megújítja egy világos tónusú arcmással.

A vitrinekben, kedves kiegészítésül, az iparművész Pohly Izabella ízléses textil-terveit és batik-munkáit, len-vászon és selyem mintáit látjuk a levegősen, jól rendezett kiállításon.

A tárlatot 14-én, vasárnap délelőtt 11 órakor dr Angyal Endre egyetemi magántanár, a Batsányi Társaság elnöke nyitja meg.

Níkelszky Géza

Gádor Emil kiállítása a Városi Múzeumban

Háromra ILó példányban kiadják

PUSKIN összes műveit

1949 június 9-én lesz Puskin, a nagy orosz költő születésének 150. évfordulója A Szovjetunió minisztertanácsa jubiláns bizottsá- go‘ nevezett ki. amelynek tagjai a legismertebb írók és művészek. Ez a bizottság dolgozza ki a Puskiji-ünnepségek programját.

Az dilami könyvkiadó máris megkezdte Puskin összes müveinek újabb kiadását, amely teljesebb lesz mint az eddigiek, 6 kötetben, 250.000 példányban ícy megjelenít i Ezenkívül külön diszkiadá«öaa jelennek nu’ji Puskin válogatott müvei egy kőiéiben, a legkiválóbb szov- iel művészek illusztrációival. Azonkívül kibocsátják külön kís köte- tékben Puskin meséit, válogatott lírai költeményeit, egyes nagyobb elbeszélő költeményeit. Az. „Orosz Regényköaiyvtár’ kiadja Puskin elbeszélései!. leveeit é* kortársainak róla szóló megemlékezéseit A jubileumra riadandó könyvek csszoéldányszáma 3 millió kötet

Újabb könyvek készülnek Puskin életéről és munkájáról Nemrégiben fejezte be Biagoj professzor „Puskin alkotásai és fejlődésének útja" című könyvét. Az első kötet már nyomtatás alatt áll. A Tudományos Akadémia Világirodalmi Intézete egész sor kutatómunkát végez. A jubileum napjáig kiadásra kerül Cjavlovszki professzor .Puskin élete és alkotása" című könyve. Ezenkívül az intézet több más író és tudománvos munkása Puskinról szóló tanulmányát Hozza nvilvanosságra.

ázx a

TÖRJE A FEJÉT

Mull heti keresztrejtvényünk helyes megfejtése: Főiskolai és egyetemi oktatásunk. Széntermelésünk,

Fizetésrendezés

Nyerteseink: Szende Ferenc Ba-J bare, Mihályi Eszter Pécs, dr. Ta-| kács Emma Pécs, Perlaki Ferenc.'

S&er&ői

l)r. Kovátsné .Iáki Klóra pénteken este 6 órakor tartotta nagysikerű szerzőt estjét a Magyar

Szovjet Művelődési Társaság helyiséi,ében.

Pr. Ángyul Endre eyyrl r; tanár mondott megnyitót, majd telkes Ágnes, a pécsi Színház művésznője mély rítérzissel szavalta el ,,Proletár bői csodál" című költeményét. A szocialista életszemléletet sugárzó verseket a színház művészei: ' Gáspár Éva. Kautzlzi József, Lelkes Ágnes, Széplaki Endre, Szentirmai Éva tolmácsolták. Gáspár fina a ..Nagyságos Rltdársnőmhöz' e. szatirikus költemény előadásával igen nagy sikert aratott. Hath Pálné és Kovács János Rachmaninov és Csajkovszkij dalokat ndtak elő. Az énekeseket lelkesen megtapsolták.

Csütörtök Éva, Hajnal Ernő és 7-entay Györgyi szavalata után Jóki Klára: „Tanácsosuram kérlek- alássan" c. szatirikus életképét a Színház tagjai adták elő Orbay Erzsébet MSzMT h. főtitkár záró- szavaival ért véget a jól sikerült szerzői est.

Vladimir BHUBaleearkevtzkij:

A jó lecke

Már régóta éltem Itt New Yorkban munka nélkül, amikor egy barátom — akivel véletlenül akadtam össze, — adott egy címet, ahol egy hónapi munkához juthattam, mint ablaktisztító egy felhőkarcolón, minthogy az állandó ablaktisztító szabadságra men!

Oda is mentem.

A munkavezető. lavószemü, kiaszott fickó, elég barátságosan fogadóit,

„Rendben ran" mondta, mintán pár pillanatig elgondolkozott és kutató szemekkel méregetett. „A munkához mindjárt hozzáfoghat. Odaadom a szerszámokat és megmutatom, hol ,.kezdje el."

