Dunántúli Napló, 1948. szeptember (5. évfolyam, 199-224. szám)
1948-09-26 / 221. szám
DüWAímfCf wore» >* ? PECS a zene városa lesz Pécs a zene városa. Ha össze-' számoljak azokat, akik a konzervatórium hallgatói, akik zenekar- ban játszanak, akik a dalárdákban énekelnek ét végül a zenetanárokat al szólóéneketeket ét a művészeket, kiderül, hgoy Pécsett minden negyvenedik ember tevékenyen foglalkozik zenévei. Mát- félezerre tehető a zenével foglalkozók száma. Ezeken kívül ott van a zenekedvelők nagy tömege, akik élvezői ennek a csodálatot művészetnek. V ’ A renekonxervertóriunmak közel félezer haAgatőja ismerkedik meg rendszeresen a zene «népségeivel és a zeneelmélettel. A felszabadulás után ebbe az iskolába számos mun- kásszánnazású gyermek került be. Az iskola a szegénysoráé gyermekekéi ingyen tanítja. A művészek között elsősorban Takács enöt kell emlftenfink. O a kojizervatóitun» Igazgatója. Európa- szerte ismert zeneszerző. ^Tarantula" ctmfi zongora é* zenekari &■ r reményét a világ valamennyi zenekarában ismerik. A ^íojthélj csóaakos" kiváló szerzője most Svájcban tartózkodik, a nemzetközi zeneverseny bírálóbizottságának a tagja. * .4 ktrünó hegedűművész Sírió f’iovetán szintén városunk lakófa Az viasz származású művész nemrégiben tért vissza itáliai kőrútjáról. Az elmúlt esztendőben a svájci világversenyen a második helyet nyerte el is ezzel dicsőséget szerzett Pécsnek is. lines Mot lantazartö asrét b Jál tanárik a nana* körökben. T6bb fciwap art fiáját adták alá az ország váróméban. O a kazmeater» egyébként a Bőrgyár mnnkásdaiár. «tájának aaaety a centenáris verse ayen kimagasló helyezeat árt el. Horváth Mihály « JKŐmfivee Kelemenné" című opera szerzője most muakástndnlók szerzésével foglalkozik. A kultuszminisztérium ősz. tóndiját kapta meg a pécsi Veress Endre, ak| zenei előadások megszervezése kört« fejt k| élénk te. vék egysége*. # Zenekaraink számával tem kell szégyenkeznünk. A filharmonikatok zenekarának egg-egy előadásai élményszámba megy. A biztos' alapokon álló kitűnő katonazenekart Csákg Nándor vezényli. Több zenekara van a bányászoknak, a Dohánygyárnak, számot szakmai csoportnak, Így a magánalkalmazottaknak is, akik legutóbb a Dunántúli Napló díszelőadásán gyönyörködtették a hallgatóságot. Kórusaink, dalárdáink sem maradnak le a zenekarok mögött. Az egyesített mahkásdalárda művészi eszközökkel adja elő a munkásmozgalom indulóit is a népdalokat. A pécsi Dalárda 100 esztendeje alakalt meg Élénk az egyházi énekkarok tevékenysége is. A Székesegyház kórusa, a Szeráfi kórus már több alkalommal szerepelt a rádióban. Mégis ha betévedőnk valamelyik hangversenyre, csodálkozással vehetjük tudomásul, hogy a fizikai dolgozók zöme még távoltartja magát a zene élvezetétől. A város zenei életének irányitól ebben az esztendőben megkezdik az üzemi hangversenyeket, hogy a műnké sokat a zene szépségeire megtanít, sák. A Mnnkáskaszlnóhan előadássorozatot indítanak, ahol a zeneszámok élőét ismertetik a zene szerző életét, a szerzeményt és az értékelt. Ha ezek a hangversenyek és előadások eredményesek lesznek: akkor válik Pécs az ország legmuzslkálisabb városáváPROLÓGUS írta: Juhász Gyula A láva lenn forrong az éjben. Korom sötétben kavarog. VBág kohója rejti mélyen. Nem látják esfflogó napok. Wert küldetése, hogy kitörjön A hegyre, fényes, égre fel, Áradjon a kevély tetőkön, Míg a föld mibe énekel! De forr, de küzd, de várja sorsát, Es termékennyé lesz nyomában De tisztid és szent tűzben