Dunántúli Napló, 1948. október (5. évfolyam, 225-251. szám)

1948-10-31 / 251. szám

DUNÁMTÓL! NAPLÓ OKTOA8& » 6 A pécsi Nemzeti Színház útja (pH Másfél hónappal oarißtt nyi­totta me« kapóit m Aj évadban a pécsi Némáé* Színház axial at igénnyel, hogy a dunántúli kútára fdteg'várában agy Aj szocialista Azkiház alapjait rakja ha. A pécsi Nemzeti Színháznak nagy feladata, — és nagy tehetőség» is van arra, hogy hozsá járuljon a dolgosé tö­megek kulturális szín vonaláraik eme­léséhez, egyúttal fegyverül vzotgái'.- jon a régi kapitalista művészet, a ■ régi kapitalista erkölcsök eieni harc ban. A szintiáznak rat a hivatását különösképpen tehetőssé teszi a vá­ros és az álam seubvendója ős az a támogatás, amelyek az öten* dolgozók a bérletek tömeges meg váltásával nyújtottak a pécsi aztn- háBárol túrának. A z eÉSadáaoknak több mórt a fele csaknem zsúfolt Házak előtt bérletben kerül lejátszásra, ami tehetővé teszi, hagy a «ánbáz vezetősége függeftenftae magát a polgári közönség szeszélyétől, a'Tét- remrveét miflvéeaeti ízlés1® és szé pet, tsrfcaímaaat éa egyúttal a da­nabak legjavát, a légmű vészi bb • ftzdánmóaban nyújtsa a közönség számára. A pécsi Nemzeti Színház hétről-hétre tőbbezw rlolgoizólíoz szói, nagyrészt olyan rétegekhez, amelyek a múltban a kulturális éa művészeti ételből ki voltak rekeszt- ve. Esek a tömegek szomjasan »szák be a szót, szomjasan vágy­nak ama, hogy a színházban rtecsak vzorakazánt, de Igazi művészeteit és kultúrát ia kapjatok. A tapétaftsta ársodafcm tebeaeütte -t tömegek kultúráié Igényeit éa minden 1 gye­kére (évei azon ve#, hogy a mű­vészért«! néniéi sekélyebb, mává alacsonyabb szinrvoraárm tartsa. — Ezért érthető a dolgozóknak az a vBcretcte, ameiyet m új kultúra és művésziét fonráaai felé fordul­nak. Érért keresik a dolgozók az új formákat, ezért próbának fel- szoboduini a régi érkötő», a régi wafcsrd bttnesek nyomása alól. A sülni árakat edcRgi műsor pdi- Ufcája ért azonban csak rész­ben biztosította számukra Elsősor­ban helytelen az operettek és a prózai darabok 50—50 százalékos el­osztása, másodsorban az eddiginél jobban meg kell váíogatmi úgy a szfnrekerűCŐ prózai mkit zenés mű­veket különösen nem szabad a szfnpackia felengedni olyan darabo­kat, amelyek nemcsak, hogy nem neveáöhatásúafc, nemcsak, hegy nem a raép felé mutatnak, hanem a ki- ficamult, hazug polgárt erkölccsel félronevedlk, meg mérgezik az embe­rek gondolkodását. Itt különösen a pénteken este bemutatott revflre' gondolunk, amelyre a színház veze­tősége nagy pénzt költött díszle­tek és ruhák tekintetében „gyönyö­rűen” állított Jd egy olyan levegőjű darabot. ameívhan a főharransúlv a mentalen lábak mutogatásán és a hazug áhumanttka IkWóinak a fel­l m r NNC8RI *ek és ruhák tekintetében „gyönyö­rűen” állított Jd egy olyan levegőjű darabot, amelyben a föhangsúly a I lyen revét «rinnehozni még ak­kor te hely feien volna, ha anyagúog a* egyetlen megoldási je­lentené a színház vezetősége szá­mára éa ha nem járnának tömege­sen munkások, üzemi dolgozók a színházba, még súlyosabban esik lat­ba az a tény, hogy maga a be­mutató te üzemi bérlet keretében került te játszásra és fgy a bértet- tutejdonasok akarva nem akarva egy olyan darabot néztek