„És a bér?" — kérdeztem meg mindenesetre.

„A szokásos" — válaszolta és elfordult.

Félóra múlva már egy szíjon lógva gondosan tisztítottam a 21. emelet ablakait.

A munka nem volt számomra újdonság, de a hosszú tétlenség és fökép az elégtelen táplálkozás bizonyos mértékig legyengített é* csak nagy erőfeszítéssel tudtam dolgozni.

Gyorsan múltak a napok és hetek. Letelt a hónap és bevégződött a munkáin. A mester átnyújtott egy cédulát.

„Menjen az irodába é6 vegye fel a pénzt. Kívánom, hogy hamarosan találjon munkát."

„Köszönöm", — válaszoltam vidáman. Boldog voltam. Végre lecsillapíthatom gyomrom sürgető követeléseit és torkig jóllakhatom.

Az irodában a könyvelő átvette a cédulát és kiállított egy esek két.

Megköszöntem és elindultam a kijárat felé Dt még az ajtóban felkiáltottam.

„Mi történt?" — szólt a könyvelő és sötét szemüvegét csodálkozva emelte rám.

„Mii jelentsen ez?" — kérdeztem elfúló hangon és eléje tartottam a csekket. — „Ez tolvajlá*." „Nekem ötven dollár iár és itt csak negyven áll.”

„Semmi közöm hozzá Én csak könyvelő vagyok. Az g dolgom, hogy kiállítsam a csekket."

Felmentem a lépcsőn a negyedik emeletre a munkavezetőhöz „Na, mi van?" — kérdezte szigorúan.

„Talán bizony nem tudja?" — mormogtam elfulladva a futástól ós dühtől. „Mit jelentsen ez?" — és orra alá tartottam a csekket „Ez csak negyven dollár."

„A szokásos bér." — Hátrált néhány lépést, de meglehető* nyugodtan válaszolt.

„Hazudik. A szokásos bér ötven dollár. Hogyan fizetik az ablaktisztítót, akit helyettesítettem? Miért ez a különbség?"

„Az amerikai" — hangzott a válasz. „Talán bizony otthon többet kapott?" — kérdezte gúnyos nevetéssel.

„Mi köze hozzá? Amerikában dolgozom és az itteni bérek szerint kell, hogy fizessenek, mint ahogy ez eddig is történt.”

„Meghatározott munkabérek nincsenek."

„Dehál mások miért fizetnek nekem többet?"

' „Úgy hiszem, inkább csak hálás lehet nekem hiszen munka nélkül

volt."

„De honnan veszi, hogy a munkanélküli kisebb bérért kell, hogy dolgozzék? Én megkérdeztem magát és maga azt válaszolta: A szokásos bér.”

,.Na igen szokásos —■ a magad- fajtáknak" -— szólt újból vigvo rogva.

„Gazság" - kiáltottam .Alávaló gazság Maga akarja zsebre- tenni azt a tíz dollárt?"

„Szó ernes róla. Hiszen átmegy az egész a könyvelésen,"

„Mi érdeke nát, hogy engem meglopjon? Az épület vezetőségének aligha van ilyen szeretetado- mányra szüksége."

„Elvből teszem 1”

„Ügyi Ez a ku-kluxJsIan elve" — sziszegtem ezt a sokak számára sértő megjegyzést öklömet rázva az arcába.

De legnagyobb meglepetésemre, ugyanazzal a mosollyal, még mindig nyugodtan válaszolta:

„És ha úgy volna?"

Egy percig gyűlölettel néztünk farkasszemet. Nem tudom, mit gon. dőlt e pillanatban, de ón élénken láttam magam előtt a ku-klux-kian egy csoportját, egy tribünön, férfiakat. hosszú, fehér kőpenyegben, szemnyilásokkal a csúcsos kapucnin. A fickó még végül tagja a szervezetnek!

Beláttam, hogy semmi értelme a további beszédnek. Más orvosláshoz kell folyamodnom. De hogy elmenjek anélkül, hogy a legcsekélyebb mértékben is kiadjam felgyülemlett haragomat, nem, ez felülmúlta erőméi. És ekkor halkan de .érthetően valami olyan mondtam, ami egy k u-k lux -kl an- tag füle számára elviselhetetlen és a harag pírját kergeti az arcába.

„Egy vén néger hátsó felében több az értelem, mint a maga fe iébenf”.

Valóban elöntötte a pirosság, majd elfehéredett.

,Most már niegyek" — szóltam és elindultam

Nem követett.

