Dunántúli Napló, 1948. június (5. évfolyam, 122-146. szám)

1948-06-27 / 145. szám

4 DUNÁNTÚLI NAPLÓ 1948 JtJNIUS 27 A MUNK.ASIRODALOMROI A POLGÁRI olvasó a mun. :isirodalomra mindig, mint vala­mi kezdetleges irodalmi kísérlet- ■ gondol. Van benne valami el- .ogultság a munkásszármazású ókkal szemben. Tagadja a mun- i-s jelző jogos használatát és til. -kozik az irodalom vertikális iosznása ellen. Nem tudja el­riasztani a munkásirodalom fo- al'mát az agitációtól, a propa- rndátpl, amellyel a politikai et területién találkozik, Nég- k tehát szembe ezzel az eszteti- .1 skatulyázással, hogy valójában munkásirodalom csak egy oztáiy irodalmi törekvését fog. dja-e magában, művészed és írsudalmi szükségszerűség ucl- • ül? NEM ART, ha elöljáróban néhány iondatta! vázoljuk a m-imkásircda- m fejlődését. A századforduló ele. n az ipari proletáriátus mozgal. iának megeirősödésekor termelte ki igából a munkásság első „irodai- j” kísérletezőit. Ezek a versfara- lók a bórmozgalmak tendenciájá.. .il telítve a dolgozók harcát, vagy kapitalizmus gonoszságát ábrá. ''ItáK költeményeikben, ame'yek gv-egy szak nai szervezet szűk ke- i leihez szóltak. Ez volt a munkás. • -dalom romantikus korszaka — Fzekef a kísérletezőket a népdalok ’>ere,len szerzőihez lehetne hason, ani. Verseiké* * ift-ott fítokban sza. vilták a költő nevének említése nélkül. A MUNKÁSMOZGALOM irodai, i házimunkásaí maguk sem mű. ^szí fénnyel írták verseiket, vagy beszéléseiket A dolgozók nagy harcát az e'nyomókkal szemben sak jelszavakon keresztül tudták- vetíteni az olvasók .elé és csak ■ őbben fejlődtek odáig, hogy el­átítva a polgári literatúra kűj'a- ; ült formaművészetét és technika. ;.t, r munkásosztá’y küzdelmének •Iső tartalmának is hangot adlak- po'gári folyóiratok és lapok kti. '-zömképpen akkor már leközöltek ■ ha egy.egy verset vagy novellát ? munkasszármazású művésztől Szokás volt néhány szavas be. vezetőben kiemelni a sferzö mun­■ ás voltát. Ezt a „születési kivona- it" szükségesnek tartották az ér. dekesség, vagy talán a — reklám szempontjából. Ezzel a megjelelöJés. választották e! tulajdonképpen r oolgáTi írókat a munklsiróktól. akiket alapjában véve nem tartottak Igazi művésznek A MUNKAS1R0K friss hangot loztak a polgári irodalomba. Témá­ik, reális ábrázolásuk meghökken- :ette a polgári olvadókat. A mun- dsirodalom már több lett, mint .gyszerü agitáció. Nemcsupán a lun-kásal-v ásóknak, vagy hall. . a lóknak írtak lelkesítő célzatból, lanem bemerészkedtek imníáT az r/azi irodalom terülelére íb. Leg- ; hhan Maxim Gorkij példája imi- ta*ja, hogy netn sikertelenül lépett ,r'1 a munkásiró a negyedik rend :i\eszeként. A proletariátus szá. r olyan írót termelt ki magától, kik küzdői lettek a szabadságnak >. elérték a kultúra továbbfejlc-z- töjéflek rangját. Soha senki nem idla ennek elölte olyan mélyen áb- jzolni az. elnyomóit osztály szem. •dósért, mint a munkásirók, akik = ményan-yagukat a közös szenve. rsböl merítették. Ezért a munkás- rodaiom a kezdeti propagandiszti. -:us jellegétől megtisztultan alkotó eszesévé vált az emberiség kultúr- c véken y sé gének. , AZ ALTALANOS műveltség meg- zerzésérl a műnk ás származású írók ■glöbbje autodidakta módszerrel anu-lf és küzdött. A lakaifossegéd <ássák 1^jós, a földmunkás Csíz. riadja Sándor, az asztalossegéd vagy István és sokan mások ke- -ervesen rágták á*t magukat a kéz­iét nehézségein ,A polgári idoalom ép viselői az új vendégeket mint rde-kes figurákat fogadták, ösztön, /erüe-n tartózkod-'ak esiszolaflon angjuktó!, csak a haladóbb polgári lövészek tették meg, hogy bálo- ítotfák a munkásirókat az elsS T?- icsek idején. AZT LATHATJUK: a munkás. irodalom évtizedekig nem nyert pol­gárjogot. Csak a polgári Irodalom résein és a szocialista lapokon ke­resztül jutott el a munkásság irói. na-k alkotása az olvasók elé. Mégis, ha egy-egy kivételes tehetség tűnt fel, ezeket a polgári művészet a ne­hézkedési törvény szabályai szerint igyekezett magához szippantani. A munkásosztály a kapitalista társada. lomban nem teremthetett különálló irodalmat, csak egy új művészet ki­bontakozásához adott alapot. Az üz­letszerű könyvkiadás, az osztályér. dek cenzúrája még a haladó poi. gári művek megjelenését is akadá­lyozta, nemhogy a jóval forradal­mibb munkásirók termékeit felszín, re engedte volna.. A MUNKÁS IRODALOM kifeilő. désének vázolása után rátérhetünk a jelenlegi problémáikra. A felsza­badulás új társadalmi rendszert ho­zott létre. A mun.kásiirók ma a Ma. gyár Dolgozók Pártjának tagjaiként dolgoznak a demokráciáért. Ez a politikai jellemzés meghatározza a munkásszármazású írók szerepét Is. Tehetségükkel és művészetükkel a párton keresztül szolgálják a műn. kásoszlályt .Ma már a munkáso-z- taly a gazdasági és politikai iogok birtokosa, Jlz biztosítja a művé’zi szólásszabadságol is. tehát azt, hogy nem kell az irodalmon kívüli terű. lefen dolgozniók a munkáslr,óknak, hanem a társadalmi élet birtokán belül a haladó polgári művészekkel együtt dolgozhatnak a szabad gnn. dola-t kialakításán. A POLITIKAI és irodalmi fűnk- dó összekapcsolása felveti a párt­irodalom kérdését is .Ezt a jelzőt az utóbbi időben gyakran hang z. tátják a polgári írók a munkásirók. kai szemben, ök a művészet sza­badságát látják veszélyeztetve at­tól, hogy egyes írók, mint párlem. berek is szerepelnek a' politikai élet porondján. A párt hasonló gondol, kozású tömegek politikai és gazda­sági szervezete. A művész, ha tör­ténetesen a munkásosztály tagja és műveinek középpontjában osztályé, nak kiemelése áll, sokszor találko. zik és közös fronton küzd a párttal együtt, amelynek célja ugyanaz. — Természetesen a kifejezetten agitá­ció» jeliegű írásokat nem fogadhat­juk el művészi alkotásnak. A párt nem kívánta íróit ól, hogy tehetsé. giiket például egy választás élőké, szításén» használják fd. Bár akad­nak olyan túlbuzgó vezetők, akik, csak a kifejezetten agitációs jellegű írásokat értékelik. Mindez azonban tűnő jelenség. A párt eifameri: mű­vészei akkor i® küzdenek a dokro. zók fdszahadítás’áért, ha nem tűz. delik fe'e írása-ka* konkrét idsza - vakkal. A művészek pedig egyre tudatában vannak, liopv a nárt a dolgozók 'egjobbia-i'l tömöríti ma­gába és ők Is az élenjárók közi* tartoznak és műveiken keresztül már nemcsak saját osztályukhoz szólnak, hanem a dolgozók egvele. méhez, az egész magyar néphez. Katkó István. IMI EO ALAKULT o® Híd?, pécsi fníhcés'zcsopMiia líisunokátn (\ Madát'h’ü/inháK vendfjjjÄt^ka) Afinogenov a vérbeli művész mértéktartásával nyúlt a darab té­májához. A merev tudós nagyapa és a kamaszos, napsugaras unoka összemelegedésének története ke- vésbbé tehetséges író tollán elke­rülhetetlenül belezuhant volna az olcsó érzelgősség mocsarába, Afi- nogenovnál azonban minden, ami történik, a jogos érzelmek igazo­lása. Ezek az érzelmek őszinte, szívhezszóló realizmusuknál fogva a legeltérőbb beállítottságú nézők lelkében is megpendítik a szenti- mentalízmus rejtett húrjait. A darab a színészek szempont­jából is rendkívül szerencsésnek mondható. A főszereplő_ Kemény László az árnyalatokra is kiterje­dő. kiforrott művészettel vetítette elénk a magányos tudós fokozatos feloldódását a szeretetben. Ferra­ri Violetta kirobbanó tehetség, aki­ből a magyar színjátszás kimagasló képviselője lesz. Pécsi Blanka ér­dekes profilt adott a szenvedélyes, vergődő asszonynak és finom volt Könyves Tóth Erzsi Nina Alexand- rovnája. Szendrö József hitelesen alakította az imputzlv, osupaszív szláv embert és Jáhó Pál jól fog­ta fel szerepének társadalmi lé­nyegét. Simon Marcsa egészséges realizmusa az előadás egyik erős­sége. Rozsos István, Gyurkovics Zsuzsa, Kohut Magda és Kálmán György a magyar színészutánpót­lás biztató ígéretei. A stílusos rendezés és összjá- ték érvényre juttatta a darab min­den rejtett költőiségét. A színhá­zat zsúfolásig megtöltő közönség meleg tapsokkal kísérte az elő­adást. Köszönet illeti ezért a Ma- dách-szinház kitűnő együttesét,-va­lamint a Magyar Szovjet Művelő­dési Társaság pécsi csoportját a vendégjáték megszervezéséért. Pénteken este a Magyar Dolgo- zkk Pártja pécsi író, képzőművész és zenész tagjai megalakították a párt művészcsoportját. A művész- csoport alakuló ülésén elhatároz­ták, hogy főtevékenységüknek te­kintik a város szellemi életének irányítását. Alkalomszerűen na- gyobbsznbású előadásokat rendez­nek, szorosra fűzik az alkotó- művészek és a dolgozók kapcsola­tát: látogatásokat szerveznek meg a pécsi üzemekben. A művészcsoport foglalkozik majd a pécsi szépirodalmi folyó­irat, a Sorsunk ügyével is. Mint ismeretes, a Batsányi Társaság folyóirata hónapok óta anyagi nehézségek miatt nem jelenik meg. Az anyagi kérdésen kívül felada­tuknak tekintik a folyóirat pro- gresszivebbé tételét is. A Magyar Dolgozók Pártjába tömörült jiécsi művészek alkotó részesei akarnak lenni a most folyó nagy átalakulási folyamat­nak. A művészet eszközeivel be­kapcsolódnak a szellemi újjáépítés nemes munkájába. BENJÁMIN LÁSZLÓ: Félkézzel is Gyártották ellened a törvényt, ez is tilos— az sem szabad. Fejedet akkor is betörték, mikor nem mondtál igazat, így kivánta az államérdek, mert tudták „magasabb helyen”: könnyebben fogadják az érvet magukba a bevert fejek. (I* Míg el nem pusztul ez a fegyház, újra és újra ütköző érdekek harcán nem lehetsz más, mint üldözött vagy üldöző. Mentsd fel magad, ha Így rendezték a gonoszok és ostobák, nem rajtad, —ra jtuk múlik, hogy még most is csak itt tart a világ, * A költő most megjelent „A te. remtés után” című vcrse&köte-tébőí vettük kt a fenti költeményt. Ben. járrtin László a fiatal szocialista köl­tőnemzedék legfkiemelkedőlbb tag­ja .Hangiát tömörség jellemzi, min. den sorát