meg, amely a burzsoázia, « fiatalomból kiszorult régi unattkodóosztályok egyik fegyvere a nép kultúrájának emelése eöeni harcban. Pénteken este a régi Budapest körúti levegője volt ott a pécsi színházban, az a levegő, amelyet ml örökre száműzni akarunk a «árpádról. Természetesen helytelen voáns a tévelygések metett nem látni meg az útkeresést és *z elért eredmé­nyeké*. Ének közöl különösen az első aKcaJonuneli srinrebozott „Mé iyek a gyökerek” című darabot, a most előkészítés alatt álló „Vitézek és MSaÖk”-et említjük és a tájszfa- ház működését, amely ezeket a da­rabok»* hozzáiférhetővé teszi a bá­nyák és fwtvák dolgozói számára. Ugyanakkor nyomatékosan ki kelt hangsölyoammk, hogy a Tájszfu háanák falán fokozottabb a felelős­sége, még fokozottabban csak a kul­túra és művészet tagjává* szabad Wvisnoie a faffvakha és bányafete- pekne. E lőrehaladást jeleni az a mun­ka, amdy a társulat kebelében a munkacsoportokon beiül megin­dult. Az új öt megtalálása nem könnyű — azonban erre az útra. a polgári giccsei és féremCvészeí- tel való szőkítés útjára hatedéktala- nní rá két! a színháznak lépnie, ha nem akar etefilyedná a régi világ hazug álkuátúrá fában és ha nem akarja működésével — az osziály- eMenséget szolgálni. Az új út nem jelenti azt, hogy nem kerülhet víg­játék, vagy akár operett a pécsi színpadra, mfndezek ertnr éhezésé­nek azonban az legyen a feltétele, hogy haladó szellemű, erkölcsileg fe’emelő, a dologzó nép új kultúrá­jának megtestesítője tegyen. — A szovjet színpad, amely a legnagyobb előrehaladást tette az új szocialista művészet lotóakítása terén, szinten ismeri a balettet, az operettet, kü­lönösein a klasszikus operettet, a Magvaroraz ágon te'átszőtt szovjet hímekben te elŐforduinak szereim1 jelenetek, — ezek azonban nem az emberi ocsmányságot helyezik dics­fénybe, nem a hazug erkölcsöt di­csőítik, hanem az embert fek-melően mutatják be, azt szólaltatják meg. ami az életben szép és nemes. Erre kell törekednie a pécsi Nemzeti Színháznak te. Am elméleti »»invonal emeléséért Á marxi-lenini tanításokban mélyednek el a tízhónapos esti pártiskola hallgatói S Csütörtökön eate, «mikor a váxoafcása tornyában a hat ót át Jalző óraütéa «Thorny zik, kél elvtetr* a hónuk alatt jegyzetekkel, hármasával vé­szük a megyebivottság székhelyén az emeletre vfvö lépcsőfokokat. Utánuk Iramodunk. Az érti páft- takola előadótermébe stetnek, ve­lük együtt utolsóknak érkezünk. A pécsi, pártszervezet huszonöt kiváló tagját hetenként két este a tanulási vágy hozza tide az is­kolapadokba, hogy a mtnderanapl munka után elme ott tudásukét to­vább fejlesszék, tanulással erősít­sék a Pártot. Csupa derűs, Ismerős arc fogad berniünket. Törökné eMársnö az üzemből yöbb hazament, eligazította ott. honi dolgát és a Felsőhavi-rrtcábój sietett nagy sebesen *z előadásra. Major Sándor orvostanhallgató az. egyetemről Jött át egyenesen. Hal­los Ferenc rendőrhadnagy la nlgy figyelemmel hallgatja a klasszikus kapitalizmus és az Imperial Irmus kifejlődéséről szóló előadást. Mete lettünk sebesen legyez füzeiébe Mezei elvtán, a közüzemiek szak­szervezetének elnöke. A tfrperces szünetben a hallgatók élénk vttát fotytatnak a tőkés termelés válsá­gának okairól és következményei­ről. Az egyik vitatkozó rögtön pél­dát hoz fel a történelemből. Élén­ken emlékertet bennünket a hu­szas éVek végén lezajlott, több évig tartó világgazdasági válságra- Odébb két elvtárs a szabadságsze­rető görög függetlenségi harcról beszél. 