Új Dunántúl, 1946. október (3. évfolyam, 202-247. szám)
1946-10-13 / 232. szám
4 ÚJ DUNÁNTÚL 1916 október M A demokratikus társadalmi rendszerben kiépülő új magyar művelődéspolitika kötelessége, hogy a dolgozó, népi tömegeknek ne csak a műve+edós jogát, hanem a művelődés lehetőségeit is megadja. A remit művelődéspolitikájával ellentétben, amikor szinte évszázadokon keresztül az jellemezte még a legjobb és leginkább népbarát művelődé-spoljtikáí is, hogy csuk fentről lefelé kívánta a műveltség terjedését biztosítani, a jelen demokratikus rendszerben lehetővé kell tennünk, hogy azok az osztályok, amelyre a magyar demokrácia szellemét felépítjük, tehát a dolgozó osztályok, — ne csak tudomúsul- vevői legyenek, hanem befolyást is gyakorolhassanak a magyar művelődéspolitikára. Ennek azonban van egy igen súlyos előfeltétele: komolyan, a fogalmak meg- hamisíftatlan ! értelmezésében^ akarnunk kell a kultúrát. Rá kell nevelnünk tehát tömegeinket a tiszta, magasabbrendű művészetek iránti fogékonyságra, valamint e fogékonyság mellett közvetlen átélések alapján történő értékelésére is. Módot kell ezért nyújtanunk és minden kínálkozó lehetőséget, ( felhasználni arra, hogy a demokratikus célkitűzéseknek megfelelően, korszerűen átszervezett iskola- rendszerünk mellett dolgozó tömegeinket is ne csupán a ta- nuítság egy magasabb szintjére emeljük fel, hanem úgy tudományos, mint művészeti kérdések megvitatására, valamint az így előállott problémák megoldására alkalmasakká váljanak. fje a tudomány, se a művészet ne legyen többé a dolgozók számára külön elszigetelt terület, hanem olyan valami, ahol mindenki otthonosan mozog ős jól érzi magát. Ki az elszigeteltségből A tömegek esztétikai Ízlésének fejlesztésére, a művészi színvonal emelésére szolgálnak, — bizonyos átgondolt tervszerűség és céltudatosság mellett elsősorban jönnek számításba: a színházak. A színházat, a kultúra terjesztésének egyik legfontosabb iskoláját múltbeli működésük terv- szerűtlensége folytán a dolgozó társadalom bizonyos ellenszenvvel nézte s természetesen úgy is ítélte meg. Az a társadalmi réteg pedig, amelyik kivtil esett, illetve fölötte állott a dolgozók tömegein, a színházra mindenkor, mint luxusintézményre tekintett, amely kellemes szórakozást nyújthat, szerepe azonban kizárólag ebben merülhet ki, a szórakoztatásban, a/.t azonban tagadta, hogy a társadalom fejlődésében is jelentős feladatai vannak. Ez a felfogásbeli elferdültség, amelyet kétségbevonhatatlan tények igazolnak, arra az alapvető okra vezethető vissza, hogy a is báksadattoá színházak a múltban a széles néprétegektől elszigetelten és túlnyomó részben a széles néprétegek ellen működtek. Ez pedig nemcsak a néptömegek kulturális színvonalára hatott ki károsan, hanem bizonyos szempontból megnyomorította, eltorzította szín mű vészetünket is, meri a magyar művészeket egyenesen rákényszerítette, hogy egy egészen vékony, parazita réteg „luxus igényét* elégítse ki, egy torz és meghamisított kultúrér- deket Szolgáljon. Innen ered aztán, hogy sok embernek még ina sem kultúr- szükséglete a jó színház. Hiányzik .hozzá a szükséges nevelés, az egész országot átfogó, minden társadalmi rétegre kiterjedő szinházirodalmi életre való -előkészítés. Sajnálatos valamik hogy ezt a s/iiihá/irodakui életre való nevelést mindezek ellenére még ma sem iktatták bele oktatási rendszerünkbe, nem tartották egyik legsürgősebb megvalósítási a váró pedagógiai reformnak. Pedig a színházakra a demokratikus kormányrendszerre való áttérés után igen nagy feladatok hárulnak. És ezeket a nagy feladatokat a színházak csupán akkor képesek megoldani, igazi hivatásukat betölteni, ha a közönség, a dolgozók társadalma felismeri végre saját érdeklődésének, vagy közönyének következményeit, — egész művelődéspolitikánkat meghatározó szerepét. Mert csupán ezzel a felismeréssel és ennek a felismerésnek aktivizálásával vál- liatik ,a magyar színház a demokratikus társadalom lendítőkerekévé. Hiszen a színház egyenesen arra hivatott, hogy sajátos nemes művészi eszközeivel ösztönözze, lelkesítse a közönséget nem csupán művészi érzékszerveinek kBÉjnomítására, hanem azoknak a rendkívüli feladatoknak elvégzésére is, amelyeket a megváltozott idők új, nagy feladatai számunkra előírnak. A színház, amelyik voltaképpen mindenkor együtt lüktet,. együtt kell, hogy lüktessen a társadalmi élet vérkeringésével, valójában *azt jelenti a néző számára, hogy ott saját problémáinak tisztázását, küzdelmeinek erőforrását, művészi vágyainak kielégítését kapja meg szórakozás formájában. De az időszerű problémáktól távoleső témájú színdarabokon keresztül is a fejlődést, a kulíúríeladatok megoldását segíti elő a színház. Mert a klasszikus drámák, vagy akar a könnyű műfajú vígjátékok, zenés színdarabok magasabb színvonalon történő előadása is alakítja, fejleszti a közönség magatartását, leíkibeállított- ságát ,s ezáltal segítséget nyújt az élet mindenapi küzdelmeivel együtt, a nagy feladatok megoldására is. Színházat a színházba A szinházjárŐ közönség a múltban kitűnően reagált a színpadi hatásokra. Mintegy ösztön szerűen megérezte, hogy mi a jó és mi a rossz, ^Megérezte, —. de nem tudta. Sokszor egészen másnak tapsolt, mint amiről úgy vélte . tetszik neki. Gyakran azt hitte egy darabról, hogy jó, — pedig a színészek játéka hatott rá. Volt eset, hogy a színész, vagy a drámaíró munkáját dicsérte talán éppen akkor, amikor a rendezőé, a díszlettervezőé, vagy a világosítóé volt az érdem. Ahhoz azonban, hogy ne csak reagálásainkban, hanem Ítéleteinkben is biztosak és pontosak 'együnk, rá kell nevelődnünk az ítélkezésnek, a művészetek élvezésének és értékelésének erre a magasabb fokúra. Ehhez a művészeti éleltre való neveléshez természetesen meg kell teremtenünk és itt lép előtérbe a demokrácia feladata, — az anyagi előfeltételeket. Meg kell teremtenünk — nemcsak a közönség, amelyet a dolgozók tár. sadalma kell hogy képezzen a jövőben, — hanem maga a színház, illetve a magyar kultúra fejlesztését szolgáló színművészek anyagi előfeltételeit is. I megfelelő lelki és testi beállítottság nélkül nem lehet teljesíteni. is. Le kell már egyszer szegeznünk: a színészet nem gyár, nem hivatal és nem órabéres foglalkozás, hanem hivatás, amelyet Magyar Külforgalmi R.