Új Dunántúl, 1948. március (5. évfolyam, 50-73. szám)
1948-03-14 / 61. szám
r & i« kn<? 4;flT á)-íS' ftjAoe31 *» J°9 e® INTÓL •as KöszöíiifübpH szabadságharc ÍOO-ih évfordulóját! MM U N I S T A PÁRT 0 E L D U N ft'N TUM P □ A V- ÉVFOLYAM 61. SZÁM ifire» EO fillér PÉCS, 1948 ^ÍÁRCIUS 14, VASJ B H, ÄT , Szabad hazában felszabadult, ünnepi lélekkel köszöntjük az új magyar márciust. Friss, tavaszi szél hozza a városba a földek ezer illatát, most fakadnak a fák rügyei, új, fiatal hajtások hirdetik a megújuló, lüktető életet, a győzedelmes magyar feltámadást. Száz esztendővel ezelőtt “ontotta ki zászlóját a magyar szabadságharc a hűbéri elnyomás ús az idegen zsarnokság ellen. Száz esztendővel ezelőtt egyenesítette ki derekát ez a sokat szenvedett nemzet, hogy megkutassa a világnak hősies sza- badságszeretetét, az emberi haladás győzelmébe vetett, tánto- tithatatlan hitét. Száz esztendőül ezelőtt bizonyította be a Magyar, hogy egy kis maroknyi náp is lehet nagy nemzet, ha a ^pszabadság szent jelszavát IrJa ki zászlajára, ha szembeszáll ^írnokaival és lerázza béklyóit. ™a, amikor megemlékezünk a k^gyar történelem legdicsőbb idézetéről, büszkén tekintünk szét az országban. Beteljesítetek Kossuth, Petőfi, Táncsics és 9, többi nagy szabadsághős har- cat és tovább haladunk, bátor epésekkel a felemelkedés útján. 1848 a népek tavasza, az európai szabadság éve volt. Hiába "Oyácsolta össze a Szentszövet- ®úg Európa legreakciósabb halmait, az olasz városok, Nápoly, Palermo, Szardínia, —- mpjd Párizs, Bécs és Prága egjtál k.ásután rázta le magáról a régi, ebéri rendszer béklyóit. /jjM eákra sereglett nép mindenütt i.kotmányt, jogot, szabadságot Ovetelt. És a magyar forradaGYŐZELMES MÁRCIUS Irta: PAJZS ISTVAlV AI p fel? f szabadság zászlaját új és új zek tartották abszolutizmus és a cári reakció összefogásán és katonai túlerején túl, ez volt a két főoka a 48-as forradalom bukásának. A nép pedig földet és jogot követelt: „Jól figyeljetek kendtek e néhány szóra: nincs többé úr és paraszt, nincs robot, nem botoz- hatják többé az embert, minda lángot, hogy újra lobogó fáklyává világosod jél folytatásában, demokráciában. A magyar nemzet nem felejtette el 1848 tanulságait. A felszabadulás után a demokrácia első tette volt, hogy a\ jP1*! már ott szunnyadt/» párizsi .^rrikádokon csakúg bé, nt a német maették elnyomás, földes esi tüntetéseken nafosok utcai harc ^ar nép legjobbj nemzetet a Habsburgok .,rak önkénye ellen. „De a szolgaságnak népe? ; kél föl, hogy láncát Z - hirdette Petőfi. A “nyék gyorsan követték egy . ast A budapesti március 15. töményeitől és a külföldi hírek- niegriadt országgyűlés, sorra a meg a jobhágyfelszaba- és a nép többi követelését, csakhamar kiütköztek a for vezetőosztályának, a emességnek osztálykorláü országgyűlés hetekigH °zott a megváltás méri H és a parasztság marj h felszabadításának ké vel eljátszotta a tel jjff n< Bníység megteremt pégét. A hely telel I»Politika a rnagyB Í£s szövetséges!! cári a szo- ilág dőlgek vesznek kör hanem velünk kö ban harcoló né^ amelyekhez ajJ sági és segélv^ro seken túl, aiz szétszakíthatatlan bennünket. Észak 5 új ke- élesztve jék 1848 méltó a magyar népi unk volt, ma ma önkény cialiste gozóin* sagszereto 1948 1848 A emzeli kard, dunk ere zünk Nem lesz Talpra magyar, hí a haza! Itt az idő, most vagy soha! Rabok legyünk, vagy szabadok? Ez a A magyarok istenére Esküszünk, Esküszünk, hogy rabok továj Nem leszünk^.v ■ Rabok voltunk mostanáig Kárhozottak ős apáink,! Kik szabadon élíek- Szolgatöldben nem A magyarok istené Esküszünk, Esküszünk, hog Nem leszünk Sehonnai bit. Ki most, ha hordtunk! rabok tovább Kinek dré Mint a A mac Eskü* übb rongy élete, becsülete. Az-.r.8 uralom alat geket sz Sí' NWd^arc ejle tovább pnév megint szép lesz, nagy híréhez; fentek a századok, fsuk a gyalázatot! ígyarok istenére iszünk, sküszünk, hogy rabok tovább Nem leszünk! Hol sírjaink domborulnak, Unokáink leborulnak. És áldó imádság mellett Mondják el szent neveinket. A magyarok istenére Esküszünk, Esküszünk, hogy rabok tovább Nem leszünk! fyunk“ — írja Ságja április 22 ísszelátó vezérévé lomnak, ha elkésve tere állt és mozgósí- ílliókat a magyar sza- Trc ügye mellé. 1849 ben rmár csendes volt, „ki- 5k forradalmai“, de a ma- ^szabadságharc fáklyája ott futott a népelnyomás sötétjében. A nyomasztó túlerő ílenére ott verekedett magára- hagyva a magyar nemzet. A szabadságharc elbukott, de a a földet kiosztotta a jobbágyok késői utódainak, szétverte a feudális rendszer utolsó maradványát, — az ország, az államhatalom egyre inkább a népé lett. Nem felejtettük el Petőfi tanítását sem, aki azt hirdette: „Könnyű elbánni külső ellenségeinkkel, ha kivesznek a belső bitangok“, és a magyar demokrácia ebben a szellemben bánt cl a nép jogaira törő összeesküvőkkel: Sulyokékkal, Pfeifferék- kel és a többi hazaárulóval. Ma már nem ellenséges nemzetisébarátja és lyar nép har- az ingadozó hanem a mun- többi dolgozók való küzdelemben larcedzett párt, a frnmunista Párt vezeti, ídságharc legféltettebb hogy úgy kell vigyáz- nemzet egységére, mint a k fényére. Ebben a szeljen sikerült az utóbbi hó- ípokban eltávolítani az útból a íemzeti egység ellenségeit, a külföldi imperialisták ügynökségét képező jobboldali szociáldemokratákat, majd megteremteni aZ egységes munkáspárthoz vezető út előfeltételeit. Ezen túlmenően ma már nemcsak minden pártot, hanem széles népmilliókat is áthat az a tudat, hogy a legszorosabb nemzeti egység, a Nemzeti Függetlenségi Fíjmt élő szervezetté változtatása virágoztathatja csak fel hazánkat. Harcokban, eredményekben gazdag korszakot hagytunk magunk mögött, meggyógyítottuk a háború által hazánkon ejtett sebeket, hidakat emeltünk, vasutakat építettünk, gyárakat varázsolt elő a magyar munkás öntudata és hazaszeretete. Van miért dolgoznunk. Annyi évszázad elnyomása után végre a magunk gazdái lettünk, magunknak építjük az országot, a nép országát — és lehetne-e szebb megemlékezés 1848 dicső napjaira, a magyar szabadság szent ünnepére,. mint az a láz, amellyel mun- kaversenyre, a hároméves terv teljesítéséért, több és jobb munkára indulnak a dolgozók százezrei. Előttünk az ország boldogabb jövője. Biztató reményekkel, — izmainkban feszülő, szent akarásokkal indulunk a holnapok felé, amelyek valóraváltják és beteljesítik a 48-as szabadság- harc hőseinek, Kossuthnak. Petőfinek és Táncsicsnak legszebb álmát, Felépítjük az országot, — különbet alkotunk, mint valaha is építettek itt, a Duna-Tisza mentén. Ma ifjaink ott menetelnek egy sorban, közös elszántsággal á szívükben, — holnap már egy cél hatja át az egész, felszabadult nemzetet. Nem maradtunk méltatlanok a 48-as $za- badsagharc szelleméhez. Ma újra tavasz van, március van. És határtalan az élet.
