Dunántúli Napló, 1948. augusztus (5. évfolyam, 174-198. szám)

1948-08-20 / 190. szám

DUNÁNTÚLI NAPLÓ 1948 AUGUSZTUS 20 Ez év Januárjában 17 magyar ösztöndíjas ^érkezett a Szovjet­unióba. Részint a moszkvai, ré­szint a leningrádi egyetemen folytattuk ez időponttól kezdve tooulmápyainkat. — Az idei tél a bennszülött' leningrádink sze­rint igen enyhe volt, 20-25°-os átlagos hideggel, a tavasz beáll­tával pedig annyi eső esett, hogy már aludni is alig mertünk sdr- cipő nélkül. Úgyhogy igen vártuk már a nyarat. A nyár meg is ér­kezeit, roppant korán, már május 1-én. Ragyogó napsütésben, 20 ‘fok-is melegben ünnepeltük a dol­gozók napját. Sajnos, a korai nyár nem tartott örökké, s június­tól kezdve folytatódott a most már nyárnak nevezett esős, széles időszak. A vizsgáimat én elég ko­rén letettem, az eső azonban a többség érdekeinek megfelelően tovább esett, Lakótársnőm, aki született leningrádi s a háború alatt minden hozzátartozóját el­vesztette, azt tanácsolta, hogy menjek mielőbb • valahova délre, nyaralni, „Hova délre“ — kérdez­em. „Ó, hát a Fekete tengerre, vagy a Kaspt tó mellé, vagy a Kaukázusba“ — felelte, ' Ránézve a térképre, láttam, hogy mindezen helyek bizony in­kább három, mint kétezer kiló­mé er távolságra vannak Lenin- grád'tól s kicsit hihetetlennek lát­szott, hogy én ott nyaralhatnék. Lakótársnőm azonban megnyug­tató .i, hogy az oda-utazás nagy­szerű, az ' ott tartózkodás még gyönyörűbb, ő már három nya­rat töltött ott. Gyorsan elsietem hát a turista-irodába s ott be­álltam a szép hosszú sorban vára­kozók közé. Előttem a leningrádi Mikoján-ouikorkagyáir egyik cso­magoló mulnkásnoje állott, ő a Kaukázusban készült körutazást csinálni. Engem neon nagyon biz­tattak, hogy sikerül hamarosan elutaznom, mert a legtöbb üdü­lőbe már csak augusztusra vagy szeptemberre van üres hely. Pró­ba szerencse! ■—< felkiáltással, V« órai keresgélés után sikerültt kéz­hez kapnom egy kéthetes üdülés­re szóló utalványt Aseba, a Fe­kete tenger mellett levő turista- központba. Következett szaladgá­lás vasúti jegy és hely biztosítá­sára, bevásárlás július 5-én reg­gel, a leningrádi magyar diák- tolonía ünnepélyes diszkislérete melleit elindult a Leningrid— Szöcsi útirányé közvetlen gyom- vonat s rajta én, egyetlen magyar diák. o A negyedik reggel kiutaztam Asebe, ahova nyaralási utalvá­nyom szólt. A 40 fokos hőségben u'.azva, a vonaton néhány ma­gyar szót hallottam. Azt hittem, hegy napezúrásit kaptam s elin­dultam megkeresni, honnan hali­ba'ínjai r haza; hangokat. A per- ronon állt öt Izmos, fekete, Igen rendeden öltözött fiatalember, akik valóban magyarul beszél­getek. A meglépéstől alig tud­tam megkérdezni miért beszél­nek magyarul. A magyar be­szédre azonban ők pillanatokra ein'múllak a csodálkozás'ól s csak azn án mondták meg az elő. re látha ó választ; „Azért, mert magyarok vagyunk.“ — „De mit «■villáinak itt?" — folytattam. — „Hadifoglyok vagyunk" — felel- 'ék, mintha a egész természetes lea volna, hogy az ember sza­badon utazgató, kitűnően kinéző hadifoglyokkal találkozik a vo­naton. Elmesélték, hogy azon a környéken vagy kétezer magyar hadifogoly van, akik részint út- épí esnél, részint pedig a nya­raló'elepek javításánál* azok ker­tészeiében dolgoznak. Kosz'juk, ■, elhelyezésük a maga a természet is nagyon jó, csak a hozzátarto­zóik hiányoznák. Vonatunk 75 óra alatt 2.?g0 km t tett meg, utiköl *ég 101 ru­bel volt. Ezór* az összegért 3 és fél napig laktam egy négysze­mélyes hálófülkében, keresztül. utaz om Oroszország európai ré­szét a annyi teá* ifi Htom és ak­kor, amikor csak jól esett. Uff- társaim a fülkében egy tfUmi f X E EKETE-TEHGER PARTJÁN * Illyés Evei oroszországi naplóiából — tanítónő 12 éves kisleányával, voltak. Az utolsó éjszakán már a Kaukázus magas, erdős hegyei közt Dobogott a vonat, reggel 10 óra felé pedig felbukkant a Fe­kete-tenger ezerszínű, hullámzó ' ize. Amerre a szem ellá ott, bal- ró! a Kaukázus sötétzöld hegyei, jobbról pedig a Fekete.tenger 7,öldes-aranyos-fckete vize lát­szottak, Az erdők fái közül lép­fen-nyomon kibukkantak kisebb- nagyobb nyaralótelepék és a engerpartról fékeiére sült nya­ralók százai integettek a vonat felé. Délben megérkeztünk vég­állomásunkra, Szoesiba. Szocsi a múlt századiól kezdte arisztokrácia kedvelt nyaralóhelye volt, akik Orosz- Riviérának hívták, ma pedig a szovjet dolgozók százezreinek üdülőhelye. A növényzet itt már kimondottan délszaki, mindenütt ciprus, tu ja, pálma, citrom és fü­gefák. .4 hortenzia akkorára nő, mint nálunk a mogyoróbokor. Ki­nyitható fedelű autóbuszok szál­lítják a nyaralókat a * városba, strandra és a környék kiránduló­helyeire. A városka két színházá­ban nyáron a Szovjetunió legjobb művészei adjáh a műsort, nyitott nézötérü mozik, könyvtárak, mú­zeumok, sportklubok, zenekarok segítik elő a dolgozók üdüléséi. Láttuk Sztálin üdülőjét, a külön­hnvA min ítritoriiimnlc ói leirnh ic­ES UTCA vArady karoly verse Az esztergapadon csillagszóró sugarat vet a réz-forgács, csattogó szíjak, zümmögő motor közt ficánkol az alkotás. Vaslemez lármázik, hátát verik, rücskös öntvény sziszeg, sikong, hogyne, mikor durva reszelővei csiHandják... És amott mi bong? Roppant csövön overál lovago1... Pontozó s kalapács alatt hullámzik a hang, mint nagyharang, utánuk fúrógép szalad. Megnyílt a gyár zsilipje a kapu... Zsibong, hömpölyög a$ ember folyam, mely csevegő, nevető, ezerszavú patakként, a téren szerterohan. Játszik a vér nap bárányfelhőkkel, gépzene szól, vi'lamos csilingel, villanyrendőr színeit kapkodva engedi a víg özönt, kit-hova. Belep éltető játékával mindent az ember szent csodája: a munka. És bohókás segítő-társa: az elektromosság, az energia szelleme, mely mintha munkától volna terhes és alkotást e*lene. kólák, egyetemek nyaralóit, sza­natóriumait, turista házait./(stran­don találkoztam régi leningrá­di ismerősömmel, a leningrádi Tervhivatal portásával, akit feke­tére lesülve, hatalmas szalmaka­lappal a fején alig ismertém meg. * Maga a turista ház, ahol lak­tam kb. 380 személy befogadásá­ra alkalmas tekp volt az erdő­in, mindenki által szabadon használható többholdas gyümöl­csössel. Időnk javarészét fürdés­sel 'töDtijttük. Nagyokat úszkál­tunk a Fekete-tenger erősen sós, meleg vizében, gyönyörködtünk a medúzákban, kergetőztünk a játé- Etos delfinekkel s nyugodtan csó­nakáztunk, mint azt itthon meg­tudtam, a tenger 1—2 km mély vi?)óben. Kora hajnalban a dzsun­gelszerű trópusi őserdőt .jártuk, esténként ismertolő előadásokat hallgattunk a Fekete-tenger nö­vény- és állatvilágáról, néprajzá­ról!, történelméről, a nemzetközi politikai helyzetiről. Egyifo este a nyaralók soraiból kikerült mű­kedvelőik műsoros ed;et rendeztek. A legnagyobb sóiért egy koreai diák Aratta idegenszerű, egzotikus dalaival, Utánim köveöcezett egy finn ikaréliai kokhoz két tfiatal munkásnője, akik népi táncokat Vaszily Vasziljevics, egy szibé­riai gépgyár elektrotechnikusa, a közelmúlt .és a jelén politikusai­nak élethű uráinzásáért. Eengem is felkértek néhány magyar nép­dal eléneklésére. Két hét igen rövid idő s külö­nösen akkor, ha az ember jól ér­zi magát és sok új benyomásban van része, összeismerkedtem a Szovjetunió legkülönbözőbb ré­szeiből jött fiatal diákokkáI, idős nyugdíjasokkal, egész évben a háztartásban dolgozó édesanyák­kal, üzemi munkásokkal, tisztvi­selőkkel, tanítókkal, egyetemi ta­nárokkal. Megismertem azt a gon­dosságot, mellyel az egyes nyara- lótelepek vezetősége a lehető leg­kellemesebbé igyekezett tenni a dolgozók nyári pihenését. Láttam épülőfélben levő új nyarulótele-, pékét, melyek szinte gombamód nőnék. Ezekben éoről-éore több és több dolgozó tölti gond nélkül szabadságát, legnagyobbrészben teljesen ingyen (a Szakszervezet fizeti a dijat) vagy- kedvezményes áron. — Így teszi élő valósággá, igy tölti meg élettel t szovjet kor­mány gondoskodása a Szovjetunió sztálini alkotmányának 119. S.-át: „A Szovjetunió polgárának joga van az üdülésre". (A cikk írója Illyés Eva. a magyar 1 és szovjet kormány ösz­töndíjával kitüntetett pécsi egye­temi hallgaiőnő, aki hazai dokto­rátusa után most a tervgazdaság tudományág tanulmátayozza a Szovjetunióban, a napokban .ér­kezett haza szüleihez Pécsree, há­------ -------_------ ---------­adtak elő. Igen sok tapsot kapóit romheti szabadságra.) tUfynyilik, a A Zsolnay-féle államosított ke­rámiai Íyáríiwtm világhírű múzeu­ma, mely nyolc év óta kényszer- szünet következtében nem All a gyárlátogatók rendelkezésére, az új váüalat-veeztőség intézkedéséből még az idén újból megnyílik. A kultuszminisztérium határozata folytán a gyári múzeumnak a gyár termékeiből, de különösen művészi, produktumaiból hosszú évtizedek során egybegyüj lőtt anyaga a gyár tulajdonát képezi. A gyári múzeum teljes leltári anyaga e szerint az állam tulajdonába ment át, tehát azzal a magyar állam rendelkezik. Ebből folyólag a gyár vezetősége megbízta a gyár 50-ik szolgálati évébe lépett tervező iparművészét, Nikelszky Géza festőművészt, a Múzeum rendezésével, illetőleg helyreállításával. A pécsi képzőművészek nesztora a munkálatot augusztus 10-én már meg la kezdte, hogy a Múzeumot még ez év folyamán igazi népi rendeltetésének adhassa át. Daloshangverseny Pécsett A Pécsi Szakszervezeti Napok alkalmával a Déldunántúli Dalos- kerület meghívására pécsi vendég- szereplésre jöttek a Békéscsabai Grzsébettelepi Földműves Dalkar, Kesjár János karnagy vezetésével, valamint a Bonyhádi Cipőgyár férfikara, hogy a már országos vi­szonylatban is 'ismert Bőrgyári Ve­gyeskarral együtt mutatkozzanak be a pécsi közönségnek. A hang­verseny szombaton este fél 9 óra­kor kezdődik a Bőrgyár dísztermé­ben. A belépés dfjtalan. Últnáft kéfzedoft' BARANYA délnyugati vidékén, a Dráva mentén elterülő termékeny és erdőkben gazdag rónaságot év­századok óta Ormánsqg néven is­merik, Hogy honnan származik ez az elnevezés. még a mai napig sincs tisztázva. Bodonyi Nándor, az Ormánság színestollú írója sze­rint valószínűleg a török ormán- szóból, amely erdőt jelent. Az Or. mánság, vagy Ormány ság tehát er­dőség, erdős vidék. És valóban utast hívogató árnyas erdők, mo­solygó ligetek szegélyezik az út- széli csárdákat, kicsi falvakat, ame. lyeknek templomtornya kikandikál az erdők zöld gyűrűjéből. Az Or­mánságban utazni soha sem fárasz­tó, mert a vidék n festői szépségű, élő díszletek tarka változatosságát vonultatja fel. A7. ORMÁNSÁGOT* jóravaló, becsületes munkás magyar nép lakja. Zárt településből, élik egy­szerű, dolgos életüket. Századokon át megőrizték szokásaikat. ízes nyelvjárásukat, asszonyaik néhol most sem cserélték fel ősi visele­tűket a városi „cifrával," Az egy­kori nagybirtokok közé zárva nem volt terjeszkedési lehetőségük, ez a magyarázata hogy hozzájuk alig ért el a fejlődés üteme. Nem igen törődtek velük a megye életét in­téző urak és ők sem kívánkoztak el a maguk megszökött környezeti, bői. Földműveléssel, állattenyész­léssel, halászattal foglalkoznak mái ma is, asszonyaik pedig kender, termelnek és dolgoznak fel. Házi szőtteseiknek nincs párja az egész országban. —tVYILT, közlékeny, eleven észjá­rású az ormánsági magyar és be- szédét szereti humorral fűszerezni A férfiak és asszonyok viseleté is merőben más, mint a megye más vidékén lakó falusiaké. A férfiak nyáron még most is hordják a rán­cos gatyát, a gombos pruszlikot és arra öltik fel a dolmányt. Szeretik a kis pörge kalapot és a csizmát Dologidőben és nagy melegben iger szellői az öltözékük: mindössze ing gatya és kalap. Tréfás megállapítás Szerint, amikor az ormánsági em­ber nyári reggelen felébred, oda- szól az asszonynak: — Asszony, oczl a ruhámat érnék bé Söllére. — És az asszony odaadja neki a botját, meg a ka lapját. Az asszonyok öltözéke mái színesebb, változatosabb. A hamisi tatlan ormánsági viselet larlozékc a fehér ingderék, a cifra vállas lábszárig érő vászon bikla és a tő kötő. A gyász színe a nőknél tiszta fehér bikla és kendő. Ez he leli, főleg a mongoloknál feflelhe tő szokás, amelyet ma már egye dűl csak az ormánsági asszonyok nál találunk meg Magyarországon TEMETÉST, lakodalmat, heresz Jelöt ősi rítus szerint tartják meg Ha valaki meghal, azt a „hide: asztalra" terítik. A hideg aszta néhány deszkából van összeróva. J megboldogultnak felkötik az állát nehogy tátott szájjal menjen másvilágra. A halottnésis is *ki siratás" szintén dívik még ma is amit az öregasszonyok művélnel fájdalmas panaszhangon, felsorol, va az elhúnyt minden jótulajdön- ságát. A temetés után pedig meg­ütik a halotti tort. Az esküvőt megelőző leánynézőt valamikor vásárokon tartották meg, mert egy egy vásáron messze környék le­gényei és lányai adtak egymásnak találkozót. Különösen a bodony leányvásár volt hires. Ha a fiata­lok megtetszettek egymásnak, a le­gény atyafisága leánykérőbe men a jövendő menyecske atyaurának házába és kivágta a rigmust: E tisztes hajlékba mi azért léptűnk Hogy Végi Áronnak feleséget kér­jünk Úgy hallottuk, hogy ez Dómbi urán háza Itt lakik egy kis lány, a szép Dom- \ bt Sára Akit feleségül az Áronnak szántunk Annyi szívességgel legyenek irán tunk Dombi Illés uram hajadon leányát Elébünk vezetni mostan ne sajnál ják A lakodalom szintén színes nép szokások betartásával zajlik le csakúgy, mint a keresztelő, a pa szita. Erre a komaasszonyok koma tálat hordanak az új anyának Jer mészetcsen minden jóval megra kottán. KÜLÖN nevetessége még az Or mánságnak a talpra építés, amiko 1 a ház alapjául hatalmas tölgy égerfa-gerendákaf raknak le. Ern ma már nem igen találunk példát i mintahogy q tetőt sem igen fedi, már be zsúppal. At oszlopos van boltíves tornác1 azonban még ma elmaradhatatlan kelléke az ormát sági' házaknak, amelyeknek fehé re meszelt fala híven kifejezi a he lakóinak egyszerűségét és közve fenségét. Ez' a közvetlenség jelien zi az ormánsági magyar dalait Ezeknek szövegét és ősi ritmus különösen a Bartók—Kodály név léső fiatal magyar zeneszerzők do gozták fel müveikben. Az öreg sz íikék a tudói a régi népdalokna ők tanítják a lányokat az olyi nótákra is, amelyek a bátortala szuszi-muszi legényeket csúfolji ki imigyen: Ezért a legényért nem adnék et krajcái Leül a lány mellé összehúzza magc Összehúzza magát, ellátja a szője Hogy a szél hordja el a mafla fo j májt AZ . ORMÁNSÁGI magyarokr sokstor megírták és statUztikákk bizonyították, hogy pusztulás vannak ítélve. Ezek a vészkiált sok szerencsére korainak bizonyu tak. Az orpiánsági magyarság me szabadulva a nagybirtokok fojt gató gyűrűjéből, új életet kezde bizalommal fogadta a népi d'em krácia új igéit és segítő baráti k zet. Ez a segítés nyilvánul meg népi demokrácia részéről a mo kezdődő ormánsági napokon. Ezé cserében ősi dallal, tánccal, né szokások felevenítésével tizein az ormánsági magyarok akik , már a felszabadulás óla eltelt n hány esztendő alatt is bebizony tották. hogy nem a hulló mdgya '■ ság, hanem a népi demokrácia éle erő* családtálához tartoznál:.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents