Dunántúli Napló, 1948. október (5. évfolyam, 225-251. szám)

1948-10-03 / 227. szám

6 DUNÁNTÚLI NAPLÓ !0® dSÜtiÜBEl^ R falusi szabadművelődés útja R észtvettünk már néhány kul- íúreJoa dúson, amelyet egyik- másik baranyai községben rendez­tek. Minden aüfoalfommat zsúfolásig töltötték meg a kultúrházakat, párt. helyiségeket, vagy a színpaddal rendelkező vendéglőhelyiségeket a fa;« Jakói. El jöttéik sokan azért, mert ismerőseik szerepeltek, de leg­többen kíváncsiságból és kiéhezve 07 előadás iránt. Az őszi és téli hó­napokban rendezett előadásokat a községekben sohasem kíséri rész- vétlenség. Egyrészt azért, mert ritka „társadalmi” esemény a mű­soros előadás, másrészt mar igény- nyé fokozódott bennük a vágy. hogy verseket halljanak és színda­rabokat. A z előadások, amelyeket meg­tekintettünk, műsoraikban hasonlóak egymáshoz. Mindannyi­szor megállapíthattuk, hogy a falusi kultúr előadás ok még mindig nem tudtak megszabadulni a műkedvelés régi szellemétől: az előadások leve­gőjében nem érződött lényeges vál­tozás. A falusi kultúrvezetők még mindig nem tudnak különbséget fenni a gicos és a valódi művészet között. A saját népi hagyományaik ápolása helyett mindannyiszor mű- magyarkodást láttunk, cigányzenés t,magyar” dalokkal. Ez a „Iegónyegytetí kultúrpolitika” húzódik végig ma is a falvafr éle. tén. A demokrácia vereségét jelen­tené, ha nem sikerülne, a ma már szinte „hagyományos” műkedvelői szellemet megváltoztatni. A falusi közönség elfogadja a difletáns kez­deményezéseket, a romantikus pa- raszfszemlélet termékeit, részint ezért, mert mást még ritkán lá­tott, részint mert nem válogathat b műsoros előadások és színművek között. A vármegyei szabadművelő­désre hárul a falu kuítúrá­Í árnak megteremtése. Nem könnyű eladat ez. Az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy a kultúrkor- mányzafnak ez a szerve nem tudta százszázalékosan elvégezni felada­tit, sőt olyan jelenségek mutatkoz­tak munkálkodásában, amelyek sú­lyos bírálatra érdemesek. A legna­gyobb hiba, hogy a szabadművelő­dés folytatta a rosszemlékű „nép- művelődés” tevékenységét. Veze­tőik nem ismerték fel, hogy falusi kúttárpolrfákánknak döntően meg kell változni. Sőt a helyi vezetők legnagyobhrésze, olyan régi peda­gógusok, akik az ifjúság foglalkoz­tatását még mindig a „leventeki­képzés” keretei között szeretnék megvalósítani, legjobb esetben le­gényegylet! alapon. Hiányoztak a kuJtúrmunka kifejtéséből a tömeg, szervezetek és Itt elsősorban az UFOSz-ra gondolunk. Falusi pártszervezeteink » hibát követtek el, mert nem értékelték eléggé a kultúrmunka jelentőségét, sőt nem egy esetben, ha pártün- nepéüy volt, ott is találkoztunk a régi szellem maradványaival: a „csiricsárés” színdarabokkal és ne­kiduhajkodó történetek tolmácsolá- sávot. Az utóbbi hetekben mélyreható átszerveződé« kezdődött a szabad­művelődésnél. Előadótanfolyamok, kultűrvezető értekezleteik követték egymást. Az eddigi szabadművelő­dési tanács helyett mindenütt kul- tárbizottságok alakultaik, amelyek­ben valamennyi ■ tömegszervezet és párt részt vesz. Az őszi és téli kul- türmünkét már új törekvésekkel indítják el országszerte és Baranyá­ban is. ■papokban Pécsit is megalakult A» 3 megyei kuWúrbizoftság. Az ülésre meghívtak vagy hetven embert: az öszes társadalmi szer­vek, pártok és hivatalok képviselőit. Ez szerintünk túlzás. 