Dunántúli Napló, 1948. augusztus (5. évfolyam, 174-198. szám)

1948-08-08 / 180. szám

8

DUNÁNTÚLI NAPLÓ

1948 AUGUSZTUS I

Az igazi zenének az új és haladó eszméket kell kifejeznie

Reflexiók a prágai zeneszerzőkongresszus határozatához

HETI ISKOLA A MŰVÉSZETRŐL

Regény, novella

örömmal adunk hdyef Ta. kacs Jenő, az európahírű pécsi zeneszerző cikkének, amelyet a prágai kongresszusról való hazatérése után írt a ..Dunántúli Napló“ számára. ■

*

,,A mai zene íz zenei élei súlyos válságban van" mondja a haladó zeneszerzők és zenekritikusok Prágában nem régen közétett kiáltványa. A zenének válságos helyzete muzsikusainkat is élénken fog- lalkoztatja, a Szovjetunió Kommunista Pártja központi bizottságának a szovjet zenéről tett nyilatkozata óta. A vitatkozókat hazánk, ban leginkább az a kérdés érdekli: mennyiben vonatkoznak a szovjet zenéről hozott határozatok a mai európai zenére7 A „Zenei Szemle" legutolsó száma azt válaszolja, hogy erre a kérdésre, éppúgy mint a mai zene teljes értékelésének kérdésére még nem tudunk egyértelmű, tömör választ adni. De helyes c kérdéseket részleteire bontva megismerni és az európai zeneművészet képviselőinek véle. ményét egymásmellé rakni, fokozatosan kialakítani a legelfogulatlanabb. legalaposabb kritikai értékelést. Ennek a kezdeményezése történt Prágában. A válságot az ú. n. komoly zene és az ú. n. könnyű zene között fennálló éles ellentét és ellentmondás jellemzi. A komoly zene egyre bonyolultabbá mechantkusabbá, szóval érthe- tétlenebbé válik, míg a könnyű ze. ne egyre felszínesebbé „típussze- rűbbé". Míg a komoly zene hallgatósága egyre csökken, a szórakoztató zene folyton terjed és a hallgatók millióinak érzelmi éleiét felületessé teszi, ízlését megrontja.

4»

A kongresszusnak korántsem az

volt a célja, hogy előírásokat, tech. nikai vagy esztétikai kényszert állapítson meg. Tudatában volt annak. hogy minden népnek meg kell találnia sajátot útját. Feladata inkább abban rejlett, hogy felismerje a mai zene válságának társadalmi okait ét lényegét, hogy azután megtalálja a kellő orvoslást. A zene mai válsága megoldható abban az esetben,

I. ka a zeneszerzők tudatára ébrednek a válságnak is módot találnak arra, hogy zenéjük a nagy

tömegek érzelmeit, az új és haladó eszméket fejezze ki,

2. ha a zeneszerzők szorosabb kapcsolatot találnak országaik nemzeti kultúrájúval, mert hiszen a muzsikában valódi nemzetköziséget csak az egyes nemzeti jellemvonások kifejlesztésével érhetünk el,

3. ha a zeneszerzők figyelmüket azokra a zenei formákra is kiterjesztik, amelyek alkalmasabbak nyilvánvalóbb tartalom közlésére, mint amilyenek a vokátis műfajok: az opera, oratórium, kantáta, kórus, dalok stb.,

4. ha minden zeneszerző és zene- tudós gyakorlatban dolgozik a ze. nei analfabétizmus megszüntetéséért, a nagy tömegek zenei kiműveléséért.

H. Eisler Ausztria képviselőié, nck véleménye szerint az iparosított kultúra volt az, amely a ha. szongazdasághan sivár egyformaságra vezetett. Nemcsak a gépesített előadói eszközöket: a filmet, a rádiót, a gramofont ellenőrzi,

hanem koncertügynökségeken,

könyvklubbokon, újságokon kérész- tül az egész szellemi életet uralja. A zene ma egy óriási és kiterjedt ipari vállalkozás: Hangversenygyárak, nyomdák, kiadók, kereskedők, ügynökök milliói részesülnek anyagi jótéteményeiben, de egyszersmind a közönség lapos ízlésén keresztül uralják a művészt, — akit, ha nem szolgálja ki őket a gyötrelmes szegénység tönkre tesz. (Schubert, Mozart.)

*

Hiába szabadította fel a XIX. század társadalma a zeneszerzőket a feudális szolgaságból, melyben pl. Haydn is élt, kidobta őket a nyílt piacra, rábízva őket mecénások, kiadók és ügynökök kényére-kedvére.

Érthető tehát, hogy minden ha- ladószellemű muzsikus érdeklődéssel kíséri a prágai határozatot, mely saját jövőjének társadalmi és művészi kibontakozását tűzte ki célul.

