Új Dunántúl, 1947. március (4. évfolyam, 50-71 szám)
1947-03-25 / 69. szám
Ü J DUNÁNTÚL 1947 MÁRCIUS 25 Tragédia, vagy újjászületés? Nyilt levél Vedres Józsefnek Kedves Barátom! Őszinte örömmel olvastam a Dunántúli Népszava vasárnapi számában megjelent cikkedet, bár .. téma1, amit szőnyegre hozol, cseppet sem örömteli. Mi, lapunk hasábjain már hónapok óta állandóan napirenden tartljuk lra • kultúra tragédiájának“ problémáit, bár el kell ismernem, hogy zeknek a hónapoknak ziajfó eseményei és súlyos, közvetlenül bőrünkbevágó problémái nem engedték meg, hogy átfogó analízist, pontos kórriinetet, a kórokozók alapos feltárását és főleg a gyógyulás therápiáját feldolgozhattuk volna. Hogy most, ilyen vezető helyen és ilyen alapossággal van módodban foglalkozni a kérdéssel, ez aiz, ami okot ad az »tömre, mert annyit jelent, hogy legégetőbb életkérdéseink — a dcmokráciaellenes összeesküvés telgöngyölítése, a koalíció sorsa, a munkáspártok által felállított országépítő munkaterv kormány- programmá emelése, stb. — már folyamatba tétettek és így megteremtődött a lehetősége annak, hogy nocsak azért küzdjünk. hogy éljünk, de azért is, hogy szépen éljünk. Feleslegesnek tartom kihangsúlyozni, hogy cikkedre nem azért válaszolok, hogy vitatkozzam. Nincs is miért vitatkoznunk. Megállapításaiddal nagyjában és egészében egyetértek, hiszen amit mondasz, kétségtelenül igaz. De a felvetett nagy probléma nem nyert elintézést azzal, hogy válási vezércikkben megpendítette, z olvasó megcsóválja a fejét, hogy: „ej, milyen szomorú igazság!“ és aztán ismét csend borul :• holtak völgyére, kultúránk ügyére. A kérdést állandóan napirenden kell tartaniuk azoknak, akiknek a kultúra ügye szív- ágyuk, — és kinek lenne inkább szívügye, mint aizoknak, akik a kultúrából eddig leginkább kizártaknak, a dolgozóknak szószólói? Az analízist, a kórokozók felfedését álandó.an bővítenünk kell és zzel párhuzamosan, közös munkával, helyes gyógyszerek alkalmazásával meg is kell gyógyítanunk a beteget. lP s, ha erről van szó, engedd •*-' meg, hogy mindenekelőtt analízisedet egészítsem ki. Te cikkedben a pécsi kultúra tragédiájával foglalkozol1 és annak tüneteit teszed szóvá akkor, amikor ez a tragédia ma egész hazánkban általános jelenség és — ha ,i ma még oly gyér külföldi jelentésekből képet lehet alkotni a kérdéstől — ugyanebben a betegségben szenved a Szovjetunión kívül az egész világ. A színházak ebben a szezonban nemcsak Pécsett de Debrecenben. Miskolcon is átestek ezen a válságon, sőt még az államosított és elismerten nagyszerű munkát végző szegedi színház is állandóan a közönség közönyével küzd Magában a fővárosban is egymás után állnak le a színtársulatok. Kivételt, maradandó kivételt csak két színház képez, a Nemzeti és a Madách — és hogy miért éppen ez a kettő, annak megvizsgálása adja talán a legértékesebb adatot diagnózisunkhoz. De erről majd későbben. Tény, hogy a tárlatok, kult#r- í kiadások és a kultúra egyéb megnyilvánulásai is nemcsak itt, Pécsett, de országszerte olyanabban a közönyben merülnek el mint nálunk. És külföldön? Tekintsd meg a hozzánk érkező amerikai filmeket, figyeld a külföldi könyvkiadók könyvjegyzékét és kétségtelenül észre kell venned, hogy nemcsak nálunk, de ott is a közepesek tengenek túl, ami pedig nem közepes, az nég annál is rosszabb. Nem tekinthetjük tehát helyi specialitásnak a kérdést, hanem nyugodtan úgy beszélhetünk róla, mint világproblémáról. Ek természetesen nem jelenti Mindenki bevásárlóin azt, hogy ia megoldás feladatát és fcöjte 1 ez (jtfsógét elhárítsuk magunkról. Ha a ragály