Új Dunántúl, 1946. október (3. évfolyam, 202-247. szám)
1946-10-12 / 231. szám
2 CJ DUNANTÜL 1946 október 12 Nem a tőkéseknek, a népnek építjük fel az országot Hajdú Gyula elvtárs nagy beszéde a pécsi szervezelí munkásság hatalmas tömegeket megmozgató nagygyűlésén Ha kell, harcolni fogunk, de fogainkat nem adjuk fel Tegnapi számunkban részletesen foglalkoztunk u munkásság, szerdai nagygyűlésével a Budai Katolikus Körben. A tegnapi tudósítást a gázszolgáltatás megszüntetése miatt félbe kellett szakítanunk, most Hajdú Gyula elvtársunk beszédével folytatjuk. Czett elvtárs nagyhatású beszéde után Hajdú Gyula elv- társ beszélt. » — Elv társaim! Szokatlan időben, délelőtt 10 órakor megszólaltak a gyárak szirénái, leálltak az üzemek, kiürültek a hivatalok, megállt minden munka: Megállt az élet megállt a vérkeringés az egész város területéi;. Ma délelőtt 10 percre a vonatok nem futottak tovább. — És mindezt miért, elvtársaim? Ezzel a 10 perces tüntetéssel adta tudtul az ország munkássága az ellene bujtogatók- nak, hogy ha kell, akkor Ti munkásság összefog és olyan cselekedetre képes, amely nemcsak saját maga hanem az egész ország szempontjából döntő. — E'lvtársaim! Mi fel akarjuk építeni az országot! (De nem Feri* Viktornak!) Fel akarjuk építeni az országot de a dolgozóknak a dolgozók érdekében. — Ha pedig a mi munkánkat: arra akarjuk felhasználni hogy másoknak országot építsünk ezen a földön akkor tudomásul kell adni mindenkinek hogy a termelés a politikának , nagy eszköze ugyan de ugyanakkor a politikának nagy eszköze’ a sztrájk is! Egy félórás sztrájkkal adtuk most tudtára mindenA hatalom < — Amikor a Vörös Hadsereg- bejött ebbe az országba, itt nem volt olyan ember, aki ne állította volna magáról, hogy ő demokrata, aki továbbmen.ve ne őrjöngte volna körül a győzelmes harcokban megszentesített vörös zászlót, és ne verte volna féltéglával a mellét, hogy: én vörös vagyok! Ebbenjaz időben a Kommunista Párt minden nagyobb megerőltetés nélkül olyan simán vehette volna át a hatalmat, ahogy akarta volna. De a Kommunista Párt nem élt vissza a helyzettel. A Kommunista Párt mérlegelve az adott történelmi körülményeket. úgy* döntött, hogy nem veszi át a hatalmat, nehogy aztán ezt később a székinek hogy a munkásság él, a munkásság nem hagyja magát elnyomni. — És kedves elv társaim, erre a figyelmeztetőre vájjon miért volt szükség? — Hogy erre feleletei adhassak. három dolgot kell, hogy elvtársaim elé állítsak: Azt. hogy ebben az országban mi volt, mi van és mi lesz. Mi volt kedves hallgatóim? Magyarországom szervezett munkásnak lenni annyit jelentett, mint üldözött vadnak lenni. Itt csak annyi' joga volt a munkásnak, amennyi jogot megengedtek neki, amennyit véres verejtékkel, sztrájkkal ki tudott magának harcolni. Ha pedig hangosabban beszélt valaki, ha kérni, vagy követelni merészelt, akkor rendőr, csendőrszurony, fogház, sőt nem egyszer bitófa volt a válasz. — Keserves harccal kellett ki-, vívnunk szabadságunkat. Magyarország urai ezt az országot egy szörnyű kilátástalan háborúba v itték, hogy a saját jogaikat, a saját előnyeiket fenntartsák meghosszabbítsák és ha lehet megerősítsék. — És a háború eredménye az volt, aminek lennie kellett. A szocializmus országának, a Szovjetuniónak (Éljen) ereje nagyobb volt, mint az egyesült fasiszta erőszak. A világ demokratikus államai legyűrték Hitlert és annak csatlósait. És a fasisztáiknak, pusztulniuk kelleti. e népet illeti mere vessék. Pedig megtehette volna. De: nekünk, kommunistáknak az a végcélunk, hogy szocialista munkásállamot létesítsünk, Magyarországiról egv népi