60—70 főből álló bizottsággal nem lehet komoly munkát végezni. Az első ülés is ezt Gyerekek figyelem! Ez a li filmetek I Mese a tiízimdirról a legszebb színes oosz film, * csak ma egy napig. RppcHóban 4, 6, {! Órakor. .ruC+Aué*!" bizonyítja. Lényegtelen kérdéseken órákhosszat beszélgettek, de nem hallottunk átfogó tervezetei a fa­lusi kultúrmunka elvégzésére. Vé­leményünk szerint elegendő a leg­nagyobb tömegszervezetek: az UFOSz, az EPOSz, az MNDSz, a három pórt és a szövetkezeti moz­galom egy-egy képviselője, kultúr- vezeíője, akik együttes megbeszé­lésen tervet készítenek az előttünk álló feladatokról. M ik lennének ezek a felada­tok? Elsősorban a Téli és Tavaszi Vasárnapok megszervezése; a kultúrvezetők kinevelése a pa­rasztfiatalok közül; a paraszíszki- játszók demokratikus szellemű mű­sorral való elátása; tehetségkutató versenyek megrendezése; a népi- tánc és ének tanítása; vándor kép- kiállítások megszervezése; keskeny- íifmelöadások; kulturális előadásso­rozatok, a mun-kásszinjátszók ven­dégszereplésének bevezetése. Mind- ez csatk ízelítő a megvalósításra váró programból. A megyei kul- túrbizoítságra hárul az a feladat, hogy valódi tevékenységet kifejtve, elősegítse a falusi dolgozók műve­lődését. (kf) Puskin követ a vzovjel fiftniaí Pén'ek este nyitották meg s Városi Színházban ünnepélyes külsőségeit közt a Szovjet Film Unnepj Hété-:. A néző éren a TOa- gyar politiki és művésze "ai éle: vezetőszemélyiségei fogtalak he iyet.Ortu'ay Gyula beszéde mán Puskin, a Szovjetén,ió budapesti nagyköveté lépett a mikrofon elé. A Szovjetunió nevében üdvözölte a megjelenteket, majd a következőke mondotta; A szovjet film erényei a reális a igazság, a néppel való szoros kapcsolat. A szov­jet film a történelmi haladást fejezi ki és építi a jövőt Hiszem, hogy a Szovjet Film ünnepe közre fog működni a magyar népi film. művésze' fejlődésében is. Hozzá fogja segíteni a magyar népe-, hogy jobban és mélyebben ismerje meg a szovjet nép éle ét és mun­káját s ezzel elősegíti országaink között a jóviszony további meg­erősödésé:. Puskin nagykövet a magyar és szovjet nép barátságá­nak éltetésével fejez e be nagy tetszéssel fogadott beszédét. Sül BABA Szombaton este a. pécsi színház harmadik bemutatóján újból az operett együttes lépett színpadra, Martos—Huszka mindig szívesen látott szerzeményével, a Gül Babá­val. Ha valahol, úgy Pécsett iga­zán érthetó, hogy szeretettel fo­gadják a történelmi aláfestéséi ope­rettet, hiszen itt sok-sok emlék idézi azt a korszakot, amikor még Gül Baba rózsái virullak a budai várkertben... Szétnyílik a füg­göny és tapsra verődik a premier közönségének tenyere. A XVI. szá­zad végének Budáját látja, a mi­narettel, az ódon palotákkal, az aranykapuval és fent az égen a ragyogó csillagokkal. A második felvonás aztán bemutatja a rózsa­kertet, a harmadik pedig a bör­tönt és a közönség észre sem veszi, hogy hiánytalanul meg­kapott mindent, ami a régmúlt kort idézi. A művészek közfii első­sorban Serföző Ilonáról és Varga Lászlóról kell megemlékeznünk. Leila szerepében Serföző Ilona üde és bajos, Varga László pedig délceg Gábor diák, Jánoky Sándoi Mujkó hálás szerepében fokozza máris kivívott népszerűségét. Ga­rami Jolán, aki először