általános is, ez nem lehet akadálya annak hogy legalább a magunk házatá- ját fertőtlenítsük és ezzel egyúttal1 meghozzuk a magunk hozzájárulását a betegség általános leküzdéséhez. V aló igaz, amit megállapítasz, hogy a régi kultúra hordozói, a középosztály elvesztette lába alól a talajt és nincs idege! ahhoz, hogy kultúréletet éljen. De már azzal nem tudok egyetérteni, hogy ezt a vissza vonúltságot sértett hiúságával magyarázod. Mert a kultúrának ez a visszavonult vazetőrétege igenis előbújik, ha nem Tűzmadárról, vagy Ember Tragédiájáról beszélnek a színházi plakátok, hanem könnyű, szórakoztató és mondanivalónélküli ope.retekről. Ez a közönség üres házak mellett engedi pengetni a Kővirágot, a Viharos Alkony atot, de sorban áll a jegyekért mondjuk a Lady Hamilton-; náí, vagy a Szépek Szépénél. Tehát itt a baj sokkal súlyosabb az egyszerű sértődöttségnél. Egy társadalmi rétegnek a mondanivalóktól való tudatos elfutása játszódik itt le szemünk előtt, talán szervezetlen, de egységes elzárkózás minden elől, ami gondolatokat ad, vagy gondolkozásra késztet. És ez tölbfoé-kevésbbé érthető is. Hiszen a polgárságnak a muH után noszfalgiás .széles ltom egei tudják, hogy a mai idők mondanivalója nem az ő kiválóságát dicsőíti, hanem arra ébreszt rá hogy azok, akiket eddig oly fölényesen lenézett, vele egyenrangú sőt nem egyszer nála különb társadalomalkotók. Önkritikája nincs, a más kritikáját nem bírja el, te hát inkább visszavonul és csak akkor bújik elő, ha naiv szerelmi történetekben, ostoba karrierhis tóriákban. furfangos történelem- hamisításokban, de leginkább spliteres görlf el vonulásokban az elmúlt idők hatalmi csillogását idézheti. Erre a rétegre tehát, ha a tragédiát bízva bízván le akarjuk küzdeni, nem építhetünk. De ott van a megoldás, abban a mondatban, amit igy fogalmaztál meg: „a tömegek kultúrigé- nyét kell felébreszteni, illetve megerősíteni.“ Nos, én a felébresztést nem is tartom olyan nagy tennivalónak, mint a megerősítést. Mert ez a kültúrigény már felébredt, éppen a fentebb említett két példa: a Nemzeti és a Madách színházak példája mutatja, hogy a tömegek kultúr- igényc igenis megvan, csak olyant kell nyújtani neki, a:mi ezt az igényt valóban ki is elégíti. És, ha a pécsi színház közönségét a Tragédia előadásain megfigyelted, itt is meg kellett állapítanod, hogy otz utolsó előadások fél és negyeid házait nem a régi ,,kul- túrarisztokrácia“ közönsége, hanem az új kultúrigényesek adták ki. T ermészetesen ezen a téren még rengeteg a tennivaló. Aki most tanulja az ábécét, annak nem lehet Einsteint, Freudot adni olvasókönyvnek. A kultúrától a történelem egész eddigit rendezzük állandóan a a Községi Élelmiszerüzem amely a város közönségének futtatja a hasznot, amit Pécs élelmiszerellá ásónak biztosításából szerez Van egy üzem Pécsett, amelyből mindenkinek haszna van. A pécsi Községi Élelmiszerüzem. A város tulajdona, haszna a városé, szóval visszaszáll a város lakóira, a közösségre. Munkája segítségére van a kiskereskedőknek. Nem szólva arról, hogy a háziasszony gondjait enyhíti ez az üzem. Tudjuk, hogy a pécsi Községi Élelmiszerüzemet a szószoros értelemben dr. Tamás György polgármesterhelyettes elvtárs harcolta ki, léte és működése főleg az ő érdeme. A Községi Élelmiszerüzem folyton nő és fejlődik. Fűszer- és gyarmatáru nagykereskedése, sütödéje és húsüzeme van. A húsüzem különösen rentábilis, mert maguk hizlalják a disznót, egyedül dolgozzák fel és maguk adják el. Ellátják a pécsi henteseket is kész áruval és nyers hússal. Magánfeleknek semmit sem adnak el, csak kiskereskedőknek. Érdemük az, hogy egészséges konkurrenciát teremtenek a nagykereskedőknek, de míg ott a haszon a kapitalisták zsebébe megy, itt a város közösségének van belőle haszna. A Községi Élcmiszerüzem a város tulajdona, de külön közüzem, külön engedélye van. A Zólyom- utcában nagy raktáruk van gyarmatáruból és fűszerből, ennek az üzemnek főcélja az, hogy olyan cikkeket szerezzen a város fogyasztóinak, amelyeket nehéz beszerezni. A báró Bániffy Dezső utcában van a gabonaraktár, nagyrészt itt tárolják a város kenyérszükségletét ellátó gabonát, de gabona- kereskedést is folytatnak. Cél a kiskereskedők támogatása. és hogy olyan cikkeket juttassanak a kiskereskedelembe, mely közszükséglet, de nehezen kapható. Például a télen 2 vagon káposztát tároltak, hogy legyen a város közönségének. Az üzem célja nem a profit, hanem hogy az árakat lehetőleg leszorítsa. Nagy tervek vannak előkészületben. Az összes üzemet egy helyre akarják tömöríteni de a legfontosabb, hogy ma már arra gondolnak, hogy Pécs városának télire mindazt biztosítsák, ami télen nem volt kapható. Községi Élelmiszerüzemünk keresztül fogja vinni, hogy télen többé Pécsett nem lesz hiány tojásban, hagymában, káposztában stb. A munkáspárti városháza kommunista helyettes polgármestere hozta létre lezt az üzemet, de itt még sincs politika. Meg sem kérdezik, ki milyen pártban van, csak a munkaképes- seg a fontos. Negyvenegy alkalMegnéztük a Községi Élelmiszer-üzem raktárait és nagykereskedését. Teljesen bekekép: van itt minden. Szárijait hal, lekvár és egy pár citrom étkezett éppen. Minden kiskereskedőre öt darab citrom jutott Az elosztás igazságos volt, de azért sejtjük, hogy a városban nincs citrom, mert még emberi gyengeségnek1 se róható fel aiz, ha a kiskereskedő ezt az öt citromot a saját családjának adja oda. Ellenben kérjük a Községi Élelmiszerüzemet hogy most tavasz- szal, amikor a kifosztott szervezet jobban érzi a vitaminhiányt és még nincs pótlás, tegye lehetővé, szerezze be főleg aizokat ** élelmiszercikkeket pl- a citromot, melyek elsőrendűi népeledelnek számíthatók. A Községi Éliekniszeriizem megmutatta azt, hogy helyes a munkáspárti városháza üzemesítési politikája, egy létesítmény, amely a város közönségének jövedelmet 'biztosit és mindenkinek előnyére van. Izgalmas harc: CASABLANCA. Állami tisztviselők északerdéiyben lévő ingóságainak visszaszállítása A közeljövőben lehetővé válik Kelet Magyarország és Észak- erdély Romániához csatolt részén szolgálatot teljesített magyar közalkalmazottak ingóságainak hazaszállítása. Jelenleg Dunántúlon lakó érdékelt honvéd és volt csendőrszemélyek, valamint a honvédelmi tárca keretében alkalmazva volt polgári személyek er.re vonatkozó adatainak összegyfijétésével a íí. M. úr a pécsi kerületi parancsnokságot bízta meg. A Dunántúl területén lakó érdekelteik az alábbi félívre szerkesztett Nyilatkozatukat április hó 10-ig a 2. honvéd kerületi pság. ági. ao. címére küldjék be. 1. Név. rendfokozat. 2. Jelenlegi pontos lakcím (helység, utca, házszám, emelet, ajtó). 3. Az Ingóságok helye Kelet- magyarország és Északerdély elcsatolt részében (részletezve, mint fent). 4. Kelet Magyarország c* Északerdély Romániához csatolt részén Jlévő ingóságok felsorolása. 5. Milyen rakodótérre van szüksége az elszállításhoz (pl. I vagon Vü vagon stb.) 6. Az ottani berakó vasútállomás (a legközelebbi vasútállomásig a fél maga köteles gondoskodni a szállításról.) 7. A kirakó állomás megjelölését. ahová az ingóságokat szállítani kell. (csak olyan helvről lehet szó, amelynek vasútállomása van. 8. Meggyőződött-e róla és hogyan, hogy az ingóságok jelenleg is megvannak-e. 9. Megjegyzés. Kér. pk. rendeletéből Gaudernak ezds. sk Mecsekszaboicson is megalakult a Magyar-Jugoszlav Társaság Meecsekszabolcson is megalakult a Magyar-Jugoszláv Társaság helyi csoportja. A Miagy ar- Jugoszláv Társaság ottani helyi csoportjának előkészítő gyűlését, amely alkalomból bemutatták a Titó népe című jugoszláv tárgyú filmet, amely a népfelszabadítási harcokat ismerteti. A gyűlésen a pécsi csoport részéiről Lakatos József elvtárs ismertette a Magyar-Jugoszláv Társaság felutazott dolgozik ennél tsz üzem. adatait, utána pedig Csuka - 1-—'-'-o-*—v-v- politikai I Zoltán, a budapesti központ ügy." > vezető ritkára szólalt fel. A gyűnél a legtökéletesebb munkaközösségi harmóniában. lésen olyan hatalmas tömeg j*" lent meg, hogy nem fért be * moziba és így a filmet kötsz# is le kellett vetiteni. A mecsek- szabolcsi 'bányászok elhatározták, hogy megalakítják a helyi szervezetet s ennek előkészítéséi« háromtagú bizottságot küldenek ki. Az alakuló közgyűlésre a közeli hetekben kerül sor. Kertész Mihály új filmje: CASABLANCA. ________ ________ JSI dolgozók el, hogy ez „kifizetődő“ lehet, fo lyamán elzárt tömegek, bár- J számára. De azt talán nem tudod, nekem meggyőződésem, hogy ha A- hogy pártnapjainkon igen gyak- nem is csak így, de ezzel is egy ran szerepelnek kulturális műsor- lehetőséget kap a színigazgató, számok is, sőt tavaly a színtár- j hogy társulatának közönséget ne- sulat számos kiváló tagját kértük véljen és a kultúrát szolgálja, fel — és vállalták késizséggel — mert a kettő csak párhuzamosan hogy pártnapjainkon és üzemi képzelhető el. De természetesen gyűléseinken lépjenek fel. Én msu| az csak egy a sok felmerülhető gaim a nemrég leváltott színigaz-' elgondolás közül és a mi dolgunk gató elé kidolgozott programot az, hogy minél több és minél terjesztettem — az új igazgatóval hasznosabb ilyen elgondolást ter- is ismertettem már ezt az elgon- véljünk ki és hogy iazt aztán dolásoma — hogy egy kis, négy- meg is valósítsuk/ ’ öttagú kamaratársulattal, amely- Sokat lehet és sokat kell még nck színvonalas műsort állítunk í beszélnünk erről a témáról, ked- össze, látogassa végig a nagyobb vés barátom és elvtársam és fő- üzemeket és fél-egyórás ingyenes leg sokat kell megvalósítanunk, előadásokat rendezzen a rmm-1 Nem közömbös az sem, hogy ho- kásságnak. Halasi Iván nem hitte! gyan, de nem közömbös az sem,« mennyire érzik is a kultúra éhségét, nem lángolhatnak fel olyan egységesen ia filozofikus Madách, mint a köznyelvet beszélő Petőfi előtt. A kultúrának ezer arca és fokozata van és ezeket az arcokat sorra meg kell ismerni, ezeket a fokozatokat végig kel1 járni ahhoz, hogy a csúcsra érjen a vándor. És ebből ered a legfontosabb tennivaló: közelebbhozni, ha szabad magam igy kifejeznem: bele+renirózni a tömegeket a kultúrába. A Magyar Kommunista Párt őzen a téren hatalmas munkát végez. Bizonyára tudsz arról, hogy kultúrelőodások sorozatát hogy mivel, milyen művekkel lehetjük el a célt. Márpedig ezt 11 célt el kell érnünk. Erre kötél# bennünket az a «zászló, amely# büszkén lobogtatunk, de az ,S| hogy a magunk osztályának, 6 nem lehet maradandó, ha kulturális vonalon nem halad pád)/ zamosan a politikai és gazdaság emelkedéssel. Ha ezt nem érjük el, akkor valóban beszélhetünk a kultúr* tragédiájáról. D. hitem és győződésem, hogy a most lez*!10 válság nem tragédia, hanem vajúdás. Vajúdás, amelyből egy johu' igaizabb és szebb társadalom jobb, igazibb és szebb kultúrál* születik meg. Révész Gy. István.
