Új Dunántúl, 1947. május (4. évfolyam, 98-121. szám)
1947-05-10 / 105. szám
ÚJ DUNÄNT0E m? uAjm ti most már kezdjünk hozzá »1 életszínvonal meg javításához Ez a követelés feltétlenül jogos és feltétlenül teljesíteni Kell, Én azt szoktam mondani, hogy aki a vízben fuldokol, akkor örömmel kapja el a mentőövet, de senki sem kívánhatja tőle, hogy ennek az örömnek hatása alatt mondjuk Győrből Budapestre gőzhajó helyett mentőövvel közlekedjék. Már pedig egyben-másban ebhez hasonlít azoknak a szándéka, akik a magyar dolgozó népet továbbra is azon a gazdasági színvonalon sze. retnéfe tartani, amelyet tavaly augusztusban az infláció megállításakor csak kiindulópontnak te- Kintettünk. A helyzet ma az kedves elvtér- saim, hogy a váróéi dolgozók a bérből és fizetésből, amit kapnak, jól-rosszul — be tudják szerezni élelmiszer szükségletüket. Azért mondom ilyen óvatosan, mert éppen ezekben a napokban és he- ekben, amikor a tavalyi termés kezd kifogyná, a dolgozók egy nőm is kis részénél a rendes éléi- mezés is nagy gondot okoz. Ebben kétségkívül nagy része van a spekulációnak is. Itt az Ideje, hogy ehhez a kérdéshez újra kemény kézzel hozzányúl junk. Meg kell értenie mindenkinek hogy a magyar dolgozók ezalatt nemcsak az ipari munkásokat, de tisztviselőket, kisiparosokat, kiskereskedőket és a parasztság zömét is számoljuk, most már nem elégszenek meg többé a puszta eleiemmel. A magyar dolgozóknak most már több kell, elsősorban ruházatra, cipőre van szükségük és jelentkeznek a kultúrigényei is: a könyv, a mozi és hasonlók. Meg kell állapítani, hogy a dolgozók zöme ma nem tud ruhát és cipőt vásárolni magának. Nagyon súlyos ez a kérdés ott, ahol a család nagyszámú. Ilyen helyeken a ruházkodás a mostani kereseti hiányok mellett szinte megoldhatatlannak látszik. A magyar rraz- dasag további fejlesztésének döntő előfeltétele tehát, hogy most a dolgozók tömegének ruhát és cipőt nyújtsunk. Hároméven belül, salát erőnkből... Azt hiszem, ebben a kérdésben mindenki egyetért velem. A gazdasági élet további erősítésének döntő alapi éllé tele, hogy a termelés tervszerűen menjen, hogy a termelt javak elsősorban odajussanak, ahol rájuk az újjáépítés további menete és a nemzetgazdaság érdekében szükség van. Pártunk, a MKP ezt a helyzetet a stabilizáció második hónapjában már előre látta. Mi tavaly szeptember végén harmadik kongresz- szusumkon felvetettük a tervgazdálkodás szükségességének kérdését, de nemcsak felvetettük, hanem azonnal munkába vettük. A Kommunista Párt gazdasági szakértői G e r ő Ernő elvtárs vezetésével ki is dolgozták a hároméves terv főbb vonalait. Ebbe a munkába bevontuk az ország legjobb szakértőit, a Gazdasági Főtanács embereit, Vas Zoltán elvtársunkat és az idén könyvalakban kihoztuk a hároméves tervet. Döntő része az, hogy három esztendőn belül a mosta, ninak duplájára kívánjuk emelni a magyar dolgozó nép életszínvonalát. A terv szerint saját erőnkből is, minden külföldi segítség nélkül, három esztendő alatt be tudjuk gyógyítani a háború ütötte sebeket és a termelést a békebeli fölé tudjuk emelni. A mi tervünk után elkészült a Szociáldemokrata test. vérpárt terve is. Ezt a. két tervet egyeztettük, belevettük a Nemzeti Parasztpárt szempontjait is, de a gyors megvalósítást megnehezítet, te az a körülmény, hogy a Független Kisgazdapárt nem készitett összefüggő, minden kérdést felölelő tervet. Március 23-án megjelent ugyan a Kis Újságban egy közlemény ar- ról( hogy elkészült a Kisgazdapárt hároméves terve, ez a terv azonban mind a mai napig sem nyomtatásban, sem egyébként nem jutott nyilvánosságra. Azoknál a tárgyalásoknál, amelyek a Baloldali Blokk egyeztetett terveivel foglalkoztak, megtudtuk a Kisgazdapárt kívánságait, de magát a tervet nem ismerjük és íel kell tételeznünk, hogy ilyen ’nem is létezik. Nagyon sajnálatos, hogy a Független Kisgazdapártban vannak olyan befolyásos elemek, amelyek nem jó szemmel nézik a terv megvalósítását és hazánk gazdasági megerősödését, lizért mi külön örömmel üdvözöljük a Kisgazda- párt felhívását, mely közli, hogy teljes politikai és közéleti súlyával belekapcsolódik a hároméves terv közös munkájába. Jobb később, mint soha! — mondjuk rá és reméljük, hogy ez nemcsak papíron marad, de meg is valósul. Vcmyontíc zsmál és a háborús, infláció» nyeroaágefc megadózterfáso A hároméves terv megvalósításához igen jelentékeny összegek kellenek. Ezeket egyszerű, rendes adózással előteremteni nem tudjuk. Megköveteli, hogy mozgósít, suk hazánk olyan erőforrásait, amelyekhez eddig nem nyúltunk. Az újjáépítés eddigi terheit szinte kivétel nélkül a város és falu dolgozói viselték Ez az egyoldalú közteherviselés tovább nem tartható fenn, változtatni kell ezen a téren, még nedig gyorsan és alaposan. A hároméves terv gazdasági előfeltétele, hogy megvalósuljon végre az a jelszó; .Fizessenek a gazdagok!" Gondosokéul kell róla, hogy h- ránk újjáépítésébe végre bevonjuk’ a gazdaságilag legerősebbeket. Pártunk ezért azt javasolja, vegyük számba a háború« és inflációs nyereségekei és ezeket növekvő, progresszív módon 75 százalékig vegyék az újjáépítés céljaira igénybe. Az újjáépítés gazdasági megalapozására azonkívül javasoljuk, hogy a gazdagok Űzessenek vagyon dér.smát. Ezt a vagyondézsmát. úgy gondol, juk, hogy érintetlenül hagyván a falu 15 holdnál kisebb birtokkai rendelkező gazdáit, a városban ■pedig az ennek megfelelő rétegeket, a kisiparosokat, kiskereskedőket, akiknek vagyona 50.000 forintot meg nem halad. A háborús és inflációs nyereségek erőteljes megadóztatását minden dolgozó csak n legnagyobb helyesléssel fogadhatja, éppen úgy, mint a gaz. dagok fokozottabb megadóztatásét, A háborút és annak pusztításait a gazdagok idézték elő, ezért méltányos és helyes, hogy fizessenek végre a gazdagok. És ugyanilyen méltányos és helyes az is. hogy aki a magyar nép végtelen szenvedéseiből a háború, vagy az infláció szenvedései alatt, vagyont gyűjtött., most ennek a lehető legnagyobb részt arlia le az újjá- 'pítés céljaira Nagyon jól tudóm, hogy ez a követelésünk nem fog mindenüt osztatlan örömet és helyeslést kiváltani, Amikor mi tavaly ilyet;, kor a stabilizációval kapcsolat ban felvetettük ezt a kérdést a Kis Újság kifogásolta azt, hogy mi az adóterheket atzokna rőjjuk ki. akJk jó! élnek cs elegánsan öltözködnek. Ma ezek a ló; élők még mindig megvannak. lit isit, ha tűrjük a nagybankoknak azt a harácsolását, ami szinte lehetetlenné teszi a kis. iparos, kiskereskedő, kisgazda számára, hogy bankkölcsönt vegyen igénybe. mert olyan hallatlan bankferheket kell magára vállalnia, amelyek szorgalmának gyümölcsét egészé. ben a nagybankok számára viszi el. A stabilizáció tapasztalatai ezen a téren két követelés* állítanak fel. Az egyik: hogy feltétlenül szükség v> íy állami központi ban1 Ezért állatnisítani kel! a .Nemzeti Bankot. Ugyanakkor azonban elkerülhetetlenül szükséges, hogy a három legnagyobb bankunkat amely Ipa. runk és kereskedelmink zömét tartja kezében, ugyancsak illa. mositsuk. Az államosítás a bankok terén azonnal megszüntetné nálunk azt a rendszertelenséget, hogy a rendelkezésre álló töke jelentékeny része nem oda kerül, ahol arra a magyar újjáépítés szempontjából a legnagyob szükség volna, hanem oda. ahol a legnagyobb hasznot tudják vele megkeresni. A hároméves terv parancsoló. lag megköveteli, hogy hitelgazdaságunkban is létrejöjjön az elengedhetetlen tervszerűség, amelynek feltétele a Nemzeti Bank államosítása és a három nagybank államosítása. Äss egységes szövetkezetek és e Kisgazdapárt A tervszerű gazdálkodáshoz hozzáfartoeik a szövetkezetek fej. lesztése is. A szövetkezeteket a régi rend urai sohsen látták szívesen és Horthyék mindent meg. tettek, hogy elsorvasszák őket. Amint felszabadultunk, a szövetkezetek kérdése azoinna! előtérbe került. Sajnos, azoknak asz erőknek, amelyek nem szívesen látták a szövetkezést, sikerült ennek a kérdésnek megoldását szinte a mai napig elodázni. Tulajdonképpen csak ezekben a hetekben kezdődik a szövetkezeti mozgalom központjának létrehozása. De hogy ezen a téren milyen veszélyek fenyegetnek és milyenek a nehézségek, arra nézve jellemző az a közlés, amely a Kisgazdapárttól származik és arra vonatkozik, hogy egységes szövetkezet vezetőállásait százalékosan felosztottuk a különböző pártok között. A Kisgazdapárt ennek az elosztásnak gyakorlati végrehajtását úgy képzeli el, hogy például ha a szövetkezet1 központ be akar állítani egy tisztviselőt, akit szaktudása és megbízhatósága alkalmassá fesz, előbb komplikált százalékszámításokat kell végezni és ha nem adják ki a száza létszámokat, akkor az Illetőt nem lehet munkába állítani akármilyen szükség volna rá. Ezt a tényt elrettentő példá. nek hozom fe! arra, hogy milyen nehézségekkel kell megküzdeni gazdasági téren. Nemcsak azért, mert hazánk még szegény és gazdasági eszközei korlátozottak, hanem azért is. mert a pártrendszer tújtengései helyenként már olyan arányokat mutatnak fel, amelyek kezdenek gazdasági, sőt nemzeti veszedelemmé válni. Ezen a téren több tervszerűségre van szükség. A rögtönzések ideje itt is emuit. A demokratikus megbízhatóság mellett minden téren a szaktudásnak kell előtérbe lépni. A demokratikus pártok akkor tesznek legjobb szolgálatot a magyar demokráciának, ha ezt megértik és párt szemp on t j ai k háttérbe szorításával rátérnek itt is a stabilizációra. Űf hadiáratok a drágaság ás spekuláció el*en! A hároméves terv anyagi előfeltételeinek megteremtése mellett azonnal rá kell térni a dolgozók életszínvonalának megjavítására. A hároméves terv megken! ’-ével egyidejűleg meg kell teremteni az új kollektív szerződést, mely a városi dolgozóknak nemcsak pénzben j mutat többet, hanem a valóságban i« több jövedelmet és több árut biztosít Arra még jól emlékeznek a dolgozók, hogy több bér nem mindig jelent több élelmet, több ruhát és több cipőt. Ezért teljesen Jogos a város és falu dolgozóinak az a követelése, hogy elsősorban az árak indokolatlan emelkedését akadályozzuk meg, mert sivéSrai könnyen megtörtén hét, hogy az augusztus elsejéi felemelt bérekből szeptember vagi október elsején már megint csal ugyanannyit, vagy még keveseM árut vásárolhatnak. Ez a követe lés viszont magában foglalja, hogi újra hadjáratot indítsunk a sp® kulácíó ás az árdrágítás «De» A magyar demokrácia «ok Igére tét be tudta váltam, de meg kel állapítani, bogy a spekulánsok feketézők és csempészek ellen harcban nem érte el azt. az ered ményt, amit ígért. Egyetlen epe kulin«, egyetlen forintrontó se® kapta meg az ígért halálbtetetárf Most, amikor a magyar' demokrá da a hároméves tervvel a jó pé0 megteremtésénél nagyobb műnké ba fog, feltétlen« szükséges, hogy * spekulánsok és árdrágítók eile®1 harcban is azt az esélyt fejte* ** amelyet • jó cél megérdemel különben megtörténhetik, bog? erőfeszítéseink éa áldozataink j* lerrtékeny részét a spekuláció vitt ja zsebre. A bárom év»» terv beköszöntél® a dogozó tömegekre, kétkezi ** szellemi munkásokra egyaránt * tényleges életszínvonal emeléséi'®1 kell, hogy járjon. Minthogy csak azokat a javakat tudjuk * dolgozókhoz juttatni, amely«*®* ök maguk termelnek, szüksége*? hároméves terv roegvalóeitáiá** kapcsolatban, bogy nöjjön a munkafegyelem ®* munkateljesítmény. . Aki ismeri a magyar ipart, az ***?' ja, hogy ezen a téren a stabilt" ció háromnegyed éva alatt den tekintetben igen komoly Br®"' ményeket értünk el. Az utolsó #*' tökben egy kicsit megcsappant ®* a fejlődés, de remél jük, hoflV, küszöbön álló új kollektiv szer*A dés és a háromévá« terv auguj* tus elsejére előrelátott megk«9* t«!' séve! újra emelkedni fog s melós. A májú» elsejei hatalmas nulások, melyek úgy méreteik®*? mint hangulatukban toeewze f«‘'j múlták a tavalyit, nemcsak ÍL mutatják, hogy a munkásoW*?^ «záróban és öntudatban meg®?*. hanem azt is, hogy a magyal £>■ Ma háio®** go?ó& megértették a uojv terv politikai jelentőségét és c landók érte a legnagyobb áldfl^ tokát is meghozni. De ezek»«*.^ áldozatoknak ismételten, — ^ fedhetetlen előfeltétele, hogy ^ re megvalósuljon az igazi herviseíéa, fizessenek a gazt F hozzuk létre a vagyondézsn”1),,. vegyük erőteljesen igénybe * ( borús és inflációs nyereség«** Meg kell szüsatetz&i a beszolgáltatást, a dássxnát és a iegyrendszer* Amj a mezőgazdaságot illeti, a hároméves terv meg akarja 'Tüntetni az agrárollót, fel akar- ja emelni a falu életét és kcl- iárszínvonalát, szociális helyzetét arra a színvonalra, amely a városban megvan. Ezért a hároméves terv majdnem kétmilliárd forint befektetést szán a falura. A gazdákat ebben a pil- latnatban a legjobban érdekli, a beszolgáltatás kérdése. Elvi álláspontunk ebben világos. Azt mondottuk: amennyiben a termés hol. danken1 meghaladja a 6 mázsát, Ma már megalkothatjuk azt az adórendszert, amely végre vaió- raváltja a dolgozóknak azt a követelését, hogy fizessenek a gazdagok De nem I bet meggyorsítani gazdasági éltünk talpraá! semmi néven nevezendő beszolgáltatás ne legyen, csak a földadót kelljen mim, tavaly. természetben beadni. Ebben az esetben meg kell szüntetni a gazdák által annyit és joggal fel- panaszoH dézsmál is. Tekintettel arra, hogy idén a gabonával bevetett terület jóval nagyobb, mint ovaly ás a terméskilátások is jobbak, mi azt javasoltuk, hogy abban az esetben, ha mégis beszolgáltatásra kerül sor, 15 holdon aluli gazdákat mentesítsék. Ezt a tervünket a Kisgazdapárt ellenkezése mialt nem tudtuk megvalósítani. A nyilvánosságra hozott beszolgál- taíási tervezet hosszú harc után csak a 8 holdon aluli gazdákat mentesíti a beszolgáltatás alól. Reméljük, hogy az utolsó napok esői és a csapadékosnak ígérkező május, tárgytalanná teszik ezt a vitát és az egész gazdatársadalmat mentesíteni tudjuk a beszolgáltatástól. i-\i, uisgyar komtnuuni$ták nemcsak munkáspárt, de parasztpárt is vagyunk. Nagyon jól tudjuk, hogy mennyi zaklatást, kellemetlenséget és feles munkát jelent a gazdáknak a beszolgáltatás. iMinden tőlünk telhetőt meg fogunk termi, hogy az ilyen megkötöttséget, amely a fasiszta háború okozta maradvány», a lehető leggyorsabban megszüntessük. Ezzel kapcsolatban a városban viszont megszün- tótjttk a. j-egyrendszert és jegy nélkül biztosítjuk megfelelő maxi- máis áron a dogozókoak legfontosabb élelmiszerükét. Addig is, amig reméljük az idei termés bő. ioJf ven fizet, igyekszünk’ erőnkkel a. gazdák segítség®1* ií ni. A különbÖKő céHiitótek«®^ vül a napokban javasoUúkvV a gazdák kapjanak zöldhife.V hogy « Iáhon á’Nj gabonát y • télének egyenek uzsorások11* adnj. w Erre a célra májusban !ió forintot fordítanak és,. ÍJef jük Hogy ugyanezt a® júniusban is biztosítani 1 Egyik feltételünk tsz, hogy a zöldhitel felét a tf* * aluli és újgazdák kapj*"' A május elsejei felvo11“^ nemcsak Budapesten, de i* megmutatták, hogy * ^ ' parasztságban, elsősorban -jjj gazdák között nő és ecöj" j® munkás—paraazl szőve*»«? dolata. Felelőtlen licitálás a búzaárak ^ gyászt és a cipő. ** -VL amelynek gyártói 30® f°,r, zetnek egy mázsa búz»®“£ 0jT gos, hogy amit a d35!rt„(lV' nyernének n vámon, ev<5 Sok .szó esik most az agrárolló csökkenésével kapcsolatban az új gabona árakról. Ebben ■» kérdésben olyan elemek részéről, amelyek nagyon kívánatosnak tartanák, a jó pénz megingana, felelőién licitálás folyik. Hallottunk olyan követeléseket, hogy az új búza árak 120, sőt 300 forin legyenek mázsánként, Azoknak, akiknek az ilyen felelőtlen Ígérgetés megtéveszt, felhívom « figyelmét arra, hogy mibe kerülne az ilyen búzából a ..—_ ..j kenyér, amit a ipari munkás fo- gazdasági, «k»r poMt»»* reveo. _ w m A magyar dvnekri^^ r kelj érteni, hogy * r*«J ^]c ' hívei pem nyugodt*** reeégtfkbe t é és a jövőben is 10111-Iá**0' fognak tenni, hogy . 0 * fiatal magyar deinockF . 0
