Új Dunántúl, 1946. december (3. évfolyam, 273-296. szám)
1946-12-25 / 293. szám
1946 december 25. ÜJ DU NANTÜL 5. a Pesti -Magyar Kereskedelmi Bank ieán^infé^ete. zz&BrsmjM^smatnEiattrnztvsaxnx^tt v-r’r77W*g:a Jé&w&kcí' Sötooyyfiáfaífűfo... Legenda, amely valóban megtörtént Í946 karácsonyán Este van a bányatelepen, csak « kivilágított kicsiny ablakok jelzik azt, hogy a ház lakói chfen vannak. A bányászcsaládok is karácsonyt tartanak. Az asztalokon kis karácsonyfák állnak, pislogó gyertyáikat szájlátva bámulják a gyermekek. Néha eloltják a lámpát, hogy csillags/ó- fót gyújtsanak. Felszikrázik a lény'a kopott hiitorok között. A gyerekszívok lázasan vernek, boldogan nézegetik az olcsó kis ajándékokat. A szülők megejc- íedetten beszélgetnek, s egy pillanatra elfeledkeznek a küzdelmes tegnapokról és holnapokról. * Egyetlen ablak bámul csak Pitéién. Nem hallatszik ki mö- giile gyeriuekkaeagás, pedig nagy * család. De az apa még a mindennapi kenyeret is nehezen tudj« biztosítani. Karácsonyfát nem is vártak, >i‘m is reméltek a gyerekek. Csak akkor szorult össze fájdalmasan a szivük, amikor barátaik unszolására meglátogatták ^omszédaikaf. Mindenütt boldogan, csillogó szemmel miito- Satták a kis pajtások a karú- “onyfákat. S aztán hazamentek a hideg, kopott lakásba, melyből még a legszükségesebb berendezések is kiánvoznuk. Most meglátják a V' omor és szegénység eltöröl he. Vflen nyomait. Másutt fény —j •h árnyék. Másutt öröm — itt l>óiiuf. >v Az nten üres; elhagyott Csak péba siet végig egy-egy csoport fiú és lány. Mennek a 'hiDLSz-ba, karácsonyfa iinne- Nvre. Mi is velük megyünk. Nagy társaság van már együtt meleg szobában. Köriiliilik az “Vtalt, gyönyörködnek a fé- m>n. Beszélgetnek, nevetgélnek, úrják a beígért forró teát. Sii- "“itiényt is szereztek éá. vidáman Nregetik. Dicsérik a fát: Mi aduk össze rá a pénzt, mi szedek össze a szaloncukrot... vért ilyen szép, mert a mi fánk. Pehérkötényes lányok hozzák 1 gőzölgő teát. Lassan iszógat- uk, egyre inkább a karácsonyi ’Ungnlt hatás« alá keriilijnk. •‘Iái! egy fin, megemlékezik az "«népről. Aztán eloltjuk a lám- l'ákat. 'A karácsonyi gyertyák Lassan felüliünk, kabátot veszünk. Ketten közülünk megfogják a fát. -> — El visszük... — mondja egyikünk, vagy mindnyájan mondjuk? Nem tudjuk, de olyan mindegy... * Mint a karácsonyi angyal a mesében, úgy megyünk a csőitt- táfagyott, holdfényes utcán. Nem fázunk, hisz szívünket jóleső melegség járja át: ajándékot viszünk, ajándékot adhatunk. Hogyan írjuk le, milyen szeretettel fogadtak bennünket? Nincs arra elég szó. Könnyezve, sírva álltak körülöttünk, a boldog gyermekek és a még boldogabb anya. Köszönni próbálták, de hangjuk elakadt. Csak simogatták a madiszisták lelkes, kipirult arcát, kabátját. * Megyünk hazafelé. Most igazán érezzük a karácsonyt, mert most valóban az ünnephez méltó perceket éltünk át. A szeretet, a <zív, az, emberi szolidaritás jegyében cselekedtünk. Mi magunk voltunk egy kicsit Jézuska, aki örömet áraszt maga köfiil. örömmé avattunk egy szomorúnak indult karácsonvestet. I * A bányatelep szelíden világító kis ablakai lassan elsötétednek. Pihenni térnek a bányászcsaládok. Csend van. esek a sápadt- fényfí csillagok őrzik a boldoggá tett gyermekek karácsonyi álmát. *<*! • IjJH" ^ MONDD MIT ERIEL ANNAK SORSA... \j Az egész emberiségnek légcső-1 vány fényük bevilágítson a szivek rdálaiosabb napin a karácsony, j legelrejtettebb zúgába és megmoz- j Ezen a napon minden ember, j dítsa olt: AZ EMBERT. vallásra, fajra, hitre, nemzetre va- ! lo tekintet nélkül, — szíve mélyéből ünnepel. Ezt a napot semmilyen csoport nem sajátíthatja ki magának, — sajátjának érzi a ka- ? tolikus és a mohamedán, az csz- * kimó és a néger, a kapitalista és a ’ szocialista, a tőkés és a proletár í A szeretetnek, az emberségnek az { ünnepe ez az est, amikor kunyhótól ) a palotáig, minden ablak mögött felgyűlnek a gyertyák, hogy halMindannyian jól ismerjük azokat a karácsonyestéket, amelyeken csillogó, díszes karácsonyfa, soksok ajándék, s a hagyományos mákos-diós kalács adja meg az ünnep lényegét. De sokan nem tudnak arról a névtelen tömegről, mely mindezt pem tudja megszerezni s a lélek ünnepét nem tudja a test ünnepévé is avatni. ... ja ma (ja <7, maija keres Tesnul e render Elméleti és eyalortoli kiképzésien részesül az *»f rendőrié éit'Sűg Megnézzük az épületet is, a legénység hálótermében tisztaság. A háború utáni erkölcsi züllés együtt jár a bűnesetéit számárnak emelkedésével is. A fe-s/ahadu- lá? után átalakított és , újjászervezett rendőrség munkája ezért is fokozottan nehéz. A rendőrség munkáidban és szervezetében most pécsi vir-zony- Latban i.s jelentős fordulat iÖr- tént. A rendőrlegénvsée komoly és alapon kiképzésére Pécsett kerületi tanosztály alakult. A tanosztály feladatairól és működéséről a tanosztály pa-j rancsnoka, Kwzőce Endre. elvtárs. rendőreié/redes világosít fel ben-1 n ii n'ket. — A tanosztály első és legfontosabb feladata, hogv a moot toborzott újoncokat már kiképezve küldje ki az őrsökre szolgálatté- telre. Sajnos, a múltban történtek olyan esetek, ahol a rendőreink nojn rendőrhöz méltóan viselkedtek. de a kiképzés ezeket a hibák at ki fogja 'küszöbölni. Most a tan osztályon több. minit Ki tud valamit például az utcaseprőről? Megszokott kép, amint foltosrongyos ruhában, .nyáron izzadva, lélen dideregve tisztítja a járdát. Szólaljon meg most: mit vár, mii remél a karácsonytól? Ócska szóvetkesztyübe bujtatott kezével lemondóan legyint, hidegtől dermedt ajkai nehezen lökik ki a szavakat: Karácsony!... Nagy ünnep .. Veszek majd hitelbe egy liter bort a sarki boltban, úgyis úgy rázom mindig... Hideg a lakás, soha nem tudok felmelegedni... JKi stíl mér, krumplit, Uemjeret . . mromszáz újonc van. Hatheti lényénél felhangzik az ősrégi Mennyből az angyal“... Száll *0 áhitatos halk dal, betölti a Vmrkct, a szíveket, a lelkeit... Megilíetődve nézünk egymásak Mintha mindannyian testveik lennénk, egv «salad fiai és Soyai. Karácsonyt tartunk, ''Ooepeüjnk, mint ahogy rain- ,|,ln család ünnepel a bányateleden. , - Nem minden csalid. — Szólt 'ízbe halkan égy kislány, — a d*. szomszédainknak nincs kará- K°öyfájuk... Nem szól senki egy szót sem. kiképzés után ő is ökre kerülnek, mint próbarenrlőrök, az áltahiik fel vájt ott, már régóta szolgáló legénység ♦pwKg hathónapos kiképzést kap. Később a mostani újoncok is részt vesznek a hathónapot» tanfolyamon. — Nagy reményeket fűzök a tanfolyamhoz — folytatja Kesző- ee alezredes. A gyakorlati kikén-, zést jólbevált, régi ikatonavFelt rendőrök vezetik, a t öt vén vi.s méreteit pedig jogvégzett bajtársik I állítják. — Az a célunk, —mondja az egyik főhadnagy, aki büntető periogot tanít, — hogy minden ludasunkkal lelősegítsüka rend- őrlegénység alapos kiképzését. A törvényismereten kívül történelem. számtan az alapműveltséget mr’ti tárgyakat is tanítunk. rend van. Minden ágyon két pokróc, az ágyak fölötti polcokon katonás rendben sorakoznak a er sajkák és egyéb használ» ■. eszközök. Az irodákban szórgr.i- inas mimika folyik, a kon\ hóban ít'Vpkötényes szakács rés szakácsnők főzik az ebédet. Az udvaron gyakorlatozik a legénység, valamennyien vadonatúj ruhában, lelkes akaratiul dolgoznak. Megkérdezzük az. egyike:, miért akar rendőr lenni. — Már a háború előtt is ez volt a célom, de baloldali magatartásom miatt nem feleltem nutg. az akkori rezsimnek, itt végre megtaláltam azt a helyet, ahol legeredményesebben kiizd- hetek, a demokráciáért. Az új alapokra helyezett, demokratikus rendőrség tehát munkájával és tudásával is be akarja váltani a hozzáfűz"1 t reményeket. Munkájában pedigj minden dolgozó segítő szeretőre kíséri őket, mert jól tudják, ho.y az érdekeiket védő és én1 fik küzdő- új rendőrség fázva, éhezve én nélkülözve, rossz anyagi viszo- i nyok között, is ninradéktalanul I eleget tesz köitcle.sn'gének: nem i egy osztály kiszolgálásával, ha- ! nem a nép érdekeinek maradék-1 tálán védelmével. (s.jsdi) „A sarki botfban.“ Mikor be- j léptünk, az jtó felett csengve j szólal meg egy kis harang. Siet elénk a kereskedő, a szegények1 szatócsa, c;í hiszi talán, hogy vevők vagyunk. Körülnézünk. Üres polcok, szegényes áruk. Cukor, só, élesztő, mosószappan, petróleum, bor és pálinka. Vájjon milyen itt a kereslet? — Gyári munkások laknak a környéken, kevés a pénzük, keserves az életük. Kiváltják a hatósági árukat, de sokszor bizony még arra sem elég a bérük. Ami ezen kívül van, ez mindig hitelben „megy“. Most megveszik a /egyre kapható 20-20 deka szaloncukrot, hiszen karácsony van... Szívesen hitelezek, mert tudom, hogy mindig pontosan fizetnek. Meg aztán én is hozzájuk tartozom ... . . . JCi családjáítl áolqezih . . . Hidegrefagyott dülőutakon, föld- besüppedö házak, düledező kerítések között visz az utunk tovább. Az. egyik kis lakásba benyitunk. Hulló vakolat, csupasz terméskövek, fatörzzsel ducolt, roskadozó tető: egy öttagú család otthona. Az apa ég három fia nemrég még együtt dolgozott, önálló műhelyük. ''-n. Ma már ez dem jelent megélhetést. Kéf fiú elszegődött más mesterhez, a harmadik a bányában kapott munkát. Mit jelent nekik a karácsony? /sírt kapunk a közellátástól, nem kell olajjal főznünk. Ez a mi karácsonyi örömünk. . . . JCi a (fijár körül őt/íjcle// . . . 67 éves öreg munkás otthonában 'Pityunk. Szúette bútorok, átázott tető, nyikorgó ajtók nyomták a ''is konyhára a reménytelen szegénység bélyegét. Mindennap hrumplilevcst eszünk, azt is délután négykor, hogy ne kelljen még külön vacsoráznunk is, — Ruháinkat foltozzuk, toldozzuk, öregek vagyunk már. nem várunk jobbat. Majd fiunk talán boldogabb fesz ... cd prőleiár^ utált or ért! . FELLNERNÉL karácsony első napján BSSZliiE ex NŐEGYLETBEN. A fiú 18 éves. A bányába járt, de gyenge tüdeje nem bírta a nehéz munkát. Most nem tud elhe. lyezkedni, pedig nagyon szerelne clolgoini, nagyon szeretne kesztyűs lenni. Csillog a szeme, fiatal arca lelkes. — Apám azt mondja, nem vár jobbat. Én sem várom a jobbat, hanem harcolok érte. Mert a jövő a miénk és azért a jövőért meg kell küzd énünk. * Lassan leszáll az est. Indulunk vissza a dús kirakatok, csillogó üzletek közé. Az utcákon jómódú, gondtalan arcú emberek jönnek szembe velünk, kezük tele van csomaggal. Mindenki siet, vásárol, készül a karácsonyra. Nem tudják, hogy a kivilágított utcákon túl, sötét, szomorú sikátorokban egy liter hitelbe vásárolt bor, egy zsírral főzött ebéd let az ünnep külső jele! Mégis melegebben, kriszlusibban dobbannak meg a proletárszívek a karácson^ harang szavára... • Sz. E.
