Új Dunántúl, 1947. január (4. évfolyam, 1-25. szám)

1947-01-05 / 4. szám

4 (T J D U N A N T V l 1947 JANUAS S Január Mi a MMMniüelmazoiiali a Nőegylet összes helyiségeiben nagy farsangi bált rendeznek. Meghívó igény és Küssüin-g.35T.:K Baj van a gyerekekkel! A gyermekek felett sem múlt el nyomtalanul a háború A szülőkön és pedagógusokon malik, hogy tönkretett lelkű gyerme­keink és Hiúságunk alkalmas tesz-e' beleilleszkedni a békébe és fenntartani azt Nemrégiben kiözöLtc a rádió, bogy az egészségügyi 'világszer­vezet -foglalkozott ia gyermekne­velés kérdésével is és a legutóbbi kongresszuson dhangziottaík olyan irányú indítványok, hogy a gyer- fntdklétókran (körében tudományos vizsgálatot l*dl folyhatni. Erre a vizsgálatra azért tenne szükség, bogy- összegező tapasztalatokat szerezve, pedagógiai (rendszert le­hessen felépíteni abból a célból, nŐkérut és hogyan- (kelt a gyerme- iodket nevelni arra, hogy felnőtt korúikban békességben megférje­nek: egymással. Kétségtelen ugyanis, hogy a gyermekekkel a háborút követő időkben mindig baj volt, de most különösen. A gyerekek legtöbbje gyanakvó, bizalmatlan, kevés ben­ne a szeretet és sok! benne a ha­rag. Sértődékeniyek és indulato­sak. Szülők és pedagógusok pa­naszkodnak arról, hogy a gyerek nem hisz nekik, a gyermeknek imponál a felnőtt. A gyermekkel •tehát baj van és ezen a bajon segttenó (kell. De hogyan? A feí- nőübekre hárul az a feladat, hogy megvalósítsák azt az örök békét, amelyről au emberek minden időkben- , -de ma különösen • — ábrándoznak. A békéhez más lélek kel1 A bélke megteremtésének, első elengedhetetlen előfeltétele a más ember. Másfajta emberek 'kelle­nek a békéhez, mint a háborúhoz A más ember -mellett természete­sen a másfajta -társadalom, ame­lyik nemcsak neveli, hanem ki is cermetó ezt a másfajta ember- tipust. Nem elég ugyanis meg­szüntetni a fegyvergyártást és le- szerelirw, minimális létszámra csök­kenteni a hadsereget, ha ugyan- akkor tovább tombol iaz emberek telkében a gyűlölet és a rombolás vágya. Nem érdektelen tehát, ha irtcg- vizsgáljuk és próbálunk feleletet adná arra, a kérdésre, mi bántja az emberek lelkét, az elmúlt esz­tendők sok borwalma hogyan ha­tott rá, mit váltott ká belőle? Szakemberek, ipisaLóhoanalitiku- sok megállapitásiai szerint az env berek támadó 'indulatai minden háború után élesebbek és kegyet­lenebbek, mint az úgynevezett normális -időkben. Nagyrészük nehezen törődik bele abba, hogy a gyilkolás és rablás, ami intézményesen megengedett volt hirtelen, minden átmenet nélkül tilos és büntetést maga után vonó cselekedet legyen. Óriási ösztönkklégülésröl kell lc- mondai az earíbepek legtöbbje szá­mára igen nehéz és teljesíthetetlen feladat. Háborút úgy indítanak, hogy atz -emberek támadó indu­latát, agresszióját mestersógi.'sen felfokozzák és ez viszi bele a tö­megeket a kegyetlenkedések és borzalmak minden felkliiismereit- furdalás nélküli cselekedetébe, il­letve ezeknek a eseUcked-ctckn-elk az elkövetésébe. összehasinlíthafatlanul tnásfa jta lelki beállítás kell tehát a há­borúhoz, mint a békéhez. Nemcsak a fegyvere1* döntik el a vílád sorsát Ha azonban az embernek cue- ; feet a támadó ind untait, amelyek j már születése pillanatában meg-1 mutatkoznak benne, úgy formál­juk és úgy alakítjuk át, hogy gondolkodásuknak, cselekedeteik és tetteik megnyilvánulásának szo­ciális irányt szabjunk, olyan em­bereket tudunk nevelni a gyerme­kekből, akik azonosátjók magukat a közösség érdekeivel és soha többé nem lelkesednek a hábo­rúért. Vagyis nemcsak a