3 “““" Visszatérünk Mezeiék be­szélgető csoportjához. Most _Jj a politikai gazdaságtan té­teleinek magyar vonatkozá­sait tárgyalják. A népi demokrácia politikai és gazdasági szerkezeté­nek kialakulásáról folyik a beszéd. Mit is jelenített nekünk a Szovjet­unió felszabadító harca? — tették fel a kérdést és nyomban megszü­letett a felelet is. Azt, hogy a Vörös Hadsereg a tőkések államgépezeté­nek megsemmisítését helyettünk el­végezte és ezzel viszonylag békés demokratikus fejlődést biztosított számunkra. A tízpercnyi beszélgeté­sen megmutatkozik a tanu­lás eredménye. Átérzik az elvtársak az elméleti tudás jelentőségét és felmérik annak erejét. Párttagok és funkciónáriu- sok olyan elméleti alapot nyernek araety nétkflH • tetowt pértnmkdaáL Moot, amikor már világóraMban IStJáfc tudásuk hézagait, eayra jobbon belemerülnek a tanulásba éa toko­zott szorgalommal készülnek a szerntnártumi napokra. Jegyzeteik pontosabbak, mint az első előadá­sok idején. Az oktattad kampány megindulása óta * pártmunkások és párttagok a mindennapi felaét»­és da t*­dolgornofc. Marx, Letten SztáHa tan Ittenit eddig soha nem látott »értékben szívják maradiba a párttagok, hogy az osztátyharc döo*6 szakaszában az almáiét el­sajátításával ás a gyakorim mm- kábera való dtafnuzMvd épftbes­Szabó Sándor Lengyel-magyar barátsági bét Lengyelországban Morém bér 2*-e és 2Ü« között rendezik meg Lengyelországban * lengyel-magyar barátsági betet. Az ünnepségek központja Varsó és Krakó lesz, de a többi lengyel városokban is nagyszabású ünnep­ségeket tartanak. A lengyelországi magyar hét ke­retében három kiállítást rendez nek. Az első a Varsóban hemnta- tásra kerülő dokumentációs ki­állítás, amely a* első világháború­tól napjainkig bő fényképanyag- gal tárja elénk az elmúlt korszak szomorú emlékeit. A második éa harmadik néprajzi és modern képzőművészeti kMDftás. amely » magyar népi demokrácia haladó szellemű művészetének legkiválóbb alkotásait reirtatja ha. Lengyel- ország minden nagyobb városé ban s magyar zenei élet kiválósé gai adnak hangversenyek^, többi között Zatírareczky. Frhaiay és Antal János. A magyar-hét keretéh an aratják fel a varsói egyetem «»agyar hité rétét Tudósaink közül Lukács György, Andies Erzsébet és Wald- apfel József tartanak eáöadávokat míg a magyar frókat Nagy In Jós és Illyés Gyula képviselik. fi szovjet kaimra megismertetése az MSzMT őszi programja Az MSztMT harmadik országos •titkári «rlekeztelén etfiatáimriók, hogy a Táusiasácot hátaim« íömtg- szarvezietté építik M. A pécsi cso­port tömeg'Sfflerv'raiötté waéó átaJald- íásá; már hónapokkal ezelőtt el­kezd tűk — mondja Orbay Erzsébet h. főtitkár. Az összes üzemekkel felvettük a kapcsolatot állandó látogatánainkkei, számos fefneretterjes'z'.