-T. bemutató terme Budapest, V., Doroítya-u. 2. sz. alatt MEGNYÍLT. Kiállításra kerülnek a 15 millió dolláros amerikai árukölcsön keretében érkezett áruk. A kiállítás anyaga az áruk beérkezésének sorrendjében változik. Tehát a jó, hivatásának élő szi. n('sz támogatása elsőrendű kötelessége nemcsak egyeseknek, hanem a dolgozók társadalmának is. — mint ahogy elsőrendű kötél «sség az is, hogy mindazokat, akik nem hivatást teljesítenek, akik csupán arra alkalmasak, hogy megrontsák a művészet értékét, le kell söpörni a magyar színpadokról. A színház nívójának biztosítása mindaddig, amíg az összes magyar színházak egy központi, állami irányítás alá nem kerülhetnek, a társadalom feladata. A társadalom minden egyes tagjának összefogására van szükség azért, hogy vissza niv kanyarodhassák ismét a magyar színművészet oda, ahol a , múltban igen sokszor volt, hogy szinházat csak azok légyének képesek csinálni, akiknek megvan hozzá a tőkéjük, — polgári foglalkozásukra nézve tisztes hentesiparosok, vagy akár faey- gyunagyfkereskedők, akik ‘érthetnek igen kitűnően a saját szakmájukhoz, de orra semmiesetre sem hivatottak és alkalmasak, hogy a demokratikus művelődéspolitika egyik irány vonalát ők szabják meg. illetve ők irányítsák. mellett fennáll a vidéki társadalomra is, amelyik minden lokálpatriotizmusa ellenére, fokozatosan eltompult, érzéketlenné vált saját színházával szemben. Ijesztő valami és egyenesen elképesztő jelenség, hogy sem illetékesek, sem pedig maga a társadalom nem érzi, —* mert azt mégsem merem mondani, hogy nem akarja — a teljes csőd szélére jutott magyar szinikultúra s vele együtt az egész színész- társadalom sürgős megsiegítésé- ,nek elodázhatatlan isziiksé/jsze- rűségét. Nem kergethetjük bete művészeinket a szellemi magányba, s ezzel együtt a/ anyagi romlásba. A demokrácia lehetőségeiből valóságot kel! teremtenünk: a dolgozó társadalomnak olyan kultúrát nyújtani s ezzel együtt úgy nekik, mint a hivatásukért élő művészeknek olyan életszínvonalat biztosítani, amely közönség és művész között a termékeny kölcsönhatást létrehozEhltoz, azonban feltétlenül szükséges, hogy minden vonatkozásban átformálódjunk és leküzd jük magunkban azokat a felfogásbeli, lelki és művészi eltorzulásokat. amelyeket a reakció hosszú korszaka idézett elő bennünk. Szabadszakszervezeti Tánciskola Hasznos vezetésével október 13-án, vasárnap este 7 órakor ismerkedő össztánccal nyílik a Szabad Szakszervezet Székházéban Széchenyi-tér 9, I. em. a lati Egy régi harcoshoz Ki itt nyugszik a sír ötében. Megbékélt, drága, régi holt. Vergődő, küzdő életében Az Eszme katonája volt. Uniformis nem fedte testét, Mellén nem hordott éremel, És mégis mindenünnen lesték Ellenséges tekintetek. Ajkán derűs mosoly derengett ' Féltek e mosolytól sokan, S a megviseli, kopott munkáid1 Áhítattal és boldogan Hallgatták, hogyha elmesélte: Mért hullott el a rengeteg Szegény a gyilkos háborúban. S hogy ők is, ők is emberek. Konszolidálódnánk kell kulturális érdekeink felismerése, kulturális célkitűzéseink tekintetében is. Annak pedig, hogy a konszolidáció ezen a téren is bekövetkezzék, egyetlen biztosítéka, ha a társadalomnak az az osztálya, amely a leghatározottabban áll a következetes demokrácia álláspontján, — tehát a munkásosztály, a népi tömegek, megszerzik maguknak a művelődéspolitika irányításában is azt a befolyást, amely őket megilleti. Ezért kell, hogy az öntudatos dolgozók mellett minden kuL túrember, minden művész, aki helyesen mérlegeli saját érdekeit, — ezt a törekvést támogassa. Béky Jnlia dr. Svájci órák raktáron) Órajavftárt eredeti svájci alkatré zekkel jótállás mellett vállalok. HENTZ KÁLMÁN órás és ékszerész, "Jókal-tér 2. szám. Úgy hallgatták, miként tudatlan Pásztor tudós apostolát — S igy ébresztette öntudatra A lelkek egész iáborát. A hetvenet taposta akkor, És térben is sokat bejárt — Tanult, tanított, övén éven Keresztül buzgón agitált. És megmaradt közkatonának Öreg, hatalmas közlegény Mint siheder, az első leckét 'A bérről Tőled kapfam én. Tőled hallottam, mi a MehrU'er 1 S hogy puszta Überbau csupán A művészet, az irodalom. A vallás és a tudomány. S hogy megtanultam: mi a jó™ És mi az emberszeretet, Vén ateista, mindörökké Dicsérem érte nevedet. ,}. És telkemen, mint üszkös sebnek Véres feketén úgy sajog, j Hogy amiért Te megszenvedtél' A szabad dalt nem hallhatod Hogy öreg fejjel is bezárlak, S meghalni küldtek csak Hál zengjen így, Testvér, l°‘° A szabad népnek himnusza Áldás e dal, melyen ma Tanítványodnak könnye SW*'; Föl, föl, ti rabjai a földnek, Föl, föl, te éhes proletár1 Fenyves ■*e#> Fellner fóncisko^ tanóráit hétfő— Konszolidáljuk a kultúrát is Nem engedhető meg a demokráciában, hogy a magyar szinházat akár átmenetileg is,_ még egvszer odadobják profitéhes üzleti vállakozók martalékául. Éís mert az állam szegény, pillanatnyilag a városok költségvetési kerete sem bír el még egy igen szerény szubvenciót sem, nem marad más hátra, mint a társadalmi összefogás, hogy' a fenyegető veszély — a színművészeteknek a __ széles néprétegektől való újabb, most inár igen komoly elszigetelődése, valamint ezeknek a rétegeknek érdekei ellen történő m íiködjése (ne kő vétkezhessék be. NEM TANÁCSOLJUK ■ I* Nagy Ferenc miniszterelnök nagy cikkben foglalkozott a .jkatú 'II. kongresszusával. Elismerő szavakkal szólt annak ni. Kongresszusdvai. jc-usrueru s/a v.ihjtaj szóit annas lay (lángjáról, meggyőződött belőle, — mondja — hogy a MK? ,aí9 lásokkal, békés úton akarja a kérdéseket megoldani. Ezután tartotta meg kecskeméti nagy beszédét, eyybegyült tömeg karszalagos kis-garda párti rendezők vezclrTBírt tüntetett a demokrácia jlegodaadóbb képviselői, a kél Art de különösen a MKP vezetői ellen. Érmek természetes kőve‘Lji menye lett az éjszakai ablakbeverés és a Rákosi elvtárs látoga megörökítő márványtábla összetörése. Ostoba korlátoltság, vagy szándékos porhintés lenne ezt. _ t siszta-ízü provokációt — mert az' — összehasonlítani azzal' mi gyűléseinken a tömegből élesebb hangok hallatszanak. ha a munkások tüntetnek: az az elkeseredett dolgozók haragig- kitörése a bérlevonó, nyúzó tőkések ellen, akiknek a * ban oly lelkes védelmezői akadnak. A kecskeméti tüntetés ^ A veszély bekövetkezésének lehetősége a főváros társadalma dolgozók sorsának jobbTafoTditásáért, hanem a munkásság rasztság jogainak, nagyobb darab kenyerének védelmezői e**!ojid demokrácia ellen szólt. Ezt egyébként a közbekiáltások 'af kétségtelenné tette. ,, A magunk részéről ehhez csak ennyit: vigyázzanak mák, akik fasiszta tüntetéseknek adnak tápot. Vigyázzanak azért, mert ha ők maguk jószándékúak, úgy a tüntetők csa*Ljtft* ellenük is lógnak fordulni. A parlamentben nrár bebizonyo-j*^y hogy még képviselőik között sem tudnak a pártfegyelemn 4(y vényt szerezni. És vigyázzanak másodszor azért, mert ha A ctik ez a provokáció, a munkásság válasza nem fog elmar« . munkáspártok hallatlan erőfeszítéseket tesznek, hogy tömeg0 éhségtől és nélkülözéstől megktn/ott, jogosan elkeseredni p geiket — visszatartsák, a termelés folytonosságát biztosié -é« a szándékuk továbbra is szilárdan fennáll. De az ilyen ,,,, (A tüntetés rendkívül megnehezíti feladatukat. Mi nem tanácso a módszert