értelemben vett demokratikus köztársaságot építsünk ki. — Elvtársaim! Népi köztársasá, got akarunk, ami annyit .jelent, hogy elfogadjuk iá magántulajdon rendszerét. De elvtársaim, a népi köztársaság annyit is jelent és a tőkések vegyék tudomásul, hogy a régi munkásnyúzó és spekuláló kapitalista tőkésország megszűnt! A tőkések adhatnak és a tőkéseknek adniuk kell, hogy a termelést elősegítsék, de a hatalom a népet illeti! A reakció legerősebb fegyvere: a nyomor — Láttuk tehát elvtávsaim. hogy mi volt, most nézzük meg mi van. Van szilárd pénz. Van új gaz-' dálkodási lehetőség. Van azért, mert a munkáspártok kierőszakolták. Véget vetettünk az inflációnak. Ks ma új utakat keizdhetünk meg az új pénz nyomán, hogy felépítsük új gazdálkodásunkat. (Éljen iá forint!) _ Éljen a forint! Meg van a forint, de a munkásoknak nagyon kevés' jutott. Meg van az új pénz. de nincs elég kereset, nincs elég munka. Kérdezzük: szükségszerű velejárója az új pénznek ez^ a helyizet? Szükségszerű velejárója a forintnak az, hogy nincs? — Határozottan kell megadnunk a feleletet: Nem! — Elvtársaim! Az ország nyomorban van, fel keli építeni! Az üzemek cl vannak' pusztítva rendbe kell hozni. Az emberek rongyosak, el kell őket látni ru hával! A konjunktúra tehát kitűnő lenpe. Miért van mégis az, hogy nincs munka a dolgozni akarók részére? Atzért mert a letűnt rendszer ittfelejtett urai úgy érzik, hogy még visszajöhet az ő idejük és erre legerősebb fegyverük a nyomor. Ameddig a dolgozók nydiporban vannak addig kellő- öntudat hiányában a dolgozók egyrésze hajlandó ezt a nyomort az új rendszer, a demokrádia nyakába varrni. , Rendezni kell az árak és bérek viszonyát — Nincs elég keresete a munkásnak, mert a szükiégleti cikkek túlságosan drágák! Mert nem az a lényeges, hogy valaki mennyit keres, hanem az, hogy keresetén meg. tudja-e venni azt, amire szüksége van. — És nálunk a helyzet nem ez Miért? Azért, mert az árakat a reakció táborából odarendelt emberek szabták meg.- — Tudjuk, hogy a stabilizáció után nem következhet be mindjárt a boldogság ideje. De elvtársaim, a munkások dolgozni akarnak! — Nyersanyagkészletünk van, a' munka lehetősége tehát adva van. És <:izzel együtt adva van a munkás életszínvonalának emelésének lehetősége is. Ha pedig adva van, akkor követeljük, hogy a munkás életszínvonala emelkedjék. Mi a megoldás elvtársaim? Fel kell emelni az alacsony munkabéreket, a földmunkások és a szakmunkások béreit és le kell szállítani az árakat! Le kell szállítani az árakat olyan mértékben, hogy azokat minden dolgozó meg tudja fizetni. —• Az infláció költségeit mi' fitze tjük' meg. Most u stabilizáció költségeit azok fizessék meg, akik eddig nem dolgoztak. Az állam pénzén ne tegyen senki tőkés • — Elvtársaim, munkanélküliség van ebben az országban akkor, amikor az ország romokban hevei-. Nemcsak munkaerő áll rendelkezésre, hanem nyersanyag is. És ugyanekkor nézzük sorra a-pécsi és pécskörnyéki téglagyáré segélyt, munkát i — És itt, a dolgozókra váró munkák közötti munkanélküliségben első helyen kel! megemlékeznem az építőmunkásokról. Elvtársaim, az építőmunkások ölhetett kezekkel várják, hogy végre meginduljon a munka. Ma már októberben vagyunk és az építő munkások, idényük végére érnek' lassan, de még mindig csak várnak. Elvtársaim, várjuk, a-z intézkedéseket! Nem szüksegmunkára gondolunk. Nem 56 filléres órabért követelünk. Várjuk a becsületes, rendes munka megindulását. — És hogy az építkezéshez bonnit vegyék a pénzt? Vegyék el az inflációs spekulánsoktól a munkások verejtékén szerzett hatalmas vagyonokat! — Elvtársaim! Követeljük a munkanélküliség rendezését! De nagy nyomatokká! kel! hangsúlyoznunk: ta munkanélküliek részére nem segélyeket, hanem munkát adjanak! Adafoft a malomuzsorá^ől — Elvtársaim! A képviselőház- ban, a képviselők között szétosztottak egy igen tanulságos számadást, a Magyar Malomipari K. T. számadást, amelyben azt akarja bebizonyítani, hogy az a 25 %. amit a dolgozó parasztság búzájából elvesznek, az jogos Hát kérdem cn, hogy lehet ez jogos, akkor, amikor ezelőtt négyöt esztendővel, a legsötétebb Horthy-Fasizmus ideje alatt is Csák 10%-ot vonhattak le a malmok? Pontos számadatokkal igazolja ez a maion*. hogy hogyan lesz a 40 farintos búzából 124 forintos finom és 76 forint 37 filléres kenyérliszt. És végkövetkeztetésként levonja: ezen pedig a malom írdd és mondd, összesen mázsánként csak 1 forint 6 fillért keres. És mi történt azóta elvtársim? A malmok hasznát leszállították összesen 2 forintra és szegény malmosoknak most ebbő! kell megélni. Azt hiszem elvtársaim, hogy ennek a gyűlésnek befejeztével gyűjtést kell indíta nunk a nyomorgó malomtulajdonosok részére. Mgrt szegények nem tudnak megélni. — De ez nemcsak a malmosoknál van így. Ugyanígy van ez a ■textileseknél és a többi gyáraknál Mindezek tudatával követeljük rakat: valamennyi leáll. (Államosítani a tégylagyáiakat!) — És itt van lelvtársaim a Zsol nay-gyár. Ugyanakkor, amikor udvarán és a raktárakban két ese- tendőre való nyersanyag van felhalmozva, a Zsolnay-gyár elbocsátani készül többszáz munkást! A példák egész sorozata igazolja hogy minden előfeltétel meg van a munkára. Hát akkor miért nincs munka? — A tőkés azt mondja, hogy nem tud' dolgoztatni, mert hiányzik a pénz, a forgó tőke. Igen, a tőkések hozrzászoktak a hitelhez! Megint azzal jönnek: pénzük nincs, adjon hitelt az állam. Hát az állam adja a tőkét és a tőkések végják zsebre a nroíitot? Nem! Amelyik tőkésnek nincs tőkéje, az ne akarjon vindikált jogainál fogva tőkés lenni. És ha a tőkés nem tud dolgoztatni, vegye a gyárat kezelésbe az állam! Akkor a profit nem a tőkést, hanem az államot, ezen keresztül pedig a dolgozókat illeti. i munkanélküliednek tehát az alacsony bérek emelését és az árak és bérek közötti ellentétek megszüntetését. Követeljük a családi pótlékok kifizetését, mert a nagy családnak család! pétiék jár. Olyan pótlék, amellyel a családot ténylegesen nevelni lehet. Amelyből ruhát és iskolakönyvet lehet venni a fáizó és tanulni akaró gyermekeknek. — Igen fontosnak tartom a hadirokkantaknak, a háború ezen legnagyobb veszteségeinek ügyét Ezek az emberek koldulni és ké-‘ regetni kénytelenek, mert semmiféle járulékot nem kapnak, vagy ha kapnak' is, az csak annyi, hogy nem tudnak belőle kifizetni egy fél kiló kenyeret. Tessék megvonni a nyugatos törzstisztek nyugdíját! Nyomorogjanak azok, akik a háborút csinálták és ne ‘azok, akiket a háború tett tönkre. Beszéltem tehát a múltról és a jelenről most rátérek arra. mi lesz. — A válságok hosszú sorozatában élünk. Ennek véget kel! vetni, mert ha nem, akkor az ország visszasüllyed abba a zűrzavaros állapotba, amelyben volt. A Kommunista Párt III. kongresz- sxusa (Éljen Rákosi! Éljen Szaka- Sits! Munkásegység, rrjunkásegy- ség!) a Sízociáklcmokrata Párttá! egyetértésben kimondotta: Ki a nép ellenségeivel a koalícióból! Mert minden zűrzavarnak az oka az. hogy ott vannak a koalícióban a nép ellenségei. Egy pártvezér ellent* mond önmagának — Kik ezek a nép ellenségei^ Azt hiszem nem kell sokat magyaráznom. Azok, akik a Kisgazdapártban meghúzódva nem építeni, hanem rombolni akarnak. (Kisgazdapárt jobb fele, parlamentből ki vele!) És ebben a kisgazdapárti zűrzavarban maga a Kisgazdapárt képviselője, Magyar- ország miniszterelnöke, Nagy Ferenc sem tudja megtalálni a helyes utat. — Nagy Ferenc miniszterelnök ’közvetlenül a Kommunista Párt III. kongresszusa után így nyilatkozott: „a Kisgazdapárt erejét nem azoknak a belépési nyilatkozata adta meg, akik a régi úri világot akarják visszaállítani a Kisgazdapárton keresztül." Nagy Ferenc miniszterelnök tehát ezzel teljes nyíltsággal beismerte. hogy igenis vannak a kisgazda- pártban olyanok, akik a rég- úri világot akarják vissza. Egy nappal később pedig így ír lapjában, a Hírlap-ban: „Ha a többség ellenem foglal állást, ét levonnám a konzekvenciákat. De ugyanígy vonja le a konzekvenciákat az a kisebbségi réteg amely nem a Kisgazdapárt esi- műit vallja és hirdeti“. — Nagy Ferenc tehát október 5-én így nyilatkozott. És mos* néztzük meg mit mondott ugyanez a Nagy Ferenc egy nappal később, október 6-án. Kecskeméten —• ,,A demokrácia biztonsági' i Kisgazdapárttól nem kell félteni de a reakció elleni harc címén nem fogjuk megengedni, hogy pártunkat szétbomlasszák.“ Nagy Ferenc szerint tehát egy Perr Vb tortól, egy Pfeiffer Oszkártól,égy Mindszetytől tehát nem kell fűteni az országot. — De menjünk tovább. A kisgazdák fel akarják' dúlni a szakszervezeteket. Hozzá akarnak nyúlni ahhoz * szakszervezethez, amihez Horthyék sem mertek hozzá nyúlni. És most ez a Kisgazdapárt térvényt akar előkészíteni, hogy, * szakszervezetek ne a munkássaS- hanem az ők. az állam intézménye legyen. Ma, 1946-ban olya3 szakszervezeti törvényre merry gondolni, a kormányban ülő kis gazdapárti tagok amely sokk3 sötétebb és Teakcíósabb lcnnf mint bármelv múlt időben ez c" képzelhető volt. A munkássá** támadásba megy ^ — A 'munkásszervezet gittegylet! Nem a bélyeggy*[mv szervezete, amely arra van, k°”' ■tagdíjakat szedjen és a kormáé nak hódoló táviratokat külo° gessen! A munkásszervezet az osztag harc alapján áll, a szakszerve* harcos osztályszervezet. — Mi eddig tűrtünk és ví**A vonultunk. Példának kell /óin most itt a Vörös Hs, vn get, amely egész Sztálingrádig nult vissza, de ott megf0*“^ mert elég erősnek érezte n,3‘ és meg sem állt Berlinig. Hát most mi is meg 1°^ fordulni. Eddig tűrtünk, 9 y mi támadunk. Harcolni M , ha kell, de jogainkat tiero J'uk! .ij, — Ennek a harcnak két van. Az -egyik a termelés, 3 !j!o( sik a sztrájk. És azt, hogy 3Ít mivel küzdjön a munkásság,^ mi. a munkásság vezetői megmondani. Ha mzt mor.dJ most termeljünk, akkor a ® ^ kásság termel, és ha azt m°n<U;or most pedig jöjjön a sztrájk, ^ a munkásság sztrájkol. Ez a ,' szervezet egy harcos szervez^ munkásosztály harcos szerve® ' Munkáspárt kettő van Mu*1 osztály csúk egy! A harc, amelyet mi vivunk # nem a politikai pártoknak, -eí, munkásosztálynak a h,arca’ ÍV szabad, hogy ennek az csq Á nak harcában gátló köre ,{t nyék merüljenek fel a két vközött. Ha a két párt nem fog össze-aj kor azt a munkásosztály a megsinyleni. A munkásegv^ , magyar munkásosztály feladd harcnak legfontosabb fegyver tik**' — Egy osztály van: a tnü. jj; osztály! Egy végcél: a szoc> ( mus! Egy törekvés: a ma demokrácia kiépítése. És ezen . keresztül remélhet^..,, hogy eljön az az idő, hogv v tasorba állhatunk a mi végfe, ifi szocializmus ■ megvalósíts ^ Hajdú elvtárs leírhatatla11 ^e, letsedcssel fogadott hatalma* p széde után ugyancsak ő Át fel azt a határozati javaS.(,.it; lamelyet mi keddi számún*^ már leközöltünk. A műnk js ■nagy lelkesedéssel fogadta javaslatot és teljes egészében ep fcadta azt. Eután Vidolovit» jy nők tzárta be a nagygyűlést, A g(t az Internacionálé eléneklés®''1* véget. J
