Új Dunántúl, 1946. október (3. évfolyam, 202-247. szám)

1946-10-03 / 203. szám (223. szám)

Ü j I 1946 október 3 a nemzeti ellenállás fegyveres tárcáiban, küzdött a magyar nép se cl es tömegeinek mozgósításáért és nem rajtunk múlott, hogy ez nem következett be. 650.000 PARTTAG A jelen harcairól szólva R á- k o s i Mátyás elvtárs megmutatta a Párt politikai feladatait. E po­litikai feladatok megoldása szer­vezeti kérdésekkel is kapcsolatos Mindenekelőtt látnunk kell, mek­kora Pártunk szervezett tömeg­ereje. 1943 májusában mintegy 150.000 tagunk volt. Azóta gyors fejlődés mutatkozik. Jelenleg 58 városban, 2843 köz­ségben, több mint négyszáz ta­nyacsoportban összesen 4800 működő alaoszervezete van Pár­tunknak. Párttagjainak száma felülmúlja a 650.0Ó0-et. A tagság szociális összetételében több mint 42 százalék munkás, bányász és vasutas. Mintegy negyven százalék földművelő kis­birtokos, paraszt elvtárs. (Taps.) Sorainkban van a magyar értel­miség több mint 31.000 legbala- dottalbb tagja, valamint számos kisiparos és kiskereskedő. Meg­állapíthatjuk tehát, hogy pártunknak szűk illegális párt­ból legális tömegpártté való átszervezése sikerrel járt. KIJAVÍTJUK A HIBÁKAT Rámutatott Kádár elvtárs a hi­bákra is. Hiba volt, hogy kezdet­ben túlzott óvatossággal és szek- tárius módon kezeltük a tagfel­vételt Hiba, hogy dunántúli szer­vezeteink elmaradtak a fejlődés ben az ország többi részéhez vi­szonyítva. Hiba, hogy pártszer­vezeteink lassan fejlődnek a nem ipari jellegű vidéki városokban és nem elég erős még politikák be­folyásunk az értelmiség, a dolgo­zó kispolgárok és a középparaszt­ság között. A rohamos, növekedés nyomán helyenként soraink még nem elég szilárdak. Miskolc, Ózd Szentes, Békéscsaba ismert esetei megmutatták, hogy párttagságunk még nem elég vértezett a fasiszta provokációval szemben. Eb ese­tek arra intenek bennünket: ne feledjük, hogy fasiszta mé­telytől megfertőzött és abból még véglegesen ki nem gyógyult elemek is kerültek pártunkba. karrieristákkal és hasonló közénk nem valló elemekkel együtt. Kommunisták vagyunk és ez nemcsak azt jelenti, hogy be­széljünk hibákról hanem azt is, hogy kijavítsuk Őket. Ezért neki­láttunk, « hogy központosítsuk pártszervezeteinket, állandó sb't- ves' kapcsolatot létesítsünk vala­mennyi pártszervezetünk és a központ között. Szünet nélkül tisztogat luk a pártot az oda nem való ele­mektől. Tgy Ész,akpestmegyében például 12 járási vezetőségi tagot, 44 he­lyi titkárt; Szatmár megyében 4 iárási veizetőségi tagot és 22 helyi titkárt váltottunk le. így muta­tok meg — némely más párttól eltérően —, hogy mi ebben a kér­désben nem iszunk bort, amikor vizet prédikálunk. Forduljiank u tömegek mindennaoí Iktrd sef lé é — A felszabadulás óta a ma­gyar demokrácia nagy kérdései — földreform, újjáépítés, stabilizáció stb. — állottak előtérben, szer­vezeteink ezek megoldását állí­tották tevékenységük középpont­jába. Ez kétségtelenül helyes volt lés hozzájárult ahhoz, hogy a ma­gyar nép sikerrel megoldotta e nagy kérdések egy részét. Most azonban fordulatnak kell követ­keznie ezen a téren-. . Anélkül, hogy a demokrácia nagv kérdéseit szem elől tévesz- tenők, pártszervezeteink figyel­mét. a tömegek mindennapi kérdései felé kell fordítanunk. A demokrácia központi kérdé­seiért folytatott harcot minden­kor össze kell kapcsolni a mun­kásság. parasztság és értelmiség a kisemberek mindennapi érde­keiért folytatott harccal. Fáradha­tatlan munkával kell bebizonvita. írunk milliók előtt, hogy biztosan számíthatnak és nyugodtan tá­maszkodhatnak Pártunkra akkor is. ha nem a népi demokrácia r.agy kérdéseiről, hanem minden napi érdekeink védelméről van szó. HARC A MUNKÁSSÁG KÖVETELÉSEIÉRT — Az elgő, kezdő lépéseket már megtettük ezen a téren. A gyárakban az újjáépítés folytatá­sa, a termelés fokozása, a stabili­záció védelme mellett folytain' kell a harcot a munkásság általá­nos követeléseiért. Tiltakozzanak pártszervezeteink az ellen, akadályozzák meg. hogy a tőkések indokolatlanul az utcára szórják a munkanél­küliség nyomorába döntsék azo­kat 8 munkásokat, akik az új­jáépítésben eddig annyi áldoza. tot hoztak. Szorítsák rá a tőké­seket, hogy mozgassák meg tar­talékaikat, kutassanak új pia­cok után, a termelés leszorítása helyett dolgozzanak a termelés kiszélesítésén, így segítve elő az iparcikkek árának csökkenté, sét. A munkásságnak be kell hatolnia a termelési kérdésekbe, elvtársainknak az üzemellenőr­zés és vezetés szakembereivé kell válniok. Követelniök kel! pártszervezeteinknek, hogy vált­sák valóra a munkásság szerzett jogait munkaruhára, védőfel­szerelésre, e különleges munká­nál járó külön szolgáltatásokra (zsír, tej. stb.j. Követeljék a kommunisták a műhelyek fűtő­berendezésének, rendes mos. dóknak, egészségűéi berende­zéseknek a helyreállítását. Igv • vezessék az üzemi pártszerveze­teink a munkásság mindennapi harcát. ÖNKÉNTES MUNKA — A tömegük mindennapi érdé. keinek védelme, a dolgozók köz­vetlen megsegítése nem korláto­zódhat az üzemekben végzet) jó kommunista munkára. Két jelen­tős munka területre hívom fel elv- társaink figyelmét. Az egyik vámosi pártszervezeteink akciói önkéntes -munka és társadalmi önsegély útján a lakosság köz­vetlen megsegítésére. Ez a kezdeményezés valósággal népmozgalommá fei’ődött. Párt- szervezeteink rohambrigádiai ön­kéntes munkával a szükséges ar.vag előteremtésével, sokszer pártunkon kívül á'ló dolgozók be­kapcsolásával Rudapesten és egvéb városainkban, aiz iskola­épületek százait, lakótelepeket hoztak rendbe. Gvermekjátszó tereket építettek, betegeket jut- tatak kórházba, sb. (Taps.) KI A FALURA SEGÍTENI! — Az MKP szervezeteinek az utóbbi időben a legjelentősebb kezdeményezése volt a falujárás, a parasztság közvet'en megsegíti, sének mozgalma (lelke? taps). A falujárás lényegében abból állott: felhívtuk az üzemek munkásait menjenek ki a falvakba és ön­kéntesen vállalt, ellenszolgáltatás- nélküli munkával siessenek sepft. ségére a fau népének. „Ki a fa- 'ura segíteni" — ez a jelszó nem új, de megvalósitását csak a sta­bilizáció tette lehetővé. Csak a mindennapi éhségtől megszabadí­tott munkás tudott osztályöntu- datára hallgatva heti egyetlen pi­henőnapjáról lemondani és a pa­rasztság segítségére sietni. E fel­hívás során mozgalom indult meg, a városi dolgozók nekiláttak a falusi iskolák, kutak, hidak, utak, templomok rendbehozá­sának, önkéntes kommunista orvosok, ápolók siettek a fal­vak egészségügyi viszonyainak megja vitására. Munkáskultürcsoportok' segítettek a falvak kulturális színvonalának felemelésében Budapestről augusztusban és szeptemberben több mint 6000 elvtárs ment ki több mint 200 községbe és jelentős munkát végzett. Vidéki városaink pártszervezetei a földreform befejeEési munkái­ban nyújtottak segítséget a pa­rasztságnak. (Hosszontartó nagy taps.) — Természetesen történtek hi­bák a falujárás során is. A falu- jaró elvtársak néha túllépték „ha­táskörüket.“ Ezeket a hibákat ki kell küszöbölnünk. A nép ellen­ségeinek természetesen nem tet­szik a kommunisták eljárása. Ar­ról kiabálnak, hogy a falujárás csak propaganda. A reakció szitkozódása nem gá­tolja a falvak népét abban, hogy örüljön a segítségen és minket sem riaszt vissza attól hogy teljes erővel folytassuk ezt a mozgalmat. Mi bevalljuk, hogy politikai cél­jaink is vannak a falujárással. Azt akarjuk, hogy ma, amikor a reak­ció ismét ellentétet próbál szítani paraszt és munkás között, akkor e két réteg tíz és százezrei sze­mélyesen ismerjék meg egymás küzdelmes életét és ismerjék meg azokat is, akik éket akarnak verni börzéjük. (Nagy taps.) Kádár elvtárs ezután a harma­dik nagy dolgozó réteg, a magyar értelmiség problémáival foelalko- zott. E réteg súlyos megélhetési Viszonyait már több felszó'a’ó megvilágította a kongresszus előtt. Az értelmiségi tömegek még min­dig tartózkodók, kisebb részben élesen kritikus politikai beállitot*- ságuk a demokráciával és pártunk­kal szemben általánosan ismere tes. De kongresszusunknak meg kell emlékeznie aizokról az értel­miségi dolgozókról is, akik a munkásokkal együtt vettek részt az újjáépítésben és így munká­jukkal szavaztak a demokrácia mellett, ök jelzik azt az utat, amelyet az értelmiség már meg­tett a demokrácia felé. A demokráciának mind több és több — munkással és paraszt­sággal együtt építő — értelmi­ségre lesz szüksége. A demokratikus Magyarország nem hagyhatja pusztulni vagy szétszóródni az értelmiség leg­jobbjait, a nemzet nehezen pó­tolható értékeit. Az MKP ezért támogatja az értelmiséget jogos anyagi kívánságai megoldásában. Lukács, Major, Losonczy elv- saknak igaiza volt abban, az értel­miség tömegeinek ^csatlakozására van szükségünk abhoz. hogy meg­felelhessünk feladatainknak. E te­kintetben — becsületes önkritiká­val kell megállapítanunk — mulasztás terhel bennünket. Nem úgy foglalkoztunk eddig az értelmiség kérdésével, aho­gyan azt ez a fontos kérdés megérdemelte volna. Hozzá kell látnunk, hogy mulasztásainkat behozzuk. JÓ KOMMUNISTA KÖZSÉG- POLITIKÁT! A továbbiakban hangsúlyozta Kádár elvtárs, hogy nem lehet a tömegek mindennapi érdekeinek védelméről beszélni jó kommu­nista községpolitika nélkül. A jó kommunista közséőpolltl- kai munkának a képviselőtestü­leti frakció fegyelmezett mun­kája mellett a kommunista köz- alkalmazottak és a helyi párt- vezetőség egybehangolt össz­munkája a feltétele. (Helyeslés.) A srafc*?en;«>ze'eft u dcnofrf'cío egyek legerősebb vára —- Ä tömegszervezetek közül kétségkívül a legfontosabb, a szak- szervezetek jó munkája nélkül a magyar demokrácia, az újjáépítés eddigi sikereit nem érhettük volna e! Jó szakszervezeti munka nélkül nem lehet emelni a dolgozók életszínvonalát Szakszervezeteink a felszabadulás óta hatalmasan megerősödtek. A szervezett dolgozók száma ha­zánkban most 1,200.000 ember. De nemcsak taglétszámban növeked­tek a szakszervezetek, hanem ki­fejlődött az új feladatok megdá- sához szükséges képességük is. Irányításuk alatt dolgoznak az üzemi bizottságok, létrehozták a Termelési Tanácsot, kivívták a szakszervezeti kötelező munka- közvetítést is. A tőke és a reakció most kísér, létezik azon, hogy a mezőgaz­dasági érdekképviseleti törvény­javaslatban áttörje és meg­bontsa a kötelező szakszervezeti munkaközvetítés rendszerét de nem vitás, hogy a magyar szakszervezetek a két munkás­párt legerélyesebb támadásával visszaveri ezt a támadást. A dolgozó milliók érdeke ma megkívánja a szakszervezetek • tői: küzdjön azért, hogy a fo­kozódó termelés hozama, necsak a tőkések profitját emelje, ha­nem a munkások életezinvona lát 1& (Nagy taps.) A szaksaervezet — amelyben kézzelfogható valósággá ■válik a munkásegység — a magyar demokrácia egyik leg­erősebb vára. Éppen ezért kongresszusunk a legélesebben elítéli a tőkések újabb mesterkedéseit, amikor — a Kisgazdapártot faltörő kosnak használva fel — újabb támadá­sokat indítanak a szakszervezetek ellen. A tőkések' most törvény- javaslattal akarják „rendezni a szakszervezetek belső életér." Ezt a belső életet ós a szakszervezeti demokráciát a munkásság már nemzedékkel ezelőtt rendezte és meg védelmezte mindenkivel' szem. bn, MNDSz, MaDlSz Beszélt Kádár elvtárs a magyar nép más tömegsaervezeteiről is. A Magyar Nők Demokratikus Szövetsége például a hadifog­lyoknak, • sokgyermekes csalá­dok tízezreinek nyújtott köz­vetlen segítséget. Az erősen hátramanadt iskola­ügyek előmozdítására nagysikerű iskolaakciót indított és az ifjú­sággal, haladó pedagógusokkal együttműködve munkálkodik köz­oktatásunk demokratizálásán. Mind az MNDSz, mind a Ma­gyar Demokratikus Iflóságl Szö­vetségnek elévülhetetlen érde­mei vannak a magyar nép nem­zetközi kapcsolatainak kiépíté­se terén is. Kádár elvtárs a párttagság szé­les aktivizálásának fontosságáról beszélve, hangoztatta, hogy nem néhány tízezer emberfe­letti munkát végző elvtársra van szükség, hanem arra, hogy helyes munkamegosztással száz és százezer kommunista dolgoz­zék a párt és a nép ügyéért. A párt belső kérdései közört kulcskérdésként jelölte meg a jó káderpolitikát. Ma olyan embe­rekre van szüksgünk, akik ismerik és képesek megoldani a néo ügyes-bajos kérdéseit. A népnek nemcsak beszédekre, hanem első­sorban segítségre, cselekedetre van szüksége. Nem szabad előfor­dulnia, hogy a dolgozók egy ré­szét valamelyik helyivezető nem rokonszenves személye tartsa tá­vol a pártunktól. Meg kell kü­lönböztetni a munkájukat kellő­képpen ellátni nem tudó elvtár­sakat azoktól, akik működésükkel nagy károkat okoznak a pártnak, akik jobban szeretik1 a baloldali frázisokat, mint a nép érdekében végzett fáradhatatlan munkát. Azok, akik nem akarják tudomá. sül venni, hogy ők vannak a népért és nem a nép őérettük, sokszor többet ártanak pártunk­nak, mint nyílt ellenségeink. A pártunk iránt országszerte növek­vő megbecsülést tönkreteszik • maguk környezetében. Az ilye« emberek közül, akik negi hajlan­dók a parancsolgatást és hangos­kodást felcserélni a meggyőzéi eszközével és a kommunista szí rénységgel, már jónéhányat k váltottunk és leváltásukat kö­nyörtelenül folytatná fogjuk. — A megfelelő kádereket azon­ban nemcsak meg kell találnunk hanem képeznünk is kell őkel Rengeteg a tennivalónk az egész párttagság nevelése terén is. PW vezetőségünk nagy gondot fordí­tott a nevelés munkájára, értünk el jelentős eredményeket is, de * mennyiségi eredményeket gyakran a minőség rovására értük el. A jövőben fáradhatatlanul ke® dolgoznunk Pártunk IdeoM*1 egységének további megerősíté­sén. A marxizmus tudományát a pfj ton belül közkinccsé kell tennünk A nevelés eszközével, de mind*' 'más eszközzel is harcolnunk a pártunkban helyenként meg®“' tatkozó ellenséges ideológiai^ "e' zetek, az antiszemitizmus és • sovinizmus ellen. Véget kell vet r.ünk annak a gondatlanságnak és álliberalizmusmaki amelyet hány 'helyen 'elvtársaink a fa«’5': ideológia maradványainak beS? várgásával szemben tanúsítót® A kommunistáknak MŰVELNIÜK KELL MAGUKAT ok­— Az iskolai, szeminárium' tatást ki kell egészítenie a gr, korlati oktatásnak és az egf®?' önképzőknek is. A mi pártun nak szüksége van a marxista dományt elsajátítók és magé** szünet nélkül továbbképző Pä munkásokra, marxista gazd*s; emberekre, technikusak. Pe gusok, ujságirók stb. tömeg®^ A kommunistáiknak művem1 kell önmagukat. Ml őzt akarjuk, hogy a K jobb szakemberek, a leg®^.. tebb magyar emberek ^ nütt az országban, a váro*0^ ban és falvakban egya^0*, magyar kommunisták légy*0* Érvényesítenünk kell szeTT?et, teinkben a szilárd pártfegye amely megsokszorozza a p*rt gyeimét. MEGOLDJUK AZ ELőTT^ ÁLLÓ FELADATOKAT # ti Befejezésül hangsúlyozta «. dár elvtárs. hogy e feladatok oldása nem könnyű, de a tunk szakadatlan harcaiban . «tzámos nehéz feladatot sikcZ „rí megoldott. Nem kétséges, ^ megoldja a most előttünk ; is, ha kommunista szívósság*^, ú’lhatatosan és mindig a Jul­ies tömegeire támaszkodva gozunk, ha a demokrácia j* p. kérdéseinek megoldását összeg.; csoljuk a dolgozók mindert érdekedért folytatott harccal- i így válhat világossá a l01”-,- előtt, hogy Pártunk az égés* gyár nép pártja. SxenbGyőrgyi A beszéde Budapestről jelenti a £ „jf A MKP kongresszusán (jl­Györgyi Albert egyetemi tan ^ jelentette, hogy a tudomány ott tud igazán virágozni, ab°\ les népi alapokon nyugszik- i dósok helye mindenütt ott • ,ci» demokrácia oldalán. A dem°* tjs> tudás, világosság és alK ­amellyel szembenáll a reakció, a rosszindulat és a lanság. Az elesett magyar ^ mány segítségére először a kásság sietett és önkéntes ® „jö- val hozta helyre a laboratór'“" kat- ^« Nagy öröm ez nekünk« munkásság a tudomány i®e-j rfc tésével segíti és erősin- demokrácia r ^ makrádét, -----------a . segí ti a tudományt és mokon olyan virágzás In“ ap amilyenro még nem volt ebben az országban. Szent-Győrgyi Albertet ezután V«.« , kongre«6^ lö­késén ünnepelte a

Next

/
Thumbnails
Contents