így bizonyos erkölcsi elégtételt szereztem, de anyagiakban nem nyertem semmit. Tíz dollár! Egész vagyon egy dolgozónak. És micsoda arcátlanság!

Egész nap nem tudtam, mihez kezdjek. Tíz dollár, maidnem 6 munkanap Napi 9 órát lógni egy szíjon és 36 ablakot lemosni, — nem. ebbe nem tudtam belenyugodni. De mit tegyek? Csaknem egész nap nem ettem semmit, mégsem

éreztem éhséget. Éjszaka, a hajléktalanok menhelyén, nem tudtam elaludni. A priccsen ide-oda dobálva magam, felébresztettem szomszédomat.

„Miért nem alszol? Beteg vagy?" — kérdezte suttogva.

„Megloptak." És elmondtam neki bánatomat. Néhány nercig elgondolkozva hallgatott

.Látod" — szólt csendesen, „ha volna az alkalmi munkásoknak szakszervezetük, úgy lehetne az ügyről beszélni. Dehát így mit tanácsoljak? Menj talán a munkaügyi tanácshoz." Megadta a elmet. „Menj, kíséreld meg ..."

„Köszönöm, majd meg fogom próbálni."

Másnap korábban keltem, mint a többiek, felugrottam a priccsről. Sietve öltöztem, mosdottam, bekaptam egy darabka kenyeret és gyalog indultam utamra. Bár jő darabot kellett mennem, még tgv is korán érkeztem és sokáig kellett várnom. Végül jött egy magas, vékony ,úr, szigorú képpel, mint egy szenátor. Udvariasan és méltóságteljesen köszöntött.

Amin! beléptem a dolgozószobájába, feltűnt, hogy egvetlcn szék sincs a felek részére Ez teljesen ellentmondott s korrekt úr viselkedésűnek

„Hallgatom" — mondta könnyed meghajlással és én előadtam a mondanivalómat.

Most ő vette át a szót. „Nos, igen, ez igazságtalanság, de leg- nagyobb sajnálatomra semmiképpen sem lehetek segítségére. Szerződést kellett volna kötnie, vagy tanuk előtt tárgyalni a dolgot. For- dúljon hát a törvényhez," — és könnved meghajlással újból helyet, foglalt.

Láttam, hogy beszélgetésünknek vége. De elhatároztam, hogy ügyemé* végigviszem. Hálótársam segítségével beadványt írtam a bírósághoz, amire néhány nap múlva beidéztek.

A bíró! megpillantva, azonnal a sádlotf szerepében éreztem magam. Tiszteskorú, haragosarcú. zi- lálthajú férfi állt kabát és mellény nélkül az asztalnál. Ez utóbbi ruhadarabok egy szék hátán lógtak. Az volt a benyomásom, mintha a bíró a ringben készülne megmérkőzni velem. Elhúzta az arcát kis fakalapáccsal az asztalra ütött és olyan mérgesen nezett rám, mintha mér régóta terhére lennék Attól tartottam, hogy a következő széni- pillantásban rámüt a kalapáccsal.

..Rajta, rajta" — krákogta egy öreg papagáj hangján Egy lépést tettem előre. A bíró az asztalra ütött a kalapácsai. A jegyző sietve felolvasta kérvényemet. Tőlem jobbra egy unatkozó arcú férfi mustrálgatott. nyilván a munkaadónak, az épül étkez el őségnek egyik ügyvédje. A jegyző hamarosan végzett a felolvasással — és az Ügyvéd — még mindig ugyanazzal az unatkozó képpel — mindenféle kérdésekkel árasztott el:

„Van írásos megállapodása az 6n által követelt bér nagyságára vonatkozóan?"

„Nincsen " — mondottam én,

„Jelen volt valaki a megállapodásnál?"

„Nem."

„A felvételkor őn, vagy a mester megnevezték \T. őfven dolláré« összeget?"

„Nem ... de 6 ..."

„Milyen jogon fordul hát a hiúsághoz?"

„A mester azt mondta, a fizetés a szokásos lesz" — mormogtam mogorván.

„Ennek a szónak semmi jelentősége nincs" — szakított félbe kiabálva a bíró. „Semmi jelentősége, még jogilag sem. Nevetséges! Legközelebb legyen több esze. Fejet viseljen a villain és ne ..."

A jegyző és a logász felnevettek:

..Ez szolgáljon tanulságul."

„Vége" — kiáltotta a bíró cs kopogott a kalapácsai. „A követ kezőt I"

Elhagytam a tőrvényhárat. Leckét kaptam, alapos leckét...