ö előadással, a szov­jet Irodaíom, zene és képzőművé­szet aUkotásajriak bemutatásával hoz­tuk közelebb a dolgozókat a Szov­jetunióhoz. — Novemberben nagy munka vár a Társaságra a Nagy Októberi forradalom lörténe'ének, iőrténetmri jelen! ősé gének és hatá­sának temertetése Pécsett és az egész meg vében mintegy 700 elöuiís lervbevételé- vel. , A Moszkvai Művész Színház 50 éves évfordulóiéinak megünneplésé­vel az új szocfefflöúa irodaiam és szánpadművés'zet története és lénye­ge kerül temerte'.éare. Ént a eélt snoigáíta Komlón • bányászikerűte^ . egyik tegfootatafoh szervezési pcot- | jáíj Aíigcnav azinmOvének: „A Kisunokáim”-naík * bemaWfi«i. — 1 Foty tart ötegoaan egész Baranya me- •ét végigjárják majd » „Kieuno- “ mai, hogy ryét kám" a baranyai költ úr gárdáknak utat mutassanak az új Irodalom és mű­vészet termékelrsek propagálásá­ban. November—december hónapban vámdenkiátütést terveznek, melyben a szovjet ipart, a Szovjetunió sport­ját mutatják be, Lenin batátának ünnepségéé eJőkészítöteg Lenin ktállftást rendeznek, me­lyet végigvisznek Baranya egész területén. November első felében e bám-yátz kerületben, volam-mt a megye te­rületén Makarenko estet, tolsz tej- ünnepélyt, — Uj Világ este* tarta­nak, hogy a szovjet famadatanait és költészetet, valamint a. szovjet ze­nét megismertessék. Ruzsits Endre: Ján&sics mesékét Az öreg Jánosára sovány bo­rostás arcán könnyek csoroglak végig, amikor most újra a ör- éntekre gondolt. Ilyen szégyen nem esett vele még élete nyolc­vanöt éve alát". öt merték tol­vajnak neveami. És éppen az a pa Irány Potczer. Kár, hogy nem verte agyon, amikor rajtáért» a kenyere dézsmálásán. Igaz, hogy a képébe JrÚBott egyet. De -alán mégis rosszal tét e. Addig mindenki becsülte a sze­gény*) áztoan, de még a városban is. a ■ .hetein”. Mindennap viri haza egy kiolvasott újságot. Fei­te te izein éré a m-egmadzagolt ókulárét és "agotera, öregesen olvasni kezdett Nem mdndenfci lelkesedet' az Ilyesmiért. Az öreg Szabó mor- gott, arnikoT ogy tekoda'tmas ebéd­ről szóló végetneméró masemon- dását lepisszegték. — Hitvány, stréber — düirmyögte — olvasson magának, ha érdekli, de ne ront­sa más emiber mula ságát. Ügy sincs más öröme az embernek, mta't az ilyen régi jóvi’ágbéli emlékező*. — Vol ak. akik csat­'Aorták a lakodalmas mesél óh óz.. Az tnyosiktanidozó fogások felso­rolása az ó fogatlan ínyüket is megbizswgette, de a többség le­oltotta ezeket a „no-a erlaltat á- fcaT. Az öreg Játoostcs tekintélye ha- •tároeotten emelkedett. Néha kér­dezték is tő"e egyegy idegenül hangaó szó jelentését, ö pedig boldogan és körülményesen ma- gyarázgatta a „szolidari'ás” és- más ilyen szatvak értőimét. — A szive újra átmelegede <1, amikor a régi szrájkokra emlékezett a „szolidaritás" fogalmánál” zsémbes- sége felengedett és szeretni kezd­te társait, akik lesték ajkáról a szót. Büszke volt önmagára és valami értelmet talált a lassan múló napok szürke egyformaságá­ban. Aztán összeomlott minden. Úgy történt, hogy hol az egyik, hol a másik öregnek veszett el valami­je. Egysizer a harisnyaszárban őr­zött rézpénzeiklböl, másszor a do­hányéiból. Mindenki gyanúsított mindenkit. Jánosios éppen haza­jött a városból az újsággal és a Polczerr lelte ott az üres szobá­ban, az ő ágya körül motoszkál­va. A kopo t kis koffert vissza­rúgta az ágy alá és a kezében lévő darab kenyeret a zsebébe igyekezett gyömöszölni. — Hát e vagy a patkány? — ugrott a olvaj felé. Az az arcára kapott ü és után kisomfordéJit az ajtón. Jánosics bácsi, alighogy bele­nézett az újságba, amikor sörét tekintettel léptek a szobába a Szabó has-pátr: fához tartozók, élü­kön Polczerrel, aki rámutatott az öreg Jánosicsra: — Hát ez az, ha akarjátok tudni! Az ágyán megtel ált am a egnap elveszett bicskámat, amirt 6 maga lopott el ölem. És ahelyett, hogy ide- ad'a volna, még neki állt feljebb Megü'ött. A megvádolt öreggel megfor­dult a világ ilyen arcátlanságra és hörögve sújtott a Polczer pe*y- hüdt, szórtelem arca felé. Akkor nekiestek a pa'kány-Polczer cim­borái és ha Márkus, a felügyelő arra nem jön, alaposan elpüifölik. így inkább tolvajként panaszoi- áik be. Majd kivizsgálom! — mondta Márkus higgad an, de keményen — és tovább ment. Úgy látszott, hogy nem nagy do'ognak tartja az egésze'. öreg Jánosics azonban nem várt be semmiféle vizsgálai o'. — Úgy érezte, méltatlan lenne hozzá egy ilyen processzus- aminthogy az egész társaság, akiket tegnap még szeretet, méltatlanná vált. — Megkeseredett steívyel vette kof­férjét, takaróját és kiköltönött. Most itt ült az elhagyót- épület zugában a kofferjén. A sarokban már friss búzaazalmarakás voit, takarójával leterftve. A szomszéd raktárból kapta. Otthon, a rom- ladozó épölet «ivatagáiban. — A szobám ugyan se ajtó, se ablak. Narn Is mert elmenni •,hazulról". Mindenféle népek laknak a tégla­rakáson túl lévő nagy épület­ben. így hált tegnap Ara nem evett. Könnyes merengéséből ér­ces, kellemetlenül hányaveti hang riasztó t« fel: — Na, mi baj, atyirs? Az öreg felemelte fejé: és megtöri, könnytől vörös szemével bizalmai tanul méregette a jöve­vényt. Az azonban nem sokat te­ketóriázott. Leül* a szaimaágyra. Gyanús tisztaságú tri* bayuj álból kenyere-, meg egy darab véres- hurkát szedett e’ö és szel', magá­nak és a maradékot Jánosics felé toka, A falatokat nyelve, mesélni kezde t, hogy 6 hajófü'tö volt, meg technikus, sőt mérnök is. — Mos Jugoszláviából menekült, ment ott üldözték. Szereibe itt maradni, jól meglesznek, addig amíg a városban lérvő úri ismerő­seit felkeresi és segítségükkel o válbb utazik Az öreg JAnosics beleegyezzen bóünrott. Valami erőt érzett árad­ul '.ársa lényéiből. Legalább nem lesz magára. Sajnálta fa, hogy lo­vát*) akar utazmi. Csak az nem fért a fejébe, hogy lehet flyen rongyos egy ár­féle? Micisapkáján majd ökőCnyi lyuk tátongó*-, rój okban csüngő kabátját gombok helyett madzag tartóra össze derekán. Cipő he­lyett rongyokba csavarta lábát. De barátságos arca, kék szentel megnyugtatták sz öreget. Még Jobban tetszett neki. aml- kOT evés Után nyújtózikodiva fel­élte — Körülnézek odakint — mond- a éo nesztelen® elment. Kisvár­tatva egy ajtót ripe*, majd a égterakáshoz lépatt és falai eme! az alhiak résbe. — Szorgal­mas, erőteljes etnfoer, feltalálja magát hamar, őszinte és barátsá­gos. Lesz mellettem legeláfch va­laki — gondolta megrvigasz'alód va Jánosics. Bgye-kettőt térült, fordul» a oprongyos. ö ja hozott szalmát jócskán. Eloldotta a kabátját ösir szefogo madzagot, levetette a koszion ruhadarabot, és elégedett mormog ássa! húzta magára, mi* ködben elvackol'a magát a szál mában.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents