Új Dunántúl, 1947. január (4. évfolyam, 1-25. szám)

1947-01-14 / 10. szám

tttáf ptókiMyü egp&sutfctekl ÚJ DUNIINIÚL 200 baranyai község újgazdái lelkes nagygyűlésen meg­alakították az UFOSz-t, a parasztság harcos ér­dekvédelmi szervét 1 A 9 K UM HŰN ISTA Pí 1 1 O tfOU NANTUt 1 LA P 3 A I V. ÉVFOLYAM, 10. SZÁM Ara 40 fillér PÉCS, 1947 JANUÁR 14. KEDD Révai Józsii ■f Most már dönteni kell, kivel megy a Kis­gazdapárt, a horthysta összeesküvőkkel, vagy a magyar demokráciával? .................laszfások, a munkáspártok teljes súlyúkat a reakció Ha lálbüntetést követelt az összeesküvőkre a pécsi Elmaradnak az üveml bizottsági letörése érdé lében ve ük harcba dolgozók nagygyűlése Zsúfolásig megtelt, jelszavakkal és zásztókkál feldíszített színház ■várta Révai Józsefét, a Szabad Nép főszerkesztőjét. Bár az elő­adást két kis közleményben tud- fuk jelezni, az idő rövidsége miatt a pécsi munkásság, a pécsvidék: hányászság és nagyszámú értelmi­ség szervezetten kivonult, ezzeil is bizonyítva azt, bogy a párt min­den tagja, egyetlen hívó szóra kés« megmozdulni. A nagygyűlést Kranscz Pál elv­társ nyitotta meg. Köszöntötte a megjelent elvtársakat és Révai József elvtárs, nemzetgyűlési kép­viselő, a Központi Vezetőség és a Politikai Bizottság tagja, a Szabtad Nép főszerkesztőjét hf jelentve hogy a nagygyűlésnek nemcsak az a célja, hogy a légii etek esebb hely­ről felvilágosításokat hallgasson , meg, de az is, hogy tevőlegesen állást foglaljon a reakció megfé­kezése és .a demokrácia megerősí­tése érdekében. Knamaz elvtárs megnyitó szavai után Révai elvtárs tartotta még előadását. — Ezt a mai gyűlést pártunk pécsi szervezetének tulajdonkép­pen az tette időszerűvé, hogy azt hittük küszöbön állnak az Üzemi Bizottsági választások. Amikorma reggel Budapestről elindultam még úgy volt, hogy megtartjuk az U. B. választásokat, és arcért jöttem Pécsre, hogy ezen a gyűlésen föl­hívjam a pécsi munkásokat, a pécsvidóki bányászokat, segítsék a választáson diadalra a Kommu­nista Párt Ü. B. jelöltjeit öröm­mel jelentem azonban be ennek *r; . itt Pécsett kaptunk egy távira­tot, amely bejelenti, hogy az Ü. B. választásbkat elhalasztják. Ha megengedik, felolvasom ezt a táviratot. tejen az, hogy a parasztság eldön­tötte az ezeréves pert és birtoká­ba vette a nagybirtokosok földjét. Fel voltak azon háborodva, hogy kétkezi munkások és kérges te­nyerű parasztok vettek kezükbe az orsrcág irányítását. 1944. már­cius 19. után, amikor ,a németek ietiporták Magyarországot, Dálno­i ki Veress Lajosnak és cimkosai- ! nak' nem jutott eszébe,- hogy a j németek és nyilasok eliten, akik ' elárulták és hadszíntérré tették az ! országot és akinek köszönhetjük mai nyomorúságunkat, a föld alatt szervezkedjenek az ország felsza­badításáért. Hem engedjük elkenni a történtek jelentőségét A Szakszervezeti Tanács kezdeményezésére hétfőn délelőtt összeültek a Szakszervezeti Ianács két munkáspárti képviselői. A Szakszervezeti Taaács ülésén elhatározták, hogy a reak­ciós öszeesküvés hatásosabb leküzdése és abból a célból, hogy a dolgozók erejét egységesen a reakció elleni harcra összpontosít­hassák, az Ü. B. választásokat elhalasztják. Rákosi, Szakasits, Kossá, Kisházi. Remélem, hogy Pécs dolgozói ugyanolyan örömmel üdvözlik ezt iaz elhatározást az elhalasztásról, mint az osztálytudatos, szervezett munkások országszerte. Nem kell sokat bizonygatnom azt, mit jelent, hogy erőinket ösz- szefogjuk épp most, amikor a szó legszorosabb, legkomolyabb értel­mében napirendre került a magyar re­akció kiégetése az ország poli­tikai életéből, ha kell tüzes vas­sal. (Taps). Füstbement terünk Erre az elhatározásra, bár nem szeretjük a nagy szavakat, joggal elmondhatjuk, hogy történelmi je­lentőségű határozat, mert a hely. zet felismeréséből származott, el­mondhatjuk, hogy a két munkás­párt vezetői a történelmi pillanat magaslatára tudtak emelkedni. És a szűk pártérdeket háttérbe tudták helyezni az egész mun­kásság, a magyar demokrácia nagy közös érdekeivel szemben. Ez a határozat aßt jelenti, hogy keresztülhúztuk azoknak a számí­tását, akik épp most és nean vé­letlen, hogy épp most, meg akar­ok bontani a munkásság egysé­gét. És itt gondolok nemcsak azokra, akik kívülről várják és lesik a pillanatot, mikor éket ver­hetnek a kommunisták és a szo­ciáldemokraták közé, gondolok ®okm is, akiket az ellenség kül­dött be saját ügynökeiként a ltle*kásság egységének ártalmára, ® magyar munkás-mozgalomba, Elmondhatjuk ezekről a tervek­ről, hogy füstbement tervek. ! Elmondhatjuk, hogy sikerült meghiúsítani a reakció számításait. Visszavertük a munkás egység­front ellenségeinek kísérleteit. — Elvtársak! Nem keli hangsúlyoz­nom, nem véletlen, hogy éppen most született meg ez a történel­mi határozat, /amikor hála a de­mokratikus rendőrségünk ébersé­gének, hála keménykeizü és éber­szemű Rajk elvtársnak (hosszan­tartó taps), a belügyminisztérium­nak, sikerült felvágni a földalatti, ellenforradalmi, reakoiós, népelle­nes és köztársaságellenes szervez­kedésének a gennyes sebét. Fel­tételezem, hogy Elvtársak ismrik azokat a tényeket, melyet a rend­őri nyomozás eredményeképpen a belügyminisztérium közölt a nyil­vánossággal. Én nem akarok sokat beszélni ezekről a tényekről. Ezek beszélnek önmagukért. Kiderült az, hogy egy szerteágazó köztár­saság ellenes összeesküvés volt a föld alatt, amelynek célja az volt, hogy visszaállítsa azokat az álla­potokat, amelyek 1944 március 19. előtt voltak itt MagyororsKágon. Más szóval célja volt, visszaállí­tani Horthy Miklós Magyarorszá­gát. Ezek az urak azon a vélemé­nyen voltak, hogy érvénytelen mindaz, amit a ma­gyar nép ezalatt a két esztendő alatt csinált. Érvénytelen a köztársaság, az üze­mi bizottságról szóló törvény, ér­vénytelen, hogy a munkásságnak joga van beleszólni az üzemi élet­be és nem utolsósorban érvény­Dálnoki Veress Lajos vezérezre­des úr, aki jobbnak látta odébb­állni a felelősségre vonás elől, Horthynak ez a silány katonája, ott állt egy egész hadsereg élén isiikor n -'Aßtek bay «Sfü siu-g; arországiá, 'Nem jiff] tott eszébe ennek a hadseregnek élén, kardtdal kezében szembe­szállni a haza ellenségeivel. Nem tekintette a haza ellenségeinek a német megszállókat, a haza ellenségeinek a saját úri pereputtya ellenségét, a magyar munkásokat és parasztokat te­kintette, akkor, amikor ezek az elárvult és elárult ország talpra- állítása érdekében maguk kezd­tek cselekedni és megragadták az ország kormányrudját. Fene bátrak ekkor, amikor kar­dot kell húzni a magyar munká­sok és parasztok ellen, de inuk­ba szalad a bátorságuk, amikor a haza ellenségeivel kell szem­beszállni. Vissza a földet, vissza a munkás és paraszt jogait, ki az üzemek­ből a munkások képviseletével, az Uß-vel, visszaállítani az urak Magyarországát. Erre a célra szer- vezketDt ek. A magyar demokrácia, ha tisz­teli önmagát, nem válaszolhat mással erre a szervezkedésre, mint azzal, hogy a köztársaság, védelméről szóló törvény teljest szigorával sújt le ezekre a bi-j tangókra. (Taps!) Hiba volna megállni ennél a I megállapításnál, hogy ebben az összeesküvésben horthysta tisztek, gienfcrik, levitézlett nagybirtokosok osztályának mindennemű és rangú lakájai vettek csak .észt. Ha csak ezt állapítanánk,-j. Jt-ar seV&tfeiránfc* éiflfek" vésnek igazi jelentőségét. A mun­káspártok nem fogják túrni, hogy az összeesküvés jelentőségét le­fokozzák. Elvtársak, értsék meg, a demo­krácia ellenes összeesküvés őrült­jeire olyan kényszerzubbonyt ír­nak elő, amivel a pécsvidéki bá­nyászok is meg lesznek elégedve. (Nagy taps!) Szembeszálliunk azok­kal a kísérletekkel, amelyek igye­keznek leszűkíteni ennek az ösz- szeeSkűvésnek a kőrét, így evvel politikai jelentőségét. Ez nemcsak és nem is elsősorban rendőri és bírói ügy, ez politikai ügy, orszá­gos ügy és a legközvetlenebbül érinti a demokráciának, a demo­kratikus kormányzatunknak azt a krónikus válságát, amj idestova közei egy esztendeje tart. A seb felíakadt. Szembe kell. a tényekkel nézni. Ebben az összeesküvésben ré­szes a demokratikus koalíció legnagyobb pártjának jobszár­nya. (Le vele!) Ebben az összeesküvésben tudato­san vagy öntudatlanul benne van a Kisgazdapárt reakciós jobbol­dala. Es csak ezzel vált ez az ösz- szeeskűvés nagyobb, komoly ve­szedelemmé. Ä Kisgazdapárt 3 óbb száraivá együtt­működött a parasztság ellenségeivel Mi nem becsüljük túl az össze­esküvők erejét, de nem vagyunk hajlandók lekicsinyelni azt a ve­szedelmet, ámít a belügyminiszté­rium szervei feltártak. A nyomo­zás megállapította, hogy az ösz- szeeslkűvés vezető szervében, a hetes bizottságban benne veit a Kisgazdapárt egyik prominens ve- zetötagja, dr. Saláta Kálmán. (Nagy zúgolódás.) Hangsúlyozom, prominens vezetőtagja a Kisgazda- pártnak, nem akárki. Ez a Saláta úr több képviselő társával együtt, akikről a nyomozás egyelőre nem árulta el, hogy kik, de akiknek megnevezésére a legközelebbi na­pokban. sor kerül, ez az úr cin­kosaival, a Kisgazdapárt több más képviselőjével, a jnagyar nagybir­tokosok ügynökeivel szűrte össíe a levet, hogy visszavegyék attól a hétszáz­ezer újgazdától a nagybirtokosok földjét, kisemmizzék a kisgaz­dákat és jogtalan páriasorba taszítsák vissza újból a munká­sokat. Ez a Kisgazdapár t, a ma­gyar parasztok legnagyobb párt­jának egy csomó tagja össze- szüri a tévéit a parastzság es­küdt és ősi ellenségeivel. Amikor mi kommunisták, hóna­pokkal ezelőtt állhatatosan, és szí­vósan, barátságosan, de figyel­meztetően felhívtuk erre a Kis­gazdapárt figyelmét, a válasz unos- untailan az volt, nem igaz; mi a Nagyatádi-féle veszedelem felhány­toigatásával nem követünk más célt, mint azt, hogy a Kisgazda- pártot- elemeire bontsuk. Irrue, itt a a bizonyíték, kinek van igaza- Vájjon, mi kommunisták, egysze­rűen csak a falra festettük-e a Nagyatádi-féle árutásnak mumu­sát? Merem állítani, a Kisgazdapártba az árulás mér­ge mélyebben ette bele magát, mini annak idején 25 évvel er­eiéit Nagyatádi Kisgazdapárt­jába. Mi váltig felhívtuk a kisgazda­párti parasztok figyelmét arra, vi­gyázat, a nagybirtokosok, a horbysta reakció eszközeivé tesz­nek benneteket! New hitték. Eentvijus. mus. felnyílik a szemük a tények szem­léltető oktatásának a hatása al*t*. Eddig és ne tovább Emlékezzenek arra Eívtársak", hogy amikor megindult a B-!istá- zás, a Kisgazdapárt követelte a B-lista bizottságokban üljenek a parasztok képviselői is. Mi mun­káspártok azt mondtuk: ez természetes, erről nem kell vitázni, akarjuk, hogy a parasz­tok igazi képviselői ott üljenek és védjék meg a munkások ér­dekeit. Mi lett az eredmény? Azok a ta­gok1, akiket a Kisgazdapárt kül­dött ki a B-ldsta bizottságokba, legfeljebb 2—3 százalékban voltaik parasztok, a tagok 98 százaléka régi jó, 13 próbás, horthysta hivatalnok volt, legtöbb esetben olyan aki attól való félelmében, hogy ma­ga is B-listára kerül, kikönyö­rögte, hogy beküldje a Kisgaz­dapárt ezekben a tisztogató bi­zottságokba, mert a törvény előírta, hogy a bi­zottságok tagjait nem lehet B- listázni. Most az összeesküvés le- lepktzósével nyilvánosságra került ennek a dolognak háttere. Beval­lót ták, hogy a Kisgazdapárt jobb­oldali képviselőinek a közvetíté­sével azon voltak és eredménye­sen voltak azon, hogy a fasiszta szervezkedésnek embereit küldjék be ezekbe; a bizottságokba. A Kis­gazdapárt így eszközévé vált a horthysta reakciósoknak, odaadta magát, hogy a magyar demokrá­ciának ne sikerüljön kitisztítania az állam gépezetét. Jellemző pél­da erre András Sándor vezérőr­nagy, aki a spanyol háborúban Franco mellett harcolt, a magyar légiegységek parancsnoka volt a Szovjet elleni háborúban és most a B-lista revízió során a Kisgaz­dapárt első helyen jelölte vissza­vételre a hadügyminisztériumba. A Kisgazdapárt vezetői most már aztán nem mondhatják, hogy;

Next

/
Thumbnails
Contents