Új Dunántúl, 1946. december (3. évfolyam, 273-296. szám)

1946-12-25 / 293. szám

1946 december 25. ÜJ DU NANTÜL 5. a Pesti -Magyar Kereskedelmi Bank ieán^infé^ete. zz&BrsmjM^smatnEiattrnztvsaxnx^tt v-r’r77W*g:a Jé&w&kcí' Sötooyyfiáfaífűfo... Legenda, amely valóban megtörtént Í946 karácsonyán Este van a bányatelepen, csak « kivilágított kicsiny ablakok jelzik azt, hogy a ház lakói ch­fen vannak. A bányászcsaládok is karácsonyt tartanak. Az asz­talokon kis karácsonyfák állnak, pislogó gyertyáikat szájlátva bá­mulják a gyermekek. Néha el­oltják a lámpát, hogy csillags/ó- fót gyújtsanak. Felszikrázik a lény'a kopott hiitorok között. A gyerekszívok lázasan vernek, boldogan nézegetik az olcsó kis ajándékokat. A szülők megejc- íedetten beszélgetnek, s egy pil­lanatra elfeledkeznek a küzdel­mes tegnapokról és holnapokról. * Egyetlen ablak bámul csak Pitéién. Nem hallatszik ki mö- giile gyeriuekkaeagás, pedig nagy * család. De az apa még a min­dennapi kenyeret is nehezen tudj« biztosítani. Karácsonyfát nem is vártak, >i‘m is reméltek a gyerekek. Csak akkor szorult össze fájdal­masan a szivük, amikor baráta­ik unszolására meglátogatták ^omszédaikaf. Mindenütt bol­dogan, csillogó szemmel miito- Satták a kis pajtások a karú- “onyfákat. S aztán hazamentek a hideg, kopott lakásba, melyből még a legszükségesebb berendezések is kiánvoznuk. Most meglátják a V' omor és szegénység eltöröl he. Vflen nyomait. Másutt fény —j •h árnyék. Másutt öröm — itt l>óiiuf. >v Az nten üres; elhagyott Csak péba siet végig egy-egy cso­port fiú és lány. Mennek a 'hiDLSz-ba, karácsonyfa iinne- Nvre. Mi is velük megyünk. Nagy társaság van már együtt meleg szobában. Köriiliilik az “Vtalt, gyönyörködnek a fé- m>n. Beszélgetnek, nevetgélnek, úrják a beígért forró teát. Sii- "“itiényt is szereztek éá. vidáman Nregetik. Dicsérik a fát: Mi ad­uk össze rá a pénzt, mi szed­ek össze a szaloncukrot... vért ilyen szép, mert a mi fánk. Pehérkötényes lányok hozzák 1 gőzölgő teát. Lassan iszógat- uk, egyre inkább a karácsonyi ’Ungnlt hatás« alá keriilijnk. •‘Iái! egy fin, megemlékezik az "«népről. Aztán eloltjuk a lám- l'ákat. 'A karácsonyi gyertyák Lassan felüliünk, kabátot ve­szünk. Ketten közülünk megfog­ják a fát. -> — El visszük... — mondja egyikünk, vagy mindnyájan mondjuk? Nem tudjuk, de olyan mindegy... * Mint a karácsonyi angyal a mesében, úgy megyünk a csőitt- táfagyott, holdfényes utcán. Nem fázunk, hisz szívünket jóleső melegség járja át: ajándékot vi­szünk, ajándékot adhatunk. Hogyan írjuk le, milyen sze­retettel fogadtak bennünket? Nincs arra elég szó. Könnyez­ve, sírva álltak körülöttünk, a boldog gyermekek és a még bol­dogabb anya. Köszönni próbál­ták, de hangjuk elakadt. Csak simogatták a madiszisták lelkes, kipirult arcát, kabátját. * Megyünk hazafelé. Most iga­zán érezzük a karácsonyt, mert most valóban az ünnephez méltó perceket éltünk át. A sze­retet, a <zív, az, emberi szolida­ritás jegyében cselekedtünk. Mi magunk voltunk egy kicsit Jézuska, aki örömet áraszt ma­ga köfiil. örömmé avattunk egy szomo­rúnak indult karácsonvestet. I * A bányatelep szelíden világító kis ablakai lassan elsötétednek. Pihenni térnek a bányászcsalá­dok. Csend van. esek a sápadt- fényfí csillagok őrzik a boldoggá tett gyermekek karácsonyi ál­mát. *<*! • IjJH" ^ MONDD MIT ERIEL ANNAK SORSA... \j Az egész emberiségnek légcső-1 vány fényük bevilágítson a szivek rdálaiosabb napin a karácsony, j legelrejtettebb zúgába és megmoz- j Ezen a napon minden ember, j dítsa olt: AZ EMBERT. vallásra, fajra, hitre, nemzetre