Az eposzon kívül, melyről múlt' vasárnap volt szó, az epikai műfaj körébe vonható minden más olyan írói alkotás, amely a történésekre, a külső és belső eseményekre helyezi a íősúlyt. A legfontosabb közülük a regény és a novella, illetve elbeszélés.

A regény széles keretekben mozgó, nagyobb terjedelmű elbeszélés. Osztályozása különiéle alapokon lehetséges. Tartalom szerint: történelmi regény, társadalmi regény, lélektani regény, bűnügyi regény, a múltban: erotikus regény, lovagregény, kaland, regény a legismertebb és leggyakoribb regényfajok. Külön-kttlön felesleges tárgyalni őket, a nevűk nagyjából rámutat lényegükre. Ma kivált a társadalmi és a történelmi regény divatos. A szocialista realizmus művészeti elvének az érvényesítésére ez a két regény- ■ táj a legalkalmasabb és a legszükségesebb is. A történelmi re. gény igen nagy hivatást tölthet be azzal, hogy a maga eszközeivel hozzájárul a múlt hamisító ködfálylainak eltávolításához és a helyes átértékeléshez, a társadalmi regény pedig a jelen tudatosításával, a társadalmi erők megmutatásával, a hibák és erények feltárásával nagy szolgálatot tehet a haladásnak. Gondol, junk Alexej Tolsztoj: „Nagy Péter" c. regényére vagy Gorkij Maxim művére, az „Anyá"-ra s nálunk Bölöni György: „Hall’’a kend, Táncsics” c. vagy Déry Tibor: „Befejezetlen mondat" cfmü regényeire. Sajnos azonban, ép pen a történelmi és a társadalmi Tegény vonzotta és vonzza még ma is a legtöbb féttehetséget és tehetségtelent, akik a romlott közönség-ízlést kiszolgálván elszo- morttóan csufíá tették ezt a jobb- sorsra érdemes két regényfa|tát.

Feloszthatók a regények szerkesztésmódjuk szerint is. A legáltalánosabb alak az, amelyben az fró külső szemlélőkén* folyóbeszédében adja elő mondanivalóiét. Előfordulhat azonban az is, hogy a regényt az Író salát élményeként, egyes szám első személyben mondta el. Ezt a regényfa|tát hívjuk „£n-regény"-nek. Megtörténhetik, hogy a regény két ember levelezésében vagy napló tor. májában pereg le az olvasó előtt De nem ritka az sem, hogy valamilyen állat a cselekmény központja, ez látja és beszéli el a

történetet. Gorkij: „Gyermekéve, im" c. műve például Én-regény. Dosztojevszkij: „Szegény emberek” c. regénye levelek formájában játszódik le, Goethe „Wer- ther"-e pedig napló. Apuleius „Aranyszamár" c. regényében egy állattá (szamárrá) változott ember a mesélő.

A regény a verses epikából nőtt ki, s a könyvnyomtatással és a* írni-olvasnl tudásnak elterjedésével jutott teljes hatalomra. Ai első regény Kr. u. a II. sz.-ból Apuleius előbb említett „Arany- szamár” c. munkája, míg az ebé magyar regény Dugonics Andrál „Etelká’-ja 1788-ból.

A novella a regénynél kisebb terjedelmű és zártabb szerkezetű elbeszélés. Az elnevezés- mag« olasz eredetű. Kis újdonságot, újságot jelent. Sajátos műfaji törvényei vannak. Helytelen volna azt gondolni, hogy a novella semmi egyébb, mint rövidebb regény. A novelláben például sokkal síi- gorúbban szem előtt kell tartani az egység követelményét. New lehetnek benne epizódok. A mese. je csak egy-egy eseménye, rövidebb időszaka az életnek, .Jellem- fejlődésről nem lehet benne szá. A novella atyja Boccaccio olasz fró, aki a XIV. század közepén irta híres „Decameron" c. müvét, mélyben száz elbeszélés kapott helyet beleillesztve egy közös keretbe. A magyar novella megala- pí'ójának, Faludi Ferencet kell tekinteni, aki a XVIII. század második felében adta ki „Télt éjtsza- kák" cfmü elbeszélés-kötetét, sünién egy közös keretbe fogva ** egyes novellákat. (C*(

Augusztusi

Takács Jenő,

KÖLCSEY FEIREMC

Születési évfordulója alkalmával — 1890 augusztus 8-án született — idézzük ezeken a hasábokon a csekei remete*. Kölcsey Fe- renet. A haladó gondolatnak, a szellemi humanizmusnak, a demokratikus változásnak kevés olyan nagyhatású egyénisége van irodalmunkban, mint a Himnusz költője.

