Új Dunántúl, 1946. december (3. évfolyam, 273-296. szám)

1946-12-25 / 293. szám

6. ÜJ DUNÁNTÚL 1946 december 25. H&n a férfiak az okai hanem «1 mik. A férfiak már be­lenyugodtak, sőt elismerik, hogy a nőik imiinden munkaterületen velük egytsnrangúnk. A demo­kratikus Magyarország megadta a jogot és lehetőséget, hogy a nőik. ezt be is bizonyítsák? De mit látunk: a nők egyáltalán nem sietnek jogaikkal élni. Amikor még a főzőkanál és sep­rő volt egyedül engedélyezett munkaeszközük, — lázadoztak, hogy ta férfiak nem engedik ké­pességeiket más területen is ér­vényesülni. Most pedig, mikor nem csak tollal, körzővel, mik­roszkóppal dolgozhatnak, hanem társadalmunk életének irányítá­sában is résztvehetnek, vissza­kacsintgatnak a főzőkanál felé. Nem (tudják lerázni magukról azt a kisebbségi érzést, amely a „teremtés koronájával“ szem­ben évezredek során beléjük idegződött. Pedig csak arra (kellene gon­dolniuk, hogy a történelem ta­núbizonysága szerint azokban a ritka esetékben, amikor a nők irányító, vagy hatalmi pozíciókba jutottak, majdnem kivétel nélkül job­ban, de legalább annyira meg­álltak a helyüket, mint a fér­fiak. Az orosz, az angol uraiikodónők, vagy az osztrák Mária Terézia voltaik olyan kiváló államfők, mint férfi kollegái. Azt is tud­juk, (hogy nagy királyok és ál­lamférfiak cselékedeteit nem •ritkán a hozzájuk közelálló nőik irányították, és talán irányítják még ina is. Itt az ideje, hogy a nők önállósítsák magukat és ne csak. sugalmazzák, hanem a po­rondra nyíltan kiállva, saját maguk hajtsák végre helyesnek tartott elgondolásaikat. Gyakor­lati például szolgálhat a Szov­jetunió nőinek munkája, akik az úgynevezett „férfimunkakörök­ben“, a férfiakkal teljesen azo­nos teljesítményt nyújtanák. A magyar asszonyok politikai jogai kivívásáért, egyenjogú­ságuk gazdasági alapjának megteremtéséért eddig alig tet­tek valamit. Ami ezen a téren történt, azt a demokráciától ajándékba kapták. Most már rajtuk áll, hogy ezt az ajándékot saját erejükből gyarapítsák, kamatoztassak. Le­gyenek cselekvő részesei az, iga­zi demokráciáért folyó nehéz és sok áldozatot kívánó küzdelem­nek. Ne maradjanak meg az ott­hon és a család — szerintük biztonságot nyújtó szűk falai között. Ne csak gyermekeik és férjük testi jólétére legyen gondjuk, hanem törődjenek az­zal L, hogy az iskolában ki, mire és hogyan tanítja gyerme­keiket. ÍEgészséges-e az iskola­terem, vagy férjük munkahelye. Kifejthetik-e ott azt n teljes ér­tékű munkateljesítményt, amire testi és szellemi adottságuknál fogva képesék. Vaunak kimondottam csak az asszonyokat és gyermekeket érintő, ma még elégtelenül, vagy sehogy megoldott problémák is. Sok ezernyi hadiözvegy asszony­társunk sínylődik önhibáján kí­vül a legkétségbeejtőbb nyomo­rúságban. Sem az állam, sem a társadalom nem törődik velük. Maguk és gyerekeik életét má­ról-holnapra tengetiik- Amitől még valamit várhatnak, az a többi asszony segítsége lehet. Sok ezer életről, senyvedő em­berpalántákról van szó. Sürgős kötelessége minden asszonynak, hogy részükre emberibb sorsot harcoljon ki.- AZ ERDÉLYI ÉRCHEGY­SÉG román jobbágyai és bányászai ezelőtt száz esztendővel csak ágy hívták, hogy „Catarina doamna nostra“ (Miasszonyunk Katalin) a magyar Varga Kata­lint, a dolgozó nép csodálatos, bátor és finomlelkű, hős asz- szonyát. aki borzalmas mártír- sorssal fizetett azért a vakmerő­ségéért, hogy az elnyomottak mellé merészelt állni. Igv emlékezik meg a történe­lem arról a hálátlanul etfé’ej- tett csodálatos női alakról, aki­nek neve szorosan egybekapcso­lódik a legelső magyar bányász- megiuozdu'ásokkal. Amikor Varga Katalinra emlé­kezünk, nem tehetjük ezt úgy, hogy ‘előtétbe iné ikerül jenek azok a gazdasági és társadalmi körülmények, amelyek az egy­szerű bocskoros nemes feleségét a dolgozók, az elnyomott, ki­zsákmányolt szerencsétlenek egvik legnagyobb hősévé tették. * Ausztriáiban II. József császár, Mária Terézia fia ült a'trónon, széles látókörű, európai művelt­ségű, haladószellemű uralkodó. Elvét, amely szerint csak jó­módú, sorsukkal elégedett alatt­valók szaporíthatják a nemzeti vagyont és az államkincstárt, »ki­terjesztette nem csak Ausztriá­ra, hanem Magyarországra is. így került az erdélvi Ércliegv- ségbe. ía komán jobbágyok és aranybányászok közé kormány­biztosa,, Bruckenthjal Mihály, nkinek feladata, a nép követelé­seinek kivizsgálása és azok mél­tányos teljesítése volt. A kormánybiztos az uralkodó­tól kapott utasítások értelmében a bányászokat felmentette a köz­terhek viselése alól, ami a la­kosságra nézve naevfontosságú volt, de ami az erdélyi NEMESI OSZTÁLY ÉRDEKEIT halálosan sértette. A zsarnoksá­guk alól függetlenített dolgozó­kat nem lehetett megzsarolni és így a nemrégen Vmég (virágzó áranvesempészet rohamosan ha­nyatlott. De felmentést kaptak a bányamunkások a favágási és anyagszállítási kötelezettségek alól is, ami szintén nemesi ér­dekekbe ütközött. Természetes tehát, liogv a bá- nyászság bőrén élősködő erdé­lyi nemesek nem nyugodtak be­le ezekbe a rendelkezésekbe, ha­nem minden eszközt megragad­tak, hogy azokat kijátszhassak. Ezt annál is könnyebben meg­tehették, mert ők ültek a me­gyei hivatalokban, az ő kezük­ben összpontosult minden hiva­talos hatalom. A császár halála után, 1791-ben azután nyilían is szembehelyezkedtek a tör­vénnyel. Vegvesbizottsúgot küld­tük ki Abrudbánvára, amely egy homályos szövegű szerződésben újra megállapította a már eltö­rölt szolgáltatásokat, különösen a bányászsúgot sarcolva meg, s ezt a szerződést erővel rákény- szerítette a népre. Ez a szerződés vált azután forrásává az évtizedeken át hú­zódó állandó pörösködésnek, lá­zongásnak, amelvben Varga Ka­lin később történelmi szerepet kapott. * A bányászok, (különösen az ab- rudfalviak és buc.sumialk újra és újra az uralkodóhoz fordultak •sorsuk juvítása érdekében. Be­adványaik azonban elintézetle­nek maradtuk. Lázadozni is hiába Ez csak egy (kiragadott, noha igen fontos feladat, amelynek a megoldása az asszonyokra vár. De a még sajnos szükséges al­truista és karitatív munkán fe­lül, fáradalmunk életének min­den megnyilvánulásában, min­den probléma felvetésében és azok megoldásában, minden cél­kitűzésében és azok megvalósí­tásában a nőknek hatalmas, ed­dig még kiaknázatlan helyzeti próbáltak; csak annyi eredményt értek el, hogy VEZETŐIKET BEBÖRTÖ­NÖZTÉK őket pedig még embertelenebb követelések felé állították. Az országnak ez a csodálato­san '.gazdag vidéke mindenéből kifosztott népével teljesen elsze­gényedett. A bányászok jöve­delmük egyharmadát a kincs­tárnak adták le, ;egyharmadát az örmény 1 aranycsempészek vágták zsebre, s >ami még meg­maradt, azt a környék hatalmas­kodó nemesei rabolták el tőlük. A bányamunkásság azonban fiem nyugodott (meg sorsában, hanem állandóan arr,a yöireke- dett, hogy törvényes úton visz- szaszerezze jogait és így könv- oyítsen helyzetén. Búcsúm. Kerpenves és Abrud- falva. a három szabadalmakkal felruházott bányászközség kül­döttekéi menesztett Na gyen ved­re, hogy fogadjanak ügy­védet. A zalatnai uradalom jó­szágigazgatója azonban útköz­ben elfogatta.' s börtönbe zárat­ta őket. De a bányászokat ez a jogtalanság sem törte meg. Né­hány nap mnlva újabb küldött­ség indult Nagyenvedre. most azonban nem a rendes úton. ha­nem bujkálva, n csak általuk ismert hegyi ösvényeken. S ugyanígy jöttek visszafelé is. de már nem egyedül. Egv idegen nemesasszonv jött velük, közép­korú, őszülő, 40-45 éves nő, Varga Katalin. K ATA LII IN * Hogy ki volt Varga Katalin és hogyan' került a bányászok közé, arról alig tud a történe­lem. A fennmaradt elbeszélések szerint a nagvenyedi ügyvédnél véletlenül találkozott össze ’a báns á*zk iildöttséggel. Addigi ne­héz életkörülményei, szenvedé­sei fogékonnyá tették -lelkét a nép sorsa iránt, s igv, amikor meghallotta a panaszukat, gyor­san határozott. A küldöttekkel Búcsúmba menit és megtelepe­dett <a bányászok között. ' A nem mindennapi műveltségű asszony hamarosan A BANYASZSÄG SZÓSZÓLÓJA lett. ö maga írja későbbi fogsá­gában: „Hat esztendeje múlt, hogy ti körötökbe engemet azon sots véletlenül külde 1 hogy lennék helységteík hív- séges követje, 1 mivel mást nem kaptok senkit és evégre elébeszélétek, mely sok pro- ikátorak íogyuszták pénzetek annyi évek alatt ‘s még semmi gyümölcsét az 6 munka jóknak nem láthattátok meg sok fá­radságtoknak. Én a követséget magamra vál­lalása éltemet ktűzkára tevém ‘s fel- áldozám.*1 Varga ‘ Katalin a bányászok iogainofk visszaszerzése érdeké­ben kérvénnyel fordult az ural­kodóhoz, amely sikerrel is járt, de az erdélyi kormányszék az udvari kancellária leiratát, amelyben a bányászkérések ki­vizsgálását elrendeli, félretette, s talán meg is feledkezett volna ismét róla, ha -a kancellária újabb leiratokkal nem zaklatja, amelyekben felelősségre vonja a bebörtönzött bányászküldöitt­■ség miatt. S ezzel az első bead­vánnyal megindul Varga Kata­lin és a mögötte felsorakozó búcsúm i bányászok ostroma jo­gaikért. Varga Katalin csakhamar tisz­tán látta, hogy minden jószán­dékú kérésük és Becs minden humánus intézkedése hajótörést szenved az erdélyi nemes urak féktelen népgyülöletén. amelyet nem csak a Tornán nemzetiségű bányászok, hanem (saját; vére­ik. a magyar jobbágyaik iránt is éreznek, s ezért FORRADALMI LÉPÉSRE határozta el magát. Még II. József adott ki egy rendeletet, amelynek értelmében a népnek joga van a faluk kö­zelében kivágni az erdőket és az így termelt nyersanyagot építkezésnél, malmok és arany- zúzdák javításánál felhasználni, az irtásokon pedig földműve­lést folytatni. Erre a császári pátensre való hivatkozással Ka­talin asszony a lerongyolódott, kiéhezett bányászsággal meg­kezdte nz irtást és a kopaszon maradt terület bevetését. Ami­kor pedig az uradalom erdő- őrei a favágókat szét akarták verni, a fejszével felfegyverzett parasztok és bányamunkások Varga Katalin vezetésével az őröket kizavarták az erdőből. A megijedt nemesek nem mer­ték Becsbe jelenteni ü dolgot, mert tudták, hoev Varga Kata­linnak ttiaey tekintélye van a császár előtt, ezért saját hatás­körükben felkérték a kormány­széket. liogv adjon ki elfogató­parancsot ellene. Akciójuk azon­ban sikertelen maradt, mert a bányászsár felfegyverkezve vé3- te vezetőjét. Még jobban elmérgesedett a helyzet, amikor a nép Varga Ka­talin tanácsára egyszerűen meg­tagadta a rárótt közterhek vise­lését. A hatóságok tehetetlenül állottak: a „lázadókkal“ szem­ben és még nagyobb volt a meg­döbbenésük. amikor a közben megérkezett királyi döntés a bányászok és parasztok mellé állva visszahelyezte őket joga­ikba. A királyi leirat azonban VÁNDORLÓ ROMÁN PAP0> sorrajárták a román bányá'* községeket a szószékről izg®1 rKatulin asszony ellen. Amikor Katalin asszony Él­sz a tér ve Becsből beszámolt U.,J eredményeiről, újra felmW® terv: minden úron el kell f°?‘( ni. S a g u n a A n d r á s, »./ •Inán püspöki hely nők váll'31 1 zott reá. . .j 1847. vízkeresztjén 1 ebm Abrudf alvóra ünnepi prédiK'L ót tartani. A beszéd során *; szólította a hívőket, hogy aöl elő panaszaikat. Amikor s. nem tudtak mit válaszolni-J vasolta, hogy7 hívják elő '’fi: Katalint. Igv is történt. Kát , asszony csakhamar szemben ÍROTT MALASZT maradt csuk. A nemességnek esze ágában sem volt azt betar­tani. Katalin asszony latinftyel- vű kérvénnyel fordult ezért új­ra az uralkodóhoz, tiltakozva a jogfosztás ellen. Amikor a vár­megye tudomást szerzett erről, újra az alispánhoz fordult, kö­vetelve, hoev adjon ki elfogató­parancsot' Varga Katalin ellen. Közben azonban :i kormány­székhez újabb leirat érkezett, amelyben utasítást .kanott az al­ispán. hogv Varga Katalinnak ■azonnal adjon ki Útlevelet és biztosítsa az otthonába való sza­bad visszatérést. Ennek alapján a megyeszék megidézte taz asz- szonvt az útlevél személyes át­vételére, Varga .Katalin azon­ban nem jelent meg. hanem még aktívabban vetette be magát a harcba. A bányászság egy újabb ké­relmével Becsbe utazott. <s távol- létét felhasználva J ősi lka Sá­muel báró a Tornán papság egy részét próbálta rneg A Katalin ellen fordítani. így**® zete" ,a legnagyobb sikerrel ja* ng y/.vu ’ vou-iyintmm o*- v —- _ j lőtt a püspöki helyünkkel megindult a vita. A szócső*® meg maii ii a vita. :i sz«™;; vében lassan, (sétálva kijyL n templomból, elindultak te j a falú főutcáján, amikor az »V- húz mögül Sagunu _ rejtő? ^ segédjei'ugrottak elő, fém'-, holtak az asszonyt, száj1 dobták és elhajtották tve*?' nép utánuk rohant, de a sík nem vehette fel a versen}*­Varga Katalin a megye börtönének FOGLYA , volt. Nyugodtan várta ügv‘v kivizsgálását, bízott Bécs Jj dulatában és az igazság e ben. Börtön jegyzetei jközüly néhány sor élénken _ njegvU r ja bizakodó lelkivilágát: .......noha rabné vagyok. . eg y -dicső próbának baj j néja vagyok .. ‘s az igazság melleit orP hartzolok." t Katalin asszony azonba vedelt, amikor azt hitte, nl’'js vármegye fölterjeszti Kihallgatták, jegyzők*' a| vettek fel és addig rákos?“ ide-oda az aktáját, aniííf .j^ll utolsó papírfoszlányig eI dott. |,(i2 A szabadságharc * sem •<»; meg Varga Katalin szab®“' 1 Csuk tS'50-ben került róság elé. amely „gonosz "j eió és csalárd működés tl(, négyéves vizsgálati fovv'- három havi börtönre ítél Gll Ezzel az ítélettel cs0*"tj telt Katalin asszony sei.nek pohara. Vallási ,f>. 11 esett és a húrom hónap 1 ^ vei. mint csendes őrült 1,0 dilit ki. Senki sem tudL'-.-f«i ment. mihez kezdett, ll’ avomu veszett. * „v'í Tgy végződött Mias^-je! Katalin élete, ez a nag^ő»1 példamutató élet, ameh n‘t j1 den perce a dolgozó nt'P* gáltu. amelvnek egyette1’ .ft nem mnlt lel (békés * ben. . tahi1 Igv bukott el A arg'*, _ nal az erdélyi aranybáP^J igaz pőre. Megtörni _ . )()ii nem tudták őket: az “PJ fi ébredt nép néhány év**..vt,tt' tán mégis kiharcolta * fi­séit. Segítette óket^ *' V munkűsság első vezéren«' ■ jjr-i gn Katalinnak harcos s . Rózsai energiájukat produktív munká­ra kell átváltaniok. Kiilön-külön hiába határoznák el magukat a nők munkában való részvételre,’ eredményt csak a nők százezreinek szer­vezetekbe tömörült erejétől várhatunk. F/üknek a szervezeteknek «kere­tei már állnak. Az asszonyokon múlik csupán, hogy azokat friss munkakészségükkel, harcos aka­rásukkal betöltsék és élettel­jessé tegyék Ismerjék fel végre «a nők, hogy» a közmondást: „Segíts magadon, az Isten is megsegít*1, szószerint kell értelmezni és saját erőnk­ből fogjunk végre munkához. Ez a munka már megindulásá­val is frissítő és pezsdítő hatás­sal lesz egész társadalmunk ma ’ 1 .J még eléggé pangó Irérkt'V ( re. Mert ha tovább is b^ re. aieri na tnPLf lankodva, egyhelyben 1 íj# halogatjuk a munka el . ^ és ezzel hátráltatjuk a só* szebb és jobb élet kia^.^ szenb es joon eiet !>■*“ ^ ha emiatt a szenvedés, ­;ág és elkeseredés továb ‘•ub a (j szűnik, ágy ennek ne01

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents