Dunántúli Napló, 1948. május (5. évfolyam, 100-121. szám)
1948-05-09 / 105. szám
6 DUNÁKTÓL! NAFLÖ ma május • Köszöntjük az édesanyát KÉT VILÁG ASSZONYAI 4. 78 érés Halász néni még megérte azt az időt, amikor szülési szabadsággal, pénz segéllyel, napközikkel segítenek az anyákon Halász néni a Balokány utca egyik legöregebb házában lakik, annak is legkisebb udvari szobácskájábáit. Haja nem ezüstfehér, mint a mesék nagymamájának, csúnya szürkére koptatta az idő és a gond. Halász néni közel van a nyolcvanadik évéhez. Amikor megkérem, hogy meséljen az életéről, megriad. Még soha életében nem kérdezte öt senki. —■ Valamikor Terüskának hívták — idézi vissza a régi időket. — Tizenkilenc éves és talán először sugárzik örömtől a szeme az esküvője napján. Tizenkilenc érc* és már tizenegy éve háztartást vezet ekkor, anyja a tekintetes úréknái .1:06 hajnaltól éjszakáig. Mikor hazaér, fáradt zsákként hull az ágyba. Teruska takarítja szoba- ke 1> iás lakásukait, neveli három testvérét és fekteti le esténként apját, aki részegen jön haza a kocsmába!. Amikor ferjhezmegy, megkezdődik az igazi gondteli élet. Megszületik a kis Józsi, aztán Jankó, Marci, Pista, Tibiké és végül a kis Teri Az apa munka nélkül van. Teruskára vár a feladat, hogy gondoskodjék a kis családról. Mosni, takartfani, vasalni jár. Aztán gyárba kerül. Hajnaltól késő estig gyarapítja Zsolnayék vagyonát és káp érte — óránként 10—12 fűiért A gyerekek otthon egyedül vannak, a kiä szoba rájuk zárva és Józsié a feladat, hogy elossza köztük a kevés kenyeret. Iliikor a háború kitort Halász József már nem ék Megölte a tüdőbaj, amely úgy árad! a szoba-konyha nyirkos falaiból, mint a tiszti főorvos lakásába a napfény. Igaz, hogy Teruska — ekkor már néni, — ösak egy pillanatig látta ezt a lakást, amikor elment, hogy elpanaszolja: otthona vizes, gyerekei betegek — és a főorvos úr kidobta. Terus néni negyvennégy éves, a háború kitörésekor. Mögötte tengernyi gond. Orvos nélkül szült hat gyereket nevelt fel két keze vereftékes munkájával. Szorgalmas 1 volt mind a hat gyerek, dolgos, békére vágyó. Négy közülük elmasírozott a háborúba, — és há-1 rom ott is maradt. A többiek új otthont kerestek. Teruska néni egyedül maradt. Ez az élete. Kis szobájára ráborul már az alkony, mikor befejezi. — Sötétbemerül a fénytelen tükör, — mint ahogy sötét volt ennek az asszonyéletnek minden perce. Halász néni még megérte az időt, amikor megváltozott a rend és megjavult az asszonyok dolga. — Férjeiket, fiaikat nem hurcolják cl ágyútölteléknek, hanem közös erővel építik a békét és a nemzet jövőjét. A hároméves terv 2,18t millió forinlot irányoz elő építkezésekre. Ebből 42 ezer lakást építenek és bennük kétszázezer dolgozó talál egészséges otthonra. — Ha beteg vagy, meggyógyít a munkások OTl-ja, ha öreg vagy, öregségi segélyt, nyugdijat fizetnek, ha megrokkansz, baleseti járadékot kapsz. Gyerekedet nem kell bezárnod otthon egyedül. A hároméves terv 190 milliót fordít gyermekvédelemre. A munkások és parasztok gyerekei népi kollégiumokban lakhatnak: erre a célra 24 millió forintot irányoz elő a Terv. AAa már Baranya megyében 32 napközi otthon működik, amit a nyári dologidőben 150-re emelnek. Pécsett tizenhét városi és nőszövetségi napközi van, külön napközi otthonban vannak a Dohánygyár és külön a Zsolnay-gyár dolgozóinak gyermekei. Nem kis dolog az sem, hogy míg régen bábával, vagy egyedül szült a munkásasszony és utána vagy elvesztette munkáját vagy másra kellett bíznia csecsemőjét, addig ma az OTI fizeti a szülészeti klinikát, fizet szülés előtt és szülés után 6—6 hét szabadságot és utána 12 hétig szoptatási segélyt. Megváltozott az asszonyok élete: egyre szebb, egyre napfényesebb lesz. Nemcsak egyenlő jogokat kapott a férfival a munkához, de egyenlő bért a munkáért és a nemzet sorsának javulásával, a népi demokrácia erősödésével együtt lesz boldogabb az 6 élete is. inw—no üli i. _í_ih .íj ■ pm hum** i1 M A M A — JÓZSEF ATTILA — Már egy hete csak a mamára Gondolok mindig raeg-megállva. Nyikorgó kosárral az ölében Ment a padlásra, ment serényen. Én őszinte ember voltam, Ordítottam, toporzékoltans, , Hagyja a dagadt ruhát inasra, Engem vigyen fel a padlásra. * Csak ment és teregetett némán, , Nem szidott, nem is nézett énrám S a ruhák fényesen, suhogva Keringtek, szálltak a magosba. Nem nyafognék, de most már késő. Most tatom, milyen óriás 6. .Szürke haja lebben az égen, Kekitőt old az ég vízében Anyák napján é az egész nemzet az anyát, az etther építőjét, a csatáé összetartó ti erejét ünnepli. Sok-sok évtizedes szokás avatta a május legszebb va- b sárnapját az édesanyák ünnepévé, de annyi mással együtt ez a nap n is csak most nyerte el igazi jelentőségét. Nem mintha az ünneplés- E ben hiba lett volna. Megtartották az anyák napját mindig, és másnap ágyúcsövek elé hurcolták a gyermekeket. Hirdették a családi élet b szentségét — és kizsákmányolásukkal az utcára kényszerítették a pro- z letárlányokat. Egyszer egy évben verset írtak az anyáról, — hogy í aztán filléres órabérért rabolják el erejét és egészségét. Csak a népi demokrácia adott igazi tartalmat ennek a szép ünnepnek. A felszabadult asszonyok együtt építik a férfiakkal az új hazát, amely meg- ) hozta a nők egyenjogúságát a politikai életben csakúgy, mint a* !; „egyenlő munkáért egyenlő bért"követetés megvalósításában. — Ml 1 már az anyáknak nem kell háborútól rettegniök. A hépi demokráciák * szilárd, hatalmas békefron-tja meghiúsítja az imperialista háborús aszí-j tők minden ostoba kísérletezését. Az anyák ma már nem ágyúcső vek * martalékául, nem urak vak eszközévé, hanem a béke, alkotás, műn- j ka, építés szabad embereivé nevelik fsaikat és leányaikat. Azok * j hatalmas könnyítések, amelyekkel a népi demokrácia sietett az étet * legapróbb kérdéseiben is az asszonyok segítségére, a magyar nők túlnyomó többségét meghódította az új rendnek. Ma már egyetlen ' táborban, a Demokratikus Nőszövetségben küzd minden magyar asz- szony a békéért és a jólétért. Ezek előtt az asszonyok előtt,ezek előtt ' az édesanyák előtt hajol meg tisztelettel ma a magyar nemzet. Ezeket köszöntik illatos virággal, szeretetük ezeroyi apró jelével gyér- ' mekeik, akik talán ma még nem is értik, mit jeient, hogy édesanyjuk 1 új harcot kezdett jobb jövőjükért; a béke harcát, — de tanítást mf- r gukkal viszik egész életükre és felnőve, —• majd egy májusi anyák j napján — ezt kőszöpik meg a legforróbban. Biharvári Jánosaié élmunkás új, magasabb teljesítményre készül Bihari Jánosné karcsú, magas, szőke asszony. Huszonhat éves, hét éve asszony. Hét érte dolgozik a Dohánygyárban. Drapp kabátkáján messziről fcnylik az „Elmünkén Jelvény". Ötágú ezüst csillag, benne a szakszervezetek jelvénye, fekete az arányló fémbe vésve: Magyar ólmunkét. Biharváriné magyar élmunkás: száztízezer cigarettát csomagol egy nap. Mikor a gyárba jött (előtte kalauz volt) két épig, mint takarítónő dolgozott. Minden vágya az volt, hogy a csomagolóba kerüljön. Két év után elérte vágyót. Akkoriban 40—45 ezret csomagolt egy nap, ennyi volt a maximum a többieknél is. Mikor megindult a munkaverseny, leginkább a dicsőség vezette, hogy ő legyen az. első munkás, ő adja a legtöbb cigarettát. De versenyeztek erősen a többiek is. Elértek napi 90—95 ezret, volt aki még 100—105 ezrét is. Biharoárinét fűtötte a oerscnyláz. Reggel elsőnek ment be a gyárba. Vége lett a fecsegésnek, séták i gatásnak, mindent megfest' I csakhogy elérje a büszke tel- : jesítményt, amivel nemcaak P*4 I esett, az égén országba» az <w; | a napi száztíz ezer cigarettát. Aztán kiderült, hogy érdem** 1 versenyezni. Háromszáznégy fo4 rint helyett a magasra fekvőké*1 teljesítménybérrel a cigarettán kr ( oül 665 forint fizetést kapott egp hónapban. Es er. nem kevés, h* meggondoljuk, hogy éhedet nap' Í.SO-ért a gyárban ehet. Erdenie* volt versenyezni, — állapithatt* meg Biharváriné akkor is, smúktf Budapesten a Sportcsarnokban mellére tűzték a legszebb magyí\f kitüntetést, az élmunkásjelvényt' amikor részivett a budapesti százezrek május elsejei felvonulásál*• De nem trígyli senki * gyárbaA' Tudják, hogy a kitüntetést, * magasabb fizetést és az ólmunk*5 kitüntetéssel járó kedvezményekej azért kapta, mert a többieknél többet adott a közösségnek, A képedig irigyli: nyitva áll az iA versenyezzen vele, jövőre ő is te'| hét élmunkás! OfntyCtRészlet Gorkij regényéből — Tudjátok miért, ítélték el a fiamat és a többit, akik vele tar- iottak? Megmondom én és ti higy- jetek egy ősz öregasszonynak, az édesanyjának ... Azért ítélték el őket, mert az igazságot hozzák nektek. Csak tegnap tudtam meg én is igazán, hogy ez az igazság és senki meg nem cáfolhatja, senki perbe nem szállhat vele... A tömeg nőtt. morajlott, sűrű gyűrűben vette körül. — Szegénység, éhség és betegség — ezt kapják az emberek a munkájukért. Ellenünk van mindenki, egész életünk nap-nap utáni robot, mocsokban, ámításban telik el. Pedig a mi munkánkból laknak jól és mulatoznak azok. akik láncon tartanak, mint a kutyát. A tudatlanság láncán, mer! mit is tudunk mi. .. Félelem és rettegés, éjszaka a mi életünk, Fekete éjszaka — Igaz! — hallatszott valahonnan a tömegből. — Tömjétek be a száját! A tömeg mögött most feltűnt a detektív, két csendőr kíséretében és akkor az anya riadtan szétdobálta az utolsó csomagokat. Mikor újra benyúlt a táskába, keze idegen kézzel találkozott. — Fogjátok! Vigyétek! — Oszolni! — kiabálták a csendőrök és széjjeltaszigálták az embereket. Azok kelletlenül engedtek, tömegük erejével szorongatták a csendőröket és zavarták őket, talán nem is szántszándékkal. Az ősz asszony azzal a nagy, becsületes arcával, jóságos szentével vonzotta őket s míg odakinn az életben százféle dolog választotta el őket egymástól, most hirtelen valahogy összeforrtak, az elhangzott szavak tüze egybeolvasztotta őket. Talán régen várt és áhított ilyen szavakat a szívük, amelyet elgyötöri az élet sok igaz- talansága. A közelebbállók némán álltak, csak mohón figyelő szemüket lát!a az anya és érezte forró leheletüket. — Fuss el .. — Mindjárt elfognak ... — Nagyon is bátor... — Utai! Félre Innét! A rendőrök szava egyre közelebbről hangzott, az emberek meginogtak, távolodtak, sz éledtek jobbra-balra. Az anya úgy érezte most, hogy valamennyien készek megérteni és hinni neki és sebtiben igyekezett még kimondani, amit lehet, kiszórni a gondolatokat, amelyeknek erejét áiérezté. A szavak könnyen fakadtak a lelke mélyéből és egymásba fűződtek, csak az fájt, hogy a hangja nem elég erős, elakad, megremeg, szakadozik. — A fiam szava — a munkás- ember tiszta szava, a megvesztegethetetlen léleké! Merészségéről ismerhetitek meg, hogy megvesztegethetetlen. Egy fiatal szempár lelkesedve, féltve nézeti a szemébe. Most mellbelökték s ő meglántorodott, a padra roskadt. A fejek fölött hadonásztak a csendőrkarok, megragadták egyiknek a gallérját, másiknak a vállát, jobbra-balra pön- dörítették a testeket, sapkák repültek le itt-ott . Minden elsötétült, ingott az anya szeme előtt. Kimerültségét leküzdve, hangjának maradékát összefogva kiálíotta a tömeg felé: — Szedjétek össze magatokat, emberek! Egyesüljetek egyetlen erővé... — Most ^ tor kon ragadta egy - 'rörö‘ csendőrkéz és megrázta: — Elhallgass ... Háttal a falnak esett, szívét egy másodpercre elszorította a rettenet, de aztán újra fellángolt, szétszórva a félelem füstjét. , — Indulj! — ordította a csendőr. — Ne féljétek! Nincs keserűbb fájdalom, mint az egész életünk fájdalma. — Hallgass, azt mondom! Hóna alá fogtak, össze-vissza rázták, karjánál fogva rángatták és vitték a kijárat felé. —■ Nincs nagyobb kín, mint amelyik nap-nap után gyötri a szíveket... A detektív eléjeszaladt, öklévé! fenyegetődzött és kiabált: — Nem fogod be a szád, te szeméi ■ • ■ Az anya szeme kitágult, csillogott, álla remegett, lába igyekezett szilárdan lépni a síkos padlón és rendületlenül folytatta: — A feltámadt lelket meg nem ölheti senki.,. — Te kutya! Kurta mozdulattal szájon ütötték. — Ügy kell a vén boszorkánynak! — hangzóit egy kárörvendő kiáltás. Egy pillanatra fekete és vörös fúltok kápráztatták e! a szemel, szájában összefutott a vér savany---------i-i- - -- ii ________i ... ii J 1 kás I ze, de éles kiáltások hangzó' tak fel és életretérítették megin1' — Ne üsdl — Gyalázat! — Né engedjétek..-; — Nem lehet vérbefojtani aí igazságot! Taszigálták kifelé, lökték a nf*' kát, a hátát, ütötték a vállát, a f*j jét. Otlegek és kiáltások söte! vihara örvénylett körülötte, jajsf, és fütty. Füle majd megsüketítj; torka elfulladt, a padló ki-kiesúsZ0[' a lába alól. Megingott, térde meg' roggyant, összerándult. fájdak»? egette. Egész teste elnehezült, erotlenedett. De a szemeíénye n«í hunyt ki és látott más fény1^ szempárokat, ismerős, bátor tü*í a szemekben, annak is rokona1, amelyik az, 5 szivében lángolt. , , Mos. kilökték az ajtón. Akk^. kirántotta a karját egy másodpefjí í-ie-LS meSkapaszkodot az sji° lelfaban. — Tengernyi vér se olthatja ^ az 'gazságot! Leütötték a karját. aj ~ Csak gonoszságot halmot’1''., esztelenek. A ti fejetekre ^ vissza.,. A _ csendőr torkouragadla. fój'í, gatni kezdte és 0 rekedten tóttá: -.- Boldogtalanok ................. va laki hangos z.okogással fw®1