Elveit osztályával — a XIX. század nemességével — szemben U bár.,ran hangoztatta. A 48-as vívmányok előtt már a szabadság jogát hirdette, minden elnyomó ér partikuláris érdek ellen. Cselédjei udvarára zöld gyepet rakatott. hogv széppé tegye otthonukat. Ismere es róla, hogy a zárkózott „földesúrhoz“ kedvenc kocsisa férkőzhetett-t legközelebb.

Ilyen volt 6 embernek. Magyarságát pedig klasszikus-vereu

verseiből és radikális politikai szónoklataiból ismerjük. A vitézkö- 'éses, nemei szemléletű magyarság helyett: a fel világosodott, szabad magyarság volt az álma. Magyar Svájcról álmodozott álmoséi és csekei magányában és emiatt a császári udvar állandó zaklatásának volt a céltáblája. Kazinczy Ferenc írói köréhez tartozott, de munkája sokkal átfogóbb és haladóbb irányú. írói szülészeiéiből születe:it meg a reform gondolata, amely — Széchenyivel együtt — Kossuthék számára készítette elő a talajn. Küzdött a jobbágyság felszabadításáért, a nemzetiségek jogaiért, az urbárium letörléséért. Egyetlen eszmét látott maga előtt: felemelni a népet, s a „kiművelt emberfőkben“ megerősíteni a nemzetet.

Amikor a Himnusz szavait énekeljük, ne felrdkezziink meg a költőről sem, aki a felvilágosodás és a demokratikus haladás hitvallója volt, Kölcsey Ferenc méltó arra, hogy emlékezetét, "aórását élővé tegyük: a magunk és jövőnk számára.

Bárdosi Németh János:

Lélegzenek a földek

.4 vonat fűlött. Fekete kontya utána libegett a tavaszi szélben. A vetések zöld táblái egymást kergették a mezőn. Itt-ott kutgém bu- songott a közeledő alkonyaiban. Jánoska megnyujto'-ta csizmája orrát, hogy jobban láthassa a tüne, dezö panorámát. Ap/a ott gubbasz. t-tt mellette a kemény tapadón. Pipázhatott. Néha-néha ö is kitekintett az ablakon, -már csak a tu- domány okából is. hogy láthassa, merre röpül velük a vonat.

Még kát ónak órából emlékezett a komáromi öreg Dunára. Zsombékos pariján sokszor elsétálgatott, ha kimenőt adott a katonai regula,

— Nézd Ham, itt gyün az öreg Duna!

A gyerek felsztpákolta orrát, aztán még jobban megpróbálta a mes. terséges növekedést.

— Hol gyün, édesapám?

— Itt kanyarog, nem látod, hogyan csillag a szeme? Bele se tudsz nézni.

A gyereknek megcsillant a tekintete. Mintha azt mondta volna: — látom már édesapám. De a szála nem árulta el a csodálkozást. Csak annyit mondott, hogy kétszer akkora, mint o Kozár patak. De az apia letorkolta:

— Ej, fiam. nem jóI tanította ezt a mesteriek. Ez a világ legnagyobb folyója. Még a Jordán tolyánál is nagyobb, pedig az nagy foiyó, ahol az Isten fiát megkeresztelték.

Jánoska megindult a bibliai igazságon:

— Iszen lehet édesapám, most már esteledik, aztán nehéz átlát, ni, viz-e még a túlsó part is, vagy csak föld?

Az apja a pipáját szipákolta. Próbálta a fia tudományát, aki a nagy iskolák felé közeledett abban az esztendőben.

— Hát tudod-e, hogy Komárom miről híres?

A gyerek mosolygott;

— Ez a legkönnyebb, édesapám. Komáromban harcolj az osztrák hadak ellen Klapka György.

Az apja bólintott;

— Jó, jó fiam, de az csak az oh- vasókönyvben. van benne.

A gyerek nevetett:

— Hát édesapám, a szabadságharc históriája mese?

Az embert meghatotta a gyerek esze. Hanem a respektust nem adta fel ekkora tudás ellen sem.

— Hát ezt az egyet még sem tudod Ham, — hiziatgatta pipaszárral gyengéden az ember. Amit én tudok, azt — úgv lá'szik — csak mink tuggyuh akik itt kato- náskodiunk a komaromi kaszárnyában. Iga:, hogy ez,’ egy öreg pásztor mesélte vasarnap, a város

végén. Talán éppen itt. Ham, ahol most ficánkul ez a fekete csikó. Hát Komárom a Duna vizéről híres. Tudja meg a tanítótok is, aki nem vót katona. Ez a sós Duna- viz, a hepttkások vize. Aki holdvilágkor issza, meggyógyul tüle. Árpád apánk is. mikor elfoglalta ezt a szép országot, ipnen vitt vizet Álmosnak, az édesapjának, akit akkor már a: öregek heptikája bántott. Lóra se tudott ülni az öreg. Hanem, hogy ide tévedtek a komáromi lapályra, itt aztán merítettek nel;i egy kulacs vizet, füvet is a lovaknak, meg földet is, mert a régi magyar ember azt is megkóstolta, mielőtt letelepült valahol. Almos is meggyógyult tiile. Nem is hótt vóna meg százévig se talán, hanem egyszer igen méregbe- gyütf egy szógán, aztán megütötte a guta. Innen tudom a dunavíz jóságát'.