va- ! lo tekintet nélkül, — szíve mé­lyéből ünnepel. Ezt a napot sem­milyen csoport nem sajátíthatja ki magának, — sajátjának érzi a ka- ? tolikus és a mohamedán, az csz- * kimó és a néger, a kapitalista és a ’ szocialista, a tőkés és a proletár í A szeretetnek, az emberségnek az { ünnepe ez az est, amikor kunyhótól ) a palotáig, minden ablak mögött felgyűlnek a gyertyák, hogy hal­Mindannyian jól ismerjük azokat a karácsonyestéket, amelyeken csillogó, díszes karácsonyfa, sok­sok ajándék, s a hagyományos má­kos-diós kalács adja meg az ün­nep lényegét. De sokan nem tud­nak arról a névtelen tömegről, mely mindezt pem tudja megsze­rezni s a lélek ünnepét nem tudja a test ünnepévé is avatni. ... ja ma (ja <7, maija keres Tesnul e render Elméleti és eyalortoli kiképzésien részesül az *»f rendőrié éit'Sűg Megnézzük az épületet is, a legénység hálótermében tisztaság. A háború utáni erkölcsi züllés együtt jár a bűnesetéit számárnak emelkedésével is. A fe-s/ahadu- lá? után átalakított és , újjászer­vezett rendőrség munkája ezért is fokozottan nehéz. A rendőrség munkáidban és szervezetében most pécsi vir-zony- Latban i.s jelentős fordulat iÖr- tént. A rendőrlegénvsée komoly és alapon kiképzésére Pécsett ke­rületi tanosztály alakult. A tanosztály feladatairól és működéséről a tanosztály pa-j rancsnoka, Kwzőce Endre. elvtárs. rendőreié/redes világosít fel ben-1 n ii n'ket. — A tanosztály első és legfon­tosabb feladata, hogv a moot to­borzott újoncokat már kiképezve küldje ki az őrsökre szolgálatté- telre. Sajnos, a múltban történtek olyan esetek, ahol a rendőreink nojn rendőrhöz méltóan viselked­tek. de a kiképzés ezeket a hi­bák at ki fogja 'küszöbölni. Most a tan osztályon több. minit Ki tud valamit például az utca­seprőről? Megszokott kép, amint foltos­rongyos ruhában, .nyáron izzadva, lélen dideregve tisztítja a járdát. Szólaljon meg most: mit vár, mii remél a karácsonytól? Ócska szóvetkesztyübe bujtatott kezével lemondóan legyint, hideg­től dermedt ajkai nehezen lökik ki a szavakat: Karácsony!... Nagy ünnep .. Veszek majd hitelbe egy liter bort a sarki boltban, úgyis úgy rázom mindig... Hideg a lakás, soha nem tudok felmelegedni... JKi stíl mér, krumplit, Uemjeret . . mromszáz újonc van. Hatheti lényénél felhangzik az ősrégi Mennyből az angyal“... Száll *0 áhitatos halk dal, betölti a Vmrkct, a szíveket, a lelke­it... Megilíetődve nézünk egymás­ak Mintha mindannyian testve­ik lennénk, egv «salad fiai és Soyai. Karácsonyt tartunk, ''Ooepeüjnk, mint ahogy rain- ,|,ln család ünnepel a bányatele­den. , - Nem minden csalid. — Szólt 'ízbe halkan égy kislány, — a d*. szomszédainknak nincs kará- K°öyfájuk... Nem szól senki egy szót sem. kiképzés után ő is ökre kerülnek, mint próbarenrlőrök, az áltahiik fel vájt ott, már régóta szolgáló legénység ♦pwKg hathónapos ki­képzést kap. Később a mostani újoncok is részt vesznek a hathó­napot» tanfolyamon. — Nagy reményeket fűzök a tanfolyamhoz — folytatja Kesző- ee alezredes. A gyakorlati kikén-, zést jólbevált, régi ikatonavFelt rendőrök vezetik, a t öt vén vi.s mé­reteit pedig jogvégzett bajtársik I állítják. — Az a célunk, —mondja az egyik főhadnagy, aki büntető periogot tanít, — hogy minden ludasunkkal lelősegítsüka rend- őrlegénység alapos kiképzését. A törvényismereten kívül történe­lem. számtan az alapművelt­séget mr’ti tárgyakat is taní­tunk. rend van. Minden ágyon két pokróc, az ágyak fölötti polco­kon katonás rendben sorakoznak a er sajkák és egyéb használ» ■. eszközök. Az irodákban szórgr.i- inas mimika folyik, a kon\ hóban ít'Vpkötényes szakács rés sza­kácsnők főzik az ebédet. Az udvaron gyakorlatozik a legénység, valamennyien vado­natúj ruhában, lelkes akaratiul dolgoznak. Megkérdezzük az. egyike:, mi­ért akar rendőr lenni. — Már a háború előtt is ez volt a célom, de baloldali ma­gatartásom miatt nem feleltem nutg. az akkori rezsimnek, itt végre megtaláltam azt a helyet, ahol legeredményesebben kiizd- hetek, a demokráciáért. Az új alapokra helyezett, de­mokratikus rendőrség tehát mun­kájával és tudásával is be akar­ja váltani a hozzáfűz"1 t remé­nyeket. Munkájában pedigj min­den dolgozó segítő szeretőre kí­séri őket, mert jól tudják, ho.y az érdekeiket védő és én1 fik küz­dő- új rendőrség fázva, éhezve én nélkülözve, rossz anyagi viszo- i nyok között, is ninradéktalanul I eleget tesz köitcle.sn'gének: nem i egy osztály kiszolgálásával, ha- ! nem a nép érdekeinek maradék-1 tálán védelmével. (s.jsdi) „A sarki botfban.“ Mikor be- j léptünk, az jtó felett csengve j szólal meg egy kis harang. Siet elénk a kereskedő, a szegények1 szatócsa, c;í hiszi talán, hogy ve­vők vagyunk. Körülnézünk. Üres polcok, sze­gényes áruk. Cukor, só, élesztő, mosószappan, petróleum, bor és pálinka. Vájjon milyen itt a kereslet? — Gyári munkások laknak a környéken, kevés a pénzük, keser­ves az életük. Kiváltják a hatósági árukat, de sokszor bizony még arra sem elég a bérük. Ami ezen kívül van, ez mindig hitelben „megy“. Most megveszik a /egy­re kapható 20-20 deka szaloncuk­rot, hiszen karácsony van... Szí­vesen hitelezek, mert tudom, hogy mindig pontosan fizetnek. Meg az­tán én is hozzájuk tartozom ... . . . JCi családjáítl áolqezih . . . Hidegrefagyott dülőutakon, föld- besüppedö házak, düledező keríté­sek között visz az utunk tovább. Az. egyik kis lakásba benyitunk. Hulló vakolat, csupasz terméskö­vek, fatörzzsel ducolt, roskadozó tető: egy öttagú család otthona. Az apa ég három fia nemrég még együtt dolgozott, önálló műhelyük. ''-n. Ma már ez dem jelent meg­élhetést. Kéf fiú elszegődött más mesterhez, a harmadik a bányában kapott munkát. Mit jelent nekik a karácsony? /sírt kapunk a közellátástól, nem kell olajjal főznünk. Ez a mi karácsonyi örömünk. . . . JCi a (fijár körül őt/íjcle// . . . 67 éves öreg munkás otthonában 'Pityunk. Szúette bútorok, átázott tető, nyikorgó ajtók nyomták a ''is konyhára a reménytelen sze­génység bélyegét. Mindennap hrumplilevcst eszünk, azt is délután négykor, hogy ne kelljen még külön vacso­ráznunk is, — Ruháinkat foltoz­zuk, toldozzuk, öregek vagyunk már. nem várunk jobbat. Majd fiunk talán boldogabb fesz ... cd prőleiár^ utált or ért! . FELLNERNÉL karácsony első napján BSSZliiE ex NŐEGYLETBEN. A fiú 18 éves. A bányába járt, de gyenge tüdeje nem bírta a ne­héz munkát. Most nem tud elhe. lyezkedni, pedig nagyon szerelne clolgoini, nagyon szeretne kesz­tyűs lenni. Csillog a szeme, fiatal arca lel­kes. — Apám azt mondja, nem vár jobbat. Én sem várom a jobbat, hanem harcolok érte. Mert a jövő a miénk és azért a jövőért meg kell küzd énünk. * Lassan leszáll az est. Indulunk vissza a dús kirakatok, csillogó üzletek közé. Az utcákon jómódú, gondtalan arcú emberek jönnek szembe velünk, kezük tele van cso­maggal. Mindenki siet, vásárol, ké­szül a karácsonyra. Nem tudják, hogy a kivilágított utcákon túl, sötét, szomorú siká­torokban egy liter hitelbe vásárolt bor, egy zsírral főzött ebéd let az ünnep külső jele! Mégis melegebben, kriszlusibban dobbannak meg a proletárszívek a karácson^ harang szavára... • Sz. E.

Next

/
Thumbnails
Contents