ég. Az ős talaj, a bős mező, Fölötte az örök mennyország Oj életet fogon a láva, S egyszerre fölkffldl a setétl Virágot nyit ■ tűzeső! A mélyben ój harc kalapácsát Zengetlk üllőn áj erők: Az élet zúgó, őrök árján Szerencse föl bátrak, merők! Tehetségkutatóverseny és filmbál a szovjet-film ünnepi hetén A Magyar-Siovfa* Művelődért Társaság Pácai Csoportja október 2-án, «zcmbaUMi filmbált rendes a szovjet film propagálása céljából. Elmek keretében a budapesti filmvilág vezetőinek közreműködésével Pécsett « munkás színjátszók1 között tehetségkutatóversenyt rendez, amelynek győzteseit díjazni fogják, de ezenkívül siker esetén próbafelvételt készítenek rólak, ; esetleg fikn&zerződéebez is jut- , hatnak. —1 Pályázni lehet: prózával, vígjátékkal, tánc- és énekszá- j mokkái, amelynek szövege és ide- 1 je a három perces időtartamot, túl nem haladhatja. Nevezés beküldendő: 27 én <L a. 5 éráig a MSzMT Széchenyi-tésr 16. az. alatti helyiségében, pontos cím és műfaj feltűntetésével. Elődöntő: 30-án, csütörtökön d. b. 7 órakor a MSzMT helyiségében. Nevezés díjtalan. A verseny október 2-án, szombaton este a Pannónia dísztermében lesz. Erre az alkalomra a MAFIRT beküldi filmriporterét, aki nemcsak a tehetségkutató versenyről, hanem az azt követő fiám bálról, — amelyet Hermann tánctanár rendez —, valamint a (közönségről a híradó számára felvételt készít. A verseny zsűrijébe több budapesti ismert filmművészt várnak. tM tt Három éve halt meg Bartók Béla Három évvel otcSŐU, 1945 szeptember 26-án, bált me* Bart® Béla, a váfógtoirfi magyar zeneszerző. Széftérül hagyatéka utat mtítt* a népé demokráciának, mind politikai mind kuMúrpotiükal téren. 0 hirdette, hogy az európai színvonalú magyar kultúra megteremtését** előfeltétele az, hogy a dolgozó nép raflfiós tömegeire támaszkodjék Hirdette, hogy a magyarságnak a Dunamedence román és sziáv népeivel kel! összefognia és harcoínfe a német aggressrió elten. A Dia«' medence népeinek egységéit kulturális téren Bartók Béla maga halhatatlan géniuszával műveiben valósította meg. Ellenfelei etüldöcté* hazájából és élete utolsó évelt a fasiszta elnyomás eften Stokozásként emigrációban töltötte. Mega tartásával példát mulatott minőd ahtifasisz tárak. Emléke (tépi demokráciánk afcotásaáhan és Jndtfr' programjában éL (hmómóqí saitÓMfi Sellyét* Ma este a Munkáskaszínóban osztlák ki a Dunántúli Napló sportversenyeinek díjait és emléklapjait *r' Ma délután tartja a Dunántúli Napló Sellyén ünnepélyes Misé ségek között ormánsági sajtónapját, amely délután S órakor a Dunántúli Napló díjaiért folyó sportversenyekkel kezdődik. Este 8 órakor a Borsó-féle vendéglőben a Nemzeti Színház művészei, 1 somogyi bányászzenekar, valamint a sellyei paraszt tanítóképző ob vend ékeinek vendégfelléptével ünnepi díszelőadás lesz, amely«* Pajzs István főszerkesztő mond beszédet. Ugyancsak ma este 8 órakor a pécsi Munkáskaszinóban -történik meg ünnepélyes köbé ségek között a Dunántúli Napjó serlegéért folyó sportversenyek mirt egy 300 résztvevőjének meg jutalma zása és az emléklapok kiosztás*- A sajtóhét folytatásaként a jövő héten olvasói értekezletet rendes* Dunántúli Napló az üzemekben, a bányatelepeken és a baranyai f*k vakban. A legnagyobb* zabé só olvasói értekezlet sezrdán este 6 ót*1 kor lesz Vasason. Ma este a Mnnkáskaszinóban osztják ki a DnndntáH Nafk sportversenyeinek díjait és emléklapjait. A Nemzeti Színház színdarabpályázata A pécsi Nemzeti Színház Tájékoztatási Munkaközössége pályázatot hirdet. I. Szabad tárgyú nzánmű (egfsz estét betöltő). A nyertes 1000 (azaz ezer) forint jutalmat kap, darabját előadják a színházunk művészei és az dfatlsnkúnO «zenéi jogdíj k • mer test Bed mag. 1L Gywmekeafoaánabok «cégtára felhasználható ötletek, annak figye- emtoevételével, hogy a mese keretébe jmrtfl több népi ének és tánc- szám tegyen bedészkhető. Jutalom 50, (azaz. ötven) torkú. III. Vers, regény, rövid elbeszélés (novella) valamint előadásainkkal összefüggő rajx és tararajz, fa- 'liújiságunik, ffletve ' műsorújságunk számára. A sikerűlf páSyamunkálnt leközöljük, irodiatirrs matinékon, •*- tetve kép és fér»ykép(kiá3í fásain kon bemutatjuk és pénzjutalomban részesítjük. Pályázótok között szívesen fogadjuk mind 3 hivatásos művészek. mfnd a munkás, panaszt és mftsfof' lalkczáaú szemőyek munkáit. Beküldési határidő: 1948 dec. A pályamunkákat a következő címre kérjük küldette Péca, Nemzeti Színház, TájéiaBtartáoi Műnk*' közösség. Megjelöié*: Pályámon*» A DnnántAli Napló novellapáljázafának nyertesei A Dunántúl Napló flU i ij* folyamán mégis Kiütött noveJopály' zabra beérfkezrtt nagytömegű nőve" tát és riportot csak most tudta ' bírálóbizottság felül vizsgálni A Pályázat első áj« Kenyere» Mihán nyenbe „Napraforgó” című dbw»£ lésével a rrjMvocük díjat „Mécsé* jeügéijű pályázó hányásén port ja, * harmadik díjat „Szegényparasr^ novellája nyerte. Ellio Viffori , Mikor az ember teljesen meztelen volt, csupán lábán harisnyával és cipővel, « kapitány megkérdezte: —- Hány éves vagy? — Huszonhét — felelte Gtulaj. — Ügyi — mondta a kapitány. Hajlottam A Sva, újra kérdezte, ujjas dalt a köt kutyával — Huszonhét? — És folytatta a hérderogetésh — Milánéban laksz? — Milánóban lakom. És milánói is vagy? — Monzai vagyok, — Ogy! Monzai! Monzában születtél? — Monzában wsffiefetem. — Monzában! Monzában ! És él még az apád? El az anyád? — Az anyám ék Monzában. — Egy öreg mama? _ öreg mama. — Nem vele WkoT? — Nem, kapitány. Az én öreg rtremäm Monzában lakik. Én pedig Milánóban lakom. _ Rt Milánóban, merve? _ A Porta Garibaldin túl. — Értem — szőtt a kapitány. — Egy régi házban? ----__ Egy régi házban. — Egyetlenegy régi szobában? — Egyetlen régi szobában. _gs hogv’ laksz? Egyedül? ___ yiult |bem megházasodtarn, k api lány. — Ügyi Nős vagy? Meg akarta «smeroi, mi az, amit elpusztít; az öreget és az ótöt és onnan lentről, a kutyáik közül, nézte az. előtte álló meztelen embert. — Fiatal feleséged van? — Fiatal. Két évvel fiatalabb nálam. — 0, úgy? Csinos is? — Nekem csinos kapitány. — És gyermeked » van már? — Nines, kapitány. — De legalább vársz egyet? — Nem is várok még, kapitány. Martba mindent tudni akarna erről az embertök akire majd tecsap. Hogy ne maradjon számára Ismeretlen Hogy egy élet legyen valóban. Vagy talán csak újra akarta kezdeni, újra bcfebevütni a hangulatba. — És mi a mesterséged? Mivel foglalkozol? — Utcai árus vagyok. — Hogy-hogy? Utcai árus? Járkálsz és árusítasz? — Járkálok és árusítok. — De kevés kereseted von, vagy semmi. — Kevés vagy semmi. Most a kapitány a kutyákhoz szólt, — Zu! (Rajta!) — mondta nekik. — Zu! Elengedte a két kutyát; azok közeledtek Giulajhoz. — Fange ihn! — kiáltott rájuk. A kutyák megálltak az ember lábánál, papucsait szaglászták, de Gudrun fel is mordult. Gitdaj hátrált és odaért a falhoz Gudrun belemart az egyik papucsba. — Add neki odra a papucsot — mondta Mariéra. • Gudrun elnyúlt a földön a papucscsal, morogva szaggatta. —* Fange ihn! — parancsolta a kapitány, Blutmak. De Blut visszament a földön fekvő rongy hal mázhoz. — Zu! Zu! — ismételgette a kapitány. — Fange ihn! Most a nagykalapom és lovagló- vesszös férfi megrázta tejét. Megértett mindont. Vásszaparancaolta a katonákat az udvar Wwepéig és fők kapva egy rongyot a halomból, Giutejra dobta — Zul Zu! Fogd magi — mondta a kutyának. És megkérdezte a kapitányt: — Nem saéttépnlök kellene? Blut a rongy Után ugrott és fölvette a földiről, ahová leesett, Giu'aj Iáiba elé. Fölvette és vissza vitte a rongy halmazhoz. — Nem ez* akarják, hogy a kutyák föl falják? — mondta Mariéra. A katonák már nem nevettek, néhány perc óta. — Azt hiszed? — kérdezte az Első. — Ha végezni akartak volna vele — mondta a Negyedik —, elküld- hették volna a többivel az Arénába. — Ugyan ginért a 'kutyákkal té- pefenék szét? — szólt az ötödik. — Csak meg akarják ijeszteni — mondta az Első, —- A kapitány, kitépte Gufjrun szájából a papucsot és az ember fejére tette. — Zu! Zu! — mondta Gudrun-, naik. Gudrun a® emberre vetette ma, gát, de a papucs leeső!t, az ember fölordított és Gudrun morogva me- gin‘ szákiba ragadta a papucsot. _ Öl — nevettek a katonák. Nevettek mind és a nagykalapos azt mondta: — Nem éreznek vért. — Közelebb hajolt a kapitányhoz. — Nem? — mondta néki. A rongyokat a kapitány parancsára a szőke legények most elvitték, a nagykaiapos pedig meglóbálte lovagló vesszőjét a sötétben, két-há- ramszor megsuhogtatta. — Fs» — suhogott a lovagíó- vessző. A mez fee's* emberen sahvgati, teje körűt összetört kar iáin, egész testén,, erntet oláhanyattott, aztán lecsapott rá. A meztelen ember Semette kar jah a fejéről. Lezuhant és nézett Látta ári, aki ütötte, vér ömlött végig az arcán és Gudrun, a szuka, vért szimatolt — Fang* ihn! Btűmé ihn! (Fogd meg! Harapd meg!) — mondta a kapitány, Gudrun belemart a férfiba, vállába méiyesztette fogát. — An die Gurgel (Neki a torkának!) — mondta a kapitány. Sötét volt és a katonák visszavonultak az udvarrá! és az őrszobában Manera azt mondta: — Ogy gondoltam, hogy csak meg akarják ijeszteni. Leültek. — De -hát miért? — szóit az Első. — Furcsa! — Nem küldhették volna a többivel együtt az Arénába? — kérdezte a Harmadik. ó! -T— szólt Manera. — Az embernek kedve támadna, hogy mindent a fenébe hagyjon. — Ráfizetnél havonta háromezer- egy néhányat. — Nem mehetnék a Todtba? ■* TodtmáJ is jól fizetnek. — Nem h áromezereg yméh ánv a • — És azonkívül dolgozni keü. — Sok a munka? Üldögéltek, kissé elhúzódva * őrség többi katonájától, aégyesb«*1 összekapcsolva a látottaktól és •*' széUgettek, folyamatosság nélkíe hnoszü szünetekkel, mégis követ** a fonatot. — cl — monoi* 3 m «rímem a polgárháború. — Hogy az embereket kutyák** etessék meg? ' — Egyike a mAt éjanakatokó* bizonyosan. — Valami nagyon súlyosat kel*1 elkövetnie. . Belépett az eddig kívül ötődfk és közéjük vegyült — Én nem tudom — mondta ft nem. — Mit követhetett e*? aki gesztenyét: árui! Az ötödik megtszőüaft* — tudtam. — MM? — Hogy mát követett el. — Mit követett el? . — Megölte'— szóit az Otó<fi* — kapitány egyik kutyáját, ^ Megint haHgalttBk hosszasan. * fán az egyik rmegezóltalb: — Annyi bizonyos — mondta hogy az ilyen rendőrkutyák naC: sokat énnek. ■ Erről a tárgyról kezdték besre Értékesek. Nem értékesek. Más } fonák ás közeledtek, beleszólt^,[ társalgásba. Az ember fe'edve 'rt^. És egy idő muTva Manera fóíkf" föwr*t. kmvi?i|*ó^kodo‘t, ásított. ,, Részlet az író „Milánói dia” című könyvéből. (Szikra ki?' \ i /
