Új Dunántúl, 1947. január (4. évfolyam, 1-25. szám)

1947-01-05 / 4. szám

4. oldal Sk bänyAsz 1947 január 5. Ä régi szakin ány és az nj norma A felszabadulás után új rendszer jelentkezett a bányászatban: a nor­ma. , Sok helyen 'tiltakoztak a bányá­szok a norrna ellen. NÉZZÜK Ml YEN VOLT A RÉGI SZAKMÁN YBÉRRENDSZER? Elsősorban sablonos, olyan, hogy csak látszólag volt különbség a es i 11 esz akin ón y b a n például szimpla közié kihajtásnál 82 fillér, dupla kölc 72 fillér, 'szintes fejtés 62 fil­lér, frontfejtés 55—56 fillér, vagy ha a hó végén úgy látták, hogy na­igyon jól mepit a termelés, akkor 45 fillér. Ha beágyazás is volt, akkor a beágyazásért semmit sem kapott a bányász, vagy esetleg pár fillért a látszat kedvéért, hogy ne mondhas­sa, hogy ingyen dolgözótt­Természetesen nem mindegy a csapat részére az sem, hogy eresz­kében vagy lejtaiknában, szárazon, vagy állandóan vízben dolgozik. De a csilleszakmány a múltban egyforma volt. Azzal a különbség­gel, hogy a szelvényre itekintettel voltak. Pedig minden bányásztársam tudja, hogy (yeszkében vagy sikló- hajtásban nem azonos a munka, ha a szelvény azonos is. A szakmány ára azonos volt, akár csille, akár ácsolatról volt szó, pedig az ácso­lásnál is lényeges különbséget je­lent, ha irány után kell ácsolni vagy ereszkehajtásnál, ahol a vas­utat 20 fok eséssel kell lerakni (fek­tetni). Régente csak a szelvény ha­tározta meg a szakmán ybérf, nem a munkahely minősége. Ahol dőlt a szén, ott ugyanannyit kapott a csille dupla szelvényben, mint ahol 10—12 lakat kellett fúrná és tégy csomó lőszert használt el a csapat. Persze az utóbbi esetben ez is ok volt a kisebb bér fizetésére, hogy sok lőszert használtak el, bár a tő­késnek így is meg volt a maga hasz­na, de így még arra is rászorították a bányászt, hogy a lőszerrel takaré­koskodjon, ha 'többet akar keresni. A felszabadulás után szűkén volt a magyar bányászat lőszer tekinte­tében, mert nem volt nyersanya­gunk. De 'takarékoskodni kell azért is, mert a nagy fogyasztás hozzá­járul a szén önköltségi árának eme­léséhez, ami a bér rovására megy. Kisebb rezsiköltség mellett több ma­rad a bérre 4s. Ha például 5 vágón szénre ellövünk egy mázsa lőszert (á 200.— Frt.) és egy másik csapat 5 vágón után 50 kg lőszert Iá el, határozottan megmarad 100.— Frt., meri a szén ugyanazon az áron ke­rül a piacra. A megmaradt 100.— Frt egy része az üzem felszerelésére megy, új gépek bevásárlására, de egy bizonyos része a bér vonalán is megmutatkozik, mert a bánya ren­tábilis lesz, jobban tud gazdálkod­ni és segíteni szociális téren is. Ml AZ UJ A NORMÁBAN? A szakmányt a munkahely minő­sége szerint kell megállapítani, te­hát' vizes helyen, ereszkében többet kap a csapat, mint szintes, dupla- szelvény ú vágtában, de legfonto­sabb, hogy a munkásnak joga van szót emelni az igazságos megállapí­tás érdekében, tehát a normt meg­egyezésen alapul és ez az igazi ak­kordmunka. Természetesen nem szabad helyzetet kihasználni 'és vdsszo|Bi a szabad egyezség elvével. Az üzemi bizottság feladata az, hogy norma megállapítását felülvizsgálja. Persze jó vájárnak ás kell lennie, hogy er­re képes legyen. A normával vissza lehet élni, de aki ezt teszi, nem csinál egyebet, | mint a saját létfenntartását drágít­ja, sőt itovábbmenve, az egész nem­zetét, mert minél drágább a szén, ' annál drágább a vasút és a vasúti szállítás s minél drágább a szállí­tás, annál drágább az áru, amit szállnának. A drága szén drágítja a villanyenergia előállítását és ez ma- iga után vonja az ipari cikkek drá­gulását, mert a gyáripar villanyra van berendezve. Tökremegy maga & bánya is, vagy kölcsönt kénytelen felvenni, esetleg államkölesönt, ami az államháztartás egyensúlyát ve­szélyezteti. Láthatjuk, hogy a nor- imával való visszaélés mindenképpen a dolgozónak van kárára. Nem szabad tehát visszaélni azzal a joggal, hogy a norma szabad egyezség tárgyát képezi — amit nem akarok feltételezni bányász- társaimról —, hanem ehelyett ön­érzetesen éljünk vele, akkor sakkal nagyobb kereti lehetősége van a báyúsznak, mint a régi" szakmá- nyok alapján volt és nem leszünk annak kitéve, hogy vizes munkahe- . lyen ha alkarom 200, ha akarom 500 forint, keménységért 100 forint alamizsna pótlékot adnak csapaton­ként. A rendes norma becsületes bért biztosít és ha emelkedik a termelés, emelkedik a fizetés is, mégpedig progresszív alapon. Az üzemveze­tőknek kicsit több munkát ad, d« nekünk, munkásoknak jobb az egyéni norma, mert így a többur- melésből bérben is Többet kapunk, Zgyér hu János. Bányászelőadás somogyon í Nem sokkal ezelőtt mutatta hé a 1 somogyi bányászifjúság' a „Dávid i Áron rózsája“ című nagysikei ti ! színművet. A sikert nem csak a darab j bányász-tárgya biztosította, hanem a szereplők kitűnő alakítása is, I A darab írója Sándor Karoly- szászvári református lelkész, ki a I bányászok közt élve, átérezte azt ■ a mérhetetlen kizsákmányolást, mely ,a bányamunkásoknak o->z- tályrésziil jutott az elmúlt rend­szerbe. Látta .azt a válaszfalat, ameh- fennállott a bányatulajdonos és <a bányamunkás között. Csak olyan ! ember tudott ilyen színművet alkot­ni, ki eggyé forrt a munkássággal. A legnagyobb elismerés hangján tudunk csak! a színműről megemlé­kezni, mert a hányászság sorsát élethűen örökítette meg A szereplők a bányászifjúságból tevődtek össze és így átélték a rá­juk kiosztott szerepeket. Dávid Áront, a vén bányászt, Tóth József. alakította teljes siker­rel. A nézőtérről nem egy esetben jutalmazták nyíltszíni tapssal ki­tűnő játékáért. Mélyen átérezte a szerepét, a néző megtalálta benne az embert, a szenvedő bányászt, ki három évtizedes munka után bé­kés életre vágyik. Leánya szerel­méért kockáztatja életét és meg­menti azt a mérnököt, ki békés éle­tét megzavarta. Leányát Sík Milike alakította, kit az őszinte kritika alapján mély el­ismerés illet. Minden mozdulata mö­gött az élet megnyilvánulását lát­tuk. Dávid Áron fiának szerepét Pernecker Andrásljfátszotta. Az író követelményeinek megfelelően be­illeszkedett szerepébe. Erdei József­fel a mérnök szerepében kitűnő alakítást nyert a színmű. Füredi Edit kétségtelenül egyik legjobb alakja volt az előadásnak a bányatulajdo­nos leányának szerepében. Elisme­rés illeti még Szilágyi József né alakítását, kiben élethű személyt öltött a gőgös bányatüLajdonosnő. A többi szereplők is, mint egy- egy mozaik járultak hozzá a szín­mű sikeréhez. Kétségtelen, hogy a szjnmű szereplői sokszorosan túl­nőtték magukat a műkedvelők ke­retein és így nem indokolatlan az a siker, melyet játékukkal kiérde­meltek. Szabadság Nyomda és Könyvkiadó K. F. T. Pécs, Mnnkácsy M.-n. 10. A nyomdáért felel: Acs József.

Next

/
Thumbnails
Contents