A kanéban mindenféle emberek ültek. Kendőé nénikék, csizmás

emberek vasutasok. ■katonák, árfélék is. akik táskából ették a va. ias kenyeret meg a halat. Jánoska apja mellet fis ilyenek ültek, öszc. mnsoiyogtak a beszéden. Jánoska észrevette ezt. de nem mert szólni az apjának, aki bizonyára a bicskáiéval ot'atná k: ezeket a gúnyolódó embereket.

Az este mindinkább belefonta fekete pántlikáját a mezők hajába. Itt-ott lámpák égtek a házak ablakában, Jánoska még mindig ott állott az ablaknál, ahonnan ismeretien világok inJegttlek leiéje.

így ismer.e meg Tatán a levegő

kutyáit, ahogy a szenet hordják a vasúti kocsikba. A Dunát, ezt ° gyógyító nagy vizet. A tó fölött épült város, ahol gólyák sétálgat, tak a zsombékon. A lelke mélyén ott égett még a Budapest környéki lámpák fénye, ahol a nénje, Kovács István pályaőr felesége is lakik, egy piros, vasúti házban. A pesti zajosság pedig talán még a halála napjáig is a lelkében zsong. Szinte lélve, az apja erős kezébe kapaszkodva mert csak lépni a rengeteg nép között. A rohanó autók. villamosok sora közt úgy érezte magát, mint aki halálra van ilélve. És mégis izgatta, vonzotta ez a rettenetes zaj és sokaság. Emlékezett a ligetre, ahol fagylaltot vett neki a nénje. Még azt se evett soha. Lesz, amit elmondani odahaza. Milyen szegények is ők és milyen szegény az az ország, ahol ők laknak. Ott nincs semmi neve. zetesség — gondolta el szomorúan, nhogu hazafelé röpítette a vonat.

Ekkor elhatározta, hogy legközelebb színes ceruzát kér a néniétől levélben. Aztán előveszi az 5 járásuk térképét és kiszínezi vele az egészet. .4 falujuk elé ohjrm várat rajzol, mint amilyet Budán látott, a Duna fölött. A proletár, dűlőre vasutat rajzol. Villamos- vasutat. Azon megy majd haza az édesanyja, ha elfárad a mezei munkában. Színes, szép álomvilágában még snk.sok javítani valót in'ált. Doma bácsinak nagyobb erdőt, nagyobb fákat varázsol a térképre. Nem olyan csenevész akác- Iákat, bokorkat. mint ahol a disznóit legelteti az öreg, Iskolát is

rajzol a térképre. Nem kell m°i^ a téglaszínbe járni iskolába. Á- igazi iskola lesz. Olyan, mint Budapesten a nagy-nagy házak.

Talán el sem hiszik neki ezeM‘< ha őrzés közben elmondja majd c gyerekeknek. Bizony, azok <ril‘ ilyen várost sohasem láttak. ™ talán még az anyjuk sem.

Anf'.kor igy elfogta az otthos1 föld szürke szomorúsága, hirteM esjebe jutott az édesanyja, már bizonyára a domboldal0" kémleli jövetelüket.

Jánoska egészen odanyomta °1'. rát az ablakhoz, úgy szíttá rna??i ba a hazai táj illatát. , A Sí®,, baklcréknál a Julis is kint dl'0, ' mesztélláb. kezében egy virágosét gal. Az erdő szélén, ahol győfl-b virágot szoktak keresgélni esteként Julisral, fehér lehellet Iqtt lel a főidről. Első pillán0’, megdöbbent a gyerek, ránézett apjára, de az lecsukott szemm1' bóbiskolt a pádon. Aztán az f"1 berekre nézett, akik közönyé ásítottak az imbolygó füstben, melyik újságot olvasott, némely tereferélt a szomszédjával. János nézett, nézett boldogan. a

— Nini! A földünk él. Látom ^ lehelletüket. Sokáig nézte szálló, lehelletszerű meleg höd°' i, földeken. Aztán nem bírt az mávat.

— Lélegzenek tóttá boldog megráncigálta az apja dóim0’ aki éppen akkor álmodta azt. Jánoska a szegények Pr ,,, 1 lett és az apjának is mtíve szomszéd dűlőt.

a földek! - fiáji gyönyörűségé*}