szerepel pécsi színpadon, a Zuiejka szere­pében csillogtatja vérbeli művé­szetét. Kardoss József Gül Babája lírai és drámai, ahogy szerepe éppen megkívánja. Szürg György AU Basája kitünően mintázza a kemény szivü törököt. Véghelyi Irma csak éppen megjelent a szí­nen, de néha egy mozdulat is ele­gendő, hogy elárulja a tehetséget. Máthé Éva szép Fatiméja, Fehér Tibor Zülkifnrja és Tihanyi Zol­tán budai bírája harmonikusan illeszkedik a gördülékeny, kitűnően rendezett előadásba, amely Lend- vay Ferenc igazgatónak legalább olyan sikere, mint az együttesnek. Hukváry Jenő karnagy csak fo­kozza jó véleményűnket nagysze­rűen betanított zenekarával együtt, ütő Endre díszleteiről pedig mór bevezetőben szóltunk. (i. I ) Sasok is kanárik írta: Mészöly Miklós Vidékre utaztam a minap. Már indulásnál sikerült egy üres kupét találnom s én azonnal az ablak melletti sarokba húzódtam. Az enyhe rázás rövid idő alatt álomba merített. Mikor felriadtam — egy éles kanyar az ablakhoz szorított — már teljesen besötéíedett. A kupé. ban semmi neszt nem hallottam s én azt hittem, hogy még_ mindig egyediül vagyok. Csak később vet­tem észre, hogy a szemközti pádon elmosódó rnyók feketéUik, mint egy furcsa alakú csomag. Vagy egy gyermek taláur? Mert nem lát­szott nagyobbnak, mint egy felku- porodó gyermek teste. A vonat közben eszeveszetten robogott, er­dők között, melyekből minden fény eliiliant. Jobb híjján hát cigarettái vettem elő s kissé előredőlve, fel­kattintottám az öngyújtómat. A lángnyelvecske előtt egy fi­gyelő, izzadság-fényű arcot láttam az arcomba meredni. Egy arco', melyhez mintha test nem is tarto­zott vo’m'i. A vöröses bőrön apró sebhelyek sokasága ékteenkedett, a nagy és széles száj hiányos foga. kát villantott ki. A szemek azonban beszéltek: zöld tüzek lobogtak ben­nük, nyugtalan, okos keserűség s valami cinikus szomorúság O'yan volt ez az arc, min' egy evangé­liumi fauné. A sortéi hajjal benőt! homlok dudorain mintha fókuszba gyuh volna a lángnyelv fénye. Kora nem volt; gyermek és vén volt egyszerre. Hogy enyhítésem a talányt, végüiis ezt motyogtam kényszeredetten: — Csak így egyedül, fiam? ... Az arc vátes-z helyett merev mo­solyba rándutt és egy lehheniéssd elfúlta a lángot. A pisla viágosság- nak ebben az utolsó pillanatában vettem é&zret hogy útitánsamnak csúf, rövid nyaka van, kezei nagy és szőrös férfikezek, s hogy lá­bai komikus befejezetienségge! lóg­nak !e pár arasznyit a pádról. Törpe volt. A vak-söréiben hirtelen halk ne­vetést hallatott. .Színtelen csengése, meszelt ,imín a kés. Hangja sem vol más, mikor megszólalt. — Mindig így (évednek önök ... — mondta. — Gyermek? — s fel- kacagott. — Persze a valóság, a megnyugtatón etikett szerű és iz: ’éses valóság egy méter nyolcvanon felül kezdődik? S minden más torz rendhagyás csupán, legjobb ese:- ben a gyermekesség farsangi buk­fence?..'. önök a magasság be­képzelt rongvfsTurál, érti? Eh'. — vakként fel bosszankodva végül s e'halgatoti. Bn úgy éreztem magam a hirtelen szónoklat után mintha egy rejté­lyes, idegen bíró a vádlottak pad­jára ültetett volna. — Kicsoda ön? — kérdeztem kisvártatva, de nem volt bátorsá­gom még egyszer gyújtót kát fán tárni, hogy az "arcába nézzek. — Hogy én? — Hangjában ben­ne volt iá clrcző mosoly. — Ön­nek bizonyára nem tobb, mint ami­üPIÜIÍ! !