Új Dunántúl, 1947. július (4. évfolyam, 146-172. szám)

1947-07-09 / 153. szám

234? JÜlRTj 5 ÜJ D U N A NT Ü D 3 Boszniában és a jugoszláv tengerparti városokban foglalkoztatják a magyar építőmunkásokat Egy pécsi éptlőmunkás beszámol jugoszláviai élményeiről és az oltani helyzetről MI igaz a spanyol választási hírekből Budapestről jelenti az MTI: A Budapesten is jól vehető spanyol titkos rádióállomás hét­fő esti adásában azt mondta, hogy az úgynevezett népszavazás nem volt egyéb ostoba., hazug kutyák ómé diánál. A szavazók nagy része tartózkodott a szava­zástól és a leszavazottak többsé­ge Franco ellen szavazott. Alig két héttel czelőt: gördült ki a Jugoszláviába induló szerel­vény a pécsi pályaudvarról, máris bírt kaptunk a Jugoszláviában dolgozó épitömimkásokról. Még élénketi emlékeztünkbene él az a búcsúztatás, mélyben részesitet ‘ék a nagy útra induló épitőmun- kásokat. 'ok megható jelenetnek voltuk szemtanúi. Anya fiától, feleség férjétől búcsúzott köny- uyes szemmel. Mindenki aggó­dott távozó hozzá Tartozója sor­sáért — Messze mennek — mondták sokan — ki tudja, mi­iven sors vár rájuk És néhány nappal ezelőtt levelet hozott a posta azerbesztőiségünikbe. Perit Lajos pécsi épttőmunkás Irta — Élményeiről és sjz ottani helyzet­ről számol b» levelében. írja. hogy az első jugoszláv él lomáson Ketonban megható fo. Ssdtatéchjn volt részük. „Még- APOLLÓ 20-46 1*1.: 20-Jt Szerda -csütörtök túlit« 9—10 köikivénatro újból b*muto*óstc kéről az évad legnagyobb sikerű filmje Lady Hamilton Lord Nelson, a Napóleont verő indalgari bős é* a kor legszebb ragyogóbb asszonyának forró lángolásu szerelmi regénye '•■szerepben: Vivion Leigh é- luuronce Olivie,-iöadások b, 8 órakot 2RANIÄ >■,.«1*41*1*1» , felein» Z».t> MA UTOUÄRA Eisülyedt világ ^«wspIS: Rgndalt SapH Lrsönyörű (ant«szttkus mesefllro Rrgyogó hówezók és égbegyek betet'ent)* a Hitt»** híradó Előadások kezuete hétköznap 6 — 8 órako. vasámsu 4 — 8 — 8 ÓTakot Legközelebb Emlékek szerenádja bene Dunne és Cary Grau zenekar is volt“, cs mikor befu­tottak az állomásra, eljátszották a magyar és jugoszláv Himnuszt Valamennyien könnyeztek. Nem reanéltek ilyen fogadtatást.. Zág­ráb városáról a csodálkozás hang- ián emlékezik meg. „Gyönyörűek Zágráb öt—hatemeletes házai és sugárútjai“ — írja, Zágrábban három csoportra osz­tották őket. Egy részük Boszniá­ba uteazori tovább, másik ré­szük pedig a tengerparti városok felé. Ők, a pécsiek — Fszék kör. nyékére mentek. Most a Batta cipőgvár felépí­tésén dolgoznak A nácizmus romjait hozzák he.lvre, hogy mi nél előbb megindulhasson az a nagyfontosságú üzem Békében — írja — 7 000 munkás' dolgozott itt A gyárépületet munkáslaká sok veszik körül. Minden min kislakás két nzobából, konvhí bő! és fürdőszobából áll. A ha zat mindenütt kert veszi körül Most az építőmön Iá soV 'ak iái ezeket a házakat. A munkaidő 6—2-íg tart. Köz­ben étkezési szünetet is -arfranak Régen nem ettem már olyat — Írja, — mint Jugoszláviában. Minden nap 25—50 deka hús kapnak. KERESETÜK 200—250 DIN AI és az élelemért osak 40 dinárt fi vetnek. A levél további részéber beszámol arról, hogy a szövetke. zetek milyen nagv mértékher van na k segítségére a munkások uak. A szövetkezetben minden: lehet kapni. Még hitelbe is. Jugoszlávia gazdasági helyzete aránytalanul jobb, mint a miénk A keresetből ruházkodni is ud KOBOLO-HO^ MECSERTSZÄBDT.C* szí rdén—csütörtökön uilios 0 ás 10-‘n Egy műsorban 1 \ vadnyugat minden izgalma, n nberek tn!u!a'ai és erényei Mexikó hiénái és Dsungel titka HÍRADÓ Telefon előjegyzés: 16 __■ El őadáson : szerdán és csiitöi 'ököo este 8 órakor legközelebbi műsoron« K ó virág PARKON?#­ma UTOLJÁRA KORlw •■ANDOK S2HNES hím.« A NAGY KALAND Csütör.öttől—vasárnapig. július 10 — 13 A szabadság és hazarzeetet himnusza Szemben a halállal (Szabadság ára) L din ellenállás z más futn e, iösiereplö Paul Reichardl ■adások: ric.,.ozuap 7 és 9 órako', vasárnap A, r es 9 óraim Az utoisu előadás a kerthelyiségben A pécsiek közönyével szemben Újhegy bányászainak hatalmas tömege tomboló lelkesedéssel ünnepelte az Operabáz művészeit Bányászainknak erre a hírre, most nak, sőt még szórakozásra is tel­lik. Nagyon meg vannak elégedve ■i magyar dolgozók munka javai A szolidaritás a legteljesebb a jugoszláv és magyar munkás kö- zott. Jól megértik egymást, még akkor is, ha beszélni nem tudnak egymással. Hat hónapos kemény munka vár . még a magyar építő mun­kásságra Kimentek Jugoszláviába, hogy segítsenek felépíteni a ná­cizmus rombolásait És hat hónap mulva visszajönnek, hogy a javu ló gazdasági viszonyok mellett Itthon folytassák az újjáépítő« munkáját. Bizonyára felhasznál­lak majd *z ottani tapasztalatai­kat és erős pillérei iesoznek a magyar munkásságnak Mert ta­pasztalatokra tehettek szert, ta­nulhatlak a jugoszláv munkások kemény küzdelméből, amellyel megszilárdították s népi demo­kráciát. Az igazi ifjúság Merész, sőt mondhatjuk, vak­merő dologra vállalkozód a IS-a» ifjúsági bizottság Népi Együt­tese, amikor elhatározta, hogy eddigi munkája, tanulása erd- ményét, — a népdalokat, népi táncokat, balladákat, — bemu­tatja Pécs közönségének Bátor feladat volt ez. Júliusi hőség­ben zárt terembe csábítani a pécsi polgárt, szinte lehetetlen- ségnek tűnik, Mintegy 100—130 főnyi kö­zönség gyűlt össze vasárnap este a Ciszterci gimnázium dísztermében a bemutatón. Ez a' szézh irrainc emebr két órán keresztül igazj népi művészet­ben gyönyörködhetett. A pécsi fiúk és leányok, — kollégisták, középiskolai diákok, különböző ifjúsági egyesületek tagjai, — arcukon lelkes mosollyal, tehet­ségesen, szívvcl-lélekkel átérez­ve, táncoltak, énekeltek, sza­valtak. Leírh Lattanul jó érzés volt látni a 14—18 éves gye- , rekeket, amint kipirultam tes­tük, fejük, minden porcikájuk hajladozásával a nemzeti szó- J kasokat, a mngyar nép kultú­ráját mutatták be. Népdalkóru­sok, izig-vérig eredeti népi tán­cok, szavalatok, népballadák és népi játékok váltották egy­mást. Villant a lányok tenger­nyi szoknyáji, csattogott a le­gények csizmája: szinte percen­ként felcsattant a kevésszámú néző tapsvihara. Ady, József Atfila verseit iktatták „pihenés, képpen" a gazd tg műsorba, Úgy érezzük, a szereplők kó. ziil nem emelhetünk ki névsze rint. senkit. Mégsem hallgathat, juk el Mihály Sebestyén ne­vét, aki a táncokat betanította é.s szóló Iá nevű v»| kivételes te­hetségről tett tanúságot, vala­mint Sudár Viktor most vég­zett tanítót, aki az Ady ver. sek előadásával válott ki le­nyűgöző hatást. Az est kizárólag erkölcsi si­kerrel zárult. A pécsi „kultúr“- közöneég közönye a hadifog­lyok javára rendezed bemutató- estet anyagilag tönkretette, mert a kevés bevételből az ere­deti népi viseletek kölcsönzési diját, a különböző adókat kel­lett kifizetni. Kérjük a Népi Együttest, is­mételje meg feledehctctlen elő­adását kerthelyiségben, ahová bizonyára szívesen eljön min­den szépre szomjazó ember. Sl E. Vasárnap délután a pécsújfae- gyi szakszervezeti székház nagy­termében zsúfolt nézőtér előtt, többszáz főnyi bányászhallgató­ság számára hangversenyt adtak asz Operaház Pécsett tartózkodó legreprezentatívabb művészei: Orosz Júlia, Palánkay Klára, Bencze Miklós és Pongrácz László zeneszerző. * Emögött a Ids hir mögött nem­csak egy érdekes történet, hanem kultúréletünk égései .válsága és e válsággal összefüggő minden probléma megoldásának egyet­len lehetősége húzódik meg, — bontakozik ki. * t Szombaton este a Nádor-étte­remben megrendezett „Szivár­vány“ müvészest csodálatosan szép műsorát csak azon kevesek élvezhették, akik nemcsak szaval­nak a kultúráról, a művészetről, hanem akik élnek is vele. Forró, nagy siker volt. De őszintén meg kell mondanunk, egy 80.000 la­kosú várostól, egy olyan város­tól, amelyik szeret .arra hivakoz- ni, hogy Pécs „kultúrközpont“ néven cl a köztudatban, országos, sőt európaihirű művészeink ré­szére nagyobbszámú közönség is kitelhetett volna. * Az úgynevezett „polgári társa­dalomról", amelyik mindenkor szerette és még ma is szereti magát azonosítani a magasabb művészetet ismerő, értő és azért áldozatokat is hozni tudó embe­rek közösségével, kiderült itt, Pécsett bizonyosodott be, hogy az egész polgári társadalomról híresztelt ez a „tény“ nem volt egyéb, mint hamis illúzió. A „pol­gári társadalom“ nem tett egye­bet, mint önmagát tömjénezte, amikor el akarta hitetni a köz­véleménnyel a magyar kultúra életében betöltött elsődleges sze­repét és fontosságát, kultúra-meg­tartó és kultúra-fejlesztő tevé­kenységét. Bebizonyosodott itt Pécsett, — hogy ha valóban közkinccsc akarjuk tenni a tiszta, tökéletes művészetet, a társad-lomnak erre a rétegére támaszkodni nem lehet, számításainkból ki kell őket hagynunk, mint olyan elemeket, amelyek vannak ugyan, de egy- ált üában nem aktiv, komoly té nyezőí egy aktívan megindult, komoly, demokratikus értelemben építő célokat szolgáló kultúrfolyn I iratnak. |A valóság amellyel » szombat esti eseményekkel kapcsolatban szembe kell néznünk, igen rideg. De éppen ez a rideg valóság az, amelyik igen komoly és igen mélv tanulságul szolgál. Mert amikor művészeink szinte hitüket vesztetten, a csalódás és kiábrándulás keserű ízével szá­jukban. riadt szemekkel néztek szembe ennek az úgynevezett „polgári társadalomnak“ megnem- értésével és közömbösségével, — valami nem mindennapi dolog történt. A pécskörnyéki bányatelepeken híre futott, hogy Pécsett vannak az Operaház nagynevű művészei. már egyetlen gondolatuk, gond, juk volt csupán, — az, hogy ré­gi, szívükben rejtegetett álmuk valóra váljon: ők fs élvezhessék végre az abszolút, a tiszta töret­len szépségű művészetet És kommunista bányászok kül­döttsége jelent meg a mű’ észek előtt, tolmácsolva az összbényász- ság kérelmét: „jöjjenek ki kö­zénk, látogassanak mre bennün­ket!" A kérés meghallgatásra talált és Így történt, hogv va&árnar dél­után a pécsújhegvi kommunista bányászok által beküldött ko­csikkal az Operaház művészei ki­mentek Pécsújhegyre. A pécsújhegyi szakszervezeti székház előtt A s z tn a n n Jenő elvtárs, bányász kerületi ti'kár fogadta a ritka vendégeket A szakszervezeti székház nagyter­mét zsúfolásig megtöltötték a nagy eseményr: odasereglett he­lyi és környéki bányászok és hozzátartozóik, akik szűnni nem akaró tapsorkánnal fogadták nép­szerű cs nagynevű művészeinket. Szinte lélckzet visszafojtva hall­gatták a csodálatosan szép opera-áriákat és opercttrészlete- két. Zengett a bányász szakszer, vezeti székház a soha nem hal­lott művészettel előadott meló­diáktól. Az ének, a zene varázs­latos ereje magával ragadta az egyszerű bányászszíveket. — és cseppet sem csodálkoztunk azon, hogy a hallgatóság szeme meg- fényesedett és egy idősebb elv­társnőnk arcán végigfelytak- ’ könnyek. Diadal, ünneplés tomboló uj­jongó lelkesedés volt minden szám, — és az elragadtatás olyan nagy volt, hogy szinte íe sem akarták engedni a színpadról Orosz Júliát, Palánkay Klárát és Bencze Miklóst, akik művé­szetük tökéletességével egészen elvarázsolták és láizba ej'ették a bányászszíveket. Az Operabáz művészeinek pécsújhegyi látogatna* tanulság amj nézve, hogy az új utakon elindult magyar kultúr* é* mű­vészet tartó pillére nem az ónm'- gát bereiklámozo't, levitézlett „polgári társadalom“, h*nem a mély, komoly törekvésű dolgozó társ idalom. Bebizonyosodott, hogv kell nekik a valóban tiszta kultúra ea tiszta művészet, — osak ki ke*! vinni hozzájuk É-s elsősorban ezt kell kivinni nekik, mert van szükségük, * szivük, leikül mé­lyén csakis ezt igényük • A pécsvidékí kommunista bs nyászok megígérték, hogy ezt a ritka élményt honorálni fogjak Olyan mértékben és akkor. aho. gyén és amikor alkalmuk lesz r* Egyetlen kérésük csupán *r máskor is jöjjenek és ho-zzák nekik a kultúrának és művészet* nek ezt a mély tartalmát. ... És amit a kommunista bá­nyászok megígérnek, azt teljesí­tik is. Azokkal szemben, akik iránt érzik a viszontszolgálat és az adakozás szükségességét Béky Júlia dr.

Next

/
Thumbnails
Contents