Dunántúli Napló, 1948. július (5. évfolyam, 147-173. szám)

1948-07-04 / 150. szám

1848 -TOUT'S 4 DUNÁNTÚLI NAPLÓ 7 Ilyen felekezeti iskolákban tanultak a falusi gyerekek a rozzant iskolaépület teteje beomlott, a falakat szétrágták az egerek, patkányok, nem volt tankönyv tíU(U*t He akad még valaki, aki szerint a felekezeti iskolák is meg­feleld otthont nyújtottak a gyerekeknek és a tanítónak, ajánljuk, nézze meg a hirdi iskolái. Dülede ző léckerítés mögött omladozó épü­letet talál. Az oszlopos folyosó falán többéves porlerakódás barnái* Ük, négyzetméteres területeken hí ányzik a vakolat. A tető éppen osak hogy a helyén van, nem is olyan régen már megcsúszott, sze­rencsére, a tetőomlás éjszaka következett be, így emberéletben nem tehetett kárt. A cseréptetőn jókora nyílások tárulnak az ömlő eső elé, a padláson tanyát vertek eger ak é6 patkányok és a tanító kony­hájában a fal egyrésze már olyan lesz lassan, mint egy kevésbbé használható szita. Állandóan rág iák az egerek. A vályogépületet nagyon regen tatarozhatták. Az ott lévő épületből még anya* got is kapnánk é s végre legalább három tantér: mes iskolája lenne Hirdn'k. 85 GYEREK EGY ROZZANT TANTEREMBEN Az iskolaépületnek egyetlen tan­terme van, nem különb, mint ma­ga az épület. Pedig 95 hirdi gyerek tanult itt. Éppen leltárkészítés köz­ben találjuk ifj. Balogh Lajost, a vezetéssel megbízott tanítót. Nem sok leltároznivalója van. A padok még úgy-ahogy tűrhető állapotban vannak, de rejtély, hogyan fért el itt'95 gyerek, egytől a nyolcadik osztályig. Két rozzant szék van még a tan­teremben, sásfonású mind a kettő. A tanító asztala fölött tenyérnyi tintafoltokkal ékesített fali olva- sóíábla és két térkép a tanítási se­gédeszközök. Az egyik szekrényben állanak a könyvek. Néhány tan­könyv a felekezeti iskolák tanulói részére és egy csomó, amit a ta­nító maga vásárolt, hogy a nyolc osztálynak megfelelő anyagot ad­hasson elő. A KÖNYVTÁR: ’0 „SALÁTA“ Aztán itt van az iskola „könyv­tára 1 is. Lehet vagy harminc könyv, de több semmíesetre sem. Valamennyi szakadozott, diák­nyelven szólva: saláta. Úgy látszik, nagy az érdeklődés * könyvek iránt, de évek óta nem került ebbe a könyvszekrénybe új olvasnivaló. Ebben a teremben ta­nított ifj. Balogh Lajos tanító 26 első, n második, 15 harmadik, 22 negyedik (, ötödik, 5 hatodik, 4 hetedik és 2 nyolcadik osztályos tanulót. , A lanfolügyolőség rendeletére el készíteni a tatarozási, felsze­di berendezési szükségletek­ről szóló kimutatást az összes ál­lamosított iskolákról, így természc- tesen a hindiről is. Csak a legsürgősebb kőműves, munka 12.000 forintot igényel. HÁROM TANTERMES UJ ISKOLA KELLENE A beszélgetés során egészen tüz- bejőtt a tanító és mutatja a tervet, amit maga készített az új iskolá­ról. Ahova nem az iskolaépület vé­gére ragasztóit tornyos harangláb bejáratán keresztül lenne az egyet­len közlekedési lehetőség a tanulók részére, ahol nem kellene attól tartani, hogy előadás közben nem sza­kad-e rájuk az egész vályog­tákolmány. Ahol rendsre, fegyelemre, tisztaság­ra és tudásra lehetne tanítani a gyerekeket és ahol a szemléltető ábrákat nem a harangiláb rozzant ajtajára vésett képekből tanulnák a jövő földművesei, bányászai és iparosai.,. így nézett ki eddig a hirdi fele­kezeti iskola. Végeredményben azonban nem lehet ezen csodálkoz­ni, hiszen az iskola előtti kis kert­ben 1928-ban emelt feszületet is csak az elmúlt vasárnap áldotta meg a plébános. Talán ez a „hej ráérünk még“ magatartás adja meg a válaszd az omladozó, piszkos, hiányos felszerelésű hirdi iskola mostoha helyzetére is .., Tovább kell vinni az eredményeket! (K) A héten kintjártunk az egyik pécsi nagyüzemben. Az egyik munkás, akivel beszél­gettünk, az üzem legjobb dol­gozói közé tartozik. Amikor a mnnkaverseny került szóba, az illető Így fejtette ki vélemé­nyét; „Igen, törekedünk arra, hogy jó eredményt érjünk el, most ebben a hónapban rákap- csolunk, úgyis augusztus else­jéig tart a munkavereeny. Ez a hibás nézet nemcsak ebben az egyetlen pécsi üzem- ben terjedt el és nemcsak ez az egyetlen egy munkás mond­ja ezt. Piros László elvtárs az országos munkavereeny érte- kezleten erről a kérdésről a kö­vetkezőkében nyilatkozott: „Ez az álláspont teljesen helytelen mert a többtenneléa, a maga­sabb termelékenység megváló sitása állandó, hosszú feladat amelynek elvégzése nélkül de- mokráciánk nem tud továbbfej­lődni. Az üzemekben már fo­lyik a december 31-ig tartó 5 hónapos tervek kidolgozása. Tisztában kell tehát lennünk, hogy augusztus elseje után sem következhet be visszaesés.’’ A versenytitkárok feladata, hogy erre a hibás nézetre rá­világítsanak. Nem néhánvhetes, vagy hónapos 'vlrtu6kodásróí van szó. Még korántsem tar­tunk ott, hogy munkamódsze­reink elérték volna fejlettségük tetőfokát. Minden dolgozóra komely feladat vár még. Ez & t volt helytelen például egy má­sik pécsi nagyüzemben, hogy néhány órás munkaversenyt rendeztek két mühelyrész kö­zött. Az ilyen néhány órás „via­dalok" többet ronthatnak a munkaverseny komolyságán, mint amennyit jelentenek a többtennelés terén. A munkavereeny Jelentős eredményeket hozott. Ez tette lehetővé a hároméves terv két és lél év alatt való végrehaj­tását is. Hogy az eredménye­ket tovább tudjuk vinni, hang­súlyozni kell, hogy «ok feladat vár még a dolgozókra. Csakis az állandó, fokozott tevékeny­ség teszi lehetővé életszínvo­nalunk gyors emelkedését. Három hónapos munkaferve! dolgozott ki a Hadigondozottak Szövetségének pécskaranyai csoportja tagjainak tokozott támogatására örülök az államosí­tásnak — MONDJA A tanító — Régen vártam az államosítást JT. 70* ezzel kapcsolatban a , t***ftó, a.kj a péosi püspöki Képzőben kezdte twulminyait. de UrLi" htján a p4paj ál­lami képzőben fejerte be. — Kö­kényben tanítottam először, ott is ? iskolában, ott sem volt Jóbb a helyzet. Mindig állami Colában szeret­tem volna tanítani, de csak felekezetihez sikerült be- utnom. — Az államosítástól vá­am. „zereliek fel az iskolát, hogy «Wen tanítani. Adjanak elég áfvf ° ’ umer‘ eáyediil »y°lc osz­tályt nehezt tanítani. — Szívesen tam^ortbe 3 KÖZSé?be’ ,de csa,ód- m, most azonban ú|ra bízom. •MlÄ'kSöJ“ * “m"m &Ä? SLjE “ biztosít ^y8f*rre Dem *». ** állam mert * Foidhi- IMW WSI ka?asztr4,i« hold terü- p°tt a község erre a célra. „A Magyar Dolgozóik Pártja sfu­raszáí! a hadigondozottak munkába helyezéséért, átképzéséért, fokozot­tabb gondozásáért és megsegítésé­ért”. A demokratikus szellemben átszervezett új érdekképviseleti szerv, a Magyar Hadigondozottak Szövetsége azonban nem hagyatko. zik teljesen a kormányra és a tár­sadalomra, hanem rátér az önse­gélyzés útjára. A szövetség pécs- banamyai csoportja Nyilas Sándor elnökkel az élén. báromhónapos munkatervet dolgozott ki az önse­gély esés szellemében. A munkaterv főbb pontjai: a ha­digondozottiak székház kérdésének megoldása, a hadigondozottak mun- kábaáliítása és a demokratikus szel­lemű nevelés megszervezése. A szak sz er vezetékkel együttesen azon dolgoznak, hogy a munkanél­küli gondozottaknak megfelelő mun­kaalkalmat biztosítsanak. További feladatuknak tűzték ki a megye te­rületén, a falvakban élő gondozot­tak hathatós megsegítését, felkaro­lását. A szervezés és demokratikus nevelés 'terén is serényen munkál­kodnak. Uj vezetőiket nevelnek a szövetségnek és minden törekvésük arra irányul, hogy minél jobban érezzék a szövetségbe^ tömörült gondozottak a kollektív segítés eredményeit. Szerte a vármegyében Mohácson, Sáisdon, Palotabozsökon és Siklóson, Villányban és Szentlö- rlncen és még számos községben a népi szervekkel dolgoznak együtt a hadigondozottak helyzetének javí­tásán. Az önsegély zés f :■* f 4! maguk kezdeményezik. A köztemetői sír­gondozó vállalkozást racionalizálják, vagyonőrző vállalatot létesítenek és megszervezik a háziipari. A szo­ciális munkál is kiszélesítik. A ha­digondozottakat felkeresik ottho­nukban és ügyes-bajos gondjaikon a szövetség és társadalom támoga. tusával nyújtanak segédkezel. Gazdajegyzőt kér Hefvehely ahol aa MDf* vesetői én tagjai a legtel jesebb harmóniában együtt dolgosnak a faluért A vadregényes Mecsek szerpen­tinjein ereszkedünk alá, amikor fel­bukkan előttünk a batsz'áz egyné­hány leiket számláló község: Het- vehely. A háromkitométeres bekötő út, amely a faluba vezet, meglehe­tősen elhanyagolt állapotban van, de, mint később megtudtuk a három­éves terv keretben, már az Idén augusztusiban kijavítják, Sietve ki­kövez ik. Lőcse Lásslő, as MDP titkára kalauzol bennünlket, büszkén mu­tatja a megvalósított eredményeket. Már az. első pillanatban feltűnik a templom előtt a remek’ centenári­umi emlékmű. — „Mi építettünk — hangzik ka­lauzunk felvilágosítása —, hogy mindig emlékezzünk’ a 48.a6 nagy- jainkra”. Büszkén is lengeti a iúíi. usi szél rajta a zászlót, ’ amelyet A u g u s-z t István plébános vett és szentelt fel a leleplezéskor. A mi papunk nem ellenségünk, Magyar hadifogoly élmunkások, Petőfi kultusz* rohamostul (imfiflfíBSliilhdSI emelkedő életszínvonal a MUYlElUmUüdn Selymes Ferenc tanár elmondja, hogyan élt KrassKnooralszkban Alig egy hete érkezett haza Pécsre öt és félévi hadifogságából Selymes Ferenc tanár. A Szov­jetunióról mesél, arról a Szovjet- úinióról, almi a magyar hadifogoly álmunk ás lehetett és ahol minden dolgozónak a legnagyobb megbe. csülésben van része. — 1943-ban a doni áttörésnél es­tem fogságba, kezdi beszámoló, ját.. — Onnan e Gorkij város mel­letti kolostorba helyeztek bennünket, ahol többek közölt Rákosi Má­tyás, V a s s Zoltán és A n d i c s Erzsébet tartózkodott. Andics Erzsébet előadásokat tar­tott a hadifoglyok számára. akik nagy szeretettel és tiszteiéitől vették körül. — A szeminárium után Kraaz- nouralszkba kerültem. Itt örömmel láttam, hogy a szovjet embereknek kedves olvasmányuk Petőfi. A Szovfetúnióban a művészet a népé és nagyon sok lehetőséget nyújta­nak a dolgozóknak a művelődésre. Az iskoláik hét és tíz o ztályosak. Esténként továbbképző tanfolyamok várják a munkásokat. Elmondja Selymes tanár, hogy e.gy bányában dolgi/zó vájár 2.500—3.000 rubelt keres havonta, míg az éttmunkás vájár keresete meghaladja a vállalat igazgatójáét. A vájárok munkaideje bat órára csökkent, szemben a hábarúaiaíi; 12 órával, A munkások egy havi* fi- zeté es szabadságot kapnak. Renge­teg munkás nyaral az egykori cá­rok és nagyhercegek pompás üdü­lőhelyén a Krím félszigeten. Álta­lában az életszínvonal a háború óta ál­landóan javul és. megfizethetetlen az a tudat, hogy a munkás nem marad kenyér nélkül, mert olyan 30k az újjáépí­teni való, hogy a munkanélküliség fpgalma merőben ismeretlen. Annyi munkásra van szükség, hogy sok helyen még a nők is dolgoznak a bányában. A munkások és általában az egész orosz nép nagyon Aedveli a magyarokat. r —- Körülbelül 6.000 magyar hadi­fogoly volt Krasznouralsskban és a lakossággal együtt az ércbányában, olvasztóban dolgoztunk és a bánya­fa kitermelésénél Is foglalkoztattak bennünket. — A magyar hadifoglyok köziT főbben váltak étounkásokká, — közli Selymes tanár. — Ez nagy előnyt jelentett, mert több ruhát, jobb lakást, több ke­resetet és egyéb kedvezményeket élveztek az élmunkások. Munkaidő után kádfürdő állt r n. delkezésre és a szabad időt minden­ki a neiki megfelefő módon tölthette. Magyar újságot rs rendszeresen ol­vastunk. Hetenként politikai gyűlést is rendeztünk. Parancsnokunkat, ki nagyon jőft bánt veíiink az egész tábor nagyon szerette. Bizony könnyes volt a szemünk, mikor búcsút vettünk tőle. — Nagyon meghatotta a hadifog­lyokat, hogy a hazafelé vezető úton mindenütt a legnagyobb szeretettel fogadták őket és az állomásokon az MNDSZ kédves asszonyai vendé gélték meg valamennytöket. hanem testvérünk, jóbaráfunk, mondogatják a körülöttünk ös'-ze. gyülekezett gazdák, meg is háláljuk a jóságát: A MDP most készül ro­hammunkával helyrehozni a megvi­selt állapotban lévő templomot. A kősséghása előtt szép park fogad bennünket. — Ez is a mi munkánk eredmé-' nye — mondja Loose elvtáTs. Nem is olyan régen még düledeeö épü. let volt a községháza, ahol veszé­lyes volt a tartózkodás. A Magyar Dolgozóik Pártja tagjainak áldozat, készsége azonban nem engedte ösz- szedőlni a falu egyik legfontosabb ’ épületét, hanem szépen rendbeho. zatták. Rajs« György erdotanacsos; az MDP elnöke és az 5 lelke« tnwu kájának köszönhető, hogy ilyen szépen halad az újjáépítés. — De a kicsikről sem feledkezünk meg — mondja Labdawszki József segédjegyzö. — Az MNDSz-e! kar. öltve napközi otthont létesítettünk* ahoi a kicsik napközben tartózkod. lie ínak, míg a szülők a napi mun­kával vannak elfoglalva. Még sok időre és szívós munkára van szükség, amig rendbehozzuk azoka a hibákat, amiket a hírhedté vált volt telepfel- ügyeiő, Daróczi elkövetett — me. sé’.fk a gazdák. — De e'érte az igaz­ságszolgáltatás keze és vele együtt az a szellem is kipusztul lassan a faluból, amelyet ő hozott. Égpcu ezért a falu égető problémái köré tartozik a gazdajegyző mielőbbi ki­nevezése, akinek, feladata lesr meg­szüntetni a még fennmaradt visr.á. sságokat. A Földhivatalnak bizonya- ra tudomása van arról, hogy még mindig 11 ház áll üresen Hetvehr- lyen és a hozzájuk tartozó földré­szek is műveletlenek. Egészségügyi téren is van a falu lakoságliiak egy rég­óta húzódó kívánság: a mostani körorvos Ahatigeíen lakik, ahová meglehetősen körülményes e! jutni, míg Bükkösdhöz könyrbh hozzáfér. / ni, így azt szerelnék, ha körorvósk ellátás terén Bükkösdhöz tartozná­nak. Pécs felé tartva arra gondolunk, hogy legközelebb rriár kövesúfon menetünk Hetvebelyre, bizonyára gazdajegyző fogad bennünket és nem lesz már sem ház, sem föld üresen. Az, a lelkes munka, amit a falu demokratikus vezetői végeznek, minden nehézséget éhárít majci a megvalósításra váró tervek út iá­ból. Lantos Tibor.

Next

/
Thumbnails
Contents