®!$ szabadság harca imperialista elnyomóik ellen A tőkés kizsákmányolás és a háborúra spekuláló imperializuto1 ellen küzdő munkásosztály mind erősebb szövetségesre talál a sza­badságukért küzdő gyarmati népekben. A színes népek maguk '* részi vettek a kizsákmányolóik oldalán a fehér és sárga fasizmus el­leni harcban és a győzelemtől sorsuk jobbrafordulását, a szabadsá­got remélték. Most azonban azt kell látniok, hogy a fasizmus le­győzése semmit sem jelentett számukra. Sőt a gyarmati kizsákmá­nyolás és politikai elnyomás egyre tűrhetetlenebb méreteket ölt. A'- emberi jogok lábbal tiprása ellenés szabadságuk elnyeréséért láza­doznak a színes gyarmati népek nemcsak Ázsiában, hanem Afrikában’*­népe negyedszázada harcol az imperialis­ták ellen. A Szabad Rína hadserege fáradhatatlan és győzelmes csatákat vív Gsiang- Kai-Sek és korrupt kormányának hadserege ellen, hogy a kínai nép árulóit, az amerikaiak kiszolgálóit elkergesse. Ebben a harcban ve­zető szerepe van a kínai Kommu­nista Pártnak, úgy a fronton, mint a felszabadított területeken meg­indult békés építőmunkában. a szabadságért megindult harc a munkásosz­tály vezetése alá került. A polgár­ság a tömegmozgalmaktól való féltében lepaktált a feudális urak­kal és az ország gazdagságát ki­szolgáltatták az angoloknak és amerikaiaknak. A Kommunista Párt kezedményez.ésére megalakult népfront az indiai- dolgozók nagy- részét vonta magához. A mozga­lom egyre erősödik Indiában. An­nak ellenére, hogy a haladószelle­tnő dolgozók ezreit vetik börtönbe, mert felemelték szavukat a hér- rsökkentés és vezetőik letartózta­tása miatt. népe fegyverrel küzd felszaba­dulásáért, a tűr­hetetlen mértékű angol kizsákmá­nyolás megszüntetéséért. A „szo­Malájföld Indiában Kína cialista“ kormányé Anglia minden­ben támogatja a tőkéseinek „paci- fikáló“ munkáját és a legkímélet­lenebb eszközökhöz nyúl a sza badságáért küzdő nép ellen. Ang­liából odaszállított csapatokat és repülőgépeket vetett be a harcok­ba, hogy az ellenállást megtörje Az amerikai nagytőke is támogatja Malájföld szabadságharcának Hz- hefojtását. Megéri a fáradtságot mert a maláj államok Amerikába irányuló exportja 200 millió dől láros bevételt biztosított neki ben. szigetek szabad ságharca egvtt inkább a gf rillamozgalom jellegét ölti ma­gára. Céljuk a nagybirtokosok é monopolisták uralmának megdön lése. Az amerikai tőke most -la pánt akarja kiépíteni Ázsia feg? vertárává, tehát gazdaságilag >! szükségesnek tartja talpraállítását Ezért kényszerítik a filippinekf arra, hogy7 nyersanyagaikat, a mű­nek jórészét maguk is fel tudnál dolgozni, Japánba szállítsák é-' készáruszükségletüket onnan s rezzék be. De Burmában is folyí* a harc. A felkelők különböző tör zsekhez tartoznak. legutóbb a Ka rens törzshöz tartozó felkelők fog laltak el két várost. A karensel eddig hívek voltak a központi báb kormányhoz, sőt maguk is harcol tak a felkelők ellen. A Fiiippi Ifjúsági filmpályázat Az MSzMT a .szovjet fimnapokkal kapcsolatban az ifjúság részére pá­lyázatot hirdet. A vasárnap bemu­tatásra kerülő „Mese a tűzmadár- ró!” szóló- filmkölfeméoyrő! kéM meginni' a pályázóknak, hogy mi tetszett nekik a legjobban a filmben és az milyen hatást váltott kf be­lőlük. A pályamunkákat péntekig bezárólag kell eljuttatni a Magyar- Szó vjcí Társaság pécsi csoportjá­hoz. A pályázatok elbírálása után a három legjobb írást jufaCmazzák. Első díj 50. a második 30, a har­madik pedig 20 forint. Madagaszkárban mii tat ti mik a multévi felkelés hulláma1 Tananarivóban most ítélkeznek még életben levő 75 vezető felel1 A tárgyalási komédián a vádló1 tak között van a köztársasági 13 nács hat tagja is, akiket Mád8 gaszkar küldött be a francia köt társasági tanácsba. A tárgya^ mozzanatai hű képet adnak a fra’j cia rendőrségnek a Gestapo! ’ megszégyenítő módszereiről, a ha mis bizonyítványok tárházáról * it láb alól eltelt mentőtanukról. nek gondolt az e/löbb. Már első sza­vában benne volt a tájékozatlan­ság»: emberi műfajomat kereste s nem találta. A törpeségem zavarba hozta s most nem tud mit kezdeni ezzel a zavarral. Pedig e félszeg zava-r ok» nem mi vagyunk, hanem önök, az egy méter nyolcvanasok arisztokráciája. Ha becsülettel s kevésbé öoMtten gondolkodnának, rájönnének, hogy mi törpék nem vagyunk ok nélkül, önök ugyanis más síkból nézik a világot, mint mi. Hiába a világmindenség millió fényévnyi távolságainak az ismere­te, mégis centikre építenek fel íz­lést, tapintatot, szeretetett társa­dalmi érintkezést, megbecsülést. — Önök a saját egyformaságuk és vélt természetességük be'egei. Az egészségükbe betegedtek bele. Azt hiszik, hogy mert szemük pár arasz, sz'al kÖ7e'ebbről szemléli a csillago­kat, már közelebb is vannak hoz­zájuk. Ki kei ábrándítanom, uram. öncsalás a fölényük, a biztonsá­guk, mert nem gondolnak arra, hogy végüiis minden lehetséges. Még az is, hogy az egy méter nyolcvan a világegyetem egyik leg- pokoüöb tréfája, amelyen a magas­ság urai remekül mulatnak. S az istenek kacaja Kefét. Erre is gon­dolni kell. Hangja itt keserűen csattant, szinte kegyetlenül, majd egyszerre paposán, áradón átforrósodott. — Vegyék észre, hogy a parány és a mindemség között az oktalan tölémy személlervzőjét felrakva úgy ‘.hőskődnek és n-agyzoltr&k, hogy egyre jobban elveszítik érzéküket e két csodálatos véglet iránt. N* akarnak, s közben, mint a léggön11 ürességgel- töltődnek csak. Hogy ' léggömb száll és -repüli? De mii c az, ha csaik üresség repül? Urait' igyekezizenek kisebbek lenni. Légi'; nek kiesők, die leginkább: alázatod Legyenek törpék, ha kell, s ak*r majd észre veszik a füvek között' bogarait s megszokják, hogy ottf, aktiról mindig fölfelé kell néznij; íítom, hogy akkor többet fogott megtudni a csillagokról is. Tém: jenek le és éljenek ott, ahol ^ Nincs más megoldás. Elhallgatott. Én szédülve s jobban erjedő bűn,tudatta! megkérdez lem: — Dehát kicsoda ön? Apó*** Vagy szent? Fölnevetetí. De ugyanakkor ' vonat is härteten fékezni kezdet egy elhagyatott állomás gyér >a pafénye vetett be kísérteties nL lábckat a kupéba. A félhomiórk csak a<zt láttam, hogy úti tárj" fürge mozdulattal leugrik a-z ' ről és egy nagy kalitkát fog a n a-á- "' — Hogy ki vagyok? — még búcsúzóul s ügyesein úgy , dúlt, hogy az árnyék eltakarj3- ^ Egy egy-seeríi kanárikereskedó pán. Szeretem ezeket a madar3 , kicsinyeik, mint egy csepp, V. büszke »sok is hitványak lük. ha énekel™ kezdenek . • • S felágaskodva az ajtőkil*1^^ úgy ett.írruf a szemem élői, 1711,1 ‘ ott sem leit volna

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents