Dunántúli Napló, 1948. november (5. évfolyam, 252-275. szám)

1948-11-07 / 256. szám

lö DUNÁNTÚLI NAPLÓ 1948 NOVEMBER 1 A dotfy&zéUzenei írta: TAKÁCS JENŐ A Prágáiban, Hollandiában és Svájcban megtartott rene- és éneJctoari versenyeiken, az utób­bi- években a magyar résztvevőik tűntek ki legjobban. Egy ismert kitűnő külföldi zeneszerző barátom kijelentette, hogy még sohasem énekelt úgy dalikör, mint a deb- reoeni Csenlky-kórus. Mindebből arra következiethenének, hogy a magyar zenei nevelés elérte, amit etérbetet és semmi kívánni való nem marad. Hogy ez sajnos nincs így, azt nem is igen kell bizonyí­tanom: dolgozó tömegeink zenei nevelését a múltban nagy mérték­ben elhanyagolták. A fent emlí­tett csúcstelj esítmények vajmi ke­veset vetnek a tatba, sőt annál szomorúbbá teszik a helyzetet. Vannak 3d tűnő művészeink, szé­pen éneklő kórusaink, dr hol ma­rad a közönség? A zenei felemelkedés lehető- ségét, a dolgozók zenei szín­vonalának emelését, miniden esz­közzel elő kell mozdítanunk: a kérdés most csak, hogy ez hogyan történjen? Természetes, hogy év­tizedek mulasztáséit nem lehet pár év alatt jóvá tenni. Ezen csak komoly, tervszerű felépítő munka) segíthet. A probléma két részre osztható: az ifjúság és a felnőttek zenei képzéséreI Mind a kettőhöz elsősorban képzett szakemberekre van szükség. Iskolai énektanárok­ra, énekkari vezetőkre, előadókra, zeneszerzőkre^ stb. Ezeknek hijján a legjobb tanterv, a legszebb szak- könyv is csak holt anyag marad. Amíg csak a Zeneművészeii Fő­iskolám Budapesten képeztek ki szakembereket, természetes, hogy nem tudták az óriási szükségletet kielégíteni. Nagyon bölcs dolog volt tehát kormányzatunktól, hogy decentralizálta a zenei kiképzést. Az 1—2 év óta vidéken is működő pedagógiai főiskolák lesznek ezen­túl a zenepedagógusok kiképzői. T nmen fognak kikerülni az 41- *• talános iskolai énektanárok, kik egyszersmihdenkorra arra is lesznek hivatva, hogy szakértelem­mel vezessék a felnőttek zenei kiképzését, mely « probléma nehe­zebb részét képezd. A most szerve­zés alatt álló „Bartók munkás- dalos-szővétség”, mely szorosabb szervezetbe fűzve, az ország ösz- szes dalosköreit magába foglalja, szintén nagy mértékben elősegít­heti e*t a munkát, persze csak akokr, ha minden dalárda élére képzett szakember kerül, De mi történjen azokkal, akik nem tag­jai a dalárdáknak? Akiknek so­hasem volt alkalmuk az akit ív * i— éneklésből fakadó kollektív mun­kának örömeit megismerni? Hiszen a modem zenepedagógiának ép­pen az a lényege, hogy mindenki énekeljen vagy muzsikáljon, és mintegy a működés tapasztalatai után legyen csak hallgató közön­séggé. íg az ifjúságot ebbe az ak- tív munkába az iskolák útján aránylag könnyű lesz be­kapcsolni, addig a felnőtteknél ez már jóval nehezebb. A selejt, a zenei giccs már olyannyira elvé­gezte pusztító munkáját, hogy előbb a magasabb, egyszerűbb ze­ne} élvezetek iránt kell az, érdek­lődést felkelteni. lit tehát álta­lános érvényű elveket nem igen alkalmazhatunk: egyelőre be, keli érnünk azzal, ha kísérleteket foly­tatunk, hogy a legeredményesebb­nek látszó úton megindulhassunk. Bécsben 1920—30 között a mun­kás hangversenyek voltak a leg­jobbak és legérdekesebbek. Min­den haladó szellemű zenei újdon­ságot ott mutattak be először (Bartók, Kodály, Schönberg stb. műveit). Míg a kispolgári Bécs konzervatívan ragaszkodott Mo­zarttól Brabmsig terjedő műsorok­hoz, addig a munkásság tárt ka­rokkal fogadta az Újat. Minden hangverseny zsúfolásig megtelt. Pedig nyilván nem az iskolákban tanitolták őket az új zene szere- tetére. A Szovjetunió dolgozói addig a világon a legmagasabb színvona'ú népi zenei kultúrát fejlesztették ki. TUT indez azt bizonyít ja, hogy ■*** igenis lehet és kell is a felnőtt tömegek zenei nevelésével foglalkoznunk és pedig mindaddig, amíg az iskolai nevelés elért odá­ig, hogy ez a probléma magától megszűnik. Zenei vezető köreink sürgősen vitassák meg ezeket a kérdéseket. Közöljék tapasztalatai­kat. Ismertessék -.eg velünk azo­kat a módszereket, melyekkel a legjobb eredményt elérték. Az egyéni tapasztalatok sokaságából kell kialakulnia egy olyan koilek- tr módszem***'' -meU m-’-' a problémának az elevenére tapint. Mindezt pedig sürgősen, mert még sok kr~io’.v munka vár ránk! HERMÁMNÁL össztánc a Nöegyletben. ECSETTEL ÉS SZERSZÁMMAL... A FESTŐMŰVÉSZT a borbély- üzletben találjuk. Éppen szappa­nozza a vendég arcát. Amikor vé­gez munkájával, bevezet a hátsó szobába, ahol képek lógnak a fa­lon, a festöállványon egy készülő tájkép. Krassó Dénes fodrász egyi­ke a pécsi munkáslestőknek. — Gyermekkorom óta festegetek, — mondja. — Nem volt ugyan le­hetőségem, hogy a képzőművészeti főiskolára járjak, de a magam erejéből megtanultam festeni. VÉGIGMŰT AT A KÉPEIN. Portrék, tájképek és aktok. Erőtel­jes színekkel fest, szinte élnek a figurái. A beszélgetés ,olyamán el­mondja, hogy a felszabadulás előtt mindössze egyszer volt kiállítása, azóta többször. Szerepelt Budapes. len is a vidéki festők kiállításán, a sajtó elismeréssel irt róla. BÓLVÁRl DÉNES dohánygyári munkás a külváros lestője. Szom­baton és vasárnap kiül a kertbe és vászonra rögzíti a „Ledina" kör­nyékét, a házakad, a hegyoldali, a külváros panorámáját. A Dohány gyárban húsz egynéhány esztende­je dolgozik. A felszabadulásig rak­tári munkás volt, most mázoló. — A KULTURCSOPORT MUN­KÁJÁBAN is résztveszek. — me­séli. — Már többször festettem díszletet a gyári színjátszóknak. Ö is autodidakta. Öntudattal ej­ti ki a szót, elmondja, hogy mű­vésznek érzi magát és tudja azt, hogy még rengeteget kell tanulnia. Készül a „3EL,# Már beszámoltunk arról, hogy a Batsányi János Irodalmi Társaság új folyóiratot szándékozik kiadni, hogy kifejezést adjon a haladó szellemű qon.doátnak. Az új folyó­irat neve JEL lesz, a kultuszmi­nisztérium és a város anyagi támo­gatásává! jelenik meg. A szerkesz­tőbizottság tagjai egyéves tervet dolgoznak ki, hogy tervszerűvé tegyék az új folyóirat munkáját. Bőven kívánnak foglalkozni a vá­ros kulturális eseményeivel, meg­szólaltatják a dunántúli és orszá­gos hírnevű írókat, irodalmi ripor­tokban a munkások és parasztok életé* vetítik ki. Az új folyóirat előreláthatólag Karácsonykor jelenik meg először. Egyenlőre háromihónap; összevont szám jelenik meg, 80 oldalon, bő­séges olvasnivalóval. Hamarosan megkezdik az előfizetés gyűjtését. A JEL elsősorban az üzemi dolgo­zók, haladó szeXemű értelmiség között toborozza előfizetőit. Bizto­sak vagyunk abban, hogy a pécsi és dunántúli olvasók örömmel fo­gadjak az új haladó szellemű folyó­iratot. Rövid látogatás a pécsi munkásfestőknél Főként alakrajzot. Eddig azért nem rajzolt, vagy festett embere­ket, mert érezte, hogy technikai tudása még nem elegendő ehhez. NATURALISTÁNAK mondja magát, amikor felvetjük előtte a szovjet vitát így felel: — Amióta olvasom a vitát, so­kat gondolkoztam. Még elég fiatal­nak érzem magam, hogy tovább fejlődjek. Én a naturalizmus alatt a természetábrázolást értettem. Fényképszerűén azonban sohasem dolgoztam. Külvárosi képeimben benne van a szegényemberek éle­tének sajátos hangulata. ÉRDI GYŐZŐ BÁNYAMUNKÁS A pécsi szénmedence élete sorako­zik tel képein. Az aknák, a gyár­épületek, munkások cs gyermekek ábrázolója. Pécsett és bányatelepen már többször volt kiállítása. A dol­gozók szeretettel nézik társuk al­kotásait. A PÉCSI MUNKÁSFESTOK és a most kibontakozó tehetségek ré­szére a pécsi képzőművészek sza­bad iskolát rendeznek, ahol meg­tanulják a szükséges technikai is­mereteket. A munkásfestők a kö­zeljövőben kiállításon mutatkoz­nak be a pécsi közönség előtt. TÖRJE A FEJET ■ i 3 1 5 0 1 8 9 1U U 12 »>❖ vv 13 vv ♦X* ♦X* 1 54 15 16 ♦:-> ♦X* vv 17 ♦X* ♦X* 18 IV 20 ♦X* 26 21 ****** 22 23 ♦X* ♦X* 24 >.5 27-x* ❖❖ ♦X» 28 ♦X* ♦X« 2» 30 31 52 33 ♦X» ♦X* 34 55 36 37 ❖* ♦X* ♦X« 38 ♦X» 39 40 ♦>♦> 41 If* IVV 42 43 44 45 ♦X* »X* ♦X* •X* 46 47 ♦X* 48 40 50 ❖* *1**1* •X* vv 51 52 ff •X» 53 •X» 54 >5 56 ♦>v 57 58 5» >0 il 62 63 64 .13 66 Hi ♦X­❖❖ 67 68 •Hi» i 71 72 73 •X* •X* 74 VÍZSZINTES SOROK: 1. Demo­kratikus átalakulásunk során ennek reformja is megvalósul. (A nyíl irá­nyában folytatva). 13. A termelés élharcosa. 14. Kettős betű. 16. Kép­ző (nem magyaros). 17. Elpusztított ház. 18. H. E. 1J5. Mutatószó, kér­dőszó; egymásután. 21. Olasz ere detű szőiőfaj. 24. Alma franciául, fonetikus írással. 25. Mértani alak­zat. 27. Kicsinyítő. 28. Idegen kötő­szó. 29. Fiú becenév. 30. Nem sírna 32. Ritka női név. 34. Orvos betűi A INI HS2S JA KÖRÜL MEGVÁLTOZOTT A VOLÁG 'A Don erdős hajlata felett vilá­gosodik az ég ... Egy kakas fel- k.korékol és pontot tesz az éjsza­kára. Jákoo Lukicsék kakasa har­sányon visszarikkant. .4 18 tanyá­ból átló telep még alszik. Jákoo Lukics eseréptetejü terjedelmes háza ötödik a Kolhozban. Kémé­nyéből vékony füst göndörödik. Bent a kemence előtt öregasszony hajladozik. — Miért nem nyugszik angám? mordul ki a gazda az ágyból, i— még alhatna. — Azám, — ásít a menye — mit mocorog, mikor még sötét van? .4z öreg Aniszja kiegyenesíti fájó derekát, rosszaién néz a szoba irá­nyába. — Áthatnék, hát, — dohogja — 'de ha egyszer a véremben van. A Kazóni Szűz tudja, mit dolgoztam, hajuldoztam látástól vakulásig a kövér Damaszkov földjein: lábam, kezem elfagyott, hátam meggör- bült, leszakadt rólam a ruha, a hasamban mégse kotyogott több két kanál káposztalevesnél. Da- maszkovnak meg mind nagyobb lett a hasa, pirosabb a képe, az egén fata tartatott neki. A mi zsí­rónkon kirótt dagadtra. Sose fe­leltem ei, Petrnskdt, a legkisseb- bot, ott sxdtteem mag « Mák ká­posztái között. Le is vonta a bé­remből az átkozott, mert az asszo- nuok gyereket vittek be neki a kosárban káposzta helyett. Bizony, — motyogja a 70 éves Aniszja és nyögve ereszkedik le a kemence mellé a padkára, ölébeveszi a sza­kajtót: kukoricát morzsol az apró- jószágnak és közben a múlton mereng. Fiatalasszony volt, mikor a nagy éhség jött, meg a fekete halát, la­pátolni lehetett a halottakat. És mikor Petruska született, akkor se volt mit enni, a tej elszáradt a mellében, a gyerek éjjel-nappal sírt. Damaszkov meg elkergette a küszöbéről, mint a kóbor kutyát. Petruskát a két kezével vájt gö­dörben temette el a kertek alatr, mert annyija se volt, hogy pópát fogadjon. Látta a cár katonáit, amint végignyargaltak a falun és ilyenkor a parasztok hátán csatto­gott a korbács. De legjobban arra a napra em­lékszik, mikor egy napon, mikor is volt? 31 éve. Hosszú sorban ka­tonák meneteltek a Don mellett. Aniszja se írni, se olvasni nem tu­dott, nem tanította senkt, de mégis megértette, begy ex most őértük pan. A katonák elfőttek a faluba Is, pórős zászlót tűztek a toronyra és Jákov. aki akkor 18 éves volt, szintén elment velük. Aniszja felsóhajt, két bütykös kezét megkulcsolja a szakajtó fe­lett. Az ablak négyszöge már egé­szen világos. Jákov csontjait ro­pogtatva nyújtózik a konyhaajtó- ban. Gyolcsing fehéredik rajta, a mellen három sebhely pirosodik, mint három kitüntetés: Cáricin védelmében kapta. Sztálin nevét akkor tanulta meg, azóta szereti és tiszteli. Jákov Lukics, akit Da­maszkov, a falu kulákja, mint me­zítlábas gyereket kergetett el ajta­jából, ma a kolhoz elnöke. Da- maszkovot azóta megütötte a guta, de ha élne, nem ismerne rá az egykori toprongyos kozákfnlura. Az alázatos, görnyedt hátú szalma- tetős kis viskók helyén, fehérre- nieszclt, pirostetejű házak emel­kednek. A kolhozistállöban hízott ökrök, erős igásállatok kérödznek. A forradalom előtti szegényes pa­rasztudvarok 7 hektárosak voltak, ma 20 hektárnál kisebb paraszt- udvar, beleszámítva a kerteket is — nincs a kolhozban. Megszűnt a szegénység és a nyomor. Jákov Lukics családja a múlt évben 90 mázsa gabonát és 9600 rubel készpénzt keresett. Eb­bőt tellett új rubaska, csizma a gyerekeknek, bdránybőrbanda, cif­raság a nagyobb lángnak ét még maradt Is. Petyka, a nagyobb fiú biciklit kapott és most azon fut­károz egyik tanyától a másikig. 4 nap már a kertek fölött jár. Marina, Jakon felesége az apró­jószágot terelgeti, kukoricát vet elé­jük. A hét éves Luska hatalmas virágos bögrét markol kis kezével, kék szeme kancsalit a csupor fö­lött a gyönyörűségtől, úgy nyeli a tejet. Petyka a Pravdát bújja, nem is érdekli más a biciklin kívül, mint a könyv meg az újság — be­küldik a városba tanulni. Léptek koppannak az udvaron, szálas fiatal legény toppan be a konyhaajlón: — Jákov Lukics! — kiált be. — Jöjjön már, megjött az új teher­autó a gyárból. Jákov kilép a szobából, lábán új csizma fénylik, lesimítja rubas- káját, és szorosabbra húzza dere­kán a szíjat. — Mehetünk! — szól vidáman. .4 kolhózház előtt vadonatúj csil­logó gépkocsi áll. mellette a gyár kiküldöttje, a járási párttitkár és a kolhóz parasztvezetősége. Jákov közéjük lép. A kemény, széles, pa­raszti tenyerek szeretettel tapogat­ják a teherautót, mintha élő volna. Nézik, simítgatják. szemükben gye­rekes öröm fénylik. Az őszi napfény végigtáncol a gépkocsi piros lakkozásán. A tá­volban feldurrog a traktor, a fia­téi gépész nevetve integet le róla, a parasztok szétszélednek .., meg­kezdődik m kolhóz Hete. £—Ima) keverve. 35. S. D. 36. Hajó kapja, ha zátonyra fut. 38. Fizetség. 39. A, A, A, A. 40. Német teológus. 41. Magyar regény címe. 42. Francia adósság, fonetikusan. 43. Indulat­szó. 44. Bírósági ügy. 46. Európa legjobb futballkapusa: Da... 48. Feltételes kötőszó. 49. Kalapanyag 51. Lit — latinul. 53. Becsap, — jasszriyelven. 55. D. L. E. S, 56. Udvariatlan hívószó. 57. Rag. 58. Vissza: ...plán (repülőgép). 59 E, Y, G, 60. Hervadó, aszalódé. 63. Kénes magánhangzók nélkül. 64. .. Zi: Nyalánkság. 6-5. Fejérmegyei állomás, a tizenöt évvel ezelőtti köztudat ismeri. 66. N, R, S. 68. Ö. U. 69. Ifjú szívek heve. 73. Fo­kozását a 13. vízszintesnek köszön­hetjük. FÜGGŐLEGES SOROK: 1. Bér- szabályozás. 2. Vissza: görög kép­ző (kettő, kettős). 3. Csík. 4. Visz- sza: ...bán. 5, Vissza: A szegedi egyetem orvosprofesszora. (Kanyó.) 6. Francia névelő. 7. Vissza: gyü- niöcs. 8. f. U. 9. Két szó: 1. Sze­mélyes névmás, 2. idegen szín. 10. ... pió. 11. Görög szervezet. 12. Gésa-magánhangzók nélkül, 15, Ki­váló régi magyar színész. 18. A pécsi tájszínház igazgatója. 20. Kö­nyörög. 22. Káposztafaj. 23. Ital. 24. Mint 44. vízszintes. 26. Ujgaz- da ez is. 29. Egyik nyelvből a má­sikba átültet. 31. Vissza: kötőszó. 33. Középiskolafaj. 34. Egyenlő • 31. függőlegessel. 37. Testrész. 38. Képes, tud, -hat, -hct. 45. Mutató­szó. 47. Utál — mássalhangzók 50. Időhatározószó. 51. Ereinkben fo- Ivlk. 52. ... sárkeresztúr, község. 54. E, R, K, 56. Angol államférfi, politikai író. 58. Vissza: ... Darnell, színésznő. 61. Mérsékelten fut, ki­lép. 62. ... -os — férfinév. — 63, ..,ans-l szűz. 66. Bizónia mással­hangzói. 68. Mocsarakban termő fíífaj. 70. Mint 31 és 34 függ. 71. Német személyes névmás. 72. En­gem — latinul. 73. Z, 0. — Meg­fejt endők a hosszú sorok. Beküldte: Ra v«l

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents