Dunántúli Napló, 1948. május (5. évfolyam, 100-121. szám)
1948-05-23 / 116. szám
é DUNÁNTÚLI NAPLÓ HU UAJÓS 28 seszéloetés sneiio pióvesannal olaszországi diadalútjáról A Papnövelde utcai csöndes lakásban ülünk Piovesan Sirioval, Pécs zenei életének büszkeségével egy fekete mellett, felesége társaságában. Nehezen kezd beszélni, szerény ember, nem szívesen nyilatkozik sikereiről. — Május elején utaztam Olaszországba, Kardos Tibor, a római Magyar Intézet igazgatójának meghívására, hogy a római centená- ns ünnepségek során tolmácsoljam a legnevesebb magyar szerzők és klasszikusok müveit. Műsoromban Bartók, Kodály, T a kacs, Veress, Zsolt müvei és Bach: Chaconne-ja, Beethoven Kreutzer szonátája, Vivaldi Szvitje, valamint Mozart G- dur szonátáját adtam elő. Különösen Bartók: Román táncok c. Szerzeménye tetszett az olasz közönségnek. Az est hallgatóinak sorában az olasz zenei élet kiválóságai és hangversenyreitdezöi foglaltak helyet, amint később kiderült, mert hat koncertre kapott meghívást és két rádióbemutatóra. — Pár szót szóljon — kérjük — hol játszott, melyik városokban? — Talán csak arról beszéljünk, hogy kol játszottam — mondja szerények és hozzálát a legrepre- zen'ativebb olasz koncerttermek felsorolásához. — Rómában a Tcatro Elyzeo-ban, Velencében a Cicrolo Artisticóban, Udineban az Amici delta MusictL-termében, Milánóban a Primo Artistico-ban. A két. rádió hangversenyemet az olasz RAJ-konszem rendezte a velencei és a milánói rádióban. Az olasz lapok tele voltak Pécs chszkeségének sikereivel. A római Giomole DTtolia így ’ ir: ^Amit Piovesan Sirio, a fiatal hegedűművész produkált a hangverseny pódiumon brilliáns ujj-techniká- bon, kiegyensúlyozott, az élmény • erejével átizzított, a szerző legtitkosabb gondolatát hűen visszatükröző művészi játékban — az tökéletes magyarázatául szolgál annak a ténynek hogy az idei hangversenyszezon legnagyobb kőzönség- , sikerét aratta". 4 milánói Corrlere della Sera véleménye: „Bach: Chaconne-ja, Beethoven: Kreutzer szonátája és Bartók: Román táncainak interpretálom úgy csillogtatta meg technikai és zenei értékeit hogy elvitathatatlanul Közép-Európa egyik legnagyobb hegedűsét ismertük meg benne. Gazdag, meleg, átható hang, fölényes rutin jellemezte játékát. Ezt az élvezetet tovább fejleszteni már csak metafizikai síkon lehetne. Zsúfolt ház, rengeteg taps és sok ráadáskérés igazolja elismerésünket". A velencei Gazettino is a legmelegebb elismerés és elragadtatás hangján nyilatkozik Piovesan Sirio — városunk hegedűművész büszkeségének — „csodálatos me- legségű, százszínű, lélekkel telített játékáról". Hazaérkezése után a Művésze, ti Tanács elismerése jeléül a Zeneakadémián rendezett hangversenyt Zathureczky Ede legkiválóbb tanítványának. Szerényen közti hogy hangversenyei után máris hat újabb olaszországi hangversenyre kapott szer. zödést. További beszélgetésünk során, úti tapasztalatai alapján kiderül, hogy az olasz munkásság bizonytalanságban él — olasz munkások szavai szerint — nem mondhatnák, hogy túlságosan megelégedettek a sorsukkal. Az olasz dolgozók bizalommal néznek Togliattira, mert érzik, hogy ő vezetheti el őket a szocializmus ígéfet földjére. Így beszélgetünk zenéről, olasz- országi élményekről, gazdag új benyomásokról, amelyek tovább érlelték, finomították kristálytisztává a pécsi zenei élet kimagasló tehetségének: a mi Sirio Piovesanunk- nak ragyogó művészetét. . Hunyady József ÓDA — András Endre — Ó. szép és ifjú Kötelesség, köszöntelek! A hódolat illatos füstje szálldos feléd. Érzékeim zsilipjét te szabályzód és utamat utadra víve csak érted fárad majd szolga lábam. — Már legyőztem magam, aki tegnap még tisztes távolból néztem roppant gépezeted lankadatlan lendülő kerekeit. Ma hatalmas öröm folyama árad eremben és fénynél tisztábban vetül szemembe először-meglátott emberi-isteni arcod. —- A dolgok sokcélú káoszából érintetlenül gombolyogsz ki, ragadósrostú kusza indák botlatni nem tudják a lábad, s a hangok kásás párájából pendül fülembe tiszta ritmusod. — Bocsásd meg, hogy fényedben fürdőm, de nagy élmény a meglesett csoda. mit megőrizve hirdetni tovább, dicséretedre nem szűnök akarni. Betelten és látnokká váltan vallom: táguló tiszta fényköröd a holnap tengerét ragyogja be, melynek hullámtalan vizén, boldog piros zászlók díszében békés hajók iramlanak. — Tusrajz a spanyolországi fasiszta terrorról iátttciio. Pécsett A cser ekíállí tások esaméjéndk ezzel az első megvalósulásával, képzőművészeink régi vágya meat teljesedésbe. Kaposvár testvérváros mai képzőművészei szívesen, fogadták a pécsi tervet. Ez a körülmény létrehozta a szerencsés kapcsolatot. Mert nem lehet, hogy a magyar képzőművészet a vidéken kü- tön-külím Széttagolva, egymástól elszigetelten keresse az érvényesülés lehetőségéit. A pécsi szabadszervezet csere- kiállításai sorozatában a kaposváriak pécsi tárlata valóban azel- só helyet foglalja el. Kaposvárt, a képzőművészetet illetőleg, jelentős nevek kötelezik. Köztudomás szerint Kaposvár Rippl Rónai József városa. De Kaposvárhoz fűződik még Vaszary János és Bernáth Aurél, Bosznay István. Kunffy Lajos, Ungváry Sándor s a pécsivé lett Maríyn Ferenc művészete is. A. fontiek közül az új gárda csupán az önarcképéről ugyancsak életerősnek mutatkozó magaskorú Kunffy Lajos müveiből hoz értékes 'festményeket. Különösen a Terített asztal c. képe az amelyre Rabinov&zfky szavai illenek: „Ma azokra az öregekre van égető szükség, akik fiatalok tudnak maradni '. Z. Soós István, a kaposvári szervezet vezetője, sokoldalú tehetség. Dekoratív hajlamú festői Pád óva. Sározók, Nyitott kön?*1 Zselici dombok, ezt mutatják. ™ grafikái is változatosak. Fiatal tehetség Ruisz György Olajfestményeiben a mélytónn«®1* a dominánsak. A Sakkozók c; pasztelje már vidámabb hangok3' pendít, önarckép tuirajza pedig * legjobb grafikák közé tartozik. '' Lovrits Kálmán Koldusasszony f pasztelje jó tanúim iné, Regá^! hangulata kiváló. Móricz Mar?1 Húgom. c. akvarellje is erős tch®'" séget mutat. Pazsiczky Sándor varelljei és ceruzarajzai közül * December 31-t, és az Őszi szín« et jegyeztük fel. Raksányt ^ szintén az döbbeni jónev'i közé tartozik. Most egy jó, v,1fJ gos tónusú utcarészletet és V,' falusi tájat hozott. Az utcarész!® ^ tel egyenesen Kunffy mellé ál' ,, felvilágosodásban, mintha cS3 osztálytársa volna. ^ A kaposváriak nem mind áJlUjrí tak ki. Többen hiányoznak, a® jí két talán egy más alkalom1®; köszönthetünk az aktivitás ter*c De a tárlat, melyet Kelle Sán® szervezett és rendezett Pécs badművelődési felügyelője és Képzőművészek Szabadszervez pécsi csoportja megbízásából, is nagyon jó benyomást kelt avS tozatos, elsőrendű anyagával. Niketszky Géz® IVAN CANKAR; ívűitf vzdQaUfyéfnj. és cvz & ifyov&áfya Miiközbe« Jernej és a btró így vitatkoztak egymással, emberek érkeztek a korcsmába. Amikor Jemej szívét már nagyon elöntötte a fájdalom, feléjük fordult és így szólt: — Most haltottátck, atyámfiai és ítéljetek! De lelkiismeretesen és elha markodás nélkül! Mindnyájan ismertek, hiszen kik most ember- nyi emberek vagytok, még csecs- szopók és karomnak és gyerkőcök voltatok, amikor én már szántottam, kaszáltam és arattam. Az én hajlékom már állott, az én mezőm már virágzott, mikor nektek még az anyaméhben sem volt otthonotok! Óét fenn á-B az én házam, ott, a kaptató tövén, a domb olda- • ában, Az az egész mező az enyém, le egészen a patakig és fel a dombtetőig és azok a széles legetek is az enyéim és az enyém az az erdő, amely sötéten idebólogat lombjával a domb tetejéről! Ki dolgozott ott ha nem Jernej? f<j rendelkezett a szolgákkal és a szolgálókkal, ha nem Jernej? Ki érdemeltei, ki rimánkodta le az égből az Ur áldását, hogy jólét csírázzék a sziklás rögből, mint a tere- béiy az apró mustármagból? Ki, ha nem Jernej? ... Éppen negyven éve műit! Most már. minden konok göröngyöt megmunkáltain, mindent learattam. lekaszáltam, betakarítottam. Jernej, már elvégezted a robotodat! Fogd hát batyudat és pusztulj!.,, Igen, így történt emberek! Legyetek a bírákn! Jól fontoljátok meg a dolgot és ítéljetek! A falubeliek nagyot néztek. Egyesek mosolyogtak is, de mind^haü- gattak. Jernej arcról-arcra járatta szemeit és félelem fogta el. — Miért hallgattok? Es mért néztek rám úgy, rrynt holmi kódisra, vagy jöttmentre, aki terhetekre vari? Keresztény felebarátaim! Csák gondolkozzatok! Hányjátok-vessétek meg alaposan a dolgot! Ne hirtelenkedjétek el se szavatokat, se ítéleteteket! Itt ültök sorjában, mint az esküdtek, én igazságos bf- ráknf Előadtam póromét, elejétől végig mindent elmondtam._ Szik- rárnyát nem változtattam rajta, szemernyit el nem hallgattam. Gondolkozzatok! Keressétek meg az igazságot és hirdessétek ki fe’eba- rá totóknak! Vejácsev jóízűen elnevette masát. — Mcgkeveredtél, Jernej? Jernej értelmetlenül és tágranyílt szemekkel bámult rá. — Minek ez a beszéd? Nem az eszem, az igazságom felől kérdeztelek! Es ha füióbolond volnék és sütetlen tréfákat faragnék mulat tatástokra és megbotránkoztatástokra: Az én igazságom akkor is igazság. A bolondnak is van igazsága! — Csak hadd adja eiő, mi esett vele! — mondta Salancer. Ha megbolondult, nem ok nélkül bolondult meg Ekkor nyersen közbeszólt a bíró. — Mi esett volna vele! Sziíár felmondott neki. Az űr felmondott a szolgának. Ennyi történt pusztán. — Felmondott Jernejnek? —• ismételte csudáik ózva Salamter. — Nem szép tőle, hogy az utcára tette őréig napjaira! Kijár neki egy kuckó a_kályha megett és egy kanál a közös tál mellett! Még a vak lovat sem kergetném ki az istállómból! Jernej magasra húzta bozontos szemöldökét. t — Hogyhogy... a vak lovat? Itt nem _ alamizsnáról és irgalomról, itt igazságról van szó! Arról,' hogy ^ van-e olyan emberi törvény és isteni parancs, amely rendelné: most, liogy bevégezted munkádat es atkonyodik, most kösd össze batyudat és eredj, amerre látsz! Erről van szó! A parasztok egymásra néztek és hallgattak. Szólj hát te, Salander! — mondta Jernej. — Ez-c az emberi törvény, ez-e az isteni igazság? Nos, hallottátok! — nevette el magát a bíró. — Feleljetek Fát meg neki! Es Salander mcgfefeM. . — Emberi törvény és istent parancs: szolga, fogadj szót a gazdádnak! Ámde mindenütt érvényes, bár íratlan törvény az is — es egyúttal Krisztus parancsa —, hogy a gazda ne kergesse e! há-( zatól üteg és tehetetlen napjaira kiszolgált cselédjét... Eredj. Jernej, _magyarázd meg ezt Szitárnafc és ő meg fog rajtad könyörülni. Jernej felhördült és hangosan, önérzetesen tört ki belőle a szó. — Nem az irgalom, az igazság kapuján kopogtatok, hogy táruljon ki előttem. Nem koldus, nem jött- ment az, aki negyven évig gazdál- Icodott; nem hajléktalan az, aki maga épített magának hajlékot, nem kell kenyeret koldulnia annak, aki maga mívelte a széles mezőt. Te dolgoztál, tied a munka és a gyümölcse: ez a törvény! Meg fogom találná az igazságot, nem veheti el tőlem senki! Ha ti,' balga, igazságtalan bírák, meg nem ítélitek nekem: nagy a világ és számosán vannak még bírák tifelettetek is; mindnyájunk felett p~dig ott van az Isten! A parasztok komolyan néztek .a beszélőre, a bíró pedig elmosolyodott. — Jól gondold és jól fontold meg, Jernej! Ne siesd el a dolgot! — szólalt meg lassan, higgadtan Salander. — Te egymagad nem fogod megváltoztatni a világ folyását! Ha összezördültetek fiatal gazdáddal és re stelsz kéregétől, hát ‘alán még akadna számodra egy kuckó a szegényházunkban, ha nem is vagy a mi községünkbe illetéke». Sokáig éltél közöttünk! Nem engedhetjük, hogy az országúton pusztulj el! Jernej égész testében remegett a haragtól és indulattól. — Kidobott az országidra é* ti még gúnyolódtok velem! JSaZL got jöttem keresni és a bírák s"í mem.be röhögtek!... Félkegrj^ f miieket és mihasznákat csukj3'®', oda, a kódisivityülóte! Részege,., két, akik efttták fejük felül az ®j hónukat. Tolvajokat, akiknek °rJ napjaikra már reszketnek hős?*. xKuyjtuikJ.« zjacii i vitai“ ,, á* ragadós ujjaik. És zárjátok *°L. jük a bírákat is, akik meggyfái ták és megpökdöstók a törvéi'-tj. röhögtek az érdemes öregen a,.( lyetí, hogy földig emelték v0 előtte kalapjukat! így beszélt Jernej. .r. Erre felfortyantak és hang0,-;^ össze-vissza beszéltek és kiab8'1' a parasztok. — Hallgass, szolga! — Ne pofázz, szolga! — Megbolondultál, szolga? e;l — Dutyiba a lázadó bére; Nem a szegényháziba! ,t — Eredj Isten hírével, i— Mutasd meg neki az bíró! — Dobjátok kit . f|t Es a bíró odalépett Jernej i —- Eridj, Jernej! Elég volt szóból! vir Jernej körülnézett. Az arc® J godf vóít, de a hangja icrneí*^ •— Megbocsátok nektek, telan bírák, miiként az Ur is ,7, tf bocsátott azoknak, akik üldöz káromolták! ,s. És slóhanyatlott a feje és desen kinyitotta az ajtói és " desen behúzta maga után ” merni. (Regény*5*1*