fegyverek ereje és mennyisége dönti el a világ sorsát, hanem az emberek lelki beállítottsága, a nevelés mi­kéntje is. A gyermek Lelkében ma több a támadó indulat, mint a háború előtt volt, — mond ják a pszicho- anlaiátikusok. Mindez azzal ma­gyarázható, hogy az ostrom, az éhezés, az Üldöztetés valamint a síik passzívan elszenvedett kínzás sok támadó -indulatot váltott íká (belőle. Ezzel kapcsolatban érdekes és 'jeLLemző történeteit olvastam -a múltkoriban. Gyermekek egymás közt az óvóhelyen Egyik nagy gyermekotthon la­kói az alagsorban kerestek mene­déket az ostrom alatt. A közel­ben bomba csapott be. A bom­bázási .szünetben a gyermekott­hon (felügyelői a felnőttek, kimen­tek az udvarra, hogy 'téglákkal megerősítsék az alagsort. Bent a helyiségben néhány 2—12 éves gyermdk maradt és egy anya a csecsemőjével. És ez az anya vé­gighallgatta a gyermekek' beszél­getését. ( A gyermekek azon -tanakodtak, mi történne, ha lebombáznák az udvaron tartózkodó felnőtteket? Néhány percnyi tanakodás után megállapodtak abban, hogy vég- * eredményben a tfeLnöttek elpusz­tulásából semmiféle baj nem szár- -maEnjók rájúk, mindössze az lenne körülményesebb valami ha a vé­delemre szoruló csecsemő anyja is telpusztuina Egyik igyermek közbeszólt és megjegyezte, hogy olyan szörnyű baj az sem lentié, mert legfeljebb meghalna a cse­csemő, de ők, nagyobbak', már megállnák: a helyüket, felnőttek nélkül! is. A gyermekek 'telkében rengeteg a felnőttek elleni agresszió és düh. Ezt a felnőttek elleni hara­got ezek a gyermekek azzal fejez­ték kli, hogy egykedvűen belenyu­godtak abba az elképzelésbe, hogy a felnőttek meghalnak. — Valahogy összesűrűsödött -a gyer- inoklélekbeni anniak a bizonyos­ságnak a tíiclata, hogy ha a felnőtt nem tudja megkí­mélni a gyermeket a sok baj­tól, szenvedéstől, akkor való­jában nem is lehet rá szükség. Régen' a szülők és pedagógusók azt mondták az ilyen gyermekek­ről; hogy „rosset“ és „neveletlen“. Ma azonban meg. kell látnunk, hogy ez a kérdés1 sókkal bonyo­lultabb, mint első pillanatra lát- . szik. ! Az aggres&zló, a támadó indulat a gyerml.k lelki életének: termé- iszcfes megruyiIvámrása. A gyer­mek legelső megszólalása: sírás. Tehát már születésének pilon irtá­ban dühös és aggressziv. Amikor az anyja melléből kikerül u hideg és kényelmetlen életbe, fklborzo- 1 ódnak az idegéi, bossrzankodi-k és mérges. Aztán megéhezik és éh­ségét sírással fejezi ki. Ha to­vább éhezik, dühében dikékül és aigyonikarmof ja magát Benne van tehát) a gy®rai*dkbte>n a támadó indulat. A sorsdöntő gyermek- játékok Kétségtelen, (hogy bizonyos mér­tékű támadó indulat nélkül nem élhetünk. A cél tehát nem az; hogy kiöl­jünk a gyermekből minden tá­madó indulatot, hanem az, hogy ezeket a tulajdonságokat szociá­lissá alakítsuk át hasznossá, hogy ne embertársai ellen, hanem éppen azok érdekében élje ki. Felvetődik tehát a kérdés, ho­gyan/ neveljük a fdkozottiaxi indu­latos gyermeket, műyen játékot adjunk a 'kezébe? Az ember éle­tére, jövőjére, sorsára ugyanis sokszor döntő módon hatnak a gyermekkori játékok. Fontos te­hát megválogatnunk, hogy mivel játszatjuk gyermekeinket. | Olyan játékra van szüksége a ; gyermeknek, amellyel kiéli tá­madó indulatait, anélkül azon­ban, hogy rombolna. Iyen játék többek között a kép- kivágós játék (a vágás ugyanis ( aggresszáv .munka, de ezzel együtt a gyermek valamit épít, formál is) vagy azok a játékok, amelyeket először felépít, széjjefazed és az­tán újra felépít — Semmiesetre sincs tehát szüksége a gyermek­nek a háborús időik alatt annyira divatba jött tankokra, katonás já­tékokra, szóval olyanokra, ame­lyek inkább fokozzák az aggresz- szüvátását mint szendébb utakra terelték volna. A nevelés igen fontos eszköze a jóirányú propaganda, a ffim. a rádió, a színház. Lényeges az is, hogy milyen ideálokat állítunk a gyermek été. A múlt iskolai rend­szerének épipen az volt a bűne, hogy már az. elemi iskolák történelmi könyveiben is ideális embernek például bárom bőst mutattak be. Elf eteij tették, vagy egyszerűen nem akartak' tudomást venni ar­ról, hogy a történetem nemcsak háború, hanem társadalmak alko­tása, gazdasági rendszerek felé­pítése és egyes korok 'kultúrája. Vagyis nem lehet a fejlődő gyermek előtt ideálként be- , mutatni azt a Kinizsi Pált, aki szájában két török hullával tán­colt, hanem sokkal eredménye­sebb és célravezetőbb az. ha példaképül a tudomány hősét, nagy írót nagv művészt állítunk elé. Fontos feladat tehát a jövő szem­pontjából ez az ideál-képzés is. Először a felr ő 'e tét kell megnevelni Erre a nevelési módszerre azon­ban elsősorban, nem a gyermeket, hinnem a szülőkét és pedagógu­sokat kell éretté tennünk, meg- nevélnünk. Az új neviclési rend­szerrel kapcsolatban legfontosabb feladat a pedagó­gusok átnevelése. Hiszen a felnőtt nem egyszer a gyermekével szemben éli ki tá­madó imduíatát A gyermekben találja a legkevesebb eUenáTlást Könnyebb egy gyermeket meg­ütni, felpofozni példáid, mint egy felnőttéi vitatkozni. És a gyermek énd ezt a felnőtt meg gyermek között fennálló igazságtalanságot. Tudja, hogy legtöbbször nem ef- inditója, hanem csupán kiváltója a felnőttek támadó indulatának. Tudja és szenved a felnőttel szenében való határtalan tehetet­lensége miatt. A túlságosan szigorú és rossz bánásmód éppen olyan káros, mint a mindent megengedés. Per­sze fegyelmezés néMil nincs ne­velés, csak éppen a fegyelmezés alkalmazási módja a döntő. A gyermeket nem lehet bezár­ná üve^kalrtkábö, — a külvilág bisebb-nagyobb bajai házzá is el­jutnak. Viszont a szülő feladata, hogy a gyermeket a sérelmek eb viselésében segítse. Az az „álomvilág“, amelyről ma mindannyian ábrándozunk, az „örök bébe korszaka“ csak akkor követkeszhétik <á, ha helyes irány­ban nevelt, egészséges idegzetű és egészséges lelkű emberek váltják fel a mai támadó indulatokkal te­lített, (idegileg tönkretett embere­ket. Csakis akkor teövetkezhetifc el egy olyan áhopoti hogy min­den ember úgynevezett emberi színvonalon élhet majd és nem­csak a betevő falatért (kell robo­tolnia, hanem ráér, módja lese arra is, bogy tanuljon; pihenjen, örüljön az életnek. Csbkis egy új nevelésé, (módszer (szerint felnd- vekvő generációnak lesz módjá­ban megszüntetni a mai nagy szo­ciális és gazdasági elleti téteket: Nem nehéz elképzelni, mi lehe­tett volna akkor, ha például mind­azt a tömén téten pénzt és ener­giát, ambíciót és lelkesedést, ame­lyet az emberek a háborúra paza­roltak, a nép jólétéinek emelésére fordították volna. Ezért méihetetíenáií fontos aa új pedagógiai módszer helyes én 'béitelhettette® következetességgel kérész tül vitt gyakorlati megvaló­sítása, az új eszme, a demokrá­cia szellemének megfelelően tör­ténő nevelés és oktatás — hogy elérkezhessünk végre a fejlődés­nek arra a magaslatára, amikor végre már az értetem lesz úr «* indulatok feltett, — Béky Júlia dr„ , A munkásosztály a íja A haladó szellemű ipari és gyári munkásság a szocialista világnézet első évtizedében még uz analfabetizmus hátrányaival küzdött, mégis jövőbe látó hit­tel, (kitartással, a következő munkásgenerációkkal szemben érzett felelősséggel vállalta a nehéz harcot, megragadott min­den atkáimat és eszközt, me­lyekkel tudását bővíthette, együvétaxto zását erősíthette es saját osztályúból termelte ki az osztályérdekeket szolgáló vezető értelmiségi réteget. Ma amikor nemcsak egyenrangúnak, de erő­sebbnek, céltudatosabbnak bi­zonyul h társadalomformáló erők harcában, már megengedheti magának azt, hogy a 'dolgozó társadalom nevezője alá gyűjt­se a polgári középosztály hala­dó szellemű értelmiségi rétegét, valamint anak kiuzsorázott Le­hetetlenjeit Ugyanezt a folyamatot láttuk végbemenni az eszperantó nem­zetközi nyelv mozgalmában is. Az eszme első hiveit a közép- osztály haladó szellemű egyedei közül toborozta, majd elszórtan a munkásság köréből is csatla­koztak a semleges mozgalomhoz, de amikor elérkezett az idő, mely alkalmas eszköznek, mu­tatta az élővé vált nemzetközi nyelvet a 'munkásság politikai éj társadalmi céljainak elérésé­re, a munkás eszperántisták el­hagyták a semleges- nemzetközi j mozgalmat és néhány ev alatt' olyan erős nemzetközi munkás j eszperantó mozgalmat teremtet­tek, .amely hívei számában, szer­vezettsége erejében, 'mozgalma nagyságúban messze túlhaladta a több (évtizedes múltra támasz­kodó anyamozgalraat. Az egyre fejlődő eszperantó irodalom is újabb színt kapott u mind na­gyobb számmal jelentkező mun-j Lás íróteheföégek műveinek meg- j jelenésével. A háború előtti év­tized áldozatos munkája, gazdag ] tapasztalata nem csupán meg-; győzte a munkásságot, hogy az j eszperantó bevált, gyakorlati eszközt jelent számára, de ennél . többef> kultúr fegyvert, mellyel j védheti erősítheti és tovább-j építheti eddig sikereweu elfog­lalt és kiépített állásait. Az ipari és gyári munkásság eszperántistálnak számbeli fö­lénye messze túlhaladta a hala­dó szellemű polgári eszperantis- ták szamát és nyelvi képzettsé­ge; beszédkészsége átlagosan egy- szinten mozgott a nagyobb íb- kolásottsággől bíjró, a tanulás­hoz szokott értelmiségi (foglal­kozásunkéval. Ugyanezt tapasz­talhatták azok is, akik. az éven- ‘kint megtartott Egyetemes Esz- perántó Kongresszusok és a kü­lön rendezett Nemzetközi Mun­kás Eszperántó Kongresszusok számadatait és munkateljesítmé­nyét haonlították össze. Minden ország ipari ős gyári munkássága az a réteg, mely a* egynyelvűség szűk határai kö­zött legnehezebben küzdött álé­iért, a mindennapi betevő falat­ért. E réteg számára az eszpe­rantó a nyelvhatárok olyan mé­retű megsemmisülését hozta meg. -mely megkönnyíti külföldi kap­csolatok létesítését, baráti ösz- szeiköHetesek révén a kínálkozó munkaalkalmak megszerzését, közös ér,deikű ügyek közvetlen tárgyalási lehetőségét és a cél­kitűzéseik elérésére indított moz­galmuk egységbefogklósát Az öntudatos ipari és gyári munkásság nem mondhat le azok­ról az előnyökről, amit számá­ra egy' nemzetközi semleges nyelv jelent, sőt ragaszkodnia kell használatához, mert élesen látja, hogy miként u szocializ­mus eszméje nélkül ismét könv- nyen kizsákmányolható réteggé erőtlenedne, éppen úgy a nem­zetközi nyelv eszköze nélkül en­nek az. eszmének a világ mun­kásságát egységbe forrasztó cél­kitűzése se,ni érhető el tökéle­tesen. Az a munkás, aki ezt nem látja, vagy szembehelyezkedik az állítás igazságával, hasonla­tos azokhoz a nagyműveltségű kerékkötőkhöz, akik a haladás szellőmé mellett baktatnak, vagy azokhoz a sokat tanult feledékenyekhez, akik a szeké­ren az elődök munkájának, ál­dozatos küzdelmeinek és elért sikereinek babérjain pihennek és felelőtlenek a jövővel szem­ben.

Next

/
Thumbnails
Contents