a belső meggyőződés fűti át. „Szerszám leszek — emeljetek fel! Zászló leszek — lengessetek! Azt akarom, a harcban zászló, a munkában szerszám legyek.” — írja a csepeli falujárókhoz írott költe. ményében Benjámin László szocia. Hzrrwsa a Ivarmincas évek munkás- mozgalmában bontakozol t ki. Azoíc Rőzé az aufodia'kta munkásszárma, zású írók közé tartozik, akik eiju. toltak az élményábrázolás kiforrott, művészi tormájához. Költeményeiben előforduló nyers őszintesége, amellyel az osztályeílen­hogy ütni fogsz vagy visszaesni oda, hol a gyengék joga megverten és morogva'lesni: műt tud az erősebb kutya? Eb az bizony és acsarkodva mártja bokádba rossz fogás ... Fogják a fegyvert két marokra a gonoszok és ostobák. Fegyvert fogott, nem kalapácsot, a habzó korcs, a maradék — azért csak építsd a világot, az igazat, a magadét. Egyik kezed munkában Izzad, a másik a bot véginél? Ha félkézzel csinálod Is, csak különb lehet a réginél. ség felé fordul, nem feszi vulgárisá hangjáit. Ha a dolgozókra ír a hoz- zájuktartozás melegsége önti el, ha az üldözöttekről, akkor megkérné, nyedik a hangja, hiszem ő b azok közé tartozik, akik „ellen gyártót. Iák a törvényeket” az elnyomatás esz tende jeiben. Mindezen túl a köl­tőt valódi értelmezésű humanizmus hatja át, amint az „Ars Poetica” című versében írja: „Am gyűlölj, van ok erre is, csak ne feledkezz meg a szeret étről" így vált Ben­jámin László költészete a legneme. sebb szándékok költészetévé. „Sza. bad ország erejét éreztem. — írja Tavasz Magyarországom című köl­teményében, — s felnéztem a napra: Hazám a föld? Hazám a nép, csak 5 emelhet ily magasra.” Harkánvfiirdő 125 éves HARKANYFÜRDÖ ebben az év­ben 125 éves. l?23.ban fedezték fel a meleg és büdös vizet a Batthá- nyiak birtokán. A tulajdonosok 1824-ben valami kezdetleges fürdő- házat is építettok, de a fürdő elég­Reggel megint összeveszett az aszonnyal. Hirtelen indulainában szinte kezet is emelt rá és csak az asszony riadt, rettegő tekin­tetére tért magához. Az, asszony nagyon megörege­dett. Még Ttm léke/.étit rá, milyen volt azon az első mulatságon, odaát a felvégen, amikor először tévedt egymásra a szemük. Em­lékezett arcának osaéranó ró­zsáira, szemének hunoui fényé­re. Hej, de szemrevaló leány volt. Hanem egy év óta, igen, éppen a temetés óta — nagyon más lett. Arca összeesett, rendetlen ősz haja a homlokába hullott és egyre csaik zsörtölődött.- Aztán azt is észrevette, hogy néha való­sággal ellenséges teikintettcl mé­regeti őt. Mintha őt, a férfit okolná. Igaz, hogy azon az em­lékezetes napon ő vitte ki a gyereket a nádasba. Nem tud­hatta, hogy a jég annyira meg- vékonyodoM. Életében először sírt akkor, amikor Jánoska örökre elhallgatott. — Már megint minden szemét a ház előtt áll — mondotta fele­ségének ezen a reggelen. — Vigye hát el — vágta rá az asszonv. — Csak nem gondolja, hogy én cipelem el? Bántotta a lsang. Összevesz­A TŰZ Irta: Túri András te*k. Aztán felpakoh a kocsira és behajtott a városba. Tömi, zúzni szeretett volna. Markában c/iros­té feszült a harag és dühében forgáccsá rágta a pipa szopóká- ját. Délre ént a városba. Bevágó- dótt a kocsmába és tehetetlen indulatában inni kezdőit. Át­kozta az -asszonyt, akt venségére így tönkre tette az életét, átkozta a gyerekeit, a'kiik miatt.-. Eh! A kancsal kocsmáros gyana­kodva méregette, amikor a má­sodik liter után- kifelé tántor­gott. A levegő magához töntte-te. A lovak közé vágott és egész úton csapkodta az állatokat. Éj­fél lehetett, amikor megpillan­totta a tanyáját. Megpillantotta és egyszerre belevágott a retíe- gés. A ház lánglrau állott e-s a pi­ros tfiznyelvek inár az istálló felé rsapdostak. Leugrott a ko­csiról. Agy ál tan zakatolt a vér, szája hangtalunnnl egy nevet már­most: az asszonyét. A füst magasan szállott az égő ház feleit, amikor tehetetlenül megtorpant. — Az állatok — jutott eszébe hirtelen és észrevette, hogv a tűz átterjed- már a tehénistállóra is. Egyszerre gyenge, rekedt, kiál­tás ütötte meg a fülét. Az asz- szony kiáltott, az ő nevét kiál­totta sistergő lángok között. Hirtelen magához tért. Egyet­len ugrással áttört az. első tűzfa­lon és bebukótit a nagys/obába. Az asszony az ablak előtt tér­delt. félig az ablak fára bukva. Melléje ugrót* és felrántotta. Gyors mozdulattal ágsiterftőt csavart mezítelen testére és neki- rohant a beolmó ajtónak. A láng belekapott a bőrébe, érezte, hogy szeme kiszárad a szörnyű hőség*tői. Botorkáló lába •miegroggyant, karja elernyedt. Aztán egyszerre kint volt. Terhét a kút mellé feikttette és föléje hajolt. — Péter — motyogta az asz­szbny —, Péter... — ráncos arcán végigfolyt a könny. S Péter ebben a percben meg­értette a sors különös rendelések s amiközlteii komoran és verejié- 'kes arccal nézte az egyre terjedő tüzelt, kezével csendesen az asz- szony kezét veregette és hulkan azt mond)!«: — Ne sírj már, hallód? Ne sírj, hisz itt vagyok... gé néptslan maradt sokáig. Csak akkor kezdtek rá országosan fel­figyelni, amikor a természettudó­sok pécsi vándorgyűlésének részt­vevői 1845-ben kirándultak az »• tenhátamögötti kis fészekbe és meg­állapították a kénes víz csodálatos gyógyhatását. Erre az alkalomra a Batthányiak „modern” fürdőházat építettek. Ez a* épület ma a nagy­szálló. Ez idő-ben a „cs. és kir." kincstár úgylátszik jó üzletet szi­matolt a fürdő üzemben és bérbe­vette a tulajdonosoktól. ERRE MUTAT az 1854. évből származó nyomtatvány, amit Ráül Mór intézetében készítettek Pé­csett. Ez hírül adja a fürdőnek a „magas kincstár általi megnyitá­sát”. A hirdetmény elmondja hogy a „kiható" gyógyerejéiöl or» szágosan ismeretes fürdő swere-r sen használtaik mindennemű csú- zos és köszvényes bajokban ,t?l- has-pongásekban. úgymint az ezek­től feltehető máj-, lep*, fodoimi­rigy kemény-ütésekben, úgyszintén üdült hasmenésben, bőrkütegben. görvélykórbau és magtalanságban” es még néhány tucat más betegség­ben, amelyeket felsorol, köztük a higanykórt is. UGYLÁTSZ1K azonban, hogy mindez a sok csábító előny sem tu­dott Harkányból népszerű és főleg jövedétmező fürdőhelyet osinálni, mert a kincstár lemondott a bér* létről, amely később a Benyovsz» kyak birtokába került a Batthá­nyiak után. A jelenlegi bérlő ma i$ a Benyovszky örökösöknek Fizeti a fürdőbérletet. Harkány C6ak ebben a században lett népszerűbb. Ma már .jnagtalanság” ellen nem. de reumatikus betegségek ellen igen jó eredménnyel használják. R. E.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents