Új Dunántúl, 1946. október (3. évfolyam, 202-247. szám)

1946-10-10 / 229. szám

2 Of OfJNftItftOft október 10 Huszonnégy ember törvénytelen elítélésénél elnökölt, kutyakorbáccsal verte a katonákat és a munka­szolgálatosokatde a népbíróság előtt emberies érzésére hivatkozik a kegyetlenkedő Rivészy József alezredes A tanuk szerint ő volt a Hadosztály rossz szelleme — Tanító Béla védelmében 1942-ben Ukrajnában az örök hó és a 40 fokos hideg hazájában három szekszárdi munkássizázad szállt ki a vonatból. 630 és egy­néhány ember érkezett meg Uk­rajnába, ahová a fasizmus rideg parancsa űzte őket. 630 és egy­néhány ember érkezett ide és ak­kor nem tudták, hogy ez a há­rom század a halálba indul. A 10. könnyű hadosztályhoz voltak be­osztva, ahhoz iá hadosztályhoz amelynek élén Tanító Béla ez­redes és egy Rivészy József nevű százados állt. Tanító Béla ezredes valahol Oroszországban! meghalt, hogy ő mennyire bűnös azokban a rémségekben, amelye­ket az ő hadosztályánál a Horthv tiszturak elkövettek, aizt nem tud­juk. Rivészy a vádlott, most a bí­róság előtt mindent őrá igyekszik hárítani. Tanító Bélával 1942-ben é sorok írója nem találkozott, de viszont 1943-ban összeakadt vele és ki kell jelentenie, hogy az 1943-as Tanító Béla vezérőrnagy­ról nehezen tételezhető fel az. hogy olyan sízadista pribék lett volna. Jnint ahogy őt Rivésizy Béla most be akarja állítani. Tanító vezér­őrnagy ma halott. Nem tud véde­kezni az ellen, hogy Rivészy mindazt, amivel őt vádolják, most a halottra igyekezzék kenni. Le­het, hogy Rivészynek ma ez az egyetlen mentőkörülménye és le hét, hogy ő azon a nézeten van, hogy a vádlottnak mindent sza­bad" Mi mégis tartozunk az igaz­ságnak kijelenteni azt, hogy. Ta­nító Béta vezérőrnagy, ha ma ©Íme, nyugodtan és szabadon uta­síthatná vissiza, Rivészy vádjait, mert mindazokra munkaszolgákto- sok, akik 1943-ban az ő hadtest - parancsnoksága alatt szolgáltak, kiállnának mellette és igaza mel­lett. 'Amennyiben a népbíróság az ítélet meghozatalánál fontosnak tartaná, hogy megállapítsa, vaj­ion mennyiben helytálló Rivészy József vádaskodása a halott Ta­nító Béla ellen, akkor anélkül, hogy ra tárgyalás menetébe be akarnánk avatkozni, csupán az igazság érdekében felhívjuk a népbíróság figyelmét arra hogy hallgassák ki nagybaconi Nagy Vilmost, volt honvédelmi minisiz- tert, aki «minisztersége alatt telj­hatalommal ruházta fel Tanító Béla vezérőrnagyot, a keleti fron­ton működő összes Musz. száza­dok fölé. Tekintve, hogy nagv- baeoni Nagy Vilmos ny. vezér- ezredes volt az egyetlen magyar honvédelmi miniszter, aki első perctől fogva szembesKállt a fa­siszta törekvésekkel és aki végre ki merte mondani azt, hogy a munkaszolgálatos 4® ember, sőt napiparancsában megtiltott min­den kegyetlenkedést a munkaszol­gálatosokkal szemben, kijelentve, hogy ,,a munkaszolgálatos fegy- vernélküli szolgálatot teljesítő honvéd“, szóval mindezeket te­kintetbe véve, aligha feltételez- •hető, hogy ő szadista beállított­ságú vezérőrnagyra bízta volna f munkaszoigálatosok feletti fel ügyeletet, hiszen Nagy Vilmos rendelkezésének célja éppen a munkaszolgálatosok védelme volt. De legyen szabad bizonyítéknak felhozni a halott Tanító Béla mel­lett e sorok írójának a felszaba­dulás utáni hónapokban megje­lent „Mindenki szolgája“ c. köny­vét, amelyben Tanító Bélát és an­nak működését a legnagyobb elis­meréssel említette meg, noha ak­kor nem tudhatta, hogy a halott Tanító Béla valamikor a pécsi népbíróság elé fog kerülni. Rivészy Béla, a volt aleizredes most gyűrött, rangjelzés nélküli köpenyben, legénységi bakancsban és foltos fekete nadrágban áll a népbíróság elé. Lehet, hogy a népbíróság szánalmát akarja az alezredes úr ezzel az öltözködésé­vel felébreszteni. Mindenesetre nehezen lehet benne felismerni az egykori kegyetlen katonatisztet, mert úgy látszik, éppen az efajta tiszturaknál válik be a közmon­dás, hogy ruha teszi az embert. Sőt mondhatnánk azt is hogy ezeknél a Horthy tiszteknél ez a közmondás úgy válik be, hogy egyenruha vetkőzteti ki aiz em­bert emberi mivoltából. Mert a vádirat szerint Rivészy József. akinek1 kezéből soha el nem ma­radt a kutyakorbács, amivel egy­aránt verte a honvédet és a mun­kaszolgálatost, minden volt csak ember nem. A népügyészség által kibocsá­tott vádirat adatai már közismer­tek az Uj Dunántúl olvasói előtt, hiszen épp lapunk volt az, amely elsőnek hívta fél a közvélemény figyelmét arra. hogy Rivéazy Jó­zsef alezredes úr hazaérkezett nyugatról és el kell számolnia annak a 24 szerencsétlen munka­szolgálatos életével, akiket tör­vénytelenül az ő elnöklete alatt ítélt halálra és végeztetett ki 1942 szeptember 20-án Cser'bachovon. Aiz ügyészség ennek a 24 em­bernek' az elítéltetésével és ki- végeztetésével vádolja, valamint azzal, hogy amikor a három mun­kásszázad kiérkezett, akkor ő Resicán 1942 június 4-én beszé­det tartott előttük, amelyben fi­gyelmeztette a munkaszolgálato­sokat, hogy nekik kell megfizet- rilök a zsidóság bűneiért és azért ne számítsanak kíméletes bánás­módra. De vádolja a népügyész­ség Rivészyt azzal is. hogy az 1200 km-es gyalogúton honvéde­ket és munkaszolgálatosokat leg­csekélyebb ok nélkül egyaránt vért véresre kutyakorbáccsal. Ez- kel a váddal terhelten állott szer­da délelőtt a népbiróság Kocsis- tanácsa elé Rivészy József, aki •fcinikus mosollyal, mindent másra kenve és minden terhelő adatot tagadva igyekszik magát menteni. Rivészy alezredesnek' ugyanis, aki olyan könnyen ítél halálra 24 embert, egy élet mégis fontos. A saját élete. Zsadányi Oszkár A vádlott: „Félrevezetett ember vagyok“ A tanú: „Embertelen, gyilkos fenevad volt“ Reggel 9 órakor kezdte meg a népbiróság Kocsi s-tanácsa R i- v é s z y József háborús és nép­ellenes bűncselekményének tár­gyalását a törvényszék esküdt- széki termében, amelynek padso­rait zsúfolásig megtöltötte az ér­deklődő kötzönség. Először a vád- . iratot ismertették, amelynek el­hangzása után megkérdezte a ta­nácselnök Rivészy alezredest hogy bűnösnek érziic magát. A vádlott a fasiszta bűnösök Szokott válaszával felelt: — Nem vagyok bűnös. .Utána hosszadalmas védő. beszédbe kezdett, letagadta, hogy Resicán beszédet mondott vol­na és minduntalan arra hivat­kozott, hogy ő milyen emberies érzéssel viseltetett a munkaszol­gálatosok iránt. Amikor az em­lékezetes cserbachovi tárgyalásra került a sor, részletes bőbeszé­dűséggel mondotta el, hogy ő csak kényszerből, hosszas vonakodás után vállalta cl az elnöklést. de ő a tárgyalás folyamatába nem folyt be. Elismeri, hogy előző este beszéltek arról, hogy könnyen halál lehet az ítélet vége, de mindent igyeksizik a vezető bíró nyakába varrni, aki szerinte ön­állóan vezette a tárgyalást. Nem tud arról, hogy Kauski György, a 104/5-ös század parancsnoka az a Kauski György, akinek cse­lekedeteire más kifejezést nem tud használni, mint hogy minden emberi mivoltából kivetkőzött fenevad volt. Kauski egymaga többszáz mun­kaszolgálatost lőtt agyon és el­mondja, hogy a században min­denki meg volt győződve arról, hogy Kauskinak a rosszszelleme Rivészy József akkori százados volt. két terhelő felvidéki és magya­rul alig beszélő munkaszolgála­tos tanút napokon át Ólban tar­totta és a vallomást revolverrel íratta alá. Nem akart arról sem hallani, hogy őneki bármi befo­lyása lett volna az ítéletnél, sőt azt is tagadja, hogy ő szavazott volna. Elmondja, hogy a tárgya­lás közepette Tanító Béla vezér­ezredes őt és dr. Végvári vezető hadbíró századost kihivatta a tárgyalásról és azt mondotta vol­na nekik', hogy az ítéletet minden érzelgősség nélkül gyorsan ki ke’l mondani. Arra sem akar emlé­kezni, hogy az előtte álló 24 vád­lott munkaszolgálatos annyira le­gyengült állapotban volt. hogy fel sem tételezhető az, hogy ezek az emberek, akik járni is alig tud­tak, a hadnagy és a keret legyil- kolására vállalkoztak volna. Ugyanígy tagadja a többi vád­pontot. ö soha nem mondta azt a keretlegénységnek, hogy addig nem mehetnek’ haza, amíg egy zsidó él. Nem verte a katonákat és nem kínozta a munkaszolgá latosokat. Az első tanú Erdei György, budapesti lakos, székesfővárosi tisztviselő azonban már máskép­pen vall. Elmondja, hogy ő an­nak' idején a 104/5-ös szájadban Ezt azzal támasztja alá, hogy Kauski többízben bement a had­osztályhoz és megmodta a keret­legénységnek, hogy beszalad Ri- vészyhez és amikor visszajött, akkor még komiszab b és még gyilkosabb lett. Részletesen ismerteti a száizad- nál történt kivégzéseket és azt, hogy Kauski miképpen készítette elő azt a vádat, aminek semmi alapja nem volt és ami miatt mégis a Rivészy József elnöklete alatt álló hadbíróság 24 embert kivégeztetett. Ismerteti azt is, hogy saját fü­lével hallotta, hogy Resicán mi­lyen uszító beszédet mondott Ri- vészv József és a szembesítés so­rán is fenntartja vallomását, mely szerint határozottan felismeri a vádlottban a resicai beszéd elmon- dóját. Szemébe mondja a vádlott­nak azt is, hogy ő volt az, aki parancsot adott arra, hogy 48 munkaszolgálatos a menetoszlop élén haladjon, hogyha akna rob^ ban, akkor ők robbanjanak fel. A következő tanú Cseri Fe­renc rendőrhadnagy, volt munka, szolgálatos előadja, hogy amikor kivagonirozták őket, Rivészi nagy beszédet intézett a zászlóaljhoz. Beszéde elején megkérdezte, hogy ,,köptetek van-e Weis-Manfréd és a Goldberger?“ És amikor megtudta, hogy nincs a következőket mondotta: „Azért jöttek ide ki, mert ti fizetitek meg a hadisarcot a pesti zsidók tetteiért.“ Cseri ezután az '„aknataposít- ról" vall. A kn ataposó kunk nevezték azo­kat a zsidókat, akiknek a mi­ne telő csapatok és az utászok előtt kellett mennie, hogy ^ esetleges aknákat felrobbantsák. Előadja, hogy ezeket az „aknata- posókat“ az út szélességében szo­rosan egymás mellé állították meg kellett foc^iiuk egymás kezét éS úgy kellett végigmenniiik ** úton. A vallomás után Rivészy a kö­vetkezőket mondja: — Nem igaz. hogy én ilye“ hangnemben beszéltem volna Re sicán! Én ilyen pongyola stihu- ben sohasem beszéltem emberek előtt! Rivészy. tehát már ezzel a vé­dekezéssel is beismer. Beismeri azt, hogy valóban beszélt a ki- yagonirozáskor. Elismeri azt, amit azelőtt egy félórával még W élénken tagadott, de ugyanakkor tesz, mintha „tiszti becsük úgy téré“ hivatkoznia amikor nem hajlandó elismerni azt, hogy ilyea „pongyola“ módon szokott vota» beszélni. És mi elhisszük ezt Rivészi Jó­zsefnek. Elhisszük, mert ismerjük öt. Nem, „pongyola“ soha, semmiben ne» volt. Nem beszélt pongyolái hanem megfontoltan, de ugy»*> akkor miért »védekezik azzal hogy — ha nem is szószén»* így de — „pongyolán“ vett csak részt a bíráskodásban? Ab olyan alapos volt a beszédbe» az alapos kellett hogy leí>eB cselekedeteiben is. És az 6 baa- bíróságának ítélete aztán ala­pos volt. Alapos és könyök len. . Cseri István után Horváth fe renc felsősegesdi ácsmester, & vészy volt motorkerékpáros Jj“' vi ,-ivője áll a népbíróság elé. v»1- tamásának legérdekesebb része a* amikor kijelenti, hogy határozottan emlékszik *** hogy azok a gödrök, amelyek“' a meggyilkolt munkaszolgálat' Sok holttesteit beledobálták ® . a tárgyalás előtt egy »fL meg voltak ásva. A sirt ten* előre elkészítették. Nem ..P®®/ gyolán“, hanem a legtelje^“ gonddal és alapossággal kés® tette elő a 24 munkaszolga tos utolsó útját. A tárgyalás már csak színjáték volt. . A Rivészy ügy többi tanúit hallgatja ki a népbíróság Megállapították a községi hoz- munka napszámbér egységét Ez nem azonos az újjáépítési közmunkaváltságé^ A közlekedésügyi minisztérium“álLat-napszámbérének • sa számítható egy-egy .munkán r rendeletet intézett az alispáni hi­vatalokhoz. amelyben megállapít­ja az 1946—47. évi költségvetési évben kivethető községi közműn, kiváltság napszámbér mértékét (ami nem azonos az újjáépítési közműnk a váltsággal). Eszerint az 1946 augusztus 1-től teljesíteti közmunkánál a kezinapszámbér váltságának összege 2.40, igásállat- tal végzett közmunkánál, ha az öszvérrel vagy ökörrel tör­lő val, A, ____________ ténik, 25.—, ha szamárigával tör­te i jesített szolgálatot, ahol Kauski I ténik 12.— forint, Gépjárművei György volt a századparancsnok, * .örténő közmunka esetén az igás­uak, viszont a gépjárművek *U járó napszámbér összege 26.-' rint. Közli még a rendelet, á°n a folyó, évre a fenti alapon # az évnek hátralévő 5 hónapig tehát augusztustól decemberig hét közmunkaváltságotkiv^ a R«uteí: Dublinből jelenti „ - Smuts tábornok délafrikai ®lB terelnök egy hírlap párisi társának kijelentette, hogy 3 ^ lenlegi békekészítésnél elkopj hibák nagyobbak mint az elkövetettek. Csiiiriíkii líiitíi s írsiir szakszeriezeii laguvlK* a Hudas külvárosi Kw nagytermében. A. nagygyűlés előadói : Lakatos fÓZSef szakszervezeti megyei titkár, Tolnai József polgármester, szakszervezeti választmányi tag. Hajdtl Gyula országgyűlési képviselő, szakmaközi választmáuyi aielnok.

Next

/
Thumbnails
Contents