Dunántúli Napló, 1948. május (5. évfolyam, 100-121. szám)
1948-05-06 / 103. szám
/ DUNÁNTÚLI NAPLÓ 1948 MÁJUS 8 a hárcwém terv keretében fővárosi minták után készítik e! Pécs fedett vásárcsarnokát Csarnokot építenek n Gyánárosban és a Szigeti külvárosban is Pécsnek a tizes évek népszám- látási adatai szerint azidőben 50 ezer- lakosa volt. A következő három évtized fejlődése nem egyenes, hanem hatványozottan gyorsuló arányú volt. A város határait valósággal szétfeszítette a lakosság számának ! emelkedése. Uj városrészek születtek, egyik-másik jókora távolságra a város közepétől, de mindennapi életük ezernyi szálával a város centrumához kapcsolódtak tovább is. Ez a körülmény nem egyszer komoly nehézségeket okozott a külvárosokban lakó családok életében. 0 Ezrk közé sorolhatjuk a hetipiac problémáját is. A külvárosok házi- tsszonvai hosszú kilométeres tá- olságokról kénytelenek bejárni » r.ossutli-téri vagy az Irányi Dánicl■ li hetivásárra a legegyszerűbb ■ Iclmicikkck, mint például egy kötés ■öldscg vagy zöldhagyma nieg- vérzéséért. Ezeken a nehézségeken hőnyijeitek, de nem oldották meg autóbuszjáratok sem, mert a menetrendhez igazodásnál néhány erces késés már órás időveszteséget és ácsorgást jelent a csomagokkal megrakott, cipelkedő családanyának. Sikertelenül próbálkozott a város vezetősége a külvárosi hetipiacok megteremtésével is. A termelők és kofák ragaszkodtak a központi piacterekhez, pedig a város a nép- zerűsítés érdekében még a hely- pénzszedéstőr is eltekintett ezeknél f új piactereknél. Maradt tehát „minden a régiben. A túlságosan zsúfolt és centralizált hetivásár mellett a modern Pécs több évtizedes problémája volt a vásár ‘-•tárnok kérdése. Ez utóbbi most cégre a város hároméves tervének Veretében több más problémával együtt megoldódik. Csak a napokon adtuk hírül, a Dunántúli Naplóban, hogy augusztusban megkezdik Pécsett a vásárcsarnok építését két millió 500 ezer forintos költ- éggel. Tula idődképpen nem zárt, falakkal körülvett építményről van szó, hanem fedett piactérről, amelyben az állandó árusok zárt fülkéket bérelhetnek. A vásárcsarnok ilyen megoldását Dulánszky Jenő műszaki tanácsnok már több év előtt elkészítette, miután több fővárosi vásárcsarnokban végzett tanulmányokat. Végiills a IcgkorszcrübCnek ralálfa a fedett piactér megoldást. Persze a megvalósításra nem került sor, mert a régi városvezetésnek más gondjai voltak, minthogy re egészségtelen piacviszonyokon változtasson. A demokratikus városvezetésnek kellett jönnie, hogy .a regi álom megvalósulhasson minden Speyer-kölcsön nélkül, — pusztán a város közönségének erejére támaszkodva. Bajcsy Zsiiinszky-utcát összeköti a Malom-utcával. Ennek az utcának Bajcsy Zsilinszky-utcai észak! sarkán építik meg kz egyelőre 50x 50 méter terjedelmű fedett piacteret. A főútvonal frontján három üzlethelyiség készül és mellette egy tucatnyi zárt, árkádos árusító fülke. A fedett tér belsejében 60 árusító fűikét építenek. Itt kapnak elhelyezést a húsiparosok és hal- kereskedők. Ezek árujukat a helyszínen épített hiitőházban tárolhatják. A boxok körüli területet Is bőségesen ellátják tisztán tartható árusító-asztalokkal. A Bajcsy Zsilinszky-utca eddig is a forgalom egyik főíitőerének számított, de a városfejlődésnek ezzel az állomásival még fokozot- tább jelentőséget nyer. De ugyanígy lesz a most még csendes Alsómalom-utcával is, amelyen át a másik irányból közelítik meg a piacot a vásárlók és árusok. Ebben a két utcában a virágzásnak erőteljes hulláma indul majd meg. Nem kétséges, hogy a két utca ódon, alacsony és rosszkarban lévő házainak helyét hamarosan modern Uzletházak és pezsgő üzleti élet tölti meg. A város vezetősége azonban ezzel a létesítménnyel, amely 1949- ben készen lesz, korántsem zárta le a vásárcsarnok-problémát. — A szigeti városrész és a Gyárváros hasonló Intézményt kap, mert ezekhez a városrészekhez túlságosan messze esik a Bajcsy Zsilinszky- ntcai vásárcsarnok. A demokrácia így fokozza az építőmunka ütemét és használja fel kedvezően az összes lehetőségeket a város dolgozóinak érdekében. , Ruzsits Endre BENELUXNAK Érdemes volt dolgozni hívják azt a szörnyszülött államszövetséget, amely Belgium, Hollandia cs Luxemburg munkásáruló kormányainak és az amerikai imperializmusnak vadházasságából született. A három ország közötti vámúnió és a megkötött politikai és gazdasági szerződések nem a népek politikai függetlenségét, gazdasági felemelkedését cs Európa megbékélését szolgálják, hanem lehetőséget nyújtanak az imperialista méregke verőknek arra, hogy ezeket a kis országokat gazdasági ellenőrzés alá helyezzék, bevonják a háborús uszítok által létrehozott nyugati blokkba és megfosszák Őket szabadságuktól és nemzeti szuverenitásuktól. A három kis ország, amely a múltban hol a német, hol az angol imperializmus vadászterülete volt, most az amerikai nagytőke szabad zsákmányává vált. Jellemző ezeknek az országoknak a helyzetére az egykor fejlett, magas színvonalú iparral rendíí- kezö Belgium sorsa. Az ország gyarmatait az amerikaiak használják ki, kereskedelmét az USA monopóliumai szívják fel, cserébe a Marshall-terv silány amerikai filmeket, rágógumit és méregdrága luxusárut küld Belgiumnak csakúgy, mint a többi Benelux államnak. Ez váltja ki a sztrájkmozgalmakat és a dolgozók növekvő tiltakozását az amerikai behatolásnak köszönhető életszínvonalcsőkkenés ellen. A belga parlament legutóbbi ülésén Frisch képviselő általános várakozás közben óvatosan egy kis csomagot bontott ki a szónoki emelvényen. Lassan, nyugodtan a feje fölé emelte. „Tessék, nézzék, — mondotta, — cipő, a legközönségesebb női cipő. Figyeljék csak meg jól, amerikai cipő. Nincs rajta semmi különös, hacsak az nem, hogy a sarka pappundekliből van. Az ára 800 frank. Mi Is tudnánk ilyen női cipőt csinálni. Igaz, hogy a sarkát bőrből csinálnánk és az ára legfeljebb 400 frank volna. Csakhogy mi nem gyártunk cipót, A gyárak álinak, mi nem dolgozunk, az amerikaiak elárasztják a piacot ilyen rosszminőségü cipővel. Mi is lesz a mi iparunkkal, ha ez így folytatódik?” A terem felzúgott, a munkásszónokot számosán üdvöz- lik és ilyen felkiáltások hangzanak: „íme, a Marshall-tefv! Ezt köszönhetjük Amerikának!” I Figyelemreméltó tanulság ez Kcicí- és Nyugat-Európa minden népe számára. Budapesti äfn&tyeikiM U&zétneU a MU#zUait UUiUtteicit éhmmkásai Repülőgépen mentek, hajón és autón érkeztek vissza a fővárosból a májusi ünnep alkalmával kitüntetett MESzHART ÉLMUNKASOK. Még mindig tele vannak az elmúlt napok emlékeinek gyönyörűségével qs csak természetes, hogy ezekről beszélgetünk a bányászok büszkeségeivel, amikor felkerestük őket lakásukon — ÁLMODNI SEM mertem volna, — mondja munkatársunknak Pigl Vilmos elvtárs, háromszorosan kitüntetett élmunkás, a legidősebb vájárok egyike, — hogy egyszer én is repülőgépen utazhatom Budapestre. Pénteken reggel nyolc társammal és J o ó János elvtárs, ÜB alelnökke! szálltunk be a gépbe és nem tagadom, VALAMENNYIEN IZGULTUNK egy kicsit, mert egyikünk sem ült még repülőgépen. Nagy élményem volt, amikor a magasból megláttam házamat. A budapesti fogadtatásról J o ó János elvtárg a következőket mondja. — A repülőtéren a WITSzHART részéről P á ! vezérigazgató, R a d- nai és Kusnyer igazgatók, a Konzum részéről pedig Jí á n d i igazgató fogadott bennünket. SOK FOTORIPORTER volt kint és filmre is vették érkezésünket. Autókon az Opera-szállóba mentünk, majd a Gellért-fürdőbe. Utána megnéztük a főváros nevezetességeit. Este a sportcsarnok' feledhetetlen ünnepségen osztotta ki az élmunkás jelvényeket Kossá elvtárs. Másnap az élen haladtunk a gyönyörű , MÁJUSI FELVONULÁSON. É? mindenkinek felejthetetlen élménye marad. Vasárnap hajókirándulásra vittek bennünket Dömösre, a MESzHART-nyaralóba, az igazgatóság is velünk jött. Hétfőn ültünk hajóra. Mohácsig jöttünk, majd onnét autóval érkeztünk haza — fejezi be Joó elvl^s. — Nagyon szép volt ez az út és eltöltött bennünket azzal A JÓLESŐ ÉRZÉSSEL, hogy most már valóban érdemes dolgozni ebben á hazában, mert megbecsülik a munkát. Es érdemes volt dolgozni az élmunkás jelvényért Í5 . • . 75 százalékban teljesítettük a beszolgáltatást Két hónap után befejeződő it a fejadagdézsma beszolgáltatás, A kormány által előírt mennyiség 76 %-át. teljesítenék a baranyai gazdák. A legutóbbi jelentés szerint 80 vágón búza a beszolgáltatás eredménye a megyében. A legjobban teljesítette kötelezettségét Máriakéménd, ahol ahol 127 százalékot adtak le. A legrosszabbul vizsgázott Köl- ked község, amely csak 28 százalékát teljesítette a beszolgáltatási kötelezettségnek. A járási eredmények a következők: pécsváradi 88, szentlőrinci 81, villányi 77, hegyháti 74, pécsi 68, siklósi 65 százalék. Mohács 85 százalékban teljesítette a beszolgáltatást, Pécs város 53 százalékkal. A fejadagdézsma beszolgáltatásának végrehajtását a közellátási felügyelőség ellenőrzi és a budapesti autós gazdasági rendőrség végezte, A központból kirendelt ellenőrök már visszautaztak Budapestre, de a közellátási felügyelőség ellenőrei még elvégzik a hátralévő ellenőrzést és nyomatékosan felhívják a gazdákat, hogy még mindig beszolgáltathatják az előírt mennyiséget. technika csodái egy pécsi birakatbao Jóleső érzés a néző szánjára B 1 a n c z Vilmos kirakatában szemlélni a technika legújabb alkotásait. Az irószerkirakat „jó árut olcsón" elgondolás jegyében egy magyar kisiparos találmányát, a két színnel író „Duplex" .töltőtollkulit mutatja be a nagyközönségnek. Az egész nem nagyobb, n^int egy régi töltőtoll és az ára a régi 90 forint helyett csak 68 forint. A másik újdonság a 100 munkaórát író Rotor golyóstoll, amely a hasonló rendszerű Akron és Go-pen tollak 88 forintos ára helyett csak 38 forintba kerül. Száz munkaóra után 4.50 forintért iróanyagát kicserélik. — Mi az olcsóbbodás titka? — kérdezzük meg B I a n c z Vilmost. — A kiskereskedő feladata. — adja meg a választ,, — hogy minél olcsóbban szolgálja ki vevőjét. Ennek pedig az a nyitja, hogy az áruforgalom forráshoz kell minél jobban behatolni. Mi azprt vagyunk olcsóak, mert állandóan erre törekszünk. 1 (x) HtOiÜM IslvÁto tfusuoUU kj A város tanácsa nemrégiben foglalkozott a tervvel és azt jelentéktelen módosításokkal elfogadta. Augusztusban meg Is kezdik az. építést a város két hatalmas telkén, a Bajcsy Zsilinszky-utca 17— 19. szám alatt, ahol most a Köhler lakatos műhely van. A két telek között utcát nyitanak, amely a Bérmálásra ,Jg,.r ölesé űrben Klein Andor órás és ékszerésznél Kossuth L.-tH 30 10.212 Mikor kopogtatok az ajtón, Martin a látván éppen levelet ir: „Búcsúzom Magyarországtól és annak népétől. Hat heti tartózkodj-' som nagy meglepetés volt számomra, mert az ellenkezőjét láttam annak, amit Nagy Ferenc és társai meg az amerikai lapok hirdetnek.” — Miért, miket beszéltek rólunk? Az ujjain számolja: Egy: állítólag a határon húzódik a vasfüggöny. No, ezt a vonatunk, úgylátszik, átrepülte... Kettő: azt mondták, hogy a külföldieket itt levetkőztetik, kifosztják, aztán átdobják a határon. No, én Is itt vagyok, meg a ruhám is ... Három: tudja. Nagy Ferenc odakint mindig azf mondja, hogy itt nincs vallásszabadság és üldözik a katolikusokat. Láttam:. ez sem igaz. Saját szülőfalumban, Du- naszekcsőn, keskenyfilmre vettem a népet, amint jönnek ki a templomból, kezükben imakönyvvel, ünneplőben, köztük a pap. Ezt is, mint minden mást, amit itthon láttam, a^ többi amerikai magyarok megbízásához híven, filmre vettem. Tudja,_ a film valóságával akarjuk ellenőrizni Nagy Ferenc szavait. Vájjon mit láthat még szülöfalujában a két évtized múltán visszatérő amerikás magyar? — Engem hatéves koromban sírva keltett anyám, hogy hajtsam a gróf Jankovich ökreit. Nem is végeztem többet négy eleminél... Most látom: nyolcosztályos iskolát jár akárki fia. Es a három iskola mellé most építik a negyediket, egy ,nagy urasági magtárépület helyén. — Az uraság pusztáján nyomorúságos cselédházban laktunk. Az ilyeneknek már nyoma sincs. Sői, tudja, a hegyoldalba krumplispincének barlangokat vájtak a gazdák. Azután a krumplispincéből, — a szegények lakása lett. Éppen most, egy hete, — ott voltam, — amikor ezekből a barlangokból a község és a szomszéd községek házaiba telepítették át a családokat. — A régi ismerősök?- Hát elszállt fe'ettük az idő és mégis fiatalabbak - Lélekben Telve vannak bizalommal. „Két jóltermő esztendő és paradicsomban élünk" — mondotta Nyilas János F.z az általános bizakodás — ez ütötte legjobban szíven Martina Stevet, aki még István korában nemigen talált bizakodnivalót idehaza. Pedig félvitte, ameddig szegény ember fia felvihet!: parádéskocsisa volt a Jankovich-uraságnak ■, "J0?* ^m, ez a Nyilas János, akivel béresként dolgoztak együtt.. A kommenció egy esztendőre 9 mázsa rozs, 3 mázsa tiszta búza, I hold földről szabadon vihettek kukoricaszárat és szalmát. Ehhez még 60 pengő egy évre. A Nyilas dános akkor odaát lakott a Duna baloldalán, a „szálláson", merfTTogy a Duna nemcsak a falu területéi vágja ketté, hanem a társadalmi keresztmetszetet is megcsinálja: jobboldalt a módos gazdák háza... Es most? A Nyilas János már nemigen beszél a múltról. Hat hold földje van, házat épített magának, van két ökre szántani, tehene, disznai,.. Vagy a másik ismerős, a Balu Péter. Az is ott görnyedt a grófi földön, ö azt mondja Martinának: „Hatvanhárom évemből hatvanat, azért dolgoztam le a Jankovich grófoknak, hogy kapjak annyit enni, amennyivel másnap is 'dolgozni tudok.” A Balu Péter is megtalálta itt „Amerikát." Lakást kapott a volt uraság házában és 6 hold földet. Es mindehhez a Balu Péternek megvan a becsületje Is: másodblró lett a községben, ahol szolga volt hatvan esztendeig. Láttam és filmrevettem a bala- tonfenyvesi kastélyt, amely bányászok üdülője. Láttam, hogy még üres, akár a „mi falunk" (ez száméra Dunaszekcső) kastélya, a né- metbólyi Montcnuovo-kastély is. — De tudom, hogy egyikből tüdőbajos gyerekek számára lesz sanatorium (ehhez az - Amerikai Demokratikus Nőszövetség is támogatást fog nyújtani), a másikbó üdülő a rendőröknek. — Láttam ezeket a rendőröket, akik együtt álldogáltak a néppel beszélgettek velük — és nem láttam a kardos lovasrendőröket a városon és a kakastollasokat falun Két nővel utaztam együtt a gyors második osztályán. Mikor megtudták, hogy amerikai vagyok, elmondották azt, amit a Pieiffer- től hallani odakint. Mikor én mégis azt állítottam, hogy a népnek itt jobb lett a világ, azt mondta egyilr nő: „Hogyan beszélhet ilyent, hiszen például az én férjem Horthy idején havqjea 200Ö pengő fizetést kapott, most meg 600 forintot." — Azt válaszoltam: „Azért kellett egymillió magyarnak innen kivándorolnia, mert a paraszt 400 pengőt keresett egy évben, míg a maga férjének havi 2000 jutott." Steve Martina kikísér a kapuhoz, megrázza a kezemet és ezt mondja: — Az a legnagyobb különbség S2ámomra_ „20 évvel ezelőtt” es „most” között, hogy akkor megváltásnak éreztem, ha elhagyom M.agyarországot, — ma meg megváltásnak érezném, ha visszajöhetnék. Ha a család is úgy akarja, vissza is jövökl
